Part,  Chapter

  1 1 |             Kiselakjainak neveivel.~S e holt falak története még
  2 1 |            végzetteljes ütközetben, s e bukással vége lett az egész
  3 1 |             új gazdát, valami fekszik e tájon. Csák Máté büszkesége,
  4 1 |               Mindennek változni kell e tájon: az óriások temetője
  5 1 |               borókafája, mely másutt e vidéken csak cserje, itt
  6 1 |          szállása a házküszöb. Ismeri e vándoralakokat Párizs úgy,
  7 2 |               hát akkor milyen vagy?”~E néma társalgást félbeszakítá
  8 3 |             megkeserült. Lám, ha most e levelek olvasása előtt elmentem
  9 3 |     becsületem is oda lenne. Ha pedig e leveleket elolvastam volna
 10 4 |      legjobban megijedve. Visel pedig e nagy tenyerekben és nehéz
 11 4 |              beírni! „Apátvári Soma.”~E hangra mégiscsak föltekintett
 12 4 |              bolondság?~A nyurga ifjú e szóra hősi állásba vetette
 13 4 |           minden újonc.~A fiatalember e szóra a két tenyerét a két
 14 4 |        paripája állt az istállójában!~E szavaknál úgy égtek a szemei:
 15 5 |           Ferenc bizony sohasem látta e híres dísztermeket. A vidékieknek
 16 5 |         kegyelettel ismerte volna fel e székeken a legbecsesebb
 17 5 |        búzakalász hullámzó tengere, s e sajátszerű halavány aranyhoz
 18 5 |              érdekelten kezdett nézni e hölgy arcára. Nem volt azon
 19 5 |               mosollyal bebizonyítani e földi eredetét. Az a mosoly
 20 6 |              kísérő udvarnoknak, hogy e szekrénykét nekem átadja.~–
 21 6 |               érte, de ma nem vehetem e szerencsét igénybe, mert
 22 7 |            borókacserje. Út nem vezet e völgybe sehonnan; rókának,
 23 7 |               Az idén egészen benőtte e hegyi árnak még a medrét
 24 7 |              el egykönnyen. – Illavay e szóknál maga is mellen ragadta
 25 7 |            lehetett őket sütni, sehol e világon nem fabrikálta már
 26 9 |             is?~– Azért, hogy viseld, e fogadásom emlékére. Egy
 27 10|     szegénységed.~Pálma nagyot bámult e szóra. Miért legyen ilyen
 28 10|          bazilikát, amit telekiáltson e szóval: „Óh, Isten, tégy
 29 11|               A gróf aztán maga akart e káoszban eligazodni, de
 30 11|            fel akarta emelni a grófot e meggörnyedésből.~– Gróf
 31 11|             macskaköröm („”) jött még e kettő közé. A bécsi „constituante”-
 32 11|            grófnő pedig jelen volt, s e szóra neheztelést mutatott.
 33 11|         tételét, s én vagyok megbízva e megyében a kárpótlási tervezet
 34 11|             meg volt gyógyítva a gróf e naptól fogva. Még az U.
 35 13|      földesurak magok is otthon ülnek e szívnyomasztó időben, amikor
 36 13|                aki szintén celebritás e szakmában, s azok el is
 37 13|               s Cousin úr segített őt e véleményében megerősíteni.
 38 13|               kis gonoszkodó nevetést e tréfa fölött; annyival inkább,
 39 13|          hivatalosan.~Orol Krivánszky e szóra a kard markolatára
 40 13|        rondella nézett ki az udvarra. E rondellából egész a piacig
 41 13|               a tegnapi levél után? S e tekintet alatt úgy fellángolt
 42 13|            innen elmenni, amikor önök e vidéket elhagyták.~Orol
 43 13|               Illavay.~– „Veszpilló!”~E szóra előlépett a harmadik
 44 13|        sérti-e halálra annak a lelkét e szavak hallása; bárha nem
 45 13|                hívták” volna, jött be e nehéz pillanatban a háznagy
 46 13|        amennyivel őt egy jobbágya itt e helyen bevádolá.~Hanem Pálma
 47 13|             visszaadom – egy csókért.~E szótól úgy megijedt a gróf,
 48 14|             Pálma pedig gyönyörködött e látványban! Mennyire széppé
 49 14|         cserébe”.~Az a kifejezés, ami e szónál Illavay arcán elborult,
 50 14|           adott neki jogot arra, hogy e csók helyett egy ökölcsapást
 51 14|             maga körül mindenkit, aki e jelenetnek szemtanúja mert
 52 14|             kezét nyújtá Pálmának; de e kézszorításban egyúttal
 53 14|            gróf nagyon meg volt hatva e gyöngéd figyelmesség által.
 54 14|   Gyűjteménynek azt a kötetét, amiben e rendkívüli tüneménye a népmíveltségnek
 55 14|          egész hősi ütközetet, ami ma e helyen lefolyt. Virgilius „
 56 14|      taszigálnak befelé erővel.~Pálma e szóra, hogy elfogták, s
 57 15|              olyan ibolyakéket, aminő e levélpapír színe. Azonkívül
 58 15|         szolgálati készség. S hol van e kettőnek a harmóniája? Szereti
 59 15|               biztos találkozása, míg e hallgatag, gunnyasztó lélek
 60 15|         kérdezze valaha tőle: ki írta e költeményeket, mert abban
 61 15|             Egészen új világot vetett e levél Illavay alakjára.~
 62 15|               levél Illavay alakjára.~E kőben nemcsak bátor férfilélek,
 63 15|            nem az. Én is kihallgattam e magányos párbeszédeit néhányszor,
 64 15|             is észrevéteti vele, hogy e különcségéről tud valamit,
 65 16|              nem kereste a kétségeit; e bűvszó által megszabadult
 66 16|             tekintete ilyenkor. Pálma e vidám tekintetből egy gondolatot
 67 16|               ugrott fel a szőnyegről e szókra. Ferenc ajándéka
 68 16|         kísérem fel a romokhoz.~Pálma e válaszra az édes csiklandás
 69 16|            lenni azok irányában, akik e birtok urát megkárosítják;
 70 16|             fehér láng úgy átragyogta e tündérarcot.~– Most már
 71 16|              udvaronc leányának merni e titkos gondolatot elárulni!
 72 16|              látta még ilyen közelről e romokat, amik családja nevében
 73 16|           kezdődik a huszita korszak, e sziklafészek legelső megtelepítője.
 74 16|              magyarázatát, mit jelent e nagy tömör kődarabokon a
 75 16|              kísértet ősapám, aki itt e falak között huhog. Nem
 76 16|       egyenkint kővé vált kísértet. S e vigasztalan omladvány közepett
 77 16|               iszonyú szerelem.~– Ah! E kútnak regényes története
 78 16|       szabadságát, ha ő és társai itt e vár sziláján kutat fúrnak,
 79 16|             és szerelem. De Omár csak e nevet hangoztatja most is:
 80 16|            hangja, ez álomébresztője, e hanggal ostromolta a sziklát;
 81 16|         hanggal ostromolta a sziklát; e hanggal hívta le a csillagokat
 82 16|          takarnak el.~Pálma kiszökött e gyámkőre, s merészen lépett
 83 16|                 Hát kié?~– A „mienk”.~E szóra Pálma csakugyan kicsinyben
 84 17| bazsarózsákból rakva ki a homlokzatán e szókat: „Isten hozott!”
 85 17|            hogy vajon helyesen lesz-e e szó mondva: „szerencséltet”?
 86 17|        fájdalmait leküzdeni.~– Legyen e fájdalmaknak meggyógyító
 87 17|             nem élvezheti személyesen e magas elismerést, ő kénytelen
 88 17|               utána valami ötven: ami e kárpótlásra van szánva.
 89 17|              egyenértéket.~– De hátha e pár hónap alatt el találják
 90 17|              büszkeséggel odamutatott e pontokra.~Nem kellett ahhoz
 91 17|            fordulhatna minden.~De már e szóra kitört Gorombolyi
 92 17|              mit jelent az a két szó. E beszélgetés hevében Temetvényi
 93 17|              ez iratot tőlem átvenni. E kérésre jogosít azon többé
 94 17|              amellyel derék barátomat e várkastélyban fogadják,
 95 17|           személyesen át nem adhatnám e fontos államokmányt, mely
 96 17|          rögtön kézbesítse. Én tovább e vidéken nem időzhetek. Hogy
 97 17|               mondhatok meg, hogy aki e megbízást elvállalja, az
 98 17|         személyesen keresni, s átadja e most eltitkolt megbízást.~–
 99 17|             hajtá le fejét. Fájt neki e keserű szemrehányás, mert
100 17|              már semmi fájdalom, amit e szóra el ne felejtett volna.~–
101 17|             ismerték. A gróf felnyitá e rejtekajtót. Azon belül
102 18|             ház tele van idegenekkel.~E szóra határozatlanul állt
103 19|              a csendőrök megérkeznek.~E szóknál széttépte a kaftánját
104 19|      azonkívül még más haszna is volt e könyvnek. Néhol két lap
105 20|              ez a kifejezés az arcon, e magatartás, ez egész lény;
106 20|               az orra fölfelé mozdult e szóra, mint a szaglászó
107 20|               adni. Kérdezze meg azt.~E szóra Illavaynak az arca
108 20|                mint a bolond.~Illavay e szó után oly gyorsasággal
109 20|        tudhatják a Temetvényiek, akik e címen leveleztek vele. Tehát
110 20|               visszhangzotta a terem.~E hangra magához tért.~– Hová
111 20|               háznál. – Vágysz-e most e szolgaság után? – Szereted? –
112 20|            nem lesz önnek semmi baja.~E szóknál valami ösztönszerű
113 20|            tőle. A vére felháborodott e tekintettől. Olyan volt
114 20|              Erre szól a lélekharang.~E szomorú hangra rögtön eldobja
115 20|              között mosolyog le ránk, e kettő közül az ifjabbat
116 20|          elszokás kigyógyítá a leányt e bolondságából. Talán egyéb
117 20|            megcsendült a lélekharang.~E harangra mintha villanyütés
118 20|         idegeit. Összerezzent tőle.~S e percben úgy tetszett neki,
119 20|              Egészen fel volt izgatva e harangszó által. Mindig
120 20|              lobogott még a tartóban. E föl-fölpillogató lángnál
121 20|         magasságára lett felfokozódva e gondolattal. Mikor a szarvasbika
122 21|           volt? Ön soha nem kapta meg e kinevezést. Távollétében
123 21|            mintha sohase jöttem volna e házhoz másképpen, mint hivatalos
124 23|                Tehát ne lásson semmit e szenvedésből. Más is el
125 23|           emberek is őgyelegjenek még e tarka világban, ahol senki
126 24|             de a háztartását alapítsa e papírok jövedelmére. Hatvanezer
127 24|              Kornél úgy elérzékenyült e szavakra, hogy zokogva borult
128 24|            Kornél arca lángvörös lett e szóra. A gyöngeelméjűek
129 24|             töltöttek együtt, s aztán e hallgató tanúit az édes
130 25|             fogait csikorgatta hozzá. E fogcsikorgatással párosult
131 25|          milliót.~Koczur volt az, aki e pénzművelethez kikereste
132 25|            Combjai megannyi oszlopok. E lábak, e karok, e vállak,
133 25|           megannyi oszlopok. E lábak, e karok, e vállak, e bölényi
134 25|           oszlopok. E lábak, e karok, e vállak, e bölényi fő ahhoz
135 25|             lábak, e karok, e vállak, e bölényi fő ahhoz vannak
136 25|           Opatovszkyt csak az gátolta e szóra, hogy vele együtt
137 25|                de házias kisasszonyé; e rendes hölgyöltözetben oly
138 25|             Kornél el volt ragadtatva e célzás által Daphne metamorfózisára.~–
139 25|             azzá lesz, ami én vagyok.~E szóknál fölállt a helyéről
140 25|           szakította le, és tűzte fel e helyre, minden embernek
141 25|           napra nagyobb bolondja lett e fantáziájának. Már nem is
142 25|            orvos odarohantak hozzá. – E katasztrófára Diadém úr
143 25|           hogy pirulását eltakarja, s e szók után elfut a szobából.~–
144 26|              mindent eltitkol?~      ~E hölgytornában nem maradt
145 26|               a legragyogóbb tünemény e fény közepett. Ez a szép
146 26|            ahhoz a szerencséhez, hogy e büszke szépséget magáénak
147 26|             Sokszor beszélhettek neki e fehér arcról, e kalászsárga
148 26|     beszélhettek neki e fehér arcról, e kalászsárga hajfürtökről,
149 26|             kalászsárga hajfürtökről, e fekete szemöldökről, e csoda
150 26|                e fekete szemöldökről, e csoda bájú szemekről. Kevélyen
151 26|               kárpótlást adok érte.~– E szót ki ne mondja többet! –
152 26|              hogy senkit sem szeretek e világon, egyedül önt. Szeretem
153 26|              vette észre, hogy valaki e hét nap alatt megtanította
154 26|               lovag, én is az vagyok. E gyalázatot csak vér mossa
155 27|               karján kell megjelenned e hó 16-a előtt.~– Tehát én
156 27|           koronával. Mit írjon alája? E címerhez méltót.~A toll
157 27|        Szétfoszlott. Neki fájt jobban e megvetés, mint annak, akit
158 27|            leszek ezután! Tudod, hogy e hó tizedik napjára van kitűzve
159 27|               kísértetbe vittek. Nézd e levelet! Ismered ezt az
160 27|                hogy ön is találja meg e boldogságot minél előbb,
161 28|             abban; – de hízelegni fog e bálványomlás asszonyi hiúságának;
162 28|            ezt a börtönt: Illava!~Már e végszavak túlmentek a kötelezett
163 1 |              egyszerűen visszaadatnak e szóval: „nem ismertetik”.
164 2 |              programot állítana össze e napra, fölöttébb lekötelezne
165 2 |               pogányul meg volt hatva e szerencse által.~– Méltóztassanak,
166 2 |              idehaza. Szükségünk lesz e tervhez öt forintra.~Arnold
167 3 |               a reményben, hogy önnel e napokban okvetlenül össze
168 3 |              nevetés-trió következett e szavakra.~– Kit öltél meg
169 3 |         halottal egykori vőlegényének e világon levő állapotjait.~–
170 3 |               nem mindennapi tünemény e földön.)~– Meghiszem azt.
171 4 |             mást, mint erdőt. – Hanem e rengeteg közepéből magasan
172 4 |             öt esztendeig.~– Úgy van.~E lesújtó szónál a gyermek
173 4 |                 felelt a fiú dacosan.~E szókra odadobbant eléje
174 5 |            Illavay nagyot sóhajtva.~– E biz a te kedves unokaöcsédnek
175 6 |       ablakain kettős vasrostély van.~E rostélyokon át gyönyörű
176 6 |           sújtott, de védelmezett is.~E kínos meghasonlás kétfelé
177 6 |          lánccsörömpölés hangzott föl e szóra.~Erre a jelszóra egyszerre
178 6 |                 Ne hagyjátok beszélni e fiskálist; ordítsatok, hogy
179 6 |           rémület zsibbadása állta el e szavakra. Gondolatait érzé
180 6 |          emberi szív volt, nem bírtak e borzadály elől menekülni.~
181 6 |           hatalom nem volt képes tőle e perctől fogva egy szót kicsikarni.~
182 6 |             kereszt van vésve, és alá e két kezdőbetű: R. P. Ott
183 7 |               nagyon meg volt rémítve e felfedezés által.~Azért
184 7 |            Diadém mind tudja. Itt van e levélben, amit a kancelláriához
185 7 |          száján, két tenyerén előre – e leszámolás után.~– És most
186 7 |         bárónéval, s nem hagyta magát e jelenet által megzavartatni;
187 7 |              s a legnagyobb baj, hogy e veszedelmes háló egyes fonalai
188 7 |              Az nem volt igaz, hogy ő e pénzt egy bécsi építőtársaságtól
189 7 |              piros héjú hónaposretket e vallatás közben, s nem kínálta
190 7 |           ahogy én tudom.~Kornél báró e lesújtó indokolásra azzal
191 7 |               azért van szükség, hogy e nemes elhatározások mind
192 7 |            nagy darab sonka bánta meg e merész megállapodást.~Akkor
193 7 |           Atalanta szemei észrevették e holdkóros vigyorgást, s
194 7 |            akartok küldeni, kedvesem?~E szónál ideges rángatózás
195 7 |           zsebkendőjével törülgeté le e drága könnyeket s az izzadó
196 7 |               hagyottnak érezte magát e pillanatokban, hogy valósággal
197 7 |          tehát engemet még most senki e földön nem is üldöz, s mire
198 7 |          Valaha még hattyúi is voltak e tónak, benn a víz közepén
199 7 |        csónakáztunk együtt kettecskén e sima tó tükrén, amit éppen
200 7 |              Kornél nyugodt lenni. De e perctől fogva egészen elkeseredett
201 7 |       halhatnék meg. (Lehetetlen volt e szónál egymás karjaiba nem
202 7 |               mozdulni nem volt képes e meztelen nő előtt, aki ily
203 8 |          Opatovszky Kornél!~Ez arcot, e szemeket látta már egyszer
204 8 |              egy órára a páncélját, s e lovagkosztümben sikerült
205 8 |               karmolja ki a szememet?~E kérdés után Kornél hevesen
206 8 |              valóban nem tudok semmit e nekem tulajdonított nagylelkűségről.~–
207 8 |            már nagyon komolyan kérem. E kérdés körül forog meg minden.
208 8 |          Pálma émelyítő undort érzett e levél olvasása után. Annyi
209 8 |            volt, akinek magát kiadta. E csalás megsemmisíti a házasságot.
210 8 |               Pálma grófnő megdermedt e tekintet előtt. Most kezdte
211 8 |               nagyon zilált.~– Bizony e tekintetben Temetvényi grófnak
212 8 |      pénztárkulcsát a menyegző előtt.~E tétovázást látva, Pálma
213 8 |      veszedelmes egérfogóba.~– Hiszen e perctől fogva minden a tied! –
214 8 |                hogy az ön atyja által e célra hagyományozott összeg
215 8 |           Elve eltemettessem magamat?~E szóknál elkezdett sírni.~
216 9 |      helyreáll a magánosok hitele is.~E hiú káprázatokat hogy szétfútta
217 9 |           uradalomról.~– Ön engem itt e levélben azzal biztat, hogy
218 9 |       érzékemmel bírok, addig magamat e szent falak közül se kicsábíttatni,
219 9 |            élő testemet nem! – míg én e megyében, ez országrészben
220 9 |            önhöz, Herr Kommerzienrat!~E kevély mondásra Diadém úr
221 9 |           Tegye magát kényelembe. Itt e mellékszobában a vetett
222 10|               magamnak vásárlom össze e képeket, gróf úr, hanem
223 10|              micsoda árt ígérnek önök e klenódiumokért? Ah, hisz
224 10|               reggel szabadította fel e kínos fogságból.~Amint a