Part,  Chapter

 1 1 |            holt falak története még oly közel van.~Itt borong a
 2 1 |       szeretett fürdeni: attól lett oly fehér. Még bejárható a pince,
 3 1 |           az az alabástromfehér arc oly szelíden néz le ránk, mintha
 4 1 |            mely kezdettől mostanáig oly hű volt nemzetéhez, mint
 5 5 |       delejjel.~Hosszúkás vont arca oly fehér, mint a porcelán,
 6 5 |          vendége üdvözlésére nyújt, oly hideg.~De lehetett volna
 7 10|            amit az első belépésénél oly jéghideggé varázsolt előtte.
 8 11|           Az egész endori bűvlátás, oly rémségesen, oly tüneményesen,
 9 11|           bűvlátás, oly rémségesen, oly tüneményesen, oly zűrzavarosan
10 11|       rémségesen, oly tüneményesen, oly zűrzavarosan tódult egyszerre
11 13|       méltán.~A vendégsereg ezalatt oly mohón tömte magába az ételt,
12 13|             az ő meghívott barátai: oly undok meggyalázásai az emberi
13 13|           egy széket kettőjük közé, oly ügyesen és ruganyosan, mint
14 14|               fölségessé idomul át; oly valami az, ami még a néger
15 14|          veszélyes tévedés! A leány oly pillanatban látja a férfit,
16 16|            ez volt az, amiért Pálma oly kedvesen volt meglepve Illavaynak
17 16|     körtájképet, mely összességében oly fenséges, mint részleteiben
18 17|              s azzal a bal térdével oly szerencsétlenül esett a
19 17|      szolgálatában nyerte. Ez a seb oly drága érdem lesz a haza
20 17|             ugyanazon ember, ha még oly óriási nagy tehetség is,
21 17|         kacagott.~Csak Pálma nézett oly szobormereven a dicsekedő
22 17|             várkastély lakosztályai oly messze voltak egymástól,
23 18|        tábornok, aki a tarokkban is oly vakmerő, mint a hadviselésben,
24 19|            harcias faj az andorrai, oly kevéssé az a z…ai. Soha
25 20|           mikor a tények, a valóság oly szorosan összefűzték már
26 20|          bolond.~Illavay e szó után oly gyorsasággal hagyta el a
27 20|       fordulatok, a visszás érzések oly zűrzavaros tömegben rohantak
28 20|             felhangzott, s most már oly dévaj módon, hogy a kíváncsiság
29 20|      úrbérváltságra kapott előlegül oly összeget, mellyel legsúlyosabb
30 21|      hangulatra határozta el magát, oly áhítatos arcot öltött, akár
31 24|           embernek.~És Pálma grófnő oly ismerősen értekezik mind
32 25|            erő. Nő, akinek az izmai oly kifejlettek, mint egy férfié,
33 25|          Atalanta, mint a gondolat, oly sebesen megkapta a kirúgó
34 25|         hazáig, a mozgás végett; de oly sebes léptekkel, hogy te
35 25|             volna öntve; máskor meg oly gyors, oly szilaj, mint
36 25|        öntve; máskor meg oly gyors, oly szilaj, mint egy démon.
37 25|            e rendes hölgyöltözetben oly gyermetegnek tűnik fel,
38 25|         Itthon, közelből, nőruhában oly szelíd és okos tekintete
39 25|        tudott megtanulni ez a hölgy oly rövid idő alatt ennyire
40 26|       védelmezni. Ezek a produkciók oly eszményi szépek; a legmerészebb
41 26|             leszúrta azt a karddal, oly tökéletesen a nyakcsigolyáján
42 26|            lehetek önnek, de leszek oly hűséges rabszolgája, amilyen
43 27|   természetesebben jön nálatok. Nem oly szégyenletes az, mint egy
44 27|         ismét azt a kezet, amely őt oly bántóan, oly csúfosan arcul
45 27|        kezet, amely őt oly bántóan, oly csúfosan arcul verte, eljön
46 27|           de én tettem. Van-e önben oly végtelen nagy hit, annyi
47 27|         minél előbb, s legyen az is oly valódi és örök, mint az
48 28|     rágyújtotta a házat az alvókra? Oly pontosan elmondanak mindent,
49 28|            szívet gyötröttem én meg oly keservesen. – Óh, szűzanyám!
50 28|        leteszesz az én számomra egy oly összeget, aminek a kamatjaiból
51 2 |          nézhetnék.~Mint a kívánság oly véletlenül termett ott rögtön
52 2 |      udvarias vadembernek –, legyen oly szíves még egyszer eljátszatni
53 2 |             akasztva továbblejtett, oly applombbal, mint aki annak
54 2 |     lépcsőkön. A termete még mindig oly ruganyos volt.~– Szépen
55 2 |        ugyan, kérlek, mama, ne légy oly kicsinyes! Itt nagy dolgokról
56 2 |    nyugtalankodjam: az az ügy, mely oly égetővé vált, az ő mai hazaérkezése
57 3 |        bárónak.~Erre az indítványra oly zaj keletkezett, amit a
58 3 |     házastársakat nem választják el oly módon, hogy azok ismét megházasodjanak,
59 4 |          ami egész lelkét terhelte, oly nagy volt, hogy nem jutott
60 6 |             összeesküvés hangja ez, oly nagyszerű rémtett elkövetésére,
61 6 |       Mintha tündérvarázslat volna, oly gyorsan, oly kimagyarázhatlanul
62 6 | tündérvarázslat volna, oly gyorsan, oly kimagyarázhatlanul történt
63 6 |            izmos karját a mellén, s oly büszke tekintettel nézett
64 6 |      fejezve, mely sikerülte esetén oly végzetessé lehetett volna.~
65 6 |             azokat a Minie-puskákat oly hirtelen? De többet semmi
66 7 |              Egyébiránt nem lesz az oly rögtön. Egy évig vagy másfélig
67 7 |        hangulatot felköltse az arra oly igen fogékony szívekben.~„
68 7 |        elfogták Pesten? – kiálta, s oly jól tudta adni az ijedséget,
69 7 |          halántékait. – A bolond!~S oly szívdermesztő volt a tekintete,
70 7 |             feledve, rohant vissza, oly szilajon, mint valamikor
71 8 |         világgal tudatni, még pedig oly eklatáns módon, hogy afelől
72 8 |     terjeszteni azok fölé, akik önt oly keserűen megbántották.~–
73 8 |                rivallt föl Pálma, s oly zila tekintetet vetett Kornél
74 8 |          értelmükre nem hallgatott. Oly rút, oly zavart, oly utálatos
75 8 |            nem hallgatott. Oly rút, oly zavart, oly utálatos volt
76 8 |    hallgatott. Oly rút, oly zavart, oly utálatos volt előtte az
77 8 |        olyan szép, mint akkor volt, oly szeretetreméltó, s esküszöm
78 9 |  elkövettünk, hogy azt a ránk nézve oly veszedelmes hatalmat aláássuk.~–
79 10|          lelkét; de amióta őt magát oly kegyelet nélkül elvetették,
80 10|        előtt valamikor Pálma grófnő oly kétségbeesetten térdelt
81 10|             ezt is olyan csendesen, oly változatlan arccal mondta,
82 10|       Felföld kiskirálya, az egykor oly hatalmas Temetvényi gróf.