Part,  Chapter

  1 4 |        szobából.~– Ön maradjon itt, Koczur! – szólt Illavay a pávián
  2 4 |         hogy az úr egy -h-h-h egy –~Koczur kicibálta magával az ajtón.~
  3 12|       érkezett egy másik levele is, Koczur szépséges kézvonásaival,
  4 12|            Sancho Panzát. Megkerült Koczur.~Az is gyalog honvédruhában
  5 12|   Megszaporodott a mulatsága, mikor Koczur is odakerült hozzájok harmadiknak.~–
  6 12|             segített, Soma úrfi meg Koczur az utolsó falatig fellakmározták
  7 12|           szobából, maga után intve Koczur barátomat is.~Ferenc bizony
  8 12|         ebből.~– De hát akkor aztán Koczur barátunkból mi lesz?~– Óh,
  9 13|         elvesztett hősi hírnevet. – Koczur barátunknak egész napestig
 10 13|         Soma úrfinak a harci tüzén. Koczur nélkül nem érezte magát
 11 14|   Valahonnan megtudták, ha más nem, Koczur barátunk beszélte ki, hogy
 12 23|      természetesen az elválhatatlan Koczur.~– Nézd, nézd! Ennél a malomnál
 13 23|              Dobj neki egy húszast.~Koczur nagyon okosan jegyzé meg,
 14 23|         legjobb élcet csinálta. Míg Koczur a kocsiban felállva, a kezébe
 15 23|             volt vele. Tanácsadója, Koczur nem jól választotta számára
 16 23|           áldja meg!”~Hű satellese, Koczur aztán rögtön lefoglalta
 17 23|          ugyan csak angolul értett, Koczur pedig németül is csak annyit
 18 23|            mintha táncosnéja volna. Koczur tele torokkal ordít közbe:~–
 19 23|          Zseniál! – kiabál tapsolva Koczur. A gróf az ajkait harapja,
 20 24|      csokoládét, hidegsültet? Amire Koczur azt felelé, hogy „olez!” (
 21 24|       Kornél pedig úgy érezte magát Koczur nélkül, mint a kezdő úszó
 22 24|           amit annyiszor éreztetett Koczur hátával, mikor gondnoka
 23 24|      komornyik.~– Nem kell. Ott van Koczur.~S azzal duzmadtan előrement;
 24 24|             kedvesebb barátja, mint Koczur. Diadémnak hívják. Más embernek
 25 24|           lesz ismét helyreállítva. Koczur fog felügyelni mindenre.
 26 24|          kitűnő embernek nyilvánítá Koczur urat.~Illavaynak elég volt
 27 24|             el.~– Hagyja őt! – súgá Koczur a gróf fülébe. – Eresszék
 28 24|            legszerencsétlenebb volt Koczur, az levetette magát a földre,
 29 24|         segítsen rajta.~Ez a valaki Koczur volt elsősorban. Ő kockáztatta
 30 24|           mai nap többet lóra ülni; Koczur vette a nyakába, s úgy vitte
 31 25|              Ez a felrúgott kő volt Koczur.~Mikor már Kornél a lovagi
 32 25|       kettőt is sokallt egy háznál, Koczur cinikus bolond volt; nem
 33 25|           az ipamuram jó szándékát.~Koczur csak nevetett, és a fogait
 34 25|     elárusítva – egy kerek milliót.~Koczur volt az, aki e pénzművelethez
 35 25|          Hogyan választhatta ezt ki Koczur, aki soha börzekörökben
 36 25|            igaz, de beszélik. Végre Koczur fölvilágosítja a bőkezű
 37 25|     beszélni.~– Megtanulok angolul. Koczur, hozz nekem rögtön egy angol
 38 25|            De nekem se – kontrázott Koczur.~– Eredj el, tudd meg, melyik
 39 25|      vásárolja Atalanta a rózsákat?~Koczur kitudta azt rögtön. Akkor
 40 25|               Zseniál! – ordíta föl Koczur, mikor ezt a levelet elolvasta. –
 41 25|  csengettyűfogantyút Kornél báró és Koczur, fölváltva, pontban öt órakor.~
 42 25|        kabátját le segítette vetni. Koczur is adott az utóbbinak egy
 43 25|       szelíd és okos tekintete van.~Koczur rögtön karon fogta a hidalgót,
 44 25|             fejtegetéseivel, amiket Koczur nagy kegyelettel hallgatott.
 45 25|       semmit.~A hidalgó látta, hogy Koczur a pálcáját keresi: ő megtalálta,
 46 25|     tenyerébe húzott vele. Arra meg Koczur kapta el a pálcát, s visszasózott
 47 25|            alatt.~– Jól van – mondá Koczur. – Ez hát „foglaló”. De
 48 25|          volt gondoskodva. Mehetett Koczur után, akinek hazáig lihegő
 49 25|             Furfangos egy fickó ön, Koczur.~Úgy történt, ahogy mondá.
 50 25|        mondá. Másnap megverekedtek. Koczur töltötte a pisztolyokat,
 51 26|           is van palotám. Benne van Koczur, mint major domus.~Most
 52 26|             úgy volt a szerződés.~– Koczur nem írt nekem erről semmit.~–
 53 26|            vállát. Egy ismerős arc. Koczur.~– Hát te itt vagy?~– Kegyes
 54 26|          odacsatlakozott hozzá, míg Koczur a hidalgót fogta karon.~–
 55 26|            úgy rémlett neki, mintha Koczur ijedt tekintetével találkoznának
 56 26|           Töprengéséből kisegítette Koczur. Ráismert a bérkocsijára.
 57 26|         hogy fél milliót kap tőlem.~Koczur előrement, Kornél utána.~
 58 27|          Ferdinánd grófnak címezve, Koczur barátunk a postaszekrénybe
 59 27|             levél is volt ott, amin Koczur kalligráfiáját ismerte fel.
 60 2 |           hoznák még ide forgatónak Koczur urat? Az még igen jó firma.~
 61 3 |         beszélte nekem. Annak meg a Koczur barátunk beszélte.~– Te!
 62 3 |                Te! Miért hívják ezt Koczur barátunknak? – Azért, mert
 63 3 |         hintóm is mind összetörött. Koczur ott maradt összekötöztetni,
 64 3 |     egyszerre mormogta ezt a szót: „Koczur!”. Ennyi bölcsesség Kornél
 65 3 |           énekeseket és művészeket, Koczur mellett még egy írnokot
 66 3 |            magától.~– Ezt az ostoba Koczur tette.~– Meglehet biz az.
 67 3 |    hátravetett.~– De hisz az ostoba Koczur beszélt rá, hogy menjünk
 68 3 |            menjünk oda.~– Az ostoba Koczur önnek a megrontó ördöge!~–
 69 3 |        Mindenét el fogja veszteni a Koczur miatt! – heveskedék Diadém
 70 3 |             is! Azt is feláldozza a Koczur! – toldá hozzá a báróné.~–
 71 3 |     érkezett meg a sokat emlegetett Koczur.~– Ah, a Koczur! A kedves
 72 3 |          emlegetett Koczur.~– Ah, a Koczur! A kedves Koczur! Krisztigott!
 73 3 |              Ah, a Koczur! A kedves Koczur! Krisztigott! Hozta Isten! –
 74 3 |            szólt cinikus nevetéssel Koczur.~Azoknál pedig érvényesült
 75 3 |         kínálni. Ahol ez a bolondos Koczur megjelenik, ott vége van
 76 3 |            is jutott kettő. Azalatt Koczur ráért megfigyelni, hogy
 77 3 |          módját annak, hogyan lehet Koczur barátunkat legalább jó hosszú
 78 3 |           hogy ön nem tud semmit. A Koczur tud mindent.~– De hát mit
 79 3 |         mindent.~– De hát mit tud a Koczur?~– Az a kérdés már nem önre
 80 3 |        legolcsóbb úton szabadul meg Koczur barátunktól, aki azután
 81 3 |            az inas jött vissza, azt Koczur megint kiküldte, hogy menjen,
 82 3 |      pogácsának? – kérdé Diadém úr.~Koczur valami nevetésformát döcögtetett
 83 3 |           hozta.~– Micsoda pénz ez, Koczur? – kérdé kapzsiságtól villogó
 84 3 |                A mi pénzünk – mondá Koczur, hatalmas fogai alatt harsogtatva
 85 3 |            Kit öltél meg ezért? Te, Koczur! – vigyorintá Kornél báró,
 86 3 |             akarná azt kapni. Hanem Koczur, mint a lakmározó oroszlán,
 87 3 |          Mit tett ön? Megbolondult, Koczur? Hogy merted ezt tenni?~
 88 3 |        rossz sikereimet publikálni!~Koczur pedig mindezt olybá vette,
 89 3 |            háztulajdonosnak, hogy a Koczur méltatlanul rágalmazta őket
 90 3 | megszeppenté az uraságokat.~– Nono, Koczur, ne légy bolond! – monda
 91 3 |            Azért ne vesszünk össze.~Koczur folyvást nevetett.~– No,
 92 3 |           jönni, urak – szólt közbe Koczur, a kése és villája hegyével
 93 3 |              Amellett mind a hárman Koczur ellen fordíták legkeserűbb
 94 3 |         legkeserűbb kifakadásaikat.~Koczur addig csengetett az előtte
 95 3 |          kötni: ez már immoralitás!~Koczur ezalatt fölment a második
 96 3 |     tisztelhet szegény lakásában.~– Koczur bácsi! – mondá neki becézgetve
 97 3 |              Hogy azok a bankjegyek Koczur bagaria wertheimpénztárában
 98 3 |            mondták neki, hogy „édes Koczur”. Mikor aztán a zsebükben
 99 3 |        szobából.~Kornél báró odaült Koczur ágyára.~– Ne feküdjék vissza
100 3 |       összeállított vádra elkezdett Koczur kacagni, a két tenyerével
101 3 |      nagyobb nyomatékkal megragadva Koczur torkát a markával; – nem
102 3 |             nekem magamnak ideadni?~Koczur csak engedte magát egy ideig
103 3 |             volt tiltva.~– Barátom, Koczur, ez egy nagy lélek. Ez egy
104 3 |            magasztos célokra.~– Te, Koczur! Tehát azt gondolod, hogy
105 3 |          tetszett ezt érteni?~– Te! Koczur! Nekem egy okos gondolatom
106 3 |             nőül.~– Bolond vagy te, Koczur.~– Nem én. Láthatja a báró,
107 3 |            hogy kötöztesselek, édes Koczur! Kényszerzubbonyt adatok
108 3 |          érthetőség kedveért ledőlt Koczur az ágyra, s magára rántotta
109 3 |           rá a fejét.~Hanem amint a Koczur szobája ajtajától a lépcsőn
110 3 |             a hatalmas elhatározás.~Koczur nem aludt: utánalesett az
111 3 |      megszökni a két malomkő közül.~Koczur nagyot nevetett magában.
112 3 |          abból semmit elhinni, amit Koczur beszélt. Ez a második változat
113 4 |                      Az üldözött őz~Koczur nem ment aludni, ahogy a
114 4 |          látogatónak.~– Nézze csak, Koczur bácsi, ráismerne-e erre
115 4 |           kezéből a vakaró gyantát.~Koczur odahajolt a fiú válla fölé,
116 4 |                Ugyan, ne tréfáljon, Koczur bácsi!~– Tréfál a kánya!
117 4 |       tudhatott volna erről valamit Koczur valami más úton? Ki mondhatta
118 4 |      gondoltam semmire.~Ekkor aztán Koczur egészen más arcot öltött;
119 4 |      nemsokára azt is, hogy ki az a Koczur. Ne félj semmit. Csak hagyd
120 4 |             rémülve. – Mindaz, amit Koczur beszélt neki, olyan nagyon
121 4 |           rosszabb dolga volt, mint Koczur felügyelete alatt, aki elnézett
122 4 |            akarná őt megcsalni az a Koczur? Mi érdeke volna benne?
123 4 |         hogy mik azok a gerillák. A Koczur, ha jól felborozott, elejtegetett
124 4 |                Jó szerencse, hogy a Koczur által felküldött pogácsát
125 4 |       uraságok későn szoktak kelni. Koczur pedig azt még diákkorában
126 4 |            éppen a szeretetre méltó Koczur volt.~– Ah! Ön kelt föl
127 4 |             föl leghamarább, kedves Koczur?~– Én éheztem meg leghamarább,
128 4 |             is kéresse – mondá neki Koczur, aki már akkor (nem várva
129 4 |          monda franciául Diadémnek.~Koczur egy szót sem tudott franciául,
130 4 |          kávéját, fölkelt, s odaült Koczur elé. A báróné még vajas
131 4 |           még vajas kenyeret evett. Koczur pedig rakta befelé a paprikás
132 4 |            kenyérhajon elmetélve.~– Koczur barátom, én meg vagyok felőle
133 4 |               Fontos ügyek! – szólt Koczur, s ezt a szót valami olyan
134 4 |        meglehet öntől tudni, kedves Koczur, csak azt az egyet nem,
135 5 |               Nincs titkom előtted: Koczur.~– Micsoda? Ez a nagyszájú
136 5 |          dolognál kockáztatni kell. Koczur, az igaz, hogy hitvány jellem.
137 5 |             Ezt a pénzt tőled kapta Koczur?~– Hát természetesen.~(Mármost
138 5 |           miféle pénz volt az, amit Koczur kiosztogatott. S miért kellettek
139 5 |             fele útban. Akkor aztán Koczur ide fog jönni hozzád, minden
140 5 |         Ezelőtt egy órával volt itt Koczur, az beszélte.~– Ő talán
141 5 |             történetét. Erre azután Koczur azt fundálta ki, hogy az
142 6 |       kísérője.~– Jó helyt van már. Koczur ott volt nálam.~– És pénzt
143 6 |              nem kér érte semmit. A Koczur pedig eltűnik egy időre,
144 7 |         ember volt beleavatva, mint Koczur. Aki arról volt nevezetes,
145 7 |     kényszerített barátságnál fogva Koczur barátunk lassankint oda
146 7 |            egyszerre csakugyan az a Koczur, aki minden időkben csak
147 7 |        egymástól, vajon kit ölt meg Koczur, hogy most egyszerre olyan
148 7 |           pénze van.~Ez iránt pedig Koczur maga adott kellő felvilágosítást
149 7 |           alá Pestre, előkecmelgett Koczur barátunk a postaház udvarán,
150 7 |    postamester.~– Barrátom! – kezdé Koczur, egész tekintetével előre
151 7 |          Egyedül vagyunk-e? – szólt Koczur aggodalmasan körültekintve
152 7 |        benne tudatva, hogy bizonyos Koczur odakinn járt Garibaldinál,
153 7 |    Diadémnek lehetnek erre jó okai.~Koczur nagyon meg volt rémítve
154 7 |        magát.) Az bizony valószínű.~Koczur homlokon üté magát, s keserves
155 7 |      Senkinek semmi keresete ottan. Koczur nagy óvatossággal vezetgeté
156 7 |           mehet!~– Barátom! – szólt Koczur, egész elérzékenyülten ragadva
157 7 |         kővel agyon nem hajigállak.~Koczur szaladt, mégpedig úgy, hogy
158 7 |            völgyből.~A megkergetett Koczur kijutott a romok közül,
159 7 |           mondanák azt neki.~…Amint Koczur felocsúdva rémülete merevségéből,
160 7 |            mit bánom én?~– De bánja Koczur. Mert ő okos ésszel odafenn
161 7 |     szálakat is megtalálják általa. Koczur már ki van pécézve, s a
162 7 |    nyakunkra kerül a hurok, – így a Koczur marad benne. Ha Koczurt
163 7 |       gondolnák, hogy azt a pénzt a Koczur a „Izé”-től hozta, és nem
164 7 |            kell vele állani, hogy a Koczur osztogatta pénz honnan támadt
165 7 |              majd visszaárulja őket Koczur; majd visszaárulom én! Majd
166 7 |     Gorombolyi, egyik eszköze pedig Koczur volt.~– Lehetetlen az.~–
167 7 |            is kétségtelen, hogy ezt Koczur nem egyedül hajtotta végre,
168 7 |            a titkos vértörvényszék. Koczur kicsalta őt magával a romok
169 7 |       iratokat azonban valószínűleg Koczur elvitte magával, amit onnan
170 7 |            bárónak.~– Miért?~– Mert Koczur az ön embere. Mert Koczurt
171 7 |             ön hordta magával. Mert Koczur az ön birtokán rejtette
172 7 |  fegyvereket, mert önnek a nyugtája Koczur kezében van, és mert Koczurnak
173 7 |          hátha nem is igaz az, amit Koczur annak a pénznek az eredetéről
174 7 |          neki beszélt? Szokott ám a Koczur néha nem igazat is mondani. –
175 7 |           az átadását Illavay éppen Koczur barátunkra? Olasz pénz volt
176 7 |          Elmondta azt nekem egyszer Koczur. Az apám, aki maga is meglehetős
177 7 |    megismerte rajta az írást.~– Ezt Koczur írta!~– Én bizony nem tudom,
178 7 |        tudom, hogy ki az a Herr von Koczur, soha életemben sem láttam,
179 7 | bereteszelte az ajtaját, felbontá a Koczur levelét. Terjedelmes iromány
180 7 |       megzavartad, azért volt ott a Koczur, hogy azt helyre segítse.
181 7 |             és legkomiszabb barátod~Koczur.”~Mire végigolvasta Kornél
182 7 |           senkivel, hogy mi lehet a Koczur második levelében. – Annálfogva
183 7 |          tud ez valamit abból, amit Koczur a levélben írt?~– Én bizony
184 7 |            jutott neki mindaz, amit Koczur írt Atalanta felől, azután
185 7 |          Pedig hisz a zsebében volt Koczur levele, amiben azt tudatja,
186 7 |  vígjáték-terv, aminek kidolgozását Koczur az ő talentumára bízta.~
187 7 |             jár már ilyenkor senki.~Koczur csak a vázlatot közölte
188 8 |              Egyetlen igaz barátom, Koczur fedezte fel előttem (az
189 8 |          Volt nekem egy jó barátom, Koczur. Tetszett őt ismerni.~–
190 8 |          fatális napokban hozta meg Koczur azt a bizonyos ötezer forintot,
191 8 |      Illavaynak küldte, hogy azokat Koczur által részben az én becsületbeli
192 10|     Ellenkező halálnemet választott Koczur barátunk. Ő csak a hazáért