Part,  Chapter

 1 4 |       levetkőzzék a parasztok előtt?~– Kérem, mindnyájan egyenlő polgártársak
 2 5 |     zászlószentelési ünnepélyen. Azért kérem önt, ne nyugodjék meg az
 3 5 |           mosolyra vonult el.~– Nagyon kérem önt, valami idétlen honleánykodást
 4 5 |            hogy semmi baj ne legyen.~– Kérem, legyen ön még szíves leülni.
 5 5 |             Azért én megmondom önnek s kérem, hogy mondja meg az atyámnak,
 6 5 |               becsértékben. Azért arra kérem önt, hogy beszéljen ön igen
 7 6 |                szellemére nézve. Ugyan kérem, vigye el magával a Histoire
 8 6 |         felfortyant erre a szóra.~– De kérem! Azok nagyobbrészt ereklyék.
 9 6 |             írva. De most már a grófot kérem, hogy kegyeskedjék leülni
10 9 | szolgálataimért valami jutalmat.~– Ah, kérem, parancsoljon velem: nagyon
11 12|              Amíg én nem hívom, addig, kérem, ne jöjjön hozzánk.”~Furcsa
12 12|              főbe?~– Nem. Lógni fog!~– Kérem. Tábornok úr.~– Lógni fog.
13 13|               aki engem meg akar ölni, kérem, vezessen oda hozzá.~– Csakhogy
14 13|               úr várta.~– Mármost arra kérem, Cousin úr, hogy a mai ebédet
15 13|               szomszédnője kezét.~– Én kérem a grófnőt, hogy maradjon
16 14|       csaljanak megnyílásra vele.~– Én kérem önt, hogy tartsa meg ön
17 14|            halk hangon.~– Tudom: azért kérem „cserébe”.~Az a kifejezés,
18 14|                Igaza van. Szemelje ki, kérem, akiket meg kell hívnom,
19 14|              nevetését visszafojtsa.~– Kérem, háznagy úr – szólt Illavay.~–
20 16|             gondolatjait.~– Akkor arra kérem, hogy legyen kegyelmes bírám.~–
21 16|             semminél: saját magamat. – Kérem, bókot ne mondjon, ne tiltakozzék.
22 16|               könyv nélkül?~– Tudom.~– Kérem. Mondja el nekem!~Olyan
23 17|             ezzel alábbhagyni.”)~– Óh, kérem, szót sem érdemel – mondá
24 17|             sem vagyok bizonyos. Azért kérem excellenciádat, hogy őrizze
25 17|                teljesítésében. És most kérem excellenciádat, szíveskedjék
26 17|              én a te gyémántjaidat nem kérem; – nem anyámnak semmi hozományát.
27 17|            kezét.~– Nem. Nem, atyám.~– Kérem… Kívánom… parancsolom.~Haragosan
28 18|             Nem.~– Akkor legalább arra kérem a grófot, hogy ne tudassa
29 18|              valaki üldözi őket: azért kérem, azt az egész megindítandó
30 19|             kemencét.~– Hogyan mondja, kérem – hogy nyissam fel.~– Én
31 19|                 Jó. Menjünk oda.~– De, kérem, ne mutogassa a pisztolyt
32 20|              monsieur megérkeztének.~– Kérem, vigye fel hozzá a táskát. (
33 20|               mosolyra emelte arcát.~– Kérem. Barátom. Ne hamarkodja
34 20|              tárgyról beszélünk. Tehát kérem, hogy majd mikor én nevetek,
35 20|   népfölkeléssel. – Nevessen! Nevessen kérem! S ne nézzen rám olyan csodálkozó
36 20|               volt erre.~– Mentsen ki, kérem a gróf előtt; nem mehetek
37 24|              beleszeret. Nyújtsa neki, kérem, kézcsókra a kezét. Csókolja
38 24|                karját Ferenc bácsinak, kérem, grófnő. Ő a „mi” vendégünk.
39 24|           vendégünk. Nyújtsa a karját, kérem, Ferenc bácsi.~Azok egymásra
40 24|                 S ön tudja azt? Ugyan, kérem, szavalja el.~Pálma Illavayra
41 24|            néztem volna?~– Nyissa fel, kérem.~Pálma kihúzta a tolaszt
42 25|             arisztokraták vagyunk. Óh, kérem, ne nézegessen a családfa
43 26|                megmerevítette magát.~– Kérem. Nekem magamnak is van palotám.
44 27|         komolyan kívánom őt vissza. Én kérem meg őt, nem te. Magam írnék
45 27|              egy utóiratot: „Válaszát, kérem, küldje ön Gargóvárra: ott
46 27|           enyim. Viszonzásul, csak azt kérem öntől: küldje el nekem azokat
47 2 |            komoly szavunk van önhöz.~– Kérem, tessék helyet foglalni.~
48 2 |              hogy ne nevessen.~– Ugyan kérem, nem hoznák még ide forgatónak
49 2 |             rajta. – No, ez jó lesz.~– Kérem, annak a kukkinzloknak az
50 2 |           ködmeneket a sátrak alatt.~– Kérem, az a kukkinzlok két krajcár –
51 2 |                 sapristi!”~– De hátha, kérem alássan, nem eresztenek
52 2 |            világon, s nem likvidált.~– Kérem, ez a kukkinzlok két krajcár!~–
53 3 |           felförmedve Kornél.~– Nocsak kérem, ne nyilatkozzék ön ily
54 3 |                az asszony előtt?~– Óh, kérem, ne tessék félreérteni:
55 3 |           társaság hallotta).~– Ugyan, kérem, báró úr! Ne magyaráztassa
56 4 |                mit teszek. – Csak arra kérem önt, hogy holnap délután,
57 6 |                Tőled csak azt az egyet kérem, hogy a védelmezésben mellőzz
58 6 |               is megkerül. No hát; nem kérem, hogy kezet adj rá. Te puritán!
59 7 |               nevetés a báróból.~– Hát kérem, most megint mit tetszik
60 8 |               Most már nagyon komolyan kérem. E kérdés körül forog meg
61 8 |            bezörgetni: „Eresszenek be, kérem szépen, én bolond vagyok,
62 8 |               írásomat, grófnő? Ugyan, kérem, olvassa el. Nem olyan szépen
63 8 |            idők voltak. De igen szépen kérem, olvassa el.~Kornél előhúzta
64 8 |              indulatosan kiálta föl:~– Kérem, ezt a nevet ne mondja ki
65 8 |             mondjam el tovább, grófnő; kérem, üljön le a helyére. Volt
66 8 |            csókoljam meg azt. Nyújtsa, kérem, a kezét! Mert azért jöttem
67 8 |                írt hozzám. Olvassa el, kérem.~Pálma émelyítő undort érzett
68 8 |          belemenni a fejébe.~– Hogyan? Kérem. – nyöszörgé nyefegő hangon.~–
69 8 |         tolvajt. – Grófnő, igen szépen kérem, bocsásson ki innen, becsületem
70 8 |          szorulttól.~– Igenis, grófnő. Kérem, legyen vége a tréfának.
71 9 |             meg is mérgezhetnék?~– Óh, kérem…~– Csak ki az igazat!~–