Part,  Chapter

1501 16|                  egy-kettő-három”.~Mégis az ölében vitte. Most már csak
1502 16|               már csak apró kövek voltak az útban. Igen, de hegyesek,
1503 16|                   sértők. „Négy-öt-hat.”~Az apró kövek is elfogytak.
1504 16|              kincsét, talán hozzá is ért az ajka a köntöséhez. A leány
1505 16|               kapuból.~Ők is látták azt, az is látta őket, s egyik sem
1506 16|                állt a kapubejárat előtt. Az erdők ősarisztokratája.
1507 16|                  a feleségeiktől kapják. Az az ő címerkoronájuk: minden
1508 16|                 feleségeiktől kapják. Az az ő címerkoronájuk: minden
1509 16|                  a másik kettőre, akivel az ősromok közt (most már közös
1510 16|         összehozta. Azok meg vissza őrá.~Az ebek előrohantak a bozótból,
1511 16|                 nem sajnállak; hanem azt az egy levendulabokrot – azt
1512 16|    visszakerültek a gargóvári kastélyba, az urak már minden számadással
1513 17|           csapatokkal megszállva tartott az ellenfél: azt kiverte, szétszórta,
1514 17|              ágyúit elvette, tisztikarát az ebédnél elfogta, olyan rémületet
1515 17|                 feltartóztatására.~Abban az elfogott tisztikarban a
1516 17|               magyar kézben volt.~Hiszen az ellenfél fogoly tisztjeivel
1517 17|              pedig – tanuld meg, hogy mi az a márciális törvény.~Biz
1518 17|               szagos ibolya.~Ott termett az Debrecenben. Most is emlékezem
1519 17|               szőnyegtelen nagy teremben az I-ső §-t: „a honvédelmi
1520 17|         szélsőbali szónokoknak, akik azt az eszmét vitték diadalra,
1521 17|          esküdtszék legyen a bíró, ne is az országgyűlés nevezze ki
1522 17|             állíttassék. Szerencsére ezt az egyet leszavazták. Mert
1523 17|                  mai nap úgy vadásznának az újságírókra széltében, mint
1524 17|                büntetést ismert: halált; az ítéletnek a kimondás után
1525 17|                vészbíróság elé tartozott az ügye, az pedig még nem alakult
1526 17|       vészbíróság elé tartozott az ügye, az pedig még nem alakult meg –
1527 17|                 nem eső. Sehol a világon az őrültet ki nem végzik. És
1528 17|           jegyese, Pálma kap egy levelet az ismerős női kéztől: a szokott
1529 17|                tudta mire magyarázni ezt az intést.~Hiszen hogy őrködhetik
1530 17|                  mint Illavay. Annál van az ész, az erő; és mégis ő
1531 17|               Illavay. Annál van az ész, az erő; és mégis ő vigyázzon
1532 17|     gyámoltalanság? S minő veszély lehet az, ami ellen őt Pálma megvédheti!
1533 17|                Vág-vidéken arra ébredtek az emberek, hogy „jön Gorombolyi!”
1534 17|              elbeszélgetnek.~A grófot ez az izenet egészen kihozta rendes
1535 17|              fején üdvözli őt a vár ura? Az utóbbiban állapodtak meg.
1536 17|            mondva: „szerencséltet”? Mert az ő ifjú korában ez a szó
1537 17|              hogy „megboldogít”.~Pálmára az a hatása volt ennek a nagy
1538 17|                hibának kellene történni.~Az ember azért mutogatja, hogy
1539 17|                 készültem rá!”~Csakugyan az is lett belőle. Mikor már
1540 17|           oldalán; a mozsarak elhelyezve az óvár parkján meg a piacon;
1541 17|               ezüsttokja volt, hát akkor az a véletlen baleset történt,
1542 17|                szétbontott hajjal rohant az atyja szobájába. Azt már
1543 17|                  volt pólyálva erősen.~– Az Istenért! Nagy bajod történt? –
1544 17|             szoktam tűrni a fájdalmakat.~Az igaz, ha nagy baja volt
1545 17|                  fölvételéig készen volt az üdvözletére minden! Csak
1546 17|                 üdvözletére minden! Csak az a sajnos baleset! Milyen
1547 17|           csinálni, amit legjobbnak lát.~Az ünnepélyességekben nem történt
1548 17|              hozott magával, ha csak azt az atillája könyökére varrott
1549 17|                  beszélik, hogy nem volt az az atilla a könyökein kiszakadva,
1550 17|               beszélik, hogy nem volt az az atilla a könyökein kiszakadva,
1551 17|               hadakozás közben nem ér rá az ember kosztümöt változtatni.
1552 17|             ember kosztümöt változtatni. Az arany gallér sem volt új
1553 17|                 atillán, a pléhgallérban az ócskaság teszi meg a pompát.
1554 17|                  Látszott minden vonásán az az önérzet, hogy ez az az
1555 17|               Látszott minden vonásán az az önérzet, hogy ez az az ember,
1556 17|           vonásán az az önérzet, hogy ez az az ember, aki minden szembejövő
1557 17|                az az önérzet, hogy ez az az ember, aki minden szembejövő
1558 17|          balesetét. Annálfogva kíséretét az elfogadási teremben hagyva
1559 17|                tábori törzsorvosért. Óh, az egy Galenus!~A gróf bágyadt
1560 17|           beszélte el, hogyan történt ez az eset, s kifejezte arcával,
1561 17|            fájdalmaknak meggyógyító írja az a tudat, hogy ön ezeket
1562 17|                lesz a haza előtt, mintha az ütközetben érte volna önt.
1563 17|                  excellenciáztam”.~– Ah, az engem nem is illet meg.
1564 17|                  tábornok. Azt megilleti az excellencia.~– No, ha nem
1565 17|             hősnő címhez?~– Hát hisz önt az egész világ így hívja. Azt
1566 17|                 hiszi ön, hogy nem zengi az egész ország négy sarka
1567 17|               gargói hősnők nevét, ahogy az egri hősnőkét örökre fenntartá;
1568 17|                Mit? Kis csetepaté? Uram! Az egy világtörténeti momentum
1569 17|                 Amit mi többiek tettünk, az mind semmi. Mit Bem erdélyi
1570 17|                Mit ennek a patikáriusnak az egész hadviselése? az én
1571 17|      patikáriusnak az egész hadviselése? az én portyázásomat nem is
1572 17|                vasvillás néppel nekimegy az ellenségnek, s elveszi a
1573 17|                  Pestre; – úgy gondolom, az unokaöccse miatt.~– Tudtam!
1574 17|           unokaöccse miatt.~– Tudtam! Ez az ember keresztyénebb Szent
1575 17|               mondhatom, hogy hiába jár. Az áruló számára nincsen mentség.~
1576 17|             piros bélésű ruhában itt ült az asztalnál, s két kézzel
1577 17|              vagyok bolond, aki odaállok az ágyú elébe, s lövöldöztetek
1578 17|                  valaki összetépett. Hát az a honvéd, aki fél lábbal
1579 17|              haza, nem volt bolond, hogy az alkotmány kedveért sántává
1580 17|                  Mi is bolondok vagyunk, az ellenfeleink is azok, s
1581 17|            belőle: aminek egyedüli módja az, hogy elküldjük egymást
1582 17|               Mindnyájunk között azonban az én Illavay barátom a legnagyobb
1583 17|               azonkívül, hogy a hazának, az egész emberiségnek nyűge,
1584 17|                 megdöbbenve hajolt közel az atyjához, s ettől fogva
1585 17|                Gorombolyi felől tehette. Az, mikor benne volt a beszédben,
1586 17|                   se hallott.~– De talán az igen nehéz feladat is lesz
1587 17|               tanulmányozta a helyszínén az angol adminisztrációt, a
1588 17|                  minden államtudomány, s az egész markában a praxis.
1589 17|               kellett őt fedeznünk, hogy az értékét megismerjük. Az
1590 17|                  az értékét megismerjük. Az pedig ecclatanter megtörtént
1591 17|              annyira át volt hatva annak az igazságától, amit mondott.~
1592 17|                  futott végig. Úgy fázik az ember, mikor valakit, akit
1593 17|               már sejteni, hogy mit tesz az az intés: „Őrködjetek fölötte”.~
1594 17|                sejteni, hogy mit tesz az az intés: „Őrködjetek fölötte”.~
1595 17|                 fölötte”.~Valamit súgott az atyjának. A gróf ismét megszólalt.~–
1596 17|                  Azért azt hisszük, hogy az ilyen magas aspirációk nem
1597 17|               lesz, mint excellenciátok: az apátvári rengeteg uradalom
1598 17|               uradalom birtokosa.~– Hisz az Opatovszky Kornélé! – szólt
1599 17|                meg elébb ellenvetését.~– Az nincs már – szólt Gorombolyi
1600 17|             többé. Birtokát eljátszotta: az törvényeink szerint az államra
1601 17|                   az törvényeink szerint az államra esett vissza. Most
1602 17|          felejtsük el, excellencia, hogy az Opatovszky birtok olyan
1603 17|                 millió úrbéri kárpótlást az uradalma, s azzal kifizet
1604 17|             mosolyogva szippantott egyet az arany burnótszelencéjéből,
1605 17|                  egy áriát.~– De hol van az az egy millió?~– Hol van?
1606 17|               egy áriát.~– De hol van az az egy millió?~– Hol van? Hát
1607 17|              odanyújtá Temetvényinek azt az ezüstszürkével nyomatott,
1608 17|                 ropogós papírlapot, amit az bámulva nézett agyon a lornyonján
1609 17|            bankjegyeket mer kibocsátani, az már nemcsak maga bízik a
1610 17|                sem veszi el a pincér sem az osztrák bankót, ezt még
1611 17|                sem lehet elveszteni. Ezt az ötöt is csak kölcsönképpen
1612 17|                százasát, megküldi belőle az én öt példányomat.~S nem
1613 17|              alatt el találják veszíteni az értéküket? – skrupulózuskodék
1614 17|            megfelelő súlyosat.~A grófnak az olvasóasztalára ki volt
1615 17|                 pontok jelölték, hol áll az egyik, hol a másik tábor.
1616 17|                 ha még azt is megengedné az öreg Isten, hát akkor felrontunk
1617 17|                 arcára. Éppen ilyen volt az a láng, az a villogás Illavay
1618 17|              Éppen ilyen volt az a láng, az a villogás Illavay arcán,
1619 17|             lövellt fel minden indulatja az égre.~Tudta már, hogy mire
1620 17|              Gargóvár ura és úrnője, meg az a csendes lelkű tisztviselő
1621 17|                áll. – A kormánytól hozom az elismerő, magasztaló oklevelet
1622 17|            legfőbb ok, amiért idejöttem, az volt, hogy útközben hallottam,
1623 17|           egészen Pálma, hogy mit jelent az a két szó. E beszélgetés
1624 17|                maga is helyet foglaljon. Az egész nyugágyat kivitték
1625 17|            kivitték a szenvedővel együtt az étterembe, s a jégtartó
1626 17|         étterembe, s a jégtartó vederben az ő sérült lábára való borítékok
1627 17|               lutheri tiszteletest, mint az újjáalakítandó felsőháznak
1628 17|                 megkérdezi tőle, ki volt az a Rozgonyi Cicelle?) Miután
1629 17|                 a bibliai Gideonról (ezt az áldomást még csak a szerény
1630 17|              emelte őt a poharával; mert az már hallott valamit a dörgésből:
1631 17|         Magyarország respublica lesz is, az ő kedveért legalább ezt
1632 17|                leendő belügyminiszterét. Az elért siker végre a legszélső
1633 17|              mosolygott, és megbocsátott az árulásért, neki is az volt
1634 17|       megbocsátott az árulásért, neki is az volt az álma! S az általános
1635 17|               árulásért, neki is az volt az álma! S az általános pohárösszecsöndülésben
1636 17|               neki is az volt az álma! S az általános pohárösszecsöndülésben
1637 17|               odasietett őhozzá, poharát az övéhez koccintani. Ferenc
1638 17|                nagyon kedves embere lett az egész uradalmi tisztségnek,
1639 17|                 Élni és élni hagyni!” ez az igazi nemesi jelszó. Olyan
1640 17|            aprólékoskodik; egy igazi úr. Az ilyen úr a „kicsinyeket”
1641 17|            magának egész dominiumot: ott az ország, az elég nagy úr.~
1642 17|               dominiumot: ott az ország, az elég nagy úr.~Tehát ittak
1643 17|                  üldögélt egyedül, várva az elő nem kerülő forspontra,
1644 17|                ember, aki megtudja, hogy az egész útja hosszában már
1645 17|              magát, úgy vezényelt tovább az ütközetben? Hogy is hívták
1646 17|                  bronzütegekkel szemben, az üvegből öntött ütegek elől
1647 17|              Gorombolyi pedig kigombolta az atilláját, s kebléből kivonva
1648 17|        lepecsételt csomagot, azt letette az asztalra.~– Kénytelen vagyok
1649 17|                fontos államokmányt, mely az ő személye iránti elismerésen
1650 17|           megbízásokat is tartalmaz; ezt az iratot hagyjam itt nagyméltóságodnál,
1651 17|          időzhetek. Hogy merre fordulok, az az én rejtélyem. Magammal
1652 17|                  Hogy merre fordulok, az az én rejtélyem. Magammal sem
1653 17|             hadjáratot. Furcsa nóta volt az: mai nap már azt hiszik,
1654 17|            szőkét elszalasztom!”~Mi volt az az „égő gunyhó”?, mi volt
1655 17|                elszalasztom!”~Mi volt az az „égő gunyhó”?, mi volt az
1656 17|                az „égő gunyhó”?, mi volt az a „ropogó nád”?, mi volt
1657 17|                 a „ropogó nád”?, mi volt az a „szorongatott barna?” –
1658 17|         szorongatott barna?” – meg aztán az „elszalasztott szőke”? Ejh!
1659 17|              szobában pedig egyedül volt az apa a leányával.~Amint magukra
1660 17|                 maradtak, Pálma felkapta az atyja gondjára bízott levelet
1661 17|                  gondjára bízott levelet az asztalról, s felszakítva
1662 17|                pecsétjét, kivette belőle az iratot.~– Pálma! Mit cselekszel? –
1663 17|       elhüledezve a gróf. – Te feltörted az „ő” levelét.~– Fel bizony.
1664 17|                törni minden levelét, ami az én kezembe kerül. Ez csak
1665 17|                csak kell tudnom, hogy mi az, amivel őt meg akarják bízni? –
1666 17|                bírom.~Azzal szétnyitotta az egész hosszú teleírt ívpapírost,
1667 17|                 két keze között. Eleinte az ajkszegletei mosolyra kezdtek
1668 17|             hanem aztán nemsokára eltűnt az arcról az örömláng, a megrémülés
1669 17|               nemsokára eltűnt az arcról az örömláng, a megrémülés márványkeménysége
1670 17|                merevíté meg a vonásokat; az ajk megnyílt, kigömbölyült,
1671 17|       hangtalanul utána látszott rebegni az olvasottakat; a szemek nyugtalanul
1672 17|             amint elfordították a lapot: az nem egy szerető leány számára
1673 17|                   türelmetlenül veté oda az asztalra az iratot.~– Ezt
1674 17|       türelmetlenül veté oda az asztalra az iratot.~– Ezt csak nem fogod
1675 17|                szólsz felőle senkinek.~– Az lehetetlen. Hisze erre vagy „
1676 17|                csak kell neki mondani.~– Az az én gondom lesz, hogy
1677 17|                  kell neki mondani.~– Az az én gondom lesz, hogy mit
1678 17|                rá.~– De hát mi van abban az írásban? – Azt meg fogod
1679 17|                mint te, ne nyúljak hozzá az olyan levélhez, ami nem
1680 17|                meghallani, hogy mi ennek az iratnak a tartalma. Csak
1681 17|                  e megbízást elvállalja, az a fejével játszik.~– Hát
1682 17|                 anélkül, hogy belenéznék az iratba. Játszik biz az.
1683 17|        belenéznék az iratba. Játszik biz az. Rá van bízva tizenkét vármegye
1684 17|                   Amire rámutat, hogy ez az államé, azt szó nélkül oda
1685 17|                  vezeti. S ha győzni fog az ügy, amelynek szolgálatában
1686 17|           mindezt megteszi, jutalma lesz az ország legmagasabb hivatalainak
1687 17|        legmagasabb hivatalainak egyike s az ország vagyonává lett apátvári
1688 17|                  birtok.~– És ha elbukik az ügy?~– Akkor főbe lövik.~–
1689 17|               guerre. Háborúban vagyunk. Az emberek vagy épaulette-tel
1690 17|                  híjják a köztársaságban az arisztokratákat, de mindenesetre
1691 17|              birtokos és első államférfi az országban, azért csak érdemes
1692 17|                  ha énnekem többet ér ez az egy fej, mint az egész dicsőség,
1693 17|            többet ér ez az egy fej, mint az egész dicsőség, hatalom
1694 17|                  befolyású emberré lehet az országban.~– S ha pedig
1695 17|               amely földet felszántanak, az kenyeret ád nekik.~– Hahaha!
1696 17|                Cicelle szavai.~– Ki volt az?~– Egyik ősanyád, aki maga
1697 17|         véghezviszi. Majd megtalálom azt az erőt. Csak egyszer egy hajó
1698 17|          kitalálom a mesterségét, amivel az asszonyok ki tudják csalni
1699 17|                   Nem veszed észre, hogy az esztelenség, amit beszélsz?~–
1700 17|    elhatározással úgy döntenéd össze azt az egész alkotványt, aminek
1701 17|                  elmondta nekem, hogy mi az a nagy alkotvány, aminek
1702 17|          áramlatának sodra alatt történt az meg, hogy a büszke ősökkel
1703 17|                   schlachtziz”-nak, hogy az utolsó leányivadékhoz felemelje
1704 17|               nyomorultabb életre, ahhoz az én akaratom is kell, s az
1705 17|                az én akaratom is kell, s az nem áll rá. Vagy hagyjanak
1706 17|                  szándékomat, hogy ahhoz az emberhez, akit magad is
1707 17|                amikor én eljöttnek látom az időt, s aztán én intézzem
1708 17|              szirén címeralakja díszíti; az hadd süllyedjen el, ha akar,
1709 17|                  süllyedjen el, ha akar, az utolsó kormányossal együtt:
1710 17|         összeszeded, ami a tied rajta, s az utolsó hajóslegénnyel kievezel
1711 17|                mindennap fel ne keressem az Istent, és ne ostromoljam
1712 17|                halfarkú szirénnek. Ennek az arca ne piruljon szégyen
1713 17|              múlatni bárki által, még ha az a saját leánya volna is!
1714 17|                 hogy fizessem ki belőlük az adósságaimat. – Itt van
1715 17|                  adósságaimat. – Itt van az acélszekrény kulcs! Ön tudja,
1716 17|                  Gyámja is vagyok önnek. Az ön kincse kezemhez letett
1717 17|             letett hitbizomány. Ön árva. Az anyja rám bízta a vagyonát.
1718 17|              anyja rám bízta a vagyonát. Az ősi törvény kötelezett annak
1719 17|           bankrott-üzér teheti azt, hogy az asszonyai nyakából leszedje
1720 17|                kulcs: vegye át.~– Atyám. Az égre! Ne jöjjön ily indulatba.
1721 17|               Azon belül volt elhelyezve az a kis acélláda, amit egykor
1722 17|                földszinti szobában, ahol az őrt álló hajdúk laktak:
1723 17|                  arca zöld lett és sárga az elrémüléstől, szemei üvegfénnyel
1724 18|        lélekjelenetét: hirtelen becsukta az üres ládát, s belökve azt
1725 18|                 a vak rémülettel, amivel az égő házból menekülnek, amikor
1726 18|             menekülnek, amikor nem tudja az ember, hogy oltáshoz kezdjen-e,
1727 18|           segélyért kiáltson, tántorgott az ajtó felé, szótagolatlan
1728 18|             hallatva. Pálma megelőzte őt az ajtónál, s megragadta a
1729 18|       Valamennyinek útját állta a grófnő az ajtóban, s nem bocsátá be
1730 18|                gróf még mindig ott állt, az asztalhoz támaszkodva, s
1731 18|                 most azt hiszed, hogy én az anyád gyémántjait eladtam.~
1732 18|                  házadnál hetekig.~– Ah! Az Orol Krivánszky? De hogy
1733 18|                 rejtekajtó titkához, meg az én kulcsomhoz?~– Meg fogjuk
1734 18|          szerezve.~– Ki szerzi vissza?~– Az a nagy buksi fej, akit én
1735 18|              nagy Drucker”. Pálma odaült az atyja mellé, s ő dirigálta,
1736 18|               bizalmas beszélgetésre ott az erdei úton.~– A szekrénnyel
1737 18|                Zsiborák bandája tette.~– Az Orol Krivánszkyé! – mondá
1738 18|                monsieur Cousinre gondol? Az lehetetlen. Olyan hű emberem,
1739 18|                   Olyan hű emberem, hogy az életemet rá merném bízni.
1740 18|         állítottak a pénztár mellé, hogy az ő köpönyegük alatt valami „
1741 18|               nyúlhasson bele!)~– Hát ez az egész gyémántszekrény nem
1742 18|               gyémántszekrény nem volt-e az ő kezére bízva, mikor Bécsből
1743 18|                történetesen én álltam el az útját.)~– Aztán, ha ő is
1744 18|                     Ön tán vadászni akar az eltűnt gyémántokra?~– Ha
1745 18|                 nem olyan zsákmány, mint az arany, ezüst, amit be lehet
1746 18|           olvasztani, fel lehet aprózni; az enged magára találni. Önöknél
1747 18|                  magára találni. Önöknél az ékszerészek árjegyzékei
1748 18|                 szerint megvan a leírása az eltűnt ékszereknek, és ennek
1749 18|          feladatot?~– Egész szenvedélyem az ilyen nyomozás. Angol-,
1750 18|               értékű gyémántot ellopott, az nem maradt vele itt Magyarországon,
1751 18|                ha egy nyomot megtalálok, az a többire rávezet. Lehet,
1752 18|            nyomok Amerikáig is elcsalják az embert, ami várható abban
1753 18|                embert, ami várható abban az esetben, ha a bűnrészesek
1754 18|            üldözi őket: azért kérem, azt az egész megindítandó nyomozást
1755 18|                adnék önnek ajánlólevelet az osztrák külügyminisztériumhoz,
1756 18|                   Valóban: a titoktartás az első föltétele a sikernek.~
1757 18|               gróf csendesen dobolgatott az ujjaival azon a sandalfa
1758 18|            engedje őt azzal futni, futni az óvilágon, az újvilágon keresztül,
1759 18|                futni, futni az óvilágon, az újvilágon keresztül, míg
1760 18|                  rejtekből; amitől aztán az el fog felejteni mindent,
1761 18|                  gyémánt, cserében azért az egy darab rögért, aminek
1762 18|                 után még hamu sem marad?~Az előbbit választotta. – Átadta
1763 18|                 belátása szerint.~Azután az ellopott gyémántok leírását
1764 18|         érdemesnek magukkal vinni, pedig az is ott volt a szekrényben:
1765 18|                 azzal minden készen volt az útra. Jutalomról nem volt
1766 18|               utánament Ferencnek, mikor az már búcsút vett a gróftól
1767 18|                  Sem a gyémántokért, sem az ég minden csillagáért, hogy
1768 18|              minden csillagáért, hogy ön az életét kockáztassa. A kijutás
1769 18|           Ferencnek angolt kell csinálni az arcából elébb, az angol
1770 18|               csinálni az arcából elébb, az angol útlevélhez, s fél,
1771 18|     megboszorkányozott tükrét. Biz ahhoz az angol útlevélhez nem való
1772 18|                   És nemcsak azért, hogy az osztrák rendőrök és vámosok
1773 18|           lépésről meg ne ismerjék benne az idegent.~Mikor nekifente
1774 18|                Hogy a bajuszod le akarod az ajkadról vágni. Ezt az egyetlen
1775 18|            akarod az ajkadról vágni. Ezt az egyetlen egy alkatrészét
1776 18|                keresd? – Barátom, bolond az, aki vőlegény korában előbb
1777 18|               földet. Ugyan mit mondanál az olyan emberre, aki így szólna
1778 18|      expedíciójában, mihelyt feltaláltuk az éjsarki szabad tengert,
1779 18|                nagyobb bolond vagy. Mert az éjsarki expedíció egy közhasznú
1780 18|                  közhasznú cél után tör: az átjárót keresi; te pedig
1781 18|            mondta, hogy ezek a gyémántok az én becsületem.”~A tükör
1782 18|        dinasztiának a gyermeke nem tudja az apja adósságait kifizetni;
1783 18|                 el becsületét, kivált ha az összement vagyonból semmit
1784 18|                azzal, amit eddig nyúzott az áldozatán. Ezért ugyan kár
1785 18|                Cousint, hogy keresse fel az, te pedig maradja menyasszonyod
1786 18|             Kristófnak.”~Okos ember volt az a tükör; de ezúttal hiába
1787 18|               annak a nagy buksi fejnek; az a ragyogó két könnycsepp
1788 18|           ragyogó két könnycsepp azokban az esdekelve tekintő szép szemekben
1789 18|              bajusz áldozatul esett.~Biz az pedig nagy áldozat.~Igaz,
1790 18|             gorilla vagy!~Körül szakáll, az ajk fölött sima: – Amerikában
1791 18|                  a kettő.~      ~Ez volt az a „hiúsági” indok, amiért
1792 18|                   Nagyon valószínű, hogy az elválás után számtalan leveleket
1793 18|                Pálma comtesse és Ferenc; az utóbbi szerteszéjjel a világból,
1794 18|                szerteszéjjel a világból, az előbbi pedig szerteszét
1795 18|           amikben egyrészt Pálma közölte az itthon történt nagy változások
1796 18|                legelső gyanújelre; annak az útmutatása szerint mint
1797 18|          segélyével hogyan sikerült neki az ellopott gyémántok egy részét
1798 18|        felfedezni, azokat lefoglaltatni, az osztrák követség felügyelete
1799 18|                  száz gyémánttal; ezeket az elárusító tolvaj nem is
1800 18|              szerint nem lehet más, mint az, aki a szvornoszt csapatnál
1801 18|            Amerikába. Ferenc nem érte be az eddigi sikerrel. Nagy szenvedélye
1802 18|                  a sporthoz. Háromötödét az elrabolt félmilliónak már
1803 18|                fogni. Nagyon jól ismerte az újvilágban dívó szokásokat.
1804 18|                szokásokat. Kifogást tett az üldözői ellen. Politikai
1805 18|             ellen. Politikai színt adott az üldöztetésnek, ügyes prókátorra
1806 18|                   ügyes prókátorra bízta az ügyét, aki minden competentiát
1807 18|                  competentiát elvitatott az üldözőktől. Utoljára nem
1808 18|            Baranecz Mathusalem. S miután az a gyémántok kézre kerítéseért
1809 18|                  Nagyon ismerős név volt az előtte. „Jó” ismerős. –
1810 18|                  Ennyire csalódott volna az emberében? Eleinte nem akart
1811 18|         felfedezőnek hinni. Akkor azután az annyi összetaláló részlettel
1812 18|             kellett róla győződnie, hogy az most valót mond.~Nevezetes
1813 18|               minden háza: orgazdatanya, az emberek, minden társadalmi
1814 18|             nélkül értékesíthetik. Nincs az a nagy kereskedés, az a
1815 18|              Nincs az a nagy kereskedés, az a bank a világon, amely
1816 18|               hogy megtudja, mi történik az ő vármegyéjében; a járása
1817 18|            krimináltörténetek közt. Csak az vette el a hírét, hogy ugyanaz
1818 18|                volt tenger alatti távíró az ó- és újvilág között. Az
1819 18|                 az ó- és újvilág között. Az amerikai utazó nem tudhatta,
1820 18|           keresztyén lélek kellett hozzá az olvasónak, hogy mindazt
1821 18|                   amikből megtudta volna az igazat. Azok valahol ott
1822 18|             kiszállt Ferenc, ugyanazokat az alakokat találta maga előtt
1823 18|              elutazásakor tisztelhetett; az útlevelét is ott láttamozták,
1824 18|                  kell azt még egy kissé. Az útlevelek országában nagyon
1825 18|         országában nagyon tanácsos, hogy az embernek a cifferblattja
1826 18|     cifferblattja tökéletesen kvadráljon az útlevélben foglalt arcképvázlattal.~
1827 18|              gyémántok bőven kárpótolják az elvesztett bajuszt. Négyötöd
1828 18|                 itt van biztos zár alatt az elrabolt „becsületbeli”
1829 18|                  becsületbeli” kincsnek. Az ötödiken is rajta tartja
1830 19|                  Bolond a világ… rosszak az emberek…!”~Bécs város legmagasabb
1831 19|                  színhelyét körülfogják, az osztrák határról idáig csak
1832 19|                 csak addig időzött, amíg az útlevelét visszakapta; azalatt
1833 19|                lenni, s neki sietős volt az útja, minden feltartóztatástól
1834 19|              magyar határon túljutottak, az első faluban a fuvaros lovakat
1835 19|               pihent fogattal.~De már ez az első fuvaros is felismerte
1836 19|          ráismert a földire. Egyike volt az azoknak a vitézeknek, kik
1837 19|            elverni segítettek. Utánament az udvarra.~Ott aztán a paraszt
1838 19|                   továbbhajtatott.~Hanem az a parasztlegény eléje került
1839 19|                 harmadik állomáson, ahol az országút Gargó felé tér
1840 19|                  csapat földrészt talált az útjában, közöttük többen
1841 19|                  sem szállt a szekérből, az ekhó alól.~– Palkó… Ne sokat
1842 19|                  mind ott leszünk!~Azzal az egész csoport eloszlott
1843 19|           sejtette, hogy mit néznek ezek az emberek őbenne?~Késő őszi
1844 19|                  napjai voltak már ennek az esztendőnek.~Lehullt már
1845 19|               zölden. A fakín a tölgynek az álma, mely arról regél neki,
1846 19|                 neki, hogy még nincs itt az évnek a halála, még zöldül
1847 19|                 még zöldül valami! Pedig az csak a fakín. (Loranthus.
1848 19|                jobban tudták ők azt. Jön az anglus meg a francia, a
1849 19|                muszkát. Most kezdődik el az igazi. Ami eddig volt, az
1850 19|                az igazi. Ami eddig volt, az csak tréfa volt.~Azért van
1851 19|                  biztos!~Mindenütt ezzel az összesküvők rejtélyeskedésével
1852 19|          fogadták, amibe nagyon beillett az ő erőszakolt gyors utazása,
1853 19|                 elváltoztatott arca, még az aranypénz is, amivel fizetett.
1854 19|           aranypénz is, amivel fizetett. Az meg francia pénz volt. Frankhon
1855 19|             biztos!~Ferencnek pedig csak az járt az eszében, hogy hogyan
1856 19|             Ferencnek pedig csak az járt az eszében, hogy hogyan lepje
1857 19|        menekülésre.~Ki hitte volna erről az emberről?~A Z…ára vezető
1858 19|              nyilai kótognak egyhangúan. Az ember önkénytelen azt kérdi,
1859 19|                 mit őröl ez a sok malom? Az egész völgynek olyan kevés
1860 19|                hosszan vannak szétszórva az egész völgy teknőjében,
1861 19|               erős tölgyfa ajtaja van, s az ablakait táblák takarják.
1862 19|                 Háziállat, baromfi sehol az udvarokon. S ez a falu azért
1863 19|                 a lakosairól matrikulát. Az adót behozza a bíró rendesen
1864 19|     hegyszigetében, mint a Pyrenaek közt az andorrai köztársaság: azzal
1865 19|                 hogy amilyen harcias faj az andorrai, oly kevéssé az
1866 19|                 az andorrai, oly kevéssé az a z…ai. Soha ebből a faluból
1867 19|                 nem válik. Hogyan tudják az újoncozást kikerülni? Az
1868 19|                 az újoncozást kikerülni? Az az ő államtitkuk.~Van a
1869 19|                 újoncozást kikerülni? Az az ő államtitkuk.~Van a falu
1870 19|                 rozzant vendéglő, aminek az állása alatt nehéz társzekerek
1871 19|                sártócsán keresztül lehet az udvarára bejutni. Az érkező
1872 19|               lehet az udvarára bejutni. Az érkező vendéget az ablakon
1873 19|              bejutni. Az érkező vendéget az ablakon kidugott kandi fejek,
1874 19|             kettős ólomfejű kis buzogány az, hajlós halcsontból fonva:
1875 19|               halcsontból fonva: ledönti az óriást is, s az ütése elháríthatlan.~
1876 19|                  ledönti az óriást is, s az ütése elháríthatlan.~Nem
1877 19|                egyenesen keresztülvágott az utcán a cuppogó sárban,
1878 19|         Rokomozernek a háza.~Valljuk meg az igazat: Illavay ezúttal
1879 19|                   a gazda előtt megállt, az őt az összetartozók között
1880 19|               gazda előtt megállt, az őt az összetartozók között szokásos
1881 19|          Illavayra, elkezdett a feje meg az álla olyanformán mozogni,
1882 19|              Minden ember azt beszéli.~– Az úgy van.~– Aztán úgy várja
1883 19|                  jön már Angliából azzal az izenettel, hogy újra kell
1884 19|               ékszereket elloptak.~– No, az bizony nehéz munka volt.
1885 19|                 bizony nehéz munka volt. Az olyan gyémánt nagyon drága
1886 19|             Amerikáig.~– Amerikáig? Hisz az talán már a másik világban
1887 19|             bízva a rablott gyémántoknak az elárusítása.~– Raffinírozott
1888 19|            diadém hiányzik.~– Diadém? Mi az a diadém?~– A többi itt
1889 19|               Illavay elkezdte felnyitni az asztalra letett útitáskáját.~–
1890 19|                  rakja a gyémántokat ide az én asztalomra. El talál
1891 19|              talál egy gurulni, beleesik az egérlyukba, örök időkre
1892 19|             furcsa kis eszközt, ni.~– Mi az? Egy pisztoly?~– Pisztoly,
1893 19|                 Nem kell félni, nem bánt az senkit magától.~– De hát
1894 19|                  magától.~– De hát minek az embernek ilyen veszedelmes
1895 19|                 Majd mindjárt megmondom. Az a hiányzó gyémántékszer
1896 19|               más gyémántot, mint amivel az üveges zsidó bemetszette
1897 19|               zsidó bemetszette a táblát az ablakomba.~– Azt is megmondom,
1898 19|               kelletlen vendégre.~– Csak az agyagtapaszt kell feltörni,
1899 19|                 azt mondta a Rokomozerre az életemet is rá merném bízni.
1900 19|              valóságnak hiheti azt, amit az a gazember ellenem kigondolt?
1901 19|             engem belekeverni a csávába. Az én kemencém fenekén gyémántbánya.~–
1902 19|                fel a kemence padkáját.~– Az most lehetetlen, tekintetes
1903 19|            kemence schlachmónesszel, ami az ünnepre kell; azt most nem
1904 19|          Schlachmóneszt nem sütnek ebben az évszakban, nincs is semmiféle
1905 19|               most „Districtscommissär”, az az excellenciás gróf Temetvényi;
1906 19|                  Districtscommissär”, az az excellenciás gróf Temetvényi;
1907 19|                van a „Bezirkscommissär”; az valami cseh uraság: azelőtt
1908 19|                 ezen a földön.~– No, hát az sem nekem a nagyobb baj,
1909 19|              önnek. Hallgasson csak ide. Az amerikai hatóság nem érte
1910 19|                Baranecz, ugyanis nemcsak az általam keresett gyémántoknak
1911 19|              többet is elmondott, amiért az osztrák rendőrség vagy még
1912 19|               vannak tömve. Fel van adva az egész bandátok, mely az
1913 19|                  az egész bandátok, mely az egész világra szétágazik. –
1914 19|            megelőzni? Annak is megmondom az okát. – Mikor ezek az osztrák
1915 19|          megmondom az okát. – Mikor ezek az osztrák zsandárok megindulnak
1916 19|             mindent el fogtok takarítani az útból: semmi nyomot nem
1917 19|               pedig szintén ott fog ülni az asztal túlsó végén, velem
1918 19|             akkor ez a pisztoly elsül, s az egy embernek elég. Tehát
1919 19|                Nem bánom hát, lőjjön ide az úr! Úgyis holt ember vagyok
1920 19|                 csak azt adom ki. Kiadom az egész bandát. Cudarok, gazemberek.
1921 19|        complottban a monsieur Cousin is. Az a főgonosztevő. Nem is Cousin
1922 19|          rablásért Toulonban. A Zsiborák az ő régi cinkostársa. A gyémántrablást
1923 19|               negyven fickó, aki éjszaka az ördögtől sem fél. Éjjel
1924 19|                  ördögtől sem fél. Éjjel az erdőkből, ahol most már
1925 19|                 Districtscommissär úrnak az őrizete. Azoknak estére
1926 19|                ott pedig már együtt lesz az egész banda, s akkor megrohanják
1927 19|               banda, s akkor megrohanják az egész famíliát, meg a cselédséget,
1928 19|            szépen mindent eltakarítsanak az útból, mire a csendőrök
1929 19|               levette a kemence szájáról az agyagtévőt, s nekiállt a
1930 19|                  a baltával felfeszíteni az égett agyagot a kemence
1931 19|              diadém volt eldugva.~– Ez-e az? – szólt, odanyújtva Illavaynak. –
1932 19|                  üveggyöngy, olyan, mint az én csilláromon lóg.~Egy
1933 19|                Egy sem hiányzott belőle.~Az egyik tolvaj tehát igazat
1934 19|              megint leült a szalmaszékre az asztal mellé. Úgy látszott,
1935 19|              váltani, hogy megvárja, míg az osztrák csendőrök megérkeznek.~
1936 19|               nagy szüksége lehetett azt az időt a maga számára megnyerni.
1937 19|               viszik el élve magukkal.~– Az hóbortos mese. Nem hiszem –
1938 19|                hiszem – szólt Illavay, s az asztalra könyökölt.~– Nem
1939 19|        Illavaynak nagy tapasztalata volt az írások felismerésében. Meg
1940 19|              nagyon jól értette Illavay.~Az első levelek a nagy üzletről
1941 19|                   Belzázár” (ez a gróf), az Augusztus főpublikánusává
1942 19|                 Éjjel-nappal strázsálnak az előszobájában. Legalább
1943 19|              kétszer annyinak kell lenni az „elihud”-oknak (martalócok).
1944 19|             következő levélben aztán már az alkudozások kezdődnek a
1945 19|                és guinée-k) tíz százalék az ő osztaléka, húsz az Orolé,
1946 19|            százalék az ő osztaléka, húsz az Orolé, húsz az „enyim” és
1947 19|           osztaléka, húsz az Orolé, húsz az „enyim” és a Szulamith egészen. „
1948 19|             egészen. „Azon nem osztozunk az Orollal.”~Illavaynak kezdett
1949 19|             menni a vér. Kitalálta, hogy az a Szulamith: Pálma.~A következő
1950 19|         foglalkozott. Úgy látszott, hogy az Orol is magának követelte
1951 19|                  ráadást. A levélíró azt az ajánlatot tette, hogy a
1952 19|              levél volt hátra. Abban már az egész megrohanási terv részletezve
1953 19|                  s megmellesztik erősen. Az elihudok rejtőzzenek el
1954 19|                kőépület, a teteje is kő: az ajtaja vas, kettős keresztrúddal
1955 19|                  találni. Azon keresztül az alagúton át felhatolhatnak
1956 19|                  mákony) fog beleönteni. Az alvókból aztán könnyű lesz
1957 19|               ordításával fellármázza is az egész falut, rárivallt haragja
1958 19|                 hogy több nekem, mint ez az egész világ, ilyen irtóztató
1959 19|             ember nagyot nyekkent.~Hanem az ember azért nagyra volt
1960 19|           igazságom van?~– Veszekedj meg az igazságoddal együtt, akasztófáravaló!~–
1961 19|         tekintetes úr megakadályozni ezt az irtóztató dolgot?~– Kedvem
1962 19|                  fejedet szétzúzni ezzel az ólombunkóval.~– No, az szép
1963 19|             ezzel az ólombunkóval.~– No, az szép volna! Hát miért?~Ferencnek
1964 19|                tudtad, te gazember, hogy az a nő az én jegyesem? – Nem
1965 19|                te gazember, hogy az a nő az én jegyesem? – Nem tudtad,
1966 19|           jegyesem? – Nem tudtad, hogy ő az enyém? – Nem tudtad ezt
1967 19|             végre eszébe jutott, hogy ha az ember valamire feleletet
1968 19|               tekintetes urat.~– Szeresd az ördögöket!~– No. Én csak
1969 19|                ellene: nekem megfizetett az úrfi mindent, még a kamatokat
1970 19|                  még eddig egyebet, mint az öt ujjának a kék helyeit
1971 19|           hatalmas derék ember, ellenben az Opatovszky úrfi, annak ismertem
1972 19|          Opatovszky úrfi, annak ismertem az apát; derék, becsületes
1973 19|                  huncfut, gazember, mint az apja.~– Hallgass! Szószátyár!
1974 19|                  bolond a világ: rosszak az emberek. Nem mondhatok többet.
1975 19|              üssön a tekintetes úr azzal az ólombunkóval.~Illavay már
1976 19|                 dühtől mit mondani, csak az öklével ütögetett a kezében
1977 19|           eltette a leveleket a zsebébe, az ékszereket berakta a táskájába,
1978 19|                  s több szót nem váltott az orgazdával. Sietett ki a
1979 19|                  Bolond a világ, rosszak az emberek!” Majd megérti ezt
1980 19|                  újra, s visszatért azon az úton, amin jött.~Az elhagyott
1981 19|                 azon az úton, amin jött.~Az elhagyott faluban pedig
1982 19|        belemártotta a vízbe, azért, hogy az orgazda-pajtásokat kihúzza
1983 19|                szorongassa Illavay, mint az övékét.~Hja, biz ez így
1984 19|                biz ez így van. – Rosszak az emberek. – Még a rossz emberek
1985 20|             mindenütt szóba állt azokkal az emberekkel, akik a szállások
1986 20|                 faluvégen azt hagyta meg az atyafiaknak, hogy holnap
1987 20|                  úgy hallgattak rá, mint az orákulumra.~Bolond világ
1988 20|            orákulumra.~Bolond világ volt az akkor.~Az volt a nóta, hogy~„
1989 20|              Bolond világ volt az akkor.~Az volt a nóta, hogy~„Dárum,
1990 20|            kellett hozzá, aki rámutasson az ujjával: „azt ni”! Illavay
1991 20|                 sokat tanult. Históriát. Az újabb kor történetét. Úgy
1992 20|              találta, hogy azalatt, amíg az ellenlábasoknál járt, a
1993 20|                  talppal állna ellenében az itt lakó népnek. Egészen
1994 20|             megszokni, mint azt, hogy ha az ismerősből lett ismeretlen.
1995 20|                Temetvényi Ferdinánd most az új korszak egyik vezérnagysága
1996 20|                 Minő találkozás lesz ez!~Az emlékezetes patakmalomnál
1997 20|        patakmalomnál összegyűlve találta az egykori híveket, akik az
1998 20|                 az egykori híveket, akik az Orol Krivánszky csatájában
1999 20|             voltak. Azok is tudták, hogy az egykori szabadcsapat-vezér
2000 20|                  Ennek is megmagyarázták az okát. – Illavay kiadta nekik