Part,  Chapter

1501 24|           elmehetnék az utamra, anélkül, hogy több szót váltsunk egymással.
1502 24|               Kornél észrevetette velem, hogy talált valami előkelő cseh
1503 24|          mondanom. Rosszul teszem ugyan, hogy elmondom; mert csak az lesz
1504 24|                mert csak az lesz belőle, hogy megint csinálok magamnak
1505 24|          leküzdeni azt a rossz hajlamot, hogy mikor valami nagy veszedelem
1506 24|                gróf úr, s emlékezzék rá, hogy ez előtt a gránitpillér
1507 24|               címere van még töredékben, hogy ez az önök legújabb barátja,
1508 24|             annak. Senkivel sem közölte, hogy hova megy. Hazament. Szép
1509 24|                  egyszer a fejébe vette, hogy őneki meg kell tudni annak
1510 24|               felhalmozott vőlegényedre, hogy az egy ideálnak is sok.
1511 24|                 diákul.~Diákul, az igaz, hogy nem tudott, hanem azt egy
1512 24|                 venni a disztichonokból, hogy azoknak a kezdőbetűiből
1513 24|        lendületre a társaságot a grófnő, hogy nézzék meg a toronyerkélyről
1514 24|             szemeivel. Egészen elfeledé, hogy a háta mögött áll a vőlegénye.~–
1515 24|             leugratott, amit úgy hívnak, hogy mátkaugró?~Pálma odavezette
1516 24|             bozót.~– A monda azt tartja, hogy ez volt.~– Ejh, ezt a szökellést
1517 24|                 Én is.~– Én azt ígértem, hogy leugratok lóháton arról
1518 24|         bástyáról.~– Én meg azt ígértem, hogy azt megnézem.~Kornél dacos
1519 24|                  Hát majd én megmutatom, hogy nemcsak a török hercegnek
1520 24|             megteszi: ha pedig eresztik, hogy menjen hát, tegye meg: akkor
1521 24|                lovásznak megparancsolta, hogy kurtán csatolja a kengyelszárat,
1522 24|               Most meg fogja ön ismerni, hogy ki vagyok. Ha kitöröm a
1523 24|             kommentárt ragasztani hozzá, hogy őrizze meg jól a grófnő
1524 24|              reciprocitás is áll?~Lehet, hogy a versek rosszak: de mégiscsak
1525 24|                vett az udvarról a lovag, hogy senki sem bírta elfogni,
1526 24|          bástyatetőre, aminek az a neve, hogy „mátkaugró”.~Ott azután
1527 24|                  azért kiáltozott utána, hogy megszokta őt minden bajban
1528 24|               Talán az ötlött az eszébe, hogy az tudja legjobban a lejárást
1529 24|             üvöltő örömordítása jelenté, hogy semmi baj sincs! Kornél
1530 24|           megijedt gyermekekkel szokták, hogy ki ne törje őket a nyavalya.
1531 24|                  általános volt az öröm, hogy a szaltó mortále után az
1532 24|                 Ott letették.~– No ugye, hogy megtettem, amit kimondtam? –
1533 24|            albumban, amit önnek adtam?~– Hogy néztem volna?~– Nyissa fel,
1534 24|                  tette.~– Ön azt mondta, hogy a nótái vannak benne.~–
1535 25|                 Ferdinánd azt hitte már, hogy befejezte a nagy sisyphusi
1536 25|         királyokéval vetélkedő uradalom! Hogy a hengerített kő hány szívet
1537 25|              megrúgni, amiről azt hitte, hogy az nem érez.~Ez a felrúgott
1538 25|                Kornélnak azt a hajlamát, hogy ha egyszer visszakapja az
1539 25|          könnyebb lett volna rábeszélni, hogy választassák el magukat
1540 25|              bolondot? – No, hát lássuk, hogy melyikünk a nagyobb bolond?
1541 25|              legelső következés az volt, hogy Kornél felment Koczurral
1542 25|                  s aztán arra vigyázott, hogy melyik bankár páholyának
1543 25|                 társaság előtt, anélkül, hogy összebeszéltek volna, értették
1544 25|               ezzel a szóval lépett be: „Hogy ez a bolt, így, ahogy áll?”
1545 25|                  ahogy áll?” Nem mondta, hogy mi kell neki belőle. Az
1546 25|                aki ahhoz volt szoktatva, hogy minden hónapra kijárjon
1547 25|                az lett volna vele a cél, hogy rövid idő alatt testben,
1548 25|                hasznot. Nem azt akarták, hogy valaha még Illavayra szálljon
1549 25|           birtoka – és olyan állapotban, hogy az ismét rendbe hozható
1550 25|           székvárosban.~Ez kellett neki.~Hogy széltére beszéljen a világ
1551 25|              egyszerre szállásul, azért, hogy az orgiáinak a zaja fölött
1552 25|                 hozzá jön: alkudni kezd, hogy mennyiért engedi magát felpofoztatni.
1553 25|                  rossz világ hozzáteszi, hogy a rendőr elvállalja azt
1554 25|                 az ezer forintot. Lehet, hogy nem igaz, de beszélik. Végre
1555 25|         fölvilágosítja a bőkezű vigadót, hogy sokkal jutányosabb lesz,
1556 25|      művészvilágot. A költők azt hitték, hogy most már örökre el kell
1557 25|                színigazgatók nem tudták, hogy mit játszassanak, amiért
1558 25|                  szerette a műlovarokat, hogy kedve lett volna magának
1559 25|                  akár a Warzen Kathlnak, hogy van neki egy csodaszép menyasszonya,
1560 25|                   ami arra volt hivatva, hogy még a szép menyasszonyt
1561 25|                 hírlapok és falragaszok, hogy „Ő” jön. A világ nyolcadik
1562 25|                De hát nem elég az hozzá, hogy don Pelargoniónak az ősei
1563 25|                aki elé nem állhat férfi, hogy a földhöz ne vágja.~Első
1564 25|            poézis, semmi esztétikai élv, hogy egy női alak, nekigyürkőzött
1565 25|                Hanem hát az volt a híre, hogy az egy csodaszépség amellett;
1566 25|              előtte.~Az sem tréfa dolog, hogy a don, aki maga a leányának
1567 25|                kezdet volt. Azt mondták, hogy minden városban, ahol vendégszerepekre
1568 25|                  magatartása bizonyítja, hogy Ibéria szülötte és kék vér.~
1569 25|                egy művészremek. Látszik, hogy ez nem birokharc, hanem
1570 25|                midőn mindenki azt hiszi, hogy mindkét alaknak a földre
1571 25|              izzadságot; most láthatják, hogy nincs kifestve.~A közönség
1572 25|           magyarázva szemmel és szájjal, hogy mi veszedelem van.~„A közönség
1573 25|                    A közönség azt hiszi, hogy ez csak betanult produkció
1574 25|                 Az amazon int a kezével, hogy hozzák hát ide! Ki az a
1575 25|                  marad a középen, várva, hogy ki hát az a Currer?~Az pedig
1576 25|                  fő ahhoz vannak szokva, hogy emberpyramidokat hordjanak
1577 25|              rózsával. Köztudomású adat, hogy a herkulesi alakok nem fogékonyak
1578 25|           szétnyújtva, várja ellenfelét, hogy mint akar hát belékötni.~
1579 25|                  sámsoni kar feléje kap, hogy magához ölelje, de már az
1580 25|                 a Herkulesnek tanúsítja, hogy megtámadójától egy ellenőrzetlen
1581 25|                taszít a Herkules vállán, hogy az előrebukik, s fél tenyerével
1582 25|                  Atalanta int a kezével, hogy jól van, folytatni fogja.~
1583 25|                keresztül dönté azt, úgy, hogy a nagy herkulesi alak egyszerre
1584 25|       atlétikában, s csak úgy lehető az, hogy a támadó a jobb lábával
1585 25|                látszott a mozdulataiból, hogy meg akarja tudni, mi baj
1586 25|           imponált neki. Elcsendesültek, hogy meghallják, mit akar a polgártárs?~–
1587 25|               kapott a mamzelltől azért, hogy le hagyja magát teríttetni.
1588 25|    spanyolviaszkországba azzal a szóval, hogy a császárvárosban nem akadt
1589 25|                  megállt, és szétnézett, hogy no, hát ki az, aki még meg
1590 25|               Meg is tette akárhányszor, hogy holmi dicsekedő, nyegle,
1591 25|        fogadásból úgy földhöz teremtett, hogy azok még az unokáiknak is
1592 25|                unokáiknak is meghagyták, hogy soha Bécs városát útba ne
1593 25|              nagy biztatás kellett neki, hogy megmutassa a közönség előtt
1594 25|              Miután megmagyarázták neki, hogy a város becsülete forog
1595 25|              becsülete forog kérdésben – hogy diadal esetére öt ezüst
1596 25|             főleg miután azt megértette, hogy ellenfele csak egy megvetésre
1597 25|             felsóhajtva.~– Mondjad csak, hogy lehetne ezt a nőt meghódítani?~–
1598 25|                 Itt nem kezdheted azzal, hogy „Hogy adják ezt az egész
1599 25|               nem kezdheted azzal, hogy „Hogy adják ezt az egész boltot?”
1600 25|               donna Atalantát. Fájdalom, hogy tapasztalásból beszélek.
1601 25|               jól vigyáz. Hidd el nekem, hogy a mai kor legszigorúbb aszkétái
1602 25|                  de oly sebes léptekkel, hogy te futva sem éred utol;
1603 25|            milyen éles eszű fiú vagy te, hogy kitalálod! Természetes,
1604 25|                  kitalálod! Természetes, hogy régen ismerem. Londonból,
1605 25|                Hiszen nagyon jó lesz. De hogy kezdesz hozzá? Az isteni
1606 25|                   csak ezt a kettőt nem. Hogy érteted meg vele magadat?
1607 25|                magadat? Azt már mondtam, hogy az univerzál nyelven: a
1608 25|         megtörtént Kornéllal az a csoda, hogy nekifeküdt a tanulásnak,
1609 25|                az Ollendorfot – anélkül, hogy valaki által fenyegetve
1610 25|             által fenyegetve lett volna, hogy nem kap ebédet, amíg a leckéjét
1611 25|                óta kínzom magamat azzal, hogy nyelveket tanulok, amiket
1612 25|               virágok mondják meg önnek, hogy én önt imádom. Ha megsértettem
1613 25|               érte. De ha azt akarja ön, hogy még többet is mondjak önnek:
1614 25|            szállítmányozta Atalantának.~„Hogy ez az egész bolt?”~Azt kifizették
1615 25|               nélkül, s meghagyták neki, hogy minden virágját, amint van,
1616 25|                 közönséges akrobatáktól, hogy sohasem ismételt egy produkciót;
1617 25|           fenntartotta azt a káprázatot, hogy ez mind nem betanult mesterfogás,
1618 25|                  a fordulatokban látott, hogy no, most ez jön! Most kell
1619 25|                tudományát végigpróbálta, hogy lovagját levesse magáról!
1620 25|                volt jelezve a színlapon, hogy mi lesz. Csak az, hogy donna
1621 25|                   hogy mi lesz. Csak az, hogy donna Atalanta föllép, s
1622 25|           Azonban hüledezve vette észre, hogy a spanyol köpönyege alól
1623 25|       mozdulatában, minden tekintetében, hogy el lehetett volna őt így
1624 25|                sem értette. Azt jelenti, hogy bikaviadal, portugál szokás
1625 25|          közönség nem ahhoz volt szokva, hogy mikor donna Atalanta szerepe
1626 25|                  a vége. Mindenki várta, hogy fog következni valami, amiben
1627 25|                Az már türelmetlen volna, hogy vért lásson. Itt meg ideges
1628 25|             azzal a szándékkal rohan rá, hogy felöklelje. S a szép „pegadora”
1629 25|                  a páholy tribünfalának, hogy ezt egyenesen odanyársalhassa
1630 25|               alig bírják visszatartani, hogy ő is oda ne rohanjon a bika
1631 25|               mégsem engedte el magának, hogy oda ne rohanjon a kijárathoz,
1632 25|         mantilláját és rebosóját ráadta, hogy a tomboló kihívásra megjelenjen
1633 25|                 csak az gátolta e szóra, hogy vele együtt ki nem röpült
1634 25|                 ki nem röpült a középre, hogy elkapták a frakkja szárnyát.
1635 25|          eltakarva arcát a legyezőjével, hogy csak Opatovszky hallja szavait,
1636 25|               örömmel.~– Isteni madonna! Hogy állt ott: az égben táncolva
1637 25|            széket, s meg akarta mutatni, hogy hogyan csinálta a madonna.
1638 25|                 madonna. Az lett a vége, hogy betörte az orrát.~Vagy „
1639 25|                Nem tudsz te spanyolul.~– Hogy ne tudnék? Hát nem vettem
1640 25|               amiről azt lehetett hinni, hogy húszas, amíg ki nem bontotta
1641 25|               nagy megelégedéssel látta, hogy mindazok a megtanulhatatlan
1642 25|           elhelyezve. Azt már elfeledte, hogy ezeknek is ő adta meg az
1643 25|                  Alig hinné el az ember, hogy ez az alak hajigálja a földre
1644 25|              engem meglepett. Elismerem, hogy ez a levél rendkívüli volt
1645 25|                 Igyekszik bebizonyítani, hogy mennyire elvettem az eszének
1646 25|                követel. – Tőlem kívánja, hogy én hozzak önnek áldozatot;
1647 25|             szükségem nincs; csak azért, hogy önnel beszélhessek rajta. –
1648 25|           szédült bele.~És dacára annak, hogy egyedül neki volt lelke
1649 25|                 a fejében az a gondolat, hogy de ugyan mi módon tudott
1650 25|               alatt ennyire jól németül, hogy ilyen hosszú beszédet tud
1651 25|               deutsch.~– S higgye el ön, hogy ez a legnagyobb áldozat,
1652 25|                 időm. A világ azt hiszi, hogy mi valami mulatságos életet
1653 25|              őszinte akarok önhöz lenni. Hogy mindjárt első percben ismerjük
1654 25|                  is meg kell tudnia azt, hogy mi kevély, büszke arisztokraták
1655 25|                  ők felelnek nekem, úgy, hogy én megértem. Én szeretem
1656 25|               odatartva széles homlokát, hogy vakarjam meg az ujjaimmal.
1657 25|             ujjaimmal. Megtehetném vele, hogy mikor a veres posztónak
1658 25|               Kalifa! Megengedi madonna, hogy tiszteletemet tehessem nála,
1659 25|                  idegen! A nimfa engedi, hogy a derekát átölelje a faun
1660 25|            Egyszer talán. Ön felfedezte, hogy nekem lelkem van.~– S azt
1661 25|               Nem ok nélkül mondtam azt, hogy mi, művészek, arisztokraták
1662 25|           vagyunk, hozzá vagyunk szokva, hogy királynőnek tekintsük magunkat,
1663 25|           találni. Ön eszes ember. Érti, hogy mit mondtam.~(Most sem értette
1664 25|                 sem értette biz az. Azaz hogy értette, de azt gondolta,
1665 25|                értette, de azt gondolta, hogy hátha másként is lehet.)~–
1666 25|                De egyet ismétlek. Arról, hogy a lelkét, szívét nekem adja,
1667 25|             mondta egy nagy királynénak, hogy minden embert meg lehet
1668 25|             egyet a párbeszéd tárgyán:~– Hogy tetszenek önnek, madonna,
1669 25|              ízlésre mutat?~– Megengedi, hogy ennek a hintónak az ajtajára
1670 25|                hanem az járt az eszében, hogy ha már két lóval be lehet
1671 25|                  dugtak a gomblyukába.~– Hogy hívják ezt a virágot?~–
1672 25|              aranykertjéből.~– Esküszöm, hogy sohasem fogok más virágot
1673 25|          Kornéllal, s az úgy tapasztalá, hogy ez a legsimább bársonykéz
1674 25|          kabátját feladta. (Úgy látszik, hogy a spanyoloknál nem szokás
1675 25|           nőcselédet.) Figyelmezteté rá, hogy össze ne törje azt a virágot
1676 25|                 Koczurnak eszébe jutott, hogy ottfelejtette a sétapálcáját,
1677 25|                 semmit.~A hidalgó látta, hogy Koczur a pálcáját keresi:
1678 25|   lépcsőrácsozatnál. Ő már elfelejtette, hogy miképp kell azt fölnyitni.~–
1679 25|        ekvipázsomat! Érted, mi az?~– Az, hogy most gyalog mehetünk haza.~–
1680 25|                mindenki azt fogja hinni, hogy ő az én szeretőm.~Kornél
1681 25|            pofonnak pedig az a genezise, hogy a jockey-klubban a gavallérok
1682 25|            megjutalmazlak.~Be sem várta, hogy megköszönjék, futott ki
1683 25|                  Azt a históriai adatot, hogy a gomblyukában levő virágot
1684 25|            virágot Pelargoniának hívják, hogy azt Montezuma maga ültette,
1685 25|                hozzátette a kommentátor, hogy ezt a virágot egyedül a
1686 25|                is rá hagyta magát venni, hogy a társaság főkomikusával
1687 25|                beszélni.~Büszke volt rá, hogy Atalanta senki mástól nem
1688 25|              Azonban még odáig sem ment, hogy a kezét megcsókolja. Olyan
1689 25|                 úr. Opatovszky meglátja, hogy egy pelargonium van a gomblyukában.
1690 25|                brusque megszólítással:~– Hogy meri ön a gomblyukában viselni
1691 25|               Hiszen azt mindenki tudja, hogy Opatovszky bolond; úgy osztogatja
1692 25|                 magukat, s nem engedték, hogy még a próbát is megzavarja
1693 25|               ott lesz, s az nem engedi, hogy vaktöltéssel lőjjünk.~–
1694 25|                  megmutatva mindenkinek, hogy valósággal beleereszti a
1695 25|                szája elé tartotta. Félt, hogy még belelő azzal a flastrommal.
1696 25|               Diadém hátramaradt. Tudta, hogy Koczurnak oda kell még hozzá
1697 25|         beszélünk. Hahaha!~– Ön nevet?~– Hogy a patvarba ne? Az a bolond
1698 25|                  odaragadt?~– Az ám. Jó, hogy a kezével eltakarta.~– Mit
1699 25|                az orvos, mikor meglátta, hogy a seben már flastrom is
1700 25|           flastrom is van?~– Azt mondta, hogy ez unikum a külgyógyászat
1701 25|    Beragasztottam egy ezressel a száját, hogy értekezést ne írjon róla
1702 25|             diachilon bírt annyi erővel, hogy egy zápfogát kiüsse, s a
1703 25|                 teljesen indokolva volt, hogy a megsebesültet ágyba fektessék,
1704 25|               figyelmeztetnek mindenkit, hogy ne kényszerítse beszédre
1705 25|                 magát. A hölgy int neki; hogy ne beszéljen. Sebe fölszakadhat.
1706 25|           visszavonul, s némán int neki, hogy kímélje drága egészségét.
1707 25|                  arcára rántja fátyolát, hogy pirulását eltakarja, s e
1708 25|                vagyok-e?~– Ébren, ébren! Hogy ne volnál ébren? – kiált
1709 26|                  egyszer rászánta magát, hogy Temetvényi grófnak levelet
1710 26| kedélyvillanásoknak nevezik. Megeshetik, hogy az érintett kalandok Kornél
1711 26|                    Most ezek azt hiszik, hogy te vissza akartad hízelkedni
1712 26|            ügyeinkbe?”~Föltette magában, hogy jövőre, ahol még ezt a két
1713 26|                onnan elfut.~Hanem azért, hogy Illavaynak ilyen választ
1714 26|                   Most írt nekem valaki, hogy ez a házasság erősen veszélyeztetve
1715 26|                  Kitaláltad.~– Azt írta, hogy a vőlegényem belebolondult
1716 26|                   Nem írtál neki vissza, hogy sohase rontsa vele a kedélyét. „
1717 26|                ez vesz. Közel van hozzá, hogy megvegyen rajta egy embert,
1718 26|           vétettem nagyot; jól tudom. De hogy ily hamar utolérjen a büntetés,
1719 26|              hamar utolérjen a büntetés, hogy ily keserűen bűnhődjek érte;
1720 26|           bűnhődjek érte; azt nem hivém. Hogy énnekem most a jegyesem
1721 26|             tanultam. – Aztán dőljön el, hogy melyikünk hát a nagyobb
1722 26|         csehországi hadparancsnokságtól, hogy mint tartalékos tiszt, siessen
1723 26|        disputálni. Opatovszky azt hitte, hogy rettenetes nagy baj lehet
1724 26|              engedtek helyt a mosolynak, hogy a távolból is sűrűn fognak
1725 26|                 magához, s tudatja vele, hogy a jövő héten a bécsi császári
1726 26|                   Be kellett jelentenie, hogy mikor indul. Még ma az esti
1727 26|               veszekedett a kalauzokkal, hogy minek megy a vonat olyan
1728 26|                  Hiába magyarázták neki, hogy ez vegyes vonat. Untában
1729 26|                táviratozott Atalantának, hogy jön; nem gondolva meg, hogy
1730 26|              hogy jön; nem gondolva meg, hogy éjjel a házmester a táviratokat
1731 26|                ablakból kihajolva leste, hogy nem várják-e.~Persze, hogy
1732 26|               hogy nem várják-e.~Persze, hogy várták.~De nem az, akit
1733 26|                  el is felejtkezett már, hogy van a világon: a kedves
1734 26|               ennek nem is táviratozott, hogy jön.~Szörnyen örültek, hogy
1735 26|              hogy jön.~Szörnyen örültek, hogy megláthatták egymást. Összevissza
1736 26|               Kornél, ön még nem tudná – hogy ezzel a palotával mi történt?~–
1737 26|                az uniformis tartóztatta, hogy ríva nem fakadt.~A gróf
1738 26|                  Hanem aztán tapasztalá, hogy nagyon jó stratagéma van
1739 26|           délelőttre, délutánra, estére, hogy rendben legyenek.~– Ugyan
1740 26|                  próbaalarm fog veretni, hogy hány perc alatt tud a helyőrség
1741 26|              sorakozni. Ki-ki tudja meg, hogy mely kaszárnyához tartozik. –
1742 26|                Nem maradt itt annyi idő, hogy donna Atalanta regényét
1743 26|              majd találok én ki valamit, hogy tőletek megugorhassam.”~
1744 26|               előbb azzal kell beszélni, hogy minőhöz van kedve, mert
1745 26|                  azon vette észre magát, hogy megint csak ott van a börtönben,
1746 26|            egymásnak. A cousin elmondta, hogy miben járnak. Akkor aztán
1747 26|                 meg az volt a kívánsága, hogy ő szaracén lovag legyen.
1748 26|               Kornél pedig azt gondolta, hogy most itt az alkalom egy
1749 26|                 Még most sem mondja meg, hogy ki írta azt a verset.~Pálma
1750 26|           tanított be önnek. Vallja meg, hogy ő szerelmes volt önbe!~–
1751 26|         elrabolták, ő átment az óceánon, hogy azokat visszaszerezze. És
1752 26|        Felmagasztaltuk Illavayt – azért, hogy megtartsuk magunknak Opatovszkyt.
1753 26|                  azt is megteszi Kornél, hogy Illavayt inzultálja azzal,
1754 26|            meglássa. Megengedi ön nekem, hogy én önt nagyon, nagyon szeressem?~–
1755 26|             szemeinek el kellett hinnie, hogy az ő menyasszonya a legbájosabb
1756 26|            gondozzák Opatovszky Kornélt, hogy az nem tehet egy lépést,
1757 26|                  van a kedélyállapotára, hogy egész nap el van foglalva.~
1758 26|               próbálná csak meg egyszer, hogy mit tesz az, amit magas
1759 26|               mulatságnak neveznek? Hej, hogy kérezkednék a műhelyébe
1760 26|                és a mennyei gondviselés, hogy az elvesztett fiút az övéinek
1761 26|            díszöltönyeivel. Hanem azért, hogy olyan tarka, mégis szomorú
1762 26|                  Amazon folyamról írják, hogy még a tengerbe ömölve is
1763 26|                minden elbámuló tekintet, hogy az ő választottja a legragyogóbb
1764 26|             átadni ahhoz a szerencséhez, hogy e büszke szépséget magáénak
1765 26|               kegyes volt velem tudatni, hogy önnek szabadságidőt adott
1766 26|                   Meg volt neki engedve, hogy egy tabouret-re leüljön
1767 26|                  itt is megtesznek: azt, hogy pletykáznak.~Az istennők
1768 26|                 élhetnek anélkül.~Lehet, hogy valaki olyan kezdte, aki
1769 26|             helyi mendemondákkal; lehet, hogy csak azért tette, hogy valami
1770 26|                   hogy csak azért tette, hogy valami kellemes tárgyat
1771 26|                  kizárva a lehetőségből, hogy szándékos malícia tervezte
1772 26|          szándékos malícia tervezte azt, hogy egy mindenkinél szebbnek
1773 26|        résztvevőket.~A másik hozzátette, hogy mennyivel eszményibb jelenet
1774 26|             cirkuszban: lehetetlen volt, hogy donna Atalanta nevét ki
1775 26|             olajat öntött azzal a tűzre, hogy elkezdte védelmezni. Ezek
1776 26|             vigyázatlanságot követte el, hogy Atalantát erényes nőnek
1777 26|                hang, mely azt állította, hogy Szentpétervárról kitiltották
1778 26|             magát a kelepcéből, ő tudja, hogy se nem erényes nő, se nem
1779 26|              vőlegényével arról susogni, hogy milyen szép lehet már ilyenkor
1780 26|                 el egy arcvonásával sem, hogy minden szó egy mérgezett
1781 26|               odaadta neki a legyezőjét, hogy hüsselje vele magát. Kornélnak
1782 26|                Pálma megmagyarázta neki, hogy az valóságos Jorry-mű XIV.
1783 26|           Jorry-mű XIV. Lajos korából, s hogy az minő mitológiai jelenetet
1784 26|             életében nem adott: látszik, hogy egy hét óta Pálma lelkének
1785 26|               erről megtudja az a másik, hogy ez az a vetélytársnő, aki
1786 26|                  Az is sokat tett hozzá, hogy donna Atalantának utolsó
1787 26|              Pálma felemelte a fátyolát, hogy jobban lásson.~Egy vonaglás
1788 26|               termetén és arcán elárulá, hogy ráismert. Sokszor beszélhettek
1789 26|                Hanem nézte mindenki azt, hogy Pálma grófnő páholyában
1790 26|               őket nézi. Úgy el-elbámul, hogy ügyetlenségek történnek
1791 26|         hidalgónak kell őt félrerántani, hogy a bika fel ne öklelje. Kedvetlenül,
1792 26|             szabad.~Pálma int Kornélnak, hogy hallgasson el: most kell
1793 26|                  következik az mindjárt, hogy ő a bika szarvait megragadva,
1794 26|                    a nagynéne pedig azt, hogy „az alsószoknyái merő brabanti
1795 26|                  de ez ezúttal ahelyett, hogy a kardot, köpenyt eldobva,
1796 26|                   mint akármely matador, hogy rögtön végignyúlt a fövényen.~
1797 26|        koszorúhajigálás: mindenki látta, hogy ez tragédia.~Pálma rosszul
1798 26|                  veszi észre méltóságod, hogy ez az ön jutalomjátéka volt?~–
1799 26|                 bérkocsisnak meghagyták, hogy csak maradjon a nyomukban,
1800 26|                   Nem telt bele fél óra, hogy Atalanta a hidalgóval együtt
1801 26|                 Mit bocsássak meg önnek? Hogy meggyalázott? Hogy megcsalt?
1802 26|                önnek? Hogy meggyalázott? Hogy megcsalt? Hogy hazudott?
1803 26|             meggyalázott? Hogy megcsalt? Hogy hazudott? Hogy kitett a
1804 26|                 megcsalt? Hogy hazudott? Hogy kitett a világ kacajának?
1805 26|               világ kacajának? Vagy azt, hogy a szívemet összetörte, megkínozta,
1806 26|                  agyonsebezte? Vagy azt, hogy idehozta a menyasszonyát,
1807 26|                idehozta a menyasszonyát, hogy bemutasson neki mint eldobott
1808 26|                eldobott vetélytársnéját, hogy éreztesse velem megvetését?
1809 26|              éreztesse velem megvetését? Hogy kacagjon rajtam, mikor bukfenceket
1810 26|            királyágast” állok! Látta ön, hogy mit tettem?~– Madonna! Én
1811 26|                mindent.~– Hát nem látta, hogy mit tettem! Leszúrtam Kalifát.
1812 26|            mondja többet! – ön nem érti, hogy mit tettem? Ezzel a döféssel
1813 26|                  előlem. Esküszöm önnek, hogy senkit sem szeretek e világon,
1814 26|                Atalanta úgy vette észre, hogy valaki e hét nap alatt megtanította
1815 26|          haladást.~– Tehát ön azt hiszi, hogy azt az egyik nőt jó lesz
1816 26|               egy bolondnak ezt mondani, hogy legyen bolond! Mert megteszi. –
1817 26|                És nem lehet előre tudni, hogy micsoda bolondságot tesz
1818 26|                  bérkocsisnak azt mondá, hogy hajtson csendesen a part
1819 26|                 kocsi mélyéből nézte el, hogy indulnak csónakokkal a vízbe
1820 26|           csónakokkal a vízbe haló után, hogy keresik azt csáklyákkal
1821 26|               azután gondolkozott rajta, hogy mitévő legyen. Elszökjék-e,
1822 26|                Elszökjék-e, s eltagadja, hogy ő volt az, aki ezt okozta?
1823 26|              Vagy bemenjen megtudakolni, hogy él-e még a tündérnő, vagy
1824 26|                Beszélj vele. Mondd neki, hogy fél milliót kap tőlem.~Koczur
1825 26|                Sok eset van följegyezve, hogy némák megszólalnak a nagy
1826 26|             rángatva; az meg arra kérte, hogy hagyjon most neki békét.
1827 27|          gyalázatot. Azt kell tudatnunk, hogy mi dobtuk el őt, nem ő minket!
1828 27|                  botrány elég ok nekünk, hogy „mi” legyünk a sértett fél,
1829 27|            Megesküdném pedig az Istenre, hogy azért hívom őt magamhoz,
1830 27|                  Isten látja a lelkemet, hogy ez igaz!~– S nekem el fogja
1831 27|                 Tehát te nagyon óhajtod, hogy írjak Illavaynak?~– Kérlek
1832 27|                  Kérlek rá.~– S reméled, hogy visszajön?~– Írj neki úgy,
1833 27|               visszajön?~– Írj neki úgy, hogy visszajöjjön. Írj neki úgy,
1834 27|             szoktak írni, mikor akarják, hogy érezzenek.~– Megtehetem.
1835 27|                  Megtehetem. De tudod-e, hogy mi lesz ennek a vége?~–
1836 27|               vége?~– Én csak azt tudom, hogy neked az ő karján kell megjelenned
1837 27|                én neked megmondom előre, hogy mi vége lesz ennek. Én írok
1838 27|                 feleli erre a levelemre, hogy „Én nem vagyok az a férfi,
1839 27|               örökké, és abba belehalok…~Hogy lobogott az a fehér láng
1840 27|         Ferdinánd gróf. Mit bánta ő azt, hogy agyonkínozza-e Pálma Illavayt,
1841 27|               hit, annyi szívbeli jóság, hogy a kegyetlen játék után azt
1842 27|              játék után azt ne kérdezze, hogy amit most teszek, hát az
1843 27|               levelet. Ő felhatalmazott, hogy írjak arról, amit érzek.
1844 27|           fogja-e ön nekem hinni valaha, hogy a gyalázat, ami most engem
1845 27|                vissza nekem azt a jogot, hogy szabadon mondhassam önnek:
1846 27|                oda, kérlek, a nevem alá, hogy „olvastam”.~S Ferdinánd
1847 27|                  nemcsak azt írta utána, hogy „olvastam”, hanem azt is,
1848 27|                 rá semmit. Kérte Pálmát, hogy maga írja rá a címet a levélborítékra. –
1849 27|                arról meg kell azt tudni, hogy ki küldi a levelet.~      ~
1850 27|                Csak az az egy baja volt, hogy az ő falujában nem volt
1851 27|               maradt az irodában.~Jó is, hogy nem látta senki az arcát
1852 27|         megismerte, feltörte, elolvasta.~Hogy ugrott föl a helyéből! Hogy
1853 27|              Hogy ugrott föl a helyéből! Hogy rázta a fölemelt öklében
1854 27|          fölemelt öklében azt a levelet! Hogy kiáltott fennszóval egymagában,
1855 27|                   lefogta a két kezével, hogy el ne fusson előle, úgy
1856 27|                Most még csak azt tudnám, hogy hát az a másik, hogy éli
1857 27|             tudnám, hogy hát az a másik, hogy éli világát?… Az, aki a
1858 27|                 ha még azt is megtudnám, hogy ő is nyomorulttá lett, hogy
1859 27|              hogy ő is nyomorulttá lett, hogy elsorvad a korhely, kicsapongó
1860 27|          kicsapongó férj oldala mellett, hogy szerencsétlen, s átkozza
1861 27|                Postamester vagyok.~– Hát hogy kerültél ebbe az állapotba?~–
1862 27|                 De most szeretném tudni, hogy kihez ment nőül?~– Nőül? –
1863 27|                Hát azért írta azt nekem, hogy nem szeret, mást választott?~–
1864 27|                választott?~– Hát persze, hogy azért. Tudta, hogy vissza
1865 27|               persze, hogy azért. Tudta, hogy vissza fogsz rettenni megrútult
1866 27|            betűket, de az ajkai érezték, hogy mi van bennük, mikor össze
1867 27|              félrevette magát egy zugba, hogy újra átélvezze minden sorát
1868 27|                  Két éve múlt már annak, hogy azt a szomorú levelet megírta. –
1869 27|             másikért. Csak azon aggódik, hogy minő keserű lehet annak
1870 27|               úgy megnyerik. Azt akarta, hogy legyen boldog. Ha ő nem
1871 27|               szebbik, az az érdemesebb.~Hogy örült rajta, mikor meghallá,
1872 27|             örült rajta, mikor meghallá, hogy már el vannak jegyezve!
1873 27|                értük! Mennyit tervezett, hogy majd ha egyszer nagyon boldogok
1874 27|              lehessen észrevétlenül, úgy hogy azok ne tudjanak róla, távolról
1875 27|                És azután mikor megtudta, hogy ködkép volt ez is. Szétfoszlott.
1876 27|              örömeinek, hát még kétszer.~Hogy gyűlöli ez most az egész
1877 27|                álom, mely azzal áltatja, hogy ismét visszatérnek ezek
1878 27|             aztán nem tud.~– Azt hittem, hogy nem fogsz szeretni, ha ilyen
1879 27|                 magától a gyönge alakot, hogy jól az arcába láthasson. –
1880 27|              ember leszek ezután! Tudod, hogy e hó tizedik napjára van
1881 27|                 sem írtad meg!~– Féltem, hogy akkor idejössz, s megtudod
1882 27|                megtiltottam én magamnak, hogy rád gondoljak! Óh, milyen
1883 27|             látsz?~– Hiszen mondtam már, hogy szentséges szép vagy!~S
1884 27|                  a leánynak az arca elé, hogy el ne süsse a nap.~Úgy vezette
1885 27|                  kicsúfoltál vele. Ugye, hogy a kártya igazat mond?~–
1886 27|              álmodtam-e az éjjel is meg, hogy lakodalomra készültünk?
1887 27|                  az, aki elárultad neki, hogy én mit szeretek egy nőnél,
1888 27|                mit gyűlölök; mit tegyen, hogy megszeressem, mit kerüljön,
1889 27|              megszeressem, mit kerüljön, hogy el ne vadítson? Valld meg,
1890 27|                 nap, s azután olvasd el, hogy mit válaszoltam én neki?~
1891 27|                 lett volna! Azt akartam, hogy piruljon, azt akartam, hogy
1892 27|              hogy piruljon, azt akartam, hogy könnyezzen, mikor levelem
1893 27|                grófnő!~Bizonyosan tudom, hogy ön kedve ellenére írta ezt
1894 27|                   s azóta, megbánta már, hogy nekem elküldte. Azért, hogy
1895 27|              hogy nekem elküldte. Azért, hogy kínzó nyugtalanságot ne
1896 27|           boldogságomat s kívánom önnek, hogy ön is találja meg e boldogságot
1897 28|           annyiszor megsértett férfinak, hogy visszakérezkedő hajdani
1898 28|           magasan álló nőnek az az átka, hogy annak a megszégyenülés:
1899 28|                 Fájt neki az a gondolat, hogy ha visszatér régi kedvese,
1900 28|             megmarad nála a sírig a hit, hogy volt egyszer egy igazi férfi
1901 28|           szellem szállta meg a grófnőt, hogy a nagy köveket odahordatja
1902 28|                 a „nagy ajtón” kidobtak, hogy a „kis ajtón” visszajöjjön,
1903 28|            vissza a kastélyba.~Kérdezte, hogy nem jött-e levele.~Igen.
1904 28|             küldte Bécsből. Tudatá vele, hogy a napokban ő is megérkezik.
1905 28|                 megérkezik. Úgy látszik, hogy az ő jelenléte is szükségesebb
1906 28|                  lovászt megbízott vele, hogy még az éjjel hozzon hírt,
1907 28|                 lovász azt a hírt hozta, hogy Illavay még korán reggel
1908 28|               nem tudják, hová. Sem azt, hogy mikor tér vissza.~És így
1909 28|                vissza.~És így valószínű, hogy az ő levelét nem kapta.
1910 28|             amikor a halálraítélt várja, hogy jön-e hát vagy a kegyelem,
1911 28|                 közül. Azt mondják neki, hogy ez „Illava”.~Meglepi a név.~
1912 28|                Az a bizarr ötlete támad, hogy ő ezt a házat megnézi belül.~
1913 28|             megnézi belül.~Látni akarja, hogy milyenek azok az emberek,
1914 28|         miniszteri engedélyt kell hozni, hogy az állami fegyház titkait
1915 28|         Temetvényi Pálmának a neve elég, hogy a nehéz zárak megnyíljanak
1916 28|           kíváncsiabbá tette a szavával.~Hogy engedné el magának, hogy
1917 28|                 Hogy engedné el magának, hogy egy ilyen fenevadat szemtül
1918 28|                ösztönözte Pálma grófnőt, hogy megszólítsa ezt az embert.~–
1919 28|             megszólítsa ezt az embert.~– Hogy hívják önt?~– Valódi nevem
1920 28|            pinceajtót ki akartam nyitni, hogy Zsiborák cimboráit bebocsássam.
1921 28|                  akit hajdan úgy híttak, hogy Cousin. – Elmondta, mit
1922 28|                amit elmondott?~– Igaz!~– Hogy téged a haláltól, engem
1923 28|          kicsúfoltam, halálra sértettem! Hogy mikor én beszegődtem az
1924 28|                mondtad meg, mert féltél, hogy ha én ezt megtudom, utánafutok,
1925 28|                  nemes tettei jutalmául, hogy ne mondjam ezt el neked
1926 28|                  soha.~– Ő maga kívánta, hogy ne tudjam én ezt meg soha! –
1927 28|               könyörögnöm kell Tehozzád, hogy hozd őt vissza, hogy a lábaihoz
1928 28|           Tehozzád, hogy hozd őt vissza, hogy a lábaihoz omolhassak, s
1929 28|         menedékem volt, amíg azt hittem, hogy gyűlölni, megvetni fogom
1930 28|                  És most imádkozom érte, hogy jöjjön vissza. Most már
1931 28|               nem hiszek benne: – tudom, hogy nincs foganatja az imának,
1932 28|            csaknem bizonyos volt felőle, hogy visszautasítás lesz benne.~
1933 28|                 csak azt sem engedi meg, hogy gyűlöljem: még csak a harag
1934 28|                 atyám, megengeded, ugye, hogy én magam vegyem kezembe
1935 28|                  átíratod az én nevemre, hogy abból engem senki ki ne
1936 28|        nesztelenül fogok benne meglenni, hogy senki sem tudja meg, élő
1937 28|                  vagyok. Te határozd el, hogy hová?…~Azzal magára hagyta
1938 1 |               tudták, rég elfelejtették, hogy az a két név valaha egy
1939 1 |                egy személyt jelentett, s hogy annak viselője milyen büszke
1940 1 |                  amiből csak annyi igaz, hogy abban a palotában egy öreg
1941 1 |          visszatér, már sietnek eltűnni, hogy meg ne lássa őket.~Az asztalkáján
1942 1 |                  amiket fel akar nyitni, hogy elolvassa, a többieket félreteszi.~
1943 1 |              Minden napról tudomása van, hogy mennyivel szaporodott az
1944 1 |                Azok között, akik tudják, hogy neki csak a Beáta név alatt
1945 1 |                 ne azért írná a levelét, hogy erre a kérdésére választ
1946 1 |                 s nézi az izzó parazsat, hogy válik hamuvá, éjfélig; éjfél
1947 1 |                akit életében úgy híttak, hogy Temetvényi Pálma grófnő,
1948 1 |                 grófnő, akit úgy híttak, hogy „én angyalom, én istennőm,
1949 2 |              felcsúszott fodra elárulja, hogy a harisnyái szalag helyett
1950 2 |          vesszővel ostorozva a szamarat, hogy azt vágtatásra bírja, s
1951 2 |               úgy vágtat végig az utcán, hogy a lovagnak két kézzel kell
1952 2 |              kell kapaszkodni sörényébe, hogy le ne maradjon róla; akkor
1953 2 |                az esze tisztul! Látszik, hogy nincsenek náluk odahaza.”~
1954 2 |              mama nem tudom, mit gondol, hogy mégsem jön haza.~– Majd
1955 2 |                  azzal beszéli ki magát, hogy a Koczurra bízta a kamrakulcsot:
1956 2 |                rajzolni, mint te, tudom, hogy bankót csinálnék.~– Azért
1957 2 |                 azt kiabálta az udvaron, hogy a mama cirkuszlovarnő volt
1958 2 |           tenyerein járkált. Nem hiszed, hogy én is tudok bukfencet hányni,
1959 2 |                soha. No, hát hadd látom, hogy termesz fönn azon a fán
1960 2 |                fel arra a fára?~– Azért, hogy lehozd azokat a szajkófiúkat
1961 2 |                  annyival volt nehezebb, hogy a madarakra is ügyelnie
1962 2 |                 a kalapodba. De vigyázz, hogy el ne szalaszd. Ha én nem
1963 2 |           baronesznek.~Az volt a kérdés, hogy ki vigye be Rokomozerhez
1964 2 |                  paraszt olyan gourmand, hogy az igazi sáfrány közé okvetlenül
1965 2 |                hanem szűcsmester Teplán. Hogy vegyem én azt meg?~– Ne
1966 2 |                 is annyit beszélnek már, hogy nagyon sok; most még a madarak
1967 2 |                hát mondja kend szaporán, hogy mit ád értük!~– Hogy én
1968 2 |           szaporán, hogy mit ád értük!~– Hogy én mit adok értük? Ne tréfáljon
1969 2 |                   azért hozza ide nekem, hogy ide akarja adni kosztba,
1970 2 |                  kosztba, s azt kérdezi, hogy mit fizetnek nekem azért,
1971 2 |                mit fizetnek nekem azért, hogy felnevelem?~– Lárifári!
1972 2 |                  bolonddá! Tudom én jól, hogy kend madarakkal kereskedik;
1973 2 |                  tudja ugye, a baronesz, hogy az új szolgabíró kidoboltatta
1974 2 |                  kidoboltatta a faluban, hogy nem szabad több énekesmadarat
1975 2 |                család.~– Ön tudni fogja, hogy vannak az életben gyakran
1976 2 |            Azonkívül felhatalmazzuk önt, hogy tábláztassa be a birtokainkra.~
1977 2 |               már erre nem állhatta meg, hogy ne nevessen.~– Ugyan kérem,
1978 2 |                  nem komiszság ez öntől, hogy nem akar nekünk három húszast
1979 2 |           húszast kölcsönözni?~– Persze, hogy komiszság. Hát ’sz azért
1980 2 |          Rokomozer. Hát hiszen láthatta, hogy csak tréfáltunk. Derék volt,
1981 2 |                  tréfáltunk. Derék volt, hogy nem hagyta magát rászedetni!
1982 2 |         megtetszettek! Nem állhatom meg, hogy egyet meg ne vegyek belőlük.
1983 2 |                 avégett valának kirakva, hogy együgyű parasztlegények
1984 2 |            közepén. A baronesz kérdezte, hogy lesz ez?~– Hjaj, baronesz –
1985 2 |                 Rokomozer! Azt gondolja, hogy én sohase láttam ékszert.
1986 2 |                  mamának olyanok vannak, hogy…~– Tudom. A pozsonyi zálogházban –
1987 2 |                krajcárt.~– Fogjatok meg, hogy el ne dűljek! – kiálta a
1988 2 |                 baronesz, s úgy találta, hogy az igazi arany.~– Nos, hát
1989 2 |                  igazi arany.~– Nos, hát hogy lesz a becserélés, Rokomozer?~–
1990 2 |                  Csak nem gondolja kend, hogy szőrt szőrért adom? A függő
1991 2 |         észreveszi?)~(– Azt mondom neki, hogy elvesztettem.)~(– De hát
1992 2 |             rajtad?)~(– Azt mondom neki, hogy úgy találtam.)~(– Megver
1993 2 |               Rokomozer vette már észre, hogy hova vergál mindez.~– No,
1994 2 |            mindez.~– No, már csak látom, hogy nagy mester a baronesz!
1995 2 |                   pedig megfogadtam már, hogy egy garast sem adok többet
1996 2 |           függőről?~– Hiszen azt mondta, hogy nem tetszik a fazonja, kiment
1997 2 |                   mondá a fiú.~– Hallod, hogy dobolnak? Komédia van a
1998 2 |             komédiát látni. Azt mondják, hogy van ott egy leány, aki csárdást
1999 2 |            inkább mennék a lacikonyhába, hogy egyszer jóllakhatnám cigánypecsenyével.~–
2000 2 |         utánaszámítottam, s úgy találom, hogy abból a három húszasból