Part,  Chapter

1001 22|           gondoskodjál magadról, Matykó, s aztán eredj aludni; majd
1002 22|                Azzal bezárta az ajtókat, s egyedül maradt. Milyen nagyon
1003 22|               Hozzáfogott a teafőzéshez, s elővette a Wothly-féle konzervbádogot
1004 22|                  meg a spirituszkatlant, s főzött magának gulyáshúst,
1005 22|                lakomázgatott egymagában, s gondolkozott egyről-másról,
1006 22|                akarta adni a kutyájának, s csak akkor tért magához,
1007 22|                   kinyitotta az ablakot, s beereszté.~Szép kis fehér
1008 22|     támaszkodóján ülni, mikor vacsorált, s az ágyában aludt, a lábánál
1009 22|                  a gazdája lábaszárához, s aztán felugrott a karszékre,
1010 22|             aztán felugrott a karszékre, s elfoglalta a szokott helyét
1011 22|                  a felé nyújtott kézhez, s eltolta magától a húsfalatot.
1012 22|              odakuporodott Ferenc ölébe, s elkezdett dorombozni, ami
1013 22|                az almárium mögött terem, s a másik percben már jelenti
1014 22|                megint a szokott helyére, s elkezdte az esti toalettjét
1015 22|                Azért aztán megneheztelt, s elbújt az ágy alá.~Maga
1016 22|                 a paródiája a tigrisnek, s odamászott hozzá óvatos
1017 22|       korallkígyófarkát magasra csóválva s arany szemeivel a szemébe
1018 22|               szemeivel a szemébe nézve. S addig nem hagyott neki nyugtot,
1019 22|             fejét jobbrul is, balrul is, s azután odafeküdt a lábához
1020 23|                  tele volt ezüstpénzzel, s egy egész marék húszast
1021 23|           kacagott, hogy hogy kapkodják, s taszigálják érte egymást.~–
1022 23|                 Milyen derék tréfa lesz.~S aztán nem győzött a saját
1023 23|             szónoklatot kellett bevenni, s ahhoz komoly ábrázatot szokás
1024 23|                színárnyalatra fakult át, s az nagyon furcsa volt.~De
1025 23|               nevetést. A rózsaszín hajú s lilaszín parókájú úr pedig
1026 23|              Menjen maga, nagy bolond! – S azzal lekapta a lilaszínű
1027 23|               kitört az általános kacaj, s belezápult a szónoklat.
1028 23|                 capuciumára kerül a sor, s elhallgatott a latin orációjával.~
1029 23|             kapott fövegével hadonázott, s nagy jucunditással kiabált: „
1030 23|                visszakapta a parókáját), s vonult fel ünnepélyesen
1031 23|                ez magasztos egy jelenet, s hogy nem csekély dolog ily
1032 23|                zsandár sorban tiszteleg, s a fegyvert az orrával parallel
1033 23|            komornyikkal kezet szorított, s azontúl mindenkit, akit
1034 23|               tudta mire vélni a dolgot, s érzékenysége annyira felfokozódott,
1035 23|               itt van – mondá Ferencnek, s hozzátette: – kedves urambátyám.~
1036 23|        Temetvényi kezéből a Lipót-rendet s az azzal járó birodalmi
1037 23|               járó birodalmi báró címet, s ugyanakkor eddigi gondnoka
1038 23|                  topázzöld ruhát viselt, s a haját rokokó feltornyozva
1039 23|               Mert itt kell neki lenni”.~S dúlt szívében valami. „Hát
1040 23|           Szívébe ütik a mérgezett tőrt, s visszajön mosolyogva: „nem
1041 23|                egy másik magyar főúrhoz, s egyúttal egy ősi birtok
1042 23|          fölvenni, rojtos nyakravalóval, s mikor aztán belép a terembe,
1043 23|               egy kurrentált gonosztevő, s akivel csak összeakad, mindenki
1044 23|               missnek is kezet nyújtott, s cordialisan hangoztatá hozzá:~–
1045 23|          állhatatosan minden alkalommal, s erős meggyőződése volt,
1046 23|             egymást az egész ebéd alatt, s nagyon szellemdúsnak találta
1047 23|                még a tájékát is kerülje, s ha van szükségük a Temetvényi
1048 23|               kedvese szeme közé nézett, s végigülje ott az egész leánynézői
1049 23|                egész leánynézői lakomát, s még azt is elvállalja, hogy
1050 23|                   lovakról beszélt vele, s nevetett az ötletein.~Illavay
1051 23|            ötféle pohár van eléje rakva, s mindegyikbe más bort töltögetnek.
1052 23|               keresztbe állnak a szemei, s azt indítványozta, hogy
1053 23|                 maga leült a zongorához, s míg a férfiak a feketekávé
1054 23|             Kornél ott ült egy balzacon, s a feketekávé mellé még egy-két
1055 23|               Pálma észrevette a hatást, s nehogy a vőlegényét elaltassa,
1056 23|                 az ujjaival a levegőben. S amint Pálma rákezdé az ő
1057 23|             kezével a tarkójához kapott, s lassú magyar tánclejtéssel
1058 23|            kicsosszant a terem közepére, s elkezdé utána danolni:~„
1059 23|                  tudja táncolni, mint ő, s elrikkantva magát, a két
1060 23|                 a két tenyerébe csapott, s rákezdte a kutyakopogóst
1061 23|                 van itten egy viganó is: s se kérd, se hall, derékon
1062 23|            derékon kapja az angol misst, s úgy körülforgatja, úgy megpörgeti,
1063 23|            lunaticussá lesz rémületében, s amint kiszabadulhat, lélegzet
1064 23|             felugrik a zongora tetejére, s ott járja tovább a csárdást.~–
1065 23|               Koczurnak. Egészen sápadt, s a haja szálairól csepeg
1066 23|            sietett a legbelső szobájába, s leveté magát a kerevetre.
1067 24|         csengetésére bejött a komornyik, s megkérdezé az uraságoktól,
1068 24|              nyakravalóba vetette magát, s azzal ismét eltéveszté az
1069 24|             écurie-be a lovászmesterrel, s mutogattassa meg magának
1070 24|               könnyen lehet törleszteni, s az okszerűen berendezett
1071 24|               győzte simogatni a vállát, s „kedves bácsikájának” nevezte.~–
1072 24|                  ami sohasem veszhet el, s jó-rossz évben egyaránt
1073 24|                  tekintse a véletlennek, s azt fordítsa olyan kiadásokra,
1074 24|                tarthatok. Gazdag vagyok. S ezt mind ennek az én kedves,
1075 24|                 Kezét nyújtá Illavaynak, s elfogadta a látszólagos
1076 24|                  együtt kellett felnőni.~S itt egyik terem a másik
1077 24|               termek ajtajait tárta fel, s vége-hossza nem akart szakadni
1078 24|                egész megváltozott Pálma, s rosszul fejtette meg a talányt.~
1079 24|               hozzá nappali kísértetnek, s inzultálja azt a nőt, aki
1080 24|                   amibe bele kell halni, s még jótéteményeivel halmozza
1081 24|            tálakat csinált Della Robbia! s igazi Bernard Palissy-e
1082 24|               megtapogatott, megszagolt, s aztán mikor valami nagyon
1083 24|            Kornél.~Ez szemrehányás volt, s azt Illavay nem tűrte.~–
1084 24|                 dölyfösök szoktak lenni, s a megsértett dölyf egy perc
1085 24|                 rájuk várnak a teremben, s kéretik, hogy siessenek:
1086 24|                Nem kell. Ott van Koczur.~S azzal duzmadtan előrement;
1087 24|            diplomát és a lovagkeresztet, s azontúl „lovag úr” lesz
1088 24|             végre mégiscsak megérkezett, s ha váratott magára nagyon,
1089 24|               carroussel van készülőben, s ehhez ő ezt a kosztümöt
1090 24|               Opatovszky név becsülete!” S neki igen hamis fogalmai
1091 24|             kamáslijára a lovagostorral, s a gróf felé lépett.~– De
1092 24|               átadni a lovagi diplomáját s a lovagkeresztet. Önnek
1093 24|                  kezét csípőjére nyomta, s fejét magasra emelve, mondá:~–
1094 24|               törekedett savanyú képpel, s aztán rövidebbre fogva a
1095 24|                régi és új történetekről… s aki azokat megérti, hogy
1096 24|                 esküvő napján írják alá, s akkor kérdezi meg a pap,
1097 24|            boldog órát töltöttek együtt, s aztán e hallgató tanúit
1098 24|                 Azalatt Bécsben is járt, s barátságot is kötött egy
1099 24|              föld szomjazza a tőkepénzt, s a tőkepénz vágyik megutasítani
1100 24|              menyasszonyával Olaszhonba, s mire visszajön, a kastélya
1101 24|           társaság mind együtt volt már, s készült az induláshoz, egy
1102 24|             ünnepélyhez?~– Ön nagyon jó.~S hagyták menni; senki sem
1103 24|         levendulabozótot kivágták tőből, s helyébe regényes csoportot
1104 24|           szívébe szúrnak minden tövist?~S ilyen tövise volt annak
1105 24|           vőlegénye karjába kapaszkodva, s költögessék a visszhangot,
1106 24|          lassankint körüle csoportosult, s mindenki az ő neveiket kiáltá
1107 24|           Illavay ott volt a közelükben, s azt gondolta magában, „Ha
1108 24|                egyszerre megbolondulnék, s elkiáltanám magamat: édes
1109 24|                  a kíváncsiak kérdésére, s koccintott poharat a vőlegényre
1110 24|          rekeszti be a mulatságok sorát, s aztán a vendégek fáklyafénynél
1111 24|               róla. Igen szép ballada.~– S ön tudja azt? Ugyan, kérem,
1112 24|                 ott ült a kút párkányán, s pálcája végével a kavicsokat
1113 24|              Illavay fölkelt a helyéről, s Pálma szemébe nézett. Vajon
1114 24|                 Illavay elfordult onnan, s odament, ahol Ferdinánd
1115 24|               megnyerni. Helyesen teszi, s így énrám nem lesz többé
1116 24|               azt mondom önnek, gróf úr, s emlékezzék rá, hogy ez előtt
1117 24|            bandája, Cousint is odaértve, s ha ezt el nem űzik önök
1118 24|               otthagyta a bámuló grófot, s elment valamerre a romok
1119 24|                meg.~Vállat vont dacosan, s másfelé akarta terelni a
1120 24|             gyümölcsökből volt készítve, s azt letették a mátkapár
1121 24|                 tetszéssel lett fogadva, s mindenki otthagyta az asztalokat;
1122 24|          elsietni. Estére hazaér gyalog, s aztán otthon lesz – egyedül.
1123 24|                az északi ablaknyíláshoz, s megmutatta neki azt a bástyát.
1124 24|                  arca ki volt gyulladva, s a szemei keresztbe álltak.~–
1125 24|          járással lépett ki az erkélyre, s lekiáltott a vároldali romok
1126 24|                 szed a lovagkorbácsával, s azzal helyre van állítva
1127 24|                csatolja a kengyelszárat, s a terhelőt még eggyel szorítsa
1128 24|              meghalok, ezt önnek hagyom.~S azzal az oldalzsebéből egy
1129 24|                  marokin tokot vett elő, s azt Pálmának nyújtá.~Diadém
1130 24|              mint az, amit ön elszavalt, s aminek a szerzőjét nem akarja
1131 24|                 hágcsóig, azon lefutott, s felkapott a lovára. A hölgyek
1132 24|          kiragadta magát a kezeik közül, s elkezdett trappolni az udvar
1133 24|    visszavágtatott a vendégcsoport közé, s lett megint sivalkodás,
1134 24|             bukás, míg újra elfoghatták, s megint rákezdhették a kapacitációt,
1135 24|                 senki sem bírta elfogni, s egyhuzamban felkaptatott
1136 24|             rávágott a lóra: „hű-hopp!”. S abban a percben a nemes
1137 24|               lovat és lovast elnyelték, s nem mozdult semmi odalent,
1138 24|               udvaron mindenki ordított, s egymásba ütötte a homlokát
1139 24|               cilinderét is elvesztette, s ahelyett az egyik lovászának
1140 24|                levetette magát a földre, s úgy hempergette alá a testét
1141 24|                 kapun, szétszórt hajjal, s a lovászoknak odakiáltott:~–
1142 24|             Illavay az egyedüli örököse! S akkor „le roi est mort:
1143 24|                 bizonyosan nyakát törte, s a lovag alája szorult. Másszon
1144 24|               Másszon le valaki a falon, s segítsen rajta.~Ez a valaki
1145 24|              nyakát a falon lemászással. S amint a katasztrófa színhelyére
1146 24|             nyakát meg a két első lábát, s a lovagját az egyik lábszáránál
1147 24|            kihúzta a tolaszt a tokjából, s amint annak a tábláját felnyitá,
1148 24|            utánam!~Pálma elfordult tőle, s ismét a völgy felé nézett.
1149 24|            Kilelt a hideg. Térjünk haza. S valóban egészen elkékültek
1150 24|              tűzijáték, a ködfátyolképek s a föld alatti kórus. Pálmát
1151 24|                  Koczur vette a nyakába, s úgy vitte à la nubien hazáig.~
1152 24|       elgyújtották a romvár bástyaormán, s a rengeteg nagy kőkísértet
1153 24|              romokra távol hegyoldalból, s magában dörmögé:~– Húsz
1154 25|                 egész emberré lett téve, s efölött mindenki sietett
1155 25|                felment Koczurral Bécsbe, s ott (Illavay tanácsának
1156 25|                 hanem elment a balettbe, s aztán arra vigyázott, hogy
1157 25|                  áldozatnak a lába alól, s megöli a lelkét is, hidegvérrel,
1158 25|           hónapra kijárjon a havi pénze, s azt forintonkint zsarolja
1159 25|                  hatosos hazárdjátékban! S most egyszerre egy millió
1160 25|               jövedelmét megtízszerezik!~S aztán ott van előtte a nagy
1161 25|                  a rémnapok vésztüzében, s a hamujából egész más valami
1162 25|                   eljártak a fiákerbálba s a mosónék táncvigalmába,
1163 25|                 a mosónék táncvigalmába, s nem sajnáltak egy piros
1164 25|                hárfás csintalan versein, s beledaloltak a „dullia”-
1165 25|                 a chansonnette-dalárnők, s a dreischrittet a kánkán. –
1166 25|                  őszintén tréfás kedély, s inficiálta azt a rosszul
1167 25|               Kornél tapasztalhatta azt.~S ha csak az lett volna vele
1168 25|                  gyönyörök katakombáiba, s a másik kijáratnál kihozni
1169 25|        apródonkint bolondos kalandjairól s őrült pazarlásáról hírhedett
1170 25|            százasokat oszt borravalónak, s aki a hozzáküldött rendőrrel,
1171 25|              engedi magát felpofoztatni. S a rossz világ hozzáteszi,
1172 25|           elvállalja azt ezer forintért. S aztán annyiszor, amennyiszer
1173 25|             házat, amiben egyedül lakik, s ahová a rendőrségnek nincs
1174 25|                örökre el kell hallgatni, s a színigazgatók nem tudták,
1175 25|                 Kornél: páholyt tartott, s ismert minden lovat, clownt
1176 25|                abban egész az istállóig, s bírt az öltözőszobákba juthatás
1177 25|               egyikbe, másnap a másikba. S voltak vívmányai, amikkel
1178 25|                  csodaszép menyasszonya, s ennek milyen nagy szemei,
1179 25|              tele voltak az arcképeivel, s nagy reklám járt előtte.~
1180 25|                lakást szokott kibérelni, s a fáma nyelve sokfelé tévedezett
1181 25|                 valódi zárdai életet él; s a hidalgó, aki ókasztíliai
1182 25|           habituéit kizárták a próbáról. S este az öltözőszobák egyikének
1183 25|           Quebuscas? (Mit keressz itt?), s ha a nevét mondta neki,
1184 25|                  sei! (Akárki fia vagy!) S eltolta az ajtótól, hosszú
1185 25|               rúdja lökné meg az embert. S el nem mozdult arról a helyről
1186 25|              Minden lornyon kézben volt, s a kijáratot leste.~Az első
1187 25|         tenyereit megdörzsölte homokkal, s aztán a leggracieusebb positurába
1188 25|                  positurába vágta magát, s kiszámított hátralépésekkel
1189 25|          ellenben simára van borotválva, s a mai világbeli spanyolok
1190 25|                  a fekete selyemmantilla s fejét arcával együtt a csipkereboso.~
1191 25|                  leány fejéről a rebosot s válláról a mantillát, s
1192 25|                  s válláról a mantillát, s ott áll a lámpák fényében
1193 25|             márványideál, megelevenülve. S az arc maga valóban az,
1194 25|               Atalantáé; fehér és piros, s nem a festéktől, vonásaiban
1195 25|                lüktetnek a belső hévtől, s felvetett ajkai közül kivillog
1196 25|            mintha keresné az ellenfelét, s mikor meglátja azt, egy
1197 25|               hajába, azt kihúzza onnan, s a fogai közé szorítja, s
1198 25|                 s a fogai közé szorítja, s aztán egyszerre széttárja
1199 25|                előrohan a korlát mellől, s megkezdődik a küzdelem,
1200 25|                  megkezdődik a küzdelem, s a párharcban a legmesteribb
1201 25|               mind ez a két alak együtt. S a nőalak még a küzdelemben
1202 25|                 küzdelemben is nő marad, s midőn szép testét nem takarja
1203 25|             kirántani ellenfele kezéből, s a másik kezével ezt előrerántani,
1204 25|              poronddal érintkezésbe jön, s ezzel a küzdelem sorsa el
1205 25|                 A hidalgó odasiet hozzá, s zsebkendőjét nyújtja neki.
1206 25|             ahelyett a kezeivel hadonáz, s ezt a nevet kiabálja: „Currer!”~
1207 25|          személyiség lehet a cirkuszban, s aztán szörnyű perplexus
1208 25|       spanyolokhoz, mutogatva két kézzel s magyarázva szemmel és szájjal,
1209 25|                  magát a porond közepébe s cserág alakú karjait szétnyújtva,
1210 25|             sikamlik ellenfele közelébe, s mint a bengáli tigris, egy
1211 25|                az akkor kisiklott alóla, s csak egy megtántorodó lépése
1212 25|                  Herkules jobban vigyáz, s a közelébe érőnek elkapja
1213 25|              hirtelen a dereka alá veti, s egy pillanat alatt keresztülhajítja
1214 25|             nincs legyőzve. Talpra esik, s abban a pillanatban mindkét
1215 25|              vállán, hogy az előrebukik, s fél tenyerével a földre
1216 25|              karját elkapta Atalantának, s azzal az óriás erővel, mint
1217 25|              légbe, egyet csóvált rajta, s úgy vágta le a földre. A
1218 25|             talpra esett, mint a tigris, s a térde nem érte a földet,
1219 25|             szénfekete haja szétbomlott, s egész a térdhajlásáig omlott
1220 25|          elszórta maga körül két kézzel. S azzal, mint a vijjongó sas,
1221 25|                rohant ellenfelére ismét, s ezúttal egy gondolat gyorsaságával
1222 25|             lábával gáncsot vetett neki, s két kezével megragadva annak
1223 25|                  nevezik az atlétikában, s csak úgy lehető az, hogy
1224 25|                   Ő maga ment oda hozzá, s látszott a mozdulataiból,
1225 25|       összecsavarta, feltűzte a búbjára, s aztán a porond közepére
1226 25|           Krautsuppen Tóni szolgálatban, s nem nagy biztatás kellett
1227 25|               ezüst forint üti a markát, s főleg miután azt megértette,
1228 25|                  a jankliját vetette le, s feltűrte az ingszárait karjain,
1229 25|    félelemgerjesztő izomerőt árultak el, s aztán a korláton keresztül
1230 25|           karjait összefonva, a középen, s megvető mosolygással tekintett
1231 25|              levegőt fogta meg helyette, s ahány rohamot kísérlett
1232 25|                 rúgsz, hát én is rúgok!” s azzal ő is hasznát akarta
1233 25|                  a kirúgó lábát bokában, s azzal odadobta őt mindenestül
1234 25|                  döngött a hátától föld.~S amíg aztán a levert viador
1235 25|                ráveté a fejére a rebosót s a vállára a mantillát, s
1236 25|                 s a vállára a mantillát, s aztán valahányszor kihítták (
1237 25|                 mellette volt a hidalgó, s beburkolva az egész termete.~
1238 25|             útját elállani az öltözőkig, s egy tekintetét elorozhatni
1239 25|        nyájaskodást csírájában elfojtva, s tisztává seperve az utat
1240 25|                  mesés díjakkal fizetik; s mindezt magának köszönheti.
1241 25|           hidegvizes pokrócba burkolják, s abban kell neki maradnia,
1242 25|                abban kell neki maradnia, s mikor abból kikel, beleugrik
1243 25|                  azután férfiruhát vesz, s gyalog megy hazáig, a mozgás
1244 25|                 vizes lepedőbe, pokrócba s úgy alszik. Reggel megint
1245 25|                 is sokat futottam utána, s elég vetélytársam volt,
1246 25|                  elég vetélytársam volt, s aki megelőzte a másikat
1247 25|                   Az hasonlít a diákhoz, s ebből ragadt meg valami.
1248 25|                  kifizették alku nélkül, s meghagyták neki, hogy minden
1249 25|         szállítsa el Atalanta bérházába, s az ő szobáit díszítse fel
1250 25|                   a vakmerő kísérletért, s ez biztató előjel volt.
1251 25|               játszó személyzet számára, s traktálta, akit csak megkaphatott.
1252 25|           öltözőszobája előtt ácsorgott, s igyekezett egy-egy pillantást
1253 25|          keresztül, mint két hegyes tőr, s nem fogadta el a burnótot;
1254 25|                  tereltek be a fövényre, s azokat összezavarták. Don
1255 25|               egy zsemlyesárga csődörre, s abban a percben kirepült
1256 25|             szőrpányva Atalanta kezéből, s hurokra szorult a mén nyakában.
1257 25|                 a ló nyakáról a pányvát, s aztán a derekát körítő selyem
1258 25|                  felszökött a ló hátára, s megragadta azt a kötőféknél
1259 25|                ágaskodott; nekiiramodott s egyszerre megtorpant, szügyébe
1260 25|                  oldalát, nem ült rajta, s ha a bőszült állat levágta
1261 25|                 a földre, talpon maradt, s mikor az felugrott, már
1262 25|                 tartja magát a ló hátán, s az egyik kezével a sörényébe
1263 25|                 egyszerre talpra szökik, s nevetve int búcsút a nézőknek.
1264 25|            pillanatra.~A művésznő ránéz, s önkénytelen elneveti magát.
1265 25|         félretolja az útból az udvarlót, s ló és lovas eltűnnek előle.~      ~–
1266 25|               amilyennek hírét hallotta, s a komornyikjával vizes pokrócba
1267 25|              hogy donna Atalanta föllép, s hozzátéve egy olyan idegen
1268 25|               utána: az apa és az imádó, s kegyetlenül egymásba csapták
1269 25|            kísérője karjába kapaszkodva, s végigsétált vele, tréfálkozva,
1270 25|         egyszerre egy dobütés vág közbe, s az arra megzendülő trombitaharsogás
1271 25|                 a kísérője égő szivarát, s ruhájának bő volantjai közül
1272 25|               nyargalászó bika oldalába, s beleakadva, elkezdte a sziporkát
1273 25|              bika egyszerre megdühödött, s szétöklelt az ingerkedők
1274 25|                tűzköpködő banderillókat, s félreszökve az útjából a
1275 25|               közönsége! Az közbekiabál, s biztató szavával segít dühíteni
1276 25|               veres köpenyeges hidalgót, s neki szegezve a két szarvát,
1277 25|               fél karját, oldalt hajlik, s el hagyja a bikát futni
1278 25|               szarvak a levegőbe döfnek, s az állat a korlátfalnak
1279 25|                 redői közül az espádát – s odaveti mind a kettőt –
1280 25|              kettőt – donna Atalantának. S maga ott marad, két karját
1281 25|               rohan rá, hogy felöklelje. S a szép „pegadora” ott áll,
1282 25|                veres posztót lobogtatva, s a kardot magasra emelve,
1283 25|           eldobja a köpenyt és a kardot, s előre szökve, megkapja a
1284 25|            szarvait. Ezek a „pegadorok”, s akad néha egy „pegadora”
1285 25|                  megragadják a szarvait, s kényszerítik azt csupán
1286 25|                  időre. A bika hátralép, s aztán félrefarolva, nekifordítja
1287 25|               ráér fölnézni a feje fölé, s rámosolyog a részvétteljes
1288 25|                 kinyílt teljes mákvirág, s ott maradt a vadállat magasra
1289 25|              előugrálnak a korlát mögül, s belekapaszkodnak a bika
1290 25|               Das war schrecklich schön!~S a megszólított pegadora,
1291 25|            mosolyogva fordult oda hozzá, s azt mondá neki – németül:~–
1292 25|          magyarul volt.) Mert megeszlek! S nem volt visszatartható
1293 25|            kivilágíttatta a palotájának. S maga végignézte az egész
1294 25|                 étel a dicsekedés miatt, s nem volt étvágya, úgy jól
1295 25|                 ni!~Hozatott két széket, s meg akarta mutatni, hogy
1296 25|         valahonnan a podagrás házmester, s beeresztette az urakat a
1297 25|                 kereveten Opatovszkynak, s maga átellenében telepedik
1298 25|                  kapcsos könyvek állnak, s azok között egy karcsú nyakú
1299 25|                 a földre a Herkuleseket, s ez küzd meg szilaj lóval,
1300 25|                  karon fogta a hidalgót, s elkezdte magának magyaráztatni
1301 25|                  eszének nagyobb részét, s még a maradékot is nekem
1302 25|           sprechen sehr schön deutsch.~– S higgye el ön, hogy ez a
1303 25|                egy pihenésre való óránk, s a lakomáink, egyszerűbbek
1304 25|                   szelelt bele Kornél. – S azóta én is egy darab félsült
1305 25|             félsült marhaszelettel élek, s éjjelre vizes pokrócba göngyöltetem
1306 25|                 kellett előbb érdemelni. S ennek az érdemnek a tudata
1307 25|                Minden szavamat megértik. S ők felelnek nekem, úgy,
1308 25|              megértem. Én szeretem őket, s ők szeretnek engem. Ah,
1309 25|                  megnyalja a tenyeremet, s a nyakát a vállamhoz dörzsöli,
1310 25|             tiszteletemet tehessem nála, s én is megvakarhassam a homlokát?~–
1311 25|                  megtartja, amin kezdte; s amiért önnek mindenki fölött
1312 25|                 hogy nekem lelkem van.~– S azt ajánlja fel nekem? Vigyázzon
1313 25|            változtatjuk tetszés szerint, s ahol megjelenünk, ott hódítunk.
1314 25|               Magunk teremtjük magunkat! S nemességünket nem osztogatja
1315 25|   vándorcigánynak a meztelen szabadságát s a hercegek fényűzését együtt
1316 25|                 a pompát, ami körülvesz, s holnap megint újra szerezni.
1317 25|              fölállt a helyéről a hölgy, s olyan volt tekintetében,
1318 25|                 velem a bárói koronádat, s hazaviszesz az apátvári
1319 25|              veled az én csörgősipkámat, s jársz velem cirkuszról cirkuszra,
1320 25|                  nagyon komoly interjút. S azzal odalépett a nyitott
1321 25|                 a nyitott erkélyajtóhoz, s ezzel a furcsa kérdéssel
1322 25|               kezet szorított Kornéllal, s az úgy tapasztalá, hogy
1323 25|            ottfelejtette a sétapálcáját, s visszaszaladt érte.~A hidalgó
1324 25|           pálcáját keresi: ő megtalálta, s odanyújtotta azt neki, aztán
1325 25|                Koczur kapta el a pálcát, s visszasózott egyet a hidalgó
1326 25|                  egyet a hidalgó hátára. S ismét összenevettek.~Fura
1327 25|                  én fogatomon fog járni, s mindenki azt fogja hinni,
1328 25|              csakugyan ez a népies neve. S ez Kornélt fölöttébb bosszantotta.~–
1329 25|               ide rögtön a kocsigyárost, s az én címerem „mellé” festesse
1330 25|                  sok nem mondott dolgot, s levonva belőle a tökéletes
1331 25|                 a jockey-klubba sietett, s ott mindenkinek elbeszélte
1332 25|                  Montezuma maga ültette, s donna Atalanta di Pelargonios
1333 25|               Kornélnak, Bécs városában. S aki az ellen vét, azt Spanyolországban
1334 25|                mindig a cirkusz próbáin, s fölmentette don Manuel di
1335 25|          barátságot kötött a bohócokkal, s arra is rá hagyta magát
1336 25|                virága. Egyenesen rámegy, s azt kérdi tőle brusque megszólítással:~–
1337 25|                 számba, visszaadná neki, s ki volna egyenlítve a dolga;
1338 25|               egyszerűen nyugtatványozni s aztán elkönyvelni.~A többi
1339 25|            rögtön közbevetették magukat, s nem engedték, hogy még a
1340 25|         Opatovszkynak haza kellett menni s otthon várni a cartellvivőket,
1341 25|                  szekundáns is ott lesz, s az nem engedi, hogy vaktöltéssel
1342 25|                odaszaladt a barriére-re, s húsz lépésről célzott az
1343 25|               kiáltva kapott az arcához, s végigesett a gyepen élettelenül.
1344 25|           iramodtak keresztül a bozóton, s holnap ilyenkor ki Svájcban
1345 25|            hirtelen felkapták a segédei, s vitték a kocsijához.~Diadém
1346 25|                  találta a barátunkat.~– S odaragadt?~– Az ám. Jó,
1347 25|                hogy egy zápfogát kiüsse, s a bőrt is fölrepeszté az
1348 25|           megsebesültet ágyba fektessék, s orvosi ápolás alá vegyék.
1349 25|                 sem hagyták el az ágyát, s figyelmeztetnek mindenkit,
1350 25|           Fátyolát hátravetette arcáról, s nagyon halovány. Szemei
1351 25|             sírva. Leül az ágya szélére, s két keze közé fogja hőse
1352 25|           Atalanta óvatosan visszavonul, s némán int neki, hogy kímélje
1353 25|                  viszonz hévvel a delnő, s arcára rántja fátyolát,
1354 25|                hogy pirulását eltakarja, s e szók után elfut a szobából.~–
1355 25|                  kiált egy ismerős hang, s beront az ajtón – a volt
1356 25|           barátom. Hadd öleljelek meg! – S összevissza csókolta elragadtatásában. –
1357 25|            kezükben álltak az ágy körül, s számlálták az érütéseket,
1358 26|                 ami családját fenyegeti, s aminek nagyon végzetes következményei
1359 26|             maguk után következményeket, s nem zavarnak meg semmi viszonyt.
1360 26|                hízelkedni magadat náluk, s eljöttél rágalmazni az ő
1361 26|                időt itt töltöttük falun, s most a tavaszi időkre megyünk
1362 26|                 táncosnőbe, színésznőbe, s azokkal foglalja el magát!
1363 26|               azokkal foglalja el magát! S ez sérti „őt”? Nem írtál
1364 26|                  a hírhedett Atalanta.~– S ezért kell nekem most fölmennem
1365 26|              aztán lecsüggeszté a fejét, s kezeit összekulcsolá.~–
1366 26|             vívjak meg: egy Atalantával! S a pályadíj: egy Opatovszky
1367 26|                 mindennap írt Kornélnak. S a levél nagyobb csábító,
1368 26|               meg újra el lehet olvasni: s ha a toll hegye odaírja
1369 26|      ezredparancsnok felhívatja magához, s tudatja vele, hogy a jövő
1370 26|                 udvari bál fog tartatni, s arra minden ezrednek a tisztikarából
1371 26|       táviratokat mind a feje alá rakja, s rajtuk alszik.~Az utolsó
1372 26|              csinálni. Felhúzta vállait, s a kezeit dörzsölte.~– De
1373 26|             részletfizetést teljesíteni, s a határidő után a volt tulajdonos
1374 26|               mert őtet meg hazaküldték, s internálták Vágújhelyre
1375 26|                  a karját a leendő papa, s viszi magával a címeres
1376 26|              hintóhoz: betolja maga elé, s ráül a köpönyege szárnyára:
1377 26|                  jól ismert Gargóvárról, s hozta számára ezüsttálcán
1378 26|            szépen a Temetvényi-palotába, s Kornél úrfi azon vette észre
1379 26|                csak ott van a börtönben, s Atalanta helyett Pálma grófnőt
1380 26|              észre a kitörési szándékot, s szépen bevágta az útját.
1381 26|              helyéből meg nem mozdulnia, s most ő volna az ön birtokainak
1382 26|               közé vágja a jegygyűrűjét, s kidobassa az inasaival őt,
1383 26|               Iparkodott kedvében járni; s aztán felvette vágytársnéjának
1384 26|      vágytársnéjának saját fegyverzetét, s a tulajdon harcterén versenyzett
1385 26|          művészetét a carrousel próbáin, s a koronás látogató tiszteletére
1386 26|               sietett a menyasszonyához, s estélyeken, társaságokban
1387 26|     társaságokban odacsatlakozott hozzá, s ki nem fogyott a bámulatából.
1388 26|                aki Innsbruckban lakozik, s ez ünnepélyre maga is a
1389 26|               két család minden ija-fia, s azok úgy körülfogják, úgy
1390 26|             sátán párnája. A színházakba s a Burgba és a nagy operába
1391 26|                 bekísérte a kaszárnyába, s szobafogságot kapott. Összevágott
1392 26|                   vagy leendő miniszter, s minden ötszázadik – ismerős.
1393 26|             ismerős. A nemzeti díszruhák s katonai egyenruhák, rendjelmezek,
1394 26|            anyafőhercegné cercle-t tart. S a hőség Nabukodonozor kemencéjét
1395 26|               szeretne már otthon lenni, s a csizmáitól megszabadulni. –
1396 26|                jön ki a belső termekből, s vele együtt a hölgykoszorú,
1397 26|          hölgykoszorú, a diplomáciai kar s a püspöktestület, az a három
1398 26|                  gyöngynek és gyémántnak s örvénye a szépségnek! Kép
1399 26|                 menyasszonya után menni. S még ez olimpi versenyében
1400 26|                magához Kornélt a grófnő; s amíg az pamlagja támláján
1401 26|              menyegző napja is beleesik, s a mézes hónap. Itt maradhat
1402 26|              leüljön menyasszonya mellé, s ott táplálja magát gyümölcskocsonyákkal.
1403 26|                 a bálban pezsgőt isznak, s lábukat fölteszik az asztalra.~
1404 26|          provinciáról vagy a külföldről, s nem ismerős még a helyi
1405 26|                  tegnapelőtti carrouselt s az abban résztvevőket.~A
1406 26|                 és álhercegasszonyokkal.~S mikor egyszer aztán benne
1407 26|               fogta. Ez valódi művésznő, s a művészet mindenütt szalonképes,
1408 26|                nem érti miről beszélnek, s a lábainál ülő vőlegényével
1409 26|             Jorry-mű XIV. Lajos korából, s hogy az minő mitológiai
1410 26|               fogom nézni – mondá Pálma, s azzal visszavéve legyezőjét
1411 26|                 katonai szaktudományból, s azon nekünk, tiszteknek,
1412 26|                 mind jelen kell lennünk.~S ez valóban olyan okos felelet
1413 26|              odaül mellé a páholyülésbe, s erről megtudja az a másik,
1414 26|               más oltárhoz térítette el, s ez most eljött ide a jegyesével
1415 26|  összehasonlítást tenni kettőjük között, s a legyezővel eltakarni az
1416 26|               még lehetne valami hecc. – S a heccet mindig szerették
1417 26|                környező tündéralakoknál, s most már dicsekedni akart
1418 26|           fojtani kebleikben a kacagást, s elkezdtek beszélni a virágkiállításról;
1419 26|                együtt ült egy páholyban, s a hosszú előadás alatt a
1420 26|                 siettek a maguk helyére, s Opatovszky még nem érkezett
1421 26|               körülsétált a kísérőjével, s végignézegetett a páholyokban
1422 26|                  delnők kezet nyújtanak, s a kettőjök között levő székkel
1423 26|                levő székkel megkínálják, s aztán hangosan, fesztelenül,
1424 26|                  el: most kell odanézni, s arra ő is veszi a látcsövét,
1425 26|            látcsövét, szeméhez igazítja, s odaszegezi Atalantára.~A
1426 26|               felfordulva, felemelkedik, s a legyőzött vadállat így
1427 26|               körül minden páholy előtt, s Pálma grófnő azt fogja rá
1428 26|                    azokat nem láttam”. – S a vőlegénye végül egész
1429 26|             vetélytársnője páholya felé, s azzal kiszaladt az arénából.~
1430 26|               levezetni az előcsarnokig, s karján tartotta addig, míg
1431 26|            meglátom.~Azzal elkezdtek alá s fel csatangolni a cirkusz
1432 26|                mikor bukfenceket hányok, s eltakarja fehér arcát, nehogy
1433 26|               Odaadtam önnek a lelkemet, s nem tudom visszavenni. De
1434 26|            kezével Opatovszky a hölgyet, s ott, minden járó-kelő ember
1435 26|             tette, hát magamat ölöm meg. S azzal fél kezét a híd mellvédére
1436 26|               bankjegyeket oda begyúrni, s szétszórta azokat maga körül,
1437 26|            szétszórta azokat maga körül, s míg a megtámadók inkább
1438 26|                  találkoznának a szemei, s akárki volt: azt kiáltá
1439 26|               csendesen a part mentében. S onnan a kocsi mélyéből nézte
1440 26|                 tetszett odáig. Kihúzzák s aztán nagy néptömeg kíséri
1441 26|               bérkocsiig, abba beemelik, s léptetve viszik hazáig az
1442 26|              mitévő legyen. Elszökjék-e, s eltagadja, hogy ő volt az,
1443 26|                családból. Ez az ön műve.~S azzal behurcolta őt Atalanta
1444 26|                 élettelen alak lábaihoz, s azokat csókolta. A hidalgó
1445 26|       csiklandozni a halottnak a talpát, s azzal vége lesz a doktori
1446 26|               Kornél felordít:~– Ő él! – s oda akar hozzá rohanni.~
1447 26|            vasmarka megragadja a karját, s kirántja őt a szobából.~–
1448 26|                itt a mellem, védetlenül. S megsúgta a hidalgónak azt
1449 26|                 Az már más – dörmögé ez, s visszaakasztá a falra a
1450 26|                  halmozta el csókjaival, s átölelve az élő Pheidiasz-remek
1451 26|        mosolyogva ejté le a kezét hozzá, s ott hagyta nyugodni a fején.~      ~
1452 27|                 pompás borítékba takarva s őexcellenciája, Temetvényi
1453 27|                   aki széttépi a kötést. S ezt szentesíteni is foguk.
1454 27|              körül még egyszer a földet, s hozza vissza, amit elvesztettem:
1455 27|                szűnt meg rád gondolni.~– S ezért most én becsüljem
1456 27|                átadom neki a birtokomat, s megteszem őt a saját gondnokommá.
1457 27|                lelkemet, hogy ez igaz!~– S nekem el fogja hinni?~–
1458 27|               egymással béküljetek ki.~– S ha kibékültünk?~– Akkor
1459 27|               Illavaynak?~– Kérlek rá.~– S reméled, hogy visszajön?~–
1460 27|                   kezébe vette a tollat, s nézett a maga elé tett papírra
1461 27|        kötéltáncosnőért. Halott vagyok – s a világ gúnyhahotája a búcsúztatóm.
1462 27|           felejteni? A régmúltra vissza, s a közelmúlttól el. Rút játék
1463 27|              mondhassam önnek: jöjj ide, s légy sorsom ura!”~– Jó lesz-e
1464 27|              nevem alá, hogy „olvastam”.~S Ferdinánd gróf hitelesítette
1465 27|                   Szorgalmas ember volt, s hamar megtanulta az új törvénykezést.
1466 27|              végett küldte el a segédét, s egyedül maradt az irodában.~
1467 27|                  dobatni a szemétdombra, s kicsúfoltatni a jó barátaim
1468 27|                vagyok gyógyítva! – Élek!~S újra elővette a levelet,
1469 27|                  meg.” – „Halott vagyok, s a világ gúnyhahotája a búcsúztatóm.” –
1470 27|              Lett „még egy”. Nekem adod.~S megint újból végigolvasta,
1471 27|                lóra! Odacsalni magukhoz, s aztán nagyot nevetni rajtad.
1472 27|               egy nagyot fohászkodott.~– S önnek szép grófnő, volt
1473 27|                még meglágyuljon a szíve, s aztán szelídebb hangú válasszal
1474 27|             mellett, hogy szerencsétlen, s átkozza sorsát!… Ah, ha
1475 27|                  hozzá. Elolvasta ismét. S odatette a keblébe a másik
1476 27|                 a nagy könyvet forgatta, s a vevények közt keresgélt:
1477 27|                 előhetében meghimlőzött, s az arca elrútult szegénynek.~
1478 27|             kebléből azt a kis levélkét, s majd a szívéhez, majd az
1479 27|                elővette a tajtékpipáját, s fidibuszt csinálta vevényből.~            ~
1480 27|                  az utolsó levélhullás?” S aztán most az egész világa
1481 27|                   hozott neki ajándékba, s aztán játszik egymagában.
1482 27|                Odaképzeli őt a másiknak, s hagyja nyerni.~Egy öreg
1483 27|                 se napot; csak odarohan, s egy perc múlva eltűnik az
1484 27|             kebléhez szörnyű tenyerével, s aztán, mikor jól kisírta
1485 27|                 vagy! Nekem édesem vagy!~S amit szája mondott, azt
1486 27|            anyánkhoz!~– Ő rég meghalt.~– S te nekem még azt sem írtad
1487 27|             Féltem, hogy akkor idejössz, s megtudod a valót.~– Óh,
1488 27|               hogy szentséges szép vagy!~S levette a kalapját, s ernyőül
1489 27|              vagy!~S levette a kalapját, s ernyőül odatartá a leánynak
1490 27|             kivetettem én azt a kártyán, s te kicsúfoltál vele. Ugye,
1491 27|                 mit írt ő nekem mai nap, s azután olvasd el, hogy mit
1492 27|              Ferenc átfutotta a levelét, s aztán kezét nyújtá a leánynak.~–
1493 27|               akartam.~– Tépd össze ezt, s írj neki másikat.~A leány
1494 27|          felnyitotta előtte íróasztalát, s eléje tett egyet azokból
1495 27|             ellenére írta ezt a levelet, s azóta, megbánta már, hogy
1496 27|                megtaláltam boldogságomat s kívánom önnek, hogy ön is
1497 27|                 boldogságot minél előbb, s legyen az is oly valódi
1498 27|             odanyújtá a kezét Ferencnek, s megcsókolta az arcát.~–
1499 28|                 Egyedül volt Gargóváron, s ott várta rá a választ.
1500 28|                 leány megvetni a gyávát, s azt éreztetni vele egész