Part,  Chapter

 1 5 |     vezetni; elég, ha felfegyverzi őket, s aztán egyszer, lóra ülve,
 2 7 |     fejszés embert, szekérre rakta őket, s megindult maga az utat
 3 7 |    bolondságot, amivel el lehetett őket sütni, sehol e világon nem
 4 8 |        tőle, hogy mindjárt megeszi őket; – amíg ki nem tanulják,
 5 8 |     legalább jól ki nem etethettem őket Gargóban a gróf nagylelkűségéből.~–
 6 8 |             Vidd innen, nem akarom őket látni”.~– Most kaptalak
 7 11|         maga a polgárőrség verte-e őket le?~– Bizony nem is a katonaság
 8 12|            jó banda.~– Kéznél kell őket tartani. Itt a pénz.~Illavay
 9 12|            a nyomukban, és kísérje őket az „Oh du lieber Augustin”
10 12|           be a szánjába, s vitesse őket egy várossal odább. Azalatt,
11 13|       összevesznek, a gróf megunta őket az első recontre-nál, s
12 13|        bírta rá, hogy ott marassza őket egyszer-egyszer.~Vadászattal
13 13|          habeat sibi!” Ha megfogta őket magának, hát mármost mulassa
14 13|            amíg az ember cirógatja őket. Mi fog történni most, mikor
15 13| filiszteusait, a szemeivel elsepri őket.~Hogy Illavay a mellette
16 13|          az ablakon át dobálták le őket. Illavay utánok rohant,
17 14|        Hajdan Baklovagoknak hítták őket. A napóleoni hadjáratok
18 14|     véresre vert fejekkel űzték ki őket a várkastélyból. Szerencséjük
19 14|             annál jobban megverjük őket – hangzott fel Illavay szava.~
20 14|           Ez az „ember” összetörte őket.~Ennek az „embernek” valamit
21 14|          Cousin úr régen ki akarta őket innen veretni a vadászok
22 14|          az elöljárókat, s ültesse őket az asztalhoz.~– Én is erre
23 14|      csatárteremben telepedteti le őket egy egyszerű parasztcseléd
24 14|         vérzést.~Késő este vetette őket vissza a kastélyba. Egészen
25 14|           gróf bizony nem várhatta őket vissza. Odaült az ebédhez,
26 14|            hogy „bal kézzel” várta őket.~– Ne félj semmit, mi utolérünk
27 16|            levőik ki nem váltották őket nehéz márkákkal.~– Mennyivel
28 16|           között huhog. Nem hallja őket huhogni? Az unokájukat üdvözlik.~–
29 16|    átölelte a nyakát.~Valaki nézte őket a kapuból.~Ők is látták
30 16|            látták azt, az is látta őket, s egyik sem riadt fel a
31 17|   lobbantani. Ha valaki meggyújtja őket! Kezdte már sejteni, hogy
32 17|   merényletre buzdultak fel, amely őket legderekabbjaink arcvonalába
33 17|          társaihoz visszatérni, és őket nevemben felkérni, hogy
34 18|          ajtóban, s nem bocsátá be őket a szobába.~Mr. Cousinra
35 18|          hát?~– Azt, hogy ellopták őket.~– Kik?~– A múltkori vendégeid.
36 18|         afelől, hogy valaki üldözi őket: azért kérem, azt az egész
37 20|           szorosan összefűzték már őket.~– Jól van-e eltalálva? –
38 20|       érezem”.~„Maradok. Megmentem őket!”~S aztán előkereste a borotválkozó
39 20|             s cinkostársuk siethet őket a várba bebocsátani.~Pálma
40 20|       vannak, akkor egyenkint kell őket különkapni. Ferenc bízott
41 20|          az asztalra. Megvizsgálta őket, a lőkupak mindegyiken rajta
42 20|   menekülhet: a parasztjaink őrzik őket addig, amíg a csendőrök
43 23|           tudja, honnan rekvirálta őket? Azoknak mind sorba bemutatta
44 24|        követelték a látogatótól az őket értéküknél, régiségüknél,
45 24|          Opatovszky báró bemutatja őket egymásnak, rögtön felvilágosítja
46 24|        menyasszonyától.~– Szeretem őket:~– Pedig ennek a várnak
47 24|          szokták, hogy ki ne törje őket a nyavalya. Azonban hát
48 25|   cerberusnak; azzal az fölvezette őket az emeletbe, még egynehány
49 25|         ember.~Akkor bebocsátották őket az elfogadóterembe; tessék
50 25|           én megértem. Én szeretem őket, s ők szeretnek engem. Ah,
51 25|         Don Manuel pedig kikísérte őket az előszobába.~Kornél megint
52 26|        cousin aztán magukra hagyta őket.~Kornél pedig azt gondolta,
53 26|        külön étkezőszobákba, ahová őket csak nagyon kiváltságos
54 26|         közül többen meglátogatták őket rövid beszélgetésre. Mikor
55 26|         komédia! Pedig Atalanta is őket nézi. Úgy el-elbámul, hogy
56 27|          is, én nyomorulttá teszem őket, arra esküszöm. Csak azért
57 27|            kezéből, mikor meglátta őket ölelkezve jönni.~– No, nem
58 27|            ha rossz.~– De megverte őket saját kezök! Még ma is,
59 28|             Pálma tanulmányozhatja őket. Ő nézhet az arcaikba a
60 28|    helyőrség ellen? Mivel büntetik őket, ha vétenek?~Az igazgató
61 28|         voltak: – én még el akarom őket hagyni. Olyan észrevétlenül
62 1 |             Jó ismerősök lehetnek; őket is abban a gyárban készítették,
63 1 |         eltűnni, hogy meg ne lássa őket.~Az asztalkáján ott vannak
64 2 |      madárfiókokat, s beledugdosta őket a keblébe az inge alá. A
65 2 |        kellett, nehogy agyonnyomja őket.~Egészen kipirult bele az
66 2 |         belőlük. Ugyan mutassa meg őket, hadd válogatok bennük.~
67 2 |         kegyeskedett észrevenni az őket illető mély bókot és invitációt: „
68 2 |       Aztán szépen útbaigazították őket, hogy csak menjenek haza
69 2 |      félnek, hogy valaki kirabolja őket az erdőben. – Sohasem hallottam
70 2 |         őneki van egy kedvese, aki őket mindenütt kíséri. Tulajdonképpen
71 2 |            Az pedig előbb leitatta őket, azután kidobálta a félszerből
72 3 |        biztatásokkal bocsátotta el őket magától.~– Ezt az ostoba
73 3 |      Koczur méltatlanul rágalmazta őket azzal, hogy nyomorúságosan
74 3 |        méltányolni fogunk, mihelyt őket alaposan kifejtve látandjuk.~
75 5 |          bolyi.~– Én annak ismerem őket, aminek mondtam.~– Ha félted
76 5 |       parasztlegényeknek, s leveri őket: amit maga kap a verekedésben,
77 5 |         princét is, s ezzel tartom őket fogva a kezem közt.~– Tehát
78 6 |           kezdett volna; leütötték őket a nehéz vízhordó rúddal,
79 6 |           s azzal visszariasztotta őket.~A rabok a lakszobába menekültek,
80 6 |           Maledetto cane! Verjétek őket agyon, cimborák!~– Itt jönnek
81 6 |           őr szuronyszegezve várja őket, a porkoláb kardot rántva.~–
82 6 |          Igazán a fogaikkal fogják őket széttépni!~Hanem aztán mégsem
83 7 |          mozgásba hozni, ami által őket az apjuk könnyelműségéből
84 7 |       engem? No, majd visszaárulja őket Koczur; majd visszaárulom
85 7 |           bolondjuk, hanem verd el őket magadtól, és állj a két
86 7 |        Elrepültek, mert nem etette őket senki.~– A hattyú vándormadár;
87 7 |     helyére.~– Ha volnának, látnók őket.~– Ilyenkor költenek, s
88 10|         utasítani.~Addig még tudta őket szánni, amíg az a nehéz
89 10|     csendes helyre, ahol nem fogja őket többé háborgatni senki.~–
90 10|       bezárt kapujú ház fogadja be őket! Ahová csak a kéményen át
91 10|  kísértetekül, senki sem látja meg őket. Néha még csörömpölnek is.
92 10|        vége. Minden csapás utoléri őket. Mert a sors üldöző keze