Part,  Chapter

  1 1 |            új ivadék, s ő is elmegy arra, amerre a szél fújja, s
  2 2 |             Mert mire való a tükör? Arra, hogy az ember meglássa
  3 4 |              hogy itt jön Simunich! Arra mi hátrafelé koncentráltuk
  4 4 |          ettől a mi Kornél barátunk arra a fölséges ötletre jött,
  5 4 |             a karjai nagyon véznák, arra éppen fölgerjedt:~– Micsoda?
  6 4 |             franciák osztogatják.~– Arra egy civilistának semmi gondja.
  7 4 |      védence kedélyét. Nem lehetett arra mással hatni, mint nyugodt
  8 5 |           mindenkinek vigyázni kell arra a szóra, amit más előtt
  9 5 |       teljesíteni. Nincs elkészülve arra, hogy négyezer vendéget
 10 5 |      kevésbé érzi magát alkalmasnak arra, hogy a gargóvári nemzetőrök
 11 5 |       félmillió becsértékben. Azért arra kérem önt, hogy beszéljen
 12 6 |            panorámája.~Minden tárgy arra van itt, hogy dicsekedjék.~
 13 6 |            s ezt tudta felhasználni arra, hogy akit nem akar meglátni,
 14 6 |         most a felvett tárgy nyomán arra fog áttérni, hogy „hát az
 15 6 |           itt marad ön?~– Köszönöm. Arra sincs időm. Aztán nem is
 16 6 |         kulcsát? Mire lesz az jó?~– Arra, hogy ha a kormánybiztos
 17 6 |         szép fejedet nézem. S aztán arra gondolok, hogy madame Roland
 18 7 |             a helyen van egy kőhíd. Arra szolgál, hogy a bércek közül
 19 7 |            a drótosra a szolgabíró. Arra az abbahagyta a dalolást,
 20 7 |         egyik csövét az ölfák felé: arra aztán sebes rohanássá vált
 21 7 |          drótos arcába a fáklyával. Arra egyszerre kiáltott fel a
 22 7 |        dugták bele a puska lyukába, arra csapott rá a fegyver sárkánya,
 23 8 |             te „ezt” tudod, elég ok arra, hogy kihallgatás nélkül
 24 8 |            csatlakozni akarsz, most arra felé kell fordítanod a lovad
 25 9 |             elküldöm.~– Hát ráérünk arra. Bocsáss. Majd később.~Illavay
 26 9 |             Isten őrizz! Nem mintha arra gondolnék. Mit képzel? Tudja,
 27 10|             hintóban ülünk.~Valóban arra elég idő volt ott. Máskor
 28 10|     vetekednek. S minden pompa csak arra való volt, hogy kétszer
 29 10|             a szegletre, s ha három arra menő ád neki egy krajcárt,
 30 10|              mint ez, akkor ez csak arra elég, hogy attól a világtól,
 31 11|         bennünket valaki. Emlékszel arra az óriásra, abban a kormos
 32 11|         jutalmazni; nem fogadta el: arra kért, hogy adj neki egy
 33 11|          jobbágyság eltörlését! – s arra a nemesekből álló országgyűlés
 34 11|        megengedi a gróf, térjünk át arra a komoly dologra, amiért
 35 11|             még áldomást is mondott arra a bizonyos nagy hazafira,
 36 12|          itt ül a porkolábnál. Csak arra várnak vele, hogy egy nap
 37 13|              Ezalatt Illavay bizony arra is ráért volna bőven, hogy
 38 13|           külföldi lapok is egészen arra valók, hogy felbontatlanul
 39 13|          előtt! Szóról szóra! – Még arra is rájött a gróf, hogy ennek
 40 13|            hogy mekkora?~Ha ő merte arra a szóra: „a szvornoszt sok”,
 41 13|         róla, hogy komolyan gondolt arra, hogy unokaöccsében a férfiasság
 42 13|           Gondoskodtam róla, öcsém.~Arra aztán elkezdett dalolni.
 43 13|            az néma.~Elszólta magát. Arra aztán jó képet kellett csinálni
 44 13|          Cousin úr várta.~– Mármost arra kérem, Cousin úr, hogy a
 45 13|       parolázásra elkaphatnia; mert arra éppen nagyon ráért a köhögés,
 46 14|            délelőtti népgyűlés csak arra való volt, hogy majd a „
 47 14|            hosszú pásztorkürttel, s arra a hegyek közül három-négy
 48 14|       életem! Egész hajadon koromig arra neveltek, hogy soha ne lássak
 49 14|      megcsókol? Ki adott neki jogot arra, hogy e csók helyett egy
 50 14|           talán tündércsók volt ez; arra való, hogy a szellemek órájában
 51 14|             a beszélő majmot látva.~Arra aztán minden jelen levő
 52 15|            külön papírra volt írva, arra levén szánva, hogy azt a
 53 15|           világra nézve; költő csak arra az egyre nézve, aki vele
 54 16|      lóhátról intézte el.~Ferencnek arra volt jó ez a két hét, hogy
 55 16| legrejtettebb gondolatjait.~– Akkor arra kérem, hogy legyen kegyelmes
 56 16|        beszélt: jól tudva azt, hogy arra semmi oka. Ön mindig úrnője
 57 16|      maradtunk földet mívelni! S ha arra kerül a sor, én is odaállok
 58 16|  düledékhalmaz a laikus előtt, csak arra jó, hogy a becsületes nevét
 59 16|          kell bele menni.~Kész volt arra Pálma. Minden veszedelmes
 60 16|            egy tört amfora talapja. Arra leülhetett a hölgy lábaihoz.~
 61 16|            másikat megfeszíté, hogy arra lépjen rá Pálma, mint egy
 62 16|          nyugodt méltósággal nézett arra a másik kettőre, akivel
 63 17|         hátam, mikor visszagondolok arra a paragrafusra, hogy ha
 64 17|         azok, amikben a Vág-vidéken arra ébredtek az emberek, hogy „
 65 17|       zúzódást szenvedett. Most már arra is képesnek érzé magát,
 66 17|       Gorombolyinak. – Emlékezik ön arra a muszka hadvezérre, akinek
 67 17|           elég idő.~– Ugyan mire?~– Arra, hogy tervemet kivigyem.~–
 68 18|        pillanatig. Visszaemlékeztek arra a bizalmas beszélgetésre
 69 18|             ugyan mi oka lett volna arra, hogy miután azok már a
 70 18|               Nem.~– Akkor legalább arra kérem a grófot, hogy ne
 71 18|            itt Magyarországon, ahol arra három vevő sem találkozik:
 72 19|     Baraneczet sohasem hallottam.~– Arra volt bízva a rablott gyémántoknak
 73 19|         hogy ez mese?~– Azt biz én. Arra való mese, hogy én most
 74 19|          Hanem hát adjon engedelmet arra, hogy felkeljek a helyemről,
 75 20|       készségesen.~– Köszönöm. Nem.~Arra gondolt, hogy hiszen ez
 76 20|           ez nem a te Pálmád.~Hanem arra a felcsendülő s aztán hirtelen
 77 20|            nevetni!~– Tessék.~– Hát arra az atyám azt mondta, hogy
 78 20|         ahogy én megtartom”; hát én arra is ráállok. Ön beül tíz
 79 20|            rajtuk, s tudatja velük, arra megharagszik a bölcs, úgy,
 80 20|             csillagformára áttörve: arra való, hogy a benne levő
 81 20|              Elborzadt; mi van itt? Arra az előbbeni dördülésre minden
 82 20|           nem akar, de váltót adni, arra kész: olyanformát dadogott,
 83 21|           Íme, megkapta a feleletet arra a kérdésre, hogy „Ugyan
 84 21|            ütötte ki a homlokát, ha arra gondolt, hogy ebből az esetből
 85 23|             a tót asszonyok (zsena) arra értettek, hogy mármost ők
 86 23|         egyszer ehhez az asztalhoz, arra a helyre, ahonnan hajdani
 87 24|             hát nélkülöznie kellett arra az időre, amíg a hivatalos
 88 24|           hamar átessék rajta, csak arra kérte a délceg ifjút, hogy
 89 24|      arckifejezés mellett, mint aki arra gondol, hogy az tartsa szerencséjének,
 90 24|            az úri vendégekre nézve: arra volt büszke az egész lakoma
 91 24|        Pálma a távolból is ráismert arra az alakra. Milyen messze
 92 24|           utána, volt nagy hújjahó! Arra megint „hű-hopp”, megfordult,
 93 25|          elment a balettbe, s aztán arra vigyázott, hogy melyik bankár
 94 25|           is csalta meg a logikája. Arra, amit keresett, különb embert
 95 25|           jött a nagy tünemény, ami arra volt hivatva, hogy még a
 96 25|             dobütés vág közbe, s az arra megzendülő trombitaharsogás
 97 25|         szót a „leánykérésnél”.~No, arra a bárói korona megosztására
 98 25|            a tenyerébe húzott vele. Arra meg Koczur kapta el a pálcát,
 99 25|   barátságot kötött a bohócokkal, s arra is rá hagyta magát venni,
100 26|            következményei lehetnek. Arra kapott a gróftól következő
101 26|          udvari bál fog tartatni, s arra minden ezrednek a tisztikarából
102 26|               mondá Kornél.~– Mi is arra jöttünk fel.~– No, ez dicső!
103 26|            Kornél. – Azért, mert ez arra a bizonyos török hercegre
104 26|           el: most kell odanézni, s arra ő is veszi a látcsövét,
105 26|        orvos kezét rángatva; az meg arra kérte, hogy hagyjon most
106 27|            nyomorulttá teszem őket, arra esküszöm. Csak azért akarok
107 27|         elszakítottam. Nem gondolok arra többet. Családomnak legbecsültebb
108 28|       szétküldöd az ismerőseinknek.~Arra a cédulára ez volt írva~„
109 1 |        valami egy napig élő kérész: arra azután dühös lesz, elkezdi
110 2 |             már minek menjek én fel arra a fára?~– Azért, hogy lehozd
111 2 |        baronesz. – Gyere, sétáljunk arra a lacikonyha felé.~– Csak
112 2 |              Ejh, ki tudja? Menjünk arra. Hallod? Ott dalolnak és
113 2 |        népség szalad szerteszéjjel.~Arra a betyár egészen csendesen
114 3 |         milyen kedves vagy! Hát nem arra tanítottak bennünket, amióta
115 3 |            ez, mint a vízivás; csak arra kell vigyázni, hogy meg
116 3 |          jelmezzel. Kíváncsi vagyok arra az ellenségre, akit a papa
117 3 |            hallom.~– Nem ismersz te arra – mondá Czenczi –, hiszen
118 3 |            lehetett kitalálni, mert arra a sár azon módon rászáradt,
119 3 |     engedett. Hadd legyen ő is ott. Arra gondolt, hogy a vetkőztetés
120 3 |           jó lesz valakinek ügyelni arra a sok pénzre, amit a báró
121 3 |    csakugyan találtam hajlandóságot arra, hogy a kormánytól kölcsönt
122 3 |          oroszlán, hirtelen rátette arra az első lábát, s mormogott
123 3 |          Talán emlékszik még a báró arra a szép fehér arcú tündérre,
124 3 |          még mindig tisztelem őt.~– Arra a halottnak ugyan semmi
125 3 |         neki is igen jó okai vannak arra, hogy azt megígérje, hát
126 4 |             folyosón, amíg rátalált arra az ajtóra, amelyiket keresett:
127 4 |       gyermeki lélek most egyszerre arra a tudatra ébredt fel, hogy
128 4 |             esztendővel. – Most már arra is emlékezett, hogy néha,
129 4 |        minthogy az ösvény egyenesen arra vezetett, azt is elhagyta,
130 4 |        kezét.~– S aztán hogy jöttél arra a gondolatra, hogy mikor
131 4 |         szöknöm az otthon levőktől, arra gondoltam, hogy ide kell
132 4 |         tanulni meg dolgozni.~– Óh, arra én kész volnék! Tanulni,
133 4 |             hogy mit teszek. – Csak arra kérem önt, hogy holnap délután,
134 5 |            megy, hacsak nem hívják. Arra pedig nem elég a nóta. Arra
135 5 |         Arra pedig nem elég a nóta. Arra az én bal fülem nem hall.~–
136 5 |       bokorban, az utcaszegleten az arra jövő ellenfelére, azt nem
137 5 |             el neki azokat odáig?~– Arra is igen jó emberem van.
138 5 |             hogy hitvány jellem. De arra, amire használni akarom,
139 6 |        alatt megtanította az új rab arra a beszédre, amit valamennyi
140 6 |         térdepelget a kövön: hiszen arra nem voltak kényszerítve,
141 6 |             a végzetes 15-re esett. Arra a nemzeti kegyeletből ünnepelt
142 6 |           Hogy lehet egyes embernek arra gondolni, hogy tegyen valamit?
143 6 |          pillantást vetett körül, s arra a hátulsó zsebéből előhúzta
144 6 |           kicsiny kerek nyílás, ami arra való, hogy az őr kívülről
145 6 |     vasajtaját ki akarják törni. Ha arra kimenekülhetnek az udvarra,
146 6 |          másik gyermekéhez. Egészen arra emlékeztet. – És az is lehetne
147 6 |            látták, még rá sem értek arra gondolni, hogy mit tesz
148 6 |         Amit mondtam, megmondtam.~S arra Illavay azt válaszolta~–
149 7 |       feladó a becsületemre bízott, arra nem vállalkozom soha.~–
150 7 |             föl, míg végre rátalált arra az odúra, ahol hajdan a
151 7 |         Gorombolyi, de nem jött föl arra egy lélek sem a várromokhoz.~
152 7 |            kiosztogassuk?~– Hat nem arra valók ezek?~– Vigye ki-ki
153 7 |         nekem békét! Én nem szoktam arra gondolni, hogy mi lesz a
154 7 |          hirtelen félretehették, az arra a gyanúra vezet, hogy nem
155 7 |         volt ez bizonnyal! Most már arra is emlékezett, hogy citromszaga
156 7 |              S a nyugtatványok csak arra valók, hogy az Opatovszky
157 7 |            csupa ostobaságból rájön arra, ami legokosabb lenne. Nem
158 7 |       helyre segítse. Emlékezel még arra a híres párbajra Diadémmal?
159 7 |     legalább három percig; ami elég arra, hogy valaki a vízbe fulladás
160 7 |           fel a kisujjára a gyűrűt. Arra meg nagyon tág. Könnyen
161 7 |             hangulatot felköltse az arra oly igen fogékony szívekben.~„
162 7 |       Emlékezel-e erre? Emlékezel-e arra? Óh, azok boldog idők voltak!”~
163 7 |             az ő talentumára bízta.~Arra a gyűrűre múlhatatlanul
164 8 |          tudott beszélni. Gondolt ő arra, mikor ezt a házat örök
165 8 | beszélhetett ki, ami elég sűrű volt arra, hogy ha fegyver van nála,
166 8 |        kezét a férfi markából, mert arra az letérdelt lábai elé,
167 8 |       valaki.~– S mi oka volt önnek arra, uram, hogy magát egy ilyen
168 8 |          apám hitbizományban letett arra az esetre, ha én egyszer
169 8 |     villámai lenni. Ha ez a vasajtó arra csattant le, hogy a pénzszekrényben
170 8 |            biztos kezekbe jusson, s arra a célra legyen fölhasználva,
171 9 |        ismét felvontatják a lejtőn. Arra pedig igen nagy szükség
172 9 |        megelőzni.~– Rosszak az utak arra mifelénk, kegyelmes uram,
173 9 |         ilyen messziről kezdeni. Ön arra figyelmeztet, hogy hiszen
174 9 |              Ez nagy munka lehetett arra nézve, aki ezt mindenünnen
175 9 |             ilyen felgerjedéssel.~– Arra számítok, hogy rövid lesz! –
176 9 |  hidegvérrel tette rá a mutatóujját arra a szomorú lajstromra ott
177 9 |        ráismernének első tekintetre arra a hosszúkás papírszeletre,
178 10|     ráhagyja: nem törődik vele. Még arra sem skrupulózus, hogy vajon
179 10|             ön ráütött a tenyerével arra a kőre, s azt mondta: „Húsz
180 10|             valaki emlékezni fognak arra, hogy miféle alak volt ez
181 10|          föltámadásra várnak, hanem arra, hogy még egyszer valamikor