Part,  Chapter

 1 2 |          ezt a tükröt, reád hagyom: engem sok veszedelemtől óvott
 2 4 |              aki nagyon okos ember. Engem odarendeltek melléje mentornak,
 3 4 |           írótollának a szárnyát.~– Engem is? – kérdé az nyugodtan.~–
 4 4 |          húszas egy forint. Ennyire engem is megtanítottak a kollégiumban:
 5 4 |            beszéljünk, hát engedjen engem beszélni. Miután önnek olyan
 6 4 |          kezembe adni? Hát nem tart engem becsületes embernek? Az
 7 6 |                  Nem borotválna meg engem is?” – S még majd azt is
 8 7 |            mindjárt eleresztetek ti engem. Csak hadd olvassa a szolgabíró
 9 8 |              Neki kellene itt várni engem, a két hátulsó lábán állva
10 8 |              most már hát te veress engem vasra és töress apróra;
11 11|           belőle, s nagyszerű volt. Engem mulattatott – szólt Pálma,
12 12|     áttétette magát a gyalogsághoz; engem pedig felavandzsíroztatott
13 12|    erőltetett, haragos hangon. – Ön engem halálosan megsértett. Ön
14 12|            halálosan megsértett. Ön engem bolondnak nyilvánított a
15 13|           haraggal.~– Hallja az úr! Engem nem tesz bolonddá! Látom
16 13|            mondta azt „önnek”, hogy engem meg akarnak ölni, ha ebbe
17 13|         megismerni azt az urat, aki engem meg akar ölni, kérem, vezessen
18 14|         Tudom azt.~– Miért sért meg engem?~– A grófné most álmodik.~–
19 16|        hiszi ön? Gondolja tán, hogy engem is álomjárójává tett annak
20 17|          excellenciáztam”.~– Ah, az engem nem is illet meg. Én csak
21 17|      színfaltömeget. Nem értesz meg engem? Nem látsz oda, ahova én?~–
22 17|            viszonozod. Nem szeretsz engem, és nem ismersz. Amidőn
23 17|           saját leánya volna is! Ön engem meg akar ajándékozni anyjának
24 19|             beszéljetek arról, hogy engem itt láttatok.~– Dehogy beszélünk,
25 19|   társaságba lépni, most ezért akar engem belekeverni a csávába. Az
26 19|         gazemberek. Ha ők elárultak engem, én meg elárulom valamennyit.
27 19|           mondanám, egyél meg előbb engem. Micsoda úr! Csak egy ilyen
28 20|        Mikor ön távol van, nem hall engem nevetni senki”.~Hát hiszen
29 20|             mondok le!”, s ha akkor engem innen elvisznek láncra verve,
30 20|      elmondom önnek, hogy mi hozott engem ide, s mi sors várt önökre
31 21|        leszek.~– Ön téved, uram. Ön engem félreismer. Én híve vagyok
32 21|         mondanám: „Vettess fogságra engem! Én azt az embert megszöktettem!”.
33 25|            uraim! Hát ti ki akartok engem dobni az ajtón? Amíg nyomorogni
34 25|          nekem egy levelet írt, ami engem meglepett. Elismerem, hogy
35 25|            beszélhessek rajta. – Ez engem meghatott. Ez valóságos
36 25|       szeretem őket, s ők szeretnek engem. Ah, az én „Kalifámat” még
37 25|          kell találni az árát. „Még engem is?” – pattant fel a királyné. – „
38 26|            rontsa vele a kedélyét. „Engem” nem sért. Miattam mulathat
39 26|           vagyok én rossz ember. Ön engem egészen jóvá fog tenni,
40 26|              Vagy akár anélkül. No, engem szépen ottfelejtett méltóságod
41 27|             Az a bolond eltaszított engem magától.”~– Mit írsz? –
42 27|             tovább.~– „Megbüntetett engem az Isten érdemem szerint.
43 27|           bajazzóért, úgy elcserélt engem a bohóc egy kötéltáncosnőért.
44 27|           hogy a gyalázat, ami most engem ért, nekem nem fáj, mert
45 27|      kedélyvillanások.” – „Eldobott engem a bolond magától.” – „Érzelmeink
46 27|  véghetetlenül nyomorultnak tart ön engem? – Milyen szépen kikerekített
47 27|  dobzódhatol most… Így járnak, akik engem megkínoztak!… Most még csak
48 27|              Miért kínoztál így meg engem?~– Büntess meg érte.~– Meg
49 28|           ha visszautasít, ő öl meg engem. – Vagy ölök, vagy halok.~
50 28|              Hogy téged a haláltól, engem a legiszonyatosabb sorstól
51 28|           az én nevemre, hogy abból engem senki ki ne zavarjon valaha.
52 2 |            fára.~– Könnyű neked, de engem nem védelmez meg Diadém
53 2 |       elszánt bátorságot; mikor meg engem sírni látsz, törölgesd te
54 3 |      igazság ellen. Büntessetek meg engem. Én vagyok a vétkes.~A bárót
55 3 | elmarasztalni.~– Én nem bánom, mert engem is sokat bosszant; de csak
56 3 |          róla váltót.~– Süsd meg!~– Engem pedig ne tegezzen az úr!~–
57 3 |             hogy még most is szeret engem?~– Hm! Csak én kapnék egyszer
58 3 |             a báró úr távolítson el engem a házától, hanem hát én
59 3 |           az elmenetelnek. Nem kell engem ebrúdon kidobatni. Elmegyek
60 4 |      fogatott a postakocsissal, aki engem idehozott fele útról, s
61 4 |            azt! Ne félj semmit, míg engem látsz! Az az útlevél, amit
62 4 |      védelmedre?~– Tehát ön meg fog engem védelmezni?~– Ez kötelességem,
63 5 |          jártuk ki a nyolc iskolát. Engem az én embereim nem vihetnek
64 6 |         bírta letörni.~– Eresszetek engem oda! – kiáltá Kolokát harsány
65 7 |                No, hát akkor vezess engem oda. Az én tervem meg van
66 7 |       elárulták Koczurt? Bevádoltak engem? No, majd visszaárulja őket
67 7 |        könnyen elbánhassanak, elébb engem kellett tőled teljesen elszakítani.
68 7 |             engemet föladnak, akkor engem a hatóság befogat. Ez most
69 7 |          hát ti most már ki akartok engem dobni, mint az almából a
70 7 |      keresni?~– Majd ti elbújtattok engem. Eltagadjátok, hogy itthon
71 7 |          majd szemére: „Loreley, Ön engem megcsalt! Ön tud úszni!
72 8 |              hogy mi a keresztneve. Engem lúddá tettek, rászedtek.
73 8 |           akarja a grófnő tán, hogy engem a vesztőhelyre vigyenek?
74 8 |   őrangyalom mindig. Ez szabadít ki engem most is sírom fenekéből,
75 8 |            mélyéből. – Ez a kéz még engem boldoggá is fog tenni!~Pálma
76 8 |           tudatva lett ez az érzés. Engem felköltöttek eddigi álmomból.
77 8 |        tudni fogja, hogy ön vett el engem; nem én vettem el önt. Nos,
78 8 |          asszonynak a kezébe ad, az engem meg fog ölni. Hiszen ismeri
79 8 |              Azt én nem tudom.~– Ön engem itt éhen akar megölni!~–
80 9 |            erről valamit?~– Imád az engem.~– Herr Kommerzienrat!~–
81 9 |        temetvényi uradalomról.~– Ön engem itt e levélben azzal biztat,
82 9 |           abból semmit.~– Elcsaptak engem, mint egy kártevő cselédet! –