Part,  Chapter

 501 14|            bizonnyal őrá marad a leánya. S ez megint az ő lelkét terheli.~
 502 14|                 nyusztbéléses kaftánját, s levinni utána az udvarra.
 503 14|                elfogja a rablót maga is, s nem fél a lövöldözéstől.
 504 14|                jobbágyai összebeszéltek, s minden uradalmában elhatározták,
 505 14|                 volt földesuruk földein, s betakarítottak, fölszántottak
 506 14|                 a házába az elöljárókat, s ültesse őket az asztalhoz.~–
 507 14|                  akiket meg kell hívnom, s invitálja be a nevemben.
 508 14|               lakomára fel az étterembe, s magam praesideáljak ott,
 509 14|           parasztcseléd főzte lakomához, s csak akkor jön le maga közéjök,
 510 14|                már részt vettek a jóból, s meghallgatja a szép áldomásaikat,
 511 14|        meghallgatja a szép áldomásaikat, s aztán egyszer poharat koccint
 512 14|                 tisztelt – jó embereket, s a nevemben rendelkezik a
 513 14|                magammal, mint Dulcamara, s holmi goromba bajnál én
 514 14|               mások! Tán el is vérzenek? S nekünk nincs orvosunk. Ugye,
 515 14|        kolostorban még fiatalabb voltam; s az apácák betegek és sebesültek
 516 14|            legfinomabb patyolat gúnyáit, s ártatlan naivsággal odaadva
 517 14|               lelkét kötözte meg jobban, s az ő szívének nagy sebén
 518 14|            rendesen, mint az esti lepke. S szavuknak álltak. Mintha
 519 14|                 kikapta szájából a szót, s hogy az ne beszélhessen,
 520 14|                úszni is kell neki benne, s jó szerencse, ha elengedik
 521 14|             magát az üdvözlő deputáción, s dehogy kíván „csés jó estét”,
 522 14|                  e szóra, hogy elfogták, s itt hozzák a rablóvezért,
 523 14|        önfeledten ugrott fel a székétől, s odafutott Illavay mögé:
 524 14|               urabátyja az, aki ott áll, s a kezeiről lehullottak a
 525 14|                 az elfogói is beszéltek, s a sok összevissza tanúvallomásból
 526 14|               kilétét, kifordítottá azt, s a bélésével kifelé öltötte
 527 14|          panszláv szabadcsapat csatárai, s már messziről kiáltozott
 528 14|            megfogadta a jobbik tanácsot, s levágta magát a készen álló
 529 14|              magát a készen álló székre, s hozzálátott két kézzel a
 530 14|                 országgyűlést tartottak, s a nagyenyedi kollégiumban
 531 14|              csak fölmentek a katedrába, s a diákok csak megitták a
 532 14|                 maguk sörét a commercen, s ezzel fönn volt tartva a
 533 14|                 Opatovszky Kornél nevet. S most vigyázzon aztán már
 534 15|              után levelet írt valakinek. S attól legrövidebb időn meg
 535 15|         szeretnek, a hétköznapi életben. S én ezt egy időben sokat
 536 15|                 a kicsinyekben követelő. S az ilyen kicsinységekben
 537 15|                magát annak, akit szeret, s a féltékenységet nem ismeri.
 538 15|                önmaga iránt bizalmatlan, s még inkább azzá kellett
 539 15|           tűrheti a fehéret és a feketét s a határozatlan színeket.
 540 15|                 hajtekercs be van fonva, s aztán a fülön alól leeresztve
 541 15|                  a fülön alól leeresztve s úgy a kontyra feltűzve. (
 542 15|                nem tűrheti semmi ételen, s amin valami cukrot érez,
 543 15|            szaporítanók el az országban, s igen sok főúr jól tenné,
 544 15|         ellentéte: a szolgálati készség. S hol van e kettőnek a harmóniája?
 545 15|               távol a profánus világtól, s ábrándjaiban azokat a faragott
 546 15|                  fényt kap, megelevenül, s mikor az ön kedélyhangulata
 547 15|                az udvart, a bástyafokot. S túlvilági érzés, szívandalító
 548 15|                költemény minden sorából. S aki azt hallja, aki azt
 549 15|                aki legelőször hallotta?) S ha az elmondottért egy néma
 550 15|            köntösben választottja előtt, s szebbnél szebb költemények
 551 15|                percben elszakad a fonál, s a gyöngy szétgurul. Azt
 552 15|     diáktársamtól tanultam az iskolában, s több költeményt nem fog
 553 15|               egy torztükre, az elé áll, s aztán vitatkoznak egymással.
 554 15|                is Opatovszky leány volt, s azoknak az ereiben mindegyiknél
 555 15|         önbírálat: a vágy és a lemondás. S mindig a jó szellem marad
 556 16|            Tudott ez az arc ragyogni is, s akkor mennyi jóság sugárzott
 557 16|                  két fülön aluleresztett s hátul feltűzött hajfonattal,
 558 16|               tündére járt volna előtte, s az öltöztette volna fel.
 559 16|                 megállt előtte komolyan, s magának tartá mind a két
 560 16|                  csináltatta azokat meg, s most az én jegyesem nem
 561 16|            vannak piacon kódorgó váltók. S ezekből mind volt a grófnak
 562 16|               grófnak egész kollekciója. S kívánhat-e már egy kandidátus
 563 16|           tartani a beszorult állatokat, s hozzá lehet fogni a tavaszi
 564 16|               gróf itt telel a birtokán, s a szolgabíróval értekezik
 565 16|                  meg hagyta magát lopni. S igen jó törvény az a Yucatan-szigeten,
 566 16|             harmatos.~– Csizmáim vannak.~S megmutatta, hogy mi van
 567 16|               mit akar tenni, ráugráltak s hagyták a fejeiket simogatni
 568 16|                  megszorította a karját, s az állának egy rándulása
 569 16|       végiglovagol a hosszú hársfasoron, s eltűnik a park tekervényútjain,
 570 16|                  a park tekervényútjain, s csak azután menjen bejelenteni
 571 16|           odazárt a lovával kísérőjéhez, s a kezét átnyújtá hozzá.~–
 572 16|          kövirózsát segítek neki szedni, s ez nekem elébb való a ti
 573 16|              nagyon meg fogja nyugtatni.~S a csendes poroszkálás közben
 574 16|                 én öntől mindent kértem, s előre megmondtam, hogy nem
 575 16|                   ami háton elcipelhető, s aztán engedik a hiénák,
 576 16|                 a pellengérre hurcolják, s mikor a képtárt árverezik,
 577 16|                maradtunk földet mívelni! S ha arra kerül a sor, én
 578 16|               tót kaszásaimnak az élére, s aztán meglássuk, hogy tud-e
 579 16|            Egyszerre megnyílt a kilátás, s előttük állt a sűrű bozót
 580 16|              érve, leszálltak lovaikról, s azokat a lovászlegényre
 581 16|            tartott egy névnapi köszöntő, s lakadalom napján a vendégnek
 582 16|             világi és egyházi méltóságok s a deli úrhölgyek nézték
 583 16|                  ellen lehetett küzdeni, s ha innen kijutott a belső
 584 16|             szélesebb már, mint alulról, s úgy hajlik előre, mintha
 585 16|                utánabujkált vezetőjének, s hallgatta nagy kegyelettel
 586 16|             oltárkő kikopott lépcsőjére, s ott egy úrimáját, egy üdvözletet
 587 16|            egyenkint kővé vált kísértet. S e vigasztalan omladvány
 588 16|                 átmérőjűvé nőtt már meg. S embermagasságnyira örökzöld
 589 16|                  mint egy bársonykupola. S ez a magányos bozót tele
 590 16|                  óriás virágbokor előtt, s elnézte álmodozva azokat
 591 16|                urai ennek a nagy várnak, s tán odaképzelte magát annak
 592 16|                  le a levendula virágát, s főzte belőle azt a királynévizet,
 593 16|                 jobb lesz – mondá Pálma, s gyermeteg tudnivággyal veté
 594 16|               csillagokat onnan felülről s a vizek szellemeit a föld
 595 16|                  mátkaugrónak” neveznek, s onnan egy szökéssel leugrott.
 596 16|      elragadtatását. Odafutott a kúthoz, s lehajolva annak mély ürege
 597 16|          lekiáltá abba:~– Laila! Omár! – s várta hogy nem kiáltanak-e
 598 16|                 egy repkényágat a kőről, s azt Ferenc kalapja körül
 599 16|                 könyv nélkül megtanulom, s akkor ketten fogjuk azt
 600 16|                 kutat fúrt a sziklájába, s mikor ez a leányát kínálta
 601 16|                  le a levendulabokorból, s azt a süvegje mellé tűzte.
 602 16|                  kicsinyeiket szeressék, s a kedveseikhez hívek maradjanak.
 603 16|                kiálló kövekre lépegetve, s fél kézzel a falba gyökerezett
 604 16|                kiszámítva minden lépést, s kezével Pálma kezét tartva.
 605 16|              Pálma kiszökött e gyámkőre, s merészen lépett annak a
 606 16|          építtető neve. Fölötte az I. H. S. a kereszttel, alatta az
 607 16|                 teknőjében egy kis falu, s egészen erre fordulva egy
 608 16|                itt van ön – mondá Pálma, s aztán nagyot sóhajtott. –
 609 16|               mind, mind az én birtokom, s aztán, hogy meg kell érnem
 610 16|              félretett minden etikettet, s egy bátortalan lépésnél
 611 16|              leánynak mind a két térdét, s az ölébe vette egészen,
 612 16|           kikeresni a legtisztább helyet s még egy utolsó, térdre ereszkedni,
 613 16|               utolsó, térdre ereszkedni, s úgy tenni le a földre karján
 614 16|                    A magadét loptad meg!~S azzal a térdeplőnek önkényt
 615 16|                 a térdére vetette magát, s még egyszer átölelte a nyakát.~
 616 16|            látták azt, az is látta őket, s egyik sem riadt fel a másiktól.~
 617 16|                herceg, fürst, fejedelem! s még odább!~Olyan csendes,
 618 16|                  előrohantak a bozótból, s csaholásukra mint egy félbeszakadt
 619 16|              szarvas nem állt a kapuban, s a leány nem csüggött a férfi
 620 16|                  felé.~– Adieu örökre. – S aztán végigtekintve még
 621 17|          Mindennap lakomára voltak híva, s úgy megszerették itt, hogy
 622 17|            megkívánják, rögtönítélő hadi s polgári vegyes bíróságot
 623 17|            ítéljenek a vádlottak fölött, s előttem a tűzlángarcaik,
 624 17|         elháríthatatlan akadályok miatt, s ezzel egy kis bitóhaladékot (
 625 17|        Opatovszky Kornél elmeháborodott, s ilyenformán beszámítás alá
 626 17|            kísérheti, hogy vigyázzon rá. S kivált egy olyan férfira,
 627 17|             megtestesült gyámoltalanság? S minő veszély lehet az, ami
 628 17|                 egész dandárával együtt, s csinálták eléje a diadalíveket
 629 17|                 felcsojtározott paripán, s nagy tanakodás folyt afölött,
 630 17|                utóbbiban állapodtak meg. S volt kínja egy tenyérnyi
 631 17|            egyszer átolvasni a beszédet, s egész akadémiai discussió
 632 17|               strucctollas kalábriaival, s a magyar öltözetet még polgárias
 633 17|                 lecsúszott a kengyelről, s azzal a bal térdével oly
 634 17|                 megvizsgálta a sérülést, s hideg borogatásokat rendelt.
 635 17|                ezt nem kell tovább adni, s különösen a comtesse előtt
 636 17|                 két perc múlva megtudta, s rögtön, a toalett-asztala
 637 17|                  vetkőzteted le magadat, s nem veszed fel a hálókabátot?~–
 638 17|                 toalett-szobájába Pálma, s hagyta a komornájának a
 639 17|        idiomákban felelt meg ex tripode, s azok mind monumentális beszédek
 640 17|              minden szónokot ledisputál, s minden asszonyfélét meghódít.~
 641 17|               hogyan történt ez az eset, s kifejezte arcával, hogy
 642 17|                 nekimegy az ellenségnek, s elveszi a fejünk fölül azt
 643 17|           honmentők sorába lesz felírva, s én nagyon örülök rajta,
 644 17|            ruhában itt ült az asztalnál, s két kézzel tömte a szájába,
 645 17|              szájába, ami ennivaló volt, s közben lesunyt fővel kacagott
 646 17|                  odaállok az ágyú elébe, s lövöldöztetek magamra –
 647 17|                 az ellenfeleink is azok, s amelyikünk a másikat megkaphatja,
 648 17|                is végzetszerű ellensége; s aki, ha elpusztul, jól jár
 649 17|                  ott meg sem hallgatják, s ha Debrecenbe szalad, ott
 650 17|                hajolt közel az atyjához, s ettől fogva mindig talált
 651 17|                van minden államtudomány, s az egész markában a praxis.
 652 17|                  kárpótlást az uradalma, s azzal kifizet minden tartozást,
 653 17|          satinirozva, száz egész millió, s még jön utána valami ötven:
 654 17|               Azzal előhúzta a tárcáját, s kivett a csomag közül egyet,
 655 17|             kivett a csomag közül egyet, s odanyújtá Temetvényinek
 656 17|             belőle az én öt példányomat.~S nem fogadott el semmi egyenértéket.~–
 657 17|            terítve Magyarország térképe, s azon a korábbi hónapokból
 658 17|           felvette a kettős színű iralt, s a kék és veres végével új
 659 17|             vonalakat húzott a térképen; s aztán néma büszkeséggel
 660 17|               egyenesen a mennyországba, s ott is kikiáltjuk a respublikát!~
 661 17|         szenvedővel együtt az étterembe, s a jégtartó vederben az ő
 662 17|                   igen nagy asztal volt.~S mint ez már nálunk ősi jó
 663 17|           államférfi ősének méltó utódát s Magyarország praesumptiv
 664 17|           meghagyjuk „tót királyságnak”, s benne Illavay Ferit „tót
 665 17|              ismét egyesülendők lesznek! S a merész tószt teljesen
 666 17|                 neki is az volt az álma! S az általános pohárösszecsöndülésben
 667 17|               elő nem kerülő forspontra, s hogy milyen evés-ivásnak
 668 17|                  emlékezett a szerepére, s figyelmezteté, hogy a hidegborogatás
 669 17|               lesz, ha a szobájába megy, s egy kis félórai pihenést
 670 17|               csatában ellőtték a lábát, s aztán szánkóra tétette magát,
 671 17|                 kigombolta az atilláját, s kebléből kivonva egy hosszúkásan
 672 17|                 hosszúkásan összehajtott s lepecsételt csomagot, azt
 673 17|                ezt, amíg Illavay idejön, s akkor adja át neki – a kormány
 674 17|                  a megbízás fontosságát, s nem fogok késni annak teljesítésében.
 675 17|             bízott levelet az asztalról, s felszakítva a boríték pecsétjét,
 676 17|               hosszú teleírt ívpapírost, s elkezdte azt olvasni magában.
 677 17|                  megnyílt, kigömbölyült, s hangtalanul utána látszott
 678 17|              vele?~– Elzárod a fiókodba, s nem szólsz felőle senkinek.~–
 679 17|               tömegének, ahová ő vezeti. S ha győzni fog az ügy, amelynek
 680 17|          legmagasabb hivatalainak egyike s az ország vagyonává lett
 681 17|                  őt személyesen keresni, s átadja e most eltitkolt
 682 17|            emberré lehet az országban.~– S ha pedig veszt, akkor főbe
 683 17|               veszt, akkor főbe lövetik, s nincs útban többé; kereshetünk
 684 17|                ahová tűzhelyet rakjanak, s amely földet felszántanak,
 685 17|              Krisna” szekér kerekei alá, s attól idvezülnek. De hát
 686 17|               érzem, hogy erősen akarom, s sejtem, hogy van valami
 687 17|         leányivadékhoz felemelje szemét, s még vele ábrándozzék? Óh,
 688 17|                  az én akaratom is kell, s az nem áll rá. Vagy hagyjanak
 689 17|                 eljöttnek látom az időt, s aztán én intézzem annak
 690 17|           összeszeded, ami a tied rajta, s az utolsó hajóslegénnyel
 691 17|           gazdaságot a Bodensee mellett, s ott eltöltheted napjaidat,
 692 17|             leszedje a gyémántrivière-t, s lejárt váltókat fizessen
 693 17|                  ismét felállt a lábára, s odavitte őt magával a rejtett
 694 17|                viselt, felnyitá a ládát, s keserű szemrehányással mondá:~–
 695 18|                  becsukta az üres ládát, s belökve azt a helyére, rácsapta
 696 18|                 megelőzte őt az ajtónál, s megragadta a kezét.~– Térj
 697 18|               állta a grófnő az ajtóban, s nem bocsátá be őket a szobába.~
 698 18|                az asztalhoz támaszkodva, s összevont szemöldökkel és
 699 18|               Pálma odaborult a keblére, s átszorítá mind a két karjával,
 700 18|               senkinek, hogy bajunk van.~S azzal atyja kezét a vállára
 701 18|             Pálma odaült az atyja mellé, s ő dirigálta, hogy mint játsszék,
 702 18|           dirigálta, hogy mint játsszék, s megverette mind a hármat.~
 703 18|              útra kerekedtek a vendégek, s ment ki-ki, amerre sorsa
 704 18|                  tovább is itt maradjon, s ne siessen utánuk a zsákmányban
 705 18|       tanulmányoztam a rendőri eljárást; s most hasznát fogom venni.
 706 18|        személyleírásaik nyomán megtudok; s ha egy nyomot megtalálok,
 707 18|             kikérdeznék utazásom célját, s bizonyos, hogy akárhová
 708 18|              vegye-e ki a szekrénykéből, s engedje őt azzal futni,
 709 18|              rögért, aminek neve „haza”, s akkor aztán engedje őt elégni
 710 18|              elébb, az angol útlevélhez, s fél, hogy azzal Pálma kikacagja.
 711 18|                   de sokan néztek rájok, s azok nem voltak olyan értelmes
 712 18|                 azalatt eldől a kocka.~– S ha nem talál is rájok, a
 713 18|          Zsiborákra, meg a gyémántjaira, s azt mondanád: bírja békével,
 714 18|                  dobd el azt a borotvát! S aztán eredj vissza, s mondd
 715 18|          borotvát! S aztán eredj vissza, s mondd meg a grófnak, hogy
 716 18|             maradja menyasszonyod körül, s ha vőlegény akarsz lenni,
 717 18|                mint sietett át Londonba, s ott ismét ügyes detektívek
 718 18|               ott ismét ügyes detektívek s koronatanúk segélyével hogyan
 719 18|                értékben százezer forint; s a legrégibb családi diadém,
 720 18|          Mathusalemnek neveztette magát, s a papot játszta. Ez azonban,
 721 18|               pofát, nevet változtatott, s gőzhajóra ülve elmenekült
 722 18|                volt Baranecz Mathusalem. S miután az a gyémántok kézre
 723 18|             csendőre üldöz – megpihenni, s új terveket koholni; amiket
 724 18|              összetartva, álcákba bújva, s mikor a rablókaland sikerült,
 725 18|            Európából Amerikába átjusson, s keresztyén lélek kellett
 726 19|                felügyelet szokott lenni, s neki sietős volt az útja,
 727 19|                  vágtatva szokott járni, s minden állomáson új kocsis
 728 19|          elváltoztatott arckinyomatának, s amíg lovakat váltottak,
 729 19|                  könyökével megtaszítja, s aztán a szemöldökével int
 730 19|               segítene oldozni, kötözni, s aközben dörmögve mondogatott
 731 19|                 át a hegyeken keresztül, s nem kellett neki kereket
 732 19|              el-elsomfordáltak mellette, s odadörmögték a fülébe:~–
 733 19|              országút Gargó felé tér el, s egy mellékút a Kárpátok
 734 19|                fedelű malmok kelepelnek, s egy elhagyott kalló nyilai
 735 19|                 erős tölgyfa ajtaja van, s az ablakait táblák takarják.
 736 19|              baromfi sehol az udvarokon. S ez a falu azért mégsem szegény,
 737 19|             fonva: ledönti az óriást is, s az ütése elháríthatlan.~
 738 19|                lábain nagy sáros csizmák s azoknak a szárából kivirító
 739 19|                 felfelé is meresztgette, s szétterpesztett tenyereit
 740 19|         megmentse, beállt vádló tanúnak, s mindent kivallott.~– No,
 741 19|               Rokomozer. A mellét verte, s a fejét rázta fel s alá,
 742 19|               verte, s a fejét rázta fel s alá, hanem a nagy kacagás
 743 19|               gazda nagyot fohászkodott, s összetette a kezeit. Most
 744 19|             arcot igyekezett csinálni.~– S a tekintetes úr elhiszi
 745 19|             törjük fel a jelzett helyet, s ha nincs ott semmi, akkor
 746 19|         Marchezván hónap utolsó hetében, s a sabbath még négy nap mához.
 747 19|                  nektek a közeledtükről, s akkor egyszerre mindent
 748 19|               akkor ez a pisztoly elsül, s az egy embernek elég. Tehát
 749 19|              kaftánját a mellén a gazda, s elkezdett keservesen jajgatni.~–
 750 19|              együtt lesz az egész banda, s akkor megrohanják az egész
 751 19|               cselédséget, zsandárságot, s minden embert megölnek,
 752 19|           magával vinni a fekete erdőbe, s ott elvenni, ahogy a zsiványok
 753 19|             egyszerre ugorjam fel innen, s amint a magam kereste ékszert
 754 19|                 a szívére tette a kezét, s egész érzékenységgel mondá:~–
 755 19|                karjára akasztá a táskát, s maga előtt ereszté a gazdát.~
 756 19|                  szájáról az agyagtévőt, s nekiállt a baltával felfeszíteni
 757 19|                 Ott volt a négyszögű kő, s alóla előkerült a horpadt
 758 19|                  hiszem – szólt Illavay, s az asztalra könyökölt.~–
 759 19|                  kötött kapcsos könyvet, s azt felnyitotta. A jobbról
 760 19|                egymáshoz volt ragasztva, s amint Rokomozer éles késsel
 761 19|                  el kell menni Ninivébe, s a gadarénusokat átváltani
 762 19|              filiszteusok (a hitelezők), s megmellesztik erősen. Az
 763 19|               torkon ragadta Rokomozert, s nem törődve vele, hogyha
 764 19|              véletlenül meg nem érkezem?~S minden szónál úgy megrázta,
 765 19|                  irtóztató sorsra jutni?~S azzal odadobta őt a karszékbe
 766 19|             torkon ragadni a házigazdát, s a képébe ordítani:~– Hát
 767 19|           emberek. Nem mondhatok többet. S ha aztán visszajön ide a
 768 19|           visszajön ide a tekintetes úr, s akkor is azt fogja még mondani,
 769 19|          leveszem a sipkámat a fejemről, s azt mondom, hogy ide üssön
 770 19|          ékszereket berakta a táskájába, s több szót nem váltott az
 771 19|             házból.~Rokomozer kikísérte, s még a pitvarajtóban is odadörmögte
 772 19|                 vissza; befogatott újra, s visszatért azon az úton,
 773 19|          leszedték a rongytelt zsákokat, s cepelték a házakba; készültek
 774 20|           magukat készen a jövő éjszaka, s minő jeladásra, hol jelenjenek
 775 20|                  vásárosok szekereikkel, s csendesen köszöntötték a
 776 20|     felvonóhídnál, feltűzött szuronnyal, s „megállj”-t parancsolt,
 777 20|               érti, hanem majd felviszi, s megmutatja a „Gestrenger
 778 20|                Íme, megkerültem – szólt, s amellett olyan képet csinált
 779 20|        gyémántokon kívül a revolvere is, s ha azt a bekövetkezett motozás
 780 20|              hogy becsukatik a tömlöcbe, s onnan nem kerül ki hamarább,
 781 20|             ajtónálló átvette a kezéből, s beeresztette az előszobába,
 782 20|             kezét nyújtja az érkező elé, s ő kezdi a beszédet.~– Nagyon
 783 20|          megkaptuk a nagykövetség útján, s azontúl nem kaptunk önről
 784 20|               kinyitotta az útitáskáját, s előszedte a megtalált ékszereket.~–
 785 20|               valamit az itt maradásról, s azt igen is természetes
 786 20|                hogy mi feladat jár vele, s képes vagyok-e azt betölteni.
 787 20|                 által nagykorúsíttatott, s egyúttal fölmentetett a
 788 20|                 Most ő átveszi birtokát, s bárói rangot kap.~Illavaynak
 789 20|              mosolygott az ellenvetésre, s nagyon biztos nyugalommal
 790 20|                 ifjú jegyesek arcképeit.~S azzal egy festőtámlányon
 791 20|                  jó ember a Rokomozer?”. S amint a vér a fejének indult,
 792 20|              orgazdának kezet csókoljon, s azt az öt ujjának a kék
 793 20|            haragos verest kell felvenni?~S aztán megerőltette az emlékezetét,
 794 20|                 Pálma az ő menyasszonya? S aztán rájött, hogy valóban
 795 20|        fáradságot tett a mi érdekünkben, s nem mondok le a szerencséről,
 796 20|              Ferenc ott hagyta a grófot, s aztán megkérdezte a komornyiktól,
 797 20|            mondta neki: „Te szép vagy!”, s eszébe jutott a költő szava: „
 798 20|                 Hanem arra a felcsendülő s aztán hirtelen visszafojtott
 799 20|            eshetik), felkelt a helyéről, s eléje sietett, és kezét
 800 20|                  odafordult a miss felé, s bemutatta a jövevényt.~–
 801 20|                 az is kezét nyújtá neki, s megrázta egyszer. Többet
 802 20|               miss nagyon beszédes volt. S nem elég, hogy a nyelve
 803 20|                olyan ügyesen feltalálta, s nagyon szerette volna, ha
 804 20|               visszaült a tabouret-jére, s folytatta a félbemaradt
 805 20|       vadásztáska készült ott: kinek?) – s csak az ő hallgatását hallotta.~
 806 20|                  angol nyelvgyakorlatot, s mikor kezdte észrevenni
 807 20|        pikántoskodást, hogy beéred vele; s egyszerre csak odafordult
 808 20|                 Üljön hozzám közelebb. – S abbahagyta a hímzést.~A
 809 20|               kereken gördülő karszékét, s valamit mormolva a „turkish
 810 20|                 fordított a társaságnak, s kezébe vette a letett könyvet,
 811 20|                 Ön volt már az atyámnál, s látta azt a két arcképet
 812 20|              csak egyet láttam. A nőt.~– S önnek az is elég volt. A
 813 20|                 utolsó búcsúvételünkkor, s amit ön fog mondani, azok
 814 20|                  meg, új intézők jöttek, s ebben az új mexikói napórában
 815 20|                eddigi gondnoki zár alól, s bárói címmel fog birtokába
 816 20|                 nincs rajta mit nevetni, s elsorolta a kérő nagy előnyeinek
 817 20|                  már el vagyok jegyezve, s a jövendőbelim úton van
 818 20|                Nevessen! Nevessen kérem! S ne nézzen rám olyan csodálkozó
 819 20|        szabadított meg a rablócsapattól, s az nem volt forradalmi cselekvény”. – „
 820 20|               ezt hőstetté kanonizálták, s ennek folytán őt kinevezték
 821 20|                futkosta be a félvilágot, s neked csak egy szavadba
 822 20|              mindezt én tudom legjobban, s énnekem csak egy szavamba
 823 20|                 szálát se görbítsék meg, s azt meg is teszem, ha te
 824 20|          elfogadod Opatovszky kezét.” – „S ha nem mondok le róla?” – „
 825 20|                  is hallgatni fogok.” – „S akkor mi történik vele?” – „
 826 20|              világ, rosszak az emberek!” S azok között a rossz emberek
 827 20|                  tíz esztendő leteltéig, s ha akkor kiszabadul ön,
 828 20|                  ha akkor kiszabadul ön, s lesz még kedve egy idegbajokban
 829 20|                  A kérdés föl volt téve. S a kérdezett nem tudott rá
 830 20|              Tűz-láng gyulladt ki rajta, s a szemei villámokat szórtak!~
 831 20|               aki ezt észreveszi rajtuk, s tudatja velük, arra megharagszik
 832 20|                  lehet nekik magyarázni; s akkor szó sincs a tízesztendei
 833 20|                 soha a kezébe sem kapta, s az egész idő alatt külföldön
 834 20|                 bíróságok, a követségek, s az útlevelére írt láttamozások.
 835 20|             kigúnyoltatni a szerelemért!~S hogy ez kétszer történhetik
 836 20|           nevetését. Ritkán hangzott az, s olyankor ő mindig jelen
 837 20|                  kacajhang újra zengett, s ismét az ő ablaka alatt.
 838 20|                nevetés újra felhangzott, s most már oly dévaj módon,
 839 20|           Mégiscsak odament az ablakhoz, s a félig csukott redőnyökön
 840 20|             akarta a magáét meggyújtani, s a nem sikerülő műtét volt
 841 20|                  a fogát feketére festi, s aki nem nő, hanem csak embernőstény.~–
 842 20|            odamegyek Temetvényi grófhoz, s azt mondom neki: „Uram,
 843 20|                   de én nem mondok le!”, s ha akkor engem innen elvisznek
 844 20|                   ti pedig itt maradtok; s aztán eljön a csendes éjjel,
 845 20|             aztán eljön a csendes éjjel, s az éjszaka álmai között
 846 20|              egyszer megszabadítottalak: s akik miatt ti elvesztetek,
 847 20|               akik miatt ti elvesztetek, s azok aztán majd tömnek annyi
 848 20|            torkába, hogy jól lakik vele, s többet nem éhezik senki
 849 20|                 magukkal „a jó barátok”, s kockát vetnek rád, hogy
 850 20|                  Ne hagyj el! Bíró vagy, s csak a vádlót hallgatod
 851 20|                  de ellenkezőt beszélni? S ezt Pálma tudja, s jobban
 852 20|             beszélni? S ezt Pálma tudja, s jobban irtózik a szörnyeteg
 853 20|            jegyesét emiatt érni fogja. – S inkább magát áldozza föl?”
 854 20|                 az eltűnt menyasszonyát, s a Bezirkscommissär Temetvényi
 855 20|               Temetvényi gróf gyilkosait s elrabolt kincseit, millióját;
 856 20|                Maradok. Megmentem őket!”~S aztán előkereste a borotválkozó
 857 20|               pofájába szabdal az ember.~S aztán senki sem olyan jó
 858 20|                  Akkor elvehetted volna, s most azután futhatnál vele
 859 20|          félthetnéd, ha magadban futnál, s őt elhagynod kellene. –
 860 20|              ellopott gyémántjai után. – S ennek köszönöd, hogy most
 861 20|          elhitted neki, hogy ő szeret. – S most aztán jogot tartasz
 862 20|              szívéből a haragvó rémeket, s elsimította, mint olaj a
 863 20|                 Aki az Óceánon túl járt, s meglakta az újvilágot, az
 864 20|          gallérja közé dobálni az ételt, s aztán elfelejteni, hogy
 865 20|                  hogy önt meglátogassam, s elhozzam ezt a mandarint.
 866 20|               nyájasan szokott beszélni, s mr. Cousinnal éppen olyan
 867 20|             Köszönöm. Le akarok fekünni, s bezárom az ajtót, s ha elalszom,
 868 20|             fekünni, s bezárom az ajtót, s ha elalszom, fel nem ébredek
 869 20|              Mára sok vendéget hítt meg, s mindegyik kimentette magát
 870 20|                  fölnyitotta a palackot, s egy darab itatóspapírra
 871 20|            öntött belőle néhány cseppet, s azt kitette az ablakba.
 872 20|              rögtön rászálltak a legyek, s ahány belekóstolt, mind
 873 20|               lőkamrát ki kellett venni, s úgy verni le a kalapbőrrel
 874 20|           közeledtek Ferenc ajtaja felé, s valaki csendesen kopogtatott
 875 20|             fejére vetett csipkefátyolt. S aztán tovább indul.~Vajon
 876 20|             Pálma kivette azt a kezéből, s intett neki, hogy maradjon.
 877 20|                ablakai a parkra nyíltak, s azokból az oldalszárny ablakaira
 878 20|                rakva voltak őszvirággal, s a dáliák pompáztak minden
 879 20|              rajzott az éjlepkék tábora, s a bokrok sötétjéből, mint
 880 20|                hogy a park gesztenyefáit s azoknak tündéreit szemlélgesse,
 881 20|             végrehajt, egyedül végez be; s aztán az egész keserűséget
 882 20|           léptekkel a fal mentében végig s vissza.~A járkáló őr léptei
 883 20|                   megdörzsöli a szemeit, s sebesebb járásnak indul
 884 20|        nekitámaszkodott a faköpenyegnek, s a sisakja le akar esni a
 885 20|                utána rogyogat csendesen, s aztán szépen odahajtva a
 886 20|                visszament a hálószobába, s ismét odalépett az ablakhoz,
 887 20|              volt az ablakába kihajolva, s a szivar égett a szájában,
 888 20|              neveznek. Haldoklik valaki, s a papot viszik hozzá, az
 889 20|              szivart a szájából a hölgy, s prémes palástját összerántva
 890 20|        martalócok már a pincében vannak, s cinkostársuk siethet őket
 891 20|             Pálma kezeit kebelére tette, s fejét aláhajtá. Mit gondolhatott
 892 20|              visszahúzódott az ablakból, s bezárta a redőnyöket. A
 893 20|           embereinek is, akik a malomnál s a vásártéren szekerekben
 894 20|          hátrahagyott előőrseit leverni, s aztán a kőépület vasajtaját
 895 20|             kőépület vasajtaját bezárni. S ha ezzel egyidejűleg a várudvarban
 896 20|                 a pinceajtót felnyissák, s a rablókat kibocsássák,
 897 20|                  kiemelték a feszületet, s azzal, mint egy faltörő
 898 20|                egész éjjel szokott égni, s azt eloltotta.~Azután felnyitotta
 899 20|                folyosónak egyik ablakát, s kinézett az udvarra. Ezt
 900 20|          szigonyával halálosan szakítja.~S a két oldalára egy-egy pisztolycső
 901 20|              ismét keblébe dugta a kést, s a mellékfolyosón eltávozott,
 902 20|              Ferenc kijött a szobájából, s követte őt a sötétben. A
 903 20|               lépcső a cselédség számára s egy csigalépcső, mely az
 904 20|          szüksége, mert ott lámpa égett, s csillagos éj volt.~Illavay
 905 20|       nesztelenül utánament a rácsajtón, s a királyszobor mellett húzta
 906 20|               fog repedni az elsütéskor, s a célzót tépi agyon.~Azután
 907 20|                  kinyitá a tolvajlámpát, s még egyszer körülvilágított.
 908 20|                 volt, vastag tölgyfából, s a kinyíló szárnynak csigaművön
 909 20|                  földre a tolvajlámpást, s elővette a karikára fűzött
 910 20|                  az őrkunyhóig lopózott, s abba rejté el magát. A csendőr
 911 20|                  meglelte már a kulcsot, s a fél kapuszárnyat kinyitá.
 912 20|          kulcscsomagot kihúzza a zárból, s a vasajtóhoz valót megkeresi
 913 20|             megragadta azt egy vasmarok, s a fülébe súgta egy hang:~–
 914 20|             izmai olyanok, mint a kötél, s mellé egy zsonglőr ügyessége.
 915 20|           eldobta a kezéből a kulcsokat, s felrúgta a lámpást, sötét
 916 20|               ezen a planétán történik – s azonkívül saját magával.~
 917 20|       eseményekben tettleges részt vett, s nagyra becsülte magát, mint
 918 20|              mind lefeküdtek körülötted, s te éppen akkor felálltál.
 919 20|              felére. Ha az itthon marad, s a népfölkelést idejében
 920 20|        Paskievics haditerve szétfoszlik, s most a magyar hadvezér diktálja
 921 20|                  terheit letörlesztheti, s a régi családi fényt visszaszerezheti.
 922 20|                  lesz; a halfarkú szirén s a három búzakalászt tartó
 923 20|               Pedig azok csak parasztok, s egyforma szűrben járnak.
 924 20|              öleb belekóstolt az ételbe, s elárulta kínvonaglásával
 925 20|        ragaszkodott a „marotte” -jaihoz, s ha Illavay azonnal visszatér,
 926 20|              szentimentálisokká lesznek, s olyankor aztán ábrándoznak
 927 20|         háziasszony a cselédekkel fonat, s maga meg spékeli a nyulat,
 928 20|                amit az ura lőtt a mezőn, s reggelenként megöntözi a
 929 20|        felébrednek a nemes szenvedélyek, s az álmáról nem beszél többé
 930 20|              szenvedélyesen fog kitörni, s azzal – csak magának fog
 931 20|                  amiért börtönbe juthat. S a kérdésben levőnek van
 932 20|                  meg is mondta már neki, s annyira magába szállóvá
 933 20|               Szépen el fog tűnni innen, s aztán ott ragad a maga völgyzugában,
 934 20|                 Tesz az a szíve bajáról.~S milyen jól fog illeni az
 935 20|              idegeit. Összerezzent tőle.~S e percben úgy tetszett neki,
 936 20|                  lecsukná a szempilláit, s nem egy alvónak, de egy
 937 20|           Temetvényi izgatottan járt fel s alá a szobájában. Meddig
 938 20|            Mindig későn szokott fekünni. S mikor nagyon fel voltak
 939 20|               Most is ahhoz folyamodott, s leült a pasziánszkirakó
 940 20|           kizavarta önző elégültségéből, s valami elcsillapíthatlan
 941 20|                  új tüzet a kandallóban, s segítsen levetkőznie. Senki
 942 20|                  türelmetlenül kelt föl, s maga ment át a komornyik
 943 20|               fogytig leégett a gyertya, s csak a bélkanóc lobogott
 944 20|                  a lábai.~Odament hozzá, s megfogta a karját, nagyot
 945 20|             karját, nagyot rántva rajta, s a nevét kiáltó a fülébe.
 946 20|                   az visszaesett megint, s tovább aludt.~Egy pohár
 947 20|                Egy pohár vizet keresett, s azzal az alvó arcába fecskendett.
 948 20|                 ki akart jönni az ajtón, s ott összeroskadt. Az inas
 949 20|        Visszasietett az olvasószobájába, s a titkos szekrény ajtaját
 950 20|                játszatta a titkos gépet, s aztán hallgatózott, hogy
 951 20|                  is nyitva van. Odament, s még jobban meg volt lepve,
 952 20|              gróf visszament a termeibe, s aztán egy kétágú gyertyatartóval
 953 20|                  ágy meg sem volt vetve, s Cousin maga nem volt sehol,
 954 20|                  íróasztalára tekintett, s meglátott azon egy félig
 955 20|              útlevélosztási joggal bírt, s titkárjának felügyeletére
 956 20|                felnyitotta az útlevelet, s csodálkozva látta, hogy
 957 20|         kirántotta az íróasztal fiókját, s ott azután talált ismét
 958 20|                föl, hogy keresse ki azt, s küldjön belőle Pálmának.~
 959 20|             ragadta fel a gyertyatartót, s futott vissza a saját termeibe.
 960 20|                   Mikor a szobájába ért, s hirtelen feltekintett, maga
 961 20|                 le a lőfegyvereket mind, s odarakta sorba az asztalra.
 962 20|            voltak; akik kiűzettek innen! S van közöttük egy átkozott;
 963 20|             valaha ő híres tőrvívó volt, s az egyenes karddal veszedelmesen
 964 20|                  azok onnan a föld alól, s rabolják el a kastély minden
 965 20|                 állni a leánya ajtajába, s ott próbáljanak vele egyenkint
 966 20|            Gályarab?~– Volt gályarab is, s lehetett volna a gróf veje
 967 20|               elkezdett a fickó röhögni, s azt mondta nekem: „Te pajtás!
 968 20|                hogy mi hozott engem ide, s mi sors várt önökre itt.
 969 20|              grófot a szobájába magával, s felszította a kandallójában
 970 21|                minden titkába beavatott, s aki előtt házának semmi
 971 21|          nevezetes bűnper fog kerekedni, s ebben a Temetvényi grófok
 972 21|                 tervét be fogja vallani, s ez a név, ez a vallomás
 973 21|                mint egy Deus ex machina, s ha már akkor férjnél talál
 974 21|                 ordítás tompa morajával, s hallja dübörögni a nehéz
 975 21|               banda ki akar szabadulni – s máris tele van a szíve hipokritasággal.
 976 21|              hogy az képes őt megvédeni, s ezt az embert hogyan lehetne
 977 21|                nyújtá neki kezét a gróf, s megindulástól reszkető hangon
 978 21|         biztatóbban nyújtotta a jobbját, s variálta a kérdést:~– Mi
 979 21|                aztán fölállt a helyéből, s csendes hidegvérrel felelt
 980 21|                   ahogy utasítva van rá, s küldjön a haditörvényszék
 981 21|        vádlóimnak!”~Nagy sértés volt az, s azért igen nagy, mert meg
 982 21|        fegyverzete. Büszke arcot öltött, s mellére ütve, mondá:~– Uram!
 983 21|         miniszter lábaihoz a diplomámat, s azt mondanám: „Vettess fogságra
 984 21|         Távollétében hozzám küldték azt, s én ez iratot, amint a forradalom
 985 21|               nagy ember; kiadok rajtad, s kicseréllek az öcséddel,
 986 21|            próféta. Odalépett Ferenchez, s minthogy annak a két keze
 987 21|             hazudozás vált nála erénnyé, s tán akkor érzett lélekfurdalást,
 988 21|             kiheverik a mákonymámorukat, s észreveszik, hogy kelletlen
 989 21|            grófnő igen későn ébredt fel, s erős fejfájásról panaszkodott,
 990 22|            irgalomból tartott a házánál, s aki semmitől sem irtózott
 991 22|                 úgy, mint a dolgozástól, s hátbaütés nélkül el nem
 992 22|      bekvártélyoztak a házba valakit.)~– S az elvitte magával a kutyámat?~–
 993 22|                  tartja meg a hűséget!~– S hol vannak a ház kulcsai? –
 994 22|              kell sietnie a székvárosba, s ott valami kommissió előtt
 995 22|                 egyelőre lefoglaltattak, s addig azokat bérbe sem lehet
 996 22|            Illavay visszament a házához, s egyenkint felnyitogatta
 997 22|             szalmával, amiben vackoltak, s ami most áldott jó tanyája
 998 22|                 kinyitni minden ablakot, s aztán kihordatni a szemetet
 999 22|           Matykótól.~Megijedt az erősen, s nagy szemeket meresztett
1000 22|           számára tartotta elégségesnek, s az az egy ember maga volt.~