Part,  Chapter

  1 4 |                Nézzen rám, Kornél – szólt ez hozzá.~A szemeivel aztán
  2 4 |             maradjon itt, Koczur! – szólt Illavay a pávián képű társnak,
  3 4 |       szivarral.~– No, mi tetszik – szólt ez, az egyik lábát rázva,
  4 4 |             hamar pénzt.~– Tessék – szólt Illavay, odaszámlálva eléje
  5 4 |          Bizony, nagy bolond maga – szólt, egészen alábbhagyva az
  6 5 |         szokás.~– Megbocsásson ön – szólt Pálma grófnő, helyet mutatva
  7 5 | comtesse-nek igaza van.~– Jól van – szólt fölkelve a helyéről. – Majd
  8 6 |         bennünket ennek az embernek szólt hozzá szemrehányólag.~–
  9 7 |          van a generális passzusa – szólt, odanyújtva azt a szolgabírónak;
 10 7 |            akinek jussa van hozzá – szólt Illavay, leszállva a csézából
 11 7 |          látod a hajdút?~– Jó, hogy szólt kend – mondá a vitéz –,
 12 7 |           Illavay pedig hidegvérrel szólt oda neki:~– Ugyan, öcsém,
 13 8 |             az a bűnöd hátra van! – szólt Gorombolyi, kapva rajta,
 14 9 |         valamit.~– Maradj, kérlek – szólt a gróf. – Felfogadtam, hogyha
 15 9 |     elértett mindent.~– Úgy! Úgy! – szólt közbe, s két szeme világított,
 16 9 |       tovább, hanem ment.~– Tudod – szólt Temetvényi gróf a leányához,
 17 10|             képviselt.~– Nézz ide – szólt a grófné leányához -: ez
 18 11|        egész az utolsó napig soha – szólt Pálma, éppen egy repülő
 19 11|           volt. Engem mulattatott – szólt Pálma, s összegyűrve a galambot,
 20 11|           patikáját.~– Nagy titok – szólt a gróf, midőn belépett hozzá
 21 12|          Opatovszky-Apátváry Soma – szólt Ferenc, egy újabb darab
 22 13|          hangzott, mikor a gróf így szólt hozzá: „mon cher Cousin”,
 23 13|            is.~– Osztom a nézetét – szólt Illavay, s azzal a kalaptokból
 24 13|           házba belépek?~– Nekem? – szólt mr. Cousin. S szétnézegetett,
 25 13|        Csakhogy az nagyon nagy úr – szólt gúnyos mosollyal mr. Cousin. –
 26 13|       embervállon.~– Ez az az úr! – szólt meghajtva magát a háznagy. –
 27 13|          asztal fölött egy szót sem szólt, az meg azt jelezte, hogy
 28 13|    kiabálnak odalenn a parasztok? – szólt az asztal végén ülő Cousin
 29 13|       vivátra fordult a kiabálás! – szólt visszafordulva a társasághoz
 30 13|      akármit.) Orol Krivánszky újra szólt a sokasághoz.~– A szolgabíró
 31 13|          nem pulykákról és ludakról szólt a panasz csupán, hanem arról,
 32 13|            eloquentius. (Seneca sem szólt ékesebben.)~A pap se tudott
 33 13|             haditörvényszék előtt – szólt Illavay –, ahol találkozni
 34 13|      málháimat összecsomagoltatni – szólt a vezér bizalmasan, s aztán
 35 14|       jogosult szemrehányás hangján szólt a grófhoz:~– Gróf úr! Ön
 36 14|            pedig az én talizmánom – szólt mély, halk hangon.~– Tudom:
 37 14|             Hallgatott.~– De nem! – szólt Pálma. – Ez nem volt álom.
 38 14|        válaszoljanak rá.~– Grófnő – szólt Ferenc komolyan. – Gondolja
 39 14|            közöttünk!~– Távolság? – szólt Pálma keserűen. – Az igaz.
 40 14|        gyűrűt – még cserében sem? – szólt Pálma szomorúan. – Jól van!
 41 14|           volt.~A gróf egy szót sem szólt többet. Ez a szemrehányás
 42 14| visszafojtsa.~– Kérem, háznagy úr – szólt Illavay.~– Monsieur Cousin! –
 43 14|          más öltözetet az öcsémre – szólt Illavay.~– Tétessen egy
 44 17|           kis csetepaténkat érti? – szólt közbe a gróf.~– Mit? Kis
 45 17|        siess!~– Kormánybiztosnak? – szólt elámulva Temetvényi. Pálma
 46 17|            az Opatovszky Kornélé! – szólt közbe hirtelen Pálma, nem
 47 17|      ellenvetését.~– Az nincs már – szólt Gorombolyi hidegen.~– De
 48 17|        afelől megnyugtatva a gróf – szólt ismét visszatérve büszke
 49 17|              Hol hallotta ön ezt? – szólt közbe merészen Pálma.~–
 50 17|       elfelejtve.~Künn folyt a bor, szólt a zene; benn a magányos
 51 18|         jobb módszerem.~– Hogyan? – szólt Pálma.~Illavay adós maradt
 52 19|          volt eldugva.~– Ez-e az? – szólt, odanyújtva Illavaynak. –
 53 19|         hóbortos mese. Nem hiszem – szólt Illavay, s az asztalra könyökölt.~–
 54 20|     elveszett.~– Íme, megkerültem – szólt, s amellett olyan képet
 55 20|         Igenis, mind visszahoztam – szólt, odanyújtva az útitáskáját.~–
 56 20|           tudom. Régen láttam már – szólt elszoruló kebellel Ferenc.~–
 57 20|        átöltözni a tekintetes úr? – szólt a komornyik készségesen.~–
 58 20|          neki hozzá. Atyám erre így szólt: gratuláljak magamnak, mert
 59 20|             egymás mellé, barátom – szólt Pálma, újra hozzáfogva a
 60 20|           fűszer van benne.~Ahányat szólt mr. Cousin, annyit mondott
 61 20|             A lélekharang még egyre szólt.~Mire az elhallgat, akkorra
 62 20|             lélekharang pedig egyre szólt: nagyon hosszú verset kongott.
 63 21|             a karját fogta meg – és szólt – érzelemtől áthatott hangon:~–
 64 21|            atyjához sietett.~– Nos! Szólt veled? Mit mondott?~– Azt,
 65 21|         Pálma szemei lángoltak. Nem szólt.~
 66 24|         termek, a mai nap díszére – szólt Pálma úri nyájassággal. –
 67 24|   drágaságok! Családi drágaságok! – szólt panaszhangon Kornél.~Ez
 68 24|        Illavay nem tűrte.~– Azért – szólt ridegen –, mert az Opatovszky
 69 24|           jövedelmezni.~Illavay nem szólt rá sem igent, sem nemet. –
 70 24|     megtartá azt, amire kértem; nem szólt Pálma grófnőnek semmit arról,
 71 24|          csak nem fogja ön tenni? – szólt a gróf elállva előtte a
 72 24|            Ön nagyon megijesztett – szólt szemrehányólag a hölgy.~–
 73 25|               Az a legnagyobb baj – szólt Diadém úr felsóhajtva.~–
 74 25|          Teszem föl: Sziléziával” – szólt a miniszter. – Hátha ennek
 75 27|        asszony mellett.~Illavay nem szólt többet, csak kiragadta kebléből
 76 2 |       tervezni.~– Pénzünk már van – szólt a leány.~– Mit csináljunk
 77 2 |       vissza.~– De annak még nem! – szólt Czenczi baronesz, egyik
 78 2 |           függődnek, ugye?~– Mee! – szólt a baronesz, kiöltve a nyelvét
 79 2 |        mondja nekem, hogy „diák!” – szólt neheztelve Arnold báró Czenczi
 80 2 |              hát nézd, édes tubám – szólt a betyár, előhúzva a táskájából
 81 2 |             a du chic, la petite! – szólt erre mosolyogva a báróné
 82 2 |                Kérek én is egyet! – szólt Czenczi baronesz, s azonnal
 83 2 |           egy kissé neutralizálni – szólt Czenczi baronesz, kettőt-hármat
 84 2 |          magyaráznod, te papagáj! – szólt közbe a bárónémama.~Czenczi
 85 2 |            lépve.)~– Nos, azután? – szólt a báróné, aki már kezdett
 86 2 |         eláztatni. Ekkor Arnold így szólt: „Most már rajtam a sor:
 87 2 |            Mindkettőt, édes mama! – szólt Czenczi, odavetve magát
 88 3 |             minden ember?~S ahányat szólt, annyit ütött a fűzfadoronggal
 89 3 |         Önnek a levele határozottan szólt. Ön tudja azt jól, hogy
 90 3 |           alatt?~– Óh, édes papa! – szólt közbe Czenczi baronesz –
 91 3 |            Arnoldnak békét, papa! – szólt közbe Czenczi, kiszabadítva
 92 3 |           éhen, uraim és báróném! – szólt cinikus nevetéssel Koczur.~
 93 3 |           szabadulnia.~– Micsoda? – szólt elbámulva a báró, s legalább
 94 3 |             bennünket megkínálni? – szólt a báróné ijedezve.~– Kár
 95 3 |       Értsük meg egymást, barátom – szólt közbe Diadém úr.~– Csak
 96 3 |          tessék tűzbe jönni, urak – szólt közbe Koczur, a kése és
 97 4 |              S indult.~– Czenczi! – szólt ekkor édeskésen az anyja. –
 98 4 |      elvégeznünk.~– Fontos ügyek! – szólt Koczur, s ezt a szót valami
 99 4 |        éppen tudni óhajt. Tehát nem szólt önnek Kornél báró afelől,
100 5 |            a leírásból?~– Ismerem – szólt Illavay nagyot sóhajtva.~–
101 5 |             meg fogom akadályozni – szólt Illavay felindultan.~– Te?
102 5 |          van. Megteszem. Add ide! – szólt Illavay csendes vérrel.~
103 6 |            van a kertben.~– Tudom – szólt Illavay, kezét nyújtva a
104 6 |             kulcsot szépszerivel! – szólt még egyszer Kolokát, s ezalatt
105 6 |        ismerjük azt a mesterséget – szólt Kolokát. – Ezt a kulcslyukon
106 6 |    kulcsfordítót.~– Ne bántsátok! – szólt közbe a ministráns-fiú azzal
107 6 |             városban.~– Nem, uram – szólt a nép ügyvédje, Illavay. –
108 7 |                Egyedül vagyunk-e? – szólt Koczur aggodalmasan körültekintve
109 7 |          tovább mehet!~– Barátom! – szólt Koczur, egész elérzékenyülten
110 7 |          barátom.~– Kedves Kornél – szólt Diadém úr kenetteljes hangon,
111 7 |       péntek van.~– Nos, kedvesem – szólt hozzá Atalanta. – Hát le
112 7 |     nyugodjál csendesen, angyalom – szólt Atalanta, megcsókolva Kornél
113 8 |     beszélni.~– Álljon fel, uram! – szólt az előtte térdepelőhöz csendesen. –
114 8 |           damaszt karszékben soha – szólt nevetve Kornél, amint a
115 8 |           nagyon jól tudja.~– Én? – szólt közbe elbámulva Pálma grófnő.~–
116 8 |      legjobban fogja tudni.~– Én? – szólt a grófnő elbámulva, s a
117 8 |          bolondot fogok elkövetni – szólt Kornél báró, s most már
118 8 |          addig sokat dolgozhatnak – szólt fél mosolygó arccal Pálma
119 8 |  nyugalommal.~– Grófnő, instálom! – szólt Kornél báró, megkocogtatva
120 8 |        odament a csapóajtóhoz.~– Ön szólt hozzám? – kérdezte a benn
121 9 |             Álljunk meg egy szóra – szólt közbe Ferdinánd gróf. –
122 9 |          ezen a keserves éjszakán – szólt Diadém a felülkerült ellenség
123 10|           Még egyet, édes barátom – szólt a gróf Illavayhoz. – Valahol,