Part,  Chapter

  1 2 |                              Illavay Ferenc uram tükre~Illavay Ferenc
  2 2 |            Ferenc uram tükre~Illavay Ferenc uramat, mikor életünkben
  3 2 |             hát ez a tükör: ereklye.~Ferenc úrra az édesanyjáról maradt
  4 2 |         tartotta az ereklyét Illavay Ferenc híven, és sohasem borotválkozott
  5 2 |              levelek jöttek: Illavay Ferenc úr volt a központi járás
  6 2 |          valami okosabb neved volna. Ferenc! Most éppen divatja van
  7 2 |             a névnapi gratulációkat.~Ferenc átment az irodájába, ahol
  8 2 |             áldja meg önt. – Júlia.”~Ferenc csak lerogyott a székébe.~
  9 3 |            Gorombolyi őrnagy~Illavay Ferenc mély búbánata közepett hatalmasat
 10 3 |           elhiszem – dörmögé magában Ferenc.)~Hát a harmadik levél?~
 11 3 |              nekem – mormogá magában Ferenc. – Már most hát csak az
 12 4 |               akkor, majd ha Illavay Ferenc uram-bátyám szeme elé kerülünk,
 13 4 |         dinaszta majoresconak a fia. Ferenc pedig az anyai ágon a kisebb
 14 5 |         rejtett műkincseket. Illavay Ferenc bizony sohasem látta e híres
 15 5 |       kíváncsiak. Egyéb oka is volt. Ferenc gyűlölt minden külpompát,
 16 6 |           arrcáját, hogy lefarragja.~Ferenc kezdett szepegni. Ha ez
 17 6 |             magasabb lett egyszerre.~Ferenc elkészült a rendelettel.
 18 6 |     Gyémántok… – sietett eléje vágni Ferenc, hogy a meghazudtolás kellemetlen
 19 7 |           legelész. Mindezek Illavay Ferenc gondnoksága alatt változtak
 20 11|             száraz bölcs dolog, amit Ferenc elmondott, az egyik fülén
 21 11|            ez az önlealacsonyítás. – Ferenc vette azt észre, s fel akarta
 22 11|         jutott eszembe, hogy féljek.~Ferenc azt gondolta magában, hogy
 23 11|              volna az ijedősebb fél!~Ferenc kíváncsi volt rá, hogy vajon
 24 11|            igen nagy dolgot mondott.~Ferenc a tenyerébe vette a leletet,
 25 11|               Ez a gyűrű a tanújele.~Ferenc meg volt felőle győződve,
 26 11|            De már ezt nem engedhette Ferenc, hogy az ő tótjait bántsák.~–
 27 11|               Most azután felhozatta Ferenc a kidolgozott munkálatát,
 28 12|            Lánchordtát! – kiálta föl Ferenc. – Megmondtam, hogy valami
 29 12|              szerencse történt vele.~Ferenc ráismert a polgártársra.
 30 12|             a falunak nincsen szája.~Ferenc sietteté a kocsisát, s maga
 31 12|             Apátváry nevét említette Ferenc, rögtön felelt rá.~– Holnap
 32 12|       lehetett vele többet beszélni.~Ferenc azután elindult a hadbírót
 33 12|              másokat megfélemlíteni.~Ferenc úr csak a gallérjába húzta
 34 12|              kocsisa lenni. Utoljára Ferenc kénytelen volt egy fakó
 35 12|        aratott piaci publikumtól.~De Ferenc nem érezte ennek a keserűségét;
 36 12|       zavaros világ volt.~Itt azután Ferenc körülkapta a korcsmáros,
 37 12|   fellakmározták a paprikás csirkét; Ferenc úrnak nem hagytak egyebet,
 38 12|            megehetné. De alig ült le Ferenc az asztalhoz, s alig mártotta
 39 12|           intve Koczur barátomat is.~Ferenc bizony nem kérdezte tőlük,
 40 12|     Opatovszky-Apátváry Soma – szólt Ferenc, egy újabb darab szalonnát
 41 13|       látszott, nem hallatszott ide.~Ferenc szerencsésen hazaérkezett
 42 13|          városban van elszállásolva.~Ferenc kezdte most már érteni a
 43 13|            No, barátom, Soma – mondá Ferenc henyélő úröccsének este,
 44 13|           nézegetett jobbra-balra.~– Ferenc bácsi!~(Jaj, mikor már a
 45 13|                Gondoskodott-e arról, Ferenc bácsi, hogy ezeket a mellékutakat
 46 13| megtízszerezve hallja visszatérni.~– Ferenc bácsi!~(A Gargóvár ormai
 47 13|           átvezetem én – monda végre Ferenc, s kiugorva a szánból, segítségére
 48 13|           kardos úrnak.~– Én Illavay Ferenc főszolgabíró vagyok.~– Nagyon
 49 13|         kilódult. A kardcsapás, amit Ferenc utána küldött, a rondella
 50 14|         midőn Illavay eléje toppant.~Ferenc a felhevüléstől jogosult
 51 14|           Most aztán eltűnt a mosoly Ferenc arcáról.~– Anyjának talizmánját? –
 52 14|               hogy reszketek miatta!~Ferenc szomorúan mosolygott. Hisz
 53 14|   válaszoljanak rá.~– Grófnő – szólt Ferenc komolyan. – Gondolja meg,
 54 14|             meg fogom azt szolgálni.~Ferenc most egyszerre egész arcával
 55 14|            piros volt, mint a rózsa.~Ferenc ott maradt egyedül: reszketve,
 56 14|               lesz kettő?” – A csók.~Ferenc metamorfózison ment keresztül.~
 57 14|          ártatlan naivsággal odaadva Ferenc kezébe az öltöny egyik,
 58 14|            felültek: ők ketten elöl; Ferenc hajtotta a lovakat, hátul
 59 14|           Nincs semmi nagyobb baj! – Ferenc is megvallotta, hogy de
 60 14|              meg Soma úrfira förmedt Ferenc.~– Hát miért adta ön ki
 61 14|              bolond szél! – mondá rá Ferenc. – Majd onnan is elszaladtok
 62 15|            mert többen is tudták, és Ferenc maga is megtudhatta volna,
 63 16|           elé is állíthatták. Írt is Ferenc ezalatt nem egy levelet –
 64 16|            azt mondta meg neki, hogy Ferenc az ő utolsó szavát elhitte:
 65 16|            belülről jött.~De hát még Ferenc hogy volt meglepetve, mikor
 66 16|      Panaszom van a szolgabíró úrra.~Ferenc a szemébe nézett; komolyan
 67 16|              nem tud hozzám eljönni.~Ferenc mosolyogva simítá meg új
 68 16|           fel a szőnyegről e szókra. Ferenc ajándéka volt a két szép
 69 16|          ideges nevetésével kapta el Ferenc karját.~– Siessünk hát!~
 70 16|              emelhet a gargói váron.~Ferenc nem is odanézett Cousin
 71 16|         aztán utol hagyta magát érni Ferenc által. A lovász nem tartotta
 72 16|          kiálta föl indulatos hangon Ferenc. – Úgy hiszem, mint az Istent
 73 16|         hajdan!~Pálma előrelovagolt. Ferenc a nyomában.~Egyszerre megnyílt
 74 16|   csoportozata ez itt együtt – mondá Ferenc. – Legutóbb épült része
 75 16|              bejárat a régi várba. – Ferenc félrehajtá a nyílás előtt
 76 16|            üreggel.~– Ez volt a kút.~Ferenc egy követ dobott le abba,
 77 16|              nem kiáltanak-e vissza?~Ferenc visszatartá őt kezénél fogva.~–
 78 16|           repkényágat a kőről, s azt Ferenc kalapja körül fonta.~Büszke
 79 16|             azt bírni, és senki más.~Ferenc el volt bűvölve ettől a
 80 16|      kapaszkodva. Ámde hisz ott volt Ferenc: ő ment elöl, kiszámítva
 81 16|          Tehette. A háta mögött állt Ferenc, olyan közel tartva hozzá
 82 16|            de nem a mélységbe, hanem Ferenc karjai közé.~– Ah, ha én
 83 16|           kapaszkodva, hogy utoljára Ferenc félretett minden etikettet,
 84 16|              amott letehetett volna…~Ferenc folyvást térden állva, mint
 85 17|           megtudta Soma úrfi fátumát Ferenc bácsi, természetes, hogy
 86 17|       magában, hogy amint megérkezik Ferenc, rögtön megkérdezi tőle,
 87 17|        poharát az övéhez koccintani. Ferenc nagyon kedves embere lett
 88 18|           atyja szobájába. A gróf és Ferenc még akkor csak a szokásos
 89 18|            gondolá, de nem mondta ki Ferenc –, mert azok a proletár
 90 18|               Nem ám – gondolá ismét Ferenc –, mert történetesen én
 91 18|              tartanád meg magadnak?”~Ferenc védte magát a goromba tükör
 92 18|               hiúsági” indok, amiért Ferenc elutazása előtt nem látogathatta
 93 18|          egymásnak Pálma comtesse és Ferenc; az utóbbi szerteszéjjel
 94 18|         minden peripetiáit, másrészt Ferenc tudatta, hogyan érkezett
 95 18|           ülve elmenekült Amerikába. Ferenc nem érte be az eddigi sikerrel.
 96 18|              olvasott, azt tudta meg Ferenc, hogy Constantin nagyherceg
 97 18|         boldog társas együttlétben a Ferenc leveleivel.~És ez nagy szerencse –
 98 18|            Mikor Triesztben kiszállt Ferenc, ugyanazokat az alakokat
 99 19|           szememmel sem intek nekik.~Ferenc zsebébe dugta a revolvert,
100 20|           Illavay menyasszonya volt.~Ferenc mereven bámult a pirosruhás
101 20|             szólt elszoruló kebellel Ferenc.~– Keresse föl ön. Szobájában
102 20|            azt önnek meghálálhassam.~Ferenc ott hagyta a grófot, s aztán
103 20|            egyet pödörni a bajuszán. Ferenc most vette észre, hogy ő
104 20|            úgy félszemmel vett észre Ferenc: annyira leköté a figyelmét
105 20|              vagyok! – biztatá magát Ferenc!)~És aztán Pálma grófnő
106 20|         rikepicsulésnt bocsát közre.~Ferenc pedig azt a tapasztalást
107 20|              válaszát – atyám előtt.~Ferenc fölkelt, és távozni készült.~
108 20|         Pálma elárulta magát, hogy ő Ferenc torztükrének a titkát tudja.~
109 20|         magukat a bekövetkezendőkön.~Ferenc magában nevetett, mikor
110 20|            mehetek az ebédre – mondá Ferenc a komornyiknak.– Valami
111 20|         annyit mondott magában utána Ferenc. Pálma nem küldte önt ide.
112 20|      múltával halk léptek közeledtek Ferenc ajtaja felé, s valaki csendesen
113 20|         csendesen kopogtatott rajta. Ferenc odalépett, és kikémlelt
114 20|           arc igazolt minden gyanút.~Ferenc undorral fordult el tőle.
115 20|      egyenkint kell őket különkapni. Ferenc bízott a revolverében.~Közel
116 20|         ablakot.~Azután lábujjhegyen Ferenc ajtajáig jött. Megpróbálta,
117 20|             a kilincset.~– Monsieur?~Ferenc látta a csillagrésen át,
118 20|           tolvajlámpával.~Most aztán Ferenc kijött a szobájából, s követte
119 20|   értesüléséből megtudta Pálma, hogy Ferenc utánament a gyémántok többi
120 20|           fegyverét, és megkötöztem.~Ferenc megmutatta a grófnak azt
121 20|              most ide”.~Erre a szóra Ferenc szívében felkavarodott a
122 21|            leányom: azt önhöz adnám.~Ferenc nagyot lélegzett. Tehát
123 22|            otthon? – kérdezé magában Ferenc, mikor „bevégzett munka”
124 22|             félkegyelmű golyhó, akit Ferenc irgalomból tartott a házánál,
125 22|         Keserű jó kedvében ezt mondá Ferenc a Matykónak:~– Hát ugyan
126 22|      sedkidek.~Igazán nevetett rajta Ferenc. Mégis van egy klenódiuma,
127 22|           bidd ott vaddak a bíródál.~Ferenc rögtön indult értök. Mikor
128 22|     húsfalatot. Azután odakuporodott Ferenc ölébe, s elkezdett dorombozni,
129 22|              elbújt az ágy alá.~Maga Ferenc is fekünni készült. Egy
130 22|           idegenné vált világból!~És Ferenc lassankint megtalálta az
131 23|        bemutatni a vendéget: Illavay Ferenc.~Mikor Kornélnak a sok idegen
132 23|     hozzátette: – kedves urambátyám.~Ferenc csendes hangon viszonzá
133 23|           ismeretes gyémánt collier.~Ferenc azt mondta magában: „Ez
134 23|             Pálma homlokán olvasható Ferenc ezt a gondolatot: „Miért
135 23|            itt?”. És Pálma olvasható Ferenc arcáról a feleletet rá: „
136 23|       frakkja és fehér nyakravalója.~Ferenc segít a védencét kiszabadítani
137 23|      megmaradt. Mert bizony az volt.~Ferenc lelkét nem foglalta el más
138 23|            ez neki nagyon tetszenék.~Ferenc otthagyja a termet.~Akkor
139 24|            adósa fog maradni Illavay Ferenc úrnak, olyan nagy tartozással,
140 24|         kedves lett neki egyszerre a Ferenc bácsi. – Mit adjon neki?~
141 24|     korridoron a menyasszonyát; amíg Ferenc bácsit karjánál fogva vitte
142 24|             talán nem is tudja, hogy Ferenc bácsi az én nagybátyám?
143 24|          kezét. Csókolja meg a kezét Ferenc bácsi, a kezét! Az én menyasszonyomét.
144 24|             Valóban nem látta azokat Ferenc. Azokat a műkincsekkel,
145 24|              utasítása az volt, hogy Ferenc gyűlöli a pompát, hogy annak
146 24|             Kornél. – Vegye a karját Ferenc bácsinak, kérem, grófnő.
147 24|             Nyújtsa a karját, kérem, Ferenc bácsi.~Azok egymásra néztek.
148 24|        kellett tenni.~– Hiszen úgyis Ferenc bácsi az esküvőnknél az
149 24|           Már megígérte.~Pálma aztán Ferenc karján sétálta végig a büszke
150 24|           akár egy múzeumi direktor.~Ferenc pedig gondolta magában,
151 24|            akit hat láb föld takar.” Ferenc nem értette őt meg: különben
152 24|              utánamegy? Utánamentek. Ferenc karján vezette Pálmát egész
153 24|            az ajtót kinyitotta volna Ferenc, azt kérdé tőle halkan Pálma:~–
154 24|            úr!~Így köszönté most már Ferenc bácsit, amint mellette elhaladt
155 24|           egy hétre, grófnő! – mondá Ferenc, meghajtva magát a büszkén
156 25|       cigányt! Én nem vagyok Illavay Ferenc tanítványa! El kell verni
157 27|               azért hoztam el magam.~Ferenc kivette a zsebéből a Pálmának
158 27|         fogsz magadra ismerni benne.~Ferenc átfutotta a levelét, s aztán
159 27|         fecskehordó levélpapírokból. Ferenc leült és írt.~Mikor készen
160 3 |              A vörös herceg? – Liszt Ferenc? – Renan? – Antonelli bíbornok? –
161 4 |             Úgy hívják, hogy Illavay Ferenc.~Amint az éji őr elkürtölte
162 7 |              rokonodnak, aki Illavay Ferenc. Így csak a nyúl szokott