Part,  Chapter

   1 1 |                amiknek rendeltetésük az, hogy festményben nem nézik, regényben
   2 1 |            magával az eseménysorozattal, hogy együtt játszik vele; sőt
   3 1 |            ellenfél. Olyan hatalma volt, hogy tudott háborút viselni egyszerre
   4 1 |                 Lipótot. Az volt a terv, hogy vadászaton lepjék meg és
   5 1 |              kuporodva. A nép azt hiszi, hogy ő maga az, a szent, kővé
   6 1 |            Szegényebb és szaporább, mint hogy megélhessen az istenadta
   7 1 |           történetünk. Először elmondja, hogy mi történt „Tegnap”, azután
   8 1 |                 Tegnap”, azután meg azt, hogy mi történik „Ma”?~
   9 2 |                  foglalatosságon kapjuk, hogy a tükörbe néz, s azt huzamos
  10 2 |                  a számára.~Az egyik az, hogy – borotválkozik. Ez nem
  11 2 |                fiatal ember” számára az, hogy ő ezen a mai napon éppen
  12 2 |         becsületes tükrök szoktak lenni, hogy az embernek olyan kellemetes
  13 2 |                  rendes formájából, úgy, hogy penitencia azt az embernek
  14 2 |             számára. Csak akkor tűnt ki, hogy mennyire rászedte az üveges,
  15 2 |                 mire való a tükör? Arra, hogy az ember meglássa belőle,
  16 2 |                neked soha azt hazudozni, hogy valami szép vagy; sőt, az
  17 2 |              Velencéből hozatni akkorát, hogy talpig meglássa benne magát.~
  18 2 |                 már most hát azt hiszed, hogy ugyancsak szép legény vagy” –
  19 2 |                való ábrázat! Hát hiszed, hogy ekkora nagy fejjel lehet
  20 2 |              csaknem összeér! Nem látod, hogy a kisgyerekek elbújnak előled
  21 2 |              jegyet váltani? Azt hiszed, hogy szeretnek – azért, mert
  22 2 |              jelenté az ajtón keresztül, hogy sürgős levelek érkeztek.~–
  23 2 |               pedig az egész előnyöd az, hogy főszolgabíró vagy. Nono!
  24 2 |               olyan sűrű volt és kemény, hogy alig fogta a fésű.) Tudott
  25 2 |                 a fejedre volt kitöltve, hogy unalmas, prózai ember legyen
  26 2 |                előtt azon nyilatkozatot, hogy szívem már nem szabad. Ha
  27 2 |           görcsös rángatózása árulta el, hogy sír.~„Minden ámítás volt!
  28 2 |                Hát nem megmondtam előre, hogy el vagy ámítva? Senki sem
  29 2 |              köszönnöd annak a leánynak, hogy őszintén felvilágosított
  30 2 |               volna, amit sokan tesznek, hogy a kezüket az egyik embernek
  31 2 |             elfelejtetted nagy dühödben, hogy főszolgabíró vagy. Azt a
  32 2 |                gondviselés ez rád nézve, hogy így történt. Ki tudja, micsoda
  33 2 |             paksamétáidat.”~Addig-addig, hogy rábeszélte a tükör: menjen
  34 3 |                 annyira meg volt ijedve, hogy megszólítás helyett azon
  35 3 |            szerelmeért!” A vége az volt, hogy: „Nézze csak, kedves uramöcsém,
  36 3 |      bagolyrugdalást előre kitalálhatta, hogy kié. Ilyen betűket csak
  37 3 |                 kiokoskodhatta az ember, hogy őnagyságát is a fenntisztelt
  38 3 |                nagyon, bejelentve magát, hogy két nap múlva oda fog hozzá
  39 3 |           parancsolja a kegyelmes úrnak, hogy ő, mint a gorgói nemzetőrség
  40 3 |                 beosztva, készen tartsa, hogy azzal az ő megérkeztekor
  41 3 |               amikből mind az derült ki, hogy neki legkisebb kedve sincsen
  42 3 |                Kéri a főszolgabíró urat, hogy segítsen ezen a veszedelmen.~(
  43 3 |                meg azt lehetett kivenni, hogy „új” veszedelem is van.
  44 3 |                 érkezniök. Most értesül, hogy azokat a kormánybiztos úr
  45 3 |                állam nevében lefoglalta, hogy belőlük a hadsereg számára
  46 3 |               félórára átrándulni hozzá, hogy élőszóval elmondhassa előtte,
  47 3 |               most hát csak az a kérdés, hogy hogyan szaladjak egyszerre
  48 3 |             isteni gondviselés volt hát, hogy ez az örömnap így megkeserült.
  49 3 |                  víz le nem mosná rólam, hogy elszöktem a baj elől; kihirdetnének
  50 3 |               leánynak és a családjának, hogy nem mehetek a jegyváltásra,
  51 4 |             beíratás olyan gyorsan megy, hogy Illavay Ferencnek ideje
  52 4 |          felnézni a rubrikázott írásból, hogy szemügyre vegye a legényeket,
  53 4 |               amiről azt hiszi az ember, hogy mikor legjobban fenyegetőzik,
  54 4 |                van nőve fekete bozóttal, hogy csak a két szeme villog
  55 4 |            vissza akarjátok tartóztatni, hogy vérüket hazájok szabadságaért
  56 4 |                  írni a „Nép Szavá”-nak, hogy a petrőcfalvi főszolgabíró
  57 4 |            engedni a harcvágyó ifjaknak, hogy a zászlók alá sorakozzanak. –
  58 4 |             annak a szemeitől elfelejté, hogy van tovább.~– Nézzen rám,
  59 4 |                  neki mást mondani, mint hogy; „izé”, hanem amint egyszer
  60 4 |                  is azt kérdeztem, hanem hogy hová való szolgabíró vagyok
  61 4 |                  Kornél attól származik, hogy „cornus” = som: tehát Soma.~–
  62 4 |                   Hátha attól származik, hogy „cornu” = szarv, akkor Szarvas?~
  63 4 |   megvizsgáltatni?~– Mire való az?~– Hát hogy meggyőződjünk róla, vajon
  64 4 |           francia konvent nem nézte azt, hogy megüti-e valaki a katonai
  65 4 |                  a felcser előtt.~– Mit? Hogy egy nemes ember levetkőzzék
  66 4 |                    Az a kis hiba van ám, hogy nincs az úrfin ing, azt
  67 4 |               mint aki hozzá van szokva, hogy ha megtépik is a haját,
  68 4 |                  vármegye azt határozta, hogy Kornél úrfit, mint hóbortost,
  69 4 |            gondnokság alá kell rendelni. Hogy ne legyen alkalma bolondozni,
  70 4 |                 vagy inasnak, egyszóval, hogy a két bolondból legyen egy
  71 4 |                  hát már arról ki tehet, hogy egyszer csak kiüt a szabadság,
  72 4 |      instruktorának rögtön útiköltséget, hogy hozza a fiút haza.~– Igen
  73 4 |                az instruktor azt mondta, hogy neki előbbvaló kötelessége
  74 4 |            markunkba nyomta az útipénzt, hogy találjunk haza nála nélkül,
  75 4 |              Kassa felé, akkor híre fut, hogy jön Schlick, erre mi visszaflankenbewegungoztunk
  76 4 |             azzal excipiáltak bennünket, hogy itt jön Simunich! Arra mi
  77 4 |          szembetalálkoztunk a rémhírrel, hogy jön Jellasics!~– Hisz ez
  78 4 |                 a fölséges ötletre jött, hogy álljunk be katonának, akkor,
  79 4 |            feljebb állni! Tetszik látni, hogy mi nem vagyunk olyan bolondok,
  80 4 |                 beszéltem neki. Mondtam, hogy nem bírja el maga a puskát.
  81 4 |           lábszárai; de azzal felelt rá, hogy jól agyba-főbe vert, s minthogy
  82 4 |               fogva az volt a hivatalom, hogy ha Kornél úrfinak tetszik
  83 4 |                   hát most ez azt hiszi, hogy nincs olyan ember, akit
  84 4 |                  Hisz ez azt foga tenni, hogy vakmerő lesz a saját elöljárójával
  85 4 |                nem tehetek egyebet, mint hogy ha ő beáll katonának, én
  86 4 |                Csak nem bolondultam meg, hogy az úr termetére való ruhában
  87 4 |                     Nem. Számítottam rá, hogy ön ilyen állapotban fog
  88 4 |                egy egész öltözetet.~– De hogy mert az úr nekem ruhát varratni
  89 4 |           mértékem nélkül? Azt gondolja, hogy én fölveszem azt a ruhát,
  90 4 |                  Az ember azt sem tudja, hogy áll rajta az öltözet.~–
  91 4 |                 orvos ugyan úgy találta, hogy nagyon szűk a mellkasa,
  92 4 |                 de csak azt nyerte vele, hogy összehazaárulózták, aki
  93 4 |           találta neki mondani az orvos, hogy a karjai nagyon véznák,
  94 4 |                  meg a dolgot, ráhagyta, hogy ez bizony gyógyíthatatlan
  95 4 |                  az orvosi bizonyítvány, hogy „beválik”, büszkén lépegetett
  96 4 |               ollót beleüté az asztalba, hogy megállt benne; aztán egyszerre
  97 4 |                  húszas.~– Hászen tudom, hogy három húszas egy forint.
  98 4 |                ön édesatyja tehette azt, hogy negyven paripát tartson,
  99 4 |                 tartson, mert tudta jól, hogy van neki egy derék, okos
 100 4 |             öcsém. Hanem, ha azt akarja, hogy komolyan beszéljünk, hát
 101 4 |                  Fogok róla gondoskodni, hogy ön jól legyen felmentézve,
 102 4 |                 valakinek én azt mondom, hogy…~Illavay attól tartott,
 103 4 |                   Illavay attól tartott, hogy ez most mindjárt sértegetni
 104 4 |                     Azt mondom az úrnak, hogy az úr egy -h-h-h egy –~Koczur
 105 4 |               önt! Előre fiúk!~Bizonyos, hogy mind megitta az újonctársaival
 106 5 |                vetve a járásra. Kell is, hogy más járásnak a hiányát pótolja,
 107 5 |               lakik.~Ekkor jutott hozzá, hogy átránduljon Gargóvárra a
 108 5 |        várkastély maga arról volt híres, hogy annak száz szobája és terme
 109 5 |            mindig zárva vannak. Megesik, hogy átutazó uraságoknak megmutogatja
 110 5 |               vidékieknek az a szokásuk, hogy a helyükben levő rendkívüliségekre
 111 5 |              toronyőr kürtszava jelenti, hogy a hidat újra leeresszék.~
 112 5 |               ömlik most a víz. Látszik, hogy a grófi család hirtelen
 113 5 |            leszállás alatt elmondá neki, hogy nagyon várják az uraságok,
 114 5 |           vadászatok vannak? Vegyük úgy, hogy most is azok vannak.~– Csakhogy
 115 5 |           fogékonyság.~Kíváncsi volt rá, hogy vajon mit akarhat vele a
 116 5 |                  úgy az asszonyi képpel, hogy jöhetett volna eléje valaki
 117 5 |                 öntudatával bírna annak, hogy neki nincs szüksége őrizetre:
 118 5 |                   maga a tekintete elég, hogy bűvkört vonjon körüle, ami
 119 5 |                  nem lehet meghatározni, hogy barnák-e, vagy sötétkékek:
 120 5 |               talán eszébe jutott volna, hogy az úgy szokás.~– Megbocsásson
 121 5 |                pamlagra ült le –, azért, hogy elfogtam önt útközben. Nekem
 122 5 |               Akkor nem ismeri őt. Amint hogy nagyon kevesen ismerik.
 123 5 |                  is.~– Azt írta ugyebár, hogy ő nem képes a kormánybiztos
 124 5 |                   Nincs elkészülve arra, hogy négyezer vendéget ellásson;
 125 5 |                  magát alkalmasnak arra, hogy a gargóvári nemzetőrök zászlóalját
 126 5 |                ön. Ez az ő régi szokása. Hogy a bajának csak egy részét
 127 5 |                egy részét adja elő: úgy, hogy aki a legjobb akarattal
 128 5 |                 hát abból csak az lenne, hogy a kormánybiztos (föltéve,
 129 5 |                  kormánybiztos (föltéve, hogy az ön szíves közbenjárása
 130 5 |                aratna nála) azt mondaná, hogy no, hát jól van, ha nem
 131 5 |                  elmondanák az atyámnak, hogy hiszen nem szükséges neki
 132 5 |               tagadhatná meg?~– Az igaz, hogy ezt nem lehetne megtagadni.~–
 133 5 |             fogja önnek megmondani soha. Hogy ő nem akar részt venni ebben
 134 5 |                   Képtelenségnek hittük, hogy a válság ide is utánunk
 135 5 |            válság ide is utánunk jöjjön. Hogy itt is utolérjen bennünket
 136 5 |                 el az a gondolat jobban, hogy kezében a zászlóval rohanjon
 137 5 |          rohanjon az ágyútűzbe, mint az, hogy a neve meg legyen említve
 138 5 |                 rá a kormánybiztos urat, hogy egyáltalában kerülje el
 139 5 |                   ha erőszakolni fogják, hogy álljon párthoz, itt hagyja
 140 5 |                 Én pedig nem akarom azt, hogy ő ahhoz a táborhoz álljon,
 141 5 |         indulatnak. Maga is vette észre, hogy félreértetett. Egyik ajkszeglete
 142 5 |           önérdek beszél. Én nem akarom, hogy az atyám bármely oldalra
 143 5 |         kompromittálva legyen. Ki tudja, hogy melyik fél marad győztes
 144 5 |                 öntől mégis azt kívánom, hogy tegyen meg értünk mindent,
 145 5 |               Önről azt mondja mindenki, hogy nagyon jó ember. S aki nagyon
 146 5 |         elmosolyodott erre. Úgy látszik, hogy a comtesse-nek igaza van.~–
 147 5 |           helyéről. – Majd úgy járok el, hogy semmi baj ne legyen.~– Kérem,
 148 5 |           lefoglaltak.~– Azt írta benne, hogy majd a többit elmondja élőszóval.
 149 5 |                Annyit fog önnel közölni, hogy azokban a gyapjús zsákokban
 150 5 |                 kíséri. Ez jelenti most, hogy a gyapjúszállítmány az állam
 151 5 |            tudatni fogja önnel az atyám, hogy abban a gyapjúszállítmányban
 152 5 |        okvetlenül szükséges. De már azt, hogy mi van abban a ládában,
 153 5 |           reklamálja az elrejtett ládát, hogy abban írások vannak: a mai
 154 5 |                 mondani a kormánybiztos, hogy azok lehetnek valami államellenes
 155 5 |                 megmondom önnek s kérem, hogy mondja meg az atyámnak,
 156 5 |                  mondja meg az atyámnak, hogy tőlem hallotta ezt. Abban
 157 5 |      becsértékben. Azért arra kérem önt, hogy beszéljen ön igen határozottan
 158 5 |               atyámmal. Mondja meg neki, hogy mindent tud már. Követeljen
 159 5 |               annak a ládának a kulcsát, hogy a kormánybiztos előtt felnyithassa
 160 5 |               tartalmát. – Megbocsát ön, hogy ilyen őszintén fordultam
 161 5 |               nem tehetnek egyebet, mint hogy azoknak a terhére váljanak,
 162 6 |            teherrel születtek a világra, hogy minden embernek adósai,
 163 6 |                  amit akárki kér tőlük”; hogy hogyan teszik meg, az az
 164 6 |             hidegen megmondta a szemébe, hogy önzésből volt hozzá ily
 165 6 |               Minden tárgy arra van itt, hogy dicsekedjék.~Egy pipázóterembe
 166 6 |         komornyik azt mondá a vendégnek, hogy tessék addig leülni, míg
 167 6 |              nagyon kérte az engedelmet, hogy őexcellenciája rögtön kijön,
 168 6 |             megint előjött, s azt mondá, hogy de bizony mégis jobb szeretné
 169 6 |                 hozzá. Észrevehető volt, hogy őexcellenciája valóban át
 170 6 |              akkor látta meg a tükörből, hogy az sehogy sem illik össze
 171 6 |                 tudta felhasználni arra, hogy akit nem akar meglátni,
 172 6 |                van esve. Három hete már, hogy nem borotválkozott. Amióta
 173 6 |               volna szükséges. Bocsánat, hogy ily derrangirrozottan fogadom.
 174 6 |                  emberr oda az arrcáját, hogy lefarragja.~Ferenc kezdett
 175 6 |                 nyomán arra fog áttérni, hogy „hát az urat ki borotválja
 176 6 |             ember most igazán nem tudja, hogy kirre bizza rrá a torrkát?
 177 6 |           elkezdte magyarázni Ferencnek, hogy ez az eset, meg az az alak
 178 6 |            olvassa el, aztán mondja meg, hogy nincsen-e igazam.~– Elviszem,
 179 6 |                   gróf úr, de nem azért, hogy én olvassam, hanem hogy
 180 6 |                  hogy én olvassam, hanem hogy a gróf ne olvassa. Más idő,
 181 6 |            kezével a háta mögé téve azt, hogy az asztalpárkányon félig
 182 6 |                bizonyosabb volna felőle, hogy az abban lakó rémszellemek
 183 6 |              összeegyeztethetőnek vélem, hogy mindazokat elintézzem, amik
 184 6 |               saját felelősségérre! Úgy, hogy engemet azérrt senki kérrdőrre
 185 6 |          tulajdonképpen nagyon sok. Azt, hogy amit én öntől hivatalos
 186 6 |            táblabíró.~– Olvassa ön csak, hogy mit ír nekem?~– Tudom. Szeret
 187 6 |                  a szavából is láthatni, hogy micsoda jámbor ember volt
 188 6 |           Illavay: más azt mondta volna, hogy bizony ez fogas munka lesz:
 189 6 |             fejszét; a fejemmel játszom! hogy annál becsesebbé tegye a
 190 6 |         gazdálkodnunk kell. Engedje meg, hogy itt az íróasztalhoz leüljek,
 191 6 |               eszébe a kormánybiztosnak? Hogy én vezessek egy paraszt
 192 6 |                 köszvény van a lábamban, hogy a szobában sem tudok bot
 193 6 |             hangomon.~– Azért gondoltam, hogy sokkal jobb helyen lesz
 194 6 |                neki – terjessze eléje: – hogy ne jöjjön hozzám négyezer
 195 6 |                  Azt fogom neki mondani, hogy menjen másfelé, s éppen
 196 6 |                 most már a grófot kérem, hogy kegyeskedjék leülni az íróasztalánál
 197 6 |           melyben fel vagyok szabadítva, hogy a gróf társzekerein levő
 198 6 |             szekeret kísérő udvarnoknak, hogy e szekrénykét nekem átadja.~–
 199 6 |            kellene megírnia.~– Ön tudja, hogy mi van abban a szekrényben?
 200 6 |              sietett eléje vágni Ferenc, hogy a meghazudtolás kellemetlen
 201 6 |                  Panaszkodott a szemére, hogy a lámpásnál nem lát jól.~–
 202 6 |     kormánybiztossal, ha azt nem akarom, hogy holnapután ide jöjjön négyezred
 203 6 |                 Mire lesz az jó?~– Arra, hogy ha a kormánybiztos követelni
 204 6 |                     Biztosítom a grófot, hogy ha a kormánybiztos azt látja,
 205 6 |                 kormánybiztos azt látja, hogy gyémántok vannak benne,
 206 6 |                   de ha azt mondom neki, hogy iratok vannak benne, akkor
 207 6 |                 benne, akkor azt mondja, hogy „De már azok velem jönnek,
 208 6 |                is magyarázta Illavaynak, hogy a pántolózárt (Vexierschloss)
 209 6 |                  őt ide.~– De nem azért, hogy mindent megtudjon.~– Anélkül
 210 6 |                akárkiben, aki elénk jön. Hogy merted ez emberre rábízni
 211 6 |          vacsorára. Tán nem találtam ki, hogy miért? Abban a tudatban,
 212 6 |                 miért? Abban a tudatban, hogy kezében vannak a fejeink,
 213 6 |                  vannak a fejeink, félt, hogy megtaláljuk őt itt mérgezni.
 214 6 |                   S aztán arra gondolok, hogy madame Roland feje hogy
 215 6 |                  hogy madame Roland feje hogy hullott alá a kosárba!~Az
 216 6 |                kerül ennek ránk mutatni, hogy arisztokraták vagyunk, s
 217 6 |             vagyunk, s aztán ránk fogni, hogy hazaárulók vagyunk. Csak
 218 6 |             mondd tovább! Hála Istennek, hogy én nem olvastam se Lavateredet,
 219 6 |                bizalmam van ez emberhez, hogy nemcsak a gyémántjainkat,
 220 7 |                keresztútnál; azt izente, hogy ő se nem bagoly, se nem
 221 7 |                  denevér, se nem bakter, hogy éjszaka járjon utakat, hidakat
 222 7 |                nem káromkodott; belátta, hogy az útibiztosnak egészen
 223 7 |               őszi éjszakán; az is igaz, hogy a „diurnum” neve „napidíj” –
 224 7 |                vannak, s megesik rajtuk, hogy egy-egy gerendájuk korhadt;
 225 7 |           útbiztos a hibás, hanem a szú, hogy minek őrölte meg. Ahelyett
 226 7 |              völgyet úgy osztja kétfelé, hogy a legigazságosabban az egyik
 227 7 |           virnánc és páfrány bizonyítja, hogy régen ott állhat.~Ezen a
 228 7 |                 egy kőhíd. Arra szolgál, hogy a bércek közül lerohanó
 229 7 |            medrét is az iszalag; jeléül, hogy itt nem volt felhőszakadás
 230 7 |                 is meg kellett győződni, hogy alól a hídbolthajtásokon
 231 7 |               Hiszen megteszi azt a tót, hogy dalol, mikor jól be van
 232 7 |               olyan bolondság, cifraság, hogy zörögjön, mikor az ember
 233 7 |          börtönből; no, most harmadszor, hogy a kezemre kerültél, fogadom,
 234 7 |               kezemre kerültél, fogadom, hogy nem illansz el egykönnyen. –
 235 7 |                nektek a generális azért, hogy a spiónját elfogtátok. Lesz
 236 7 |            engedelmet kell tőled kérnem, hogy ilyen civilfogságba juttatlak.
 237 7 |                miután meggyőződött róla, hogy ennek a hídnak nincs semmi
 238 7 |                 egyéb oka is lesz annak, hogy ez itt a híd alatt rejtőzött –
 239 7 |            kocsiban ülve, s azt álmodta, hogy megérkezett Dolnavárra.
 240 7 |            feketék? nem tudni, csak azt, hogy ragyognak, s őreá ragyognak…~„
 241 7 |                Nem látod a hajdút?~– Jó, hogy szólt kend – mondá a vitéz –,
 242 7 |               azt a puskát, mikor tudod, hogy nincs rajta gyutacs?~– Hát
 243 7 |             rajta gyutacs?~– Hát már azt hogy tudja az úr? – Azzal szépen
 244 7 |                 szükséges megmagyarázni, hogy mi volt az a gyutacs. –
 245 7 |                  Ezt németül úgy hítták, hogy „Zünder”. Mikor a kovás
 246 7 |               míg végre eljött az ideje, hogy 1848-ban a nemzetőrség fölfegyvereztessék:
 247 7 |               megtette a szolgálatot, de hogy Dorombolyi úr fegyverei
 248 7 |                  a székvárosba vitetnem, hogy ott a hadi kasszából fölvegyem
 249 7 |              utolsó kérdésről azt hitte, hogy azt eleresztheti a füle
 250 7 |                szintén odaérkezett, úgy, hogy a három kocsi egymás sorjában
 251 7 |                aztán elég világot adott, hogy annál egy levelet el lehessen
 252 7 |               van.~– De az van kimondva, hogy halál fia, aki hozzá mer
 253 7 |          meglátta. A többiek azt hitték, hogy az alaktól ijedt meg, s
 254 7 |                éles szemei vették észre, hogy ez az ember annak a fogolynak
 255 7 |     leemelgetésénél; ő maga mutatta meg, hogy melyik rejti magában a keresett
 256 7 |            körülötte történik a világon, hogy most ő először és utoljára
 257 7 |              félmillió forintos paripán; hogy csak egy hajszálon múlt,
 258 7 |                 csak egy hajszálon múlt, hogy ezért a lovaglásért most
 259 7 |                nem fekszik az útfélen, s hogy azt a levágott nyakat holnap
 260 7 |                  adott róla néhány sort, hogy sértetlenül vette azt át.
 261 7 |                  kém mellé, s vigyáz rá, hogy meg ne szökjék, visszaviszi
 262 7 |                úrnak átadja, bejelentve, hogy a szolgabíró fogta el; aki
 263 7 |               helységek felé fordíttatá, hogy holnap délig minden rendben
 264 8 |            hamarább: ami azt bizonyítja, hogy a dandárjának az előcsapatja
 265 8 |                hát mi sem mondtuk sehol, hogy Gorombolyi nem rendkívüli
 266 8 |            kiabál, akkor rettegnek tőle, hogy mindjárt megeszi őket; –
 267 8 |                    amíg ki nem tanulják, hogy mindez csak retorikai forma:
 268 8 |        megérkezéskor már azért is dühös, hogy még nincs itt a szolgabíró.~–
 269 8 |                  részletet! Hát a többi? Hogy nincs több? Negyvenezer
 270 8 |                megkötözve?~Mondták neki, hogy a szolgabíró.~– Az én tábori
 271 8 |            keserves zokogással panaszlá, hogy micsoda méltatlanság történt
 272 8 |               történt vele; a szolgabíró hogy vette el a generális úr
 273 8 |                  a katonát tolták előre, hogy ez kísérte.~– Hát te hogy
 274 8 |                hogy ez kísérte.~– Hát te hogy kerülsz vissza? Akinek a
 275 8 |             kísérned?~Az aztán elmondta, hogy mi történt vele, meg a gyapjús
 276 8 |                  majd válogathat belőle, hogy melyik jobb: a lőpor és
 277 8 |               arámtól kapok egy levelet, hogy nem kellek már, van már
 278 8 |              leveled, amiben azt ígéred, hogy főbe lövetsz. De olyan jót
 279 8 |                  sipkáját az asztalra.~– Hogy lapítanám ki a görbe vármegyédet
 280 8 |             öngyilkosságnak találja fel, hogy a kút helyett az én torkomba
 281 8 |                   Gorombolyi észrevette, hogy ezt a rendes megrohanással
 282 8 |      Harminchárom okom van. Az egyik az, hogy nincs több.~– Ez nem ok!
 283 8 |             lenni.~– A másik okom pedig, hogy elég az a kenyér, amit küldtem,
 284 8 |                Jézus Krisztus vagyok én, hogy hat árpakenyérrel megvendégeljek
 285 8 |                   De még nagyobb baj az, hogy négy mértföldnyi kerületben
 286 8 |              Megtette az a maga hatását, hogy te egy úgynevezett dandárral
 287 8 |              minden dandárparancsnoknak, hogy a nem rendes szolgálatra
 288 8 |                 zabálni. Sajnálom pedig, hogy egyszer legalább jól ki
 289 8 |              szolgabírót.~Átlátta aztán, hogy olyan nagyot talált mondani,
 290 8 |             olyan nagyot talált mondani, hogy maga is kénytelen rajta
 291 8 |                székvárosban. Azt hiszem, hogy a honvédnek több szüksége
 292 8 |              kerülnöd.~– Ez százezer ok, hogy odamenjek! A maroknyi hadammal
 293 8 |              írtam evégett.~– Hát te azt hogy tudod, hogy nincsenek gyutacsaim?~–
 294 8 |                   Hát te azt hogy tudod, hogy nincsenek gyutacsaim?~–
 295 8 |                rendőrsége.~– De az maga, hogy te „ezt” tudod, elég ok
 296 8 |                ezt” tudod, elég ok arra, hogy kihallgatás nélkül főbe
 297 8 |              öreg betűkkel a tudósítást, hogy a főhadiszállás elhagyta
 298 8 |                 úr? minek küldte vissza? hogy merte megkötöztetni?~– A
 299 8 |               Hát talán azt hiszi az úr, hogy a tábori kém mesterségére
 300 8 |                  foglyomat?~– De igenis, hogy szabadon bocsátottam.~–
 301 8 |              Micsoda bolondságot?~– Azt, hogy már most nemcsak én tudom,
 302 8 |               már most nemcsak én tudom, hogy micsoda harcképessége van
 303 8 |                  őt Illavay. – Mégis jó, hogy félnapi késedelmet okoztam
 304 8 |       elfogatásával. Azt hiszem azonban, hogy ennek a fickónak valami
 305 8 |                 Gorombolyi, kapva rajta, hogy mégis csak akad még a keze
 306 8 |               gonosztevőt lesújthatja. – Hogy merted azt a szentségtörést
 307 8 |           gályarabságra mégy!~Tudnivaló, hogy gályánk sincsen.~– Hát nem
 308 8 |             kulcsát?~– Igen. Azt mondta, hogy a magyar kormánybiztos,
 309 8 |              kormánybiztos, ha meglátja, hogy gyémántok vannak a ládában,
 310 8 |                azt írta a menyasszonyod, hogy maradj magadnak; van már
 311 8 |               asztalt a haditörvényszék.~Hogy ne üljenek ott hiába, Gorombolyi
 312 9 |         zűrzavaros időben. Jól is tette, hogy úgy sietett. Temetvényi
 313 9 |               nem aludt, attól rettegve, hogy hátha el találja őt árulni.
 314 9 |        mindenfelé a messzelátó dombokra, hogy amint meglátják, hogy valahonnan
 315 9 |          dombokra, hogy amint meglátják, hogy valahonnan lovascsapat közelít,
 316 9 |                telt bele huszonnégy óra, hogy elintézett minden félelmes
 317 9 |              várták a krízis lefolyását, hogy adandó esetben együtt menekülhessenek.
 318 9 |           menekülhessenek. Most, azután, hogy a megoldás szerencsés véget
 319 9 |            nehogy még valaki azt higgye, hogy ő meg akar köszönni valamit.~–
 320 9 |                nem az enyém is?~– Azért, hogy viseld, e fogadásom emlékére.
 321 9 |        Temetvényi még mindig gyanakodik, hogy vajon csakugyan benne vannak-e
 322 9 |                halandóról még azután is, hogy kihúzta a lábát az ajtón,
 323 9 |               fel gróf úr, és nézze meg, hogy minden rendben van-e.~Maga
 324 9 |             megint kiolvasta a szeméből, hogy min töri a fejét. Azon,
 325 9 |                  min töri a fejét. Azon, hogy vajon akkora szolgabíró-e
 326 9 |            szolgabíró-e ez a szolgabíró, hogy a tett szolgálatokért nem
 327 9 |                  csak akkora szolgabíró, hogy elfér rajta egy emlékül
 328 9 |               honvédhuszárnak. Én tudom, hogy ott százféle bajba fogja
 329 9 |                 aki alatt szolgálni fog; hogy legyenek rá tekintettel:
 330 9 |                  kell róla gondoskodnom, hogy a hadjárat veszedelmeibe
 331 9 |                   Nagyon aggódom miatta; hogy máris elkéstem.~– Szólj
 332 9 |              mikor Illavay eltávozott –; hogy ha azt a hóbortos Opatovszky
 333 10|              lett. S az a különös benne, hogy ez a mostoha is ugyanaz
 334 10|                  éd-neveket, a csókokat, hogy egyéb is van még, azt nem
 335 10|                is tudta. Alig is várták, hogy eltemethessék. Amint elérte
 336 10|              Ekkor már megtudott annyit, hogy neki fel kell venni a fátyolt,
 337 10|                  venni a fátyolt, azért, hogy öccse mellett ne lássák.
 338 10|           gazdagságot, s most már tudta, hogy ez mind az övé lesz.~Hanem
 339 10|                Pálma megtanulta magától, hogy a nagyúr és a szegény ember
 340 10|                 menni az egyszerűségnek, hogy az affektáltnak ne láttassék?
 341 10|                Ekkor történt az először, hogy a grófné megmutatta leányának
 342 10|                  oda a grófné a leányát, hogy „Gyere ide, beszélni akarok
 343 10|             másik beszél.~– Azt mondtam, hogy ez a te szegénységed. Azért
 344 10|             szegénységed. Azért mondtam, hogy ne ámítsd magadat azzal,
 345 10|                akkor tudja meg mindenki, hogy lement, mikor már egészen
 346 10|               Temetvényi család birtoka: hogy enyészhetik ez el? Azt is
 347 10|                  Mindig azon törekedtek, hogy tegyenek túl egymáson. Az
 348 10|                állított ki, s azon volt, hogy az ő bandéristáinak a kacagánya
 349 10|            egyszer lekerülsz Gargóvárra, hogy ott van egy családi várlakuk
 350 10|               pompa csak arra való volt, hogy kétszer egy évben nyolc
 351 10|           terhelve mind a két családnak, hogy a francia háborúban már
 352 10|              sportot. Drága sport. Igaz, hogy a hendikepnél mindig ő maradt
 353 10|              minden alkalmat megragadni, hogy hűségét bebizonyíthassa.
 354 10|       bebizonyíthassa. Ezzel elérte azt, hogy egy nagy hitelművelettel
 355 10|                  hitelművelet abból áll, hogy a család kapott többmilliónyi
 356 10|             többmilliónyi kölcsönt, úgy, hogy az negyven év alatt legyen
 357 10|            magunkat. Az igaz ok az volt, hogy nem telt tovább. Itthon
 358 10|                 előtt, s elimádkozhatja, hogy „Segíts, uram Isten!”, de
 359 10|                világ előtt: kétségtelen, hogy egy szerencsés családi összeköttetéssel
 360 10|               minden ajtaját; tudva azt, hogy abban a házban semmi sem
 361 10|                az, amit meg kell tudnod. Hogy amihez csak hozzáérsz, a
 362 10|              akinek könyvei bizonyítják, hogy ezt az asszony vette, a
 363 10|                 megsúgta ezt az ösztöne, hogy a családapák dicsvágya valaha
 364 10|                  igaz nemesember, azért, hogy egy pár évvel tovább éljen. –
 365 10|                  éljen. – Azért mondtam, hogy „Íme, ez a te szegénységed!”.
 366 10|                 akkor ez csak arra elég, hogy attól a világtól, melyben
 367 10|                   amit anyjától hallott.~Hogy ez a nagy, ragyogó világ,
 368 10|                  föl, azért tárul eléje, hogy találjon fel benne valamit
 369 10|               aki maga is tudja magáról, hogy körös-körül sugárzik róla
 370 10|             leány, akinek az a feladata, hogy őrizze a szívét, mert az
 371 10|         mondhatta azt Illavay Ferencről, hogy „Hisz ez egy véghetetlen
 372 10|           márciusi napon ki lett mondva, hogy a föld szabad; az elvesztett
 373 11|                téli esték~Régi dolog az, hogy ha az ember valakivel valami
 374 11|          szívességet tenni!~Attól fogva, hogy Illavay ilyen nehéz veszedelmeket
 375 11|                  hitben látszottak élni, hogy ez mármost nekik minden
 376 11|                harmadnap kapott levelet, hogy látogassa meg, s ha este
 377 11|                 Pálma grófné azt mondta, hogy ő nagyon szereti a dohányfüstöt.
 378 11|           bepillantanod, tudd meg te is, hogy áll a szalmánk, ha valamikor
 379 11|         Tulajdonképpen úgy állt a dolog, hogy csakis Pálma grófnő tudta
 380 11|                 rendesen megesett rajta, hogy a legjobb kalkulálás közben,
 381 11|               meg nem lehet akadályozni, hogy mikor valaki rettenetest
 382 11|                  olyan körülmények közé, hogy az atyja álmai fölött ébren
 383 11|                Hihette volna ezt valaki, hogy azt a Bécset, azt az egyetlen
 384 11|             ajkaival. Az a szokása volt, hogy az asztal fölött, beszélgetés
 385 11|                állatokat alakított, úgy, hogy asztalbontáskor egész kis
 386 11|               fognak csak el, ha látják, hogy futni akarnak.~– Bizony,
 387 11|        ismerősünk elmenekült.~– De ugye, hogy azt a gőzöst is meghajigálta
 388 11|                atyjával. – Hiszen tudod, hogy a „barikádok napján” mi
 389 11|             őröket állított a kapuk elé, hogy ki ne rabolhasson bennünket
 390 11|               nem fogadta el: arra kért, hogy adj neki egy pohár bort,
 391 11|                 volt a legrettenetesebb, hogy a katonában nem lehetett
 392 11|                 utolsó napig azt hittem, hogy ez az egész csak egy érdekfeszítő
 393 11|         színdarab, s nem jutott eszembe, hogy féljek.~Ferenc azt gondolta
 394 11|             Ferenc azt gondolta magában, hogy hiszen amit ezek ketten
 395 11|            beszélnek, az mind igaz: csak hogy nem a maga helyén használják
 396 11|              járásuk szolgabírája előtt, hogy mi oka lehetett annak, hogy
 397 11|              hogy mi oka lehetett annak, hogy ők még akkor is ott maradtak
 398 11|                onnan.~Az apa azt mondta, hogy „Azért nem jöttünk el, mert
 399 11|                  féltünk”, a leánya azt, hogy „azért maradtunk ott, mert
 400 11|                    inquirálás.~Megtudta, hogy volt Bécsben egy feudális
 401 11|              csoport diáknak felolvasni, hogy „Mit kíván a magyar nemzet?” –
 402 11|           képviselők, akik azt vitatták, hogy fel kell szabadítani a jobbágyot,
 403 11|             képviselők abban erősködtek, hogy ha meg akarja magát váltani
 404 11|              abban a hitben lélegzettek, hogy fel kell ugyan szabadítani
 405 11|             maradásának a titka az volt, hogy a constituante-nak efölötti
 406 11|               kivált, mikor teszi magát, hogy nincs. Ezek morvák, csehek,
 407 11|             illírek voltak; azt mondták, hogy ők együgyű tót emberek,
 408 11|               vitézek megrémülve látták, hogy az ő keresztes vitézeik:
 409 11|        structollas párt látta elijedten, hogy az egész szövetséges paraszthad
 410 11|                gróf nem is képzelte azt, hogy ez a nagyfejű ezt kitalálhassa.
 411 11|              azért találta az azt is ki, hogy őrajta segítsen.~Egyszer
 412 11|                ismét izennek Illavaynak, hogy siessen: nagy baj van. Ő
 413 11|                 Ferenc kíváncsi volt rá, hogy vajon mit keres elő a gróf
 414 11|              Látszott az arcán az a hit, hogy most igen nagy dolgot mondott.~
 415 11|              egykedvűen, mintha mondaná, hogy biz ennél az ócska vasnál
 416 11|            gyűrűhistória.~– De tudja ön, hogy mit jelent ez a három betű? –
 417 11|                  három betű annyit tesz, hogy „Ud Szlovenszké Szvornoszti”.~
 418 11|                meg volt felőle győződve, hogy mindezt csakugyan látta
 419 11|                csakugyan látta a gróf, s hogy a szvornoszt csakugyan rettenetes
 420 11|              arról is világos hite volt, hogy a grófnak van ezzel az önijesztgetéssel
 421 11|                  német, de várd el csak, hogy mi lesz belőle, ha ide,
 422 11|               ezt nem engedhette Ferenc, hogy az ő tótjait bántsák.~–
 423 11|            szeszélyei ellen.~Észrevette, hogy többet is mondott, mint
 424 11|                     Vendége kitalálhatá, hogy ki volt a felköszöntött,
 425 12|                föl Ferenc. – Megmondtam, hogy valami bolondot csinál az
 426 12|                 írja meg egy szóval sem, hogy mi történt.~Rögtön befogatott
 427 12|                írt az alszolgabírájának, hogy végezze helyette a teendőket,
 428 12|                 az volt az életfeladata, hogy faluról falura járva, az
 429 12|      flanellinget vittem utánuk. Tudtam, hogy szükségük lesz rá. Szegények
 430 12|                  szava mindjárt az volt, hogy neki pénz kell, sok: mert
 431 12|                  meglűnek neki. Mondtam, hogy nem adok én magának pénzt,
 432 12|            nagykorú); de megesküdött rá, hogy a generális becsületszavára
 433 12|             becsületszavára mondta neki, hogy amint a főkormánybiztossal
 434 12|              pénzt is. Harmadnap hallom, hogy valami rossz fát tett a
 435 12|             vezessen útba; ön már tudja, hogy merre lehet feltalálni a
 436 12|            alhatnak, mert vigyázni kell, hogy a lovakat le ne vágják a
 437 12|               egy-egy forspontos gazdát, hogy jöjjön el a szomszéd határig
 438 12|                  utoljára is rábeszélni, hogy az üres szekere elől kifogja
 439 12|               beszélt rémséges dolgokat, hogy milyen lehetetlenség most
 440 12|                 úgy eltévedtek utoljára, hogy meg kellett állni, tájékozniok
 441 12|            fuvaros is meg ne hallja! Jó, hogy le van kötve a sipkája a
 442 12|           tájképnek a látása volt hátra, hogy Ferencet neki vadítsa.~–
 443 12|           lábasai, azzal a különbséggel, hogy azoknak három lábuk van,
 444 12|          vasedénnyel főznek, nem megy.~– Hogy adja kend hát a lógós lovát? –
 445 12|              erre a lóra? Csak van esze, hogy nem lovagol oda, ahol innen
 446 12|               Rokomozer –, amilyen igaz, hogy élek; ezt még nem tette
 447 12|                 ne tegye azt a bolondot, hogy érte menjen ebbe a nagy
 448 12|                Ha tudná a tekintetes úr, hogy szidja, mocskolja a tekintetes
 449 12|                   Nagy nehezen megtudta, hogy az a huszárezred, amelynél
 450 12|                  a mezőn.~Nagy baj volt, hogy Rokomozer elmaradt, aki
 451 12|         elfogyott. Soma úrfi azt mondta, hogy neki lőcslába lesz, ha soká
 452 12|                  kiadta a napiparancsot, hogy amely gyalogsági tisztet
 453 12|                 mert az úrfi azt mondta, hogy ő beteg: hát az ő porcióját
 454 12|                 úrfi nem. Megharagudott, hogy így mer bánni valaki egy
 455 12|                   Csak arra várnak vele, hogy egy nap elég időt engedjen
 456 12|                  dúdolni magában.)~– Az, hogy „Boldog az a pillantás,
 457 12|               csak egy hóbort volt tőle, hogy a fővezért párbajra kihítta,
 458 12|              drágalátos öcséd azt tette, hogy mikor főbelövéssel biztatták,
 459 12|                 hozzá. Akkor azt mondta, hogy őneki nem kell kálvinista
 460 12|                  azt az ajánlatot tette, hogy ha szerez neki valami barátruhát,
 461 12|                  Mármost aztán ahelyett, hogy főbe lövetnénk, felakasztjuk.~–
 462 12|           láthatjátok ebből az egészből, hogy bolond.~– Annál kevésbé
 463 12|           örökölni fog.~Vádolta a lélek, hogy minek engedte őt erre az
 464 12|            lótott-futott, amíg megtudta, hogy ki lesz a haditörvényszék
 465 12|             minden ganasztevő mandhatná, hogy ő habartas. Hát ki fagja
 466 12|               fogom önöket győzni arról, hogy ez a fiú nem beszámításképes.
 467 12|                  dobpördülés jelt adott, hogy a haditörvényszék egybeült
 468 12|                 rázendíti kedve szerint, hogy „Boldog az az óra is!”,
 469 12|               amellett látszik az arcán, hogy ő most semmit sem tud arról,
 470 12|               most semmit sem tud arról, hogy dalol.~Az elnök csak rácsapott
 471 12|                  egyhangúlag azt kiáltá, hogy hisz ez az ember bolond!
 472 12|               hálát senki iránt afölött, hogy a fejére kimondott halálból
 473 12|            visszatérni az életszikrával, hogy szeretné sorba megmarni
 474 12|                röhögő alakokat itt mind, hogy ragadna el a harapásától
 475 12|               ily vasgyúrónak: ahelyett, hogy puskát ragadna, s közénk
 476 12|               született. Nem is képzeli, hogy el tudna sütni egy puskát
 477 12|                  meg felbiztatta valaki, hogy menjen mindenütt a nyomukban,
 478 12|                is olyan kacagás fölötte, hogy soha komédiás annál nagyobbat
 479 12|             afölötti örömével volt tele, hogy íme, megszabadíthatta hát
 480 12|              lelkével ki nem békülhetne. Hogy merne még valaha az elé
 481 12|               hagytad az öcsédet; azért, hogy a vagyonát örököld!”~Úgy
 482 12|                  Várta is az egész úton, hogy legalább annyit fog majd
 483 12|                 annyit fog majd mondani, hogy „köszönöm, kedves bátyám!”
 484 12|                  be volt fagyva a szája, hogy naphosszat nem jött ki rajta
 485 12|          rábeszélte nagy alkudozás után, hogy fogasson be a szánjába,
 486 12|           szerint méltóztatik azt tudni, hogy a kihívás mindig alternatívával
 487 12|              úrfi, vérszemet kapva azon, hogy meghátrálnak előtte. – Halljuk
 488 12|                   tehát az egészen igaz, hogy ön igen előkelő családból
 489 12|            szégyennek, mikor észrevette, hogy Ákis király meg akarja öletni,
 490 12|            nagykorúságot…~(Szokása volt, hogy ha a fantáziája valami hazugságba
 491 12|             elmondta, már maga is hitte, hogy igaz:)~– Hát ha én megkapom
 492 12|                meg volt felőle győződve, hogy ha a semmit megátalkodottan
 493 12|              hatodiknak az a dolga lesz, hogy a többiek bekenjék a képét,
 494 12|                  aztán ordítson, de úgy, hogy nevetni lehessen rajta;
 495 12|              pedig csak az a dolga lesz, hogy mindig vicceljen, egyebet
 496 12|                   majd nem hiszik ám el, hogy csak tréfálunk, s egymás
 497 13|                  aztán föltette magában, hogy többet nem ereszti ki a
 498 13|                is a vármegye.~Azt hitte, hogy majd megszoktathatja szép
 499 13|                  restellte a fáradságát, hogy egy-egy tudományból – úgy
 500 13|                  azzal végezte a leckét, hogy „úgyse lesz én belőlem se