Part,  Chapter

3001 25|             deszkához szoríthatta volna, az hirtelen a két kezén fölfelé
3002 25|                 két kezén fölfelé emelte az egész termetét, összefont
3003 25|             termetét, összefont lábaival az ég felé, fejével a bika
3004 25|             világra vissza. Igazán, csak az ő feje van a helyén, a többieké
3005 25|                  senor!~Opatovszkyt csak az gátolta e szóra, hogy vele
3006 25|             vakmerően.~– Elmenj spanyol, az apádat! (Ez már magyarul
3007 25|           palotájának. S maga végignézte az egész lakomát, amit cimboráinak
3008 25|         cimboráinak adott, elhűlt előtte az étel a dicsekedés miatt,
3009 25|                  madonna! Hogy állt ott: az égben táncolva a lábaival;
3010 25|              lábaival; két kezével fogta az ökör szarvát. Így, ni!~Hozatott
3011 25|               hogyan csinálta a madonna. Az lett a vége, hogy betörte
3012 25|                lett a vége, hogy betörte az orrát.~Vagy „uram”, vagy „
3013 25|                 azt a kis emeletes házat az Elendbasteion, ahol a donna
3014 25|                 a donna Atalanta lakott. Az egész vidék, bástyáival
3015 25|              házakat többé Bécsben, mint az volt, az emeleten rokokó
3016 25|             többé Bécsben, mint az volt, az emeleten rokokó stílű kőerkéllyel;
3017 25|             mellett egy kisebb utcaajtó. Az előtt rángatják a csengettyűfogantyút
3018 25|                 meg nem tanul spanyolul, az – legyen báróvá. Csak rám
3019 25|                házmester, s beeresztette az urakat a kis ajtón.~Az urak
3020 25|      beeresztette az urakat a kis ajtón.~Az urak átadták a névjegyeiket
3021 25|        névjegyeiket a cerberusnak; azzal az fölvezette őket az emeletbe,
3022 25|                 azzal az fölvezette őket az emeletbe, még egynehány
3023 25|                  ugrózárak segítségével. Az ő kezéből aztán egy gyanús
3024 25|                 külsejű komorna vette át az urakat és névjegyeiket.~
3025 25|         segítette vetni. Koczur is adott az utóbbinak egy sokáig zsebben
3026 25|              zsebben hordozott cukedlit, az előbbinek pedig egy papirosba
3027 25|             húszas, amíg ki nem bontotta az ember.~Akkor bebocsátották
3028 25|                 Akkor bebocsátották őket az elfogadóterembe; tessék
3029 25|                  A névjegyeiket bevitték az urasághoz a mellékszobába.
3030 25|               hogy ezeknek is ő adta meg az árát: vagy tán meg sem nézte
3031 25|                talán valóságos vért volt az valamennyi, amit a tornában
3032 25|             megbarnult pergamenre festve az ősi családfa, melynek egyes
3033 25|                  testerőt. Alig hinné el az ember, hogy ez az alak hajigálja
3034 25|               hinné el az ember, hogy ez az alak hajigálja a földre
3035 25|              nevezetes história, azalatt az ifjú pár beszélhetett –
3036 25|         kerülhetem ki. De ilyennel, mint az öné, még nem találkoztam.
3037 25|                   hogy mennyire elvettem az eszének nagyobb részét,
3038 25|                  házban, sőt talán ebben az egész városban, mégsem akadt
3039 25|               mégsem akadt meg a fejében az a gondolat, hogy de ugyan
3040 25|            viselte büszkébb homlok, mint az olimpi játékok koszorúit.
3041 25|                 előbb érdemelni. S ennek az érdemnek a tudata minket
3042 25|                jeleneteknek, azt hiszik, az csak úgy magától jött, pedig
3043 25|                  szenvedélyem. Én azokat az állatjaimat, amikkel együtt
3044 25|              magamhoz; iparkodtam bennük az állati párát lélekké, értelmes
3045 25|                  ők szeretnek engem. Ah, az én „Kalifámat” még nem találtam
3046 25|              akiért cserébe odaadnám. Ez az a szilaj bika, amellyel
3047 25|              homlokát, hogy vakarjam meg az ujjaimmal. Megtehetném vele,
3048 25|                  idegen. Ott fogok lakni az istállójában.~– Óvom önt
3049 25|                azt.~– Nem, madonna, erre az alkura rá nem állok. Én
3050 25|                 nem állok. Én nem akarok az ön házikoldusa lenni. Egyáltalában
3051 25|              végtelen gazdag: azt tudom. Az én egész gazdagságom nyomorúság
3052 25|             egész gazdagságom nyomorúság az önéhez képest. De mégis
3053 25|                  a lelkét akarja átadni, az nekem vagy uram, vagy bolondom.~–
3054 25|              látszik, nem értette ön meg az igazi értelmét a szavamnak.
3055 25|                 király: mégis velünk jár az. A vándorcigánynak a meztelen
3056 25|           mondtam.~(Most sem értette biz az. Azaz hogy értette, de azt
3057 25|                 beszéljen; mert így csak az szólhat hozzám, aki vagy
3058 25|                 koronádat, s hazaviszesz az apátvári kastélyba, vagy
3059 25|                 vagy én osztom meg veled az én csörgősipkámat, s jársz
3060 25|               ugrálsz a többi bohócokkal az abroncson keresztül, akik
3061 25|                  hátha csalni is szabad? Az ígéret szép szó. Aztán abból
3062 25|             ígéret szép szó. Aztán abból az egy millióból még sok megvan.
3063 25|              venni; csak el kell találni az árát. „Még engem is?” –
3064 25|           tetszenek önnek, madonna, ezek az én lovaim?~– Igen szépek.
3065 25|                én lovaim?~– Igen szépek. Az a piros sörény a régi lengyel
3066 25|         Megengedi, hogy ennek a hintónak az ajtajára az ön címerét festessem?~
3067 25|             ennek a hintónak az ajtajára az ön címerét festessem?~A
3068 25|               lételre még kevésbé: hanem az járt az eszében, hogy ha
3069 25|               még kevésbé: hanem az járt az eszében, hogy ha már két
3070 25|                 hajtani ennek a hölgynek az „udvarára”, hát négy lóval
3071 25|                  lecke után lehet is már az embernek jól hallgatni spanyolul.~
3072 25|             kezet szorított Kornéllal, s az úgy tapasztalá, hogy ez
3073 25|              Manuel pedig kikísérte őket az előszobába.~Kornél megint
3074 25|                   A hidalgó még ott volt az előszobában; – amint összetalálkoztak,
3075 25|       odanyújtotta azt neki, aztán mikor az át akarta venni, jól a tenyerébe
3076 25|               nagy örömmel – ő elfogadta az ekvipázsomat! Érted, mi
3077 25|                  ekvipázsomat! Érted, mi az?~– Az, hogy most gyalog
3078 25|            ekvipázsomat! Érted, mi az?~– Az, hogy most gyalog mehetünk
3079 25|          mehetünk haza.~– Ostoba vagy! Ő az én fogatomon fog járni,
3080 25|                  azt fogja hinni, hogy ő az én szeretőm.~Kornél ezt
3081 25|                   Ennek a pofonnak pedig az a genezise, hogy a jockey-klubban
3082 25|         bosszantotta.~– Ez a Pelargonia! Az ő családi viráguk. Ott van
3083 25|           viráguk. Ott van a címerükben. Az ősük, Montezuma ültette
3084 25|              Azzal megcsókolta Koczurnak az arcát azon a helyen, ahol
3085 25|                foglalót. Meg van engedve az üres napokon látogatást
3086 25|                  Van.~– Hát kocsiszín?~– Az is van.~– No, hát ki kell
3087 25|                be kell járatni a hintót, az itt marad.~A házmester ellenvetést
3088 25|       elhallgattatá. A hintót bejáratták az udvarra.~– Mennyi az évi
3089 25|          bejáratták az udvarra.~– Mennyi az évi béred? – kérdé Kornél
3090 25|                  megköszönjék, futott ki az udvarból, vitte magával
3091 25|               Aztán megint jutott valami az eszébe. Visszaszaladt. Még
3092 25|                  a kaput.~– Héj, kocsis!~Az már a lovakat kezdte leszerszámozni.~–
3093 25|                Még egyszer visszaszaladt az utcaszegletről. Most már
3094 25|                 rögtön a kocsigyárost, s az én címerem „mellé” festesse
3095 25|               Itt van egy százas.~– Csak az egyik ajtajára a kocsinak?~–
3096 25|                  társalgásuk tárgya volt az isteni Atalantával; összevissza,
3097 25|                Atalantával; összevissza, az elejét hátulra téve, keverve
3098 25|             elejét hátulra téve, keverve az igazat a képzelettel; hozzáadva
3099 25|             diadalra való kilátást.~Ezen az estén nem volt donna Atalantának
3100 25|               ott mindenkinek elbeszélte az élményeit a legkörülményesebben,
3101 25|         Kornélnak, Bécs városában. S aki az ellen vét, azt Spanyolországban
3102 25|                  a bolondságának. Ő volt az első mindig a cirkusz próbáin,
3103 25|                  megcsókolja. Olyan volt az a szép hölgy, mint egy világtárlat: „
3104 25|           gomblyukában. Nézi lornyettel: az bizony Montezuma szent virága.
3105 25|                Pátts! Már akkor ott volt az ábrázatján a pof…~…Fatális
3106 25|            Négyszemközt nem is venné azt az ember számba, visszaadná
3107 25|                  próbát is megzavarja ez az intermezzo. Opatovszkynak
3108 25|                Ha agyonlövöm, dugába dől az egész ráépített tervünk,
3109 25|           párbajsegéde tölti azokat meg. Az én leszek.~– Jaj, barátom,
3110 25|              leszek.~– Jaj, barátom, így az nem fog menni. A másik két
3111 25|                szekundáns is ott lesz, s az nem engedi, hogy vaktöltéssel
3112 25|           lőjjünk.~– Hát hiszen nem lesz az vaktöltés. Csak rám kell
3113 25|                azok egészen hasonlítanak az ólomgolyókhoz. Megesküszik
3114 25|                  s húsz lépésről célzott az ellenfelére keményen.~Diadém
3115 25|             Kornél nagyot kiáltva kapott az arcához, s végigesett a
3116 25|                  élettelenül. Segédei és az orvos odarohantak hozzá. –
3117 25|             nevet?~– Hogy a patvarba ne? Az a bolond flastromgolyó a
3118 25|             barátunkat.~– S odaragadt?~– Az ám. Jó, hogy a kezével eltakarta.~–
3119 25|                 eltakarta.~– Mit mondott az orvos, mikor meglátta, hogy
3120 25|            Kornél csakugyan megsebesült. Az a bolond diachilon bírt
3121 25|                  s a bőrt is fölrepeszté az arcán.~– Most már szaladjunk,
3122 25|              tudakozódni hogyléte felől. Az orvos és asszisztensei egy
3123 25|                egy percre sem hagyták el az ágyát, s figyelmeztetnek
3124 25|                szobája küszöbén be? Maga az istennő, ő az: Atalanta.
3125 25|          küszöbén be? Maga az istennő, ő az: Atalanta. Fátyolát hátravetette
3126 25|             Szemei ki vannak sírva. Leül az ágya szélére, s két keze
3127 25|              keze közé fogja hőse kezét. Az a hetedik mennyországba
3128 25|              vonni. És íme, sikerül. Azt az acél kezet, melyet egy szilaj
3129 25|            lehetetlenségig, egy férfinak az ajkáig, mely azt az élő
3130 25|             férfinak az ajkáig, mely azt az élő bársonyt nem érinthette
3131 25|               volna rögtön felugrani, ha az ápolói le nem fogták volna.~
3132 25|                  álom volt ez? – kérdezi az ágyban fekvő. – Tünemény
3133 25|               egy ismerős hang, s beront az ajtón – a volt ellenfél:
3134 25|  elragadtatásában. – Ő itt volt! Itt ült az ágyamon, ahogy most te!
3135 25|                 most többé hozzá senkit!~Az orvosok, az órával kezükben
3136 25|                hozzá senkit!~Az orvosok, az órával kezükben álltak az
3137 25|                az órával kezükben álltak az ágy körül, s számlálták
3138 25|                  ágy körül, s számlálták az érütéseket, várva a sebláz
3139 25|             kacagás miatt. Koczurnak már az állkapcsába állt a görcs
3140 26|           melyben ön házunkat részesíti. Az ifjú Opatovszky bohóskodásairól
3141 26|              aggodalmakat nem táplálunk. Az ifjúságnak ki kell forrnia
3142 26|                nevezik. Megeshetik, hogy az érintett kalandok Kornél
3143 26|             náluk, s eljöttél rágalmazni az ő választottjukat! Megkaptad
3144 26|                Megkaptad a magadét érte. Az a másik még a hét főbűnnel
3145 26|              bűnök azok, csak bohóságok: az ifjúkor kedélyvillámai.
3146 26|             ifjúkor kedélyvillámai. Csak az olyan embernél bűn az ilyesmi,
3147 26|               Csak az olyan embernél bűn az ilyesmi, mint te vagy. Nálunk
3148 26|                  választ küldött a gróf, az a levél nagy szeget ütött
3149 26|               Pálma gyanított valamit.~– Az egész téli időt itt töltöttük
3150 26|                 kérdezé.~– Még hátra van az utolsó udvari bál.~– Lesz
3151 26|               kalandon szokott végződni. Az a nő, akinek a hálójába
3152 26|                  teljesíteni. Megjelenek az arénán. – Előveszem, amit
3153 26|               aki mindent megmutat, vagy az, aki mindent eltitkol?~      ~
3154 26|             berukkolni rögtön és azonnal az ezredéhez. Ezzel pedig nem
3155 26|             hegye odaírja a levél végére az ezer meg százezer csókot:
3156 26|                ezer meg százezer csókot: az a szomjúságot csak fölkelti,
3157 26|                  állomásozott.~Egy napon az ezredparancsnok felhívatja
3158 26|                 hogy mikor indul. Még ma az esti vonattal.~Repülni szeretett
3159 26|                 Repülni szeretett volna.~Az egész úton veszekedett a
3160 26|                  rakja, s rajtuk alszik.~Az utolsó fél órának már minden
3161 26|                 minden percét számlálta: az a leghosszabb idő a világon!
3162 26|                  bécsi indóházba. Kornél az ablakból kihajolva leste,
3163 26|              Persze, hogy várták.~De nem az, akit ő óhajtott; hanem
3164 26|               ölelkeztek, csókolóztak.~– Az udvari bálra jöttem – mondá
3165 26|                  itt?~– Egy hétig.~– No, az dicső! Én is éppen addig
3166 26|            visszavette azt. Most már nem az öné.~– De hisz én százezer
3167 26|                  forintot fizettem rá.~– Az ott veszett; úgy volt a
3168 26|              embernek érezte magát. Csak az uniformis tartóztatta, hogy
3169 26|            vállát.~– No, ne verje önt le az az elveszett százezer forint.
3170 26|                   No, ne verje önt le az az elveszett százezer forint.
3171 26|                 forint. Máson is megesik az. Hanem máskor a szerződéseit
3172 26|                  jelentkezésre, meghívás az udvari bálra az udvarmesteri
3173 26|                 meghívás az udvari bálra az udvarmesteri hivataltól.
3174 26|        hivataltól. Felhívás tisztelgésre az összes tisztikarral az itt
3175 26|      tisztelgésre az összes tisztikarral az itt időző Radeczky tábornagynál;
3176 26|              tábornagynál; díszelőadásra az új török nagykövet tiszteletére.
3177 26|             térparancsnokságtól, melyben az itt időző katonatisztek
3178 26|           meghívásokat, ő is készen volt az átöltözésével; a gróf egyik
3179 26|    Temetvényieknek nőágról való rokonát, az karon fogta, elvitte magával
3180 26|                  minőhöz van kedve, mert az összetartozó párnak összhangban
3181 26|                hajlott, de Kornélnek meg az volt a kívánsága, hogy ő
3182 26|                  gondolta, hogy most itt az alkalom egy kis összekocódást
3183 26|                ízetlenkedéssel váltak el az eljegyzés napján egymástól.
3184 26|              szándékot, s szépen bevágta az útját. Csupa szelídség és
3185 26|                  meg? Önnek a nagybátyja az: Illavay.~– Ah! Az alattomos.
3186 26|            nagybátyja az: Illavay.~– Ah! Az alattomos. A nagy mogorva
3187 26|       gyémántjaimat elrabolták, ő átment az óceánon, hogy azokat visszaszerezze.
3188 26|                  én magam tanúja voltam: az ő keze tartotta fel a pallost,
3189 26|             tartotta fel a pallost, mely az ön feje fölé volt emelve.
3190 26|                mozdulnia, s most ő volna az ön birtokainak örököse.
3191 26|             birtokainak örököse. Illavay az egész világra nézve egy
3192 26|              önre nézve pedig több, mint az édesatyja. Önnek azt az
3193 26|                  az édesatyja. Önnek azt az embert szeretnie kell.~Brava,
3194 26|                jegygyűrűjét, s kidobassa az inasaival őt, egész kiskirályságával
3195 26|                 kiskirályságával együtt, az ajtón.~Azonban a nemes pátosz
3196 26|              Igaza van, kedves Pálma. Ön az én jó angyalom. Lássa, nem
3197 26|                  el kellett hinnie, hogy az ő menyasszonya a legbájosabb
3198 26|      menyasszonya a legbájosabb jelenség az egész tündéri csoportban:
3199 26|               jelmezben olyan volt, mint az ezeregyéjszakai mesék föld
3200 26|            kiszeretett abból a másikból. Az a másik volt a láz, emez
3201 26|                 résistance: a megjelenés az udvari bálban, ami annyi
3202 26|                 Opatovszky Kornélt, hogy az nem tehet egy lépést, nem
3203 26|           Hermandad, a szabadkőművesség, az orosz rendőrség nem őrzi
3204 26|                  embereit, mint őt ezek.~Az is nagy befolyással van
3205 26|               meg egyszer, hogy mit tesz az, amit magas körű mulatságnak
3206 26|      hazakocsiztak. Éjjel gyalog kimenni az utcára katonatisztnek nem
3207 26|        katonatisztnek nem lehetett, mert az alarmrendelet miatt otthon
3208 26|                kellett tartózkodnia; aki az ellen vétett, azt az őrjárat
3209 26|                 aki az ellen vétett, azt az őrjárat bekísérte a kaszárnyába,
3210 26|                mennyei gondviselés, hogy az elvesztett fiút az övéinek
3211 26|                  hogy az elvesztett fiút az övéinek teljesen visszaadja.~      ~
3212 26|                   A benn élőnek is nehéz az, hát még egy odavetődött
3213 26|                erdejével vannak díszítve az egzotikus virágoknak, a
3214 26|            nyüzsög, egy cifra élő mozaik az, csupa férfiakból. A tömérdek
3215 26|                   mégis szomorú társaság az. Egy bál – csupa férfiakból.
3216 26|        elfogadási termekben vannak, ahol az anyafőhercegné cercle-t
3217 26|         megkondul a jelt adó kamarásbot, az udvar jön ki a belső termekből,
3218 26|                  kar s a püspöktestület, az a három elem, mely a világot
3219 26|              nyílik, amelyen átkígyózhat az emberi nem szebbik fele (
3220 26|            püspököket értjük), és – mint az Amazon folyamról írják,
3221 26|                 azt már kevesen élvezik, az ezernyi férfisereg omlik
3222 26|                 ezernyi férfisereg omlik az álarcos bálok redutja felé,
3223 26|                  alakoknak lehet követni az erősebb nemből. – Ez azután
3224 26|                  elbámuló tekintet, hogy az ő választottja a legragyogóbb
3225 26|                nincs több a világon! Övé az aranyalma! Ezúttal Juno
3226 26|                 Kornélt a grófnő; s amíg az pamlagja támláján áthajolva,
3227 26|              isznak, s lábukat fölteszik az asztalra.~Hanem azért egy
3228 26|                   azt, hogy pletykáznak.~Az istennők sem élhetnek anélkül.~
3229 26|                 a társalgás alapjául; de az sincs kizárva a lehetőségből,
3230 26|               Hiszen egymást bosszantani az Olimp első etablírozása
3231 26|                tegnapelőtti carrouselt s az abban résztvevőket.~A másik
3232 26|             Profanatio! Metternich alatt az ilyent meg nem engedték
3233 26|                 legkevesebb indecentiát. Az egy valkürnak a szilajsága,
3234 26|                megközelíthetetlen.~Ezzel az állításával szenzációt csinált.~
3235 26|                Atalantát.~Ezt tudni kell az orosz nagykövetnek!~Azt
3236 26|            előkeríteni; de közelben volt az attasé. Annak kellett a
3237 26|                  Erényes nő-e, vagy sem?~Az igazi diplomata módra vágta
3238 26|                  mert kitudták róla.~…És az egész mendemonda alatt úgy
3239 26|                  a Como tó partján, ahol az a villa áll, amelyben ők
3240 26|                 megmagyarázta neki, hogy az valóságos Jorry-mű XIV.
3241 26|               XIV. Lajos korából, s hogy az minő mitológiai jelenetet
3242 26|              azonban nem akarta neki azt az árkádiai boldogságot eltűrni,
3243 26|                azt meg kell önnek nézni. Az egy csodatünemény. Egy démon
3244 26|                  bikájával, a Kalifával; az rendkívüli látvány.~– Meg
3245 26|           páholyülésbe, s erről megtudja az a másik, hogy ez az a vetélytársnő,
3246 26|             megtudja az a másik, hogy ez az a vetélytársnő, aki az ő
3247 26|                ez az a vetélytársnő, aki az ő imádóját más oltárhoz
3248 26|            együtt, a magasból megbírálni az ő nyaktörő művészetét, dicsekedni
3249 26|                 s a legyezővel eltakarni az arcát, mikor a komédiásné
3250 26|                brilliantjait ragyogtatja az ég felé. Ebből még lehetne
3251 26|                  heccet mindig szerették az istennők: példa rá a trójai
3252 26|               vont mosolygásokat, azokat az összekacsintó szempillantásokat
3253 26|                 felé. A „lidiados” úgyis az utolsó látvány lesz.~Kornélnak
3254 26|                  látvány lesz.~Kornélnak az arca egyszerre lángba borult.~–
3255 26|                  a cirkusznak, mint ezen az estén. Az is sokat tett
3256 26|          cirkusznak, mint ezen az estén. Az is sokat tett hozzá, hogy
3257 26|                  mára. A páholyokat mind az előkelő világ foglalta el,
3258 26|               mintha théâtre paré volna. Az urak nagy ovációkra készültek.~
3259 26|               rövid beszélgetésre. Mikor az utolsó látvány következett,
3260 26|                egészen magukra maradtak: az urak siettek a maguk helyére,
3261 26|    elbeszélnivalója lehet. Oda sem ügyel az egész előadásra. Látta ő
3262 26|              Atalantára.~A művésznő érzi az arcán ezt a nézést.~Most
3263 26|            nézést.~Most aztán következik az mindjárt, hogy ő a bika
3264 26|                nagynéne pedig azt, hogy „az alsószoknyái merő brabanti
3265 26|      nemügyeléssel: „Könnyen szerzik azt az ilyenfajta némberek”.~A
3266 26|                 kardot, köpenyt eldobva, az állat szarvait ragadta volna
3267 26|                  felé, s azzal kiszaladt az arénából.~Nagy zavar lett.
3268 26|               arénából.~Nagy zavar lett. Az úrhölgyek sikoltoztak, a
3269 26|                  alig tudta őt levezetni az előcsarnokig, s karján tartotta
3270 26|               karján tartotta addig, míg az inasa előkerült a hintóval.
3271 26|              közbenjártára.~– Itt voltál az előadáson?~– Sőt még most
3272 26|                 még hátra?~– Megköszönni az előadást. Hát nem veszi
3273 26|                észre méltóságod, hogy ez az ön jutalomjátéka volt?~–
3274 26|               hidalgóval együtt kilépett az ajtón. Ezúttal nem vett
3275 26|               karon.~– Mit keresztezi ön az utamat? – kérdé tőle vad
3276 26|                többet. Úrnő vagyok, mint az a másik. Semmi más. Csak
3277 26|             olyan grófnő, mint ő, akinek az ősei föltett kalappal jártak
3278 26|                  király előtt, mikor még az övéi lótejet ittak Ázsiában.~–
3279 26|             Tehát ön azt hiszi, hogy azt az egyik nőt jó lesz elvenni
3280 26|            lelket, szívet cserélni akar, az nekem vagy uram lesz vagy
3281 26|              egymás koronáját. Hanem, ha az én pártámat akarja ön megkapni,
3282 26|                Amely nap ön a cirkuszban az én kedvemért eljátssza a
3283 26|                John Bullt és fiát, aznap az ön szeretője leszek. Ha
3284 26|               ember láttára, megcsókolta az arcát.~Atalanta elszörnyedve
3285 26|            elszörnyedve kapott a kezével az arcához, mintha tűzsebet
3286 26|          dühödten rohantak Opatovszkyra; az pedig ösztönszerű mentségül
3287 26|               végre jó messze ráakadtak, az idő egy örökkévalóságnak
3288 26|                 s léptetve viszik hazáig az elendbasteii házba.~Ő is
3289 26|                 s eltagadja, hogy ő volt az, aki ezt okozta? Vagy bemenjen
3290 26|               Mereven. Egyetlen leányom! Az utolsó a Pelargonio családból.
3291 26|                 Pelargonio családból. Ez az ön műve.~S azzal behurcolta
3292 26|                orvos foglalkozott körüle az életrehozás kísérletével.~–
3293 26|                  hozza! – rebegé Kornél, az orvos kezét rángatva; az
3294 26|                 az orvos kezét rángatva; az meg arra kérte, hogy hagyjon
3295 26|                  békét. Azután odaborult az élettelen alak lábaihoz,
3296 26|                ordítani.~Érütés hangzik.~Az élet visszatér.~A hulla
3297 26|                Pelargoniót. Mi spanyolok az ilyen dolgokkal nem tréfálunk.
3298 26|               kardok! Ön is lovag, én is az vagyok. E gyalázatot csak
3299 26|                megsúgta a hidalgónak azt az egy szót.~– Az már más –
3300 26|            hidalgónak azt az egy szót.~– Az már más – dörmögé ez, s
3301 26|                viadal esett volna velük: az egyik egyenes volt, a másik
3302 26|             egyenes volt, a másik görbe.~Az egyik orvos tükröt tartott
3303 26|          hozására szokás elkövetni.~Most az egyik orvosnak az arca mosolyogni
3304 26|                   Most az egyik orvosnak az arca mosolyogni kezdett,
3305 26|            vissza Atalantához. Már akkor az szemérmesen be volt burkolva
3306 26|                el csókjaival, s átölelve az élő Pheidiasz-remek térdeit,
3307 26|                 a „nagyobb”.~      ~Künn az utcán dobriadó támadt: a
3308 26|          nyargalóztak végig, harsogtatva az ébresztőt. Fegyverre! Fegyverre!~
3309 27|                              Még egyszer az az unalmas Illavay~~SENOR
3310 27|                           Még egyszer az az unalmas Illavay~~SENOR DON
3311 27|    nagykeresztesével, ulánus ezredessel,~az apátvári hercegség urával~
3312 27|                  án leendő egybekelését.~Az egyházi szertartás a prágai
3313 27|           barátai meghívatnak.~Mikor ezt az aranybetűkkel nyomtatott
3314 27|                  rúgott a levegőbe, mind az első, mind a hátulsó lábával:~–
3315 27|             Korán reggel ott találta már az asztalán Pálma grófnő a
3316 27|                  volt írva körülményesen az egész história. A vízbe
3317 27|                   A vízbe ugrás és annak az indoka. A csodálatos életreköltés.
3318 27|                  Ne légy most keserű. Én az vagyok helyetted is. Bosszút
3319 27|               Bosszút állok én ezért még az ivadékain is, én nyomorulttá
3320 27|               esküvődnek meg kell előzni az övékét.~– Az én esküvőmnek?
3321 27|                 kell előzni az övékét.~– Az én esküvőmnek? Hát tán rendeljek
3322 27|               vissza, amit elvesztettem: az utolsó gyémántomat, a szívét.~–
3323 27|                  hisz. Megesküdném pedig az Istenre, hogy azért hívom
3324 27|              tisztelem, mert megtanultam az értékét felismerni, mert
3325 27|            nálatok. Nem oly szégyenletes az, mint egy férfinál. Aztán
3326 27|                   mint amilyen igaz lesz az áldás, amit én tirátok adok.~–
3327 27|               csak azt tudom, hogy neked az ő karján kell megjelenned
3328 27|                 kezet – hát én akkor ezt az embert megvetem, megutálom;
3329 27|           levelemre, hogy „Én nem vagyok az a férfi, akit ma el lehet
3330 27|               lehet venni”, akkor én ezt az embert imádni fogom örökké,
3331 27|                 belehalok…~Hogy lobogott az a fehér láng az arcán.~–
3332 27|                 lobogott az a fehér láng az arcán.~– Írjad, kérlek! –
3333 27|        külügyeivel van a dolga, a belügy az asszonyok reszortja.~Pálma
3334 27|         asszonyok reszortja.~Pálma leült az íróasztalához, kezébe vette
3335 27|               barátom!”~– Ez jó lesz. Ez az utolsó.~– Tehát ebből a
3336 27|                 bolondot”…~Pálma írt:~– „Az a bolond eltaszított engem
3337 27|            tovább.~– „Megbüntetett engem az Isten érdemem szerint. Ahogy
3338 27|                  kéz támaszthat föl még, az ön keze. Tud-e ön egyszerre
3339 27|                  volt. Nekem jobban fájt az, mint önnek. Ön csak tűrte,
3340 27|               hogy amit most teszek, hát az nem komédia-e? Atyám tudtával,
3341 27|               komédia-e? Atyám tudtával, az ő kértére írom ezt a levelet.
3342 27|                  most sem ismered te azt az embert? – Írd oda, kérlek,
3343 27|            énnekem még itt kell maradnom az udvarnál – hebegé a gróf.~–
3344 27|                 volt, s hamar megtanulta az új törvénykezést. Még a
3345 27|                 sem volt megváltoztatva. Az ügyvédség igen tiszteletre
3346 27|               független állás volt.~Csak az az egy baja volt, hogy az
3347 27|            független állás volt.~Csak az az egy baja volt, hogy az ő
3348 27|                az az egy baja volt, hogy az ő falujában nem volt postaállomás:
3349 27|            kellett átküldenie a segédét; az hozta ki a térítvényeket,
3350 27|                segédét, s egyedül maradt az irodában.~Jó is, hogy nem
3351 27|                 is, hogy nem látta senki az arcát abban a pillanatban,
3352 27|            levelet, kiterítette maga elé az asztalra, lefogta a két
3353 27|          elkezdett a két öklével dobolni az asztalon.~Mégis igaz hát?
3354 27|                asztalon.~Mégis igaz hát? Az ó-kasztíliai és guadalaxarai
3355 27|       guadalaxarai grandok vannak itten.~Az apátvári hercegség egyesül
3356 27|                 szempontok” parancsolják az összeköttetést.~Ezt a meghívót
3357 27|                  mondatnál odapillantott az aranybetűs bolondságra.
3358 27|                postára. Befogatott, mert az a szomszéd faluban volt.~
3359 27|              Odadugta mind a két levelet az oldalzsebébe: Pálmáét is,
3360 27|                csak azt tudnám, hogy hát az a másik, hogy éli világát?…
3361 27|                másik, hogy éli világát?… Az, aki a menyegző napján adott
3362 27|               adott ki rajtam… Szenved-e az is?… Nem szerencsétlen-e
3363 27|           kannibálok fejedelmét sem, aki az ellenségeit és hűtelen feleségeit
3364 27|             megeszi. – Előkereste azután az ereklyéi közül azt a levelet
3365 27|          beszéljenek egymással! Úgy kelt az útra.~Ilyen méregittas eszméket
3366 27|                   Hát hogy kerültél ebbe az állapotba?~– A komáromi
3367 27|                  van Gargón. Megismertem az írását azon a levélen, amit
3368 27|            vagyok éppen jóllakva örökre. Az asszonyi mosolygással.~–
3369 27|                 Illavaynak jutott valami az eszébe.~– Te! Emlékezel
3370 27|                emlékezném rá?~– Tehát mi az, amit akkor tudtál? Te keresztüljöttél
3371 27|                 barátom. – És nem is fog az férjhez menni soha; mert
3372 27|                 férjhez menni soha; mert az éppen a lakodalmatok előhetében
3373 27|               előhetében meghimlőzött, s az arca elrútult szegénynek.~
3374 27|                  s majd a szívéhez, majd az ajkaihoz szorongató; olvasta
3375 27|                látta volna a betűket, de az ajkai érezték, hogy mi van
3376 27|                 lovakat!~Dorombolyi ment az istállóba, Illavay azalatt
3377 27|               négylovas hintó kirobogott az udvarból. Gorombolyi elővette
3378 27|                 és árva. – A gonosz idő, az volt a mostohája.~A dolnavári
3379 27|                  minő keserű lehet annak az élete! Ő volt az, aki ama
3380 27|             lehet annak az élete! Ő volt az, aki ama fecskehordó leveleket
3381 27|          Pálmának.~Ő tudatta vele azokat az apró kedveskedéseket, amik
3382 27|                  nem tehette azzá, tegye az a másik: az a szebbik, az
3383 27|                  azzá, tegye az a másik: az a szebbik, az az érdemesebb.~
3384 27|                az a másik: az a szebbik, az az érdemesebb.~Hogy örült
3385 27|                  másik: az a szebbik, az az érdemesebb.~Hogy örült rajta,
3386 27|              Egyszer is sok így meghalni az élet örömeinek, hát még
3387 27|            kétszer.~Hogy gyűlöli ez most az egész világot! Melyben számára
3388 27|                 új tavasz! Mikor jön már az utolsó levélhullás?” S aztán
3389 27|               levélhullás?” S aztán most az egész világa ez a kert.~
3390 27|              azokat. Együtt lesték rajta az első virág kinyílását.~Itt
3391 27|          rózsával. Itt tanította őt ezen az asztalon sakkozni. „Majd
3392 27|                házhoz anyja halála után, az viszi a háztartást. Ő maga
3393 27|           megdobbanik a szív. Régen volt az!~Tán csak álom, mely azzal
3394 27|               nem ilyen a kísértet, mint az, aki keresztültör rózsabokron,
3395 27|                 s egy perc múlva eltűnik az ölében az a kis gyászruhás
3396 27|                  múlva eltűnik az ölében az a kis gyászruhás teremtés:
3397 27|                 Ki mondja azt! – dörmögi az erőszakos ember, két kezével
3398 27|                  gyönge alakot, hogy jól az arcába láthasson. – Hát
3399 27|                szép vagy, gyönyörű vagy, az angyaloknál is szebb vagy!
3400 27|                  van kitűzve menyegzőnk. Az a holnap!~– Igen, a két
3401 27|              ernyőül odatartá a leánynak az arca elé, hogy el ne süsse
3402 27|                 fel a kertből, átölelve.~Az öreg nagynéne bizony eldobott
3403 27|                 igazat.~– Nem álmodtam-e az éjjel is meg, hogy lakodalomra
3404 27|               meg a pap, meg Dorombolyi, az volt a násznagy.~– Az nem
3405 27|        Dorombolyi, az volt a násznagy.~– Az nem volt álom. Az úgy lesz.
3406 27|            násznagy.~– Az nem volt álom. Az úgy lesz. Hanem az volt
3407 27|                 álom. Az úgy lesz. Hanem az volt az álom, amit én álmodtam.
3408 27|                  úgy lesz. Hanem az volt az álom, amit én álmodtam.
3409 27|              Nézd e levelet! Ismered ezt az írást? Ne tagadd! Te leveleztél
3410 27|                 ezzel a nővel. Te voltál az, aki elárultad neki, hogy
3411 27|              Valld meg, te avattad be őt az otthonos titkaimba.~A leány
3412 27|             arcát a keblére.~– No, ezért az árulásért majd leszámolok
3413 27|                 Juliska elhárítá magától az egyik levelet.~– Azt, amit
3414 27|        boldogságot minél előbb, s legyen az is oly valódi és örök, mint
3415 27|                 oly valódi és örök, mint az enyim. Viszonzásul, csak
3416 27|            Dolnavárról kapott, mert azok az „én” drágaságaim. – Isten
3417 27|                 Ferencnek, s megcsókolta az arcát.~– Igen! „Ez” vagy
3418 28|           választ. Akármi lesz a válasz, az csak rossz lesz.~Két keserű
3419 28|                  Senki sem tilthatja meg az annyiszor megsértett férfinak,
3420 28|            temetve. A magasan álló nőnek az az átka, hogy annak a megszégyenülés:
3421 28|                  A magasan álló nőnek az az átka, hogy annak a megszégyenülés:
3422 28|         megszégyenülés: halál.~Rettegett az elsőtől, s rettegett a másodiktól.~
3423 28|                 kívánta amazt.~Fájt neki az a gondolat, hogy ha visszatér
3424 28|                 igazi férfi a világon, s az őt szerette igazán!~Nem
3425 28|            maradása otthon a kastélyban.~Az otthonlét első napján kilovagolt
3426 28|                azután naplementig ott ül az erkély ablakában; és nézi
3427 28|                 kis távol völgyet, azzal az oszlopos házzal. Milyen
3428 28|                 Milyen gyorsan el tudott az az ember futni azon a kanyargó
3429 28|              Milyen gyorsan el tudott az az ember futni azon a kanyargó
3430 28|                 kis ajtón” visszajöjjön, az egész földet körül kell
3431 28|                  Igen. Érkezett egy. Nem az, amit várt. Ezt az atyja
3432 28|                   Nem az, amit várt. Ezt az atyja küldte Bécsből. Tudatá
3433 28|            megérkezik. Úgy látszik, hogy az ő jelenléte is szükségesebb
3434 28|                 megbízott vele, hogy még az éjjel hozzon hírt, otthon
3435 28|            Reggelig nem feküdt le – amíg az vissza nem tért.~A lovász
3436 28|              elutazott. A saját kocsiját az első állomásról visszabocsátotta
3437 28|                   És így valószínű, hogy az ő levelét nem kapta. Várni
3438 28|            Gorombolyi eljön násznagynak, az ő falujában sem lesz posta.
3439 28|                  személyesen. Nem sürgős az. Nekik nem az.~Pálmának
3440 28|                 Nem sürgős az. Nekik nem az.~Pálmának pedig mindennap
3441 28|             archeológ volna, úgy kutatja az emlékeket, a régiségeket.
3442 28|                 kastélyt?~Furcsa kastély az! Nagyon híres emberek lakják.
3443 28|           előkelő gyilkos és haramia. Ez az állami fogház. Egy világtárlat
3444 28|                 szörnyetegek légiójának.~Az a bizarr ötlete támad, hogy
3445 28|               akarja, hogy milyenek azok az emberek, akiket a törvény
3446 28|          halottakul elrakott a kriptába? Az emberiség elátkozottjai!
3447 28|            elátkozottjai! A pokol hősei! Az ország első emberei – alulról
3448 28|               alulról kezdve.~Behajtat s az igazgatónál bejelenteti
3449 28|               engedélyt kell hozni, hogy az állami fegyház titkait megmutogassák
3450 28|             szolgálatára álljanak.~Pedig az szomorú birodalom ott.~Ott
3451 28|              hálószobákon, a kórházon és az imaházon, az iskolán. Mindenki
3452 28|                 kórházon és az imaházon, az iskolán. Mindenki munkában
3453 28|                 rendkívüli meghasonlások az arc vonásai között! A szenvedély
3454 28|             lenyomott vagy kiülő homlok, az arc, a szemöldökcsont, az
3455 28|                az arc, a szemöldökcsont, az állkapocs szokatlan alakulásaiban
3456 28|            alakulásaiban kifejezve. Ezek az emberkerülő szemek; ezek
3457 28|            vonásokkal, szelíd szemekkel. Az a legnagyobb gonosztevők
3458 28|                 éppen. Érdekes tanulmány az, olyan fiatal úrhölgyeknek,
3459 28|          tanulmányozhatja őket. Ő nézhet az arcaikba a sűrűre vont kék
3460 28|                  nézete nem sértheti meg az ő arcát.~Mikor egy-egy terembe
3461 28|                 terembe a látogató belép az igazgatótól kísérve, az
3462 28|                  az igazgatótól kísérve, az őrt álló csendőr „vigyázz”-
3463 28|                 vagy rágyújtotta a házat az alvókra? Oly pontosan elmondanak
3464 28|           elmondanak mindent, mint mikor az audiencián az udvaroncok
3465 28|                 mint mikor az audiencián az udvaroncok megfelelnek a
3466 28|               kérdésekre, s elszámlálják az érdemeiket és szolgálataikat.
3467 28|                Zsiborák bandájából lehet az, akik valaha ott lakmároztak
3468 28|                 asztalnál. Óh, még magát az Orol Krivánszky urat is
3469 28|      doroszológépet megnézni: ott hajtja az a nehéz kereket: s igen
3470 28|               Megjavulnak-e valóban ezek az emberek itten? A lelkük
3471 28|               büntetik őket, ha vétenek?~Az igazgató felvilágosítá mindenről
3472 28|             nemegyszer megkísértette már az őrt álló katona kezéből
3473 28|                 azt is meglátni?~– Igen.~Az igazgató valamit súgott
3474 28|               súgott a porkolábnak, mire az más kulcscsomagot vett elő,
3475 28|                vették közre a grófnőt és az igazgatót.~Ebbe a különbörtönbe
3476 28|               egy valódi fenevad – mondá az igazgató.~Pálmát csak még
3477 28|        vasrostély volt.~Ennek a cellának az ajtaját sajátszerű csavarkulcs
3478 28|                  vaspántos kő ajtófélbe.~Az ajtó megnyílt: a két csendőr
3479 28|              megnyílt: a két csendőr meg az igazgató és a porkoláb közé
3480 28|               láttára.~Ez Cousin.~Amióta az ellenszenves alak eltűnt
3481 28|          észrevenni.~A sűrű fátyol miatt az nem ismerte őt meg.~Valami
3482 28|            grófnőt, hogy megszólítsa ezt az embert.~– Hogy hívják önt?~–
3483 28|             megszökött gályarab – felelt az, kötelezett sablonszerű
3484 28|                 pincébe. Le akartuk ölni az egész háznépet, kivéve a
3485 28|             magát mákonyos szivarral, ez az egy ember ébren maradt:
3486 28|               késem nem ment elég mélyen az oldalába, s ő letepert és
3487 28|                  valami más?~Megköszönte az igazgatónak a szívességet,
3488 28|                 elhagyni.~Ismét elővette az a láz, amit a túlizgatás
3489 28|               most két arca úgy ég, mint az alkonyég felhői.~– Illaván
3490 28|                 Miért van elítélve. Igaz az mind, amit elmondott?~–
3491 28|             szabadított meg Illavay azon az éjszakán.~– Úgy történt.~–
3492 28|                 Úgy történt.~– Ugyanazon az éjszakán, amelyen én őt
3493 28|                Hogy mikor én beszegődtem az ő üldöző démonának, ő még
3494 28|                  elefántcsont faragvány. Az előtt térdre roskadt.~–
3495 28|               meg, add vissza a morzsáit az elvesztett szerelemnek!
3496 28|               volt. Sohasem lesz többet. Az enyém volt. S én dobtam
3497 28|                   S én dobtam el őt.~Még az atyja is megszánta őt. Odament
3498 28|                  Óh, atyám – óh, uram! – az én szívem nagyon beteg.
3499 28|              Körös-körül betölti előttem az egész világot. Mindenütt
3500 28|              tudom, hogy nincs foganatja az imának, mégis teszem.~      ~