Part,  Chapter

   1 1 |                 külön is alakít, idomít, s hagyományos befolyását nem
   2 1 |             befolyását nem szünteti meg, s mint egy örökké tartó álom,
   3 1 |                 sáncművek közé fészkelve s benn renaissance-kori francia
   4 1 |           művészien faragott kariatidák, s a históriai falak teleírva,
   5 1 |                  Kiselakjainak neveivel.~S e holt falak története még
   6 1 |                  még szebbé tenni magát. S nem messze van a várkastély,
   7 1 |              Róbert Károlynak a koronát, s harcolt vele az uralomért
   8 1 |                  magyar és a cseh ellen, s ketten se bírtak vele. Ez
   9 1 |                Budavárának versenytársa, s Komáromnak és Visegrádnak
  10 1 |                 és fogják el a császárt, s úgy ragadják magukkal a
  11 1 |                Tervüket elárulta valaki, s a bosszúálló fejedelem tőbül
  12 1 |               Petrőczy, akié a vár volt, s a délceg Thököly, aki azt
  13 1 |           mauzóleum a büszke Oroszlánkő, s a völgyszoros vágánya közül
  14 1 |               szilaj Bercsényi ősi vára, s amerre csak a Vág kanyarodik,
  15 1 |                 végzetteljes ütközetben, s e bukással vége lett az
  16 1 |               lehull a fáról a levéllel, s újra kihajt a bimbóval:
  17 1 |              patak vizével az új ivadék, s ő is elmegy arra, amerre
  18 1 |               arra, amerre a szél fújja, s megint visszatér abban a
  19 1 |                  is ott áll a romemléke, s romnak a koldus háza is
  20 1 |              kővé válva a hosszú időtől.~S aztán még távolabb, a folyam
  21 1 |                titánok építkeztek volna, s azoknak a palotáját döntötte
  22 1 |          országban nem találni másutt. – S azokhoz is annyi emlék van
  23 1 |                 családnak címerét ékíti, s predikátumául szolgál, tehát
  24 1 |             kezdetén, összefont gúzsnak, s azt mondá az új vallás fölvevőinek: „
  25 1 |                is ebben az országban!” – S lett belőle egy élő kolossz. –
  26 1 |          hazahozzák az ősi zsúptető alá, s javítnak vele a sors mostohaságán.
  27 1 |                végső csatái alkonyatáig, s az ő fiaik ostromolták meg
  28 1 |                   azt nagyon jól tudják, s vérzeni is tudnak érte.
  29 1 |              érte. Más népfajt képeznek, s mégis eggyé vannak forrva
  30 1 |              áldozatkész a szabadságért, s melyet mi furcsa tájkiejtéseért
  31 1 |    tájkiejtéseért annyiszor kigúnyolunk, s mely azért nem neheztel.
  32 1 |             hegyhátak, váraikkal együtt, s hová futnak olyan nagyon?
  33 2 |              kapjuk, hogy a tükörbe néz, s azt huzamos időn keresztül
  34 2 |             leánya belenézett a tükörbe, s majd elejté, úgy megijedt
  35 2 |       ellenkezőről fog mindig meggyőzni, s az nagyon jó, hogyha van
  36 2 |                  igen boldog életet élt, s azt jó részben ennek a tükörnek
  37 2 |                  a tükrömbe néztem bele, s jó tanácsot kaptam tőle.
  38 2 |                   egy zsebbeli kritikus.~S óh, milyen jó, milyen áldott
  39 2 |                 nyolcadrészre a párbajok s tizenhatod részre a processusok.~„
  40 2 |                tarka selyem nyakravalót, s ez nagy munka egy olyan
  41 2 |                  odahaza a maga házánál, s az igen kellemetes minőség
  42 2 |                okozok, higgyen rossznak, s akkor el fog felejteni.
  43 2 |                nagy tenyerével az arcát, s csak széles, erős mellének
  44 2 |           Férjhez mehetett volna hozzád, s aztán a főszolgabíró nem
  45 2 |                 alatt puskaporosmalommá, s a papírgyárat posztógyárrá.
  46 3 |               dandárhoz csatlakozhassék, s a csatatérre siethessen.
  47 3 |                 Különben haditörvényszék s a többi!~Őnagyméltóságának
  48 3 |             írása hemzsegett félig leírt s félig kitörült szavaktól,
  49 3 |          szavaktól, ortográfiai hibáktól s németül kezdett s franciául
  50 3 |               hibáktól s németül kezdett s franciául bevégzett mondatoktól,
  51 3 |               megtisztelő kiküldetéshez, s legjobban szeretne megszökni
  52 3 |           elmentem volna a jegyváltásra, s ott szerető tárt karokkal
  53 3 |            kihirdetnének mint szökevényt s hazaárulót; megcsípnének,
  54 3 |                  elolvastam volna elébb, s én volnék kénytelen megírni
  55 3 |            szószegő lettem, megvetnének, s nekik volna igazságuk. Így
  56 3 |                 élelmezésről intézkedni; s Gorombolyi őrnagyot bevárni.
  57 4 |                 a legszálasabb legények, s nincs köztük se szűk mellű,
  58 4 |                   mikor ráüt az öklével, s azt mondja: „Ja szom magyar!”
  59 4 |                Katica!” toborzó nótáját, s egypár rendesen felöltözött
  60 4 |               mikor a tilóguson átestek, s ott mindjárt megkapják tőle
  61 4 |              nagyon közel áll egymáshoz, s sohasem néz annak a szemébe,
  62 4 |            nagyon zsíros veres szalagot, s a fejébe nyomva egy nemzetőri
  63 4 |    viaszkosvászonból.~A háta mögött jövő s tőle elmaradni nem akaró
  64 4 |                háttal ült a publikumnak, s azzal az elöl jövő éles
  65 4 |                Illavay, és hátrafordult; s amint ezt a két alakot meglátta,
  66 4 |              hősi állásba vetette magát, s fölfelé pödörgetve azt,
  67 4 |           szemeivel tekinteni Illavayra, s annak a szemeitől elfelejté,
  68 4 |                  szemeinek a fogságából, s visszatalált velük a tintásüvegre,
  69 4 |              magát.~Az első hátrafordult s ráförmedt:~– Ön meg ne röhögjön,
  70 4 |                   kiálta a nyúlánk ifjú, s nekilódult a benyílónak,
  71 4 |                megint meggondolta magát; s visszalódult: „No, hát azért
  72 4 |           Illavay a pávián képű társnak, s aztán felállt, és a másik
  73 4 |                 ez augusztusban történt, s azóta önök mindig utaznak?~–
  74 4 |              lekerültünk Tisza-Fürednek, s megint nekivágtunk Miskolc
  75 4 |               újra kezdtük a hadjáratot, s elmentünk egész Komáromig,
  76 4 |         visszaretiráltunk megint Pestre, s akkor állt be az említett
  77 4 |                  a kávéházban megszánta, s adott neki egy viaszkosvászonból
  78 4 |       viaszkosvászonból faragott csákót. S ettől a mi Kornél barátunk
  79 4 |                hogy jól agyba-főbe vert, s minthogy énnekem már gyerekkoromtól
  80 4 |             saját elöljárójával szemben, s gyáva az ellenség előtt.~–
  81 4 |                katonának, én is beállok, s ha majd masírozás közben
  82 4 |              állapotban fog hazaérkezni, s készletben tartottam egy
  83 4 |               elvette a kulcsot büszkén, s átment a másik szobába felöltözni.
  84 4 |             őrmester oldaláról a kardot, s elkezdett ide-oda nyakló
  85 4 |            gondja. Mindegy. Visszatérek! S akkor ezeket a hazaárulókat
  86 4 |             kiáltá fenyegetőleg az ifjú, s az ollót beleüté az asztalba,
  87 4 |              ferblizni akar az úr velem, s vizinek teszi be?~– Ez a
  88 4 |            tenyerét a két térdére tette, s elkezdett idétlenül kacagni.~–
  89 4 |              három húszast az asztalról, s odadobta a hátul álló újoncok
  90 4 |                 az őseim birtokán járok, s a csizmámnak nincsen talpa.
  91 4 |                unokaöcs fölötti gyámság, s a szétzilált nagybirtok
  92 4 |                paripázva és fegyverezve, s az egész szolgálatidő alatt
  93 4 |             leszek holnap az őrnagyánál, s annak a kezébe adom a szükséges
  94 4 |                 mindjárt sértegetni fog, s még majd kurta vason kezdi
  95 4 |           kisajátított a szivardobozból, s azzal dölyfösen oda döcögteté
  96 4 |           visszarohant a hivatalszobába, s minden átmeneti prelúdium
  97 4 |                 a kegyetlen zsarnokának, s összecsókolá annak az arcát.~–
  98 5 |            csörömpölve zárja el a kaput, s a későn érkező vendég közeledtét
  99 5 |             udvarról a füvet feltépetni, s a vízvezeték hibáit kitataroztatni.
 100 5 |           legbecsesebb ó-mór bőrműveket, s az egyszerű rajzokban világhírű
 101 5 |            nemsokára nyílt az oldalajtó, s belépett rajta a grófkisasszony.
 102 5 |            grófkisasszony. Egyedül jött, s az ajtót is betette maga
 103 5 |             búzakalász hullámzó tengere, s e sajátszerű halavány aranyhoz
 104 5 |           szemöldöke csaknem szénfekete, s azok alól két nagy szem
 105 5 |                  mélyen elrejtve bennük. S mikor ez a piros ajk megnyílik,
 106 5 |             mikor birtokára megérkezett, s a szeszgyárosával kellett
 107 5 |                mástól kimondani hallott; s ha szólni kénytelen az ember,
 108 5 |              elég, ha felfegyverzi őket, s aztán egyszer, lóra ülve,
 109 5 |                  zászlót. Ez is jó lesz. S ezt ki tagadhatná meg?~–
 110 5 |                ha negyvened magával jön, s atyámat nem ijeszti el az
 111 5 |                 a mi szerény lakásunkat, s hagyjon nekünk minden tekintetben
 112 5 |                  itt hagyja az országot, s elmegy Badenbe. Én pedig
 113 5 |                 szól más, mint az önzés, s öntől mégis azt kívánom,
 114 5 |          mindenki, hogy nagyon jó ember. S aki nagyon jó ember, az
 115 5 |                  szükséges megvizsgálni, s annyival bizonyosabban elviszi
 116 5 |                 Azért én megmondom önnek s kérem, hogy mondja meg az
 117 5 |                 kezét nyújtó Illavaynak, s az a kis kéz most már nem
 118 5 |             utána nézett az eltávozónak, s úgy tetszett neki, mintha
 119 6 |              helyzetekből kiszabadítani, s ezért önnek nem jár semmi:
 120 6 |              egyike, akik, „jó emberek”, s akik ennélfogva azzal a
 121 6 |                 volna előtte egy kicsit, s az most nagyon rosszul esett
 122 6 |               vadas ország termi azokat, s az őrző vadászcselédség
 123 6 |           kellett építeni a hegyek közé, s a freskó-tájképek a falakon
 124 6 |                múlva a komornyik kijött, s nagyon kérte az engedelmet,
 125 6 |                idő múlva megint előjött, s azt mondá, hogy de bizony
 126 6 |                úton megint mást gondolt, s ismét felvette a kurta otthonkáját.~
 127 6 |                 a közönséges embereknél, s ezt tudta felhasználni arra,
 128 6 |              borotválna meg engem is?” – S még majd azt is meg kell
 129 6 |                 ehhez a mostani alakhoz, s ennélfogva mennyire következik
 130 6 |              főúr, összecsukva a könyvet s aztán a két kezével a háta
 131 6 |                ismerősöm. Tengert kiált, s pohár vízzel is beéri. Csak
 132 6 |            parrókáit szokta fodorrítani, s minden miniszterrnek az
 133 6 |                 az íróasztalhoz leüljek, s nehány szükséges rendeletet
 134 6 |                Nekem-m-m? – szól a gróf, s mindjárt behúzta mind a
 135 6 |               küldtem fel a székvárosba, s akiknek most még csak kaszákat
 136 6 |            mondani, hogy menjen másfelé, s éppen sehogy se jöjjön Gargóra.~–
 137 6 |             Ennek még ma meg kell lenni.~S olyan elhatározottsággal
 138 6 |                gróf fölugrott a székről, s karikára nyílt szemekkel
 139 6 |           győződve a vendégszeretetéről, s háladatos leszek érte, de
 140 6 |                  az írásbeli tudományát, s megírta a keserves levelet.~–
 141 6 |                     Friss fogat vár rám, s az útbiztossal az útban
 142 6 |              hebegé elszörnyedve a gróf, s még jobban összegörnyedt. –
 143 6 |              jönnek, hátha államtitkok.” S akkor aztán nem tudom, hova
 144 6 |               ember! De rá van szorulva, s kénytelen rábízni magát.
 145 6 |           óraláncáról a kis acélkulcsot, s aztán még meg is magyarázta
 146 6 |                 Plutarchban az arcképét, s hasonlítsd ezzel össze.
 147 6 |                 a te szép fejedet nézem. S aztán arra gondolok, hogy
 148 6 |              hogy arisztokraták vagyunk, s aztán ránk fogni, hogy hazaárulók
 149 6 |           vagyunk. Csak egy szóba kerül, s akkor az elítélt kincseiben
 150 7 |             embert, szekérre rakta őket, s megindult maga az utat megvizsgálni,
 151 7 |                azok bizony fából vannak, s megesik rajtuk, hogy egy-egy
 152 7 |               fejszés ember hátra marad, s reggelig ki lesz pótolva
 153 7 |               sertéscsordák legelik fel, s a szarvascsordák helyén
 154 7 |               hegygerincre kígyózik föl, s ott azután egy darabon a
 155 7 |      összecsapzott haja a vállait verte, s elöl a szeméig lógott, egész
 156 7 |                az abbahagyta a dalolást, s együgyű meghunyászkodással,
 157 7 |                Hát bizonyosan disznók… – s rögtön talált is egy ahhoz
 158 7 |         közönséges kenyér szokott lenni, s felmetszette az öreg késsel.
 159 7 |           mérgesen dobbantott a lábával, s dacosan fölvetette a fejét.~–
 160 7 |          odanyújtva azt a szolgabírónak; s azzal önkényt nyújtá a kiszabadított
 161 7 |             elszunnyadt a kocsiban ülve, s azt álmodta, hogy megérkezett
 162 7 |               már látni. Nyílik az ajtó, s kilép egy bájos, szép alak.
 163 7 |                csak azt, hogy ragyognak, s őreá ragyognak…~„Ejh, szerteszét
 164 7 |                mintha megsüketült volna, s tovább akart hajtani.~János
 165 7 |                 leugrott a kocsiülésből, s megfogta a nagy hienc lónak
 166 7 |            Illavay, leszállva a csézából s a társzekérhez közelítve.~–
 167 7 |             hangon, mintha vártán állna, s neki fogta Illavaynak a
 168 7 |         gyutacsot „robbanó papíros”-ból, s ez is megtette a szolgálatot,
 169 7 |           eleresztheti a füle mellett.~– S miért járnak önök éjszaka?~–
 170 7 |       kerekünkről lepattant a keréktalp, s amíg azt a kovács felvasalta,
 171 7 |         kifordított bundából a feleselő, s nagyot bámult a szolgabíróra.~–
 172 7 |                éppen annak a fia vagyok, s majd hozzányúlok.~Az udvarnagy
 173 7 |               hogy az alaktól ijedt meg, s a hasonlóvá tétel fenyegetésétől;
 174 7 |                 rémült meg olyan nagyon.~S attól a perctől fogva aztán
 175 7 |                  keresett acélszekrényt, s folyvást méltóságos úrnak
 176 7 |                   az üres puskája mellé, s elkezdett cifrán fütyörészni,
 177 7 |              fiastyúkra bámulva az égen, s nem gondolt semmire, ami
 178 7 |                  nem fekszik az útfélen, s hogy azt a levágott nyakat
 179 7 |         rátaláltak: azt Illavay átvette, s bezárta a saját kocsiládájába.
 180 7 |                   az elfogott kém mellé, s vigyáz rá, hogy meg ne szökjék,
 181 8 |                 és az adminisztrációhoz, s ha az elsőhöz ért, akkor
 182 8 |     hadműveletekkel lepte meg a világot, s különösen a régimódi tábornokokat,
 183 8 |                  két hátulsó lábán állva s tartani a rapportot a fogai
 184 8 |                rapportot a fogai között, s most én várok őrá. Vasra
 185 8 |            Zsiborák térdre esett előtte, s keserves zokogással panaszlá,
 186 8 |                úr passzusát erővel tőle, s aztán farkasgúzsba kötteté.~–
 187 8 |                legkedvesebb fia volna is s apja, anyja, öreganyja,
 188 8 |               levelemet?~– Ugyan kaptam, s nagy hálára vagyok érte
 189 8 |               hagy a faképnél a mátkája, s ez most azt a nemét az öngyilkosságnak
 190 8 |                ostyát a szentségtartóból s abból süttetni kenyeret!
 191 8 |                   ami csak ennivaló van, s kiéheztet a magad táborában;
 192 8 |               volt kénytelen előretolni, s gyöngítette vele a derékhadát.
 193 8 |             kaszásaidat hazaeresztheted, s nem kell nekik negyvenezer
 194 8 |                Megnyúzatom az útbiztost, s belevarratom a bőrébe a
 195 8 |                 fegyvertárát elvitettem, s azt az újonc honvédcsapatnak
 196 8 |                  el fogok menni Gargóra, s a grófnak, ha másképp nem,
 197 8 |                  az utadat Pozsony felé, s ez a másik ok, amiért Gargót
 198 8 |         főhadiszállás elhagyta Pozsonyt, s áttevődött Győrbe, neked
 199 8 |            késedelmet? – kiálta Illavay, s most már felugrott ám a
 200 8 |                 felugrott ám a helyéből, s szembeszállt az őrnaggyal. –
 201 8 |             oroszlán, ordított egymásra, s most már mind a kettő megurazta
 202 8 |            öklével saját feje hátuljára, s azzal az ablakhoz rohant. –
 203 8 |             Behozhatod, felnyithatjuk.~– S odaadta neked a gróf a szekrénye
 204 9 |                  járt-kelt a szobájában, s tekingetett ki az ablakán.
 205 9 |             nagyon mámmogott a szájával. S Illavay megint kiolvasta
 206 9 |                 Úgy! Úgy! – szólt közbe, s két szeme világított, mintha
 207 9 |             adják.~– Azonnal! Azonnal! – S ő maga sietett összenyalábolni
 208 9 |             atyját üldöző kísértetekkel, s küldte le azokat a szolgabíró
 209 9 |           táborhelyen felszedett hagymáz s más afféle a hűs földbe
 210 9 |                aki most gyámja a fiúnak; s úgy fut megőrizni az életét.~
 211 10|             egészen az ellenkezője lett. S az a különös benne, hogy
 212 10|                született annak egy fia – s amint fiú volt a háznál,
 213 10|                 Ez már életében meghalt, s látta az örökségét a kis
 214 10|            átugratva, leesett fejtetőre, s kitörte a nyakát. A Temetvényi
 215 10|              levettették vele a fátyolt, s visszavitték a családi palotába,
 216 10|              fényt, pompát, gazdagságot, s most már tudta, hogy ez
 217 10|             lenni, a leánynak szerényen, s valami megnevezhetetlen
 218 10|               legyen ilyen a szegénység? S miért az „ő” szegénysége?~
 219 10|              egymás mellett kell ülniök, s hallgatni az egyiknek, amit
 220 10|            Rákóczi-had után kivándorolt, s birtokát a fiskus kétfelé
 221 10|                lovasezredet állított ki, s azon volt, hogy az ő bandéristáinak
 222 10|            ambrasi termekkel vetekednek. S minden pompa csak arra való
 223 10|           megneheztelt volna az udvarra, s hazament kurucnak. Otthon
 224 10|               mindig ő maradt a győztes, s a Temetvényiek bánatpénzzel
 225 10|          választá. Ő az udvarnál maradt, s igyekezett minden alkalmat
 226 10|                 rád szakad a ház gondja, s atyádtól ezt meg nem tudod
 227 10|          bátorsága, hazamenni a falujába s nem aludni addig nyugodtan,
 228 10|                  diplomáciai küldetését, s hazahívattuk magunkat. Az
 229 10|                 mind mélyebbre süllyedt, s még folyvást süllyed, csak
 230 10|          kenyérre, kiállhat a szegletre, s ha három arra menő ád neki
 231 10|                  útféli keresztfa előtt, s elimádkozhatja, hogy „Segíts,
 232 10|                 egy roppant nagy birtok (s milyen esze volt hozzá!
 233 10|                    A másik választás ez: s ez a könnyebb rész: be hagyni
 234 10|                 holdkórosnak nyilvánítá, s gondnokot rendelt neki nagybátyjában,
 235 10|         vadaskertből csinált majorságot, s az egyetlen fiút elküldte
 236 10|              emberek tudományát tanulni. S íme, az ő elsüllyedt váruk
 237 10|                  feltételekkel adta ide, s a Temetvényi család nem
 238 10|          előteremteni, kimegy a házából, s nyitva hagyja minden ajtaját;
 239 10|             tehet még palotát, birtokot, s igyekeztek szaporítani azt
 240 10|               éltünk, végképp elszakadj, s aztán valami csendes kis
 241 10|            csúfoltasd magadat grófnénak, s kerüld az embereket. – Ez
 242 10|                 legyeződdel ne játsszál, s el ne felejtsd, amiket most
 243 10|            megmenti az összeroskadástól.~S hátha ezt a gondolatot mindazok
 244 11|            tettek, hanem „aki” jót tett. S ez nagyon természetes. „
 245 11|                 azt, aki erre született, s ha a pártfogolt szegény
 246 11|             levelet, hogy látogassa meg, s ha este érkezett meg, ott
 247 11|       töltögetett a sèvres-i findzsákba, s éjfél után két, három óráig
 248 11|                 szivarozást követtek el, s Pálma grófné azt mondta,
 249 11|                nap tízszer, tizenötször. S mindig rettenetes álmaim
 250 11|                megjártam Bécset, Prágát, s láttam a napfelköltét s
 251 11|                  s láttam a napfelköltét s a sötét éjszakát, és beszéltem
 252 11|             beszéltem százezer emberrel.~S azután meg nem lehet akadályozni,
 253 11|                  ha hallgatókra talál.~– S ez csak ebben az irtózatos
 254 11|                   48”-nak a tüneményeit, s azontúl nem lehetett vele
 255 11|            tódult egyszerre a lelke elé, s ő azokból csak azt ragadta
 256 11|             reszketve! A pékeket lóháton s a lovagokat parasztruhában,
 257 11|                kalappal csörömpöltek fel s alá a császári várlak lépcsőin,
 258 11|                császári várlak lépcsőin, s mi, akik otthon voltunk
 259 11|            kalácsbélből gyurmát csinált, s abból azután, félig öntudatlanul,
 260 11|                  Ferenc vette azt észre, s fel akarta emelni a grófot
 261 11|                volt körülfogva lakásunk, s nevünk azon megjegyzettek
 262 11|              benne feledte a pénztárban. S a nép őröket állított a
 263 11|                szuronyokkal küzdöttek.~– S nem maga a polgárőrség verte-e
 264 11|            katonák lábai alól húzták ki. S a granátos lábhoz eresztett
 265 11|          színpadról az utcára vonult ki, s lett belőle egy infernális
 266 11|                Hát mi is kaptunk belőle, s nagyszerű volt. Engem mulattatott –
 267 11|               mulattatott – szólt Pálma, s összegyűrve a galambot,
 268 11|                aztán a prédikáló kofákat s az átöltözött ligurianusokat,
 269 11|                  érdekfeszítő színdarab, s nem jutott eszembe, hogy
 270 11|             valónak egy avatatlan előtt.~S ehhez mindenkinek joga van.~
 271 11|                  ott, mert nem féltünk”. S mind a kettőben volt igaz;
 272 11|                 jobbágyság eltörlését! – s arra a nemesekből álló országgyűlés
 273 11|                 szabadítani a jobbágyot, s aztán a váltságot fizesse
 274 11|           birtokai voltak az anyja után; s Bécsben ott maradásának
 275 11|                mind a két fél megnyerni. S a parasztnak nagyon sok
 276 11|           háromszín-szalagosok táborába, s megszavazzák a felszabadítást.
 277 11|               átmegy a konzervatívekhez, s akkor meg ők buknak meg.
 278 11|      parasztkövetek eltűntek a teremből, s a ház nem volt határozatképes.
 279 11|                  Nem így akarták ők azt.~S ezzel az osztrák nemességnek
 280 11|              akik ezen segíteni akartak, s aztán – játszottak a tűzzel.
 281 11|             aztán – játszottak a tűzzel. S mikor aztán lángba volt
 282 11|            orvosságát is tudta a bajnak, s magával vitte, mint jó kuruzsló
 283 11|                 grófnő pedig jelen volt, s e szóra neheztelést mutatott.
 284 11|                ami kézzelfogható valami, s ennek a dacára még sem valami?~
 285 11|                három bevésett betűt: „U. S. S.”~A gróf olyan prosopopoéiával
 286 11|             három bevésett betűt: „U. S. S.”~A gróf olyan prosopopoéiával
 287 11|                Hát már itt is vannak?”~– S ezt én itt, a saját kertemnek
 288 11|               tenyerébe vette a leletet, s megforgatta egykedvűen,
 289 11| féktelenkedéséhez hasonlót nem láttam! – S már itt vannak a közelünkben.
 290 11|                  csakugyan látta a gróf, s hogy a szvornoszt csakugyan
 291 11|             olvasta le ezt a gondolatot. S restellte a helyzetet.~–
 292 11|             vidékünk megmarad szigetnek; s ha jön olyan idő, amikor
 293 11|                  amennyit kellett volna, s tréfás hangulatba csapott
 294 11|              országos adóssággá tételét, s én vagyok megbízva e megyében
 295 11|                  ez el van is határozva, s aztán időközben a magyar
 296 11|                vissza nem állítja többé; s az egyszer elfogadott kárpótlást,
 297 11|                  kidolgozott munkálatát, s meg hagyta azt tekinteni
 298 11|                  ember ínsége megszűnik! S mind ez itt áll készen;
 299 11|              régi, félretett palackokat; s ott hagyták a teát, poharaztak.
 300 11|                gyermeket a karjára vett, s azt mondá: „Ezeké a jövendő
 301 11|                  naptól fogva. Még az U. S. S. betűs vasgyűrűtől sem
 302 11|               naptól fogva. Még az U. S. S. betűs vasgyűrűtől sem félt
 303 12|                bolondot csinál az a fiú! s ez a mamlasz nem írja meg
 304 12|            Rögtön befogatott a szánkóba, s míg az elkészült, írt az
 305 12|                 bundájába vetette magát, s nyakába vette a szomszéd
 306 12|                Izsák és Jákob Istenének, s igyekezett Illavay téli
 307 12|             Éppen most jövök a táborból, s a tekintetes úrért imádkozom
 308 12|              amíg nem egészen oda van!~– S vele együtt önnek is az
 309 12|                 kezébe kapja a birtokát, s maga állít ki egy lovascsapatot,
 310 12|                verték, profusznak adták, s akarják fejbefelé lövöldözni.
 311 12|              Ferenc sietteté a kocsisát, s maga mellé ültetve a polgártárst,
 312 12|                 meg, mikor a nap lemegy, s a hold még nem jön fel:
 313 12|              kell begyalogolni a faluba, s megvesztegetni nagy pénzzel
 314 12|              elől kifogja a három lovát, s azt a szolgabíró úr szánkója
 315 12|              adott neki még egy százast, s mindjárt lehető lett minden.~–
 316 12|                  Illavay kifizette neki, s rögtön kezdte a lovat kifogni
 317 12|                  gyeplőszárral a lógóst, s azzal nekivágtatott a bolondjának;
 318 12|             nekivágtatott a bolondjának; s olyan szerencséje is volt,
 319 12|              öccsét kereső nagybátyának, s ez a nyakára vezeté a hű
 320 12|                  lesz, ha soká lovon ül, s áttétette magát a gyalogsághoz;
 321 12|                  egy bagázsiás szekérre, s úgy vitette magát tovább.
 322 12|          felrakodva találnak, húzzák le, s ott mindjárt az útfélen
 323 12|             fizessék ki farmatringgal.~– S ezt természetesen a legelső
 324 12|             Együtt kaptak ott bennünket, s mert az úrfi azt mondta,
 325 12|             valaki egy Apátváry Somával, s nekiment a fővezérnek, és
 326 12|                 rögtön ferhelybe veszik, s aztán megexequálják.~Illavay
 327 12|           Illavay kihúzta őt a helyéből, s kényszeríté az ő dolgára
 328 12|                  neki valami barátruhát, s abban őt segíti megszökni
 329 12|                lesz, beáll szerzetesnek, s minden vagyonát a kolostorokra
 330 12|              tábori pap erre dühbe jött, s feljelenté az árulást. Mármost
 331 12|           mondják, óriási birtok vár rá; s a rokonai derék, okos, becsületes
 332 12|           barátságosan fogadta Illavayt, s mosolygott az egész előadásán.
 333 12|                  Előhozták a delikvenst, s bevitték a törvényszék elé.
 334 12|                  egyszerre felvillannak, s tétova repeséssel kezdenek
 335 12|        nekiereszti a fejét jobbra-balra, s rázendíti kedve szerint,
 336 12|                   Boldog az az óra is!”, s amellett látszik az arcán,
 337 12|              tenyerével a protokollumra, s aztán nagyot rivallt a bűnösre.~–
 338 12|             elnök széttépte az ítéletet, s odadobta Soma úrfinak a
 339 12|               amiért úgy nevetnek rajta.~S akit legkevésbé akart meglátni,
 340 12|              Háram katana helyett eszik, s négy helyett szalad. Vigye
 341 12|               akiket még szeret az élet, s akik már szeretik a halált. –
 342 12|             elszökött tőle férfiruhában, s utánajött érte.~– Szégyen,
 343 12|           ahelyett, hogy puskát ragadna, s közénk állna, még idejön
 344 12|              gondviselése őrá van bízva, s aki ha most itt nyomorultul
 345 12|            nyomorultul elpusztult volna, s aztán neki kellene annak
 346 12|                 volt a rúd mellé szokva, s hátrált, rúgott, megállt.~
 347 12|                 körülkapta a korcsmáros, s rábeszélte nagy alkudozás
 348 12|                  fogasson be a szánjába, s vitesse őket egy várossal
 349 12|                  le Ferenc az asztalhoz, s alig mártotta bele a paprikába
 350 12|               kelt föl az asztal mellől, s aztán büszkén kikorcsolyázott
 351 12|                  mögé a két pisztollyal, s azt súgá a fülébe:~– Ne
 352 12|              lehet magával összeveszni!”~S úgy el tudott kacagni Ákis
 353 12|                  én tízszer annyit adok!~S ezt ő nem élcből mondta.
 354 12|             kutyaugatást tudja utánozni, s a kutyákat összeveszíti;
 355 12|                többiek bekenjék a képét, s eldöngessék, aztán ordítson,
 356 12|                  magunkat mind a hárman, s legyünk okos emberek addig
 357 12|                 el, hogy csak tréfálunk, s egymás bolondjai vagyunk.~
 358 12|                 magát burkolni a bundába s föltétetni a szekérre. Ott
 359 13|               hazaérkezett a védencével, s otthon aztán föltette magában,
 360 13|                  ráért a dúdolási kedve, s utoljára is azzal végezte
 361 13|        útcsináltatás, határjárás pihent, s ebben az esztendőben nem
 362 13|                közepett védeni a rendet, s a két hadviselő között a
 363 13|                  az a megrettentés az U. S. S.-től, hogy indokolva
 364 13|                  a megrettentés az U. S. S.-től, hogy indokolva legyen
 365 13|                  Úgy tesz, mintha félne.~S ezúttal Illavay egészen
 366 13|         kedélyének. Mindenkitől tartott, s minden rosszat lehetőnek
 367 13|              nevenapját, születésnapját, s olyankor meg karácsonykor,
 368 13|            spirituel és színházlátogatás s aztán éjfél után reggel
 369 13|                  venni a fekete frakkot, s menni a megszokott társaskörökbe –
 370 13|             ugyan tarokkozni is jól tud, s a partit ki lehet egészíteni
 371 13|                  celebritás e szakmában, s azok el is játszanak szívesen
 372 13|               őket az első recontre-nál, s azontúl csak a végső kétségbeesés
 373 13|                 lehetett is valami igaz.~S mégis itt kellett ülnie,
 374 13|         Berlichingeni Götzről írt művét, s ezeket nagyhamar megtalálta
 375 13|            beledisputálta magába a gróf, s Cousin úr segített őt e
 376 13|         valószínűleg igen derék ember; – s ezzel aztán mind a hármukon
 377 13|             természetű bajjal van dolga, s aztán éppen olyan csendesen
 378 13|                keresték maguknak a bajt, s ez valóban olyan eset volt.
 379 13|            mondják azt a tarokkjátékban. S ilyenkor bizony minden ember
 380 13|              minden intézkedést megtett, s másnap délre bejelenté hivatalos
 381 13|               szolgabíró közéjük menjen, s megjelenésével törvényesítse
 382 13|                Illavay megköszönte neki, s ígérte, hogy majd hasznát
 383 13|                 ő büszkén előrenyargalt, s mindig messze megelőzte
 384 13|                 erdő közé mélyedt az út, s abban nem tudhatja az ember,
 385 13|          barátunk csendesebben léptetni, s aztán a szánkó mellett tartotta
 386 13|                  mellett tartotta magát, s nagyon nézegetett jobbra-balra.~–
 387 13|                  a hátunkba kerülhessen: s elvághassa a visszavonulási
 388 13|                az erdő visszhangos volt, s valami félelmes érzés az,
 389 13|                 nézetét – szólt Illavay, s azzal a kalaptokból kivevé
 390 13|              mely már Gargóvár alól jön, s négykerekű malmot hajt.
 391 13|                 én – monda végre Ferenc, s kiugorva a szánból, segítségére
 392 13|              szelíd lett, mint a bárány, s hagyta magát vezettetni,
 393 13|                Azzal leugrott a lováról, s markába kapva a kardját,
 394 13|                 fogva vezetni a malomig, s ott rábízni a molnárra,
 395 13|                 az úrfi, ültesse fel rá, s aztán vezettesse Gargóvárra.~
 396 13|              rövid haditanácsot tartott, s felosztva közöttük a teendőket,
 397 13|              levelet dobott a kocsijába, s aztán tartotta a tenyerét
 398 13|              némát is ki tudja vallatni, s hogy az a két kezével, a
 399 13|                őt írni, mintha beszélne, s a néma beszédéből rájön
 400 13|             szabva: bokáig sem ért neki, s a kéz csuklói csülökig ki
 401 13|              volt az istenes mondásoknak s a lázító szitkozódásoknak;
 402 13|                   hogy csak úgy döngött, s a két tenyerével a pulpitusra,
 403 13|                 különösen a káromkodást, s mikor a szolgabíró közelebb
 404 13|                Illavaynak kézszorításra, s megmondá a nevét: „Baranecz
 405 13|                  egy szép nagy dámvadat, s a hajdani puskaporos-torony
 406 13|                ki marcona pofájú alakok, s az egyik ablaktól a másikig
 407 13|                tartalma ömlött ott szét, s abban feküdt hanyatt egy
 408 13|                  akarta inni a bortavat, s belebukott a vállalatba.~
 409 13|          forduljon vissza a szánkójával, s szállásolja be a kasznárhoz.
 410 13|             egyedül felment a főlépcsőn, s egyenesen a gróf lakosztálya
 411 13|               Nekem? – szólt mr. Cousin. S szétnézegetett, mintha azt
 412 13|              vasvillákat emelve magasra, s közepén a népszónokot hozva
 413 13|            megnyílt egy ajtó a folyosón, s kilépett rajta egy délceg
 414 13|                  arc volt, keselyűorral, s ajkai fölött hatalmas lengyel
 415 13|        közeledett a két beszélgető felé, s úgy tett, mintha Illavayt
 416 13|            híresek az udvariasságukról”. S elébe lépett a kardos úrnak.~–
 417 13|                kard markolatára csapott, s egy lépést tett Illavay
 418 13|            mélyebben rántotta a szemére, s azzal megfordult a sarkán,
 419 13|               azzal megfordult a sarkán, s berontott a gróf lakosztályába
 420 13|            rendelje déli tizenkét órára, s azt tudassa a gróffal is.
 421 13|             Meghajolt a jó tanács előtt, s sietett a konyhamestert
 422 13|                 meglátták őt ott állani, s hatalmas „zabije!” kiáltásokat
 423 13|      egyenruhákban siettek le a nép elé, s összecsókolóztak, ölelkeztek
 424 13|       összecsókolóztak, ölelkeztek vele, s hangoztatták annak jelkiáltásait,
 425 13|        hangoztatták annak jelkiáltásait, s azután feljöttek az étterembe,
 426 13|                  feljöttek az étterembe, s ugyanazok az emberek nyájas
 427 13|              Illavayval kezet szorítani, s megkérdezni tőle, hogy mint
 428 13|             fehér cipót fogyasszanak el, s nyugtalanul várták az ebédet,
 429 13|                ma, a tegnapi levél után? S e tekintet alatt úgy fellángolt
 430 13|               nyújtá kezét Illavay felé, s úgy megszorítá annak a kezét,
 431 13|         szabályon túltették már magukat, s akik csak addig nem harapnak,
 432 13|          felfújta, a homlokát leráncolá, s beszéd közben a száját különösen
 433 13|              akasztófahumornak neveznek, s ilyenkor aztán, dacára a
 434 13|            felelni; hanem odament hozzá, s a fülébe súgta a választ.
 435 13|          fiaitokat katonának elhurcolni, s nemsokára el fog távozni:
 436 13|                hogy én miért jöttem ide, s meddig maradok itt?~– Nos?
 437 13|             valamit mondani.~– Igazat.~– S mi volna ez az igaz?~– Az,
 438 13|                 és társai ellen emeltek, s akkor fogok innen elmenni,
 439 13|                megjelenünk ön is, én is, s elmondjuk, amit egymás felől
 440 13|           könyökét feltette az asztalra, s olyan formán hányta fel
 441 13|           engedelmével.~Illavay felkelt, s most már ő lépett ki a rondella
 442 13|                 vette észre a szándékot, s vakmerő bizalmaskodással
 443 13|              bevallott kárt készpénzzel, s ezzel készen vagyunk.~De
 444 13|                  menyecskék igen szépek, s a férjek és vőlegények féltékenyek
 445 13|                  tele vannak fegyverrel. S ő hitte azt, hogy annak
 446 13|         becsülettudóan két kézre fogták, s megálltak egymás sorjában
 447 13|              vigyorgással szájszegletén, s gonoszul tekintve Pálma
 448 13|          syntaxis, sem a prosodia ellen, s mikor elvégezte szónoklatát,
 449 13|              második anyanyelve a latin, s „ezek” között egyetlen egy
 450 13|                pillanatban a háznagy úr, s egy levelet sietett kézbesíteni
 451 13|                  A vezér felszakítá azt, s a csinált meglepetés szörnyűlködésével
 452 13|                szólt a vezér bizalmasan, s aztán Illavayról is kegyeskedett
 453 13|        gondoskodtam – felelt rá Illavay, s a helyéről sem kelt föl. (
 454 13|                  nagyon ráért a köhögés, s szüksége volt a kezére,
 455 13|                   a két keze közé fogja, s áhítatosan ajkaihoz emelje.~
 456 13|               ráncolja össze szemöldeit, s közelebb kezd furakodni
 457 13|                furakodni a búcsúvevőhez. S mi köze neki hozzá?~A kézcsók
 458 13|                 kézmegrázáson végződött, s mikor annak vége volt, Pálma
 459 13|               ijedten tekinte Illavayra, s mutatta neki az elbocsátott
 460 13|                 hanyatt esett a székébe, s arca elkezdett vonaglani,
 461 13|             Pálma haraggal lépett hátra, s arcán istennői büszkeség
 462 13|                közbe egy oroszláni hang. S vele egyidejűleg úgy csapott
 463 13|                az álcázó bajusz leesett, s ott állt a fölismert alak,
 464 13|               megszorított fenevad dühe, s ádáz hördülést taszítva
 465 13|                  megragadta az embernek, s egy facsarintásra kard és
 466 13|               egy ugrással a rondellába, s a másikkal az ablakon keresztül
 467 13|                visszafordulva a szobába, s megforgatva feje fölött
 468 13|                   Illavay utánok rohant, s azután fölzendült a várudvaron
 469 13|         nekifordult a szabadcsapatoknak, s elkezdte verni!~
 470 14|               kalandorait, szökevényeit, s szabadcsapat címe alatt,
 471 14|             csapatjánál a vezérszerepet, s befészkelték magukat a gargóvári
 472 14|                 mindennapi imádság volt) s a szolgabíró megjelenésére (
 473 14|          embernyúzóéra) a nép felzendül, s egész csoporttal tódul a
 474 14|                 meglepett kalandoroknak, s véresre vert fejekkel űzték
 475 14|                  fegyveresek százankint, s a piacot elállták egész
 476 14|                  szegezve és lövöldözve, s aztán akármilyen vitéz legyen
 477 14|                 kétségbeesetten járt fel s alá a teremben, mr. Cousinnak
 478 14|                pisztolyait a szobájából, s azután húzassa fel a csapóhidat.~
 479 14|                 a hosszú pásztorkürttel, s arra a hegyek közül három-négy
 480 14|                megtámadva, eszét veszti, s fut, amerre még nyílást
 481 14|                   hogy rá ne ismerjenek, s menekül erdőnek, bozótnak,
 482 14|                   Félóra nem telik bele, s tiszta az egész tér, a szétvert
 483 14|       ellenállásra csoportosul az ellen, s szétriasztja azt, mint héja
 484 14|            eldobja kezéből azt a kardot, s ruhája oldalához feni a
 485 14|                Pálma kijött a donjonból, s azt mondá atyjának:~– A
 486 14|                 fel. Menjen le a néphez, s szorítson kezet minden emberrel
 487 14|                 a gróf valamit a földön, s a lábával minden fénylő
 488 14|                kiegészíteni a mondást.~– S ezt a gyűrűt nekem a lábamhoz
 489 14|              Szeretett, amíg nem ismert, s jól tette, hogy kimondta,
 490 14|              hogy soha ne lássak férfit; s mikor aztán egyszerre betaszítottak
 491 14|               bearanyozza annak alakját, s azt hiszi, hogy ez a káprázat:
 492 14|                annak a kezéből a kardot, s szétverjen maga körül mindenkit,
 493 14|                  Ön „mindent” kérdezett: s most azt akarja, hogy ne
 494 14|              maga keresi meg a kenyerét, s nem könyörög sem embertől,
 495 14|                  hazajáró kísérteteknek, s ha ez elfogyott, akkor éhen
 496 14|               hinni!~Félrefordítá arcát, s kezét nyújtá Pálmának; de
 497 14|                 kiálta Pálma indulatosan s egész szenvedéllyel, mely
 498 14|          egyszerre azt a bozontos fejet, s egy csókot égetett az ajakára,
 499 14|              lángú, szívig lövő csókot – s azután elfutott onnan; a
 500 14|                  magát, még megbetegszik s meghal: akkor aztán bizonnyal