Part,  Chapter

 1 2|   alkonyodott szépen.~A méltóságos báróné éppen akkor érkezett haza
 2 2|        fokhagyma- és borillatot. A báróné félrekapta a fejét.~– Ah,
 3 2|            szólt erre mosolyogva a báróné Diadém úrhoz.~Meghatva,
 4 2|  fordította a társalgást németre a báróné, öklét mutogatva Arnold
 5 2|       előszedegette a táskájából a báróné távolléte alatt érkezett
 6 2|         otkolont.~Azzal befutott a báróné öltözőszobájába: felkapta
 7 2|           a kölnivizes üvegcsét, a báróné eleget kiabált rá: „Mi kell?
 8 2|            nyugodtan visszavitte a báróné öltözőjébe.~S még egészen
 9 2|        Elég jó szagú vagyok már?~A báróné kegyetlen szemforgatással
10 2|         bárónémama társaságában.~A báróné a mozaik táblájú asztal
11 2|            kirabolva az útfélen.~A báróné meglepetve tekintett Diadém
12 2|            ha szivarozol – mondá a báróné.~– Csak ezt a fokhagyma
13 2|            a kötelezettségének.”~A báróné és Diadém úr egymás szemei
14 2|           sok tapasztalása van.”~A báróné és Diadém úr csodálkozva
15 2|          dörmögé halkan maga elé a báróné.~Czenczi baronesz fidélis
16 2|        hágy ki semmit… – mormogá a báróné.~– Azalatt Arnold gentlemanlike
17 2|             Nos, azután? – szólt a báróné, aki már kezdett jókedvre
18 2|            bravissimo! – tapsolt a báróné kacagva, s ledobta az asztalról
19 2|         nemes pátosszal Czenczi. A báróné nem tudott hová lenni kacagtában.~–
20 2|           Semmirekellők! – mondá a báróné. – Elmehettek előlem. Most
21 3|       vagyok?~A nagy zajra aztán a báróné is előjött a szobájából
22 3|            inas is a gyertyával.~A báróné összecsapta a kezeit.~–
23 3|            kölyök. Elég az inas.~A báróné azonban nem engedett. Hadd
24 3|    kabátjába dugva hord most is.~A báróné és Czenczi baronesz nagy
25 3|      borjúsültet és sonkát, amit a báróné magával hozott az útról (
26 3|            ő tartozik azt tudni.~A báróné közbevegyült.~– De hát legelébb
27 3|          Diadém elnevette magát, a báróné pedig türelmetlenül dobbantott
28 3|           Erre Diadém úr is, meg a báróné is nem állhatták meg, hogy
29 3|        Zsidót viszek görögnek!”?~A báróné ma azonban különösen kötekedő
30 3|            hogy fel ne kacagjon. A báróné mérges volt, de mégis elragadt
31 3|      folytassuk a dolgot – mondá a báróné.~Kornél ezt úgy értette,
32 3|           mellette.~Diadém úr és a báróné összenéztek, s mind a kettő
33 3|      eszmekört kiegészíteni maga a báróné –, mikor fülig sárosan hazaérkezik
34 3|       Nagyon jól be van ön avatva, báróné. Csókolom kezeit. Igenis.
35 3|         kiálta közbe indulatosan a báróné.~– Mindenét el fogja veszteni
36 3|            Koczur! – toldá hozzá a báróné.~– Akkor elébb főbe lövöm
37 3|            a kutyát! – tanácsolá a báróné.~– …Szerencsés jó estét
38 3|           minden oldalról, s báró, báróné, Diadém úr, az volt a szerencsésebb,
39 3|    felmentek a szobáikba – mondá a báróné.~– Vacsorátlanul?~– De kaptak,
40 3|  ajtócsukás a szomszéd teremben, a báróné fölugrott helyéről, s azt
41 3|    bennünket megkínálni? – szólt a báróné ijedezve.~– Kár pedig ezt
42 3|         villogó szemekkel Atalanta báróné.~– A mi pénzünk – mondá
43 3|          csukassa magát, leírtam a báróné kellemetlen állapotát, a
44 3|         kellene még! – lamentált a báróné.~– A baj már úgyis megtörtént.~–
45 3|           tehát nekem először is a báróné egy rendesen kiállított
46 3|         két új látogató tört rá: a báróné és Diadém úr. Az is hozta
47 3|            legelébb! – panaszolá a báróné.~– Ide azzal a borjúbőrrel.~
48 3|       adósságai kifizettessenek, a báróné a mindennapi szükség gondjától
49 3|            azt nekem megosztanom a báróné, Diadém mint a gyermekek
50 3|      szolgáltatva. De hát ezt én a báróné előtt csak nem árulhattam
51 3|          kezem között van. S ezt a báróné nagyon jól tudja, vagy legalább
52 3|       vízben. Ezért nem eszem én a báróné asztalánál soha egyebet,
53 3|          megétetne. Ezért akarná a báróné minden áron, hogy a báró
54 3|           lépcsőn és folyosón át a báróné szobájáig haladt, ezalatt
55 4|        tréfába ártottad magadat. A báróné meg természetesen azonnal
56 4|          az igazi uraság.~Atalanta báróné, mikor az öltözőszobájából
57 4|            érni.~Ezúttal azonban a báróné más valakire gondolt. Az
58 4|            meg leghamarább, kedves báróné.~– Tessék helyet foglalni,
59 4|          Hová? – kérdé elbámulva a báróné.~– Hát hová máshová? Vissza
60 4|    kedélyesen himbálva a lábait.~A báróné szikrákat szórt a szeméből
61 4| Méltóztatik kegyesen tudni, hogy a báróné maga kívánta, hogy a báró
62 4|            itt hagyott a háznál.~A báróné úgy tett, mint aki nem is
63 4|            odavitte az anyjához. A báróné átfutotta a rövid tartalmat,
64 4|     levélben.~– Kristóf! – mondá a báróné az inasnak – még egy csészét
65 4|             s odaült Koczur elé. A báróné még vajas kenyeret evett.
66 5|           Diadém írta, a másikat a báróné: „Köszönettel” felvették
67 5|         mondá Illavay.~– Bankár és báróné – igazítá helyre szarkazmussal
68 7|     felugorva karszékéből Atalanta báróné, mikor báró Opatovszky Kornél
69 7|       Tessék mindjárt elfoglalni a báróné csészéjét. (De hátha kijön
70 7|           mi lesz, ha ezt Atalanta báróné megtudja? Az sárkánnyá fog
71 7|   boltajtóba. Meglátta messziről a báróné inasát. Az ide tart. Bement
72 7|          is éppen akkor érkezett a báróné szeme elé üres kézzel, mikor