Part,  Chapter

1001 18|            legalább arra kérem a grófot, hogy ne tudassa azt vele.~– Ön
1002 18|                és ennek a nyomán hiszem, hogy azokat kézre keríthetem.~–
1003 18|                  többire rávezet. Lehet, hogy ezek a nyomok Amerikáig
1004 18|                  szimatot kapnak afelől, hogy valaki üldözi őket: azért
1005 18|               hosszú, annál bizonyosabb, hogy sietni fogok annak minden
1006 18|                     Nem lenne jó. Lehet, hogy adnának útlevelet, de elébb
1007 18|             utazásom célját, s bizonyos, hogy akárhová mennék, ahelyett
1008 18|                akárhová mennék, ahelyett hogy én nyomoznám a magam embereit,
1009 18|               sem volna szabad megtudni, hogy hová tűnt el?~– Valóban:
1010 18|             álltak. Válogathatott benne, hogy miféle módszerrel változtassa
1011 18|                az ég minden csillagáért, hogy ön az életét kockáztassa.
1012 18|                 angol útlevélhez, s fél, hogy azzal Pálma kikacagja. Szerette
1013 18|        keresztülmenni. És nemcsak azért, hogy az osztrák rendőrök és vámosok
1014 18|                  vámosok elhiggyék neki, hogy ő angol; de még inkább,
1015 18|                  ő angol; de még inkább, hogy a külföldi „baldower”-ek
1016 18|               bolond vagy, édes barátom. Hogy a bajuszod le akarod az
1017 18|              bajusz? Azt mondtad mindig, hogy nem adnád oda egy millióért.
1018 18|            azokat a szép szemeket azért, hogy a gyémántokat keresd? –
1019 18|        szerelmeskedést. Azt mondanád rá, hogy bolond! Pedig te nagyobb
1020 18|              tükör ellen.~„Ő azt mondta, hogy ezek a gyémántok az én becsületem.”~
1021 18|                  magad nagyon jól tudod, hogy ez csak szofizma. Ha egy
1022 18|                   s mondd meg a grófnak, hogy ha ellopatta a gyémántjait,
1023 18|                 utánuk monsieur Cousint, hogy keresse fel az, te pedig
1024 18|                pedig nagy áldozat.~Igaz, hogy Angliában, Amerikában senki
1025 18|             szeretjük azt a férfi arcon, hogy abban találjuk a Sámson-erőnket.~
1026 18|                        Nagyon valószínű, hogy az elválás után számtalan
1027 18|                  érkezett meg Hamburgba, hogy talált rá a legelső gyanújelre;
1028 18|                New Yorkban. Hanem azért, hogy „meg” volt fogva a gonosztevő,
1029 18|             olyan igaz lelkű ember volt, hogy nem csak a solitaire-ekből
1030 18|              hanem még azt is megmondta, hogy a még hiányzó utolsó darab
1031 18|                részlettel ismerteté meg, hogy meg kellett róla győződnie,
1032 18|                  kellett róla győződnie, hogy az most valót mond.~Nevezetes
1033 18|                New Yorkba kellett menni, hogy megtudja, mi történik az
1034 18|                Csak az vette el a hírét, hogy ugyanaz évben sokkal nagyobb
1035 18|             amerikai utazó nem tudhatta, hogy mi történik ott a lábai
1036 18|                kellett rá egy hírlapnak, hogy Európából Amerikába átjusson,
1037 18|              kellett hozzá az olvasónak, hogy mindazt elhiggye, amit nyomtatva
1038 18|          olvasott, azt tudta meg Ferenc, hogy Constantin nagyherceg Debrecenben
1039 18|                 tisztelt olvasóra nézve, hogy nem kénytelen most sem a
1040 18|                  egyéb különbséget, mint hogy akkor narancsot árultak
1041 18|                eleget figyelmeztette rá, hogy ezzel a pofával nem jó lesz
1042 18|               spekulatív ész azt mondta, hogy csak hagyni kell azt még
1043 18|              országában nagyon tanácsos, hogy az embernek a cifferblattja
1044 19|        elszigeteltség által azt érte el, hogy tökéletesen ismeretlen maradt
1045 19|                nézve. Ahhoz szokva volt, hogy Bécsben erős rendőri felügyelet
1046 19|                  császárvárost, anélkül, hogy valósággal benne lett volna.~
1047 19|                  azon vette észre magát, hogy a korcsmában ácsorgó parasztok
1048 19|                csak annyit kell mondani, hogy „gyere legény!”…~Illavay
1049 19|                   El nem tudta gondolni, hogy mit súgnak-búgnak.~A harmadik
1050 19|                azok sem siettek mutatni, hogy ráismertek. Mind csak úgy
1051 19|                 sokat beszéljetek arról, hogy engem itt láttatok.~– Dehogy
1052 19|             értett semmit. Nem sejtette, hogy mit néznek ezek az emberek
1053 19|                   mely arról regél neki, hogy még nincs itt az évnek a
1054 19|               jámbor emberek azt hitték, hogy Illavay most jön a külföldről,
1055 19|               Beszélhetett nekik akárki, hogy vége van már mindennek,
1056 19|                 levágva. Ez azt jelenti: hogy Anglia biztos!~Mindenütt
1057 19|                 csak az járt az eszében, hogy hogyan lepje meg a maga
1058 19|           gyanítatlanul a fektében; úgy, hogy rókalyukat ne találjon a
1059 19|            faluban sehol. Azt sem tudni, hogy vezet-e valaki a lakosairól
1060 19|                 sohasem adnak ezek okot, hogy bírói személy kerüljön a
1061 19|                 a lényeges különbséggel, hogy amilyen harcias faj az andorrai,
1062 19|             azért senki sem jő ki eléje, hogy megkérdezze, mire van szüksége. „
1063 19|            veresre mázolt félajtó jelzi, hogy ott mészárszék is van: a
1064 19|                öregbítéséhez: elannyira, hogy amint a pitvaron, a konyhán
1065 19|                mint a zsidók a Messiást, hogy mikor jön már Angliából
1066 19|            Angliából azzal az izenettel, hogy újra kell kezdődni a ribilliónak? –
1067 19|                  forgatta a levegőben.~– Hogy híják. Beranek?~– Nem. Baranecz.~–
1068 19|       raffinírozott azonban mégsem volt, hogy én el ne csíptem volna.~–
1069 19|                     Nem tették azt vele. Hogy magát megmentse, beállt
1070 19|           ablakomba.~– Azt is megmondom, hogy hol van – folytatá csendesen
1071 19|                   Hogyan mondja, kérem – hogy nyissam fel.~– Én parancsolom.~
1072 19|         tekintetes úr még azt sem tudja, hogy itt nem parancsol többet.
1073 19|                  tekintetes úr. Látszik, hogy most jön Amerikából: nem
1074 19|               hatóság nem érte be azzal, hogy a felfedezett tolvaj „nekem”
1075 19|              egész világra szétágazik. – Hogy miért nem vártam be én is
1076 19|                  rendőrség expedícióját? Hogy miért siettem azt megelőzni?
1077 19|                  ez egy olyan szép mese, hogy sokat érne egy novellaírónak.~–
1078 19|                 tekintetes úr azt hiszi, hogy ez mese?~– Azt biz én. Arra
1079 19|                  biz én. Arra való mese, hogy én most egyszerre ugorjam
1080 19|               hát adjon engedelmet arra, hogy felkeljek a helyemről, aztán
1081 19|                  akartok sütni, vagy mi? Hogy ilyen nagy bolond tüzet
1082 19|                  úr – mondja csak, ugye, hogy jó ember a Rokomozer?~–
1083 19|              asztal mellé. Úgy látszott, hogy a fenyegetését be akarja
1084 19|          fenyegetését be akarja váltani, hogy megvárja, míg az osztrák
1085 19|                elmondtam a zsiványokról, hogy a jövő éjjel belopóznak
1086 19|       felismerésében. Meg tudta mondani, hogy francia írta-e, vagy angol,
1087 19|               vagy olasz, de még azt is, hogy kálvinista írta-e, vagy
1088 19|                    Mammut annyit jelent, hogy „egy millió”.)~A következő
1089 19|                  menni a vér. Kitalálta, hogy az a Szulamith: Pálma.~A
1090 19|              foglalkozott. Úgy látszott, hogy az Orol is magának követelte
1091 19|                  azt az ajánlatot tette, hogy a dolgok végén válasszon
1092 19|           Szulamith maga kettőjük közül, hogy melyiké akar lenni.~Illavaynak
1093 19|              minden szónál úgy megrázta, hogy annak keze, Iába, feje,
1094 19|         istentagadó, azt, akiről tudtad, hogy több nekem, mint ez az egész
1095 19|          odadobta őt a karszékbe vissza, hogy szék és ember nagyot nyekkent.~
1096 19|                 akasztófáravaló!~– Ugye, hogy jó lesz, ha siet a tekintetes
1097 19|                 nem tudtad, te gazember, hogy az a nő az én jegyesem? –
1098 19|                  jegyesem? – Nem tudtad, hogy ő az enyém? – Nem tudtad
1099 19|            megszorongatta neki a nyakát, hogy már annak a szemei kezdtek
1100 19|                 míg végre eszébe jutott, hogy ha az ember valamire feleletet
1101 19|               legmúlhatlanabb föltétele, hogy a kikérdezettnek a torkát
1102 19|                 úr.~– Nem arról van szó, hogy én milyen ember vagyok!
1103 19|              milyen ember vagyok! Hanem, hogy miért nem jelentetted fel
1104 19|           gézengúz Opatovszky ségetzért, hogy megszabadítsa; no, énnekem
1105 19|                  azért mégis azt mondom, hogy a tekintetes úr egy hatalmas
1106 19|                   Hanem csak azt mondom, hogy én Isten a világ fölött –
1107 19|                   ameddig igazat mondok, hogy nem vétettem a tekintetes
1108 19|                is azt fogja még mondani, hogy „Rokomozer, én terád haragszom!”,
1109 19|                  fejemről, s azt mondom, hogy ide üssön a tekintetes úr
1110 19|               azt mondom, tekintetes úr, hogy „Bolond a világ, rosszak
1111 19|                  Rokomozer, úgy látszik, hogy a rabló cimborákat jól belemártotta
1112 19|             belemártotta a vízbe, azért, hogy az orgazda-pajtásokat kihúzza
1113 20|           settenkedtek, keresve a módot, hogy egy elvetett szót kaphassanak
1114 20|               hagyta meg az atyafiaknak, hogy holnap estig a gargóvári
1115 20|                az akkor.~Az volt a nóta, hogy~„Dárum, madárum!~Agyonverünk
1116 20|                   Agyonverünk a nyáron!”~Hogy kit? Azt nem tudta senki.
1117 20|                 történetét. Úgy találta, hogy azalatt, amíg az ellenlábasoknál
1118 20|               nehéz megszokni, mint azt, hogy ha az ismerősből lett ismeretlen.
1119 20|            szívének, mikor azt megtudta, hogy Temetvényi Ferdinánd most
1120 20|                  voltak. Azok is tudták, hogy az egykori szabadcsapat-vezér
1121 20|           beszélnek angolul. Azt mondta, hogy ő ezt az írást nem érti,
1122 20|                Isten! Mi azt hittük már, hogy ön elveszett.~– Íme, megkerültem –
1123 20|        összemorzsolni. Az jutott eszébe, hogy „örülsz bizony, mert éppen
1124 20|               jöttem meg a gyémántokkal, hogy azokat még egyszer ellopjátok”.~–
1125 20|               pedig nagyon okosan tette, hogy az egycsillagos úrra bízta
1126 20|               kezdi a mai háztűznézését, hogy becsukatik a tömlöcbe, s
1127 20|            szedés után megengedték neki, hogy felmehet a kastélyba. Egy
1128 20|           beszédet.~– Nagyon szép öntől, hogy visszakerült. Mi nagyon
1129 20|                 ez órában azt sem tudom, hogy mi feladat jár vele, s képes
1130 20|               úgy van.~Nem állhatta meg, hogy mégis azt az észrevételt
1131 20|                 észrevételt ne tegye rá, hogy:~– Nekem nagyon kedves dolog,
1132 20|               azt kétségtelennek tartom, hogy ha ez a hóbortos ember szabadon
1133 20|             gyűlölni valamelyik leányát, hogy azt egy őrülthöz kösse házastársul?
1134 20|             Ferencnek pedig úgy rémlett, hogy a z…ai orgazda kérdi tőle,
1135 20|                 z…ai orgazda kérdi tőle, hogy: „Nos, hát nem jó ember
1136 20|              gondolat támadt az agyában, hogy annak a vén orgazdának kezet
1137 20|           nyakára.~Most értette már meg, hogy mit tesz az? „Bolond a világ!
1138 20|             megerőltette az emlékezetét, hogy vajon csakugyan volt-e valaha
1139 20|                valaha az a szó kimondva, hogy Pálma az ő menyasszonya?
1140 20|            menyasszonya? S aztán rájött, hogy valóban ő, forma szerint
1141 20|              találni. Már tudattam vele, hogy ön itt van. – Még egyszer
1142 20|                    Még egyszer köszönöm, hogy ön annyi fáradságot tett
1143 20|                mondok le a szerencséről, hogy azt önnek meghálálhassam.~
1144 20|              megkérdezte a komornyiktól, hogy merre van Pálma grófnő lakosztálya,
1145 20|               Cousin leveléből megtudta, hogy az most a park felőli szárnyban
1146 20|             Köszönöm. Nem.~Arra gondolt, hogy hiszen ez még továbbutazással
1147 20|                 Ferenc most vette észre, hogy ő ettől a vigasztól meg
1148 20|               beszédes volt. S nem elég, hogy a nyelve beszélt, minden
1149 20|              tapasztalást tette eközben, hogy nem lehet az embernek egyszerre
1150 20|          hallgatni is. Ő csak azt látta, hogy Pálma visszaült a tabouret-jére,
1151 20|           hallgatását hallotta.~Annyira, hogy a missnek meg kellett újítani
1152 20|              újítani az egész diatribát, hogy a „szőr”-t a dájélakba belevonja:
1153 20|                 kikalkulálhatta Illavay, hogy biz az ő nevét a távolléte
1154 20|               informálva volt már arról, hogy a nagybecsű gyémántok hogyan
1155 20|                  azokat nyomozni valaki, hogy találta meg, hogy küldte
1156 20|                valaki, hogy találta meg, hogy küldte egy részét vissza;
1157 20|                 hozta el magával. Hanem, hogy „kicsoda és micsoda” ez
1158 20|              rendőröknek. Sohasem hitte, hogy ilyen kitűnő detektívek
1159 20|                Pálma felé volt intézve), hogy ebben valami malice is van,
1160 20|              mindjárt, a pikántoskodást, hogy beéred vele; s egyszerre
1161 20|                úgy húzva félre a száját, hogy azáltal a fél arca mosolygóvá,
1162 20|            Vájlovill.~– Nagyon szeretem, hogy volt önnek bátorsága ezt
1163 20|             hanghordozásból megtudhatná, hogy minő tárgyról beszélünk.
1164 20|                  beszélünk. Tehát kérem, hogy majd mikor én nevetek, nevessen
1165 20|                is előre megmondom önnek, hogy ön éppen olyan ura a helyzetnek
1166 20|              után, amiket tőlem meghall, hogy ennek így kell történni,
1167 20|            megváltozott: – ön tudja már, hogy nagyon megváltozott – az
1168 20|                aztán meg kellett tudnom, hogy a világváltozásnak az én
1169 20|                azt a hírt közölte velem, hogy a szomszéd nagybirtok ura,
1170 20|       rendezhetők lévén. Azt mondtam rá, hogy gratulálok neki hozzá. Atyám
1171 20|                arra az atyám azt mondta, hogy nincs rajta mit nevetni,
1172 20|                 Erre nekem azt felelték, hogy még ugyan forma szerint
1173 20|          tudomása van az atyámnak arról, hogy ők egymást el akarják venni.
1174 20|                     Én erre azt mondtam, hogy „Te magad tudod, hogy ő
1175 20|           mondtam, hogy „Te magad tudod, hogy ő éppen minket szabadított
1176 20|         forradalmi cselekvény”. – „Igaz, hogy nem volt az, mondák erre;
1177 20|                      De hiszen te tudod, hogy ő ezt a kinevezést sohasem
1178 20|                      De hiszen te tudod, hogy ő elment a külföldre, idebenn
1179 20|                 de erre meg azt mondják, hogy a külföldön is forradalmi
1180 20|                   De te legjobban tudod, hogy ő a mi ellopott gyémántjainkat
1181 20|               felvilágosítani a vádlóit, hogy a vádból egy szó sem igaz.” – „
1182 20|                  szó sem igaz.” – „Való, hogy mindezt én tudom legjobban,
1183 20|                 csak egy szavamba kerül, hogy őneki csak egy haja szálát
1184 20|                Nagyon nevessünk!~Hahaha!~Hogy is mondta Rokomozer: „Bolond
1185 20|           Illavay olyan nagyon nevetett, hogy még a szemeit is meg kellett
1186 20|                   mármost határozzon ön, hogy mit tegyek?~Eközben a hímzőtű
1187 20|           Férjhez menjek-e máshoz azért, hogy önt tíz évre holt emberré
1188 20|                  Ha pedig azt mondja ön, hogy „Én nem adom vissza a szavadat;
1189 20|           kifejezést vett föl egyszerre, hogy Pálma visszarettent tőle.
1190 20|           szórtak!~Pálma elárulta magát, hogy ő Ferenc torztükrének a
1191 20|                vele az ibolyaszín levél, hogy ezzel fenevadakat költ fel
1192 20|            embernek van az a bolondsága, hogy mikor magában van, fennhangon
1193 20|          rohantak egyszerre a kedélyére, hogy egészen el volt kábulva
1194 20|               játék ez. Amíg azt hitték, hogy ők a bukott emberek, ez
1195 20|             leány maga? Nem tudná talán, hogy ő maga írta azt a levelében,
1196 20|              emberek? Nem kétségtelen-e, hogy tolvajbanda volt ez, amit
1197 20|                idő alatt külföldön járt; hogy ott mit végzett, bizonyítják
1198 20|             útlevelére írt láttamozások. Hogy ez útlevél birtokosa és
1199 20|              lehet Pálmának attól félni, hogy őt a haditörvényszék elé
1200 20|         formátlan démon alakjában. Ugyan hogy hihetted el, hogy tégedet
1201 20|                  Ugyan hogy hihetted el, hogy tégedet szeretnek? Kell
1202 20|           kinevetett titok. Felfedeztek, hogy te is bolond vagy!~A düh
1203 20|           kigúnyoltatni a szerelemért!~S hogy ez kétszer történhetik meg
1204 20|               meg az életben az emberen! Hogy aki ott viseli szüntelen
1205 20|                  el tudta magát áltatni, hogy még egyszer végigszenvedje
1206 20|                 annyira rögeszméje volt, hogy az ajtóhoz sietett, azt
1207 20|                most már oly dévaj módon, hogy a kíváncsiság erőt vett
1208 20|               ellenszenve volt az iránt, hogy a nők szivaroznak. Bolondság
1209 20|          tűrhetetlen volt az a gondolat, hogy az édes női ajkból, a paradicsom
1210 20|                   Kacagsz, amikor tudod, hogy én a szívemet akarom megölni!
1211 20|            Temetvényi grófnak a torkába, hogy jól lakik vele, s többet
1212 20|           barátok”, s kockát vetnek rád, hogy melyiké légy? Ott aztán
1213 20|              Tüntetőleg elkövet mindent, hogy magát megutáltassa; – azt
1214 20|              megutáltassa; – azt akarja, hogy kiszeress belőle, gyorsan
1215 20|           rossz-szívű volna, azt akarná, hogy örökre fájjon utána minden
1216 20|               tépni a lelkedből egészen; hogy ne viseld örökké. De hát
1217 20|                  ezt? Hiszi azt a mesét, hogy te veszve vagy, ha róla
1218 20|          elégedve magaddal? – Azt tudva, hogy megakadályozhattál egy rémtettet,
1219 20|           lefizethetetlen. Tehetnéd azt, hogy Zsiborák bandájának adj
1220 20|                lelkiismeretet. Engednéd, hogy ezt a nőt elhurcolják a
1221 20|              iszonyú sorsra! Csak azért, hogy a tied nem lehet!~– El tudnád
1222 20|                után. – S ennek köszönöd, hogy most élsz. – Mert ha itthon
1223 20|               hínárba. Neki köszönheted, hogy most fejjel állsz az ég
1224 20|               gazdag lett és hatalmas. – Hogy rettegtél attól a gondolattól,
1225 20|           rettegtél attól a gondolattól, hogy egy gazdag nőt találsz feleségül
1226 20|              igaz? – Csak elhitted neki, hogy ő szeret. – S most aztán
1227 20|                 az elefántba. – Megesik, hogy gyakran a vőlegény fényes
1228 20|                kiegyenlíti azt a hiányt, hogy nincs egyebe egy kardnál;
1229 20|                  elárulnád valaki előtt, hogy ábrándoztál. Ha számot vetettél
1230 20|             kellett volna azon kezdened, hogy felejtsük el, comtesse Pálma,
1231 20|                jó szokás uralkodott itt, hogy a szakács ebéd előtt be
1232 20|             napirenden levő étsorozatot; hogy előre delectálhassák magukat
1233 20|                 nézte egy pár szép szem, hogy hozatja vissza a tálat,
1234 20|                 akar most mulatni rajta, hogy töri ki azt a nyavalya,
1235 20|          spenóttól, az megtanulta régen, hogy az evés nem gyönyörűség,
1236 20|                  robot. Ott az a virtus, hogy ki tudja rövidebb idő alatt
1237 20|              ételt, s aztán elfelejteni, hogy mit evett. – Vagy talán
1238 20|               amiből, aki érti, megérti, hogy jobb lesz erről az ebédről
1239 20|              comtesse tette feladatomul, hogy önt meglátogassam, s elhozzam
1240 20|                 az orvosért. Kérdezteti, hogy mi baja monsieur-nek? Addig
1241 20|                  a városba. Tudja ő jól, hogy mi baja monsieur-nek. Ezt
1242 20|          gallérján levő egyes csillagra, hogy azt a vendég úrral észrevétesse.~–
1243 20|             Azután levetette a csizmáit, hogy a lépteinek hangja el ne
1244 20|               sohasem volt rá figyelmes, hogy az előszobája ajtaján van
1245 20|       csillagformára áttörve: arra való, hogy a benne levő észrevétlenül
1246 20|             tartja az öltönye volantját, hogy suhogása el ne árulja.~Cousin
1247 20|            választ. Mutatja a grófnőnek, hogy alszik az már.~Pálma bosszúsan
1248 20|              Vagy azt akarta meghallani, hogy mit hazudik valaki, mikor
1249 20|               valaki, mikor a szíve fáj, hogy mije fáj?~Cousin előtte
1250 20|                  kezéből, s intett neki, hogy maradjon. Rá sem nézett.
1251 20|           utánanézett sokáig. Azt hitte, hogy egyedül van.~Csak egy kinyújtott
1252 20|                  Talán tudja is a hölgy, hogy nézik. Majd talál ki valamit,
1253 20|                   Majd talál ki valamit, hogy ne nézzék. Szivarra gyújt.
1254 20|             szikra az ő ajkai közt. Ejh, hogy gyűlöli az az ember azt
1255 20|                nem az az ő feladata itt, hogy a park gesztenyefáit s azoknak
1256 20|           tündéreit szemlélgesse, hanem, hogy egy nagy munkához lásson;
1257 20|              lásson; amihez egyedül van.~Hogy miért nem közölte a tervezett
1258 20|                 másokkal is? Talán félt, hogy mások elrontják a tervét,
1259 20|                  azon veszi észre magát, hogy nekitámaszkodott a faköpenyegnek,
1260 20|                  Itt volna már az ideje, hogy felváltsák; de nem jönnek
1261 20|                  a lappangó haramiáknak, hogy a vízvezeték ciszternáját
1262 20|         lélekharang azt fogja jelenteni, hogy a martalócok már a pincében
1263 20|                 is meg lesz akadályozva, hogy a pinceajtót felnyissák,
1264 20|                 banda ugyan híres arról, hogy a legerősebb zárt ajtókkal
1265 20|                kastélyába úgy törtek be, hogy az útfélről kiemelték a
1266 20|                 leeresztve.~A fő kérdés, hogy Cousinnak nincsenek-e cinkostársai
1267 20|           lefüggő lámpás. Láthatta néha, hogy az őrt álló csendőr a földön
1268 20|              ajtajáig jött. Megpróbálta, hogy be van-e zárva? Azután megzörgette
1269 20|                 látta a csillagrésen át, hogy Cousin a jobb kezével a
1270 20|                   Ébredjen föl! Baj van.~Hogy hívására semmi nesz nem
1271 20|               elevenen a cimboráid közé, hogy el ne tagadhasd a dolgodat!”~
1272 20|           tagadhasd a dolgodat!”~Cousin, hogy nem hallott semmi neszt,
1273 20|               neszt, megnyugodott abban, hogy Illavay kábultan hever odabenn
1274 20|           karikára fűzött kulcscsomagot, hogy kikeresse belőle a szárnyajtóhoz
1275 20|            szárny elé kellett feszíteni, hogy a zárkészülék nyomását visszatartsa,
1276 20|                 a meglepett gályarabnak, hogy visszaváltoztassa azzá,
1277 20|               napon elmondhatta magáról, hogy ő a legboldogabb ember a
1278 20|                 magával.~Komolyan hitte, hogy ő a lefolyt eseményekben
1279 20|                el tudja magával hitetni, hogy az ő érdemeit minden lélek
1280 20|               mely a szemébe mondogassa, hogy bizony te, édes barátom,
1281 20|                  államférfiúi fogásával, hogy Illavay kineveztetését a
1282 20|        tábornokoknak. Maga is hitte már, hogy ő nyerte meg a hadjáratot.
1283 20|                egy szirén meg egy medve. Hogy Pálma boldog lesz-e a házassággal?
1284 20|               fölvétetik vele a fátyolt, hogy boldog lesz-e az ő mennybeli
1285 20|                 Van-e rá eset a világon, hogy egy telkes gazda egy zsellérnek
1286 20|               Temetvényi András kezében, hogy azzal szokta a feleségét
1287 20|                 nem arról emlékezetes-e, hogy mikor a szép nő a rút férjet
1288 20|                 nem köztudomású dolog-e, hogy ez a ragyogó, piros arcú,
1289 20|               sánta. Ehhez adták. Aztán, hogy jöttek ki egymással hárman?
1290 20|                azt nem bírta eltussolni, hogy a gróf az arcképen negyvenöt
1291 20|            értesüléséből megtudta Pálma, hogy Ferenc utánament a gyémántok
1292 20|                családjuk közel romlását, hogy szentimentálisokká lesznek,
1293 20|                   Átláthatja magától is, hogy ami lehető volt félév előtt,
1294 20|                  szállóvá tette ez urat, hogy az ebédre sem jött át, okosan
1295 20|              lesütött szempillákkal ült, hogy csaknem alvónak látszik.
1296 20|               látszik. Hasztalan kérték, hogy engedje magát nyitott szemekkel
1297 20|                is, még mindig azt hitte, hogy egyre hallja.~Egészen fel
1298 20|                 ablak tábláit, megnézni, hogy nincs-e tűz a faluban. Szép
1299 20|            hasábfákat rakni rá. Különös, hogy egész este be nem jött se
1300 20|            Meghúzta a csengettyűzsinórt, hogy valamelyiket beidézze, hogy
1301 20|              hogy valamelyiket beidézze, hogy rakjon új tüzet a kandallóban,
1302 20|             gépet, s aztán hallgatózott, hogy szól-e a csengettyű oda
1303 20|    félbeszakított.~Temetvényi azt hitte, hogy érzékei hallucinálnak. Mi
1304 20|              támadt az egész kastélyban, hogy a halálóra-bogár ketyegését
1305 20|            csapta meg arcát. Észrevette, hogy egy ablak is nyitva van.
1306 20|          borzongatta végig egész testét, hogy vajon nem Illavay mérgezte-e
1307 20|                 előszobában meglepte az, hogy a pamlagon egy kétfelé nyitott
1308 20|               utána; nem akarta elhinni, hogy ő nincs itt.~Ekkor véletlenül
1309 20|          útlevelet, s csodálkozva látta, hogy az egy olyan névre szól,
1310 20|                nap” az a szeszélye jött, hogy ő szivarozni akar. Atyjának
1311 20|         szivarozni akar. Atyjának izent, hogy küldjön neki igen könnyű,
1312 20|           szeplőkkel; Cousint kérte föl, hogy keresse ki azt, s küldjön
1313 20|                most világos volt előtte, hogy minden ember el van altatva
1314 20|                  azt is megfejté előtte, hogy miért hagyták őt magát ébren?
1315 20|           hagyták őt magát ébren? Azért, hogy legyen, aki megmondja, hogy
1316 20|              hogy legyen, aki megmondja, hogy hová van elrejtve a tegnap
1317 20|                 Most következett azután, hogy rémülete a körme hegyétől
1318 20|                gyutacsokat, akkor látta, hogy mi a bajuk, valamennyi kupakcső
1319 20|              Ferdinándnak eszébe jutott, hogy valaha ő híres tőrvívó volt,
1320 20|                 vele egyenkint megvívni.~Hogy ezt az egyetlen leányt egész
1321 20|                  lett nehezebb soha; de, hogy ezt a leányt meggyalázzák,
1322 20|          sorompókba vinni. Ha azt látja, hogy meg nem védheti, akkor meg
1323 20|              amint a csigalépcsőhöz ért, hogy azon egy férfialak közeledik
1324 20|                 Hol Pálma?~– Úgy hiszem, hogy szobájában van, és alszik.~–
1325 20|              kész: olyanformát dadogott, hogy „az isten hozta önt most
1326 20|                 ott majd elmondom önnek, hogy mi hozott engem ide, s mi
1327 20|                be van zárva a kelepcébe, hogy semerre ki nem menekülhet:
1328 21|             elején kellett azt kezdenie, hogy megismertesse a gróffal
1329 21|          borzalomhoz járult az önvád is, hogy ennyi veszélyt saját maga
1330 21|               feleletet arra a kérdésre, hogy „Ugyan mi oka lett volna
1331 21|            tagjain, annál a gondolatnál, hogy ha ez sikerült volna!~Majd
1332 21|               homlokát, ha arra gondolt, hogy ebből az esetből majd nevezetes
1333 21|             grófnők neve emlegetve lesz. Hogy a főbűnös Pálma elleni vakmerő
1334 21|                 új Pitaval” krónikáiban. Hogy nem tudta ez az Illavay
1335 21|               közhírré leendő bűnperből, hogy őt minő veszélyből szabadítá
1336 21|              alig ügyelt már. Bosszantá, hogy a kalandor őt Belzázárnak
1337 21|                  miatti félelmet; tudja, hogy az képes őt megvédeni, s
1338 21|                 elővette a kezét, azért, hogy leverje a kabátjárói a port,
1339 21|                  Bocsánat! Úgy értettem, hogy fogasson el kegyelmességed –
1340 21|                  nekem azt parancsolnák, hogy fogass el egy embert, akit
1341 21|            vádolja senki. Mivel vádolná? Hogy a nemzeti kormány főbiztosa
1342 21|                  adhatta oda Illavaynak, hogy „itt van; tetesd rámába
1343 21|              néma tekintete azt kérdezi, hogy „Ki bontotta fel azt a nekem
1344 21|          vőlegényeül, amikor azt hittem, hogy te lész a nagy ember; kiadok
1345 21|                     Ez volt az egyik ok, hogy nem tehette. Azonkívül éspedig,
1346 21|           tartani. – Ez volt a másik ok, hogy nem akarta tenni.~Illavay
1347 21|                  Azt hányta meg magában, hogy vajon hát a kettő közül
1348 21|            Legyen ön meggyőződve afelől, hogy az apja házánál nem volt
1349 21|              másik pedig nem tehet róla, hogy nem sikerül neki az igazmondás.
1350 21|               diplomatának volt nevelve, hogy a hazudozás vált nála erénnyé,
1351 21|                  egyszer megesett rajta, hogy az igazmondás bűnébe keverte
1352 21|                beteg embernek a szájíze, hogy mindent keserűnek érez.~–
1353 21|                 Amit kívánok, abból áll: hogy mindebből a rémeseményből,
1354 21|          mákonymámorukat, s észreveszik, hogy kelletlen vendégek dörömböznek
1355 21|          csendőrfőnököt meg fogja kérni, hogy az egész rablóbanda-elfogás
1356 21|                 nyoma se maradjon annak, hogy valaha egy gonosztevő agyában
1357 21|                 a fogait összeszorítani, hogy el ne érzékenyüljön. Legtitkosabb
1358 21|                Biztosíthatom önt felőle, hogy úgy lesz, ahogy ön kívánta.~
1359 21|                az egyik kezét Ferencnek, hogy megszorongassa.~– Még nem
1360 21|                  annálfogva azt kívánom, hogy a birtokai átadásánál én
1361 21|                 én mindenütt ott legyek, hogy érdekeit megvédelmezzem.
1362 21|            Ugyanez okból azt is kívánom, hogy minden, a közte és Pálma
1363 21|                    Azt kívánom, gróf úr, hogy egészen úgy bánjunk egymással,
1364 21|               meg akarja nektek mutatni, hogy nem vagytok képesek neki
1365 21|               veled? Mit mondott?~– Azt, hogy ott akar lenni az esküvődön,
1366 22|                 házat, amiről azt mondá, hogy ez a „miénk”.~Amint a határba
1367 22|              erre a kérdésre. Azt látta, hogy a szántóföldei mind ugarnak
1368 22|            hazavárni az urát. Azt hitte, hogy elnyelte a cethal. Elszegődött
1369 22|           fölfelé; azután megint lefelé, hogy a bozontos haja előre-hátra
1370 22|             fején belül volt. Azt hitte, hogy megtalálta.~– A kulcsok?
1371 22|         kommissió előtt igazolnia magát, hogy hol járt, „mikor az ég zörgött!”,
1372 22|                  a szobáit másodmagával, hogy meg lehetett bennük maradni.~
1373 22|               Akkor aztán eszébe jutott, hogy enni is kell valamit.~–
1374 22|             jelenti fenyegető mormogása, hogy megfogta az egeret.~Odahozta
1375 22|                 ura lába elé. Nem azért, hogy megegye, nincs rászorulva,
1376 22|                  Ez is megemlegeti majd, hogy valaha szép macskával csókolózott!~
1377 22|                  No – az csak attól van, hogy a vánkosokra mind friss
1378 22|                   Milyen furcsa a világ! Hogy a kutya, a hűség jelképe,
1379 22|              macska, akiről azt mondják, hogy tele van hamissággal; hozzátart
1380 22|               légy, aki nekem azt adtad, hogy ne érezzek semmit.”~
1381 23|               rólunk ismerni a világnak, hogy egy dologban minden nemzet
1382 23|              Antwerpenbe kartonra tette, hogy mi egy installáció Magyarországon!
1383 23|                nagyon okosan jegyzé meg, hogy ő nem szent Dávid, hogy
1384 23|                  hogy ő nem szent Dávid, hogy egy húszassal harminc lépésről
1385 23|               közé. Azon aztán kacagott, hogy hogy kapkodják, s taszigálják
1386 23|                Azon aztán kacagott, hogy hogy kapkodják, s taszigálják
1387 23|               csináltak. Az van rá írva, hogy „Érted élünk, halunk”. No,
1388 23|                nekem a diadalkapura azt, hogy „Halunk”? Mikor ez németül
1389 23|              Mikor ez németül azt teszi, hogy „gazfickó”. Hahaha! Hahaha!
1390 23|                parókát a szónok fejéről, hogy az ott maradt a publikum
1391 23|                 a tarkója körül. Persze, hogy erre a közönség kebléből
1392 23|              Plébános úr is megszeppent, hogy most mindjárt az ő capuciumára
1393 23|         asszonyok (zsena) arra értettek, hogy mármost ők is visítsanak.~
1394 23|              hintaja előtt járult. Érzé, hogy ez magasztos egy jelenet,
1395 23|                 magasztos egy jelenet, s hogy nem csekély dolog ily jelenet
1396 23|         összevissza szorongatta a kezét, hogy az nem tudta mire vélni
1397 23|      érzékenysége annyira felfokozódott, hogy mikor a gróf elé lépett,
1398 23|                 rebegett:~– Lássa, ugye?~Hogy mit lásson? És mi van úgy?~
1399 23|                  volna.~– Nagyon örülök, hogy ön is itt van – mondá Ferencnek,
1400 23|           fejezni az érzékeny jelenetet, hogy a nemes vendég átvonulhasson
1401 23|               felváltandó. Tudnunk kell, hogy a katonai karriernek már
1402 23|              leány most nem szép. Lehet, hogy a ruha teszi, aminek a színe
1403 23|                nem fáj”. – Az kell neki, hogy meg is forgassák a szívében
1404 23|             öltözéket. Ő úgy okoskodott, hogy mikor egy magyar főúr megy
1405 23|                  a terembe, akkor látja, hogy az egész társaság mind fekete
1406 23|              kénytelen magát mentegetni, hogy miért nincs fekete frakkja
1407 23|              önbizalmát. Lám, megmondta, hogy mindenütt ott fogja őt találni,
1408 23|             Annyira felbátorodott aztán, hogy a menyasszonyát is képes
1409 23|                meg volt felőle győződve, hogy ez annyit tesz angolul,
1410 23|                  ez annyit tesz angolul, hogy „az Isten áldja meg!”~Hű
1411 23|               rögtön lefoglalta a misst, hogy Kornél annál fesztelenebbül
1412 23|                  erős meggyőződése volt, hogy ha valaki nagyon rosszul
1413 23|           alkalommal meg akarta mutatni, hogy mennyi színésznői tehetség
1414 23|                háznál játszottak, annak, hogy ő ide ismét visszajöjjön,
1415 23|               akárki is azt tette volna, hogy ennek a háznak még a tájékát
1416 23|               báróknak Illavay Ferencre, hogy vele együtt tanácskozzanak,
1417 23|        tanácskozzanak, azt izenje nekik, hogy keressétek fel ti az én
1418 23|                 szegény házamat! De nem, hogy leüljön még egyszer ehhez
1419 23|                 s még azt is elvállalja, hogy ő legyen a násznagya az
1420 23|                   akárhogyan mutatja is, hogy őt olybá tudja venni, mintha
1421 23|                 a kettő úgy játssza azt, hogy az elvesztésre dolgozik.~
1422 23|                el más gondolat, mint az, hogy ha már azt a nőt, akit szeretett,
1423 23|           mindent, ami tehetségében áll, hogy az a másik ne tegye ezt
1424 23|             Hanem hát nehéz azt elhinni, hogy ilyen jó emberek is őgyelegjenek
1425 23|                  azon az egyen aggódott, hogy Kornél úrfi nagyon is sok
1426 23|              veszi annak a körülménynek, hogy ötféle pohár van eléje rakva,
1427 23|               maga is kezdte észrevenni, hogy a vőlegénynek nagyon keresztbe
1428 23|             szemei, s azt indítványozta, hogy a feketekávét szolgáltassák
1429 23|           zenéjének az a hatása volt rá, hogy elkezdett tőle sűrűn ásítozni.~
1430 23|               ahhoz az ötlethez fordult, hogy a klasszikus szimfóniák
1431 23|             egymást!”~Illavay tudta már, hogy mi lesz ebből. Onnan nézte
1432 23|               aki meg szokta azt érteni, hogy hagyja ezt abba.~Csak azért
1433 23|            Kornélnak erre eszébe jutott, hogy senki a csárdást olyan tűzzel
1434 23|                de azután szemébe ötlött, hogy van itten egy viganó is:
1435 23|                úgy felhányja a levegőbe, hogy az majd lunaticussá lesz
1436 23|            változatát szokták bemutatni, hogy egy szökéssel felugrik a
1437 23|                 A gróf int az inasainak, hogy vezessék föl az úrfit a
1438 23|                  sírni.~„Azért jött ide, hogy ezt lássa! – No, hát látta.”~
1439 24|               megkérdezé az uraságoktól, hogy mit parancsolnak reggelire:
1440 24|                 Amire Koczur azt felelé, hogy „olez!” (írva: „Alles”).~
1441 24|             szükségük; azt felbiztatták, hogy menjen addig le az écurie-be
1442 24|                  súlyegyenbe lett hozva, hogy most már a konszolidált
1443 24|            számára. Tíz év elég volt rá, hogy egy becsületes és hozzáértő
1444 24|            elragadt. Egészen megértette, hogy nagybátyja mily nagy jót
1445 24|            küldeni; hányszor felfogadta, hogy megöli azt a zsarnokot,
1446 24|                 Nagyon tanácsolom önnek, hogy ezeket a papírokat soha
1447 24|                elérzékenyült e szavakra, hogy zokogva borult Illavay nyakába,
1448 24|               következtében kimondatott, hogy bizonyára aszerint Opatovszky
1449 24|                 grande tenue-ben voltak, hogy vele szóba állhassanak.
1450 24|              Grófnő, talán nem is tudja, hogy Ferenc bácsi az én nagybátyám?
1451 24|                   Híja őtet is majd úgy, hogy „húgocskám!” Ugye, ön sokszor
1452 24|                 nagyon ismerték egymást, hogy egymás gondolatait hitték
1453 24|         találhatták ki.~Pálma azt hitte, hogy amit ez a hóbortos ember
1454 24|              levélkék utasítása az volt, hogy Ferenc gyűlöli a pompát,
1455 24|                 Ferenc gyűlöli a pompát, hogy annak a látása a lelkét
1456 24|             embert ez erősen bosszantja. Hogy van egy tudomány, amit ő
1457 24|                 pedig az arcán látszott, hogy szeretné már a következő
1458 24|                 azt az indítványt tenni, hogy elég volt már ebből; mind
1459 24|                Űzni akarta olyan messze, hogy többet ne láthassák egymást!
1460 24|                ki számára azt a kínzást, hogy feljárjon hozzá nappali
1461 24|                  most is szereti, azzal, hogy jóakaró, nyájas képet csinál
1462 24|                Fitogtatni akarja előtte, hogy neki milyen acélszíve van!~
1463 24|              azzal került vissza Kornél, hogy: „Óh, a mi kastélyunkban
1464 24|           ingatásával mutatta a választ, hogy nincsenek.~De Kornél úrfinak
1465 24|                 még azt is akarta tudni, hogy:~– Hát hová lettek?~– El
1466 24|            várnak a teremben, s kéretik, hogy siessenek: különösen Opatovszky
1467 24|              urat kéreti őexcellenciája, hogy öltözzék át.~Opatovszky
1468 24|                előrement; azt sem bánta, hogy az a másik kettő folytatja-e
1469 24|                 gondol ön?~– Azt hiszem, hogy jó idő lesz.~Azzal benyitotta
1470 24|              amiből ő azt következtette, hogy valami cavalcade vagy carroussel
1471 24|              ebbe a társaságba belépett, hogy megint valami nagy bakot
1472 24|                    hiszen izentem önnek, hogy öltözzék át.~– Hát hiszen
1473 24|         meglepett társaságon; – az igaz, hogy ezzel a szavával tökéletesen
1474 24|             rohanták meg. Attól tartott, hogy még többet is találnak mondani.
1475 24|          rövidebbre fogva a szónoklatát, hogy hamar átessék rajta, csak
1476 24|               arra kérte a délceg ifjút, hogy legalább addig ne fütyüljön
1477 24|           mellett, mint aki arra gondol, hogy az tartsa szerencséjének,
1478 24|                 az ilyeneket osztogatja, hogy kaphat egy Opatovszkyt,
1479 24|     történetekről… s aki azokat megérti, hogy mit beszélnek?… Az csak
1480 24|    háládatosságnak, amikor azt képzelte, hogy az még egy hétig is eláll.
1481 24|          beváltandó a gargói kastélyban, hogy az az egy hét milyen képtelen
1482 24|             senki ennél a háznál semmit, hogy őneki csak egy futó mosolygással
1483 24|                 akkor kérdezi meg a pap, hogy kik voltak a násznagyok.~
1484 24|               delnőnek az a szava hozzá, hogy: „Lám, mégis szép idő lett
1485 24|              ahhoz a bizarr gondolathoz, hogy a családi ünnepélyt az ősök
1486 24|         börzebáró Bécsben. Maga állítja, hogy Rothschildéknek antagonistája:
1487 24|        felvilágosítja Illavayt az iránt, hogy már van szerencséje őt nagyon
1488 24|        példálózásaiból azt is kivehette, hogy Bécsben több főúri előkelő
1489 24|           odaérek. Majd széttekinthetek, hogy minden rendben van-e az
1490 24|               senki sem biztatta tovább, hogy tartson a cavalcade-dal.~
1491 24|               senki karjába kapaszkodni, hogy le ne szédüljenek.~A huszita
1492 24|         Illavaynak megmutatta azt előre, hogy gyönyörködjék benne. Ez
1493 24|                   Kipróbálni az emberét, hogy kiállja-e végig itten? Dicsekszik-e
1494 24|               helyet erre az ünnepélyre, hogy ugyanazon a szép, pázsitos
1495 24|                De csak mégsem tette azt, hogy megőrüljön.~Végig tudott
1496 24|              volt az ünnepély programja, hogy a szép őszi délutánt a romok
1497 24|                   Megteszi-e még azt is, hogy profanálja azt, ami nem
1498 24|                  világ számára teremtve? Hogy elszavalja egy jól lakomázott,
1499 24|               mikor nagyon sokan kérték, hogy mondja el azt a verset,
1500 24|               volt. Igen köszönöm önnek, hogy megtartá azt, amire kértem;