Part,  Chapter

  1 1 |            összefont gúzsnak, s azt mondá az új vallás fölvevőinek: „
  2 2 |       ugyancsak szép legény vagy” – mondá a csúfolódó tükör; – „egészen
  3 4 |             kitörést megelőzve, azt mondá neki egész szelíden:~– Lássa,
  4 6 |        Mégis szép az az őszinteség, mondá magában Illavay, amíg a
  5 6 |            képezni, a komornyik azt mondá a vendégnek, hogy tessék
  6 6 |         múlva megint előjött, s azt mondá, hogy de bizony mégis jobb
  7 6 |            gróf idehívott.~– Úgy? – mondá a főúr, összecsukva a könyvet
  8 7 |           félvállára húzva a fejét, mondá nevetve:~– Hát bizonyosan
  9 7 |   saroglyájában.~– Menjünk tovább – mondá Illavay, miután meggyőződött
 10 7 |             a híd alatt rejtőzött – mondá Illavay. – Azok, akiket
 11 7 |               Jó, hogy szólt kend – mondá a vitéz –, mert már elkezdtem
 12 8 |             ügye fog tárgyaltatni – mondá most már csendes hangon,
 13 9 |         rögtön elhagyni bennünket – mondá a gróf. – Ön a múlt éjjelt
 14 11|     kertemnek a sétányán találtam – mondá a gróf, öklével együtt csapva
 15 11|     gyermeket a karjára vett, s azt mondá: „Ezeké a jövendő szabadság
 16 12|       magukat.~– Jó helyen járunk – mondá Illavay. – Hallja ezt, Rokomozer?~–
 17 12|            Rokomozer?~– Én hallom – mondá az, és reszketett a hosszú
 18 12|       hátára.~– No, tekintetes úr – mondá Rokomozer –, amilyen igaz,
 19 12|           is vigye el magával az úr mondá az őrnagy Illavaynak –,
 20 13|      viszonyok, amik akkor voltak – mondá Cousin úrnak, egy-egy nevezetes
 21 13|       szavát.~– No, barátom, Soma – mondá Ferenc henyélő úröccsének
 22 13|          nem osztrák katonatiszt” – mondá magában Illavay. – „Azok
 23 13|             fintorgatod a pofádat – mondá magában Illavay –, azért
 24 13|         székre a feketekávéhoz, azt mondá neki Illavay csendesen:~–
 25 13|                Loquatur veszpilló – mondá Illavay latinul.~És erre
 26 14|           kijött a donjonból, s azt mondá atyjának:~– A nyomorultak
 27 14|             nagy hálával tartozom – mondá a gróf. – Meg fogom nekik
 28 14|              Megteszem, megteszem – mondá a gróf. – Derék, jó emberek.
 29 14|             Anyjának talizmánját? – mondá szomorúan.~– Nem ajándékba
 30 14|        ragad és megigéz.~– Grófnő – mondá olyan hangon, mint a harangszó
 31 14|          híveinek szerezni a gróf – mondá Illavay –, hívja be a házába
 32 14|            ő a szvornoszt vezére? – mondá duzzogva a kísérő legény.~
 33 14|       Illavay.~– Monsieur Cousin! – mondá a gróf.~Melyikre hallgasson
 34 14|         asztalra Opatovszky úrnak – mondá a gróf. – Szegény. Ki van
 35 14|            sár.~– Nem tesz semmit – mondá a gróf nagy kegyességgel. –
 36 14|       Bolond lyukból bolond szél! – mondá rá Ferenc. – Majd onnan
 37 15|      féltékenységet nem ismeri. Azt mondá egyszer: ,Aki félt, az megszűnt
 38 15|            iránt, ami fényűzés; azt mondá: jobb volna nekünk, ha üveges
 39 16|            a mi szegény fejünknek – mondá úgy József nap után mr.
 40 16|         napnak, mint egy gyermek! – mondá Pálma. – Féltem, hogy rossz
 41 16|              végzé a leány. – Anyám mondá a gyémántjainkra: ez a te
 42 16|        csoportozata ez itt együtt – mondá Ferenc. – Legutóbb épült
 43 16|          őseink eretnekek voltak? – mondá Pálma.~– Ezek nem voltak
 44 16|             kút nagyon mély lehet – mondá Pálma.~– Egész a bérc aljáig
 45 16|         hosszú.~– Annál jobb lesz – mondá Pálma, s gyermeteg tudnivággyal
 46 16|              se kinyomtatva sehol – mondá Ferencnek. – Ne is legyen.
 47 16|         mögött.~– Hisz itt van ön – mondá Pálma, s aztán nagyot sóhajtott. –
 48 16|             köntöséhez. A leány azt mondá: „tizenkettő”.~– Tizenkét
 49 16|      láttató uradalmán, felsóhajtva mondá: – Téged mind nem sajnállak;
 50 17|        hálókabátot?~– Majd később – mondá a gróf fanyar képpel. Pálma
 51 17|           kérem, szót sem érdemel – mondá egyszerre nekiderülő arccal. –
 52 17|             szerencsém őt ismerni – mondá a gróf.~– Mit? – Szerény
 53 17|            a szerény lutheránus pap mondá). De már a plébános magasabbra
 54 17|        ütközetben volnánk együtt! – mondá Gorombolyinak. – Emlékezik
 55 17|           ezen bizalmas feladatot – mondá a gróf, átvéve a lepecsételt
 56 17|            s keserű szemrehányással mondá:~– Győződjék meg ön róla,
 57 18|        nézett, hanem a komornyiknak mondá szokott szelíd mosolyával:~–
 58 18|         Pálma visszajött hozzá, azt mondá neki száraz fahangon:~–
 59 18|              Az Orol Krivánszkyé! – mondá a gróf.~– Aki nem más, mint
 60 18|     visszatért atyjához, a gróf azt mondá neki:~– Hát meg vagy-e elégedve
 61 19|              s egész érzékenységgel mondá:~– Hát ilyen hazugnak hisz
 62 20|            Felelni fogok mindenre – mondá Pálma, leszórva öléből a
 63 20|             válaszoljon ön rögtön – mondá neki hímzésére hajolva. –
 64 20|       mindig jelen volt. Pálma maga mondá: „Mikor ön távol van, nem
 65 20|           tért.~– Hová tévedtünk? – mondá, mellére ütve. – Ne hagyj
 66 20|             nem mehetek az ebédre – mondá Ferenc a komornyiknak.–
 67 21|       megindulástól reszkető hangon mondá neki:~– Mivel hálálhatok
 68 21|             öltött, s mellére ütve, mondá:~– Uram! Az én családomban
 69 22|    oszloptornácos házat, amiről azt mondá, hogy ez a „miénk”.~Amint
 70 22|           hol fel, hol le forgatva, mondá tutma hangon:~– Hát bidek
 71 22|              Keserű jó kedvében ezt mondá Ferenc a Matykónak:~– Hát
 72 23|        örülök, hogy ön is itt van – mondá Ferencnek, s hozzátette: –
 73 23|            ezt a szívet, amiről azt mondá egykor: ha a gyémántjaim
 74 24|         most következik a fődolog – mondá Illavay, egy kis vasládikót
 75 24|             s fejét magasra emelve, mondá:~– Egy Opatovszky mindenkor
 76 24|          mához egy hétre, grófnő! – mondá Ferenc, meghajtva magát
 77 24|             folton, ahol egykor azt mondá: „Bolond vagy! A magadét
 78 24|           grófot látta.~– Gróf úr – mondá neki. – Én a mai nappal
 79 24|     visszatért a társasághoz. Súgva mondá Pálmának:~– Elment végképpen,
 80 24|      Szeretném azt a verset látni – mondá Pálma Kornélnak.~– Hiszen
 81 24|           Adja nekem azt a verset – mondá Kornélnak.~– Ha megmondja
 82 24|        Pálmához.~– Szép Istennőm! – mondá neki szeles bátorsággal. –
 83 24|         tört.~Úgy volt, ahogy Pálma mondá. A nemes mén kitörte a nyakát
 84 24|         kezdett lenni.~– Én fázom – mondá Pálma. – Kilelt a hideg.
 85 25|             báró volt.~– Barátom! – mondá Diadém úrnak – ez nem leány,
 86 25|            fordult oda hozzá, s azt mondá neki – németül:~– Guten
 87 25|         kell azt fölnyitni.~– Te! – mondá neki nagy örömmel – ő elfogadta
 88 25|             kapu alatt.~– Jól van – mondá Koczur. – Ez hát „foglaló”.
 89 25|          Koczur.~Úgy történt, ahogy mondá. Másnap megverekedtek. Koczur
 90 26|             Hát kellett ez neked? – mondá magának Illavay, mikor ezt
 91 26|            Az udvari bálra jöttem – mondá Kornél.~– Mi is arra jöttünk
 92 26|            büszke szépségeknek, azt mondá neki minden suttogó szó,
 93 26|     udvarképes.~De minő művészet! – mondá a negyedik. – Botrány! Profanatio!
 94 26|        látvány.~– Meg fogom nézni – mondá Pálma, s azzal visszavéve
 95 26|           legyezőjét Kornéltól, azt mondá neki: – Ön is eljön a páholyunkba?~–
 96 26|             de magában mindenik azt mondá: „Holnap nagy bevétele lesz
 97 26|           Azután a bérkocsisnak azt mondá, hogy hajtson csendesen
 98 27|             Egy gyors elhatározás – mondá a gróf. – A bolond bolond
 99 27|       Pálmának szóló levelet. – Aha mondá Gorombolyi –, Pálma grófnőnek
100 28|             Ez egy valódi fenevad – mondá az igazgató.~Pálmát csak
101 2 |           közötte.~– Rokomozer úr – mondá a baronesz –, egy komoly
102 2 |             No? Hat három?~– Züt! – mondá rá a kis baronesz, igazi
103 2 |              Mit csináljunk most? – mondá a fiú.~– Hallod, hogy dobolnak?
104 2 |         pénzünk.”)~– Itt a húszas – mondá büszkén a kis baronesz;
105 2 |             Parlez-vous francais? – mondá Czenczi baronesz.~Óh, hogyne
106 2 |           Ugyan, édes direktor úr – mondá franciául az udvarias vadembernek –,
107 2 |    kukkinzlok két krajcár!~– Úgy? – mondá Czenczi baronesz – akkor
108 2 |        meneteled kisvihákoskodtad – mondá Arnold báró. – De hát az
109 2 |             bátyjának.)~– Ez itt? – mondá Arnold báró. – Ez itt a
110 2 |        hiszen te fügegyerek vagy! – mondá a betyár. – No, kerüljetek
111 2 |           volt.~– Szépen vagyunk! – mondá Arnold a húgának. – Most
112 2 |           mama éppen öltönyt vált – mondá Czenczi a kapusnak. Azalatt
113 2 |           kegyetlen szemforgatással mondá:~– Hiszen várj csak! Majd
114 2 |             Ez kezd érdekes lenni – mondá Diadém úr, egy új szivart
115 2 |           beszélni, ha szivarozol – mondá a báróné.~– Csak ezt a fokhagyma
116 2 |            Eh, te szívtelen vagy! – mondá Czenczi, s azzal odament
117 2 |       szerzi meg az ember magának – mondá Czenczi baronesz, fölöttébb
118 2 |          igazat?~– „Én azt hiszem – mondá Rokomozer –, hogy ebből
119 2 |            az neked nem sikerül!” – mondá Arnold. (Fújd fel egy kicsit
120 2 |             mind tőled örököltük! – mondá nemes pátosszal Czenczi.
121 2 |          ajkait.~– Semmirekellők! – mondá a báróné. – Elmehettek előlem.
122 3 |        Ugyan, kérlek, ne fütyülj! – mondá neki Arnold.~– Nem tetszik?~–
123 3 |               Nem ismersz te arra – mondá Czenczi –, hiszen tudod,
124 3 |             No de, kedves barátom – mondá Diadém úr –, csakugyan gondolj
125 3 |           gyermekeit a szobáikba! – mondá a bárópapa a bárónémamának. –
126 3 |           hát folytassuk a dolgot – mondá a báróné.~Kornél ezt úgy
127 3 |             felmentek a szobáikba – mondá a báróné.~– Vacsorátlanul?~–
128 3 |            fel ezt a gyermekeknek – mondá neki, elvéve két pogácsát
129 3 |           fölugrott helyéről, s azt mondá Kornélnak:~– Ettől az embertől
130 3 |            báróné.~– A mi pénzünk – mondá Koczur, hatalmas fogai alatt
131 3 |       papolok én neked, tökfilkó? – mondá a báró. – Itt van a bekecsed.
132 3 |        lakásában.~– Koczur bácsi! – mondá neki becézgetve Atalanta,
133 4 |          fölé, s csendesen suttogva mondá neki~– Fiacskám! Te a mai
134 4 |    reggelihez felterítő inasnak azt mondá, hogy nem kell hat csészét
135 4 |        barátom, azt ne is kéresse – mondá neki Koczur, aki már akkor (
136 4 |            a levélben.~– Kristóf! – mondá a báróné az inasnak – még
137 4 |             báránybőr bélésébe, azt mondá búcsú fejében a bárónénak,
138 4 |       meglátta a belépő alakot, azt mondá:~– Ahán – s a zsebébe nyúlt.~
139 5 |          kilátás egyre szebb lesz – mondá Illavay. – Először egy szökött
140 5 |      pénzzavarban levő kalandornő – mondá Illavay.~– Bankár és báróné –
141 5 |              Igazán nagy ügyesség – mondá Illavay, s eltette belső
142 6 |           én dolgom lesz, Kolokát – mondá rá Vecsera tompa, rekedt
143 6 |       fúródott.~– Vaktöltés volt! – mondá gúnyosan, s ezzel a háta
144 6 |        Belül van a zárban a kulcs – mondá neki Kolokát, izzadt homlokáról
145 6 |           Ha akarjátok, leharapom – mondá a cigány.~– No hát, te csak
146 6 |           orrát, ha ez áll útban! – mondá Ribeaud.~Hanem ebbe meg
147 6 |              az újoncozó őrnagy azt mondá:~– Tűz van a városban.~–
148 6 |           Akkor nekünk végünk van – mondá halkan az őrnagy, Illavayhoz
149 6 |            Bizony csak lázadás ez – mondá Illavay. – Alacsony rablóbanda
150 7 |             hozzá elég.~– Az lesz – mondá Gorombolyi, s azzal fölmászva
151 7 |               Én? Olaszországban? – mondá Kornél báró, felfelé forgatva
152 7 |            bölcs belátása szerint – mondá Diadém úr, s magara hagyta
153 7 |          tollat az asztalhoz, s azt mondá kedves életepárjának:~–
154 7 |           is hattyúk a házikóban? – mondá Kornél.~– Nincsenek, kedvesem.
155 7 |            dalolni fogunk a vízen – mondá Kornél. Mit? Azt-e, hogy „
156 7 |      lehetett a házikóba látni, azt mondá Kornélnak~– No, látod, nincsenek
157 7 |        rászedte vele.~– Nem! Nem! – mondá a bankár. – Én nem beszéltem
158 7 |        Kornél.~– Arról én felelek – mondá Diadém úr –, hogy ma nem
159 8 | visszatérhet oda, ahonnan önt, mint mondá, egy rossz álom eltérítette.
160 8 |        grófnő. (Veni, vidi, vici! – mondá magában a golyhó, s megcsókolva
161 9 |           Temetvényi Ferdinánd, azt mondá magában: „Elhagyom ezt az
162 9 |      mielőtt útjára ment volna, azt mondá neki ez a csodálatos ember,
163 9 |          igen higgadt kedéllyel azt mondá neki:~– A gróf úr rövidíti
164 9 |           ebbe az ártatlan lapba! – mondá Diadém úr, iróniás alázattal
165 9 |             az én tulajdonom volt – mondá Diadém úr keserű tréfával.~–
166 9 |       tréfával.~– Megfizetek érte – mondá Ferdinánd gróf. – Holnap