Part,  Chapter

  1 1 |               kőfalai ott tükröződnek vissza a zátonyos, sima víztükörből;
  2 2 |             kellemetes arcot mutasson vissza, mint amilyennel az őt szembe
  3 2 |            rábeszélte a tükör: menjen vissza az íróásztalához a többi
  4 4 |              a nemzet lelkesült fiait vissza akarjátok tartóztatni, hogy
  5 4 |          beválik”, büszkén lépegetett vissza az összeíróasztalhoz.~–
  6 6 |              rá sem akarok nézni, add vissza annak, akié!”, de ha azt
  7 7 |               megszöktél! – pattogott vissza Zsiborák. – Vagyok spión.
  8 7 |           ennek megfulladni – tréfált vissza a paraszt.~Akkor aztán az
  9 8 |            eléje.~– Hát ezt ki küldte vissza nekem, megkötözve?~Mondták
 10 8 |        kísérte.~– Hát te hogy kerülsz vissza? Akinek a gyapjús szekeret
 11 8 |        fogatta el az úr? minek küldte vissza? hogy merte megkötöztetni?~–
 12 8 |             azt a gézengúzt! Hozzátok vissza! Megállj, te zsibenyica!~
 13 8 |             aztán elkeseredetten jött vissza Illavayhoz Gorombolyi.~–
 14 10|               előtte. A gyászév alatt vissza kellett vonulni a nagy fényes
 15 11|            hagynunk.~– Az sem tartott vissza! – feleselt a leány atyjával. –
 16 11|          megszüntetett, semmi hatalom vissza nem állítja többé; s az
 17 12|               éjjeli szállásra vonult vissza. Huszonkét fok hideg volt
 18 12|          gyönyörűséggel nézegetett rá vissza a kocsiülésből: milyen szépen
 19 13|        mezejéről; hát mármost gyerünk vissza, én is megyek. Itt az ellenség,
 20 13|        ellenség fog szaladni. Itt még vissza lehet szerezni az elvesztett
 21 13|            hajdújának, hogy forduljon vissza a szánkójával, s szállásolja
 22 13|            protektori ábrázattal tért vissza az asztalhoz; mikor leült
 23 13|             boldog órákra.~– Eh! Adja vissza!~Orol Krivánszky enyelgősen
 24 13|               egy „ilyenért” nem adod vissza? – ordítá közbe egy oroszláni
 25 14|            eszményképe helyett megint vissza akarná váltani mindennapi
 26 14|             álom, de a csók élő lény.~Vissza lehet kérni a jegygyűrűt,
 27 14|         tartoztak vele. Emlékezzék rá vissza a gróf.~A gróf ugyan furcsán
 28 14|                Késő este vetette őket vissza a kastélyba. Egészen derült
 29 14|              bizony nem várhatta őket vissza. Odaült az ebédhez, ő az
 30 14|         szabadcsapatjába volontérnak, vissza is vettük a régi Opatovszky
 31 16|              éppen erre a napra esik. Vissza! Castor, vissza! Pollux!~
 32 16|           napra esik. Vissza! Castor, vissza! Pollux!~Hanem a két kutyának
 33 16|               a fekete rigók feleltek vissza rá, azt hitték, társuk dala
 34 16|             tudja ön, hogy mit hozott vissza ön nekem? – De most már
 35 16|        nemcsak a szabadságot kínálják vissza neki; a vár ura szerető
 36 16|            várta hogy nem kiáltanak-e vissza?~Ferenc visszatartá őt kezénél
 37 16|         véletlen összehozta. Azok meg vissza őrá.~Az ebek előrohantak
 38 17|           sajnos baleset! Milyen kár!~Vissza is ment aztán nyugodtan
 39 17|               egész ország négy sarka vissza a gargói hősnők nevét, ahogy
 40 17|         postán vagy léghajón kergetik vissza; otthon a helyed barátom!
 41 17|              szerint az államra esett vissza. Most már nem örökség, hanem
 42 17|               vállukon kerülnek onnan vissza. Ez kockajáték, vagy hatot,
 43 18|            meg helyében a gróf.~– Ülj vissza a pamlagra, kérlek; a cselédeket
 44 18|               nyugodt. A gyémántjaink vissza lesznek szerezve.~– Ki szerzi
 45 18|         lesznek szerezve.~– Ki szerzi vissza?~– Az a nagy buksi fej,
 46 18|               borotvát! S aztán eredj vissza, s mondd meg a grófnak,
 47 18|      Tavasszal ment el, ősszel került vissza.~Nem talált egyéb különbséget,
 48 19|               odadobta őt a karszékbe vissza, hogy szék és ember nagyot
 49 19|            hanem sietett a szekeréhez vissza; befogatott újra, s visszatért
 50 20|       magamban! Hányszor kívántam önt vissza! De most már nem is eresztjük
 51 20|                hogy küldte egy részét vissza; az utolsó legszebb darabokat
 52 20|          mondja ön, hogy „Én nem adom vissza a szavadat; fogadásod tartsd
 53 20|         keserű csalódás árán vásárolt vissza, el tudta magát áltatni,
 54 20|               szép szem, hogy hozatja vissza a tálat, amiben kedvenc
 55 20|      léptekkel a fal mentében végig s vissza.~A járkáló őr léptei kezdenek
 56 20|               gyertyatartót, s futott vissza a saját termeibe. Mikor
 57 20|       Zsiborák hadát!”~– Jöjjön velem vissza a szobájába, gróf úr; ott
 58 22| visszakiáltotta.~– Didi! Gyüjjön csak vissza! Deb a bíródál vaddak; hadeb
 59 23|                Kornél folyvást nyomta vissza a kitörni készülő nevetést.
 60 23|               róla: cum honore lépett vissza.~Még nem volt báró, a másnapi
 61 24|           egyszer megint azzal került vissza Kornél, hogy: „Óh, a mi
 62 24|             Most már csak nem jön ide vissza Illavay, a mához egy hétre
 63 24|              ide a pofádat, hadd adom vissza!” – De csak mégsem tette
 64 24|        mélyből jövő kardal varázsolja vissza a rég múlt időket, végül
 65 24|         vendégek fáklyafénynél térnek vissza a kastélyba.~– Nem fél ön
 66 24|                Pálma kedvetlenül adta vissza neki az egészet.~– Önnek
 67 24|            botjára támaszkodva nézett vissza a fényes romokra távol hegyoldalból,
 68 25|               mondta neki, azt kiáltá vissza: Qualesquiéra sei! (Akárki
 69 25|               egész a korlátig vonult vissza.~A zene megint szünetelt.
 70 25|        követve, szökellt a hidalgóhoz vissza, aki aztán hirtelen ráveté
 71 25|          nevet a – felfordult világra vissza. Igazán, csak az ő feje
 72 26|              ezek azt hiszik, hogy te vissza akartad hízelkedni magadat
 73 26|            sérti „őt”? Nem írtál neki vissza, hogy sohase rontsa vele
 74 26|               kérezkednék a műhelyébe vissza! – Nagy munkát végzett ő
 75 26|             Elmegyek.~A tündérek mind vissza tudták fojtani kebleikben
 76 26|        hidalgó fülébe. – Bocsásson ön vissza donna Atalantához. Csak
 77 26|            fülét.~Kornél pedig rohant vissza Atalantához. Már akkor az
 78 27|             egyszer a földet, s hozza vissza, amit elvesztettem: az utolsó
 79 27|                Én komolyan kívánom őt vissza. Én kérem meg őt, nem te.
 80 27|               nem bánom, csak hozd őt vissza. Legyetek aztán velem haragban:
 81 27|             és felejteni? A régmúltra vissza, s a közelmúlttól el. Rút
 82 27|           nekem nem fáj, mert ez adta vissza nekem azt a jogot, hogy
 83 27|               hogy azért. Tudta, hogy vissza fogsz rettenni megrútult
 84 27|      virágoskert hosszú útján, megint vissza. Egyik lépés olyan, mint
 85 27|           amit most, lelkem örömében, vissza sem tudok képzelni többé.
 86 28|          hiúságának; ha pedig nem jön vissza a hívásra, akkor önszeretete
 87 28|             előbb kerülnie? Este tért vissza a kastélyba.~Kérdezte, hogy
 88 28|               nem feküdt le – amíg az vissza nem tért.~A lovász azt a
 89 28|               Sem azt, hogy mikor tér vissza.~És így valószínű, hogy
 90 28|           kell Tehozzád, hogy hozd őt vissza, hogy a lábaihoz omolhassak,
 91 28|     mondhassam neki: Bocsáss meg, add vissza a morzsáit az elvesztett
 92 28|           imádkozom érte, hogy jöjjön vissza. Most már nincs hová menekülnöm
 93 1 |          betéti könyvet sohasem küldi vissza, hanem a kamatok kamatjait
 94 2 |         kárörvendő nevetéssel nézeget vissza lovagló társára, akinek
 95 2 |               Ugyan hogyan?~– Gyerünk vissza a Rokomozerhez. Te is gyere
 96 2 |               csemete nagyot szaladt, vissza sem nézett, amíg egy szegleten
 97 2 |         bankig.~– Én teszek!~A bátyja vissza akarta tartóztatni.~– Te!
 98 2 |         haragos tekintettel nézett rá vissza.~– Elhallgass az ilyen szóval,
 99 2 |               is – felelt az durcásan vissza.~– De annak még nem! – szólt
100 2 |           őszinte örömmel, az is őtet vissza: ahogy két komédiásné szokott
101 3 |                  csakugyan gondolj rá vissza, vajon nem lehetséges-e,
102 3 |           elhamarkodva felőle. Tartsa vissza a véleményét, amíg a nevét
103 3 |         bankárt, amit az ritkán adott vissza; csak ha nagy társaság hallotta).~–
104 3 |            előszobaajtón az inas jött vissza, azt Koczur megint kiküldte,
105 3 |         leveleit fölbontatlan küldték vissza: tudták, hogy pénzt kér,
106 3 |              S ezzel úgy tett, mintha vissza akarná dugni a zsebébe a
107 3 |          Koczur ágyára.~– Ne feküdjék vissza az úr. Valamit akarok mondani
108 4 |          ellenben azzal a hírrel tért vissza, hogy a báró urat nem találja
109 4 |           báróné.~– Hát hová máshová? Vissza Pozsonyba – regresszírozni
110 4 |             elől, hogy meg ne fogják, vissza ne vigyék. Reggeltől napestig
111 5 |                Akik éppen nem ijednek vissza semmitől, akik mindent képesek
112 5 |                ugorj el innen, hazáig vissza se nézz.~– Nem féltem én
113 5 |            már valamit. Azonban a fiú vissza is szökhetik megint az apai
114 6 |       országot, hogy az maga könyörgi vissza a vasvesszőt, amely ha sújtott,
115 6 |       darabjaival az ökleikben tértek vissza a harcot folytatni az első
116 6 |               küzdő rablók érkeznek-e vissza hamarább, vagy valami véletlen
117 6 |          húzódtak a folyosó hátterébe vissza, mint egy megriasztott birkanyáj.
118 6 |      ellenében csodaerővel tartva azt vissza, hogy azalatt félkézzel
119 7 |        semmiféle eszköztől sem riadsz vissza, ami által igaz ügyünket
120 7 |             feleségedet, most hódítsd vissza. Meg kell hódolnod előtte.
121 7 |           voltunk? Eredj! Aztán gyere vissza. Akkor beszéljünk róla többet.~
122 7 |           Kornél elment, nagyot járt, vissza is jött, elgondolta magában,
123 7 |               testét; így könyörögted vissza az életre, s ebbeli rémületedben
124 7 |             nagy füttyszóval érkezett vissza a kastélyba. S nevetett
125 7 |               alatt, hadd emlékezzünk vissza a hajdani boldog időkre,
126 7 |         hattyú vándormadár; tavasszal vissza szokott jönni a régi helyére.~–
127 7 |              azt a gyűrűt minden áron vissza kell kapnom. Tudod, hogy
128 7 |               vedd az evezőt; térjünk vissza a partra.~– Bárcsak le ne
129 7 |      összefonta karjait, s úgy nézett vissza merően a tóra.~– Vajon nem
130 7 |               Sietteté, hogy menjenek vissza a kastélyba.~Mikor a veranda
131 7 |              lakából, hogy oda többet vissza ne térjen, hanem ellenkezőleg,
132 7 |               a másodszori előadásnál vissza lehetne kapni az entrée-t?~
133 7 |      burnuszát is ott feledve, rohant vissza, oly szilajon, mint valamikor
134 8 |           magát beszélni, hogy bújjék vissza még egyszer abba a korsóba,
135 9 |                most önön a sor: lőjön vissza.~– Úgy tudom, hogy a spekuláció
136 10|              cethal. Ki adhatja annak vissza a tengert?~Mikor kezdik
137 10|      támaszkodott, csak úgy dörmögött vissza.~– Ha olvasná a gróf úr
138 10|           onnan tekint egy pillanatra vissza.~Az ősi temetvényi várrom