Part,  Chapter

 1 2 |               egy zsebbeli kritikus.~S óh, milyen jó, milyen áldott
 2 10|           torony is a fejünkre szakad. Óh, mi a szegény embernek a
 3 10|                telekiáltson e szóval: „Óh, Isten, tégy a kedvemért
 4 10|               Ha felnő (szép fiú volt, óh, ha láttad volna), délceg
 5 10|           amiket most tőlem hallottál.~Óh, dehogy játszott a legyezőjével,
 6 10|               játszott a legyezőjével, óh, dehogy felejtette el, amiket
 7 12|          Koczur barátunkból mi lesz?~– Óh, azt is megtartom udvari
 8 14|      kötelékhez való vászonneműeket.~– Óh, azt majd ad a leányom.
 9 15|             beszél róla, hogy szenved. Óh, mennyit tud beszélni ez
10 17|                a tábori törzsorvosért. Óh, az egy Galenus!~A gróf
11 17|            lesz ezzel alábbhagyni.”)~– Óh, kérem, szót sem érdemel –
12 17|                s még vele ábrándozzék? Óh, nem! Ebből nagy ember lehet
13 17|               nem volt megérdemelve.~– Óh, nem, édesatyám! Soha, de
14 17|             kívántam.~– De én kívánom. Óh, annyira még nem hanyatlottam
15 20|            Bécsben a békeföltételeket! Óh, de sokszor elhistorizálta
16 22|            Most nem találta az imáját.~Óh, be hideg ez az ágy!~Egyszer
17 24|          leszek önöknek ciceronéjuk.~– Óh, az derék lesz. Nagyon derék! –
18 24|           került vissza Kornél, hogy: „Óh, a mi kastélyunkban annál
19 25|                simplex mendikáns diák? Óh, sok természetes furfang
20 25|             hűtelen a menyasszonyához. Óh, nem. A legboldogítóbb pásztoróra
21 25|          egyszerűbbek a nomádokénál.~– Óh, én tudom, tudom! – szelelt
22 25|          büszke arisztokraták vagyunk. Óh, kérem, ne nézegessen a
23 25|              is büszke, mert művész.~– Óh, én nem leszek neki idegen.
24 27|             mellett, akiért elcserélt… Óh, ha még azt is megtudnám,
25 27|           össze meg összecsókolgatták. Óh, mi keserű volt, óh, mi
26 27| összecsókolgatták. Óh, mi keserű volt, óh, mi édes lett a levélke
27 27|        idejössz, s megtudod a valót.~– Óh, bár tudtam volna meg hamarább! –
28 27|          magamnak, hogy rád gondoljak! Óh, milyen csúfnak képzeltelek,
29 27|           leszámolok veled, kegyetlen! Óh, azt, amit két év alatt
30 28|            gargóvári fényes asztalnál. Óh, még magát az Orol Krivánszky
31 28|               én meg oly keservesen. – Óh, szűzanyám! te jól tudsz
32 28|           leányom. Ne gyötörd magad.~– Óh, atyám – óh, uram! – az
33 28|           gyötörd magad.~– Óh, atyám – óh, uram! – az én szívem nagyon
34 2 |              akar verni, mint téged.~– Óh, te filkó!~A baronesz ezalatt
35 2 |           tetszés szerinti összeget.~– Óh, uram Isten! Mi legyen a
36 2 |              is van festve a ponyvára. Óh, én majd meghalok a táncért!
37 2 |                mondá Czenczi baronesz.~Óh, hogyne parlirozna.~– Avec
38 2 |              agyonlőném a gazembert.~– Óh, kár volna érte, olyan jó
39 2 |               több, még vacsorát is.~– Óh, be nagy bohó vagy!~– De
40 2 |       dominiumunkban.” És úgy történt. Óh, ha láttad volna azokat
41 2 |                alamizsnánkat fogadták! Óh, ha hallottad volna azokat
42 3 |           toalettet akarsz csinálni.~– Óh, te, bolond, mintha nem
43 3 |               kacagott erre a szóra.~– Óh, milyen kedves vagy! Hát
44 3 |               láttuk egy esztendeig.~– Óh, milyen gonosz nyelved van.~–
45 3 |              annak vállaira borulva.~– Óh, barátom, hogy ilyen atyának
46 3 |               pénzt három nap alatt?~– Óh, édes papa! – szólt közbe
47 3 |           elkeseredéssel kiálta föl:~– Óh, az borzasztó, mikor ilyen
48 3 |              itt – az asszony előtt?~– Óh, kérem, ne tessék félreérteni:
49 3 |         micsoda? Monacót érti talán?~– Óh, nem nem. A rulettbankról
50 3 |                el fog öntől maradni.~– Óh, dehogy marad el. Mindegy
51 4 |                volt az, amit tettem?~– Óh, sancta simplicitas! Látszik,
52 4 |           tenne semmit lehetetlenné.~– Óh, én úgy szégyellem azt elmondani!~–
53 4 |                tanulni meg dolgozni.~– Óh, arra én kész volnék! Tanulni,
54 4 |                meg száz gonosztevővel. Óh, erre gondolni is rettenetes.~–
55 4 |           egyszer megbélyegzett iránt! Óh, mondja ön: nem ez a sors
56 7 |                erre? Emlékezel-e arra? Óh, azok boldog idők voltak!”~
57 8 |          meghalt, és el is temették.~– Óh, én tudom azt, hiszen én
58 8 |      hangulatán, hízelkedésre fogta.~– Óh nem! Nem így mondtam. Ön
59 8 |     gyermekeinek a neve van felírva.~– Óh, az szükségtelen. Az egészen
60 8 |                amit egy nőnek adott.~– Óh, megtartom! Igérem! Esküszöm
61 9 |             itt meg is mérgezhetnék?~– Óh, kérem…~– Csak ki az igazat!~–