Part,  Chapter

2501 22|                  egyenkint felnyitogatta az ajtókat. Alig ismert a lakására.
2502 22|               valamennyi egérnek; megüti az embert a bűz, mikor belép.~
2503 22|                 fejmegkopogtatás nélkül.~Az ablakokban az egerek csináltak
2504 22|   fejmegkopogtatás nélkül.~Az ablakokban az egerek csináltak maguknak
2505 22|                kérdé Matykótól.~Megijedt az erősen, s nagy szemeket
2506 22|                 tartotta elégségesnek, s az az egy ember maga volt.~
2507 22|              tartotta elégségesnek, s az az egy ember maga volt.~Illavay
2508 22|               felköltelek.~Azzal bezárta az ajtókat, s egyedül maradt.
2509 22|               vízben.~Milyen derék dolog az, mikor az ember nem szorul
2510 22|             Milyen derék dolog az, mikor az ember nem szorul senkire.
2511 22|                 elhagyta.~Hanem ahelyett az ablakát karmolázta valaki.
2512 22|                cica.~Odament, kinyitotta az ablakot, s beereszté.~Szép
2513 22|                 Egyszer valamikor, attól az első hűtelentől kapta ajándékba;
2514 22|                 ülni, mikor vacsorált, s az ágyában aludt, a lábánál
2515 22|                 kéz alól, egy perc alatt az almárium mögött terem, s
2516 22|                 mormogása, hogy megfogta az egeret.~Odahozta az ura
2517 22|             megfogta az egeret.~Odahozta az ura lába elé. Nem azért,
2518 22|              szokott helyére, s elkezdte az esti toalettjét végezni,
2519 22|             aztán megneheztelt, s elbújt az ágy alá.~Maga Ferenc is
2520 22|              fekünni készült. Egy éjjelt az úton töltött el a szekéren
2521 22|                  a szemeit. Jól fog esni az alvás.~De milyen hideg az
2522 22|                az alvás.~De milyen hideg az az ágy.~No – az csak attól
2523 22|                alvás.~De milyen hideg az az ágy.~No – az csak attól
2524 22|             milyen hideg az az ágy.~No – az csak attól van, hogy a vánkosokra
2525 22|             húzott.~De nagyon hideg volt az az ágy: mint egy koporsó. –
2526 22|                  De nagyon hideg volt az az ágy: mint egy koporsó. –
2527 22|             mindenki. – Most nem találta az imáját.~Óh, be hideg ez
2528 22|                  imáját.~Óh, be hideg ez az ágy!~Egyszer csak felugrott
2529 22|             Egyszer csak felugrott hozzá az a kis fehér állat; ez a
2530 22|            hamissággal; hozzátart híven. Az utolsó ismerős – egy egész
2531 22|             Ferenc lassankint megtalálta az imádságát, ami nélkül olyan
2532 23|              installáció Magyarországon! Az a parádé.~Még az ilyen szomorú
2533 23|         Magyarországon! Az a parádé.~Még az ilyen szomorú időkben is
2534 23|               szomorú időkben is sikerül az, mint amilyeneket most leírunk.~
2535 23|                amilyeneket most leírunk.~Az apátvári uradalom ifjú birtokosa
2536 23|               szertelenül jókedvében van az ifjú úr. Mindenkire mosolyog,
2537 23|                Mellette ül természetesen az elválhatatlan Koczur.~–
2538 23|                diadalkaput is csináltak. Az van rá írva, hogy „Érted
2539 23|     jószágigazgatóval (aki egyúttal majd az ő jószágigazgatója is lesz)
2540 23|         Valószínűleg egyféle színre volt az festve valaha mind a kettő,
2541 23|              színárnyalatra fakult át, s az nagyon furcsa volt.~De még
2542 23|            beszéd, amit a szónok tartott az üdvözöltnek. Így még soha
2543 23|              dicsőséget, kitört a száján az az elfojtott hahaha:~– Hahaha!
2544 23|           dicsőséget, kitört a száján az az elfojtott hahaha:~– Hahaha!
2545 23|           parókát a szónok fejéről, hogy az ott maradt a publikum közepett,
2546 23|              közönség kebléből is kitört az általános kacaj, s belezápult
2547 23|          megszeppent, hogy most mindjárt az ő capuciumára kerül a sor,
2548 23|                  Ilyen vidáman végződött az első fogadtatás.~Itt azután
2549 23|              első fogadtatás.~Itt azután az urak is felültek a maguk
2550 23|                 kedélyfordulat vette elő az ünnepelt ifjút. A jókedv
2551 23|                 Elérzékenyült, áthatotta az az ünnepélyes trombitazengés,
2552 23|              Elérzékenyült, áthatotta az az ünnepélyes trombitazengés,
2553 23|      Temetvényiek zöld-veres lobogóival; az út végig fűvel és virággal
2554 23|                  hintve. A kastélyban és az óvárban durrogtak a mozsarak.
2555 23|                  a mozsarak. Ez meghatja az érző szívet. Az is lélekemelő
2556 23|                 meghatja az érző szívet. Az is lélekemelő látvány, mikor
2557 23|                  tiszteleg, s a fegyvert az orrával parallel állásban
2558 23|                szorongatta a kezét, hogy az nem tudta mire vélni a dolgot,
2559 23|              mind sorba bemutatta a gróf az ünnepelt vendéget. Az végtelenül
2560 23|               gróf az ünnepelt vendéget. Az végtelenül örült egyenkint
2561 23|             pofán elkáprázott szemei ezt az ismerős arcot megpillanták,
2562 23|                   Itt be kellett fejezni az érzékeny jelenetet, hogy
2563 23|                karriernek már vége volt: az egyenruha lemaradt róla:
2564 23|                 kezéből a Lipót-rendet s az azzal járó birodalmi báró
2565 23|                  nagy úr, csak vőlegény.~Az ebédre feljöttek a hölgyek
2566 23|                és behajporozva, a nyakán az ismeretes gyémánt collier.~
2567 23|             aminek a színe nem jól illik az arcához, vagy ez a hajdísz?
2568 23|           gyémántok? Mindennél jobban ez az új kifejezés az arcon. Attól
2569 23|                jobban ez az új kifejezés az arcon. Attól még az eszménykép
2570 23|            kifejezés az arcon. Attól még az eszménykép is visszataszítóvá
2571 23|               főbólintás, egy meghajlás; az volt az egész.~Pálma homlokán
2572 23|                   egy meghajlás; az volt az egész.~Pálma homlokán olvasható
2573 23|                gondolatot: „Miért van ez az ember itt?”. És Pálma olvasható
2574 23|                szívében valami. „Hát ezt az embert nem lehet megharagítani?” –
2575 23|                 mosolyogva: „nem fáj”. – Az kell neki, hogy meg is forgassák
2576 23|                 Kornél úrfi is előkerült az átöltözésből. Hanem egy
2577 23|                  jól választotta számára az öltözéket. Ő úgy okoskodott,
2578 23|               terembe, akkor látja, hogy az egész társaság mind fekete
2579 23|                  a korrekt öltözetet. Ez az igazi. Mi hibáztuk el valamennyien.~
2580 23|           ötlettel aztán visszaadta neki az önbizalmát. Lám, megmondta,
2581 23|               annyit tesz angolul, hogy „az Isten áldja meg!”~Hű satellese,
2582 23|           rosszul beszéli a németet, azt az angolnak muszáj megérteni.~
2583 23|        Ilyenformán elmulattatták egymást az egész ebéd alatt, s nagyon
2584 23|         kegyetlen játék után, amit ezzel az emberrel ennél a háznál
2585 23|                 Temetvényi grófoknak meg az Opatovszky báróknak Illavay
2586 23|                   hogy keressétek fel ti az én szegény házamat! De nem,
2587 23|                leüljön még egyszer ehhez az asztalhoz, arra a helyre,
2588 23|                  nézett, s végigülje ott az egész leánynézői lakomát,
2589 23|                hogy ő legyen a násznagya az új vőlegénynek. Ez csak
2590 23|            kínlódni ennek a nyomorultnak az oldalán! Tehát ne lásson
2591 23|              kettő úgy játssza azt, hogy az elvesztésre dolgozik.~Pedig
2592 23|         gyémántom megmaradt. Mert bizony az volt.~Ferenc lelkét nem
2593 23|           foglalta el más gondolat, mint az, hogy ha már azt a nőt,
2594 23|               ami tehetségében áll, hogy az a másik ne tegye ezt a nőt
2595 23|                 beszélt vele, s nevetett az ötletein.~Illavay ezalatt
2596 23|                Illavay ezalatt csak azon az egyen aggódott, hogy Kornél
2597 23|           művészi ujjai alatt megzendült az Erardiszárny. Beethoven
2598 23|              hanem a Beethoven zenéjének az a hatása volt rá, hogy elkezdett
2599 23|              vőlegényét elaltassa, ahhoz az ötlethez fordult, hogy a
2600 23|              egyszerre kiment a szeméből az álom. Egészen más ember
2601 23|                villogtak. Füttyöt vetett az ujjaival a levegőben. S
2602 23|         levegőben. S amint Pálma rákezdé az ő ismerős nótáját, egyszerre
2603 23|           elkezdé utána danolni:~„Boldog az a pillantás, melyben megláttuk
2604 23|                   se hall, derékon kapja az angol misst, s úgy körülforgatja,
2605 23|               felhányja a levegőbe, hogy az majd lunaticussá lesz rémületében,
2606 23|               szögletbe. Pálma látja ezt az arcán. – Csak azért is! –
2607 23|                  tapsolva Koczur. A gróf az ajkait harapja, és köhécselni
2608 23|                haja szálairól csepeg alá az izzadtság.~A gróf int az
2609 23|                 az izzadtság.~A gróf int az inasainak, hogy vezessék
2610 23|             inasainak, hogy vezessék föl az úrfit a szobájába.~– Nagyon
2611 24|  elválhatatlanját, Koczurt fel nem kelti az éhség. Annak a csengetésére
2612 24|                  komornyik, s megkérdezé az uraságoktól, hogy mit parancsolnak
2613 24|                 s azzal ismét eltéveszté az etikettet, mert a többi
2614 24|       felbiztatták, hogy menjen addig le az écurie-be a lovászmesterrel,
2615 24|                 mutogattassa meg magának az angol paripákat. Kornél
2616 24|                 nélkülöznie kellett arra az időre, amíg a hivatalos
2617 24|               kezelés fölött, mely által az apátvári uradalom kétségbeejtő
2618 24|             könnyen lehet törleszteni, s az okszerűen berendezett gazdaság
2619 24|                átokmaradványát kiheverje az áldott föld.~A hálaérzet
2620 24|                 nyitva fel. – Itt vannak az apátvári uradalom úrbéri
2621 24|               kárpótlási kötvényei. Ezek az állampapírok évenkint hatvanezer
2622 24|                évek: néha elemi csapások az egész jövedelmét tönkreteszik,
2623 24|               computus be lévén fejezve, az azt vezető megyefőnök megérinté
2624 24|                  vitte magával: nem bírt az örömével. Olyan kedves lett
2625 24|               gyémántrezgők.~Azonban hát az urak is elég grande tenue-ben
2626 24|                 vagyok. S ezt mind ennek az én kedves, dicső nagybátyámnak
2627 24|                 tudja, hogy Ferenc bácsi az én nagybátyám? Drága nagybátyám!
2628 24|             kezét Ferenc bácsi, a kezét! Az én menyasszonyomét. Híja
2629 24|              ember itt most indítványoz, az Ferencnek is tetszik. Talán
2630 24|           fecskehordó levélkék utasítása az volt, hogy Ferenc gyűlöli
2631 24|                szobákból, amikben egykor az ő szívének választottja,
2632 24|               önöknek ciceronéjuk.~– Óh, az derék lesz. Nagyon derék! –
2633 24|                Hiszen úgyis Ferenc bácsi az esküvőnknél az én násznagyom.
2634 24|              Ferenc bácsi az esküvőnknél az én násznagyom. Már megígérte.~
2635 24|               megtanulni. Pedig tudomány az. Csakhogy éppen kétféle
2636 24|         magyarázó volt. Illavaynak pedig az arcán látszott, hogy szeretné
2637 24|                  a következő ajtónál azt az indítványt tenni, hogy elég
2638 24|                és dicső dolog ez, adieu!~Az inas azonban még folyvást
2639 24|                  a selyembaldachinoknak, az elefántcsont szekrényeknek,
2640 24|                festmények, a porcelánok, az ékszerek, mind követelték
2641 24|                 követelték a látogatótól az őket értéküknél, régiségüknél,
2642 24|                meg kell hajtani a térdét az ilyen szegény laikus embernek.~
2643 24|            mutogatta.~Talány volt előtte az egész megváltozott Pálma,
2644 24|               talányt.~Jobban szenvedett az a leány, mint ő, mikor mindazt
2645 24|                   mint akinek nem is fáj az a seb, amibe bele kell halni,
2646 24|             annak a jövendő férjét, akit az utál és megvet. Még násznagya
2647 24|                  igazi Bernard Palissy-e az a füles kancsó; ő csak azután
2648 24|                 Ugye, kedves Feri bácsi: az én apámnak is volt ilyen,
2649 24|                szájjal tekinte Ferencre. Az pedig nem adta a szájába
2650 24|                    szólt ridegen –, mert az Opatovszky családnak van
2651 24|                 a jóindulatokhoz hajlik. Az a szó, amivel őt az Opatovszky
2652 24|              hajlik. Az a szó, amivel őt az Opatovszky név becsületére
2653 24|            kedves bácsi között. Lehetett az már százszor jóltevője egész
2654 24|             jóltevője egész életére: ezt az egy szót nem fogja neki
2655 24|                  ki mindenütt keresi már az uraságokat; a többi urak
2656 24|                Opatovszky úr pedig attól az egy szótól nagyon házsártos
2657 24|                Ne segítsek méltóságodnak az öltözésnél? – kérdezé a
2658 24|           előrement; azt sem bánta, hogy az a másik kettő folytatja-e
2659 24|                egész a címerteremig, hol az úri társaság volt egybegyűlve.~
2660 24|                volt egybegyűlve.~Mielőtt az ajtót kinyitotta volna Ferenc,
2661 24|            csakugyan násznagy akar lenni az én esküvőmnél?~– Igen.~–
2662 24|                  Mához egy hétre tartjuk az eljegyzést.~– Itt leszek.~–
2663 24|                kastélyban, hanem odafenn az ősi várromok közt akarom
2664 24|                 ősi várromok közt akarom az ünnepélyt rendezni; ha jó
2665 24|               idő lesz.~Azzal benyitotta az ajtót Pálma előtt.~Mindenki
2666 24|                  A vidéki notabilitások, az új tisztviselők, papok,
2667 24|                Ünnepies öltözetben mind, az inasok díszruhában; maga
2668 24|          arasznyi széles aranyhímzéssel, az összecsapható háromárbocos,
2669 24|            zsebleffentyűjéből kikandikál az egyenes koszperd aranyos
2670 24|            nagyon. Hozott a testén ehhez az ünnepélyhez egy fél combig
2671 24|             kiszabadult egy hangja annak az áruló nevetésnek, aminek
2672 24|            megint valami nagy bakot lőtt az öltözködésével ez már valódi
2673 24|                 kedve meghátrálni. Azzal az egy szóval fel volt serkentve
2674 24|                 volt serkentve a májában az az ott alvó démon. „Az Opatovszky
2675 24|              volt serkentve a májában az az ott alvó démon. „Az Opatovszky
2676 24|           májában az az ott alvó démon. „Az Opatovszky név becsülete!”
2677 24|             lehetett már ezzel beszélni! Az Opatovszkyak becsülete!
2678 24|                 Megállt – poziturában –, az egyik lábát előretolva,
2679 24|                  meglepett társaságon; – az igaz, hogy ezzel a szavával
2680 24|               mint aki arra gondol, hogy az tartsa szerencséjének, aki
2681 24|               tartsa szerencséjének, aki az ilyeneket osztogatja, hogy
2682 24|              kaphat egy Opatovszkyt, aki az effélét kegyeskedik elfogadni.~
2683 24|            kamasz lett belőle egyszerre.~Az Opatovszkyak becsülete!~
2684 24|                  jól fenntartani, mintha az ember mindenkinek rátapos
2685 24|            megérti, hogy mit beszélnek?… Az csak nem fog odajönni újra.~      ~–
2686 24|              időtartamot szabott Illavay az emberi háládatosságnak,
2687 24|                amikor azt képzelte, hogy az még egy hétig is eláll.
2688 24|                  gargói kastélyban, hogy az az egy hét milyen képtelen
2689 24|               gargói kastélyban, hogy az az egy hét milyen képtelen
2690 24|            tartoznék. Várták is, nem is. Az eljegyzés nála nélkül is
2691 24|                házassági szerződést csak az esküvő napján írják alá,
2692 24|              találkozik, a szép delnőnek az a szava hozzá, hogy: „Lám,
2693 24|             napra, ahogy ön megjósolta”.~Az ám. Szebb időt megrendelésre
2694 24|                 hogy a családi ünnepélyt az ősök romfalai között tartsák
2695 24|                  aztán e hallgató tanúit az édes önfeledség álmainak
2696 24|              nyafogó beszédmódot, amivel az elegáns körök megkülönböztették
2697 24|             mindig valami panasz rína ki az emberből.~Azalatt Bécsben
2698 24|           Rothschildéknek antagonistája: az ő Bécsben, ami Párizsban
2699 24|                 Elegáns jelenség. Lyonja az operának és cirkusznak.
2700 24|          arisztokrata. Tudja méltányolni az érdemet mindenkinél. Mikor
2701 24|                  felvilágosítja Illavayt az iránt, hogy már van szerencséje
2702 24|              patriarkális modort, amivel az Opatovszkyak birtokát rendbe
2703 24|                   mikor ezeket hallotta. Az apátvári uradalomnak Diadém
2704 24|        Illavaynak elég volt ebből ennyi.~Az idő tehát eléggé kedvező
2705 24|         szabadban tervezett ünnepélyhez: az úri társaság mind együtt
2706 24|               együtt volt már, s készült az induláshoz, egy része gyalog,
2707 24|                 lóháton. Gyalog rövidebb az út a várromokon egyenesen
2708 24|                  egyszer Illavayt, mikor az indulásról volt szó.~– Elhozta
2709 24|            zsebében?~– A térítvény attól az úrtól, aki a lovamat rekvirálta.
2710 24|            Lojális alattvalónak nem kell az ilyen tárgyról glosszákat
2711 24|                hogy minden rendben van-e az ünnepélyhez?~– Ön nagyon
2712 24|                  kövek el voltak hárítva az útból, azok a bizonyos nagy
2713 24|              azok a bizonyos nagy kövek, az éles kövek is félre voltak
2714 24|            célszerűen volt felhasználva: az volt a büfé. Tálak, palackok
2715 24|                  a büfé. Tálak, palackok az oltáron.~Hanem aztán ami
2716 24|            meglepetés szándékozott lenni az úri vendégekre nézve: arra
2717 24|                  nézve: arra volt büszke az egész lakoma berendezője,
2718 24|                egész lakoma berendezője, az igazgató úr. Illavaynak
2719 24|           völgyében ütötték fel a sátort az úri vendégsereg számára,
2720 24|            fákból és drága szőnyegekből. Az ókút fölé mesterséges szökőkút
2721 24|               keleti növényekből, amiket az üvegházból hoztak ide. Szegény
2722 24|               helyet választani ki ehhez az ünnepélyhez. Még ezek közül
2723 24|                  emlékezetet! Kipróbálni az emberét, hogy kiállja-e
2724 24|            választotta ezt a helyet erre az ünnepélyre, hogy ugyanazon
2725 24|               érzelem volt Kornél iránt.~Az úri nászsereg lassankint
2726 24|                 csoportosult, s mindenki az ő neveiket kiáltá a visszhangnak.~
2727 24|                   és igen jó kedve volt.~Az volt az ünnepély programja,
2728 24|              igen jó kedve volt.~Az volt az ünnepély programja, hogy
2729 24|         ködfátyolképek fognak megjelenni az üregekben, elrejtett orgonahang,
2730 24|                  Pálma Illavayra nézett. Az ott ült a kút párkányán,
2731 24|                  mozdult meg a helyéről, az egész szavalás alatt a szemei
2732 24|                   én is úgy teszek, mint az a török herceg: leugratok
2733 24|                 Pálma nem bánhatna azzal az emberrel így, aki őt a gyehennától
2734 24|                   És most már elmehetnék az utamra, anélkül, hogy több
2735 24|                 hogy elmondom; mert csak az lesz belőle, hogy megint
2736 24|          gránitpillér előtt mondom, amin az ön címere van még töredékben,
2737 24|                  még töredékben, hogy ez az önök legújabb barátja, ez
2738 24|              egymaga különb legény, mint az egész Zsiborák bandája,
2739 24|                önök innen, húsz év múlva az egyesült Opatovszky és Temetvényi
2740 24|      uradalmakból ez a kőpillér sem lesz az önöké többé. – Isten világossága
2741 24|               akarta terelni a figyelmét az unszolónak.~– Nézze csak,
2742 24|               még megértettek. Tele volt az éktelen magasztalásokkal
2743 24|              Kornélnak. Nem sokat értett az belőle; de azért megajándékozá
2744 24|                   de azért megajándékozá az auktort fényesen.~– Szemtelen
2745 24|          felhalmozott vőlegényedre, hogy az egy ideálnak is sok. Ilyen
2746 24|                 a grófnő diákul.~Diákul, az igaz, hogy nem tudott, hanem
2747 24|                magának.~Most aztán azzal az indítvánnyal költé új lendületre
2748 24|               kilátást, a naplementekor. Az indítvány nagy tetszéssel
2749 24|            fogadva, s mindenki otthagyta az asztalokat; kivonult az
2750 24|                  az asztalokat; kivonult az ősi kertből a nagyszerű
2751 24|                távolból is ráismert arra az alakra. Milyen messze eltávozott
2752 24|           merengéséből Kornél –, hol van az a bástya, ahonnan az a török
2753 24|                 van az a bástya, ahonnan az a török herceg leugratott,
2754 24|           mátkaugró?~Pálma odavezette őt az északi ablaknyíláshoz, s
2755 24|         elnevette magát.~Pedig már akkor az ifjúnak az arca ki volt
2756 24|               Pedig már akkor az ifjúnak az arca ki volt gyulladva,
2757 24|                 dacos járással lépett ki az erkélyre, s lekiáltott a
2758 24|                 állapot. Mindig így megy az, amióta mi ketten egymáséi
2759 24|           általános örökösömnek. Itt van az albumom. Vegye gondviselése
2760 24|                ezt önnek hagyom.~S azzal az oldalzsebéből egy album
2761 24|              őrizze meg jól a grófnő azt az albumot, mert abban igen
2762 24|                   kérdé Pálma.~– Hahaha! Az én nótáim – nevetett Kornél.~–
2763 24|               mint Petőfié; szebbek mint az, amit ön elszavalt, s aminek
2764 24|                  tette Pálmára nézve azt az albumot. Miért ne lehetne
2765 24|                 keres a föld sarából fel az égbe. Ez volt az első illúzió,
2766 24|             sarából fel az égbe. Ez volt az első illúzió, amit vőlegénye
2767 24|                   A hölgyek fennmaradtak az erkélyteremben, melynek
2768 24|               nagy romnyílásán keresztül az udvart és bástyát be lehetett
2769 24|               nem nevetni, ami oda alant az udvaron végbement. Az összetódult
2770 24|              alant az udvaron végbement. Az összetódult vendégsereg
2771 24|             közül, s elkezdett trappolni az udvar ellenkező oldala felé:
2772 24|                  mikor a clown lovagolja az „iskolát”. Egyszer aztán „
2773 24|           hű-hopp”, olyan iramodást vett az udvarról a lovag, hogy senki
2774 24|      felkaptatott a bástyatetőre, aminek az a neve, hogy „mátkaugró”.~
2775 24|       visszarántotta a lovát. Odafordult az erkély felé.~– Azt a nevet,
2776 24|            nevetés egyszerre átváltozott az elszörnyedés zsivajává:
2777 24|            zsivajává: a hölgyek ott fenn az erkélyen jobbra-balra ájuldoztak.
2778 24|              szörnyet haltak volna. Lenn az udvaron mindenki ordított,
2779 24|                  elvesztette, s ahelyett az egyik lovászának a szalmakalapját
2780 24|         legszerencsétlenebb volt Koczur, az levetette magát a földre,
2781 24|                testét a bástya meredekén az udvarra, ordítozva a kedves
2782 24|                 valami védszentet? Talán az ötlött az eszébe, hogy az
2783 24|              védszentet? Talán az ötlött az eszébe, hogy az tudja legjobban
2784 24|                az ötlött az eszébe, hogy az tudja legjobban a lejárást
2785 24|              nyakát törte, akkor Illavay az egyedüli örököse! S akkor „
2786 24|               torony magasából nézett le az árokba.~– Valami mozog odalenn
2787 24|                 bokrok közt! – kiálta le az eszeveszetten futkozók közé. –
2788 24|                 első lábát, s a lovagját az egyik lábszáránál fogva
2789 24|                  külön gondviselése van.~Az ároknak a túlsó oldalon
2790 24|               Azonban hát általános volt az öröm, hogy a szaltó mortále
2791 24|               hogy a szaltó mortále után az apátvári uradalmat gazdástól
2792 24|            gazdástól együtt el nem vitte az ördög.~Csoda módon nem történt
2793 24|             megtettem, amit kimondtam? – Az arca büszke volt; de nagyon
2794 24|                  nézte meg, mi van abban az albumban, amit önnek adtam?~–
2795 24|                ezres bankjegy volt.~– Mi az? Egy ezres?~– Lapozza tovább.~
2796 24|              nótái vannak benne.~– Igen, az én nótáim, amik többet érnek
2797 24|                 a grófnő a kezében tart, az egy millió forint. Egy szűz
2798 24|             kedvetlenül adta vissza neki az egészet.~– Önnek rossz tréfái
2799 24|           kicsinynek látszik már most. – Az nem csinálja ezt utánad. –
2800 24|               nem csinálja ezt utánad. – Az a lelkét bízta rá a hölgyre:
2801 24|               valóban egészen elkékültek az ajkai, tagjai dideregtek.
2802 25|              felhengergette már a tetőre az egykori nagyságnak. Előtte
2803 25|                hány szívet zúzott össze, az nem jön kérdésbe.~Hanem
2804 25|                   amiről azt hitte, hogy az nem érez.~Ez a felrúgott
2805 25|              hogy ha egyszer visszakapja az uraságát, hétféle udvari
2806 25|               veszedelmes kísérlet volt.~Az egyik félbolond nem engedi
2807 25|     elválasztatni magától a másik felét. Az olyan rá nézve, mint a demoniacusnak
2808 25|                  össze voltak szokva. Ez az egy ember volt, aki az ő
2809 25|                Ez az egy ember volt, aki az ő bolondságainak megfelelt,
2810 25|           uralkodott testestül-lelkestül az övé. Nem szeretett senkit,
2811 25|           pajtást, a bohó cimborát. Félt az egész világtól, csak ebben
2812 25|               egész világtól, csak ebben az egyben bízott. Ennél tartotta
2813 25|            egyben bízott. Ennél tartotta az eszét.~Mihelyt egyedül maradhatott
2814 25|                  volt, mint tudatni vele az ipamuram jó szándékát.~Koczur
2815 25|                ti ki akartok engem dobni az ajtón? Amíg nyomorogni kellett,
2816 25|            bántátok, hadd legyek odanőve az úrfihoz; amíg csak ütlegeket
2817 25|            másikat?~A legelső következés az volt, hogy Kornél felment
2818 25|            tanácsának dacára) beváltotta az úrbéri kötelezvényeit. Kapott
2819 25|               kerek milliót.~Koczur volt az, aki e pénzművelethez kikereste
2820 25|                természetes furfang lakik az ilyen borzas fejben, amiben
2821 25|               fel a ballerina assoluták, az a neki való ember. Nem is
2822 25|               egyszerre keresztülismerte az első üzleti tárgyalásnál
2823 25|                Zsiborák egész bandájának az értékét. Ezek a nyomorult
2824 25|        kimozdíthatnak: talán meg is ölik az embert, ha dühbe jönnek; –
2825 25|        hidegvérrel, kiszámítva, nevetve.~Az első találkozás után el
2826 25|                  volt készülve Diadém úr az egész tervvel. Ő egészen
2827 25|            értették egymást tökéletesen.~Az eljegyzés után rögtön felmentek
2828 25|    farsangutoljára lett kitűzve, ameddig az apátvári kastélyt ismét
2829 25|               ismét meg lehet népesíteni az egykori pompával, amin a
2830 25|                hogy mi kell neki belőle. Az egész! Nem kérdezte, mire
2831 25|              lesz a számlán.~Melegítette az oldalát az az egy millió.
2832 25|                   Melegítette az oldalát az az egy millió. Nagy szó
2833 25|                Melegítette az oldalát az az egy millió. Nagy szó is
2834 25|                  egy millió. Nagy szó is az. Készpénzben ezerszer ezer
2835 25|                császárváros: mindazokkal az érzékmámorító élvezetekkel,
2836 25|                 és minden megvehető már!~Az idő is hozzá való.~A császárváros
2837 25|        dreischrittet a kánkán. – Ez volt az általános örökös.~A népmulatságokból
2838 25|                  népmulatságokból elmúlt az ősnémet magvas, durva, de
2839 25|                  travesztált érzékinger, az eredetinek a zsenije nélkül.~
2840 25|             Hanem hát azért divat maradt az elegáns világ urainak „polgárjogot”
2841 25|           urainak „polgárjogot” szerezni az olyan mulatságok népeinél,
2842 25|            mulatságok népeinél, aminőket az újabbkori Sperl, Diana-terem,
2843 25|            tapasztalhatta azt.~S ha csak az lett volna vele a cél, hogy
2844 25|                és olyan állapotban, hogy az ismét rendbe hozható legyen.
2845 25|             mágnásról, aki a vendéglőben az első és második emeletet
2846 25|         egyszerre szállásul, azért, hogy az orgiáinak a zaja fölött
2847 25|            hozzáküldött rendőrrel, midőn az őt jobb magaviseletre inteni
2848 25|              eljön, fölvenni a pofont és az ezer forintot. Lehet, hogy
2849 25|                  nincs semmi köze beütni az orrát. Megvetet aztán vele
2850 25|      kiszállásolnak: ott marad nekik meg az ő cimboráiknak az egész
2851 25|              nekik meg az ő cimboráiknak az egész palota.~De hát minek
2852 25|               egész palota.~De hát minek az ilyen dolgokért megítélni
2853 25|              tombolni magát. Azt tartják az okos emberek. Mások is végigjárták
2854 25|                 Mások is végigjárták azt az iskolát csikóéveikben. Annál
2855 25|                 a bolond, ha addig, amíg az okos asszonyt hazahozza,
2856 25|              élvezni a bolondságának. Ez az életfilozófia.~Ez időben
2857 25|            kánkán uralmával versenyzett, az volt egyedül a cirkusz.~
2858 25|                  otthon volt abban egész az istállóig, s bírt az öltözőszobákba
2859 25|               egész az istállóig, s bírt az öltözőszobákba juthatás
2860 25|               minden művésznőbe, egy nap az egyikbe, másnap a másikba.
2861 25|                 spanyol grandnak, akinek az ősei a szaracénokkal harcoltak.~
2862 25|               harcoltak.~De hát nem elég az hozzá, hogy don Pelargoniónak
2863 25|                   hogy don Pelargoniónak az ősei hány szaracént vertek
2864 25|                  A nő hatalma a báj, nem az erő. Nő, akinek az izmai
2865 25|                   nem az erő. Nő, akinek az izmai oly kifejlettek, mint
2866 25|           decentia szabályait.~Hanem hát az volt a híre, hogy az egy
2867 25|                 hát az volt a híre, hogy az egy csodaszépség amellett;
2868 25|                  a kirakatok tele voltak az arcképeivel, s nagy reklám
2869 25|                 nagy reklám járt előtte.~Az sem tréfa dolog, hogy a
2870 25|                don, aki maga a leányának az impresszáriója, előre egész
2871 25|              kibérelt a művésznő számára az Elendbasteion, amelyben
2872 25|                magányos lak titkai maguk az eleusi mysteriumok; a másik
2873 25|              kizárták a próbáról. S este az öltözőszobák egyikének bejárata
2874 25|                pitykés dolmányába ütötte az orrát, aki ezzel a szóval
2875 25|              Akárki fia vagy!) S eltolta az ajtótól, hosszú karjában
2876 25|               egy gőzgép rúdja lökné meg az embert. S el nem mozdult
2877 25|                  sor rá nem következett. Az pedig legutoljára volt hagyva,
2878 25|          résistance. Türelmetlenül várta az egész közönség.~Végre le
2879 25|          közönség.~Végre le volt játszva az egész program. A szolgák
2880 25|               volt, s a kijáratot leste.~Az első dobütésre a zenekarnak
2881 25|            gladiátori jelmezben; ez lesz az ellenfél. Az meghajtá magát
2882 25|          jelmezben; ez lesz az ellenfél. Az meghajtá magát a közönség
2883 25|             együtt a csipkereboso.~Amint az aréna közepére érnek, a
2884 25|                lámpák fényében Atalanta.~Az egész közönségen, mint egy
2885 25|                  bámulat „áh” sóhajtása. Az alak csodaszép.~Semmi eléktelenítő
2886 25|           márványideál, megelevenülve. S az arc maga valóban az, ami
2887 25|     megelevenülve. S az arc maga valóban az, ami névtársáé lehetett,
2888 25|                nagy fekete szemei fölött az a két fekete félhold, a
2889 25|           mosolyában gödröcskék támadnak az arcán. Szétnéz, mintha keresné
2890 25|                  Szétnéz, mintha keresné az ellenfelét, s mikor meglátja
2891 25|                 a háta a fövenyt megüti, az a vesztes.~A szép Achill
2892 25|            Atalanta letörli vele arcáról az izzadságot; most láthatják,
2893 25|                  akarja adni a mantillát az amazonra. Ez azonban visszatartja
2894 25|                 látszik a leány kérdeni.~Az igazgató ott értekezik a
2895 25|                 földhöz ütni, ha tudja.”~Az amazon int a kezével, hogy
2896 25|                  hogy hozzák hát ide! Ki az a Currer?~Az apa, don Manuel
2897 25|                 hát ide! Ki az a Currer?~Az apa, don Manuel di Pelargonio
2898 25|              középen, várva, hogy ki hát az a Currer?~Az pedig senki
2899 25|                 hogy ki hát az a Currer?~Az pedig senki se más, mint
2900 25|                 pedig senki se más, mint az amerikai Herkules. – Nemsokára
2901 25|               Egy berzerkeri alak, kinek az izmai, mint az egymáson
2902 25|               alak, kinek az izmai, mint az egymáson fekvő kígyók, úgy
2903 25|        emberpyramidokat hordjanak körül. Az a pofa is hozzá! Ezek az
2904 25|                 Az a pofa is hozzá! Ezek az apró szemek! No, hiszen
2905 25|              hogy magához ölelje, de már az akkor kisiklott alóla, s
2906 25|                  a Herkules vállán, hogy az előrebukik, s fél tenyerével
2907 25|              komolyan fel van ingerülve. Az ő hazája Pennsylvania, a
2908 25|             elkapta Atalantának, s azzal az óriás erővel, mint egy macskát
2909 25|                  össze kellett törni. De az most is csak talpra esett,
2910 25|               aztán szikráztak a szemei, az arca csupa tűz volt. A légbe
2911 25|                 Rappo-fogás”-nak nevezik az atlétikában, s csak úgy
2912 25|           atlétikában, s csak úgy lehető az, hogy a támadó a jobb lábával
2913 25|               belül. Nincs kolossz, akit az meg ne döntsön.~Most aztán
2914 25|                 bécsi közönség kíváncsi. Az az egy ember, aki parapléjával
2915 25|              bécsi közönség kíváncsi. Az az egy ember, aki parapléjával
2916 25|            komédia! Jól ismerjük ezt! Én az egy forint harminc krajcáromért
2917 25|              szétnézett, hogy no, hát ki az, aki még meg akar vele mérkőzni.~
2918 25|                 Most lett aztán még csak az igazi nagy hecc. A közönség
2919 25|           szaladt a Krautsuppen Tóniért. Az egy széles körökben ismert
2920 25|                 teremtett, hogy azok még az unokáiknak is meghagyták,
2921 25|         jankliját vetette le, s feltűrte az ingszárait karjain, amik
2922 25|            Atalantának voltak megnyerve.~Az istennői alak ott állt,
2923 25|           villámgyors mozdulatot, amivel az amazon karja és lába taszított
2924 25|                 gáncsot vetett; még csak az arca sem hagyta félbe a
2925 25|                  is hasznát akarta venni az egyik lábának; de azzal
2926 25|                diadalmas hősnő, most már az összes nézősereg eget szaggató
2927 25|                  a hidalgó, s beburkolva az egész termete.~A páholyok
2928 25|          gavallérjai mindenünnen siettek az útját elállani az öltözőkig,
2929 25|                siettek az útját elállani az öltözőkig, s egy tekintetét
2930 25|           dobálta félre a leánya útjából az „Ustedes”-eket, minden nyájaskodást
2931 25|             elfojtva, s tisztává seperve az utat a bámulatra méltó donna
2932 25|         legjobban elvette ez a produkció az eszét, az Kornél báró volt.~–
2933 25|                 ez a produkció az eszét, az Kornél báró volt.~– Barátom! –
2934 25|                   hanem valami tündér.~– Az a legnagyobb baj – szólt
2935 25|                már sok ember elvesztette az édes eszét. Ne nézd meg
2936 25|               meg többet. Nem neked való az.~– Micsoda? Hát koldus vagyok-e
2937 25|                     Nem azt mondtam. Nem az van itt. Más van itt. Itt
2938 25|              azzal, hogy „Hogy adják ezt az egész boltot?” Én nagyon
2939 25|                kor legszigorúbb aszkétái az akrobaták. Ezek kénytelenek
2940 25|                 életmódot folytatni, ami az izmokat edzi, a főt tisztán
2941 25|        testgyakorlatok iskolája, a próba az esti előadáshoz; közben
2942 25|          balerináidat. Ez a művészetének az örök rabja.~– Eh, ezt én
2943 25|                 Eh, ezt én nem hiszem.~– Az a te dolgod.~– Ha te olyan
2944 25|                   De hogy kezdesz hozzá? Az isteni Atalanta nem tud
2945 25|           magadat? Azt már mondtam, hogy az univerzál nyelven: a pénz
2946 25|           csakugyan megtörtént Kornéllal az a csoda, hogy nekifeküdt
2947 25|                 a tanulásnak, és magolta az Ollendorfot – anélkül, hogy
2948 25|              leckéjét fel nem mondja. Ez az egy jelzi legjobban szenvedélye
2949 25|            fejszéje ebbe a nagy fába. Ez az angol bolond egy nyelv.
2950 25|                 Könnyebb lesz a spanyol. Az hasonlít a diákhoz, s ebből
2951 25|                 ebből ragadt meg valami. Az angol mestert eleresztették,
2952 25|                  mutassa meg a levelemet az atyjának, hadd öljön meg
2953 25|    szállítmányozta Atalantának.~„Hogy ez az egész bolt?”~Azt kifizették
2954 25|                 el Atalanta bérházába, s az ő szobáit díszítse fel velük,
2955 25|                  fel velük, azalatt, míg az istennő a próbán van – ezt
2956 25|                  kaméliabokorba.~Így jár az okos ember túl valamennyinek
2957 25|                  ember túl valamennyinek az eszén!~Aztán vártak az eredményre.
2958 25|     valamennyinek az eszén!~Aztán vártak az eredményre. A hidalgó csak
2959 25|           embernek és lónak, mert Kornél az egész cukrászboltot megvásárolta
2960 25|           vethetni a színi lepel alá, ha az ajtó megnyílt; ami mind
2961 25|                mind hiábavaló volt, mert az ajtón túl még egy szőnyeg
2962 25|                  következett. Megkísérte az őrt álló hidalgóba is belekötni:
2963 25|                 is belekötni: megkínálta az arany tubákosszelencéjével (
2964 25|                  és minden szép.~Egyszer az indiánt mutatta be, aki
2965 25|                 fogva tartá. Minő játéka az izmoknak! Mily eszményi
2966 25|            mozdulatokban! Milyen fölénye az emberi erőnek a vadállati
2967 25|          pányvánál fogva a mént magához. Az már ki volt fáradva, reszketett,
2968 25|               fejét, a fülébe sugdosott, az orrába lehelt, a mén mozdulatlan
2969 25|                   Úgy csimpajkozott belé az a nőalak, mint a jaguár,
2970 25|                nőalak, mint a jaguár, ha az antilop hátára szökhetett,
2971 25|                   talpon maradt, s mikor az felugrott, már ismét hátán
2972 25|                 mikor a bölényt üldözik: az egyik lábszárával tartja
2973 25|               tartja magát a ló hátán, s az egyik kezével a sörényébe
2974 25|           vágtató mén orrlyukát befogja, az elkezd lassúdni, futása
2975 25|                  kiabálják a naiv nézők. Az alak fejével és karjaival
2976 25|                 alá fogja gázolni, hanem az szép csendes léptetve megy
2977 25|          porondon egész a kijáratig. Ott az alélt termet egyszerre talpra
2978 25|             veríték. Ő izzadt meg jobban az előadás alatt. Arcának rémülettel
2979 25|              hidalgó vaskarja félretolja az útból az udvarlót, s ló
2980 25|             vaskarja félretolja az útból az udvarlót, s ló és lovas
2981 25|            színlapon, hogy mi lesz. Csak az, hogy donna Atalanta föllép,
2982 25|                  egyszerre kaptak utána: az apa és az imádó, s kegyetlenül
2983 25|                  kaptak utána: az apa és az imádó, s kegyetlenül egymásba
2984 25|                  Minő produkcióhoz lehet az alkalmas? A közönség ráért
2985 25|                 egy dobütés vág közbe, s az arra megzendülő trombitaharsogás
2986 25|                következni valami, amiben az elszörnyedés gyönyörét fogja
2987 25|                mint aki tudomást se vesz az egész hajszáról, csak a
2988 25|              repkedő banderillot; aminek az egyik végén horgas szigony
2989 25|            szórni. Ekkor kezdődött aztán az igazi mulatság. A cirkuszi
2990 25|                megdühödött, s szétöklelt az ingerkedők között. Azok
2991 25|             állattal: folyvást hajigálva az oldalába a tűzköpködő banderillókat,
2992 25|             banderillókat, s félreszökve az útjából a bömbölő állatnak.
2993 25|            lissaboni corridák közönsége! Az közbekiabál, s biztató szavával
2994 25|          dühíteni vadállatot és viadort. Az már türelmetlen volna, hogy
2995 25|             szarvát, rárohan szökkellve. Az pedig még csak meg sem mozdul
2996 25|             szarvak a levegőbe döfnek, s az állat a korlátfalnak rohan
2997 25|            hidalgó, kibontja redői közül az espádát – s odaveti mind
2998 25|               rekvizitum egy előadáshoz. Az pedig azzal a szándékkal
2999 25|             várja áldozatát. Mikor aztán az már csak egy ugrásnyira
3000 25|                részvétteljes kiáltozóra. Az csak Opatovszky volt bizonyosan.