Part,  Chapter

  1 5 |         Megbocsásson ön – szólt Pálma grófnő, helyet mutatva Illavaynak
  2 5 |            indult erre a szóra.~Pálma grófnő nem vette azt észre.~– Ha
  3 9 |            már a gróf asztalán.~Pálma grófnő is ott volt a gróf olvasószobájában,
  4 9 |               szerencsés véget ért, a grófnő el akart távozni a szobából,
  5 9 |               atyám!~– Mind elviszem, grófnő, ha nekem adják.~– Azonnal!
  6 11|         meghívták a teához, mit Pálma grófnő maga töltögetett a sèvres-i
  7 11|              dolog, hogy csakis Pálma grófnő tudta azt meg; mert a grófnak
  8 11|            akartam elijeszteni.~Pálma grófnő pedig jelen volt, s e szóra
  9 11|               teát, poharaztak. Pálma grófnő leült a zongorához és csárdást
 10 13|            már érteni a dolgot. Pálma grófnő azért írta, hogy ne jöjjön
 11 13|          lehet, hogy ismét csak Pálma grófnő különcségeihez tartozik;
 12 13|             volt a felszólítás. Pálma grófnő nem is kételkedett benne,
 13 13|           Ájtatosságát végzi.~– Hát a grófnő?~– Azzal sem lehet. A toalettjét
 14 13|             segítek neki benne. Hát a grófnő?~– Toalettjét végzi.~– No,
 15 13|           nyakravalóval, karján Pálma grófnő, egészen feketében. Az a
 16 13|               ültek egymás mellett; a grófnő jobbján az Orol Krivánszky;
 17 13|         hőstettet adott elő a vezér a grófnő mulattatására, olyankor (
 18 13|           éppen visszataszító volt.~A grófnő szemei pedig azalatt folyvást
 19 13|               most innen eltávozni. A grófnő szemei Illavay arcától kérdezősködtek.
 20 13|            nem fogják elmondani Pálma grófnő jelenlétében, vagy ha hozzákezdenek;
 21 13|             nála! – súgá leányának.~A grófnő azonban nem sejtett semmit;
 22 13|               már egészen „ő” volt.~A grófnő ajkain egy olyan örömsikoltás
 23 14|           nyújtá Pálma felé.~– Nézze, grófnő, az egész tusakodás alatt
 24 14|           magához ragad és megigéz.~– Grófnő – mondá olyan hangon, mint
 25 14|              nincsen ára! – sietett a grófnő sebesen kiegészíteni a mondást.~–
 26 14|           hogy ne válaszoljanak rá.~– Grófnő – szólt Ferenc komolyan. –
 27 14|              mert Pálma felé nézni. A grófnő a zsebkendője szegélyét
 28 15|           Nagy örömet okozott nekem a grófnő bizalmas közlésével. Senki
 29 15|             felismerte.~Jól találta a grófnő a kérdést. A nőknek a csekélységekben
 30 15|              akarnak.~Elmondom önnek, grófnő, tapasztalataimat.~Ő egész
 31 15|             feltűzve. (Nem nevet ki a grófnő, hogy ilyen apróságokkal
 32 15|   megboldogult ilyenhez szoktatta.)~A grófnő mosolygott is eleget, mikor
 33 15|           járnak! – Ha majd egyszer a grófnő, ősvárának romjai között
 34 15|            fölverte az értékét.~Pálma grófnő nem késett a levél írójának
 35 16|       exorcizálja, ahogy tudja.~Pálma grófnő, valahányszor Illavay jött,
 36 16|             pecsétes zár alatt, Pálma grófnő annak a férfinak, ki mellette
 37 16|               bolond volt, hogy Pálma grófnő ősapjának kutat fúrt a sziklájába,
 38 17|        megöletni egy bolondot.~– Ejh, grófnő, most mindnyájan bolondok
 39 17|               meg. Kényszerítse Pálma grófnő őexcellenciáját a nyugalomra
 40 17|        felejtett volna.~– Hohó! Pálma grófnő. Ezen a hangon még énvelem
 41 18|           Valamennyinek útját állta a grófnő az ajtóban, s nem bocsátá
 42 20|             bordópiros ruhában. Pálma grófnő.~– Nos? Jól van-e találva? –
 43 20|    komornyiktól, hogy merre van Pálma grófnő lakosztálya, Cousin leveléből
 44 20|           szobájába.~Ketten voltak. A grófnő nem volt már egyedül, egy
 45 20|               Ferenc!)~És aztán Pálma grófnő kétszer megrázta a kezét.
 46 20|              Rossz időben jöttem ide, grófnő, ugye?~A missnak az orra
 47 20|           elhozzam ezt a mandarint. A grófnő vigasztalhatatlan. Rögtön
 48 20|           Cousin. El vagyok bájolva a grófnő figyelme által. Ne aggódjék
 49 20|        lehetett látni, amelyben Pálma grófnő lakott, elszigetelve az
 50 20|             előre lekötve magát Pálma grófnő jövendőbeli férjeül. A hajdani
 51 20|              van ilyen dolga. – Pálma grófnő azt meg is mondta már neki,
 52 20|          kifőztem; vedd te hasznát. A grófnő mákonyozott szivarokat szítt,
 53 21|             itt most végbement, Pálma grófnő sohase tudjon meg semmit.~–
 54 21|            tervek szülemlettek. Pálma grófnő nevét bele ne keverje senki
 55 21|              minden, a közte és Pálma grófnő között kötendő házasságnál
 56 21| viszontlátásra, gróf úr.~      ~Pálma grófnő igen későn ébredt fel, s
 57 23|         feljöttek a hölgyek is. Pálma grófnő ez alkalommal topázzöld
 58 23|             mindenik a másikat.~Pálma grófnő ez alkalommal meg akarta
 59 24|            fogva vitte magával.~Pálma grófnő ilyen korán délelőtti időhöz
 60 24|          magával remorquirozva.~– Ah, grófnő. Én a legboldogabb ember
 61 24|            nagybátyámnak köszönhetem. Grófnő, talán nem is tudja, hogy
 62 24|             ez! Ha meg fogja ismerni, grófnő, bizony isten, beleszeret.
 63 24|              nálunk, velünk együtt! A grófnő nagyon meg fogja önt szeretni.~
 64 24|               Ferenc bácsinak, kérem, grófnő. Ő a „mi” vendégünk. Nyújtsa
 65 24|             laikus embernek.~És Pálma grófnő oly ismerősen értekezik
 66 24|                Tehát mához egy hétre, grófnő! – mondá Ferenc, meghajtva
 67 24|   menyasszonyra áldomásozókkal. Pálma grófnő is ivott, és igen jó kedve
 68 24|           balladát írta.~– Mondja meg grófnő, kitől tanulta azt a verset?~
 69 24|         Kornélnak.~– Hiszen nem tud a grófnő diákul.~Diákul, az igaz,
 70 24|             lendületre a társaságot a grófnő, hogy nézzék meg a toronyerkélyről
 71 24|             vőlegénye.~– Mondja csak, grófnő – rezzenté őt fel merengéséből
 72 24|          hozzá, hogy őrizze meg jól a grófnő azt az albumot, mert abban
 73 24|            felé.~– Azt a nevet, Pálma grófnő? Várt egy percig.~– Nincs? –
 74 24|                Ezer ilyen lap. Amit a grófnő a kezében tart, az egy millió
 75 26|        számára. Dámája már van: Pálma grófnő. De a jelmez végett előbb
 76 26|              játszotta szerepét Pálma grófnő. Szelíd, átadó kedélyével
 77 26|             estéjén következik. Pálma grófnő egy nagynénje, herceg ****
 78 26|             odainti magához Kornélt a grófnő; s amíg az pamlagja támláján
 79 26|              cirkusz páholyában Pálma grófnő, lefátyolozott arccal, ahogy
 80 26|              mindenki azt, hogy Pálma grófnő páholyában megérkezett egy
 81 26|          minden páholy előtt, s Pálma grófnő azt fogja rá mondani: „Milyen
 82 26|          brabanti csipke”; mire Pálma grófnő így válaszol majd: „azokat
 83 26|          másik. Semmi más. Csak olyan grófnő, mint ő, akinek az ősei
 84 27|         találta már az asztalán Pálma grófnő a lapokat, amikben le volt
 85 27|             kocsikázni.~Mikor a Pálma grófnő levele megérkezett, akkor
 86 27|          fohászkodott.~– S önnek szép grófnő, volt bátorsága ezt a levelet
 87 27|              No, hát azt a Temetvényi grófnő levelét nem adod ide?~Illavay
 88 27|              Ez volt benne:~„Tisztelt grófnő!~Bizonyosan tudom, hogy
 89 28|              belépett a cellába Pálma grófnő.~A veszedelmes rab felállt
 90 28|            letepert és megkötözött. A grófnő kikosarazott vőlegénye volt
 91 1 |            abban a palotában egy öreg grófnő lakik, éppen olyan öreg
 92 1 |         híttak, hogy Temetvényi Pálma grófnő, akit úgy híttak, hogy „
 93 3 |        fölfaltuk egymást. Hanem Pálma grófnő, ott a másvilágon, összegyűjtött
 94 3 |           Láthatja a báró, hogy Pálma grófnő még most is szereti önt.~–
 95 3 |              báró és Temetvényi Pálma grófnő között végbement házasságnak,
 96 3 |       megszólalt:~– Hat igazán, Pálma grófnő küldte azt a pénzt?~– Ühüm.~–
 97 7 |              küldene Temetvényi Pálma grófnő az ő számara, meg Atalanta
 98 8 |               Tessék a kulcscsomag.~A grófnő elég nyugodt hangon tudott
 99 8 |          szándékozott beküldeni Pálma grófnő a kellemetlen látogatót.~
100 8 |      kulcsokat. Ahelyett megragadta a grófnő kezét, s azt dörmögé a fülébe:~–
101 8 |               látta már egyszer Pálma grófnő. Akkor, mikor a vőlegénye
102 8 |             különös látogatás, nemde, grófnő? Önmaga az okai. Az ajtón
103 8 |            lángészcsínynek nevezi ezt grófnő? Ön tehát nem haragszik
104 8 |         helyre levetette magát. Pálma grófnő egész nyugodtan foglalt
105 8 |               mindjárt in medias res, grófnő! Ugyebár akörül forog a
106 8 |           határoz ebben egyesegyedül, grófnő. Senki más, mint Temetvényi
107 8 |            más, mint Temetvényi Pálma grófnő. Ön emlékezni fog rá, hogy
108 8 |               amikor Temetvényi Pálma grófnő az én jegyesem volt.~– Ismertem
109 8 |               Ön nagyon szép most is, grófnő, Isten úgyse, egészen elbájoló.
110 8 |               esztelen ballépésemért, grófnő, higgye el. A purgatórium
111 8 |           szólt közbe elbámulva Pálma grófnő.~– Van nekünk egy közös
112 8 |            nevét kimondanom ön előtt, grófnő?~Pálma összehúzta a szemöldeit,
113 8 |              mert tudom, hogy ezzel a grófnő szemérmetes kedélyét megsérteném,
114 8 |           Elhanyagolt nevelés. Hisz a grófnő nagyon jól van értesülve
115 8 |      tulajdonított nagylelkűségről.~– Grófnő! Komolyan szóljunk. Most
116 8 |               az okát nem találja ki, grófnő. Semmi regényes indok. Csupa
117 8 |               olvasni az én írásomat, grófnő? Ugyan, kérem, olvassa el.
118 8 |         kulcsa. Hallotta bizonyosan a grófnő az illavai fegyencek szándékolt
119 8 |               mondás volt, hogy Pálma grófnő egész fölindulása egyszerre
120 8 |               De nem nevetni való ez, grófnő. Komoly dolog ez nagyon.
121 8 |               Hadd mondjam el tovább, grófnő; kérem, üljön le a helyére.
122 8 |      emlékemben.~– Nagyon jól tette a grófnő. Felejtse is el. Nagy gazember
123 8 |       vitéznek van ezúttal álcázva.~– Grófnő! Pálma grófnő! – monda érzékeny
124 8 |              álcázva.~– Grófnő! Pálma grófnő! – monda érzékeny pátosszal. –
125 8 |             nem gondoltam soha.~Pálma grófnő fejbólintással mutatta,
126 8 |            aminek a provenienciáját a grófnő legjobban fogja tudni.~–
127 8 |          fogja tudni.~– Én? – szólt a grófnő elbámulva, s a fejét rázta
128 8 |          fejét rázta tagadólag.~– No! Grófnő! Most már vége a titkolózásnak!
129 8 |            van szó. Vagy azt akarja a grófnő tán, hogy engem a vesztőhelyre
130 8 |            Olmützben? Ezt akarja-e?~A grófnő megijedt.~– Dehogy akarom.~–
131 8 |          annak az ötezer forintnak.~A grófnő kénytelen volt ráhagyni,
132 8 |         megtudja még az auditor is!~A grófnő el nem tudta gondolni, hogy
133 8 |            nekem legelébb is a kezét, grófnő, hadd csókoljam meg azt.
134 8 |          boldoggá is fog tenni!~Pálma grófnő ugyan örült, mikor visszakaphatta
135 8 |            megint kezét.~– És lássa a grófnő, ezek a semmirekellők mégis
136 8 |           olvassa el még egy kicsit a grófnő azt az írást. Nem rettenetes
137 8 |        mennyei gondviselés. – Hiszi a grófnő, hogy van mennyei gondviselés?~
138 8 |            van mennyei gondviselés?~A grófnő olyan csodálatos tekintetet
139 8 |               meg fog róla győződni a grófnő, hogy igaz az, amit a „Fehérek”-
140 8 |             hogy legjobban megértse a grófnő a dolgot, íme, olvassa el
141 8 |      gondviselés az égben! Van, Pálma grófnő. A gyalázatos csalás napfényre
142 8 |               én menyasszonyom.~Pálma grófnő megdermedt e tekintet előtt.
143 8 |            visszaadjam.~Vette észre a grófnő arcvonásain, hogy annak
144 8 |              szívét.~– Az igaz, Pálma grófnő, hogy azóta egy kis idő
145 8 |       becsületemre mondom, hogy Pálma grófnő most is olyan szép, mint
146 8 |            egy nőt boldogítani.~Pálma grófnő rémülten tapasztalá, hogy
147 8 |              gonosz lélek.~– Mondtam, grófnő, hogy én ma itten vagy valami
148 8 |               s most már odaült Pálma grófnő mellé a pamlagra.~– Azt,
149 8 |         kézbesítse? Nem ön volt-e az, grófnő?~Pálma előtt most kezdett
150 8 |              szándékozott a hatást.~– Grófnő! Ön elárulta a szívét. Elárulta,
151 8 |                Az egészen fölösleges, grófnő. Minek a gyermekek nevei
152 8 |             fél mosolygó arccal Pálma grófnő –, mert csak halálom után
153 8 |          eltemette.~– Ön nemes szívű, grófnő! Tudtam én azt! Én tudom,
154 8 |           milliókról beszélnek.~Pálma grófnő elővette zsebéből a wertheimpénztár
155 8 |               tétovázást látva, Pálma grófnő annyira tudta vinni az önuralmat,
156 8 |            minden a tied! – suttogá a grófnő. (Veni, vidi, vici! – mondá
157 8 |              levelezett.) Tehát Pálma grófnő írt, mégpedig nagy nyugalommal.~–
158 8 |          mégpedig nagy nyugalommal.~– Grófnő, instálom! – szólt Kornél
159 8 |          idebenn, nem látom, amiért a grófnő ideküldött. – Grófnő, ez
160 8 |         amiért a grófnő ideküldött. – Grófnő, ez illetlenség! Egy becsületes
161 8 |                mint valami tolvajt. – Grófnő, igen szépen kérem, bocsásson
162 8 |              szándékkal jöttem ide. – Grófnő! Mást mondok. – Ha nem akarja,
163 8 |      idejöttem, a kürtőn keresztül. – Grófnő, hát nincs önnek szíve?~
164 8 |            benn szorulttól.~– Igenis, grófnő. Kérem, legyen vége a tréfának.
165 8 |        ígéretemet, amit önnek tettem, grófnő.~– Nekem nem tett ön semmi
166 8 |              át, amelyiknek akarja.~– Grófnő. Ön igazán kegyetlen. Ha
167 8 |              ölni. Hiszen ismeri őt a grófnő. Herkulesekkel birkózik,
168 8 |                  Csókolom kezeit. – A grófnő nagyon kegyes. – Tehát ön
169 8 |    lepecsételjem? Kívánja ígéretemet, grófnő?~– Az ön ígéretei értéktelenek.
170 8 |                Ez nem az én dolgom.~– Grófnő! Azt mondom, hogy ne akarjon
171 8 |            Tehát csakugyan azt akarja grófnő, hogy az őrültekházába menjek?
172 10|            mely előtt valamikor Pálma grófnő oly kétségbeesetten térdelt