Part,  Chapter

2001 20|                     Illavay kiadta nekik az utasításokat: hol tartsák
2002 20|                  kellett beléjük önteni: az több volt bennük az elégnél.~
2003 20|              önteni: az több volt bennük az elégnél.~Onnan azután felhajtatott
2004 20|               megállj”-t parancsolt, míg az őrmester előjön a tanyaszobából,
2005 20|           Illavay még mindig angol volt, az útlevele szerint, az őrmester
2006 20|               volt, az útlevele szerint, az őrmester hazája pedig Budweiss,
2007 20|                   Azt mondta, hogy ő ezt az írást nem érti, hanem majd
2008 20|                  a kapuban Illavay, amíg az őrmester előkerült a „Gestrenger
2009 20|              Herr”-rel. Ki is lett volna az más, mint Cousin úr!~– Ah!
2010 20|                mégis tudatták Cousinnal, az ő kérése ellenére.~– Igenis,
2011 20|         visszahoztam – szólt, odanyújtva az útitáskáját.~– No, annak
2012 20|                fogsort, amin képes volna az emberét összemorzsolni.
2013 20|                  emberét összemorzsolni. Az jutott eszébe, hogy „örülsz
2014 20|                nagyon okosan tette, hogy az egycsillagos úrra bízta
2015 20|                  egycsillagos úrra bízta az útitáskáját; mert abban
2016 20|     bekövetkezett motozás alkalmával ott az őrszobában nála találják,
2017 20|     lakosztályának ajtajáig, ahol azután az ajtónálló átvette a kezéből,
2018 20|                  kezéből, s beeresztette az előszobába, amelyből ismét,
2019 20|              hivatalos egyenruha, nem is az előírásszerű kiborotvált
2020 20|           kiborotvált arc magában, hanem az egész megjelenés. Az egykori
2021 20|               hanem az egész megjelenés. Az egykori tétovázó, méla,
2022 20|            bizonytalan kifejezés helyett az imponáló, önbizalmas magatartás;
2023 20|                   önbizalmas magatartás; az officiosus félmosoly, a
2024 20|          leereszkedés éreztetése. Ez nem az a Temetvényi Ferdinánd,
2025 20|                Temetvényi Ferdinánd, aki az előbbi volt. De hiszen Illavay
2026 20|           közöttük. A gróf kezét nyújtja az érkező elé, s ő kezdi a
2027 20|                  megtaláltam, egy részét az újvilágban, a többit idehaza.~
2028 20|                idehaza.~Azzal kinyitotta az útitáskáját, s előszedte
2029 20|             remek tett volt öntől! Méltó az új Pitaval krónikájára.
2030 20|                  Illavay gondolt valamit az itt maradásról, s azt igen
2031 20|                  Önnek el kell vállalnia az alattam levő vármegyék egyikének
2032 20|            fizetéssel), mint ami ezelőtt az alispánság volt.~Illavaynak
2033 20|            Illavaynak egészen elsötétült az arca. Nem akaródzott neki
2034 20|                 nagyon rosszul teszi ön. Az olyan nagy tehetségnek,
2035 20|             olyan nagy tehetségnek, mint az öné, vétek pamlagon heverni.
2036 20|             kárhoztatni.~Illavay kereste az ürügyek kibúvó ajtajait.~–
2037 20|                   Elég dolgom lesz nekem az apátvári birtok viszonyainak
2038 20|            rendezésével.~– Ah! Nem! Nem! Az alól fel van ön már mentve.
2039 20|                 persze még nem is tudja. Az ifjú Opatovszky Kornél,
2040 20|               Opatovszky Kornél, azokért az érdemekért, amiket a hadjárat
2041 20|                  annak mind görbére ment az útja; ez az egy bolond találta
2042 20|                 görbére ment az útja; ez az egy bolond találta meg az
2043 20|                az egy bolond találta meg az egyenes utat. Ez biz úgy
2044 20|             állhatta meg, hogy mégis azt az észrevételt ne tegye rá,
2045 20|               magas fölénnyel mosolygott az ellenvetésre, s nagyon biztos
2046 20|                  egészen más ember válik az ifjúból egy okos asszony
2047 20|             Barátom. Ne hamarkodja ön el az ítéletét. Már akadt ilyen
2048 20|            Legyen szíves ön megtekinteni az ifjú jegyesek arcképeit.~
2049 20|                  a vér a fejének indult, az a gondolat támadt az agyában,
2050 20|             indult, az a gondolat támadt az agyában, hogy annak a vén
2051 20|        orgazdának kezet csókoljon, s azt az öt ujjának a kék foltját
2052 20|           értette már meg, hogy mit tesz az? „Bolond a világ! Rosszak
2053 20|                  Bolond a világ! Rosszak az emberek!”~Hát ugyan mit
2054 20|             jut-e, vagy Cousinnak, midőn az osztozáskor kockát vetnek
2055 20|           felvenni?~S aztán megerőltette az emlékezetét, hogy vajon
2056 20|                  csakugyan volt-e valaha az a szó kimondva, hogy Pálma
2057 20|                 szó kimondva, hogy Pálma az ő menyasszonya? S aztán
2058 20|                 leveléből megtudta, hogy az most a park felőli szárnyban
2059 20|                 van fosztva. Még most is az amerikai fizimiskáját hordja
2060 20|                 sem, hanem a csók emléke az egy kincs volt!~Benyitott
2061 20|               annyira leköté a figyelmét az a másik.~Az a „másik”. Nem
2062 20|                  a figyelmét az a másik.~Az a „másik”. Nem az, akit
2063 20|                 másik.~Az a „másik”. Nem az, akit itt hagyott, hanem
2064 20|               hagyján, de ez a kifejezés az arcon, e magatartás, ez
2065 20|               magatartás, ez egész lény; az úri dévajság, a noble föl
2066 20|                   A másik percben azután az önkénytelen derültséget
2067 20|           kétszer, a jegyesét háromszor.~Az angol üdvözlés is meg lett
2068 20|               Mister Illavay.~Most aztán az is kezét nyújtá neki, s
2069 20|             arcvonása beszélt hozzá, még az orra is mozgékony volt.
2070 20|                  volna, ha mister Ajlóvi az interesszent kriminel inkvizisen
2071 20|                  eközben, hogy nem lehet az embernek egyszerre látni
2072 20|            készült ott: kinek?) – s csak az ő hallgatását hallotta.~
2073 20|              missnek meg kellett újítani az egész diatribát, hogy a „
2074 20|        kikalkulálhatta Illavay, hogy biz az ő nevét a távolléte alatt
2075 20|                küldte egy részét vissza; az utolsó legszebb darabokat
2076 20|                detektívek legyenek ebben az országban. Szentül valami
2077 20|                 quiproquo miatt, megunta az erőszakolt angol nyelvgyakorlatot,
2078 20|                egyszerre csak odafordult az angol diskurzus közepette
2079 20|                  grófnő, ugye?~A missnak az orra fölfelé mozdult e szóra,
2080 20|              nyelven szólalnak meg, amit az nem ért! Pálmára tekintett,
2081 20|              könyvet, tovább olvasva azt az érdekes regényt, amiben
2082 20|           haraszfonalakat. – Ön volt már az atyámnál, s látta azt a
2083 20|                 láttam. A nőt.~– S önnek az is elég volt. A másikra
2084 20|                 nem volt kíváncsi. Pedig az is meglepte volna. Egy délceg
2085 20|                megtudott mindent. Ez nem az a nő, akit ön itt hagyott.~–
2086 20|                 ennek így kell történni, az úgy fog történni. Meg van
2087 20|               hogy nagyon megváltozott – az ön barátjai elmúltak a földről;
2088 20|                  intézők jöttek, s ebben az új mexikói napórában jelentékeny
2089 20|                  hogy a világváltozásnak az én sorsomra is alakító befolyása
2090 20|                 befolyása van. Egy napon az atyám azt a hírt közölte
2091 20|                  érdemeiért, feloldatott az eddigi gondnoki zár alól,
2092 20|             behelyezkedni; pénzviszonyai az úrbéri kárpótlás által könnyen
2093 20|            nevetni!~– Tessék.~– Hát arra az atyám azt mondta, hogy nincs
2094 20|                 mondtam neki ellent. Biz az jó parti. Kaphatnak rajta.
2095 20|                  még ugyan forma szerint az az úr nem kérte meg a leánynak
2096 20|               még ugyan forma szerint az az úr nem kérte meg a leánynak
2097 20|             kérte meg a leánynak a kezét az atyjától, sőt még gyűrűt
2098 20|                 mégis bőven tudomása van az atyámnak arról, hogy ők
2099 20|               kifogást soha. Hanem azzal az úrral egy kis baj van ez
2100 20|                  meg a rablócsapattól, s az nem volt forradalmi cselekvény”. – „
2101 20|                      Igaz, hogy nem volt az, mondák erre; de az ő barátai
2102 20|                 volt az, mondák erre; de az ő barátai ott Debrecenben
2103 20|               kapta azt meg, de ellenben az okmány olyan kezekbe került,
2104 20|              külföldre, idebenn sem volt az egész válságos idő alatt.” – „
2105 20|                  Bolond a világ, rosszak az emberek!” S azok között
2106 20|              törülni utána.~– Így került az a két kép egymás mellé,
2107 20|                tuffon a szemeket, mintha az érdekelné a legjobban.~–
2108 20|                  holt emberré ne tegyék? Az bizony keserű sors: nagy
2109 20|                  Nekem aztán mindegy: ki az, aki elvesz? törpe-e, vagy
2110 20|           boldogtalanabb, mint százezren az én fajtámból. Nevetek már
2111 20|               pedig itt maradok, viselem az én láncaimat; kiadok minden
2112 20|               akarta kitanulni, mi ebben az igazság, mi a költemény?~
2113 20|                változás; ennyi jelensége az ellenszenves átalakulásnak. –
2114 20|                Erre Pálma is fölkelt, és az ajtóig kísérte.~Még volt
2115 20|                  azt.~E szóra Illavaynak az arca olyan kifejezést vett
2116 20|                tudja.~Pedig tudatta vele az ibolyaszín levél, hogy ezzel
2117 20|             alvásukból.~Sok embernek van az a bolondsága, hogy mikor
2118 20|           vitatkozik. Ez a bölcseknek és az eszelősöknek a közös bolondsága.
2119 20|                fel jól ismert szobájába. Az ő számára volt az egészen
2120 20|             szobájába. Az ő számára volt az egészen egyszerű bútorokkal
2121 20|            egészen el volt kábulva bele. Az az egy csepp örökölt vér
2122 20|                 el volt kábulva bele. Az az egy csepp örökölt vér Stibor
2123 20|                  lehet itt valami kétség az adandó válasz iránt? „Eredj
2124 20|                 a másik bolondhoz! Én is az vagyok”. Az egy gyáva bolond:
2125 20|             bolondhoz! Én is az vagyok”. Az egy gyáva bolond: én egy
2126 20|                  lett a bukott ember, ők az újra fölemelkedők: menekülnek
2127 20|               menekülnek tőle. Mire való az a mese azzal a tízévi fogsággal?
2128 20|                 rabolták-e meg ugyanezek az emberek? Nem kétségtelen-e,
2129 20|               soha a kezébe sem kapta, s az egész idő alatt külföldön
2130 20|               bíróságok, a követségek, s az útlevelére írt láttamozások.
2131 20|          kicsúfoljon? Igen, a torztükör! Az elesett, a kinevetett titok.
2132 20|                  kétszer történhetik meg az életben az emberen! Hogy
2133 20|               történhetik meg az életben az emberen! Hogy aki ott viseli
2134 20|                  hosszú szobáján, aminek az ablakai a parkra nyíltak.~
2135 20|               nevetését. Ritkán hangzott az, s olyankor ő mindig jelen
2136 20|            annyira rögeszméje volt, hogy az ajtóhoz sietett, azt felnyitni,
2137 20|          kacajhang újra zengett, s ismét az ő ablaka alatt. Úgy tetszék,
2138 20|               mit bánom azt? Tovább ment az ablaktól. Nem fog kinézni
2139 20|           büszkeségen. Mégiscsak odament az ablakhoz, s a félig csukott
2140 20|              büntetve érte.~Amit látott, az a leggyűlöletesebb jelenet
2141 20|                 Őrjöngő ellenszenve volt az iránt, hogy a nők szivaroznak.
2142 20|                 De neki tűrhetetlen volt az a gondolat, hogy az édes
2143 20|                 volt az a gondolat, hogy az édes női ajkból, a paradicsom
2144 20|              szivarozó nő eszébe juttatá az indu bajadért, aki a fogát
2145 20|               dühöngött magában, elfutva az ablaktól. – Kacagsz, amikor
2146 20|                  ha én elkezdek kacagni, az lesz ám a nevetés! Ha én
2147 20|                  azt mondom neki: „Uram, az a kép a rámában nem a tiéd,
2148 20|                rámában nem a tiéd, hanem az enyém; ha másnak akarod
2149 20|                 eljön a csendes éjjel, s az éjszaka álmai között megjelennek
2150 20|                 a zsiványok szeretőinek. Az én nevetésem lesz akkor
2151 20|                  A tükör fel volt nyitva az asztalon. Saját arcát látta
2152 20|                 Saját arcát látta benne. Az ismerős bírálóval volt szemközt.
2153 20|             arcmás delejező hatással van az emberre. Felgerjedt haragja
2154 20|                érzésed. Inkább ki akarja az emlékét tépni a lelkedből
2155 20|             mondasz? – De hátha nem mese az? Lássuk csak nyomról nyomra.
2156 20|                nem hagyta magát a démon, az egy csepp Stibor-vér démona:
2157 20|               újra arcába szökellt ennek az egy cseppnek a gerje alatt.~„
2158 20|           keresse majd Opatovszky Kornél az eltűnt menyasszonyát, s
2159 20|                   millióját; te nem vagy az ő szolgájuk többé. Keressék
2160 20|                 a sorsukat; – állj félre az útjokból, hadd találják
2161 20|                 én; örökké égő vércsepp! Az a tükörből szemközt néző
2162 20|           bosszút állsz rajtuk, te léssz az ő örök adósuk. És még minő
2163 20|                Hisz cinkostársuk volnál. Az orgazda Rokomozer nem cserélne
2164 20|                El tudnád felejteni annak az „első csóknak” az emlékét?~„
2165 20|                  annak az „első csóknak” az emlékét?~„Nem!”~Szentírás
2166 20|                Szentírás a költő szava: „Az elválás keservét Többé nem
2167 20|              különben a pofájába szabdal az ember.~S aztán senki sem
2168 20|             olyan jó diskurálótárs, mint az ilyen tükörből borotvált
2169 20|              tükörből borotvált ábrázat. Az kénytelen mindenféle humorisztikus
2170 20|              hozzád hasonló szegény. Még az utolsó vagyonát a gyémántjait
2171 20|              Magad jószántából szaladtál az ellopott gyémántjai után. –
2172 20|                   hogy most fejjel állsz az ég felé. – Ő pedig azalatt
2173 20|                Mert nagy érdemeid vannak az úri házban? – Barátom! Érdemekért
2174 20|              kell lenni a vőlegénynek. – Az egér hiába szerelmes az
2175 20|                  Az egér hiába szerelmes az elefántba. – Megesik, hogy
2176 20|             barát, a bűvös tükör kiverte az élő képmása szívéből a haragvó
2177 20|              nyugodt volt, lecsendesült.~Az éj~A várkastély csengettyűje
2178 20|              jámbor embereknél ugyan azt az időt délutáni hat órának
2179 20|             felhozta Illavaynak a menüt. Az a jó szokás uralkodott itt,
2180 20|                  előtt be szokta mutatni az uraságoknak és vendégeknek
2181 20|           Nevette ez azt már! Régen volt az! Aki az Óceánon túl járt,
2182 20|                  már! Régen volt az! Aki az Óceánon túl járt, s meglakta
2183 20|             Óceánon túl járt, s meglakta az újvilágot, az nem fél már
2184 20|                 s meglakta az újvilágot, az nem fél már sem a békától,
2185 20|                békától, sem a spenóttól, az megtanulta régen, hogy az
2186 20|                az megtanulta régen, hogy az evés nem gyönyörűség, hanem
2187 20|            gyönyörűség, hanem robot. Ott az a virtus, hogy ki tudja
2188 20|                  a gallérja közé dobálni az ételt, s aztán elfelejteni,
2189 20|                 hanem komoly dolog? – Ez az arab szerelmesek „telli”-
2190 20|            megérti, hogy jobb lesz erről az ebédről a vendégnek elmaradni.~(
2191 20|                  gróf előtt; nem mehetek az ebédre – mondá Ferenc a
2192 20|           beküldött egy futárt a városba az orvosért. Kérdezteti, hogy
2193 20|                Pálma nem küldte önt ide. Az orvosért sem futtatott a
2194 20|        ösztönszerű vonaglás látszott meg az ajkszegletén; más észre
2195 20|                sem vette volna azt, mint az olyan inkvizítori szem,
2196 20|            Cousin, amidőn a kis palackot az asztalra helyezé, megjegyezve:~–
2197 20|                Ne küldjem be még egyszer az inast?~– Köszönöm. Le akarok
2198 20|                akarok fekünni, s bezárom az ajtót, s ha elalszom, fel
2199 20|            viseli, alig jön hozzá valaki az urak közül látogatóba.~Illavay
2200 20|               Cousin.~Rögtön be is zárta az előszoba ajtaját, amint
2201 20|            néhány cseppet, s azt kitette az ablakba. Az édes nedvre
2202 20|                  azt kitette az ablakba. Az édes nedvre rögtön rászálltak
2203 20|              fegyverek voltak, töltéskor az egész lőkamrát ki kellett
2204 20|            árulja. Valaki hallgatózhatik az ajtón vagy az alatta levő
2205 20|             hallgatózhatik az ajtón vagy az alatta levő szobában.~Azután
2206 20|                időt, aminő szokott lenni az úri kastélyokban étkezés
2207 20|                  volt rá figyelmes, hogy az előszobája ajtaján van egy
2208 20|        észrevétlenül megláthassa, ki van az ajtón. Az világított be
2209 20|            megláthassa, ki van az ajtón. Az világított be hozzá a hálószoba
2210 20|           keresztül.~Ezen a csillagon át az egész folyosót végig lehetett
2211 20|               végig lehetett látni egész az átelleni ajtóig, ami egy
2212 20|              nagy függőlámpa világítá be az egész tornácot.~Az asztalelszedés
2213 20|           világítá be az egész tornácot.~Az asztalelszedés utáni zaj
2214 20|                 inkább meglátott: Pálma.~Az ebédhez ismét más toalettje
2215 20|               volantokkal. Hajdan, mikor az ő kedveért öltözködött,
2216 20|                  ő kedveért öltözködött, az a ruha, amit reggel felvett,
2217 20|                  ő pedig óvatosan tartja az öltönye volantját, hogy
2218 20|                  Cousin ismételve zörget az ajtón. Nem kap választ.
2219 20|                 a grófnőnek, hogy alszik az már.~Pálma bosszúsan szorítja
2220 20|                bosszúsan szorítja ökölre az ujjait, összegyűrve a fejére
2221 20|                 tárgy volt őelőtte, mint az a kandalábertartó, a bronzszerecsen
2222 20|           lépcsőfeljáratnál. Továbbment. Az ő lakosztályához a folyosó
2223 20|         távolában volt tőle a másik, aki az arcát vizsgálta. Az igazi
2224 20|                  aki az arcát vizsgálta. Az igazi képe látszott most
2225 20|                 képe látszott most ennek az embernek. Az elszabadult
2226 20|                  most ennek az embernek. Az elszabadult vad szenvedélyektől
2227 20|               jólesik egyszer ledobhatni az álarcát. Ez a sóvárgása
2228 20|                  álarcát. Ez a sóvárgása az éhező bűnnek, ez a visszafojtott
2229 20|             egyszerre szomjazó pokoldüh, az az orcátlan áhítozás annak
2230 20|          egyszerre szomjazó pokoldüh, az az orcátlan áhítozás annak
2231 20|           veszettséggé hatványozva. – Ez az arc igazolt minden gyanút.~
2232 20|                  tekintettől. Olyan volt az reá nézve, mint a veszett
2233 20|        Visszament a hálószobájába. Annak az ablakai a parkra nyíltak,
2234 20|                parkra nyíltak, s azokból az oldalszárny ablakaira lehetett
2235 20|              grófnő lakott, elszigetelve az egész cselédségtől, az ifjú
2236 20|      elszigetelve az egész cselédségtől, az ifjú leányok csodálatos
2237 20|             bátorságával.~Este volt már, az újhold karéja gyönge csillagfénnyel
2238 20|            lángoló oltár a félhomályban. Az estikéken rajzott az éjlepkék
2239 20|       félhomályban. Az estikéken rajzott az éjlepkék tábora, s a bokrok
2240 20|            ablakba kihajolva, úgy, ahogy az a hölgy teszi ott, abban
2241 20|              kifehérlik, mint a félhold. Az oldalablakból, a félig nyitott
2242 20|               fénybogárral több világít; az a piros szikra az ő ajkai
2243 20|               világít; az a piros szikra az ő ajkai közt. Ejh, hogy
2244 20|                  közt. Ejh, hogy gyűlöli az az ember azt a parázst a
2245 20|               közt. Ejh, hogy gyűlöli az az ember azt a parázst a női
2246 20|              hogyha eszére tér. Hisz nem az az ő feladata itt, hogy
2247 20|                  eszére tér. Hisz nem az az ő feladata itt, hogy a park
2248 20|                 Talán nem bízott ezekben az új emberekben, akikhez nincs
2249 20|                egyedül végez be; s aztán az egész keserűséget megtartja
2250 20|                 osztozik benne senkivel.~Az előszobájából egy ablak
2251 20|               márványszobra foglalta el. Az ablakból a kapubejáratig
2252 20|     kapubejáratig lehetett látni, aminek az udvar felőli szögletén ez
2253 20|            esetleges eső elleni védelmül az őrt álló csendőr számára,
2254 20|                számára, aki azonban most az szép holdvilágnál, karjára
2255 20|            vártorony órája tizet üt már. Az őr ásítozik, a szempilláit
2256 20|                  ásítozik, a szempilláit az ujja hegyével igyekszik
2257 20|              feltámogatni. Itt volna már az ideje, hogy felváltsák;
2258 20|             megkezdett kiáltás átcsuklik az ásításba; a puska kihull
2259 20|           hálószobába, s ismét odalépett az ablakhoz, kitekintett a
2260 20|              hölgy még akkor is ott volt az ablakába kihajolva, s a
2261 20|              hányadik már? Egyszer aztán az éji hallgatás közt megcsendül
2262 20|                közt megcsendül a faluban az a harangszó, amit a szegény
2263 20|                  s a papot viszik hozzá, az utolsó vigasztalás végett. –
2264 20|            szomorú hangra rögtön eldobja az égő szivart a szájából a
2265 20|                 nagyon jókor jut eszedbe az éghez fohászkodás, szép
2266 20|         Megszólal a lélekharang. Ez lesz az első jeladás a lappangó
2267 20|              most?~Azután visszahúzódott az ablakból, s bezárta a redőnyöket.
2268 20|        lélekharang még egyre szólt.~Mire az elhallgat, akkorra tán ő
2269 20|           Megvédelek.)~      ~Most aztán az előszobában foglalta el
2270 20|                  előszobában foglalta el az őrhelyet, ahonnan mind a
2271 20|               korridort végigtekintheté.~Az ő haditerve tökéletesen
2272 20|                  tökéletesen összevágott az ellenfelével.~A lélekharang
2273 20|            csengetése készülőt jelentett az ő embereinek is, akik a
2274 20|           kastélyába úgy törtek be, hogy az útfélről kiemelték a feszületet,
2275 20|                 régóta ott lappanghatott az ablakmélyedésben. – Cousin
2276 20|                egyik ablakát, s kinézett az udvarra. Ezt még bevilágította
2277 20|              lámpás. Láthatta néha, hogy az őrt álló csendőr a földön
2278 20|               mélyen alva.~Nyitva hagyta az ablakot.~Azután lábujjhegyen
2279 20|             aminőt minden országban csak az orgyilkosok használnak,
2280 20|                használnak, a kés pengéje az ütött sebből visszarántva,
2281 20|                    gondolá Illavay –, de az neked jobb volna, mint nekem.
2282 20|                volt: a főlépcső, amelyen az uraságok jártak fel, az
2283 20|                  az uraságok jártak fel, az udvari lépcső a cselédség
2284 20|                  s egy csigalépcső, mely az emeleteket és a földszintet
2285 20|             tolvajlámpát rézfödelei alá: az udvaron nem volt rá szüksége,
2286 20|                meg magát.~Cousin odament az alvó őrhöz: az még akkor
2287 20|            Cousin odament az alvó őrhöz: az még akkor is karjai közé
2288 20|            tömött a puska csövébe. Attól az szét fog repedni az elsütéskor,
2289 20|                Attól az szét fog repedni az elsütéskor, s a célzót tépi
2290 20|              lámpást: egészen sötét lett az udvar. Akkor kinyitá a tolvajlámpát,
2291 20|               lehetett egyenesen bejárni az előboltba, ahol a borsajtók
2292 20|                és vízműhöz vezetett alá.~Az előboltnak kettős szárnykapuja
2293 20|               fal mentében észrevétlenül az őrkunyhóig lopózott, s abba
2294 20|                 Onnan nézte el csendesen az emberét.~Az meglelte már
2295 20|                 el csendesen az emberét.~Az meglelte már a kulcsot,
2296 20|                súgta egy hang:~– Ribeau!~Az az egy szó, az az egy tekintet
2297 20|             súgta egy hang:~– Ribeau!~Az az egy szó, az az egy tekintet
2298 20|                   Ribeau!~Az az egy szó, az az egy tekintet elég volt
2299 20|                Ribeau!~Az az egy szó, az az egy tekintet elég volt a
2300 20|                semmi hazudásban, egyedül az éles késben.~Az egykori
2301 20|                  egyedül az éles késben.~Az egykori gályarab kemény
2302 20|                   aztán magával rántotta az ellenfelét be a pincébe:
2303 20|                 ellenfelét be a pincébe: az elszabadult nehéz kapu nagyot
2304 20|            utánuk.~Azután csendes maradt az udvar és sötét.~      ~Temetvényi
2305 20|                   mint finom diplomatát. Az a legirigylésreméltóbb ember,
2306 20|              tudja magával hitetni, hogy az ő érdemeit minden lélek
2307 20|            visszavonultak a közpályáról, az ország sorsát intéző hatalmaknak
2308 20|      felgazdagíthatta. Nagyra volt azzal az államférfiúi fogásával,
2309 20|               nem kézbesítette; sőt, azt az embert, aki a földnépe előtt
2310 20|                  a föld túlsó felére. Ha az itthon marad, s a népfölkelést
2311 20|                zsigárdi ütközetből, ahol az ő megjelenése döntötte el
2312 20|           ezáltal Görgey előtt megnyílik az út Bécsig; ezáltal Paskievics
2313 20|        elhistorizálta ezt Ferdinánd gróf az asztalánál jól ebédelt tábornokoknak.
2314 20|               valaha eléje kápráztattak. Az úrbérváltságra kapott előlegül
2315 20|                  fényt visszaszerezheti. Az ő ajánlatára lett az ifjú
2316 20|   visszaszerezheti. Az ő ajánlatára lett az ifjú Opatovszky a gondnokság
2317 20|              fátyolt, hogy boldog lesz-e az ő mennybeli vőlegényével?
2318 20|              lenne másképp? Nézzük végig az ősök képeit, egész hosszú
2319 20|               Nem arról volt-e nevezetes az az aranygombos pálca Temetvényi
2320 20|                arról volt-e nevezetes az az aranygombos pálca Temetvényi
2321 20|                 szép halavány asszonynak az ölében az a kis öleb nem
2322 20|            halavány asszonynak az ölében az a kis öleb nem arról emlékezetes-e,
2323 20|              férjet meg akarta mérgezni, az öleb belekóstolt az ételbe,
2324 20|            mérgezni, az öleb belekóstolt az ételbe, s elárulta kínvonaglásával
2325 20|                azért derék házaspár volt az! Hát az nem köztudomású
2326 20|              derék házaspár volt az! Hát az nem köztudomású dolog-e,
2327 20|          mosolyog le ránk, e kettő közül az ifjabbat szerette; de ahhoz
2328 20|                 de ahhoz nem adták, mert az öcsnek csak apanázs járt;
2329 20|                majorescóé volt a birtok, az pedig félszemű volt és sánta.
2330 20|              jöttek ki egymással hárman? Az a gyóntató atyák titka.
2331 20|                  eltussolni, hogy a gróf az arcképen negyvenöt esztendős,
2332 20|              zavart csinálhat; de, amint az osztrák nagykövet értesüléséből
2333 20|  megbosszankodott rá: „a bolond!” Nem ér az semmit az embernek, olyan
2334 20|                bolond!” Nem ér az semmit az embernek, olyan hosszú időre
2335 20|               van is szó.~Most már aztán az idő és az elszokás kigyógyítá
2336 20|                 Most már aztán az idő és az elszokás kigyógyítá a leányt
2337 20|                  Talán egyéb is. Megesik az a grófnékon, akik sejtik
2338 20|               meg spékeli a nyulat, amit az ura lőtt a mezőn, s reggelenként
2339 20|            sárgaviolát meg a rozmaringot az ablakban; – hanem aztán
2340 20|            véletlen szerencse visszaadja az elvesztett gazdagságot,
2341 20|                  a nemes szenvedélyek, s az álmáról nem beszél többé
2342 20|                 lehető volt félév előtt, az most már képtelenség. Ha
2343 20|                 most már képtelenség. Ha az ujján volna is már a jegygyűrű,
2344 20|               megsemmisítik. Ilyen főleg az, ha a vőlegény valami olyan
2345 20|             szállóvá tette ez urat, hogy az ebédre sem jött át, okosan
2346 20|                korlátlanul uralkodhatok. Az asszonyok aztán meg tudják
2347 20|                tudják maguknak szépíteni az életet. Az eszes asszonyt
2348 20|            maguknak szépíteni az életet. Az eszes asszonyt soha se kell
2349 20|              soha se kell sajnálni. Tesz az a szíve bajáról.~S milyen
2350 20|                  S milyen jól fog illeni az a két kép egymás mellé,
2351 20|                úgy tetszett neki, mintha az a kép egészen lecsukná a
2352 20|              szobájában. Meddig szól még az a harang? Valahányszor rátekintett
2353 20|                  mikor nagyon fel voltak az idegei hangolva, nem tudott
2354 20|                tudta tölteni magamagával az egész világot.~De ezúttal
2355 20|                 sem bírta elzsibbasztani az idegeit. Az a balsejtelmes
2356 20|               elzsibbasztani az idegeit. Az a balsejtelmes lélekharangszó
2357 20|                   Egyszer ki is nyitotta az ablak tábláit, megnézni,
2358 20|                este be nem jött se ő, se az inas, se a hajdú a szobába.~
2359 20|               komornyik szobájába.~Annak az asztalán már fogytig leégett
2360 20|                 a nevét kiáltó a fülébe. Az nem ébredt fel.~Megrázta
2361 20|                 két kézzel; felemelte; – az visszaesett megint, s tovább
2362 20|                  vizet keresett, s azzal az alvó arcába fecskendett.
2363 20|            arcába fecskendett. Nem bánta az azt se, csak aludt.~A komornyik
2364 20|            komornyik szobáján túl voltak az inasok alvói: ott kellett
2365 20|                inasok alvói: ott kellett az egyik vadásznak is lenni,
2366 20|                annak valami akadály állt az útjában, amit csak nekivetett
2367 20|              vállal bírt nehezen eltolni az ajtóval. Maga a vadász volt
2368 20|              ajtóval. Maga a vadász volt az. Nyilván ki akart jönni
2369 20|                   Nyilván ki akart jönni az ajtón, s ott összeroskadt.
2370 20|               ajtón, s ott összeroskadt. Az inas ott volt az asztal
2371 20|           összeroskadt. Az inas ott volt az asztal mellett, ami tele
2372 20|              nagy baj van! Visszasietett az olvasószobájába, s a titkos
2373 20|               adott csengetéssel odalenn az őrszobában. Ott ezúttal
2374 20|               elszállásolva, a másik hat az őrmesterrel a kapu alatti
2375 20|         csengettyű oda alant?~Megszólalt az: de nem az oda alant, hanem
2376 20|             alant?~Megszólalt az: de nem az oda alant, hanem a lélekharang
2377 20|            asszony”-ból. Éjfél után járt az idő. Azután megint olyan
2378 20|                  olyan csendesség támadt az egész kastélyban, hogy a
2379 20|            hallani a táblázat közt.~Most az érzékzsibbasztó csendet
2380 20|             küzdő után.) A gróf kifutott az előtornácba, ahol egész
2381 20|             jobban meg volt lepve, amint az udvart is sötétnek találta:
2382 20|              Elborzadt; mi van itt? Arra az előbbeni dördülésre minden
2383 20|                 Hát a vendég?~Egy percre az a gondolat borzongatta végig
2384 20|                 mérgezte-e meg bosszúból az egész házat? Kezdett hitelt
2385 20|                Kezdett hitelt adni ennek az ötletének. Az ilyen emberek
2386 20|                 adni ennek az ötletének. Az ilyen emberek képesek mindenre.
2387 20|                  ellenségüknek tartanak, az ellen minden fegyver jó.
2388 20|                  Azért nem jött fel maga az ebédre! – De hol van Cousin?~
2389 20|           találta, be sem volt téve.~Már az előszobában meglepte az,
2390 20|                  az előszobában meglepte az, hogy a pamlagon egy kétfelé
2391 20|            Azután benyitott a szobájába.~Az ágy meg sem volt vetve,
2392 20|              nincs itt.~Ekkor véletlenül az íróasztalára tekintett,
2393 20|               felügyeletére voltak bízva az általa aláírt űrlapok és
2394 20|          pecsétnyomó.~A gróf felnyitotta az útlevelet, s csodálkozva
2395 20|                  csodálkozva látta, hogy az egy olyan névre szól, amelyet
2396 20|                 Cousin személyére illik, az ő sasorra, a fekete haja,
2397 20|              hordott nyak, beszéd közben az sz-t s-nek selypíti. Ez
2398 20|                 Utazik feleségestül. Hát az ki lehet? Sárgaszőke haj
2399 20|               Batthyányak bal lapockáján az eper-szeplő. Ilyen arc csak
2400 20|              kutatott tovább, kirántotta az íróasztal fiókját, s ott
2401 20|               eláradó nehéz szag eláruló az üres üvegek tartalmát; azokban
2402 20|               jobban megrémíté a grófot, az egy csomó szivar volt ebben
2403 20|              fiókban.~Pálmának „mai nap” az a szeszélye jött, hogy ő
2404 20|          kiáltani a vízióktól kínzott. – Az a kép nem akart felébredni
2405 20|     lőfegyvereket mind, s odarakta sorba az asztalra. Megvizsgálta őket,
2406 20|                  mindegyiken rajta volt.~Az már most világos volt előtte,
2407 20|                 Temetvényi felszakította az ablaktáblákat: a faluba
2408 20|                 seregleni. Hiszen jó nép az, hűséges és bátor.~Most
2409 20|              puska, amivel ki akart lőni az ablakon, mind csütörtököt
2410 20|              adott. Amint leszedte róluk az elcsattant gyutacsokat,
2411 20|                 Ha hirtelenében rányitja az ajtót valaki, kiszökik az
2412 20|                az ajtót valaki, kiszökik az ablakon át a várárokba.~
2413 20|                tizenkét órát nem kiáltja az éji őr: az a lelkek órája.
2414 20|              órát nem kiáltja az éji őr: az a lelkek órája. A kutyák
2415 20|                   egy bestia, akinek még az arany, a gyémánt sem elég,
2416 20|                  ő híres tőrvívó volt, s az egyenes karddal veszedelmesen
2417 20|                minden drágaságát, de azt az egy kincset nem adja nekik
2418 20|             egyenkint megvívni.~Hogy ezt az egyetlen leányt egész életére
2419 20|               leányt meggyalázzák, azért az életét volt kész a sorompókba
2420 20|                  fogja őt ölni.~Sietett. Az a moraj odalenn egyre fenyegetőbbé
2421 20|                  sötétben nem vehette ki az arcát.~– Ki jön ott? – kiáltá
2422 20|              Bizonyosan tudom. Mikor azt az ön hűséges emberét egészen
2423 20|       mákonyozott szivarokat szítt, mind az történhetik vele, aminek
2424 20|                 történhetik vele, aminek az éjszaka a keresztapja. Szánd
2425 20|              olyanformát dadogott, hogy „az isten hozta önt most ide”.~
2426 20|            felkavarodott a méreg: „Ha te az Istenről beszélsz, én mindjárt
2427 21|               előadása véget ért.~Messze az elején kellett azt kezdenie,
2428 21|                  megismertesse a gróffal az egész messze ágazó machinációt,
2429 21|                   melynek zsákmánycélját az ő várkastélya képezte.~Temetvényi
2430 21|     végighallgatni. A borzalomhoz járult az önvád is, hogy ennyi veszélyt
2431 21|                 arra gondolt, hogy ebből az esetből majd nevezetes bűnper
2432 21|              hírlapon át fog henteregni. Az ő leányának a neve egy gályarab
2433 21|           gályarab által örökíttetik meg az „új Pitaval” krónikáiban.
2434 21|           krónikáiban. Hogy nem tudta ez az Illavay megölni azt az embert
2435 21|                ez az Illavay megölni azt az embert tusa közben! – Még
2436 21|               lehet. – A gróf fantáziája az időközöket, amikben Illavay
2437 21|             lenni: egy férjnél, akit már az első hónapban meg kell vetnie.
2438 21|              Miért éppen Belzázár? Talán az ő kastélyfalára van felírva
2439 21|              dübörögni a nehéz vasajtót, az ablakok vasrácsait ott a
2440 21|             szíve hipokritasággal. Annak az egy embernek a jelenléte
2441 21|             miatti félelmet; tudja, hogy az képes őt megvédeni, s ezt
2442 21|                képes őt megvédeni, s ezt az embert hogyan lehetne megcsalni,
2443 21|            vádlóimnak!”~Nagy sértés volt az, s azért igen nagy, mert
2444 21|                  Egy ilyen sértő szóért, az az ős, aki ott a rámában
2445 21|               Egy ilyen sértő szóért, az az ős, aki ott a rámában az
2446 21|                 az ős, aki ott a rámában az aranygombú botot tartja (
2447 21|             egymást összekaszabolták. De az egyik sem Ferdinánd gróf
2448 21|             mellére ütve, mondá:~– Uram! Az én családomban sohasem volt
2449 21|          családomban sohasem volt áruló. Az én házamnál a vendég elébbvaló,
2450 21|                  kormánynak: ragaszkodom az új rendhez; de ha nekem
2451 21|           Vettess fogságra engem! Én azt az embert megszöktettem!”.
2452 21|               tetszik”, mert akkor annak az első néma tekintete azt
2453 21|                mondja: „A leányom tette, az eljegyzett mátka. Joga volt
2454 21|             kiadok rajtad, s kicseréllek az öcséddel, aki valóban az
2455 21|                 az öcséddel, aki valóban az lett, ami te lehettél volna”.
2456 21|             megszabadítójának. – Ez volt az egyik ok, hogy nem tehette.
2457 21|              tehette. Azonkívül éspedig, az sokkal jobb, ha ez az okmány
2458 21|           éspedig, az sokkal jobb, ha ez az okmány a mostani jó helyén
2459 21|              kettő közül melyik hazudik: az apa-e, vagy a leánya?~Ferdinánd
2460 21|          minthogy annak a két keze ismét az oldalzsebekben tűnt el,
2461 21|                 meggyőződve afelől, hogy az apja házánál nem volt ön
2462 21|                 ön jobban szeretve, mint az enyimnél. És ha volna még
2463 21|            nagyot lélegzett. Tehát mégis az apa hazudott, nem a leánya!~
2464 21|              róla, hogy nem sikerül neki az igazmondás. Annyira diplomatának
2465 21|             egyszer megesett rajta, hogy az igazmondás bűnébe keverte
2466 21|     csendőrfőnököt meg fogja kérni, hogy az egész rablóbanda-elfogás
2467 21|              megteszi azt a szívességet. Az én nevem ne forduljon az
2468 21|                 Az én nevem ne forduljon az egész esetnél elő. Azt az
2469 21|                az egész esetnél elő. Azt az embert, aki nekem a betörést
2470 21|             attól is megszabadítja.~Azok az utálatos levelek ott hamvadnak
2471 21|                 mégiscsak el tudta fogni az egyik kezét Ferencnek, hogy
2472 21|                aztán Illavay ragadta meg az ő kezét.~– Azt kívánom,
2473 21|              mint hivatalos küldetésből.~Az arc elmondta a többit.~Ez
2474 21|              neki fájdalmat okozni!~Künn az udvaron trombitaszó recsegett.
2475 21|            akkora volt a migrénje. Estig az ágyban maradtak. A szivarokat
2476 21|                 kapott, rögtön hazament.~Az elfogott rablókat erős fedezet
2477 21|            fedezet mellett szállíták még az nap Lipótvárra.~Mikor este
2478 21|                 későn Pálma felöltözött, az atyjához sietett.~– Nos!
2479 21|                 Azt, hogy ott akar lenni az esküvődön, mint Opatovszky
2480 22|            völgyben megpillantá, meg azt az oszloptornácos házat, amiről
2481 22|                  fel a kertjén keresztül az udvarára.~És azt bizony
2482 22|                  Egy cselédet sem talált az egész háznál; be volt zárva
2483 22|             fickó. Két betű nem létezett az abécéjében, az m és az n,
2484 22|                  létezett az abécéjében, az m és az n, azok helyett
2485 22|          létezett az abécéjében, az m és az n, azok helyett következetesen
2486 22|               Bost is csak főz.~– Hol?~– Az apáti tiszttartó konyhájád.~
2487 22|         gazdasszony nem győzte hazavárni az urát. Azt hitte, hogy elnyelte
2488 22|           elnyelte a cethal. Elszegődött az „új” urasághoz. Ott bizonyosan
2489 22|                jobb dolga is lesz.~– Hát az ifjú úr, az ispán, hová
2490 22|                  lesz.~– Hát az ifjú úr, az ispán, hová lett?~– Elbent
2491 22|              Minek?~– Basádak.~Ez is jó. Az egész idei termést nincs
2492 22|                 se ló.~– Hát ki vitte el az ökröt meg a lovat?~– Hát
2493 22|                 pléhgalléros úr. Ott vad az idstádcia róla bidd a bíródál.~
2494 22|                ott találhatók a bírónál.~Az megint igaz, hogyha se ökör,
2495 22|    bekvártélyoztak a házba valakit.)~– S az elvitte magával a kutyámat?~–
2496 22|            kulcsai? – kérdé a kreténtől.~Az száz ráncba húzta a homloka
2497 22|                egyszer visszakurjantotta az utcáról; megint más jutott
2498 22|                 ház kulcsát szerencsésen az árendásnál, aki a regálét
2499 22|             magát, hogy hol járt, „mikor az ég zörgött!”, mert az itthon
2500 22|              mikor az ég zörgött!”, mert az itthon nem levők vagyonai