Part,  Chapter

3501 28|                 sem lehetett eziránt.~De az a másik levél, amit Illavay
3502 28|                 egy lapra, s átment vele az atyjához. Megmutatta neki
3503 28|                  Ezt a házat te átíratod az én nevemre, hogy abból engem
3504 28|               takarékpénztárba leteszesz az én számomra egy oly összeget,
3505 28|              szerényen megélhet, s ez is az én kizárólagos rendelkezésemre
3506 28|                  a cédulát, s szétküldöd az ismerőseinknek.~Arra a cédulára
3507 28|                 benne, vagy halott?~– De az ég szerelmére, Pálma! Hová
3508 28|              Vannak gyászesetek, amiknél az ismerősök gyöngédtelenségnek
3509 28|               meg azt a csomagot, amiben az ő visszakívánt drágaságai
3510 28|               után.~      ~Így végződött az, ami Tegnap történt. Ezeknek
3511 28|                  Tegnap történt. Ezeknek az alakoknak a regénye bizony
3512 28|                 kezdik meg és folytatják az új történetet, melynek ez
3513 28|                új történetet, melynek ez az elmúlt csak a háttere; az
3514 28|                az elmúlt csak a háttere; az új emberek dolgának a címe
3515 1 |                 ott valaki átveszi tőlük az élelmicikkeket, a számlakönyvükbe
3516 1 |             leveleket, s visszaadja neki az el nem fogadottakat meg
3517 1 |                  rég elfelejtették, hogy az a két név valaha egy személyt
3518 1 |              minden évnegyedben fölveszi az ügyvédje által, háromnegyed
3519 1 |              kamatnak azonnal otthagyja, az új takarékpénztári könyvet
3520 1 |                  télen úgy, mint nyáron. Az egész kert be van fedve
3521 1 |               Nincs is rá semmi szükség. Az egész kertben nincsen egy
3522 1 |           virághagyma. És mégis tele van az virággal, növénnyel: csinált
3523 1 |                 a virágágyakban japán és az ind szigetek minden egzotikus
3524 1 |                 liánok, clematisok egész az üvegtetőzetig felkúsznak,
3525 1 |                 fa, csinált virág. Mikor az úrnő kijön a kertbe, az
3526 1 |                  az úrnő kijön a kertbe, az ablakokból tarka pillangók
3527 1 |              melyik virágnak múlt el már az ideje, minek kellene már
3528 1 |                 odaszúrja a jelző karót, az utódjának a nevével. Semmi
3529 1 |                 Egyes-egyedül jár ott, s az egyetlenegy tükör, amiben
3530 1 |             meglátja, a nagy vízmedence, az is csak látszatul van ott,
3531 1 |                 visszatükrözött alakját. Az egykor búzakalászszín-szőke
3532 1 |               haj milyen ezüstszín most! Az a fehér lánggal égő arc
3533 1 |               már olyan, mint a márvány, az ajkak összeszorultak a nagy
3534 1 |                 a homlok közepén ott van az a nagy fölkiáltó jel: az
3535 1 |                 az a nagy fölkiáltó jel: az örök panaszhang mély redője.~
3536 1 |                redője.~Úgy jár ott, mint az árnyék. Vissza-visszatér
3537 1 |                  hogy meg ne lássa őket.~Az asztalkáján ott vannak a
3538 1 |               sárga madár, kanári talán; az szabályos időközönkint föláll
3539 1 |                 megint szárnya alá dugja az orrát, s tovább alszik.
3540 1 |                  orrát, s tovább alszik. Az úrhölgy minden reggel fölhúzza
3541 1 |             fölhúzza a kalitka óraművét, az is csak csinált madár, s
3542 1 |             könyve a bujdosók világáról. Az ő mindennapi olvasmánya.
3543 1 |                  légióit. Sokszoroztatja az ezereket, a forintokat és
3544 1 |               hogy mennyivel szaporodott az a kincs, aminek ő a föld
3545 1 |                már akkor meg van terítve az asztala. Egyetlenegy teríték
3546 1 |                  a földi próza munkáját, az emberélet legfőbb célját,
3547 1 |                emberélet legfőbb célját, az evést, egyedül.~És ha annak
3548 1 |               nincsen húr, néma hangszer az, ujjai végigfutnak a billentyűkön,
3549 1 |                senki sem hallja, egyedül az ő lelke.~S ha leszáll azt
3550 1 |                 a kandallója elé, s nézi az izzó parazsat, hogy válik
3551 1 |                 s újra felszítja azt.~Ez az élete Beátának, akit életében
3552 2 |                  ki a kastély udvarából; az egyik egy fehér szamáron
3553 2 |                   mind a két csizmájának az orra szét van nyitva a talpánál,
3554 2 |             kilátszanak rajta a lábainak az öregujjai, ami egyúttal
3555 2 |                 hiányosságára is rávall. Az arca nem volt rút; szabályos
3556 2 |               tele mindenféle emlékeivel az ütés, vágás, karmolás foltjainak
3557 2 |       szalmakalap van a fején, amit csak az imádság tart össze, körültűzködve
3558 2 |                  szedett pipacsvirággal. Az alól szétszórva libeg alá
3559 2 |                lábát, s úgy vágtat végig az utcán, hogy a lovagnak két
3560 2 |              dévajabb jókedvvel paskolja az eléje került szamarat: „
3561 2 |               kis baronesznek már megint az esze tisztul! Látszik, hogy
3562 2 |                  a vetéseken, s onnan be az erdőbe.~Ott leszállnak a
3563 2 |           Koczurra bízta a kamrakulcsot: az meg azóta mindig vadászni
3564 2 |             akármit. Pénzt szereznénk, s az elköltenők.~– De hogyan?~–
3565 2 |             csinálnék.~– Azért becsukják az embert.~– No, hát valami
3566 2 |                    Mit? Mit? Te! A minap az a szobalány, akit a mama
3567 2 |                elkergetett, azt kiabálta az udvaron, hogy a mama cirkuszlovarnő
3568 2 |                szajkókat a Rokomozernek, az mindenféle madarakkal kereskedik
3569 2 |                No, hát majd szaggatom én az enyémet; felmászok én a
3570 2 |                könnyű alsó ruhában, mint az evet, gyorsan fölkapaszkodott
3571 2 |              beledugdosta őket a keblébe az inge alá. A lejövetel annyival
3572 2 |              őket.~Egészen kipirult bele az arca.~– No, nesze, te gyáva,
3573 2 |                 a lábadat?~– Eh! Nem fáj az a kutyának!~Ezalatt fölvette
3574 2 |                  a leszórt felöltönyeit, az egyik elvesztett harisnyakötőjét
3575 2 |              haja tele lett fagyönggyel, az meg éppen nagyon jól illett
3576 2 |              azokat ma el. Majd bekíséri az erdőkerülő. Aztán a madarakat
3577 2 |                hosszú papiros hatost.)~– Az is szép kereset lesz.~–
3578 2 |             bárónak meg egy baronesznek.~Az volt a kérdés, hogy ki vigye
3579 2 |           szatócs elé értek, s megálltak az ostornyél- és paprikafüzér-kirakat
3580 2 |              vele a szatócsbolt ajtaján.~Az öreg Rokomozer éppen sáfrányt
3581 2 |                apró papírokba. Mivelhogy az a paraszt olyan gourmand,
3582 2 |             paraszt olyan gourmand, hogy az igazi sáfrány közé okvetlenül
3583 2 |               Hát miféle Mátyást? Hiszen az nem madár, hanem szűcsmester
3584 2 |        mindenfélét.~– Uram s én Istenem! Az emberek is annyit beszélnek
3585 2 |            beszéljenek? Hát aztán milyen az a mátyásmadár?~– Itt van
3586 2 |            Huszonkétezer hold erdeje van az apámnak, onnan hoztam, magam
3587 2 |              Huszonkétezer hold erdő! Ha az én apámnak huszonkétezer
3588 2 |             tudja ugye, a baronesz, hogy az új szolgabíró kidoboltatta
3589 2 |                   No, hát nesze, edd meg az apáddal meg a szolgabíróddal
3590 2 |                Azzal kirohant a boltból, az ott künn ácsorgó testvéréhez.~–
3591 2 |           szatócsboltba.~Rokomozer éppen az őrölt kávéval vessződött.
3592 2 |                 tudni fogja, hogy vannak az életben gyakran pillanatnyi
3593 2 |                  nehéz helyzetek, amiket az ember nem maga okozott.~–
3594 2 |            beszélni!~– Ily pillanatokban az ember kénytelen a kipróbált
3595 2 |                   báró Opatovszky Arnold az elfogadó. Írhat ön bele
3596 2 |               éves, s már ilyen jól érti az üzletet!~– Azonkívül felhatalmazzuk
3597 2 |                  forgatónak Koczur urat? Az még igen jó firma.~Erre
3598 2 |                most kivergődni?~Előhozta az ablakból az oda közbámulatra
3599 2 |         kivergődni?~Előhozta az ablakból az oda közbámulatra kitett
3600 2 |           fiókostól, s kitette a pudlira az előkelő vásárlók elé. A
3601 2 |            baronesz, s úgy találta, hogy az igazi arany.~– Nos, hát
3602 2 |               Nem látni ilyen szépet még az Ambraser Sammlungban sem;
3603 2 |           drágasága meg békateknő.~– Hát az arany cserebogár?~– Rézből.~(–
3604 2 |                  húszas? – Nem? – Kettő. Az sem? – No? Hat három?~–
3605 2 |                  Micsoda párját? Én csak az egyik függőmet adtam el.
3606 2 |             kiment a divatból.~– De csak az egyiknek. Szervusz, öreg!~
3607 2 |                  innánk! Te! Veres bort. Az sokkal jobb, mint a fehér.
3608 2 |                  Én fizetem. Hanem előbb az én kedvemért gyere el a
3609 2 |                  fiú, s követte kullogva az előresiető húgát.~– Te,
3610 2 |                    Te, Czenczi!~– No. Mi az?~– Én utánaszámítottam,
3611 2 |                  baronesz széttaszigálta az útjokból a fejeiket összedugó
3612 2 |                  rá vissza.~– Elhallgass az ilyen szóval, mert kitagadlak!~(
3613 2 |                szóval, mert kitagadlak!~(Az igaz, hogy nagyon is el
3614 2 |           kellett fajulni Arnold úrfiban az Opatovszky vérnek, ha egy
3615 2 |                 a kis baronesz; odadobva az egyik ezüstpénzt.~(Akkor
3616 2 |                  ezüstpénzt.~(Akkor volt az, mikor híre kerekedett,
3617 2 |             igazán bámulatra méltó dolog az, hogy az ember a játékon
3618 2 |           bámulatra méltó dolog az, hogy az ember a játékon nemcsak
3619 2 |                 menetelednek is – felelt az durcásan vissza.~– De annak
3620 2 |             Kérem, annak a kukkinzloknak az ára két krajcár – rebegé
3621 2 |                 a sátrak alatt.~– Kérem, az a kukkinzlok két krajcár –
3622 2 |                  krajcár – hirtelenkedek az utánuk iramodó vegyesárus,
3623 2 |                 a sarkukban maradt ezzel az állítólagos jogigénnyel,
3624 2 |                  teteje pedig ponyvából. Az elejét különféle viaszosvászonra
3625 2 |             majomnak öltözött ember, aki az egyik első lábával egy öreg
3626 2 |           dorombot pengetett a szájában, az alsó lábaival réztányérokat
3627 2 |          virtusait, s aközben kiszemelve az áldozatot a sokaság közül,
3628 2 |              akinek a zsebében ágaskodik az öt garas ennyi műélvezet
3629 2 |                  megváltásáért.~Amint ez az indus meglátta a népsokaság
3630 2 |            testvérpárt, azonnal lefutott az emelvényről, s a bódé veresfüggönyös
3631 2 |                  kegyeskedett észrevenni az őket illető mély bókot és
3632 2 |                 fele is való annak, amit az ön programja ígér, akkor
3633 2 |           születése napjára. Vous savez. Az a nagy palota a szökőkúttal
3634 2 |                nagy palota a szökőkúttal az udvarán. Van saját színházunk
3635 2 |           veszteg, és ne fecseg annyit!)~Az impresszárió kannibáli módon
3636 2 |               belépti jegyeket.~– Mi itt az entrée? – kérdé Czenczi
3637 2 |               emberevők nagyfejedelme.~– Az én két krajcárom – a kukkinzlokért.~
3638 2 |        leskelődve.~Odabenn ezalatt folyt az előadás.~„Szép Dalinka kisasszony,
3639 2 |            Dalinka kisasszony, más néven az alföldi tündér előadása
3640 2 |               palotás- és csárdásszóló.”~Az alföldi tündér éppen akkor
3641 2 |               piros vakolat ábrázatjáról az izzadtságos igyekezet miatt.
3642 2 |                  garas és két garas volt az entrée (még itt garasban
3643 2 |                 itt garasban beszéltek), az első hely egészen üres volt,
3644 2 |             Czenczi baronesz pedig éppen az ellenkező véleményt osztá.~–
3645 2 |            direktor úr – mondá franciául az udvarias vadembernek –,
3646 2 |           nemzeti táncnak. Ez a koronája az előadásnak.~Ebből persze
3647 2 |             tehát ellent sem mondhatott.~Az impresszárió azonnal készségesen
3648 2 |              eltűnt a ponyva mögé, ahova az alföldi tündér bevégzett
3649 2 |       fertelmesebben ugrál. Ő itt hagyja az egész komédiát, visszakéri
3650 2 |              capo! – kiáltozott tapsolva az előkelő nézőpár, míg a karzat
3651 2 |            tiltakozásának.~– Veru bozse, az ilyenekre oda se kellene
3652 2 |           ilyenekre oda se kellene nézni az olyan gyermekeknek, mint
3653 2 |            tapsolni neki. Csak én volnék az anyjuk! – patvarkodék a
3654 2 |              második hely első padjában.~Az impresszárió sietett helyreütni
3655 2 |          palackból, egy székből, magából az impresszárióból és egy kis
3656 2 |                 állva nyújtá ki a lábait az ég felé.~– Juj, juj! Jesuska
3657 2 |                 most jönni, komédiás úr? Az ostromló pudlikutyák? Hallja,
3658 2 |               mind nem hallgatott ezekre az interpellációkra, mert ő
3659 2 |                illik, nem várva be végig az egész előadást.~A director
3660 2 |                 után, hogy vajon mi lesz az a nagylelkű jutalom, amire
3661 2 |          spencerét összetűző mellcsatot, az arany cserebogárral (rézből),
3662 2 |               művészfőnöknek.~– Csak ezt az ékszert mutassák önök a „
3663 2 |               applombbal, mint aki annak az öntudatával lépeget, hogy
3664 2 |               sok ilyen vevőt kaphatnék!~Az úri testvérpár pedig büszkén
3665 2 |              mondá Arnold báró. – De hát az én traktám?~– Majd ennek
3666 2 |            kivált mikor összeverekednek. Az még szebb, mint a komédia.~
3667 2 |               keresztlábú asztal egészen az övé, meg a rajta végignyújtott
3668 2 |               rakoncátlan vendéget, mert az kegyetlenül fizet, csak
3669 2 |               hogy egymagának lefoglalta az egész asztalt. – Éppen most
3670 2 |                  dobta ki onnan a betyár az urasági hajdút meg a megyei
3671 2 |              alkalmatlanságot csináltak.~Az a másik meg, akit eltűr
3672 2 |                 osztogatja a vevőknek. – Az öreg csaplárosnak elég dolga
3673 2 |            szaladtok mindjárt?” – rivall az rájuk egyszer-egyszer, a
3674 2 |         felemelve. Szaladnak is azonnal.~Az ifjú úri testvérpár megállt
3675 2 |                   a nyalka betyárlegény, az új nóta, meg az édes pecsenyeillat.
3676 2 |            betyárlegény, az új nóta, meg az édes pecsenyeillat. Lehetett
3677 2 |            pecsenyeillat. Lehetett látni az arcaikon, hogy az nekik
3678 2 |                  látni az arcaikon, hogy az nekik mind a három tetszik.~
3679 2 |                bort be tudnál-e vágni?~– Az sem lehetetlen.~– Hát az
3680 2 |                 Az sem lehetetlen.~– Hát az a leánycseléd kicsoda ott
3681 2 |             belül, aztán telepedjetek le az asztalhoz: én vagyok az
3682 2 |                  az asztalhoz: én vagyok az az úr, aki fizet. No, ne
3683 2 |                  asztalhoz: én vagyok az az úr, aki fizet. No, ne féljetek
3684 2 |                  nekem ez a ház! Kirúgom az oldalát!” No, hát most!
3685 2 |             egészen csendesen visszamegy az asztalhoz, s rákönyököl
3686 2 |              hogy egészen hiányzott nála az az erkölcsi érzék, ami különbséget
3687 2 |                egészen hiányzott nála az az erkölcsi érzék, ami különbséget
3688 2 |              csalni, hazudni, eltitkolni az embernek a mindennapi föladata.~–
3689 2 |                éppen olyannak kell lenni az egyik írásnak, mint a másiknak.
3690 2 |                   nem tanulnád-e meg azt az én nótámat: „Én a vajdát
3691 2 |                  bánom!”?~De, sőt inkább az volt a legforróbb vágya
3692 2 |                volt, és igen jó hallása: az első eldalolásra már övé
3693 2 |                  sok nép összecsődült, s az Czenczi baronesznek nagyon
3694 2 |           vakargatta ki szépen a betűket az útlevélből: senki sem ügyelt
3695 2 |                már ezt megyek megmondani az anyjának.~Arnold báró ezalatt
3696 2 |            Arnold báró ezalatt elkészült az útlevéllel. Ügyesen végezte.
3697 2 |                 a táncosnéját, s odament az asztalhoz.~– No, öcsém,
3698 2 |              kell több bor.~– No, de már az én kedvemért. (Nyilván nagyon
3699 2 |                rögtön hasznára fordítani az intést, a betyár hirtelen
3700 2 |                 lacikonyhából, hogy mire az körülnézett, már kinn volt.
3701 2 |                 utánapenderíté úgy, hogy az egyenesen odarepült a bátyja
3702 2 |              táncos, hallod?~– Táncoljon az akasztófán!~– Azt mondta
3703 2 |                     S aztán végigdalolta az utcán pacsirtahangjával
3704 2 |           kényszerítette rá.~Valljuk meg az igazat, hogy hol a bátya
3705 2 |                éppen akkor érkezett haza az útról, Diadém úr kíséretében.
3706 2 |              nyakába ugorva, megcsókolta az ajkait egész őszinte örömmel,
3707 2 |            ajkait egész őszinte örömmel, az is őtet vissza: ahogy két
3708 2 |               Arnold is elődugta a fejét az oszlop mellől; franciául
3709 2 |              mama haragudni. Hanem amint az ő borzas fejét megpillantotta,
3710 2 |                  húgának. – Most beszéli az inas, hogy a falu végén
3711 2 |                 nemes lelkű, s én vagyok az, aki minden rosszra ráveszlek.~–
3712 2 |         szobájába, maga meg visszafutott az előtornácba.~A vén kapus
3713 2 |                mamának? – kérdé, elállva az útját.~– Igenis. Szolgálatjára –
3714 2 |          pipafüstösen bevinni a mamához? Az mind a fejéhez veri magának.
3715 2 |                 kapus ezalatt bejött már az előszobába. Czenczi kikapta
3716 2 |            fehérneműs sürgető levele, ez az ékszerész fenyegető levele,
3717 2 |         ismeretes volt.~– Ennek már kell az otkolon, mert ezt a mama
3718 2 |                 komornájától tanulta el.~Az illatszertől az egész levél
3719 2 |              tanulta el.~Az illatszertől az egész levél egyszerre átlátszóvá
3720 2 |              átlátszóvá vált, s ha akkor az ember a levelet a tükör
3721 2 |                tartalmát. Pár perc múlva az illatszer elpárolog, s nem
3722 2 |                lépve, annyit olvasott ki az átlátszóvá tett levélből: „
3723 2 |        bejelentem a bárónémamánál.~Azzal az illatszerből a saját tenyerébe
3724 2 |                 töltött, s megmosta vele az arcát, aztán szép nyugodtan
3725 2 |             mikor én beszélek, alkalmazd az arcodat ahhoz, amit én mondok:
3726 2 |               más is lát.~– Hiszen éppen az bánt, hogy más is lát. Nem
3727 2 |                De én ki nem állhatom azt az embert.~– Nekem pedig ideálom.
3728 2 |                 asztal előtt ült, előtte az odavetett lovagvessző; a
3729 2 |                  hogy egy olyan embernek az életéről és haláláról van
3730 2 |               részesül.~– Ugyan ki lehet az?~– A bárópapa.~– Ah!~– Igenis
3731 2 |               bárópapa.~– Ah!~– Igenis ő az, aki ma éjjel haza fog érkezni,
3732 2 |                meggyilkolva és kirabolva az útfélen.~A báróné meglepetve
3733 2 |                  a bárónét a tárcájával, az is kivett belőle egyet,
3734 2 |           nevezesz te délelőttnek?~– Azt az időt, amikor még az ember
3735 2 |                  Azt az időt, amikor még az ember nem ebédelt.~– Akkor
3736 2 |                  haját. Két gyermek volt az ölében, egy a hátán. Azok
3737 2 |                  egy a hátán. Azok közül az egyik sánta volt, a másik
3738 2 |                ha hallottad volna azokat az áldásokat, amiket reszkető
3739 2 |            veszett el?), megtörölte vele az orrát, a szemeit, s megint
3740 2 |               tovább. Ha koplaltunk, hát az is a miénk volt.~– De a
3741 2 |              tiszttartó azt mondta, hogy az utóbbi fagy nagyon megártott
3742 2 |                   melyik a rozs-, melyik az árpavetés.~– Ezt csak a
3743 2 |               gyakorlat által szerzi meg az ember magának – mondá Czenczi
3744 2 |        ábrázattal. Kért, hogy térjünk be az atelier-jébe, igen komoly
3745 2 |                 hogy ne nyugtalankodjam: az az ügy, mely oly égetővé
3746 2 |              hogy ne nyugtalankodjam: az az ügy, mely oly égetővé vált,
3747 2 |                   mely oly égetővé vált, az ő mai hazaérkezése után
3748 2 |              néztek. Ez nagyon közel jár az igazsághoz. Holmi lejárt
3749 2 |                  mondta Rokomozer, hanem az Arnoldnak – mostanában nagyon
3750 2 |              fejem fölül!” – No, hát azt az Arnold érti, én nem vagyok
3751 2 |            keresztül igen könnyen érheti az embert valami veszedelem.
3752 2 |                  beszélte a Rokomozer. – Az elébb, alig két órával ezelőtt,
3753 2 |                  ezelőtt, volt itt nálam az az alföldi tündér vagy micsoda?
3754 2 |               ezelőtt, volt itt nálam az az alföldi tündér vagy micsoda?
3755 2 |                 vagy micsoda? No, tudja, az a komédiámé, ki itt a bódéban
3756 2 |               hogy valaki kirabolja őket az erdőben. – Sohasem hallottam
3757 2 |                 többször hallottam, hogy az ilyen csavargó, szemfényvesztő
3758 2 |               méltóságos papa ellen, aki az éjjel fog hazaérkezni.”
3759 2 |                 öt forintot, Rokomozer.” Az öreg csak fejét lógázta,
3760 2 |                 perc alatt úgy meghódítá az alföldi tündér szívét, hogy
3761 2 |              alföldi tündér szívét, hogy az semmi titkát nem bírta előtte
3762 2 |             azért mindig van pénze elég. Az pedig most ott iszik és
3763 2 |               volt annyit megtudnunk. Ez az! A rabló. Ennek a számára
3764 2 |               lőszert. Ez akarja a papát az éjjel az útban kirabolni. –
3765 2 |                  akarja a papát az éjjel az útban kirabolni. – A mama
3766 2 |                Keresztül-kasul jártuk mi az egész vásárt, de nem találtunk
3767 2 |        lacikonyhában együtt a betyárral. Az pedig előbb leitatta őket,
3768 2 |                  Minket leigézve tartott az a gondolat, hogy, ime, ez
3769 2 |               csaknem egyszerre. „Én ezt az embert lefőzöm és leitatom” –
3770 2 |                 én. „Én pedig leütöm, ha az neked nem sikerül!” – mondá
3771 2 |           jókedvre derülni.~– Hát azután az lett belőle, hogy én előbb
3772 2 |            meghódítottam a fickót. Hanem az a másik dolog nem sikerült.
3773 2 |              vágott neki a karjára, hogy az bénultan esett alá. A veszedelmes
3774 2 |                báróné kacagva, s ledobta az asztalról a lovagvesszőt.~–
3775 2 |           aludjátok ki a mámort. Majd ha az apátok megjön, lehívatlak
3776 2 |              baronesz nagyon sokat adott az etikettre.~
3777 3 |             második emeletbe. Ott voltak az ő szobáik: együtt a nevelőikével,
3778 3 |                  Czenczi baronesz, amint az anyja ajtaján kiszökött,
3779 3 |                  akartak: jön a Mikulás! Az egyik nevelő nagyokat hazudott
3780 3 |                  istenek történetéből, s az is úgy tett, mint aki komolyan
3781 3 |                 mondjunk ennek meg annak az embernek, hogy meg ne tudja
3782 3 |              embernek, hogy meg ne tudja az igazat. – Aztán szidták
3783 3 |                   hogy hazudik a paraszt az ispánnak, az ispán a zsidónak,
3784 3 |           hazudik a paraszt az ispánnak, az ispán a zsidónak, a zsidó
3785 3 |            négynek s a szép asszony mind az ötnek! Hiszen rendes mesterség
3786 3 |              térdig a sárban, mint ehhez az élethez.~– Nagyon hamar
3787 3 |                  el nekem, hogy olyan jó az, az ember annyit mulat rajta.
3788 3 |                 nekem, hogy olyan jó az, az ember annyit mulat rajta.
3789 3 |               hozzá, mint a tied, akiből az első rátekintésre meglátják,
3790 3 |             rátekintésre meglátják, hogy az most hazudott, hanem úgy
3791 3 |                  tanítják, hogy nem kell az embernek a szemét meghunyorítani,
3792 3 |                 meghunyorítani, nem kell az arcát félteni a vágástól,
3793 3 |              kitalálni, hogy hol hagyott az ellenfél valami rést, ahol
3794 3 |             lehet neki vágni? hát látod, az énnekem éppen olyan gyönyörűség,
3795 3 |                hazudás?~– Hát persze. Te az egyikben vagy kitűnő, én
3796 3 |                   Ugyan ne szóld meg hát az apánkat!~– No, nézd! Egyszer
3797 3 |                  hogy a bárópapa nem ért az elsőhöz, azért mégis mindenkit
3798 3 |                Czenczi baronesz felkapta az asztalról az ott heverő
3799 3 |           baronesz felkapta az asztalról az ott heverő meglehetősen
3800 3 |               még én nem ismertem. Ezzel az ulánus tiszti jelmezzel.
3801 3 |          jelmezzel. Kíváncsi vagyok arra az ellenségre, akit a papa
3802 3 |           feltartani a fejét. – No, erre az alakjára már én is emlékszem
3803 3 |                 kiabáltak, szitkozódtak, az egyik a kezednél, a másik
3804 3 |                 másikra, hol a régi, hol az új nevét használja. Néha
3805 3 |                  együtt, azok mellé majd az igazi keresztnevét, majd
3806 3 |       hivatalosan ki van rá mondva, hogy az aláírását csak úgy fogadják
3807 3 |                  gyűrűjével, amit mindig az ujján hord, odanyomtatja
3808 3 |                  egy kedvenc szobalánya, az beszélte nekem. Annak meg
3809 3 |                papát. Úgy látom, hogy ez az egyedüli ember, aki őneki
3810 3 |             annak.~– Ki nem állhatom ezt az embert, olyan bizalmaskodva
3811 3 |                  mi kastélyunkat egészen az építészeti szabályok szerint,
3812 3 |               rajta; de el szoktam dugni az ágy fenekére, hogy ki ne
3813 3 |                  tanítottak. Készen volt az egész, csak egy kis igazítás
3814 3 |                hogy meglepjem vele, csak az a baj, hogy a gyertyám mindjárt
3815 3 |                gyertyám mindjárt elég.~– Az ám, másikat pedig nem adnak.
3816 3 |                amivel nagy parádé idején az inas a szobákat szokta kifényesíteni.~–
3817 3 |               vele?~– Azt csinálom, hogy az alsó szoknyám kötőjéből
3818 3 |    csengett-bongott benne tíz élő lélek, az is egymástól szétszórva.~
3819 3 |              Arnoldnak ki kellett nyitni az ablakot, hadd jöjjön be
3820 3 |                  kis friss levegő.~Amint az ablakot kinyitotta, valami
3821 3 |              orrhangokon, néha nem tudja az „r”-et kimondani, majd meg
3822 3 |                azt így meg.~– De pedig ő az, mert nagyon káromkodik.
3823 3 |                  kutyalélek!”.~– Akkor ő az! Ez az ő szavajárása.~–
3824 3 |           kutyalélek!”.~– Akkor ő az! Ez az ő szavajárása.~– Siessünk
3825 3 |                  ezúttal kitalálni, mert az egészen rögtönzött megjelenés
3826 3 |        rögtönzött megjelenés volt. Ebben az alakban nemcsak saját két
3827 3 |                 felszínén szokott úszni: az orráról le volt horzsolva
3828 3 |             kísérte, lámpással világítva az útjába.~– Ezer milliom kutyalélek! –
3829 3 |                 szobájából Diadém úrral, az inas is a gyertyával.~A
3830 3 |              Háromszor dűltünk föl ebben az átkozott útban. Egyszer
3831 3 |                  a szolgabírót. Így kell az utat tartani az én birtokomon
3832 3 |                 Így kell az utat tartani az én birtokomon keresztül?
3833 3 |               kutyák majd lehúztak ebben az útban, azt gondoltak, prikulics
3834 3 |                 Arnold, menjen! Segítsen az apjának az öltözésnél.~–
3835 3 |              menjen! Segítsen az apjának az öltözésnél.~– Kell is nekem
3836 3 |                is nekem oda kölyök. Elég az inas.~A báróné azonban nem
3837 3 |                  a báróné magával hozott az útról (a szakács még mindig
3838 3 |                 hivatalába); rumot, bort az asztalra rakták, s midőn
3839 3 |            képpel futott be a szobába, s az ablakfüggöny mögé rejtette
3840 3 |                sajátszerű fegyverzetben. Az egyik lábán nem volt lábtyű,
3841 3 |                ahelyett rá volt szorulva az a bizonyos szarvasbogár
3842 3 |                  csizmahúzónak hívnak, s az minden léptével nagyot csattant
3843 3 |               kezében, a jobbjában pedig az a mankóforma szerszám, amivel
3844 3 |                úr elállta a dühösködőnek az útját.~– No, nono! Mi történt?
3845 3 |         törekedik, hogyan semmisítse meg az ő szülőapját! Nincs elég
3846 3 |                  mentori kegyességgel…~– Az mindegy! Azt kérdem tőle:
3847 3 |              tudod.~– Én nem tudom, mert az én epochámban nem tanítottak
3848 3 |               nem tanítottak görögül, de az ő epochájában már tanítanak;
3849 3 |       beszélhetünk később. Remélem, hogy az útban nem történt önnel
3850 3 |                    Háromszor felfordulok az úton. Egyszer belefulladok
3851 3 |            Egyszer belefulladok a sárba. Az orromról lehorzsolok három
3852 3 |                 hogy nem történt-e velem az úton valami komolyabb baleset.~–
3853 3 |          rablófélével?~– No, hiszen csak az jött volna most elém. Még
3854 3 |           Mármint a pénzemet?~– No, igen az egész összeget, amit magával
3855 3 |           összeget, amit magával hord.~– Az egész összeg, amit magammal
3856 3 |                  forint ötven krajcár.~– Az lehetetlen, hisz ön írta
3857 3 |                Rokomozernek? Ki meri ezt az istentelenséget állítani?~–
3858 3 |                  Rokomozernél.~– Hogyan? Az én saját gyermekeim lépnek
3859 3 |                     Eszerint én hazudok! Az én szavam a hazugság!~Most
3860 3 |            közbelépett Czenczi baronesz. Az önfeláldozó gyermeki szeretet
3861 3 |               vitát, drága szülőim! Nem! Az én kedves atyámnak nem szabad
3862 3 |                 Én hazudtam! Én vétettem az igazság ellen. Büntessetek
3863 3 |                  pénzt?~– No – ami igaz, az igaz. De nem ma!~– No, hát
3864 3 |              egymást.~– Nem bánom. Hanem az a gazember üljön velem szembe,
3865 3 |              amit lenyel. Ez képes volna az apját megölni: úgy tartja
3866 3 |                  hát, no! Kétezer forint az egész.~– Négy napja, hogy
3867 3 |                Tudom. Például Pozsonyban az „Arany Rózsá”-nál a fáraó-bank!~–
3868 3 |               Micsoda fáraó-bank? Nem is az „Arany Rózsa”-nál van. Ott
3869 3 |               szép chansonnette-énekesnő az arénában.~– Micsoda chansonnette-énekesnő?
3870 3 |                 mondd azt, hogy kirabolt az úton egy alföldi betyár.~
3871 3 |                 a csinált düh. Fölugrott az asztaltól, s az asztalkendője
3872 3 |                Fölugrott az asztaltól, s az asztalkendője két végét
3873 3 |         elkeseredéssel kiálta föl:~– Óh, az borzasztó, mikor ilyen elvetemedett
3874 3 |               vannak egy „ilyen apának”!~Az ilyen apára való hivatkozás
3875 3 |           kergetik el, s ezzel megszűnik az inkvizíció. A két gyertyatartó
3876 3 |                 A két gyertyatartó közül az egyiket felkapta, s indult
3877 3 |          kiszabadítva a bátyja gallérját az apja körmei közül. – Hiszen
3878 3 |                  rebegve:~– Oh, barátom! Az irtózatos, mikor egy apának
3879 3 |                  értette, hogy visszaült az asztalhoz, s elkezdte a
3880 3 |              sonkát fogyasztani; ez volt az ő dolgának a folytatása.~–
3881 3 |      hovafordításáról.~– Öhöm – vakkantá az rá, teletömött szájjal.
3882 3 |              hogy amit most fog elsütni, az olyan puska lesz, amitől
3883 3 |              Azonnal hozzáfogok, mihelyt az én kedves Diadém barátom
3884 3 |          felvilágosítani, hogy hová lett az apátvári uradalomnak tizenhárom
3885 3 |                  vasgyár, a schweizerei, az üveghuták javadalmai? A
3886 3 |        beruházások, amiket létrehozatott az én költségemre, amikre annyi
3887 3 |                kellett már nőni, hogy ha az napfényre kerül, akkor az
3888 3 |                az napfényre kerül, akkor az én számadásra váró kétezer
3889 3 |             elhoztam magammal mindazokat az adatokat és okmányokat,
3890 3 |                  maga mellett Koczurt, s az esze nagyobbik részét annál
3891 3 |                 a vadászatra. Ostendéből az osztrigát, Johannisbergből
3892 3 |       Johannisbergből a bort s Berlinből az elsőrendű énekeseket és
3893 3 |                Amíg most – segített neki az eszmekört kiegészíteni maga
3894 3 |                  rongyosan, s azok közül az egyik, hogy egy ebédet kiszédeleghessen
3895 3 |                 felvenni, hogy a réginek az uzsoráját kifizessék vele?
3896 3 |           ostobaság! Mindennek a kormány az oka. A vasgyárak tönkrementek,
3897 3 |                  Negatív jövedelme.~– Mi az a negatív jövedelem?~– Hát
3898 3 |                 negatív jövedelem?~– Hát az, hogy rá kellett fizetni.~–
3899 3 |      szenvedélyeiről; „mi” azonban ennek az ellenkezőjét tettük, éppen
3900 3 |            legnagyobb veszedelme azonban az apátvári uradalomnak ebből
3901 3 |                család, a Temetvényiek és az Opatovszkyak között.~– No,
3902 3 |                 úgy hiszem nem én vagyok az oka.~– (Hanem én! – veté
3903 3 |                  lehúzza önnek a lábáról az utolsó csizmát, és koldusabbá
3904 3 |                kidőlt lovat is láthatott az árokparton heverni.~– No,
3905 3 |                 ez így megy végtől végig az egész uradalmon keresztül,
3906 3 |               csináltatja meg a vármegye az utakat?~– Hiszen ez a kulcsa
3907 3 |             utakat?~– Hiszen ez a kulcsa az egész veszedelemnek. Temetvényi
3908 3 |               Bécsben a kormánynál, hogy az eddigi országút helyett,
3909 3 |                 szempontból előnyösebbet az eddiginél, s amint ez az
3910 3 |                 az eddiginél, s amint ez az új országút meg lett nyitva,
3911 3 |                 felhagytak. Ezzel azután az egész birtok az enyészetnek
3912 3 |             Ezzel azután az egész birtok az enyészetnek és pusztulásnak
3913 3 |                esztendeig nem gondoznak, az azután nem út többé. A miénk
3914 3 |                    Tán nem tettük? Mikor az egyik kancellárt kapacitáltuk,
3915 3 |           kancellárt kapacitáltuk, akkor az kapta magát, odább ment,
3916 3 |                 nagyobb volt annál, hogy az apátvári országút miatt
3917 3 |          Temetvényi grófot megharagítsa. Az eredményt már most tetszik
3918 3 |                  már most tetszik látni. Az utunkra, aki a nyakát ki
3919 3 |             tudja kivontatni a szekerét. Az utazó inkább még egyszer
3920 3 |                lehet már ideédesgetnünk; az egész apátvári uradalomnak
3921 3 |                     Hát csináltassuk meg az útunkat magunk.~– Erre magam
3922 3 |              Nekem magamnak is járt ezen az eszem. Addig lótottam-futottam
3923 3 |          kormánytól kölcsönt kapuk ennek az útnak a helyreállítására.
3924 3 |                 ígérve. Én meg is tettem az előintézkedéseket. Hanem
3925 3 |             elrontott mindent.~– Ki volt az a semmirekellő? – kiáltá
3926 3 |        Kegyeskedjék csak visszaemlékezni az én igen tisztelt barátom,
3927 3 |                   ez furcsa!~– Nem értem az egész esztendőt, hanem úgy –
3928 3 |            Különös egy kérdés!~– Például az olaszországi útja alatt.~–
3929 3 |                mind számot adjak – itt – az asszony előtt?~– Óh, kérem,
3930 3 |                  szétnézett a világba, s az ujjain számolgatá: „Híres,
3931 3 |                napra jut kettő. Ki lehet az? A vörös herceg? – Liszt
3932 3 |               Ezeket mind meglátogattam, az igaz. De csak azért, hogy
3933 3 |                 Útba estek.~– Éppen csak az igazit tetszett kifelejteni.
3934 3 |                Caprerában nem volt ön? – Az is útba esett, ugye?~– Úgy?
3935 3 |                 útba esett, ugye?~– Úgy? Az „öregúrnál!”~– Az ám, Garibaldinál.
3936 3 |                   Úgy? Az „öregúrnál!”~– Az ám, Garibaldinál. Aki minden
3937 3 |                  ember.~– Egészen kiment az eszemből, igazán mondom.
3938 3 |                tudom, hogy miről beszélt az öreg; annyit tudok, hogy
3939 3 |                 megtanított: hogyan kell az embernek kecsketejet reggelizni,
3940 3 |              valaki (kétségtelenül önnek az útitársa) aztán nagy históriát
3941 3 |        bocsátotta el őket magától.~– Ezt az ostoba Koczur tette.~– Meglehet
3942 3 |             Koczur tette.~– Meglehet biz az. Ez az interjú megküldetett
3943 3 |             tette.~– Meglehet biz az. Ez az interjú megküldetett az
3944 3 |                  az interjú megküldetett az olasz, angol és francia
3945 3 |            országháborító forradalmár ez az Opatovszky! Hogy köti a
3946 3 |                 többet tudni sem akartak az apátvári uradalomról, meg
3947 3 |       mindenestül hátravetett.~– De hisz az ostoba Koczur beszélt rá,
3948 3 |                  rá, hogy menjünk oda.~– Az ostoba Koczur önnek a megrontó
3949 3 |               báró.~– Juttassa ön inkább az akasztófára a semmirekellő
3950 3 |                 báró, báróné, Diadém úr, az volt a szerencsésebb, aki
3951 3 |                Tán csak nem hallgatózott az ajtóban? Kitelik tőle!)~
3952 3 |                  ajtóban? Kitelik tőle!)~Az arca gömbölyű volt, mint
3953 3 |                 mást kifejezni, mint ezt az örökös mosolygást. Ez nevet,
3954 3 |            Legfeljebb a csizmái sárosak. Az pedig őt nem bántja. Majd
3955 3 |             bőségesen ráragadt. Elég, ha az ember a bundába beletörölte
3956 3 |              ember a bundába beletörölte az ujjait. A bundát is csak
3957 3 |                 szalonban veti le. Elfér az egy pamlagon. – Ellenben
3958 3 |                 húzigál elő, sorba rakva az asztalra. Először egy sült
3959 3 |               sátoros cigány természete. Az evés-ivás kecsegtetése minden
3960 3 |             viszontagságait, afölött még az is kénytelen nevetni, akin
3961 3 |                miképp svihákoskodta ő ki az útban eső postamestertől
3962 3 |             akihez avégett tért be, hogy az összetörött hintó helyett
3963 3 |                   Hiszen felviheti nekik az inas is.~– Ah, persze, hogy
3964 3 |         közlendői vannak.~Amint kilépett az ajtón, a mellékszobában
3965 3 |                 a mellékszobában találta az inast. Valószínűleg az is
3966 3 |           találta az inast. Valószínűleg az is az ajtón hallgatózott.~–
3967 3 |                inast. Valószínűleg az is az ajtón hallgatózott.~– Vigye
3968 3 |                két pogácsát a tányérról.~Az inas eltávozott, ő maga
3969 3 |                elfogyasztá. Valószínűleg az inasnak is éppen annyi időbe
3970 3 |                 vesz a társalgás odabenn az ő eltávozta után.~Alig hangzott
3971 3 |         eltávozta után.~Alig hangzott el az ajtócsukás a szomszéd teremben,
3972 3 |                 mondá Kornélnak:~– Ettől az embertől meg kell önnek
3973 3 |              igyekezett kiinni, amit „ez az ember” kúrált mindannyink
3974 3 |              Anélkül én nem vagyok képes az ön ügyeit rendbe hozni.
3975 3 |                kéz markol bele mindenütt az én terveimbe, amiket a legfinomabbul
3976 3 |               mindent összekuszáljon. Ez az ember olyan önre nézve,
3977 3 |             ember olyan önre nézve, mint az árnyék, amely mindenütt,
3978 3 |              előtte is, utána is jár. Ez az ember maga több pénzébe
3979 3 |           tegezni szokta a bankárt, amit az ritkán adott vissza; csak
3980 3 |               elválhatlan totumfacjának, az csak legjobban érezheti
3981 3 |             mindennap összevész ön ezzel az emberrel? Nem mennek-e mindennap
3982 3 |                   Mindenik ellene. Énnek az embernek el kell önt hagyni!~–
3983 3 |             hagyni!~– De hogyan lehessen az? Hiszen ha mondom neki,
3984 3 |           kontemplatív része lesz benne. Az imént mondtam önnek, hogy
3985 3 |                  hát mit tud a Koczur?~– Az a kérdés már nem önre tartozik.
3986 3 |                 érdemeket szerez magának az állam körül, amik alapul
3987 3 |              alkalmatlankodhatik. – De – az ajtót hallom nyílni. – Ne
3988 3 |            beszéljünk erről most többet.~Az előszobaajtón az inas jött
3989 3 |                 többet.~Az előszobaajtón az inas jött vissza, azt Koczur
3990 3 |            pipáját; maga pedig benyitott az étterembe.~– Nos? Megörültek
3991 3 |               okos dologról.~Azzal leült az asztal mellé, s a dolmányzsebéből
3992 3 |             tányérra tette.~– Ebből csak az kap; akinek van a zsebében
3993 3 |         mivelhogy egyikük sem szerette – az ananászt; másodszor, mivelhogy
3994 3 |                No, hát akkor nekem marad az egész, mert az én zsebemben
3995 3 |               nekem marad az egész, mert az én zsebemben van ötezer
3996 3 |          kigombolta a kabátját, kihúzott az oldalzsebéből egy összehajtogatott
3997 3 |            fischlédert, s abból kivágott az asztalra egy csomagot, aminek
3998 3 |         kicserélni egy egész társaságnak az arcait.~Ezek az egykori
3999 3 |              társaságnak az arcait.~Ezek az egykori gazdag urak, akiknek
4000 3 |                hanem csak állampénzjegy.~Az ám: részegeskedés után jön