Part,  Chapter

 1 2 |                       Illavay Ferenc uram tükre~Illavay Ferenc uramat,
 2 2 |         méreg a tartalmuk.~„Tisztelt uram!” (Már maga a megszólítás.)~„
 3 4 |              Az úr pedig, szolgabíró uram, ne vicceljen itt, mikor
 4 6 |              Ezerr bocsánatot kérrek uram! – szól a főúr a belépőhöz,
 5 10|        elimádkozhatja, hogy „Segíts, uram Isten!”, de a nagy úr, a
 6 11|         körmére koppintok!~– No, no, uram, a szvornoszt „sok”!~– Én „
 7 12|              volt öklözve:~„Pátrónus uram! Siessen, ha jó dolga van.
 8 12|             meghal egy kicsit”.~– De uram, gondolja meg, hisz ez egy
 9 12|             a csípőjére nyugtatva.~– Uram! – kezdé erőltetett, haragos
10 12|               Mert ugyebár, tisztelt uram, a lovagiasság szabályai
11 13|        schematismusba be van írva.~– Uram!~– Szükségem van erre a
12 13|      merészségért legfeljebb Illavay uram ráncolja össze szemöldeit,
13 13|      bosszúsan fordult a vezérhez.~– Uram! Ön a gyűrűmet lehúzta.~
14 17|          gróf.~– Mit? Kis csetepaté? Uram! Az egy világtörténeti momentum
15 17|      FelsőMagyarországot fenyegette. Uram! Ez a név a honmentők sorába
16 17|     felkacagott.~– Nem, excellenciás uram! Annyit nem. Ötöt igen.
17 19|              ijednék meg, tekintetes uram, mikor meglátom a két szememmel?
18 20|             várfogságot.” Nevessünk, uram. Nagyon nevessünk!~Hahaha!~
19 20|         grófhoz, s azt mondom neki: „Uram, az a kép a rámában nem
20 21|          most – jutalmul – kegyelmes uram, fogasson el mint forradalmi
21 21|             s mellére ütve, mondá:~– Uram! Az én családomban sohasem
22 21|           otthon leszek.~– Ön téved, uram. Ön engem félreismer. Én
23 21|        érzelemtől áthatott hangon:~– Uram! Legyen ön meggyőződve afelől,
24 21|         tudjon meg semmit.~– Hogyan? Uram!~– Ő most alszik; amíg fölébred,
25 25|              betörte az orrát.~Vagy „uram”, vagy „bolondom”~Hiába
26 25|            hidalgó úgysem ért meg.~– Uram! – kezdé a szót donna Atalanta –
27 25|         akarja átadni, az nekem vagy uram, vagy bolondom.~– Akár mind
28 25|             változtatja.~Tehát: vagy uram, vagy bolondom.~Vagy te
29 26|         levelet:~„Különösen tisztelt uram!~Fölöttébb lekötelezve érezzük
30 26|         cserélni akar, az nekem vagy uram lesz vagy bolondom. Ura
31 26|              ön szeretője leszek. Ha uram nem tud lenni, legyen bolondom.
32 26|              ejtettek volna rajta.~– Uram! – lihegé reszkető hangon. –
33 26|            őt a szobából.~– Nem oda, uram! Hanem ide hozzám. Ha ő
34 27|                 Hogyan szólítsam? – „Uram!” „Nagy jó uram!” – „Tekintetes
35 27|        szólítsam? – „Uram!” „Nagy jó uram!” – „Tekintetes úr!” – „
36 28|             magad.~– Óh, atyám – óh, uram! – az én szívem nagyon beteg.
37 2 |                Nem azt. „Mátyást.”~– Uram s én Istenem! Hát miféle
38 2 |              beszélni mindenfélét.~– Uram s én Istenem! Az emberek
39 2 |             szerinti összeget.~– Óh, uram Isten! Mi legyen a világból?
40 2 |        termetüknek. Kend meg, bátyám uram, abból a jobbik borából
41 3 |            báró ellen fordítsa.~– De uram, nem lehet ezt rossz adomákkal
42 3 |            lerázta a válláról.~– No, uram, hát folytassuk a dolgot –
43 5 |              te nem azzal játszol?~– Uram! Ez öntől egy alávaló árulás!~–
44 6 |           Tűz van a városban.~– Nem, uram – szólt a nép ügyvédje,
45 6 |              veszedelmes szó volt.~– Uram! Szabadítson ön meg! Ne
46 7 |            vagyok! Azt mondtad: vagy uram légy! vagy bolondom légy!
47 8 |              beszélni.~– Álljon fel, uram! – szólt az előtte térdepelőhöz
48 8 |              mi oka volt önnek arra, uram, hogy magát egy ilyen lángészcsínyre
49 8 |           maga idézte elő.~– Hogyan? Uram!~– No, már megint nem akarja
50 8 |             már ne beszéljünk erről, uram; hanem értekezzünk a magunk
51 8 |           nem én vettem el önt. Nos, uram, el fogja ön ereszteni hajtekercsemet?~–
52 8 |            fakadjon egy férfi.~– Ah, uram, akik sírnak, azok még élnek.
53 9 |             temetkezés ennek a vége, uram!~A temetkezés szomorú dolog;
54 9 |             arra mifelénk, kegyelmes uram, az ember minden nyomon
55 9 |             erdőkben. Hisz kegyelmes uram legjobban fogja azt tudni.~
56 9 |         Térjünk egyenesen a tárgyra, uram, az én időm rövid. Hanem
57 9 |                Ráállok, excellenciás uram.~– Akkor hagyjuk el legelőbb
58 9 |             egyezkedik.~– Nem bánom, uram.~– Tehát tessék helyet foglalni. –
59 9 |             vagyok a kihívó. Nekünk, uram, mind a kettőnknek igen
60 9 |              Ez nem az ön műve volt, uram.~– Hát kié?~– Egy harmadik
61 9 |             vagy azt a társaságot?~– Uram!~– Nehéz kérdést adtam fel,
62 9 |            két uradalom földén! Nem! uram! Omoljon inkább össze mind
63 9 | korrektúrában.~– Tehát, excellenciás uram, kegyeskedjék csak egy pillantást
64 9 |           Mondjunk egymásnak igazat, uram, ezen a keserves éjszakán –
65 9 |            olyan blamázs önre nézve, uram, amilyen csak valaha magas
66 9 |            hajította a kandallóba.~– Uram! Az a papiros, amit szét