Part,  Chapter

 1 5 |       baján segíteni.~Ezzel ismét kezét nyújtó Illavaynak, s az
 2 6 |       mindjárt behúzta mind a két kezét a flanelldókája hosszú ujjaiba.~–
 3 7 |         fogta, a két munkás a két kezét, úgy hozták elé a híd alól.
 4 7 |    önkényt nyújtá a kiszabadított kezét a hajdú elé, ki hirtelen
 5 11|          behintett vízbe mártja a kezét; sőt az is rendesen megesett
 6 13|           visszaszorította neki a kezét úgy, hogy az csak emelgette
 7 13|          Heves mozdulattal nyújtá kezét Illavay felé, s úgy megszorítá
 8 13|          s úgy megszorítá annak a kezét, hogy egész tündéralakja
 9 13|           ragadá meg szomszédnője kezét.~– Én kérem a grófnőt, hogy
10 13|      szokás mondani. Hanem a gróf kezét nem sikerült parolázásra
11 13|  Temetvényi gróf nem nyújthatta a kezét annak az embernek, aki az
12 13|      csoda, ha meg hagyta fogni a kezét, azt a szép fehér kezet,
13 13|            legbájosabb tagjának a kezét, búcsúzáskor, a két keze
14 13|       mutatta neki az elbocsátott kezét: hiányzott róla a gyűrű
15 14|        Soha becsületesebb emberek kezét nem szorította ön meg.~–
16 14|   Pálmával egyedül. Illavay a bal kezét, amit ökölre szorítva tartott,
17 14|      hinni!~Félrefordítá arcát, s kezét nyújtá Pálmának; de e kézszorításban
18 16|          magának tartá mind a két kezét.~– Panaszom van a szolgabíró
19 16|          lovával kísérőjéhez, s a kezét átnyújtá hozzá.~– Tudja
20 16|      hölgy lábaihoz.~Aztán hölgye kezét kezébe véve, elmondá neki
21 16|           lépést, s kezével Pálma kezét tartva. A veszélyes lépcsőzet
22 16|      szokta tartani az őrangyal a kezét a mélységbe letekintő gyermek
23 16|           gyermekjáték.~Pálma két kezét keblére fektetve, bámult
24 17|          megtetszett.~Odanyújtá a kezét a grófnőnek.~– Megengedi
25 17|          őrzöm tovább. Feloldom a kezét.~– Nem. Nem, atyám.~– Kérem…
26 17|       Akkor aztán megfogta a gróf kezét, a csuklóján átszorítva
27 18|           ajtónál, s megragadta a kezét.~– Térj magadhoz! – suttogá
28 18|         bajunk van.~S azzal atyja kezét a vállára téve, kivezeté
29 18|        ötödiken is rajta tartja a kezét.~Első dolga azt is fölvenni
30 19|       Rokomozer a szívére tette a kezét, s egész érzékenységgel
31 20|          fennáll közöttük. A gróf kezét nyújtja az érkező elé, s
32 20|        sohasem kérte meg a leánya kezét. Fölöslegesnek tartotta
33 20|     helyéről, s eléje sietett, és kezét nyújtá neki, ez üdvözlő
34 20|         grófnő kétszer megrázta a kezét. Csak kétszer, nem háromszor.
35 20|     Angolok így szokták. Jó barát kezét kétszer, a jegyesét háromszor.~
36 20|         Illavay.~Most aztán az is kezét nyújtá neki, s megrázta
37 20|        nem kérte meg a leánynak a kezét az atyjától, sőt még gyűrűt
38 20|        hanem elfogadod Opatovszky kezét.” – „S ha nem mondok le
39 21|           nagylelkűen nyújtá neki kezét a gróf, s megindulástól
40 21|         jenki módjára, mind a két kezét eldugta a két oldalzsebébe,
41 21|       Illavay most már elővette a kezét, azért, hogy leverje a kabátjárói
42 21|           el tudta fogni az egyik kezét Ferencnek, hogy megszorongassa.~–
43 21|          Illavay ragadta meg az ő kezét.~– Azt kívánom, gróf úr,
44 22|       hagyott neki nyugtot, míg a kezét ki nem nyújtá a paplan alól;
45 23|         összevissza szorongatta a kezét, hogy az nem tudta mire
46 23|        lépett, megragadta annak a kezét és megcsókolta. Ami a grófnak
47 23|          félénk csókkal érintve a kezét. Azután a missnek is kezet
48 24|          neki, kérem, kézcsókra a kezét. Csókolja meg a kezét Ferenc
49 24|           a kezét. Csókolja meg a kezét Ferenc bácsi, a kezét! Az
50 24|           a kezét Ferenc bácsi, a kezét! Az én menyasszonyomét.
51 24|           valaha.~Nevetett hozzá. Kezét nyújtá Illavaynak, s elfogadta
52 24|       lábát előretolva, korbácsos kezét csípőjére nyomta, s fejét
53 25|        karját fél kézzel, a másik kezét hirtelen a dereka alá veti,
54 25|        még odáig sem ment, hogy a kezét megcsókolja. Olyan volt
55 25|         keményen.~Diadém úr a bal kezét szája elé tartotta. Félt,
56 25|          két keze közé fogja hőse kezét. Az a hetedik mennyországba
57 25|       fejű: megragadva látogatója kezét: – barátom! Egyetlen, igazi
58 25|           te! Így csókoltam meg a kezét, ahogy most a te arcodat.
59 26|  elérzékenyült. Megcsókolta Pálma kezét, és megtért.~– Igaza van,
60 26|     magamat ölöm meg. S azzal fél kezét a híd mellvédére téve, egy
61 26|           rebegé Kornél, az orvos kezét rángatva; az meg arra kérte,
62 26|       szobor mosolyogva ejté le a kezét hozzá, s ott hagyta nyugodni
63 27|          a gróf, a papírra téve a kezét.~– Ami igaz. – Ámításon
64 27|      átfutotta a levelét, s aztán kezét nyújtá a leánynak.~– Igazad
65 27|           a könnytől: odanyújtá a kezét Ferencnek, s megcsókolta
66 2 |           Azzal megkapta a bátyja kezét, s kiszaladt vele együtt
67 2 |       csak fejét lógázta, s a két kezét a kaftánja két ujjába dugta.
68 2 |      mellette, s fogva tartotta a kezét.~– A kis művésznő bizony
69 3 |        volt Arnold, aki elkapta a kezét.~– Hagyd abba, ostoba! Hol
70 3 |           köszönöm. Hát nyújtsa a kezét, hadd csókoljam meg; a bajuszom
71 3 |        ideig fojtogattatni, egyik kezét sem emelte fel a védelmére:
72 4 |         megrázta kedélyesen a fiú kezét.~– S aztán hogy jöttél arra
73 5 |      beszakad alatta. Megkapnám a kezét, visszarántanám. Ez egy
74 6 |            Tudom – szólt Illavay, kezét nyújtva a kibékült haragos
75 6 |     megcsókolja a pontifikáló pap kezét, s az megdicséri őt ájtatos
76 7 |      felfelé forgatva a szemeit s kezét keblére szorongatva ártatlansága
77 7 |          villantak rá, odatette a kezét férje vállára, s azt súgá
78 7 |        Adja ide a méltóságos úr a kezét.~Egy perc alatt le volt
79 7 |  feleségére, s megcsókolta neki a kezét, magában mondva: „Szervusz
80 8 |        tiltó mozdulatra emeli fel kezét.~Hiszen úgysem kiált az,
81 8 |      Ahelyett megragadta a grófnő kezét, s azt dörmögé a fülébe:~–
82 8 |          hogy Pálma kiszabadítá a kezét a férfi markából, mert arra
83 8 |       nyújtsa nekem legelébb is a kezét, grófnő, hadd csókoljam
84 8 |        meg azt. Nyújtsa, kérem, a kezét! Mert azért jöttem ide expressz,
85 8 |       mikor visszakaphatta megint kezét.~– És lássa a grófnő, ezek
86 8 | kéményseprő a lábainál térdel, és kezét megragadja.~– Mit akar ön?~–
87 8 |         volt az, aki megszabadító kezét kinyújtotta utánam, hogy
88 8 |         hajtekercsemet?~– Ha ön a kezét adja érte cserébe.~– Előbb
89 9 |          már fölismeri a levélíró kezét.~Ki kopogtat be legelébb