Part,  Chapter

 501 8 |                  nem várt szó megakasztá az őrnagyot. – Hát persze.
 502 8 |                   éppen indulóban voltam az eljegyzésemre, amint az
 503 8 |                  az eljegyzésemre, amint az arámtól kapok egy levelet,
 504 8 |                mérgesen vágta a sipkáját az asztalra.~– Hogy lapítanám
 505 8 |         sodrófával egyenesre. Már látott az aztékek óta valaki ilyen
 506 8 |                 ilyen szolgabírót dobnak az utamba, akit éppen most
 507 8 |           mátkája, s ez most azt a nemét az öngyilkosságnak találja
 508 8 |                  fel, hogy a kút helyett az én torkomba ugrik bele.~–
 509 8 |                de azért elég hallhatólag az őrnagy. – Tessék besétálni,
 510 8 |                besétálni, szolgabíró úr! Az a fráter menjen a profoszhoz!
 511 8 |              töltött puskával álljon ide az ajtóhoz. – Tessék helyet
 512 8 |       bőrpamlagon egész kényelemmel, míg az őrnagy az asztalnak támaszkodva,
 513 8 |               kényelemmel, míg az őrnagy az asztalnak támaszkodva, összefont
 514 8 |                   Harminchárom okom van. Az egyik az, hogy nincs több.~–
 515 8 |          Harminchárom okom van. Az egyik az, hogy nincs több.~– Ez nem
 516 8 |                 nincs több.~– Ez nem ok! Az ön kötelessége azt előteremteni
 517 8 |      előteremteni akárhonnan: kiszedetni az ostyát a szentségtartóból
 518 8 |              másik okom pedig, hogy elég az a kenyér, amit küldtem,
 519 8 |                 Hát a négyezer nemzetőr: az kutya?~– Az a bocskoros,
 520 8 |           négyezer nemzetőr: az kutya?~– Az a bocskoros, kaszás nép?
 521 8 |              bocskoros, kaszás nép? Hisz az nem háborúba vinni való
 522 8 |            magaddal? Ismerem a fajtáját. Az még ha a radnai búcsúban
 523 8 |           szétszalad. De még nagyobb baj az, hogy négy mértföldnyi kerületben
 524 8 |                   Tudom. Tudom. Megtette az a maga hatását, hogy te
 525 8 |             előre a hegyek közül. Emiatt az ellenfél az ellensúlyozás
 526 8 |                közül. Emiatt az ellenfél az ellensúlyozás végett ugyanolyan
 527 8 |               sikert aratott.~– Köszönöm az elismerést, le vagyok madzagolva
 528 8 |                  cigánygyerekek esnek is az égből! Micsoda? Tán járhatlanok
 529 8 |                 Micsoda? Tán járhatlanok az utak? Megnyúzatom az útbiztost,
 530 8 |         járhatlanok az utak? Megnyúzatom az útbiztost, s belevarratom
 531 8 |           fegyvertárát elvitettem, s azt az újonc honvédcsapatnak adtam
 532 8 |                  mint a nemzetőrnek.~Ezt az állítást nem tudta Gorombolyi
 533 8 |            Teljes számmal kiállítottátok az újoncokat?~– Kétszer annyit,
 534 8 |              egész Pozsonyig.~– Csakhogy az ellenfél előcsapatja már
 535 8 |                  előcsapatja már elállta az utadat Pozsony felé, s ez
 536 8 |                 a járás rendőrsége.~– De az maga, hogy te „ezt” tudod,
 537 8 |                nélkül főbe lövesselek.~– Az az én dolgom. Arról ráérünk
 538 8 |             nélkül főbe lövesselek.~– Az az én dolgom. Arról ráérünk
 539 8 |            harapta le a csücskéjét annak az átkozott újságnak.~Azután
 540 8 |                 kémemet minek fogatta el az úr? minek küldte vissza?
 541 8 |               Bánom is én, mi a neve? De az én kémem!~– Először is,
 542 8 |                kémem!~– Először is, mert az egy országos zsivány.~–
 543 8 |           zsivány.~– Hát talán azt hiszi az úr, hogy a tábori kém mesterségére
 544 8 |                  tábori kém mesterségére az esztergomi kanonokok közül
 545 8 |                  közül szokták válogatni az embereket? Az úr ezzel nekem
 546 8 |                  válogatni az embereket? Az úr ezzel nekem félnapi késedelmet
 547 8 |                 helyéből, s szembeszállt az őrnaggyal. – Talán csak
 548 8 |               Talán csak nem bocsáttatta az úr szabadon az én foglyomat?~–
 549 8 |               bocsáttatta az úr szabadon az én foglyomat?~– De igenis,
 550 8 |            szabadon bocsátottam.~– Akkor az úr a legnagyobb bolondságot
 551 8 |                micsoda harcképessége van az úr dandárának, hanem holnap
 552 8 |                 dandárának, hanem holnap az ellenfél is tudni fogja.~
 553 8 |              most már, egymáshoz értetve az orrát, mint két veszett
 554 8 |                  van! Gyutacsod nincs. – Az ellenfeled kéme volt az,
 555 8 |                  Az ellenfeled kéme volt az, nem a tied!~– Hüh! – kiáltott
 556 8 |                  Gorombolyi, nagyot ütve az öklével saját feje hátuljára,
 557 8 |                  feje hátuljára, s azzal az ablakhoz rohant. – Fogjátok
 558 8 |           történt velem soha.~– Megesett az ilyen Napóleonon is – vigasztalá
 559 8 |               félnapi késedelmet okoztam az elfogatásával. Azt hiszem
 560 8 |                  terve.~– Úgy! Igaz! Még az a bűnöd hátra van! – szólt
 561 8 |                  egy gyapjús zsákra, ami az állam nevében van lefoglalva;
 562 8 |               nem vettem én el azt, amit az állam lefoglalt: a gyapjút,
 563 8 |                 a tulajdonosa reklamált, az eldugott szekrényt, amire
 564 8 |             voltam hatalmazva.~– Hol van az a szekrény?~– Itt van. A
 565 8 |                      Most kaptalak rajta az első hazugságon! Ezt nem
 566 8 |           veszteg. Csiszolgassa krétával az érdemrendeit. Szegény Pálma! –
 567 8 |                  férjhez menni. – Bolond az apja. Bánja ördög! – No,
 568 8 |                 olyan idő jár, amikor jó az embernek kosarat kapni a
 569 8 |              Különben lőpor és golyó! Ha az édesapám legkedvesebb fia
 570 8 |                legkedvesebb fia volna is az úr!~A mellékszobában pedig
 571 9 |          haladéktalanul sietett Gargóra. Az ember félmilliót nem örömest
 572 9 |             szobájában, s tekingetett ki az ablakán. Cselédei ki voltak
 573 9 |                  befogott hintó ott állt az udvaron, akkor aztán el
 574 9 |                 Illavay meg nem érkezik. Az azonban pontosan megjött
 575 9 |              vezetni a háborúba. Elvonul az egész hadjárat más folyamok
 576 9 |                  a többi, ha a tied, nem az enyém is?~– Azért, hogy
 577 9 |                 is, hogy kihúzta a lábát az ajtón, ezek a felsőbb lények?
 578 9 |                  pír futott végig. Harag az talán?~– Nyissa fel gróf
 579 9 |                 egyenkint odarakni eléje az asztalra a felnyitott tokokat;
 580 9 |             ragyogó tartalmát. Ő azalatt az asztalon heverő könyveket
 581 9 |                   amik névvel bírnak. Ez az, amit a leányomnak adni
 582 9 |                  hiszen ezeknek a betege az atyám!~– Mind elviszem,
 583 9 |                  művet, amik tele voltak az atyját üldöző kísértetekkel,
 584 9 |                 gróf. – Ön a múlt éjjelt az úton tölté. Meg kell pihennie.
 585 9 |                vagyok a gyámja.~– Tudom. Az utolsó Opatovszky. Az apja
 586 9 |             Tudom. Az utolsó Opatovszky. Az apja fia. Ismertem az apját.
 587 9 |        Opatovszky. Az apja fia. Ismertem az apját. Az is őrült volt.~–
 588 9 |                  fia. Ismertem az apját. Az is őrült volt.~– Ez most
 589 9 |                okvetlenül beszélnem kell az ezredparancsnokával, aki
 590 9 |             követ el (azt pedig megteszi az első két nap alatt), ne
 591 9 |            törvény szigora szerint. Hisz az a boldogtalan fiú képes
 592 9 |              vetne neki ágyat, hát akkor az a nagy uradalom, aminek
 593 9 |              fiúnak; s úgy fut megőrizni az életét.~Pálma nagy, sötét
 594 9 |       véghetetlenül gazdag ember!~– Lesz az – valamikor.~– Nem; – most
 595 9 |                 valamikor.~– Nem; – most az!~
 596 10|                 annak a másiknak egészen az ellenkezője lett. S az a
 597 10|           egészen az ellenkezője lett. S az a különös benne, hogy ez
 598 10|             mostoha is ugyanaz volt, aki az előbbi: az a nő, aki őt
 599 10|             ugyanaz volt, aki az előbbi: az a nő, aki őt világra hozta.
 600 10|                életében meghalt, s látta az örökségét a kis öccsére
 601 10|                gyöngédséget, a becézést, az éd-neveket, a csókokat,
 602 10|         gyerek-álarcosbálokban táncolni. Az Orsolya-szüzek közé vétették
 603 10|                  már tudta, hogy ez mind az övé lesz.~Hanem az édesanyát
 604 10|                  mind az övé lesz.~Hanem az édesanyát nem találta meg
 605 10|                étagére-eken, azt siratta az anya, azért térdelt imazsámolyán:
 606 10|             nagyúr fia és leánya között.~Az az idő is eljött, amikor
 607 10|                 fia és leánya között.~Az az idő is eljött, amikor a
 608 10|             alkalom, melynek meghívójára az udvarmesteri hivatal ezt
 609 10|             leányával együtt”.~Nagy gond az, az első bemutatás.~Minő
 610 10|         leányával együtt”.~Nagy gond az, az első bemutatás.~Minő szín
 611 10|         feldíszítve? Mennyire kell menni az egyszerűségnek, hogy az
 612 10|                  az egyszerűségnek, hogy az affektáltnak ne láttassék?
 613 10|                  ártatlanságot? Ilyenkor az anya szeme a legjobb tükör:
 614 10|              anya szeme a legjobb tükör: az anya szava az orákulum.~
 615 10|             legjobb tükör: az anya szava az orákulum.~Az anyának pompásan
 616 10|                  anya szava az orákulum.~Az anyának pompásan kell öltözve
 617 10|         harmóniában lenni.~Ekkor történt az először, hogy a grófné megmutatta
 618 10|                 leányának a gyémántjait. Az egész gyűjteményt. Azok
 619 10|              ilyen a szegénység? S miért az „ő” szegénysége?~A grófné
 620 10|                valamit”, de azalatt, míg az az ezerkétszáz hintó, sárkányfarkat
 621 10|             valamit”, de azalatt, míg az az ezerkétszáz hintó, sárkányfarkat
 622 10|                 kell ülniök, s hallgatni az egyiknek, amit a másik beszél.~–
 623 10|                  hogyan történhetett ez? Az a fényes nagy hold, aki
 624 10|                hold, aki csak úgy szórta az egész világon szét az ezüstöt? –
 625 10|             szórta az egész világon szét az ezüstöt? – Öt vagy hat négyszög-mérföldre
 626 10|            szomszéd uradalom, a mienk és az Opatovszkyaké, régen egy
 627 10|       Opatovszkyaké, régen egy úré volt. Az a Rákóczi-had után kivándorolt,
 628 10|                 a Temetvényieknek, másik az Opatovszkyaknak. Ettől fogva
 629 10|              hogy tegyenek túl egymáson. Az örökösödési háború alatt
 630 10|           állított ki, s azon volt, hogy az ő bandéristáinak a kacagánya
 631 10|                legyen, mint a másiké. Ha az udvarhoz feljöttek, itt
 632 10|           igyekeztek egymást fölülmúlni. Az Opatovszkyak a tömör, bizarr,
 633 10|              művészetek pártolásában. Ha az egyiknek hírhedetté lettek
 634 10|                éppen annyit beszéltetett az olasz festőiről, a francia
 635 10|    Temetvényieknek, amelynek a lakrészei az ambrasi termekkel vetekednek.
 636 10|              legelőkelőbb vendégseregét. Az Opatovszkyak Podhrágy várában
 637 10|              várában már ez nincs meg; – az ő holdjuk jobban sietett
 638 10|             megrendítette mind a kettőt. Az egyik versenytárs, Opatovszky,
 639 10|                mintha megneheztelt volna az udvarra, s hazament kurucnak.
 640 10|            Temetvényiek családfeje éppen az ellenkező utat választá.
 641 10|               ellenkező utat választá. Ő az udvarnál maradt, s igyekezett
 642 10|        többmilliónyi kölcsönt, úgy, hogy az negyven év alatt legyen
 643 10|             aludni addig nyugodtan, amíg az utolsó kötelezvényét is
 644 10|                 s hazahívattuk magunkat. Az igaz ok az volt, hogy nem
 645 10|        hazahívattuk magunkat. Az igaz ok az volt, hogy nem telt tovább.
 646 10|                 kimondjuk: „Nem lehet!”, az utolsó torony is a fejünkre
 647 10|          százezer forintja, kihez menjen az koldulni? – A nyomorult
 648 10|              tégy a kedvemért csodát!” – Az több, mint az éhség, a didergés,
 649 10|                 csodát!” – Az több, mint az éhség, a didergés, a rongyosság:
 650 10|            fegyvere nem a támadás, hanem az őrizkedés. Feltalálod-e
 651 10|              Feltalálod-e benne magadat? Az a kérdés. – A másik választás
 652 10|                   Éppen úgy, mint eljött az Opatovszky házé a családapa
 653 10|       vadaskertből csinált majorságot, s az egyetlen fiút elküldte Debrecenbe,
 654 10|               tudományát tanulni. S íme, az ő elsüllyedt váruk kezd
 655 10|                 abban a házban semmi sem az övé többé. Ez az, amit meg
 656 10|               semmi sem az övé többé. Ez az, amit meg kell tudnod. Hogy
 657 10|                 a niello: mind nem tied, az rosszabb, mintha impregnálva
 658 10|                  pestis miazmái által; – az egyetlen, amit bizonyosan
 659 10|               címere, neve van fölvésve, az ékszertokokon a joaillier
 660 10|            könyvei bizonyítják, hogy ezt az asszony vette, a maga félretett,
 661 10|            hozományából, móringpénzéből. Az asszonynak megsúgta ezt
 662 10|                  asszonynak megsúgta ezt az ösztöne, hogy a családapák
 663 10|               igyekeztek szaporítani azt az elidegeníthetetlen, devalválhatlan
 664 10|             devalválhatlan kincset. Mert az asszonya gyémántjait nem
 665 10|                  most fél milliót. Ennél az életnél, ami a mienk, az
 666 10|                 az életnél, ami a mienk, az csak egypár évet számít.
 667 10|              magadat grófnénak, s kerüld az embereket. – Ez a te szegénységed. –
 668 10|                nem világította be jobban az előtte megnyíló világot,
 669 10|            előtte megnyíló világot, mint az a szó, amit anyjától hallott.~
 670 10|                Temetvényi házat megmenti az összeroskadástól.~S hátha
 671 10|           gondolatot mindazok leolvassák az ő fehér arcáról, akik csak
 672 10|              hidegség.~Egy leány, akinek az a feladata, hogy őrizze
 673 10|               hogy őrizze a szívét, mert az a Temetvényi család félholdjának
 674 10|         véghetetlen gazdag ember! – Most az!”~*~Alig egy év múlva meghalt –
 675 10|                    a mostoha; itt hagyta az édes, egyetlen leányának
 676 10|                   egyetlen leányának azt az egész szép világot, amit
 677 10|                 egész szép világot, amit az első belépésénél oly jéghideggé
 678 10|              mondva, hogy a föld szabad; az elvesztett úrbériséggel
 679 11|           Kedélyes téli esték~Régi dolog az, hogy ha az ember valakivel
 680 11|             esték~Régi dolog az, hogy ha az ember valakivel valami jót
 681 11|              örök időre adósa marad. Nem az marad tartozásban, „akivel”
 682 11|             nagyon természetes. „Te vagy az, aki tegnap segítettél rajtam;
 683 11|              nagy hivatal lesz abból, ha az ember valami nagy úrnak
 684 11|                  azt meg; mert a grófnak az a sok száraz bölcs dolog,
 685 11|                   amit Ferenc elmondott, az egyik fülén bement, a másikon
 686 11|                vízbe mártja a kezét; sőt az is rendesen megesett rajta,
 687 11|                kettő folytatta a munkát: az egyik magyarázott, a másik
 688 11|               kettőjüket fel nem riasztá az álmából felrettenő alak,
 689 11|                 talál.~– S ez csak ebben az irtózatos évben van így.
 690 11|                  azt Pálma? Ő éppen csak az irtózatos évben jutott olyan
 691 11|             olyan körülmények közé, hogy az atyja álmai fölött ébren
 692 11|                 azt csodálni? Mikor maga az ébrenlét is csak egy képtelen,
 693 11|        hihetetlen, vad álom.~Akkor aztán az álomlátástól fölizgatott
 694 11|           lehetett vele másról beszélni.~Az egész endori bűvlátás, oly
 695 11|                   hogy azt a Bécset, azt az egyetlen császárvárost,
 696 11|                maguk! Minő esztendő volt az! Minő napok! Minő éjszakák!
 697 11|                   Hallani a néptombolást az utcán, és látni a hivatalszobákban
 698 11|                 látni a hivatalszobákban az érdemcsillagos férfiakat
 699 11|        kedvetlenül csettentett ajkaival. Az a szokása volt, hogy az
 700 11|                  Az a szokása volt, hogy az asztal fölött, beszélgetés
 701 11|               egy kis házinyúl került ki az ujjai alól: tán eszmetársulatból.
 702 11|   eszmetársulatból. Nem tetszett neki ez az önlealacsonyítás. – Ferenc
 703 11|                    Gróf úr azonban egész az utolsó percig kitartott
 704 11|                nehéz helyén.~Nem engedte az magát kiegyenesíteni.~–
 705 11|                kellett volna hagynunk.~– Az sem tartott vissza! – feleselt
 706 11|             történt?~– Ahán! Ahán! Mikor az a nagy kőtorlasz állt ott
 707 11|                  nagy kőtorlasz állt ott az István téren, aminek a tetejéről
 708 11|                képével, körülkoszorúzva. Az rettenetes nap volt. Az
 709 11|                  Az rettenetes nap volt. Az éjszakát a várlakban virrasztottuk
 710 11|         bennünket valaki. Emlékszel arra az óriásra, abban a kormos
 711 11|                 énekelte a barikádokrul, az óriás azt mondta neked: „
 712 11|                   arról te nem is tudsz, az éppen a birtok ellen volt
 713 11|            Bizony nem is a katonaság ám. Az volt a legrettenetesebb,
 714 11|                Én nem tudtam félni egész az utolsó napig soha – szólt
 715 11|                  ujjai hegyével. – Nekem az mulatság volt. A bálokban
 716 11|            bálokban szalagokat kötöztünk az urak karjaira, egyszer fehéret,
 717 11|                   másszor meg pirosat.~– Az volt a forradalom kezdete.~–
 718 11|         Bemoostes Haupt” chariváriját.~– Az volt a folytatása. A charivari
 719 11|                 A charivari a színpadról az utcára vonult ki, s lett
 720 11|               bécsi forradalomban. Mikor az elfogott spicliket a kutyafogó
 721 11|              aztán a prédikáló kofákat s az átöltözött ligurianusokat,
 722 11|                 nemzetőröket a hídfőnél; az utcán bivouacozó magyar
 723 11|           ablaknál zongoráztuk utána! Én az utolsó napig azt hittem,
 724 11|                napig azt hittem, hogy ez az egész csak egy érdekfeszítő
 725 11|               ezek ketten itt beszélnek, az mind igaz: csak hogy nem
 726 11|                 a maga helyén használják az igazat. Ez természetesen
 727 11|                minden befolyása megszűnt az új korszak új rendezőinél,
 728 11|                 tanácsot, sőt, mikor már az udvar is eltávozott onnan.~
 729 11|               udvar is eltávozott onnan.~Az apa azt mondta, hogy „Azért
 730 11|                kettőben volt igaz; hanem az igazi igaz mégis más volt.~
 731 11|                   Természetében volt már az – inquirálás.~Megtudta,
 732 11|                  egy feudális liga, mely az országgyűlésen törekedett
 733 11|            kérdőjelre, egy felkiáltójel. Az osztrák félnél sok comma,
 734 11|                aztán a váltságot fizesse az ország: – ezzel ellentétben
 735 11|               váltani a paraszt, fizesse az úrbérváltságot a maga tarisznyájából.
 736 11|               szabadítani a jobbágyságot az úri hatalom alól; de azért
 737 11|                  is nagy birtokai voltak az anyja után; s Bécsben ott
 738 11|                  ott maradásának a titka az volt, hogy a constituante-nak
 739 11|             félni. – És azután megbukott az egész parlamenti taktika.
 740 11|             került a hosszú vita tárgya, az első szakasznál, vajon fölszabadíttassék-e
 741 11|                feudálisok, a földesurak, az apáturak, az aranysarkantyús
 742 11|                 földesurak, az apáturak, az aranysarkantyús vitézek
 743 11|                  megrémülve látták, hogy az ő keresztes vitézeik: a
 744 11|                szakasz. Fizessen-e ezért az ország kárpótlást a földesuraknak?
 745 11|               akarták fizettetni, de nem az ő ellenindítványuk került
 746 11|               párt látta elijedten, hogy az egész szövetséges paraszthad
 747 11|                  akarták ők azt.~S ezzel az osztrák nemességnek a fejére
 748 11|           menekültek onnan, másra hagyva az oltást. Ez volt Ferdinánd
 749 11|                hiszen csak azért találta az azt is ki, hogy őrajta segítsen.~
 750 11|                nagy baj van. Ő már akkor az orvosságát is tudta a bajnak,
 751 11|                  vitte, mint jó kuruzsló az egész patikáját.~– Nagy
 752 11|                 mutatott. Mintha ő volna az ijedősebb fél!~Ferenc kíváncsi
 753 11|                  csapva le a klenódiumot az asztalra. Látszott az arcán
 754 11|        klenódiumot az asztalra. Látszott az arcán az a hit, hogy most
 755 11|              asztalra. Látszott az arcán az a hit, hogy most igen nagy
 756 11|                  mondaná, hogy biz ennél az ócska vasnál különb kincset
 757 11|             grófnőre tekintett kérdőleg.~Az bosszúsan vont vállat; nem
 758 11|                vállat; nem tetszett neki az egész gyűrűhistória.~– De
 759 11|          szvornoszt tagja”. Tudja ön, mi az a szvornoszt? Az a legrettenetesebb
 760 11|                  ön, mi az a szvornoszt? Az a legrettenetesebb minden
 761 11|              Béccsel mertek dacolni: még az aulát is magukra lázították!
 762 11|                 lázították! Azoknak volt az ismertetőjelük egy ilyen
 763 11|                 hogy a grófnak van ezzel az önijesztgetéssel valami
 764 11|              valami távoli célja, aminek az útját egyengeti most.~Pálma
 765 11|                egyengeti most.~Pálma meg az ő arcáról olvasta le ezt
 766 11|                grófnak.~– Igen. Bécsben! Az intelligencia székhelyén,
 767 11|                  ahol csupa tótok lakják az egész vidéket.~De már ezt
 768 11|                  engedhette Ferenc, hogy az ő tótjait bántsák.~– Legyen
 769 11|            Legyen megnyugodva a gróf, ha az egész világ egy hullámzó
 770 11|                     Hát hiszen hozza ide az ujját az, aki ezt a gyűrűt
 771 11|                hiszen hozza ide az ujját az, aki ezt a gyűrűt elvesztette
 772 11|              idehívatott.~– Hisz ez volt az.~– Ez a vaskarika? No, ennél
 773 11|               magyar kormány elhatározta az úrbéri kárpótlások országos
 774 11|              vissza nem állítja többé; s az egyszer elfogadott kárpótlást,
 775 11|                   akárki legyen úr ebben az országban, teljesíteni fogja.
 776 11|            Nagyon érdekes olvasmány volt az. Az utolsó szó ez volt benne: „
 777 11|               érdekes olvasmány volt az. Az utolsó szó ez volt benne: „
 778 11|                egymillió”.~Egymillió. Ez az egy szó, amire nincsen kádencia.~
 779 11|               Temetvényi család részére.~Az egész lemenő hold – újra
 780 11|                 fenn a láthatáron!… Íme, az elsüllyedt palota újra kiemelkedik,
 781 11|           kedélye gyökeres kigyógyulását az alapos értesülés után. Nem
 782 11|                 gróf e naptól fogva. Még az U. S. S. betűs vasgyűrűtől
 783 11|              Olyan nagy kuruzsló volt ez az Illavay…~
 784 12|              hogy valami bolondot csinál az a fiú! s ez a mamlasz nem
 785 12|             befogatott a szánkóba, s míg az elkészült, írt az alszolgabírájának,
 786 12|                  s míg az elkészült, írt az alszolgabírájának, hogy
 787 12|             polgártársra. Rokomozer volt az: a derék ember, akinek az
 788 12|                az: a derék ember, akinek az volt az életfeladata, hogy
 789 12|              derék ember, akinek az volt az életfeladata, hogy faluról
 790 12|               hogy faluról falura járva, az emberiség által elnyűtt
 791 12|               hát mért örül olyan nagyon az én láthatásomnak?~– Mert
 792 12|               tekintetes úrért imádkozom az egész úton.~– Hát mit keresett
 793 12|                volt a flanellingnek. Hát az én öcsémet nem látta-e?~–
 794 12|                   S vele együtt önnek is az egész nyeresége a flanellrekliken.~–
 795 12|                 a második szava mindjárt az volt, hogy neki pénz kell,
 796 12|          megfogott. Szerencsétlenül járt az éjjel: a kártyán mind elvesztette
 797 12|                  adom. Hát mit csináljon az ember? Hiszen nem vagyok
 798 12|                  sírni, akinek kard volt az oldalán. Odaadtam a másik
 799 12|             lövöldözni. Isten a világon! Az én flanellreklijeimnek az
 800 12|                Az én flanellreklijeimnek az ára! Nem merek hazamenni
 801 12|             gyerekem földönfutó lesz, ha az úrfinak a fejébe belelőnek.
 802 12|              csak bele ne egészen. Minek az a bolondság. Siessen a tekintetes
 803 12|             ültetve a polgártárst, annak az útmutatása szerint nekivágott
 804 12|              egyszer-kétszer bedőlnek is az árokba, mulatság az, nem
 805 12|          bedőlnek is az árokba, mulatság az, nem törik bele se csont,
 806 12|              berekből. Legnehezebb munka az előfogatváltás. Avégett
 807 12|               fuvarba. A Garamon túl már az utolsó hajtásra alig lehetett
 808 12|             utoljára is rábeszélni, hogy az üres szekere elől kifogja
 809 12|                 úr szánkója elé befogja. Az is beszélt rémséges dolgokat,
 810 12|            elherdál a tekintetes úr ezen az úton, amennyiért három ilyen
 811 12|            nyilván csak annyira becsülte az úrfi effektív értékét, amennyivel
 812 12|             effektív értékét, amennyivel az őneki adósa volt.)~Tehát
 813 12|                  neki erdőnek, bereknek!~Az osgyáni fuvaros pedig nem
 814 12|              volt ezen a vidéken otthon. Az utazók úgy eltévedtek utoljára,
 815 12|           Rokomozer?~– Én hallom – mondá az, és reszketett a hosszú
 816 12|               fülére.~Amit olyan jó volt az egyiknek hallani, a másiknak
 817 12|                másiknak meg nem hallani, az egy kis ágyúzás volt.~–
 818 12|       beárnyékolva zúzmarás fenyőfákkal. Az úrilak kéményei füstöltek;
 819 12|             bizony – rebegé Rokomozer. – Az ott a dolnavári kastély.~–
 820 12|               ott a dolnavári kastély.~– Az ott a magyar tábor.~– Jó
 821 12|                   Jó lesz sietnünk félre az útból; oda a kastélyba.
 822 12|             tekintetes urat. (Ott lakott az elpártolt menyasszonya.)~
 823 12|                    Hiszen még csak annak az ismeretes tájképnek a látása
 824 12|                  atyafi, hanem oda, ahol az a sok apró füst látszik.~
 825 12|                 a sok apró füst látszik.~Az a sok apró füst a magyar
 826 12|                  lovát? – kérdé Illavay. Az mondott valami képtelen
 827 12|               elbúsult pillantást vetett az útféli kastély felé; azzal
 828 12|                 nem tette meg soha senki az édes testvéréért, amit a
 829 12|             terhe lesz. Hadd vesszen oda az én pénzem is; hiszen kevés
 830 12|                 sok volt; majd megfizeti az Isten. Ugyan ne tegye azt
 831 12|               keresett, a magyar tábort. Az éppen visszavonulóban volt.
 832 12|              Nagy nehezen megtudta, hogy az a huszárezred, amelynél
 833 12|               tehát ezt elcsapta magától az úrfi. Most aztán keresheti
 834 12|                 táborban híre futamodott az öccsét kereső nagybátyának,
 835 12|                Panzát. Megkerült Koczur.~Az is gyalog honvédruhában
 836 12|                Csak megittuk. Régen volt az. Még Pesten elfogyott. Soma
 837 12|                húzzák le, s ott mindjárt az útfélen fizessék ki farmatringgal.~–
 838 12|                 megszolgálta és megkapta az én öcsém?~– Megszolgálta,
 839 12|             kaptak ott bennünket, s mert az úrfi azt mondta, hogy ő
 840 12|                mondta, hogy ő beteg: hát az ő porcióját is nekem fizették
 841 12|              mind a ketten?~– Én meg, de az úrfi nem. Megharagudott,
 842 12|               egy nap elég időt engedjen az ellenség a haditörvényszék-tartásra,
 843 12|                nótát dúdolni magában.)~– Az, hogy „Boldog az a pillantás,
 844 12|             magában.)~– Az, hogy „Boldog az a pillantás, melyben megláttuk
 845 12|           rátalált a dandárparancsnokra.~Az igen kevés szavú férfi volt.
 846 12|                  szavú férfi volt. Amint az Apátváry nevét említette
 847 12|             Alásszolgája.~Azzal becsapta az orra előtt az ajtót, nem
 848 12|             Azzal becsapta az orra előtt az ajtót, nem lehetett vele
 849 12|                  helyéből, s kényszeríté az ő dolgára felelni. Mi lesz
 850 12|              párticédulájával.~– De hisz az csak egy hóbort volt tőle,
 851 12|         legfeljebb ki kell őt nevetni.~– Az ám; ha csak az volna a hiba.
 852 12|                nevetni.~– Az ám; ha csak az volna a hiba. De tovább
 853 12|                kell kálvinista pap, mert az ő anyja pápista volt, apja
 854 12|                 aztán gyónás helyett azt az ajánlatot tette, hogy ha
 855 12|                abban őt segíti megszökni az ellenség táboráig, hát akkor
 856 12|                 dühbe jött, s feljelenté az árulást. Mármost aztán ahelyett,
 857 12|                 hiszen láthatjátok ebből az egészből, hogy bolond.~–
 858 12|             járnak. Szervusz, pajtás.~Ez az utolsó biztatás esett leginkább
 859 12|               hogy minek engedte őt erre az útra jönni. Rá kellett volna
 860 12|                   Rá kellett volna zárni az ajtót vagy lekenyerezni
 861 12|                 lekenyerezni szép szóval az otthon maradásra. Meg volna
 862 12|             maradásra. Meg volna átkozva az egész élete, ha az megtörténhetnék.~
 863 12|               átkozva az egész élete, ha az megtörténhetnék.~Addig lótott-futott,
 864 12|              Arról a vidékről való, ahol az „o” betűt nem ismerik. Nagyon
 865 12|           fogadta Illavayt, s mosolygott az egész előadásán. Hanem végül
 866 12|                azt mondta neki: „Hát biz az, barátam, meghal egy kicsit”.~–
 867 12|                 haditörvényszék?~– Ebben az arában mindjárt.~Illavay
 868 12|            mindjárt.~Illavay továbbment.~Az első dobpördülés jelt adott,
 869 12|                  ganasztevő! – mondogatá az elnök.~Egyszer csak az ablak
 870 12|         mondogatá az elnök.~Egyszer csak az ablak alatt megszólal a
 871 12|          cigányzene: rárántják a „Boldog az a pillantás”-t.~Erre a hangra
 872 12|          repeséssel kezdenek el ragyogni az ajka összecsücsörödik: eleinte
 873 12|              kedve szerint, hogy „Boldog az az óra is!”, s amellett
 874 12|                 szerint, hogy „Boldog az az óra is!”, s amellett látszik
 875 12|                 is!”, s amellett látszik az arcán, hogy ő most semmit
 876 12|               sem tud arról, hogy dalol.~Az elnök csak rácsapott a tenyerével
 877 12|                 maga nem katanának való.~Az egész haditörvényszék egyhangúlag
 878 12|                 azt kiáltá, hogy hisz ez az ember bolond! Ki kell ezt
 879 12|                 ezt kergetni a táborból!~Az elnök széttépte az ítéletet,
 880 12|             táborból!~Az elnök széttépte az ítéletet, s odadobta Soma
 881 12|              rögtön megszabadult, inkább az az indulat látszott a szívébe
 882 12|                  megszabadult, inkább az az indulat látszott a szívébe
 883 12|           látszott a szívébe visszatérni az életszikrával, hogy szeretné
 884 12|                  a harapásától azokra is az ő nagy baja, amiért úgy
 885 12|               legkevésbé akart meglátni, az a megmentője volt. Egyet
 886 12|             balandat is vigye el magával az úr mondá az őrnagy Illavaynak –,
 887 12|             vigye el magával az úr mondá az őrnagy Illavaynak –, azt,
 888 12|                ennek a párja. Mert nekem az sem kell. Háram katana helyett
 889 12|                 ifjak, akiket még szeret az élet, s akik már szeretik
 890 12|                 el innen.~– Ne bántsátok az istenadtát, hátha felesége
 891 12|                érte.~– Szégyen, gyalázat az ily vasgyúrónak: ahelyett,
 892 12|                derekasan összeverekedtek az ellenséggel; féktelen jó
 893 12|               nyomukban, és kísérje őket az „Oh du lieber Augustin”
 894 12|             Kisebbszerű német város volt az, aminek a polgárai lelkesült
 895 12|              érezte ennek a keserűségét; az ő Sámson testében egy gyermek
 896 12|               gyermek szíve volt. Ő csak az afölötti örömével volt tele,
 897 12|   megszabadíthatta hát azt a fickót, aki az ő kedves rokona, akinek
 898 12|        békülhetne. Hogy merne még valaha az elé a tükör elé lépni, amelyik
 899 12|                 szemébe: „Veszni hagytad az öcsédet; azért, hogy a vagyonát
 900 12|                 megvan a rajkó!~Várta is az egész úton, hogy legalább
 901 12|           segített, Soma úrfi meg Koczur az utolsó falatig fellakmározták
 902 12|           szalonnát, kenyeret. De hiszen az is nagyon jó.~Azazhogy nagyon
 903 12|             Azazhogy nagyon jó volna, ha az ember békében megehetné.
 904 12|         megehetné. De alig ült le Ferenc az asztalhoz, s alig mártotta
 905 12|                mártotta bele a paprikába az első késhegyre szúrt fagyos
 906 12|                  tüntető zajjal kelt föl az asztal mellől, s aztán büszkén
 907 12|                   feltett sipkával, kard az oldalukon. Koczurnak a kezében
 908 12|          nagybátya előtt, egyik tenyerét az asztalra terpesztve, a másikat
 909 12|                 a haditörvényszék előtt. Az Opatovszky-Apátváry név
 910 12|                Hát illik a szekundánsnak az ellenfél fülébe sugdosni?
 911 12|              enni halála előtt) –, tehát az egészen igaz, hogy ön igen
 912 12|               már én kigondoltam szépen. Az egyik olyan lesz, aki a
 913 12|                másik lóháton komédiázik, az orrán póznát balancíroz;
 914 12|             trombitál, hegedül, pikoláz; az ötödik ezermester lesz,
 915 12|                  másikéval; a hatodiknak az a dolga lesz, hogy a többiek
 916 12|                rajta; magának pedig csak az a dolga lesz, hogy mindig
 917 12|         csináljon, csak vicceljen.~– No, az bizony jó hivatal lesz.
 918 12|               legyünk okos emberek addig az ideig, amíg Petrőcfalvára
 919 12|                egymás bolondjai vagyunk.~Az intés használt; Soma úrfi
 920 13|           dörgött a Tisza, Duna partján: az nem látszott, nem hallatszott
 921 13|              elintézésével dolga, aminek az uraöccse volt a mestere.
 922 13|                 hát ráért most. Tél volt az idő, útcsináltatás, határjárás
 923 13|               határjárás pihent, s ebben az esztendőben nem pörölt senki.
 924 13|                meglátogassa, hanem ennek az a talányos levél Pálma grófnőtől,
 925 13|             félig-meddig meg lett oldva. Az alszolgabírája tudósítá
 926 13|               parlament seregeire nézve, az egy neutrális közeg, akinek
 927 13|              Amit azok meggyújtanak, azt az ő dolga eloltani.~Hamar
 928 13|              következett így. Ezért volt az a megrettentés az U. S.
 929 13|             Ezért volt az a megrettentés az U. S. S.-től, hogy indokolva
 930 13|                  cher Cousin”, azt hitte az ember, hogy valami „unokaöcs”-
 931 13|               jelent, hogy „szúnyog”.~Ez az ember intézte az egész háznak
 932 13|            szúnyog”.~Ez az ember intézte az egész háznak a sorsát évek
 933 13|              nyíltan is tudatni vele azt az ellenszenvet, amit titokban
 934 13|           Sohasem tűrte el, hogy mikor ő az atyjával beszélni akar,
 935 13|            ellenszenve Cousin iránt csak az ő kedélyének alapszíne volt.~
 936 13| nélkülözhetetlenebb volt a grófra nézve. Az ordinárius nem ismeri úgy
 937 13|                  betegét, mint Cousin úr az ura kedélyének hipochondriáit.~
 938 13|          tarokkparti szokta kiegészíteni az életrendet; most az mind
 939 13|         kiegészíteni az életrendet; most az mind eltűnt. Nincs se színház,
 940 13|                felbontatlanul heverjenek az asztalon. Az egyetlen zenehang
 941 13|                  heverjenek az asztalon. Az egyetlen zenehang Pálma
 942 13|                Pálma zongorajátéka; – de az is, mikor atyját közelítni
 943 13|        összevesznek, a gróf megunta őket az első recontre-nál, s azontúl
 944 13|       ijesztgetve őt a rémhírekkel, hogy az erdők tele vannak orvvadászokkal,
 945 13|                  itt kellett ülnie, mert az országgyűlésen erősen vellicálták,
 946 13|                 erősen vellicálták, hogy az „absentisták” vagyona az
 947 13|                 az „absentisták” vagyona az állam részére elkoboztassék.~
 948 13|                  könyvtárból. Volt ugyan az írószobai könyvtáron kívül,
 949 13|               aki kikeresné közülök, ami az unatkozónak a kedélyállapotához
 950 13|               rajta, hogy Cousin úr volt az a gyöngéd figyelmű házibarát,
 951 13|                  a Berlichingeni Götznek az arca, termete tökéletes
 952 13|              rézmetszetekből kitűnik. Ez az a parasztok élére állt vaskezű
 953 13|              hívni.~Amíg Illavay odajárt az unokaöccsét visszavinni
 954 13|                  nem jó járatban vannak, az bizonyos. Amit a szemük
 955 13|               hordanak magukkal, de amit az prédikál, azt nem jó meghallani
 956 13|             visznek véghez, hogy nincsen az a kocsma.~Illavay szép csendesen
 957 13|                 olyan csendesen megtette az intézkedéseket, hogy ezen
 958 13|          nevetett magában ezen a dolgon. Az ember nincs csupa lépes
 959 13|                   hogy azok is szerették az olyan embereket feltréfálni,
 960 13|           kitolják a határra. Így szokás az. Van a szolgabírónak brachiuma
 961 13|               készült –, most van ám itt az alkalom megmutatni az embernek,
 962 13|                itt az alkalom megmutatni az embernek, hogy milyen nagy
 963 13|                vissza, én is megyek. Itt az ellenség, akit szét kell
 964 13|          civilista, nem imponálok eléggé az ellenséges hadfiaknak; azért
 965 13|        veres-sipkásan felvonulnak velem, az ellenségnek mindjárt nagyobb
 966 13|           gonoszkodás volt Ferenctől, de az is feltehető róla, hogy
 967 13|                 lesz abban a lárma, mint az életveszedelem. Talán még
 968 13|                életveszedelem. Talán még az is lehető lesz, hogy ilyen
 969 13|                 megszabadítandó hősnője, az ifjú ember egész lelkületére
 970 13|                   megtudott annyit, hogy az atyafiak készülnek erősen
 971 13|             Olyan csata lesz, amelyikben az ellenség fog szaladni. Itt
 972 13|                még vissza lehet szerezni az elvesztett hősi hírnevet. –
 973 13|                  végig kellett próbálnia az úrfival, neki természetesen
 974 13|       végigkardlapozta a hű bajtárst ott az ágyban.~Azután nagyon meg
 975 13|                  a piros sipka megteszi: az már akkor nagy respektust
 976 13|                  a népnek.~– Jó lesz biz az.~– Hát maga nem hoz magával
 977 13|               kell?~– Majd kérek kölcsön az ellenségtől.~– Maga mindig
 978 13|                  velünk?~– A János.~– Ez az egy szál hajdú? Aztán mi
 979 13|             Aztán mi hárman támadjuk meg az egész tábort? Tréfál maga.
 980 13|                  mindig messze megelőzte az utána csilingelő szánt.
 981 13|                 a sűrű erdő közé mélyedt az út, s abban nem tudhatja
 982 13|                 út, s abban nem tudhatja az ember, hogy mi lakik. Itt
 983 13|                tartsa megszállva? Nehogy az ellenség a hátunkba kerülhessen:
 984 13|                megbánta nagy hamar; mert az erdő visszhangos volt, s
 985 13|                  s valami félelmes érzés az, mikor az ember a saját
 986 13|                 félelmes érzés az, mikor az ember a saját hangját megtízszerezve
 987 13|               Gargóvár ormai kezdtek már az erdős hegyhát fölött kiemelkedni.)~–
 988 13|                 fönn tartani, mert erről az ellenség messziről meglátja,
 989 13|             Dehogynem akar! Jámbor állat az; csak csettentsen neki a
 990 13|                 fogta meg a ló zabláját, az mindjárt szelíd lett, mint
 991 13|             prüszkölve. Nem is a ló volt az, aki a hídtól félt, hanem
 992 13|                 egész haraggal.~– Hallja az úr! Engem nem tesz bolonddá!
 993 13|                 nem tesz bolonddá! Látom az egész plánumát. Csak azért
 994 13|              hogy ha megkerül valahonnan az úrfi, ültesse fel rá, s
 995 13|               parasztok előtt.~Azok mind az ő derék tótjai voltak, köztük
 996 13|          tartotta a tenyerét a garasért. Az járt neki, ha útban találhatta
 997 13|             levelet, abban latin nyelven az volt röviden megírva, hogy
 998 13|           megölik, ha közéjök mer lépni. Az írás szándékosan el volt
 999 13|                ki tudja vallatni, s hogy az a két kezével, a szemeivel
1000 13|              használni, prédikált valaki az összegyűlt népnek. Reverendás