Part,  Chapter

 501 13|            kályhát is utánavitték volna, hogy nekivethesse a hátát; ha
 502 13|         naphosszat eltörte a fejét azon, hogy lehetne valakit bolond módon
 503 13|               arra is ráért volna bőven, hogy Gargóvárát meglátogassa,
 504 13|            alszolgabírája tudósítá róla, hogy Gargóvára helyőrséget kapott;
 505 13|                 Pálma grófnő azért írta, hogy ne jöjjön oda, mert félt,
 506 13|                ne jöjjön oda, mert félt, hogy valami kellemetlenség fejlődhetik
 507 13|                  Hamar kitalálta azt is, hogy ez a gróf saját akaratával
 508 13|            megrettentés az U. S. S.-től, hogy indokolva legyen a védelem
 509 13|             Cousin”, azt hitte az ember, hogy valami „unokaöcs”-ről van
 510 13|               szó, kivált aki nem tudta, hogy „Cousin” annyit is jelent,
 511 13|                Cousin” annyit is jelent, hogy „szúnyog”.~Ez az ember intézte
 512 13|               osztott. Sohasem tűrte el, hogy mikor ő az atyjával beszélni
 513 13|                legyen. Ez azonban lehet, hogy ismét csak Pálma grófnő
 514 13|                  társalkodónő irányában, hogy a gróf azt mondta neki: „
 515 13|            feleségül”. – Tehát meglehet, hogy Pálma ellenszenve Cousin
 516 13|             lapok is egészen arra valók, hogy felbontatlanul heverjenek
 517 13|             végső kétségbeesés bírta rá, hogy ott marassza őket egyszer-egyszer.~
 518 13|            ijesztgetve őt a rémhírekkel, hogy az erdők tele vannak orvvadászokkal,
 519 13|       országgyűlésen erősen vellicálták, hogy az „absentisták” vagyona
 520 13|                     Nem kétkedünk rajta, hogy Cousin úr volt az a gyöngéd
 521 13|               Még arra is rájött a gróf, hogy ennek a Berlichingeni Götznek
 522 13|             komolyan félt.~Azt gondolta, hogy már a nyakán van a „stauromachia.”~
 523 13|           közölte azt a bizalmas titkot, hogy a gargói várkastély ura
 524 13|              nyomulni, hanem azt mondta, hogy ha olyan nagyon utolérte
 525 13|                Illavaynak azt a levelet, hogy ne jöjjön addig hozzájuk,
 526 13|           feljöttek hozzá panaszt tenni, hogy micsoda garázda nép került
 527 13|                   honnan keveredtek ide? Hogy nem jó járatban vannak,
 528 13|              dorbézolást visznek véghez, hogy nincsen az a kocsma.~Illavay
 529 13|                  a bejelentett adatokat, hogy megismerje, miféle természetű
 530 13|              megtette az intézkedéseket, hogy ezen a bajon segítsen, mihelyt
 531 13|                nem is kételkedett benne, hogy Illavay tökéletesen bír
 532 13|                  bír azzal a hatalommal, hogy alkalmatlan hadcsapatokat
 533 13|              annyi emberi rossz indulat, hogy előbb jót nevetett magában
 534 13|                is vannak olyan legendák, hogy azok is szerették az olyan
 535 13|      szvornosztot”, amitől, úgy mutatta, hogy fél. Most aztán szeretné
 536 13|             mondhatná páter Kiripolszky, hogy „habeat sibi!” Ha megfogta
 537 13|                 fölött; annyival inkább, hogy azért ő nem vette tréfára
 538 13|              valami különös nagy titkot, hogy Orol Krivánszky úrnak a
 539 13|                 brachiuma is: meglássuk, hogy mekkora?~Ha ő merte arra
 540 13|                  megmutatni az embernek, hogy milyen nagy a bátorsága
 541 13|              mindig azt veti a szememre, hogy elhurcoltam önt a dicsőség
 542 13|                   De hát én tartok tőle, hogy majd én magam, mint afféle
 543 13|                 respektusa támad.~Lehet, hogy ez is csak gonoszkodás volt
 544 13|                 de az is feltehető róla, hogy komolyan gondolt arra, hogy
 545 13|              hogy komolyan gondolt arra, hogy unokaöccsében a férfiasság
 546 13|             Talán még az is lehető lesz, hogy ilyen bevezetés után, egy
 547 13|            dicsekedni) megtudott annyit, hogy az atyafiak készülnek erősen
 548 13|          betolakodókat, csak azt várják, hogy a szolgabíró közéjük menjen,
 549 13|               Koczurnak volt annyi esze, hogy lefekvéskor reszelt tormát
 550 13|             olyan hólyag támadt a lábán, hogy nem húzhatott rá csizmát.
 551 13|                toalettel. Nagy baj volt, hogy a piros zsinóros atillát
 552 13|           Illavaynak praktikus előadást, hogy miképp kell a haditervet
 553 13|              megköszönte neki, s ígérte, hogy majd hasznát veszi a jó
 554 13|             abban nem tudhatja az ember, hogy mi lakik. Itt kezdett Soma
 555 13|                katona azt kezdi mondani, hogy „bácsi!”)~– Gondoskodott-e
 556 13|      Gondoskodott-e arról, Ferenc bácsi, hogy ezeket a mellékutakat egy-egy
 557 13|         kiemelkedni.)~– Én azt gondolom, hogy mégsem jó lesz nekem ezt
 558 13|             ellenség messziről meglátja, hogy hol van a táborkar. Nem
 559 13|                   Csak azért hozott ide, hogy felkoncoltasson a dühös
 560 13|                 markába kapva a kardját, hogy keresztül ne bukjék benne,
 561 13|       hasztalanul kiabált utána Illavay, hogy ne féljen semmit: ezek a
 562 13|                  ott rábízni a molnárra, hogy ha megkerül valahonnan az
 563 13|                 az volt röviden megírva, hogy őrizkedjék felmenni a várba:
 564 13|        Krivánszky cimborái elhatározták, hogy megölik, ha közéjök mer
 565 13|         választotta ki: nem is képzelte, hogy a szolgabíró még a némát
 566 13|                  is ki tudja vallatni, s hogy az a két kezével, a szemeivel
 567 13|           beszédéből rájön a szolgabíró, hogy ezen anonymus jóbarát nem
 568 13|              többet tudott Illavay. Azt, hogy Cousin úr keze is benne
 569 13|              pedig esze ágában sem volt, hogy visszatérjen a vett intésre;
 570 13|                  a csörgőket a lovairól, hogy előre ne hallják a közeledtét,
 571 13|           kérdezte volna tőle, hát az úr hogy került ide? Az a prédikáció
 572 13|              ütött az öklével a mellére, hogy csak úgy döngött, s a két
 573 13|                 tenyerével a pulpitusra, hogy csak úgy recsegett. A textus
 574 13|             recsegett. A textus az volt, hogy ki kell irtani a magyarokat
 575 13|                belőle jámbor tanácsadás, hogy kerülni kell a részegséget
 576 13|                  és odament hozzá közel, hogy szemébe nézhessen. Gyanús
 577 13|           szolgája”.~Illavay észrevette, hogy ez most azt akarja kipróbálni,
 578 13|              most azt akarja kipróbálni, hogy vajon kiállja-e a kezének
 579 13|       visszaszorította neki a kezét úgy, hogy az csak emelgette egyik
 580 13|                csak dorongokkal ellátva; hogy idegenek is vannak közöttük,
 581 13|               nem volna: az úgy látszik, hogy ki akarta inni a bortavat,
 582 13|                  megmondta a hajdújának, hogy forduljon vissza a szánkójával,
 583 13|                   Ki mondta azt „önnek”, hogy engem meg akarnak ölni,
 584 13|      szétnézegetett, mintha azt keresné, hogy kihez beszélnek itt?~– Igen.
 585 13|           Mármost arra kérem, Cousin úr, hogy a mai ebédet rendelje déli
 586 13|                  innen.~– Nem hallottam, hogy készülnének.~– Higgye el
 587 13|                Cousin úrnak voltak okai, hogy mindent elhiggyen, amit
 588 13|                  körülbelül annyit tesz, hogy „üsd!”. A várban levő primipilusok
 589 13|           szorítani, s megkérdezni tőle, hogy mint szolgál az egészsége.~
 590 13|              ránézésre megtudott annyit, hogy ezek nem császári tisztek.
 591 13|           sohasem viselt), ekkor rájött, hogy ezek nem is igazi tótok.
 592 13|           elvégre arról is meggyőződött, hogy ezek nem is a szvornoszt
 593 13|                  mindnyájan megegyeztek, hogy az ebéd felhozataláig minél
 594 13|                Illavay azt is tudta már, hogy az ő jelenléte az oka annak
 595 13|               második csengetés jelenté, hogy fel van tálalva az ebéd.
 596 13|               Vagy bizonyos volt felőle, hogy itt kell őt találnia ma,
 597 13|                megszorítá annak a kezét, hogy egész tündéralakja reszketett
 598 13|         következő pillanattól. Sejtette, hogy ezt az Illavayt a leánya
 599 13|                is hírül hozták már neki, hogy a nép fel van lázadva az
 600 13|         fegyveres erő jelenléte gátolja, hogy be nem tör a kastélyba:
 601 13|                gróf válogathatott benne, hogy melyiktől féljen inkább:
 602 13|                szemközt. Látszott rajta, hogy nagyon kéjelmetlenül érzi
 603 13|          grófnővel. Illavay megjegyezte, hogy a németje plattdeutsch zamatú,
 604 13|     szamárállkapocsra sem volt szüksége, hogy szétverje filiszteusait,
 605 13|                  szemeivel elsepri őket.~Hogy Illavay a mellette ülő házigazdához
 606 13|               szólt, az meg azt jelezte, hogy bosszankodik rá, és méltán.~
 607 13|                mint akik attól tartanak, hogy minden percben félbeszakíthatja
 608 13|           áhítozást. Kapott az alkalmon, hogy nagyszerű legyen.~– Ugyan,
 609 13|                láthatta, aki figyelt rá, hogy Cousin úr a vezér füléhez
 610 13|                   Azért kiáltsátok neki, hogy „vivát”! Vivát a gróf úr!
 611 13|                  akiről ő azt írta neki, hogy szabadítsa meg tőle?~Orol
 612 13|                  De hát honnan tudja ön, hogy én miért jöttem ide, s meddig
 613 13|                  volna ez az igaz?~– Az, hogy én vizsgálatot tenni jöttem
 614 13|               mint aki ahhoz van szokva, hogy a haja a szemébe lóg.~–
 615 13|                 gróf azt súgta Pálmának, hogy jó lesz neki most innen
 616 13|             kezét.~– Én kérem a grófnőt, hogy maradjon itt, és legyen
 617 13|                  és legyen tanúja annak, hogy ez az úr milyen hiábavalóságokért
 618 13|              panasz csupán, hanem arról, hogy a Gargó-vidéki leányok és
 619 13|                 Krivánszky számított rá, hogy az ilyen fajtájú panaszt
 620 13|               fegyverrel. S ő hitte azt, hogy annak sikerülni kell.~Néhány
 621 13|                  emberi jobb érzéseknek, hogy azoknak hallatára aggódva
 622 13|                  kezdi igazán nem tudni, hogy miféle emberekkel van dolga.~
 623 13|                most írja a főparancsnok, hogy azonnal útra keljünk, és
 624 13|             abban serénykedett még csak, hogy ami bort a keze ügyében
 625 13|               forspontok voltak.)~Arról, hogy a libákban, malacokban –
 626 13|                  szüksége volt a kezére, hogy a száját eltakarja vele.
 627 13|                az is megengedett szokás, hogy a szívesen látott vendég
 628 13|              gróf most már kezdte tudni, hogy micsoda társaságba került.~–
 629 13|              szótól úgy megijedt a gróf, hogy hanyatt esett a székébe,
 630 13|                  Orol Krivánszky arcába, hogy annak – rögtön leesett a
 631 14|              agyrém; az történelmi adat, hogy a tótok maguk verték szét
 632 14|                gargóvári kastélyba, úgy, hogy csak az ő híveik voltak
 633 14|           tanyázott.~Legfőbb ideje volt, hogy Pálma segélyt kiáltson: „
 634 14|           népgyűlés csak arra való volt, hogy majd a „pap” lázító beszédére – (
 635 14|     várkastélyból. Szerencséjük azoknak, hogy jól tudtak futni. A rablóbandánál
 636 14|               rablóbandánál az a szokás, hogy ki-ki magát védelmezi, nem
 637 14|                mr. Cousinnak könyörgött, hogy hozza ki a pisztolyait a
 638 14|               eldobál fegyvert, kalapot, hogy rá ne ismerjenek, s menekül
 639 14|              olyan szeretetreméltó volt, hogy Pálma… mit tett volna, ha
 640 14|                  azzal szokták gúnyolni, hogy bizony behorpad alattuk
 641 14|                  aztán a gróf is rájött, hogy milyen ok nélküli volt az
 642 14|              csak az volna az aggodalma, hogy hová lett hát a Stella?
 643 14|                  rondellába akart lépni, hogy majd onnan tart dikciót.
 644 14|                  ment. De Illavay látta, hogy minden lépésnél keres a
 645 14|         kicsinyekben. Illavay kitalálta, hogy mit keres.~Mindenki eltávozott,
 646 14|                  akik azért mosolyognak, hogy virágbimbókat csaljanak
 647 14|        megnyílásra vele.~– Én kérem önt, hogy tartsa meg ön ezt a gyűrűt.~
 648 14|                  betűt, ami azt jelenti, hogy: „Memento Mori”. És jó azt
 649 14|                 nem ismert, s jól tette, hogy kimondta, mikor megtudta,
 650 14|                kimondta, mikor megtudta, hogy nem igaz.~– Ön fél, hogy
 651 14|                 hogy nem igaz.~– Ön fél, hogy ezt a gyűrűt még egyszer
 652 14|           hajadon koromig arra neveltek, hogy soha ne lássak férfit; s
 653 14|               egyet ki kell választanod, hogy szerencsétlenné tedd élte
 654 14|                     Hát az is álom volt, hogy egyszer elém hoz a sors,
 655 14|                  betölti egész lelkemet, hogy reszketek miatta!~Ferenc
 656 14|              annak alakját, s azt hiszi, hogy ez a káprázat: szerelem.
 657 14|                Ki adott neki jogot arra, hogy e csók helyett egy ökölcsapást
 658 14|               egy bíró! egy tisztviselő? Hogy kifacsarja annak a kezéből
 659 14|              homlokára ütött az öklével, hogy így rajtakapták valamin,
 660 14|            kérdezett: s most azt akarja, hogy ne válaszoljanak rá.~– Grófnő –
 661 14|                komolyan. – Gondolja meg, hogy mi vagyok én! és mi ön?~–
 662 14|               nem tudom.~– Gondolja meg, hogy minő távolság van közöttünk!~–
 663 14|              azért az én dolgom a kérés, hogy felejtse el emberen kívüli
 664 14|            emberen kívüli származásomat, hogy azok közül való vagyok,
 665 14|           elfogyott, akkor éhen vesznek; hogy ossza meg velem azt az édes
 666 14|           tündércsók volt ez; arra való, hogy a szellemek órájában kóborló
 667 14|                   mint ő. Eszébe jutott, hogy a grófot leküldte az udvarra
 668 14|              folyvást azon járt az esze, hogy most neki ettől a megerőltetéstől
 669 14|             kérdé Illavaytól. Azt hitte, hogy ez azóta mindig azt hallgatja,
 670 14|              azóta mindig azt hallgatja, hogy ő micsoda válogatott szónoklatokat
 671 14|                 meg akartam már mondani, hogy palotája műkincseinek a
 672 14|              szerezni. Az a szerencséje, hogy olyan nép között lakik,
 673 14|                  emlékezhetik rá a gróf, hogy a múlt nyári és őszi munka
 674 14|                uradalmában elhatározták, hogy még az idei munkát elvégzik
 675 14|            jobban fogják magukat érezni, hogy ha a gróf idelenn a csatárteremben
 676 14|             rendelkezik a cselédjeimmel, hogy minden jóval ellássák. A
 677 14|               főorvost (az sem bizonyos, hogy otthon van-e), valami ideiglenes
 678 14|              sokáig nem tudta megérteni, hogy miért titulázza az atyja
 679 14|             úrnak? Mikor aztán megtudta, hogy sebesültekről van szó, a
 680 14|            orvosunk. Ugye, megengedi ön, hogy vele menjek és segítsek
 681 14|                fogok magányomban. (Azaz, hogy szükségét érezte a mosdó
 682 14|            aminek egyik oka az lehetett, hogy egyetlen aggasztó kimenetelű
 683 14|        megtartotta annyira az etikettet, hogy amíg az uraságok meg nem
 684 14|                   Ferenc is megvallotta, hogy de most már igazán és komolyan
 685 14|                   A gróf mentette magát, hogy „bal kézzel” várta őket.~–
 686 14|                  sebészi kezelés közben: hogy bántak el a futó ellenséggel!
 687 14|               kikapta szájából a szót, s hogy az ne beszélhessen, megkínálta
 688 14|             tállal. – Hallatlan eset az, hogy a Temetvényiek éttermében
 689 14|                  Azt is meg kell érnünk, hogy az alsó traktusból, ahol
 690 14|                  egy tekintetben, abban, hogy nem akart vége szakadni.
 691 14|                  pregnáns jellemvonásuk, hogy nem tartják elégnek a nektárt
 692 14|              csés jó estét”, azon kezdi, hogy:~– Megfogtuk a szvornosztok
 693 14|          caesuránál, annyival is inkább, hogy a beköszöntő legény egy
 694 14|            befelé erővel.~Pálma e szóra, hogy elfogták, s itt hozzák a
 695 14|              dolmányt? Hát úgy szerezte, hogy kifordította a honvédatillát,
 696 14|             ostobák?~– Hát minek mondta, hogy ő a szvornoszt vezére? –
 697 14|               hal; még mindig azt hitte, hogy megeszik. Egyszer aztán,
 698 14|                 mikor meggyőződött róla, hogy csakugyan az urabátyja az,
 699 14|           siralmas hangon:~– Azt hittem, hogy ezek is szvornosztok! Kedves
 700 14|         parasztokkal. Azokról azt hitte, hogy a panszláv szabadcsapat
 701 14|              messziről kiáltozott nekik, hogy ő is a szvornoszt vezére;
 702 14|                 idehozták; jó szerencse, hogy valami fán ott nem felejtették.~
 703 14|          szegélyét harapta a fogai közé, hogy a nevetését visszafojtsa.~–
 704 14|            dörmögé a nagybátya.~Az igaz, hogy furcsa jelmez volt; a kifordított
 705 14|                ön az asztalhoz. Örülünk, hogy szerencsénk van.~Soma úrfinak
 706 14|              úrfinak választani kellett, hogy melyik tanácsot fogadja
 707 14|                 bor olyan szépen mondja, hogy „glukk, glukk, glukk”; eh,
 708 14|      enni-innivalóhoz: nem törődve vele, hogy mosolyog-e nagyon az ő ágrólszakadt
 709 14|                  ki kellett választania, hogy azt szerencsétlenné tegye.
 710 14|                   Az előre látható volt, hogy Soma úrfinak ezen a vidéken
 711 14|                   mind azt kérdezi tőle, hogy hol a piros uniformis. Nincs
 712 14|                gondoskodni kellett róla, hogy valahová jó messzire elvigye,
 713 14|             Koczur barátunk beszélte ki, hogy micsoda hőstetteket vitt
 714 14|           Illavay egy levelet Koczurtól, hogy megint lettünk ám valamik!
 715 14|                  falát megkentük hájjal, hogy egyék meg a kutyák, magunk
 716 14|                már urambátyám a nyakára, hogy a markunkba ne kerüljön,
 717 14|           kolbászbűzt. Nem gondolta meg, hogy bolondoknak áll a világ.~
 718 14|                  ide nem mehetett utána, hogy visszahozza. Engedte futni
 719 15|                  olyan büszke nem volna, hogy a gondolatnak megtiltsa
 720 15|               gondolatnak megtiltsa azt, hogy szóvá változzék. Ha a legelső
 721 15|             jobban és igazabban mint én, hogy ,ő’ boldog legyen. A lelkem
 722 15|    megvigasztalódik annál a gondolatnál, hogy ami rám nézve elvesztett
 723 15|             erejük. Az ő tanulmányuk az, hogy milyen a férfi, akit szeretnek,
 724 15|                  keresztül kell ismerni, hogy ellenmondó vonásait összeegyeztethessük.
 725 15|                 gazdasszonya előtt; fél, hogy megszidják. Nincs olyan
 726 15|               hanem az arca beszél róla, hogy szenved. Óh, mennyit tud
 727 15|               lopni, mert ha észreveszi, hogy utánalesnek, még mélyebben
 728 15|           külsőségeken kell észrevennie, hogy gyöngéd figyelem jő eléje
 729 15|                olvassa ki, akinek adják, hogy szeretve van.~Hát legelőször
 730 15|                   Nem nevet ki a grófnő, hogy ilyen apróságokkal fárasztom?)
 731 15|                 írva, arra levén szánva, hogy azt a levélolvasó úgysem
 732 15|                 mindig azon sóhajtozott, hogy ezt a „megboldogult” másképp
 733 15|                úgy leperegnek körülötte, hogy ha kérdi valaki tőle, miről
 734 15|            övével, akkor megtörténik az, hogy a kőszobor repülni kezd,
 735 15|                 levélben.~Pálmának elég, hogy egészen fölmelegedjék tőle.~
 736 15|            Fogékony lelke ugyan érzette, hogy ez lopott meleg, kölcsönzött
 737 15|                az már a láng természete, hogy a másolata is eredeti lesz
 738 15|           fogadott közleményeket. Kérte, hogy ha még jut eszébe valami
 739 15|                az a különös szokása van, hogy naponkint rövidebb vagy
 740 15|          szobájába bezárkózik. Az a szó, hogy borotválkozik olyankor.
 741 15|             megsúgta nekem azt a titkát, hogy olyankor, mikor így be van
 742 15|               azért mondta el ezt nekem, hogy vigyázzak rá: ez egy neme
 743 15|              szóval is észrevéteti vele, hogy e különcségéről tud valamit,
 744 15|               különcségéről tud valamit, hogy utána leskelődik, attól
 745 16|             napja után beletelt két hét, hogy Illavay nem látogatta meg
 746 16|                 szívügyeknél: valószínű, hogy sok járás-kelése volt amiatt,
 747 16|                számot kellett róla adni, hogy egy csoport fegyveres embert,
 748 16|                 a grófnak, tudatva vele, hogy most itt jár, meg ott jár;
 749 16|             átcsapott a tavaszi melegbe, hogy a rohamos hóolvadás miatt
 750 16|               arra volt jó ez a két hét, hogy azalatt szakállt eresztett.
 751 16|                az a jótékony hatása van, hogy a vonások összhangtalanságát
 752 16|             szakáll azt mondta meg neki, hogy Ferenc az ő utolsó szavát
 753 16|                  jött.~De hát még Ferenc hogy volt meglepetve, mikor őt
 754 16|               bámul és nem meri elhinni, hogy mindez az övé!~Ilyenkor
 755 16|               megfaggatják, megbúsítják, hogy az a szép vásárfia, az a
 756 16|                  nyájas kedvkereséséből, hogy itthon van ő már. A megváltozott
 757 16|               elő, mind arról beszéltek, hogy az ő kedvtelése itt mindenkinek
 758 16|               tanújelek által éreztetni, hogy családja leendő tagjának
 759 16|               tagjának tekinti. Az igaz, hogy sajátszerű módja a bizalomnyilvánításnak,
 760 16|            praesumptiv ipamuramtól, mint hogy ha azt az egész váltó-boszorkánytáncot
 761 16|  váltó-boszorkánytáncot a nyakába dobja, hogy exorcizálja, ahogy tudja.~
 762 16|                 Illavay jött, tudta már, hogy annak, az üdvözlő kézszorítás
 763 16|                 örül ennek a gazdaember, hogy nem kell drága eleséggel
 764 16|           marhából a tavaszi szántáshoz? hogy áll a birkabőr dolga a padláson?
 765 16|             tapasztalhatták eddigelé is, hogy amióta a gróf itt telel
 766 16|           törvény az a Yucatan-szigeten, hogy ha kisül egy tolvajsági
 767 16|               Hasztalan imádkoztak érte, hogy törjön ki a nyaka a szolgabírónak
 768 16|           felhúzva a szarvasbőr kesztyű, hogy a jobbot azon életmelegen
 769 16|           Csizmáim vannak.~S megmutatta, hogy mi van a lábán.~– Úgy örültem
 770 16|                   mondá Pálma. – Féltem, hogy rossz időnk lesz. Az éjjel
 771 16|                tiszta-e az ég? Tudja ön, hogy én még sohasem voltam a
 772 16|                izeni a tekintetes úrnak, hogy éppen most fog hozzá az
 773 16|               Lám, erről elfeledkeztünk! Hogy ez éppen erre a napra esik.
 774 16|                  volt gazdájuk szeméből, hogy az mit akar tenni, ráugráltak
 775 16|                Bátor vagyok megjegyezni, hogy a tekintetes úr közreműködése
 776 16|           állának egy rándulása mutatta, hogy ez tetszett neki.~A két
 777 16|           lépcsőkön, mint aki attól fél, hogy még visszahívják. Pedig
 778 16|                  annyi regényes érzelem, hogy megvárja, amíg grófnője
 779 16|            menjen bejelenteni a grófnak, hogy bizony az ő praesumptiv
 780 16|               nem tartotta szükségesnek, hogy ő is utánuk sakantyúzza
 781 16|              átnyújtá hozzá.~– Tudja ön, hogy én önt ma megismertem.~–
 782 16|        gondolatjait.~– Akkor arra kérem, hogy legyen kegyelmes bírám.~–
 783 16|           letenni. Mi volt az oka annak, hogy ön ma, mikor legnagyobb
 784 16|                  de attól a gondolattól, hogy most már maga is érdekelve
 785 16|             ember: szégyenli észrevenni, hogy lopják. Azt mondja, hadd
 786 16|             tenni? Csak annyit ismer el, hogy mióta közénk keveredett,
 787 16|                 Hát azt nem vallaná meg, hogy elragadta az ifjúi könnyelműség.
 788 16|                 azt ígértem jegyesemnek, hogy ma a romfalakról kövirózsát
 789 16|                olyan szegény nem leszek, hogy egészen összeilljünk. Ön
 790 16|                 Ön még mindig fél attól, hogy ha ez a düledező várkastély
 791 16|                csengő volt ez a kacagás, hogy az erdőből a fekete rigók
 792 16|              kértem, s előre megmondtam, hogy nem adok érte semmit. Hiszen
 793 16|                  is sejtettem még akkor, hogy rosszabb jutalmat adok önnek
 794 16|          tiltakozzék. Majd megtudja azt, hogy igazat mondok. Látta, ugye,
 795 16|              igazat mondok. Látta, ugye, hogy kétségbe voltam esve eltévedt
 796 16|                  Akkor még nem tudta ön, hogy ez az én szegénységem. Ezt
 797 16|                amit a sorstól várok, az, hogy talán nem szakadnak ezek
 798 16|                 megfordul a kapu fölött. Hogy mi lesz azután? Azt én nem
 799 16|              tudom. De egyet tudok. Azt, hogy én nem tartozom azon nyomorult
 800 16|            sírboltokra rohanni: engedik, hogy családjuk nevét a pellengérre
 801 16|                Én nem fogom engedni azt, hogy apám nevét megátkozzák,
 802 16|         tündérarcot.~– Most már érti ön, hogy miért voltam úgy kétségbeesve,
 803 16|         kétségbeesve, mikor azt mondták, hogy gyémántjaink elvesztek? –
 804 16|          elvesztek? – Most már tudja ön, hogy mit hozott vissza ön nekem? –
 805 16|                most már azt is tudja ön, hogy nem fogad ön el semmit mást,
 806 16|                     A lelkem azt mondja, hogy ez a szív meg tud egy nőt
 807 16|               nőt érdemelni. – Ön tudja, hogy én nem értek a hízelkedéshez;
 808 16|              lovagolni, eszébe juthatna, hogy itt valaki álpátosszal nagyszívűségről
 809 16|                  beszélt: jól tudva azt, hogy arra semmi oka. Ön mindig
 810 16|                  hiszi ön? Gondolja tán, hogy engem is álomjárójává tett
 811 16|            magyar nemzet? Mely elhiszem, hogy nagylelkű lenne, ha élni
 812 16|                 mint az Istent az égben, hogy diadalmaskodni fog!~– Ha
 813 16|                élére, s aztán meglássuk, hogy tud-e még úgy vitatkozni
 814 16|            Etna-hősége forralta fel így, hogy kitörjenek az ajkakon. Így
 815 16|           Mersz-e szeretni, ha megtudod, hogy rongyban járó koldus vagyok?”~„
 816 16|           Mersz-e szeretni, ha megtudod, hogy halálra menő lázadó vagyok?”~
 817 16|           felhangolódni minden érzéknek, hogy megszokja, megértse. Mert
 818 16|              laikus előtt, csak arra jó, hogy a becsületes nevét felmázolja
 819 16|                előtt burjánzó sombokrot, hogy utat nyisson Pálmának. A
 820 16|               csak egy taszításra várna, hogy utána dűljön a többinek,
 821 16|                  temették be; de fél ön, hogy rám talál szakadni a fal,
 822 16|                őseim lehettek: ön tudja, hogy anyai részről cseh vért
 823 16|                  leány könyörög apjának, hogy bocsássa őt szabadon, könyörög
 824 16|          szabadon, könyörög a sziklának, hogy adja meg, amit keres. A
 825 16|               minden szentei segítettek, hogy össze nem zúzta magát; megmenekült,
 826 16|              bámulókra: Laila!~Meglehet, hogy szép is volt ez a költemény.
 827 16|              volt ez a költemény. Lehet, hogy csak a meleg, átérzett előadás
 828 16|           ragyogtak a könnyek. Megtudta, hogy még a villogó kardnál is
 829 16|                   Laila! Omár! – s várta hogy nem kiáltanak-e vissza?~
 830 16|                Napóleon, sem Rothschild, hogy egy költője legyen, aki
 831 16|             bűvölve ettől a kívánságtól. Hogy ne ígérte volna meg? Szájról
 832 16|                   aki olyan bolond volt, hogy Pálma grófnő ősapjának kutat
 833 16|            madárkáktól, lelkeikre kötve, hogy a kicsinyeiket szeressék,
 834 16|                is értették.~– Akarja ön, hogy felmenjünk a „mátkaugró”-
 835 16|              végződő: csak olyan széles, hogy egy ember megállhat rajta.
 836 16|                mögött. A nap úgy reátűz, hogy az ablakait meg lehetne
 837 16|                gondolattól nem szédülök, hogy ez a végtelen tömérdek nagy
 838 16|                 az én birtokom, s aztán, hogy meg kell érnem azt az időt,
 839 16|               csakugyan kicsinyben múlt, hogy le nem szédült, de nem a
 840 16|            figyelmeztetni kellett őt rá, hogy ideje lesz a visszatérésre
 841 16|           keresve, a másikat megfeszíté, hogy arra lépjen rá Pálma, mint
 842 16|              kinőtt bozótba kapaszkodva, hogy utoljára Ferenc félretett
 843 17|             előtt. Némelyek azt mondják, hogy van harmincezer embere,
 844 17|               harmincezer embere, mások, hogy csak háromezer, ismét mások,
 845 17|                  háromezer, ismét mások, hogy csak háromszáz, hanem ezek
 846 17|              hanem táltosok. Annyi igaz, hogy fényes délben rohammal foglalt
 847 17|                  gerjesztett maga előtt, hogy a generalissimus egy egész
 848 17|                  s úgy megszerették itt, hogy alig akartak elválni. Azóta
 849 17|                ez esetben azt a jelszót, hogy „mitgefangen, mitgetrunken” –
 850 17|               került a sor, azt mondták, hogy a többi csak hadd legyen „
 851 17|                magad pedig – tanuld meg, hogy mi az a márciális törvény.~
 852 17|                 Azt sem tudja a mai kor, hogy a „márciális” sör-e, vagy
 853 17|             bizottmány felhatalmaztatik, hogy ott, hol a körülmények megkívánják,
 854 17|               harcolni azon elv mellett, hogy ily bíróságok helyett a
 855 17|                  eszmét vitték diadalra, hogy ne esküdtszék legyen a bíró,
 856 17|      visszagondolok arra a paragrafusra, hogy ha egy újságíró álhíreket,
 857 17|                tréfás. Szerencséje volt, hogy a kerületi illetőségénél
 858 17|               Ferenc bácsi, természetes, hogy rögtön félbeszakította a
 859 17|          konstatáltatik, elhatároztatik, hogy Opatovszky Kornél elmeháborodott,
 860 17|         magyarázni ezt az intést.~Hiszen hogy őrködhetik egy nő egy férfi
 861 17|            Mindenüvé csak nem kísérheti, hogy vigyázzon rá. S kivált egy
 862 17|                arra ébredtek az emberek, hogy „jön Gorombolyi!” A hős,
 863 17|             küldtek eléje, kaptak rajta, hogy melyik város nyerje meg
 864 17|               Gorombolyi azt válaszolta, hogy különben is szándéka volt
 865 17|                 tanakodás folyt afölött, hogy vajon teljes mágnási díszpompában
 866 17|             folyt afölött a plébánossal, hogy vajon helyesen lesz-e e
 867 17|                  a szó annyit jelentett, hogy „valami veszedelembe visz”.
 868 17|       szavazattöbbséggel el lett döntve, hogy ez a mai nap fogalmai szerint
 869 17|            fogalmai szerint annyit tesz, hogy „boldogít”. A gróf mégis
 870 17|              szerette volna azt mondani, hogy „megboldogít”.~Pálmára az
 871 17|                Az ember azért mutogatja, hogy szörnyen menni akar, hogy
 872 17|                hogy szörnyen menni akar, hogy ha történetesen elmarad
 873 17|            milyen nagyon sajnálom! Pedig hogy készültem rá!”~Csakugyan
 874 17|                véletlen baleset történt, hogy mikor már a lóra fel akart
 875 17|       szerencsétlenül esett a kövezetre, hogy úgy kellett őt fölvinni
 876 17|           titokban megsúgta mindenkinek, hogy a gróf veszedelmes csontrepedést
 877 17|                    kérdé Pálma.~– Tudod, hogy én szisszenés nélkül szoktam
 878 17|             akkor csaknem bizonyos volt, hogy semmi baja sincs.~Azonban
 879 17|                    nemsokára megérkezik. Hogy elfogadhasd. Vezessétek
 880 17|              magas vendégnek látni kell, hogy egész a jelmez fölvételéig
 881 17|              nyelvek ugyan azt beszélik, hogy nem volt az az atilla a
 882 17|            minden vonásán az az önérzet, hogy ez az az ember, aki minden
 883 17|                 gróf balesetét. Remélem, hogy nem lesznek komolyabb következései.
 884 17|               eset, s kifejezte arcával, hogy mennyi önuralkodásába kerül
 885 17|             meggyógyító írja az a tudat, hogy ön ezeket hazája szolgálatában
 886 17|               Még ma megírom Debrecenbe, hogy Temetvényi gróf a kivonulás
 887 17|             polgártárs vagyok. Én tudom, hogy semmi sem vagyok. De ön
 888 17|                Megengedi a gargói hősnő, hogy hódolatom adóját egy kézcsókban
 889 17|          Megengedte, de nagyot bámult.~– Hogy jutok én a gargói hősnő
 890 17|                 így hívja. Azt hiszi ön, hogy nem zengi az egész ország
 891 17|                  én nagyon örülök rajta, hogy excellenciátok neve együtt
 892 17|               volt?~– Annyira nevezetes, hogy nem tudunk a megjutalmazásra
 893 17|             dicső férfiú? Én azt hittem, hogy itt találom.~A gróf leányával
 894 17|                   Sajnálni fogja nagyon, hogy nem élvezheti személyesen
 895 17|        semmiházit; de ezúttal mondhatom, hogy hiába jár. Az áruló számára
 896 17|            kacagott a saját bolondságán. Hogy ezt főbe lőjék.~– De tábornok
 897 17|           lövöldöztetek magamra – azért, hogy egy darab telefirkált papirost
 898 17|             kerül haza, nem volt bolond, hogy az alkotmány kedveért sántává
 899 17|             megkaphatja, azt teszi vele, hogy okos embert csinál belőle:
 900 17|                aminek egyedüli módja az, hogy elküldjük egymást egy más
 901 17|               egy embert, aki azonkívül, hogy a hazának, az egész emberiségnek
 902 17|                  foglalva saját magával, hogy se látott, se hallott.~–
 903 17|                 Senki sem gondolná róla, hogy ő már fiatal korában egy
 904 17|                  csak azt sem árulja el, hogy angolul tud, a kisujjában
 905 17|                fel kellett őt fedeznünk, hogy az értékét megismerjük.
 906 17|                 egy fületlen gomb ellen, hogy belügyminiszterré fog kipattanni
 907 17|                szeret, úgy magasztalnak, hogy félteni legyen kénytelen.
 908 17|         kénytelen. Ő már tudta a titkot, hogy Ferencnek a szíve mélyén
 909 17|                őket! Kezdte már sejteni, hogy mit tesz az az intés: „Őrködjetek
 910 17|           Illavaynak. Azért azt hisszük, hogy az ilyen magas aspirációk
 911 17|               felejtsük el, excellencia, hogy az Opatovszky birtok olyan
 912 17|             birtok olyan állapotban van, hogy annak a rendezését, aztán
 913 17|            bizony nem tudnám elképzelni, hogy mért ne bírná meg? Hogy
 914 17|                  hogy mért ne bírná meg? Hogy sok adósság fekszik rajta?
 915 17|                  A gróf maga is átlátta, hogy nagyon megváltozott a helyzet.~–
 916 17|            indulatja az égre.~Tudta már, hogy mire kell őrködnie.~– Legyen
 917 17|               amiért idejöttem, az volt, hogy útközben hallottam, hogy
 918 17|                 hogy útközben hallottam, hogy Illavayt sehol a világon
 919 17|                 már tudta egészen Pálma, hogy mit jelent az a két szó.
 920 17|             egészen megfeledkezett róla, hogy a térdkalácsa milyen veszélyes
 921 17|                  is képesnek érzé magát, hogy hős vendégei tiszteletére
 922 17|  pezsgőspalackokat hűtötték be, anélkül, hogy valaki észrevette volna
 923 17|                már nálunk ősi jó szokás, hogy a mennyei adományt, a bort,
 924 17|                   nem isszák csak azért, hogy igyanak; de minden pohárhoz
 925 17|                  Pálma föltette magában, hogy amint megérkezik Ferenc,
 926 17|                 annyira szeret ez a nép, hogy ha egész Magyarország respublica
 927 17|                 nem kerülő forspontra, s hogy milyen evés-ivásnak mehetett
 928 17|              minden ember, aki megtudja, hogy az egész útja hosszában
 929 17|          kiürítettek, annyiszor mondták, hogy „így fogyjon el a muszka!”~
 930 17|               akkorra annyira megjavult, hogy egy fogantyús pálca segélyével
 931 17|              szerepére, s figyelmezteté, hogy a hidegborogatás után a
 932 17|           elengedni azt a gyönyörűséget, hogy a vendégeit fájós lábbal
 933 17|          vezényelt tovább az ütközetben? Hogy is hívták csak?~– Muszka
 934 17|                  engedjük meg a grófnak, hogy tovább velünk időzzön. Helytállunk
 935 17|                  rá engedte magát bírni, hogy egyfelől Gorombolyi, másfelől
 936 17|                 excellenciádat felkérni, hogy hős bajtársam távollétében
 937 17|             nagyméltóságodnál, fölkérve, hogy amint Illavay visszakerül,
 938 17|                 e vidéken nem időzhetek. Hogy merre fordulok, az az én
 939 17|              Azért kérem excellenciádat, hogy őrizze meg ezt, amíg Illavay
 940 17|                  őket nevemben felkérni, hogy mentül tovább kedvük szerint
 941 17|                 messze voltak egymástól, hogy a cigányzene és a tábori
 942 17|                  mai nap már azt hiszik, hogy népdal:~„Ég a kunyhó, recseg
 943 17|                  Nekem csak kell tudnom, hogy mi az, amivel őt meg akarják
 944 17|                   suttogá indulatosan.~– Hogy hogy nem? Hát miért nem?~–
 945 17|              suttogá indulatosan.~– Hogy hogy nem? Hát miért nem?~– Én
 946 17|              miért nem?~– Én nem akarom, hogy átadd.~– Hát mit tegyek
 947 17|                    Az az én gondom lesz, hogy mit mondjon ő rá.~– De hát
 948 17|                 meg fogod nekem engedni, hogy én, aki a jogot másképpen
 949 17|                nem fogod azt meghallani, hogy mi ennek az iratnak a tartalma.
 950 17|               Csak annyit mondhatok meg, hogy aki e megbízást elvállalja,
 951 17|                nélkül is tudom, anélkül, hogy belenéznék az iratba. Játszik
 952 17|               vagyonával. Amire rámutat, hogy ez az államé, azt szó nélkül
 953 17|                  Akinek azt parancsolja, hogy keljen fel és kövesse, annak
 954 17|                     Hát akkor nem tudom, hogy kezdesz hozzá, hogy ezt
 955 17|               tudom, hogy kezdesz hozzá, hogy ezt megakadályozd. Én most
 956 17|               idő.~– Ugyan mire?~– Arra, hogy tervemet kivigyem.~– Neked
 957 17|               mikor ezek olyan bolondok, hogy a szabadság mellé még egy
 958 17|               hát hagyjuk azt! – Hiszed, hogy ezeket a te nézeteidet Illavay
 959 17|                 majd találok ki valamit. Hogy mit? Azt még magam sem tudom.
 960 17|               sem tudom. Csak azt érzem, hogy erősen akarom, s sejtem,
 961 17|                 erősen akarom, s sejtem, hogy van valami erő bennem, ami
 962 17|             völgybe elvihessem magammal. Hogy ott mít teszek, nem tudom,
 963 17|                 nem tudom, de azt tudom, hogy engemet nem fog elhagyni.
 964 17|       istenségeknek!~– Nem veszed észre, hogy az esztelenség, amit beszélsz?~–
 965 17|                egy napon elmondta nekem, hogy mi az a nagy alkotvány,
 966 17|                  Talán hitte azt valaki, hogy minden ok nélkül, csak a
 967 17|              sodra alatt történt az meg, hogy a büszke ősökkel dicsekedő
 968 17|                magyar „schlachtziz”-nak, hogy az utolsó leányivadékhoz
 969 17|             ehhez én nem leszek elég jó! Hogy születtem, abban megnyugszom,
 970 17|            születtem, abban megnyugszom, hogy meghalok, abban is megnyugszom,
 971 17|                abban is megnyugszom, de, hogy még egyszer újjászülessek,
 972 17|         helybenhagyod azt a szándékomat, hogy ahhoz az emberhez, akit
 973 17|                mehetek el olyan távolba, hogy mindennap fel ne keressem
 974 17|                 ne ostromoljam imáimmal, hogy éltessen téged soká, tartsa
 975 17|              ismersz. Amidőn azt hiszed, hogy én csak önző, kényelmes
 976 17|                  téved ön, ha azt hiszi, hogy Temetvényi Ferdinánd a büszkeségben
 977 17|                anyjának a gyémántjaival, hogy fizessem ki belőlük az adósságaimat. –
 978 17|                bankrott-üzér teheti azt, hogy az asszonyai nyakából leszedje
 979 17|          Pálmának engednie kellett neki, hogy a sérültet kímélje.~A faliszekrény
 980 17|     rejtekajtónak olyan szerkezete volt, hogy amikor azt felnyitották,
 981 17|           gyorsan vette elő a szekrényt, hogy felsiető cselédei ne lássanak
 982 17|                   Győződjék meg ön róla, hogy gyémántjai mind megvannak.~
 983 17|               valamibe, a puszta légben, hogy el ne essék…~A láda üres
 984 18|               amikor nem tudja az ember, hogy oltáshoz kezdjen-e, vagy
 985 18|                  kéreti a vendég urakat, hogy ha a kedvéért egy kis barátságos
 986 18|           megtette a maga észrevételeit, hogy nagyon különös ötlet a comtesse-től
 987 18|          fahangon:~– Te most azt hiszed, hogy én az anyád gyémántjait
 988 18|                  Mit hiszesz hát?~– Azt, hogy ellopták őket.~– Kik?~–
 989 18|                   Az Orol Krivánszky? De hogy juthatott a rejtekajtó titkához,
 990 18|             istenségeknek. Semmi kétség, hogy ő nyomukba jő. Szedd össze
 991 18|              szabad észrevenni senkinek, hogy bajunk van.~S azzal atyja
 992 18|               plébánus (tudva van pedig, hogy egy apa testamentumban hagyta
 993 18|      testamentumban hagyta meg a fiának, hogy soha plébánussal le ne üljön
 994 18|              atyja mellé, s ő dirigálta, hogy mint játsszék, s megverette
 995 18|              estek túl. A gróf kérdezte, hogy szerencsével járt-e Illavay
 996 18|                 más, mint Zsiborák.~– De hogy tudhatta meg, hol állnak;
 997 18|            lehetetlen. Olyan hű emberem, hogy az életemet rá merném bízni.
 998 18|              állítottak a pénztár mellé, hogy az ő köpönyegük alatt valami „
 999 18|                  mi oka lett volna arra, hogy miután azok már a gyémántokat
1000 18|            mondta el.~– Nem tudja ő még, hogy a gyémántok eltűnése fel