Part,  Chapter

 1 1 |          fürdeni: attól lett oly fehér. Még bejárható a pince,
 2 5 |          Hosszúkás vont arca oly fehér, mint a porcelán, szép,
 3 5 |          Magas, nyúlánk termetét fehér öltöny teszi még szoborszerűbbé.~
 4 7 |          most jön már. Itt van a fehér ruhás menyasszony. Egyenesen
 5 9 |          lények? És nézd, azon a fehér arcon valami gyönge pír
 6 10|         mindazok leolvassák az ő fehér arcáról, akik csak ránéznek.~
 7 11|         végig a városon, mikor a fehér galambok repkedtek a nagy
 8 12|      azon csalit felé, ahonnan a fehér füstfoltok föllobbantak;
 9 13| kalaptokból kivevé a karimást, a fehér báránybőr süveget odaadta
10 13|       mennyiségű szilvóriumot és fehér cipót fogyasszanak el, s
11 13|          a gróf fekete frakkban, fehér nyakravalóval, karján Pálma
12 13|        fogni a kezét, azt a szép fehér kezet, aminek a kisujján
13 13|         arcán istennői büszkeség fehér lángja tündökölt; más elpirult
14 14|         nyomva egész a szeméig a fehér báránybőr süveg. Azután
15 14|        ágrólszakadt alakján az a fehér alabástromarc.~Mikor ily
16 16|  ajándéka volt a két szép állat; fehér mind a kettő: Pálma kedvencei.~
17 16| gyémántok az én becsületem.~Az a fehér láng úgy átragyogta e tündérarcot.~–
18 16|          völgyszalagoktól, miken fehér patakok kígyóznak végig;
19 16|        egészen erre fordulva egy fehér úri lak, nagy kerttel a
20 16|          völgyecske ott? Azzal a fehér házzal? Az az öné?~– Nem
21 20|       százágú kandaláber, lobogó fehér gyertyáival, a tearózsák
22 20|          a redőnyök közt.~A szép fehér arcú hölgy még akkor is
23 20|         haj és fekete szemöldök, fehér arc, közepén egy fekete
24 22|   ablakot, s beereszté.~Szép kis fehér macska volt, egészen tiszta
25 22|      macska volt, egészen tiszta fehér, mint a hermelin, csak a
26 22|  csókolózott!~Azután felugrott a fehér cica megint a szokott helyére,
27 22|         felugrott hozzá az a kis fehér állat; ez a paródiája a
28 23|          mind fekete frakkban és fehér nyakravalóban egyezett meg.
29 23|          nincs fekete frakkja és fehér nyakravalója.~Ferenc segít
30 24|       fiatalúr fekete frakkba és fehér nyakravalóba vetette magát,
31 24|        aranyos markolatja. Hozzá fehér pantallon, arany paszománttal.~
32 24|        tövise volt annak a szép, fehér rózsának sok.~Azért választotta
33 25|       milyen hosszú haja, milyen fehér bőre van! „Amellett ti mind
34 25|          férfilegyőző Atalantáé; fehér és piros, s nem a festéktől,
35 25| felvetett ajkai közül kivillog a fehér fogsor; mosolyában gödröcskék
36 25|       Currer!”~Egy páholyból egy fehér körszakállú öreg úr deklamál,
37 26|     arany, a német rend lovagjai fehér és ezüst jelmezeivel, a
38 26| keresztül a tarka tömegen, csupa fehér és halvány színű öltöny,
39 26|      Sokszor beszélhettek neki e fehér arcról, e kalászsárga hajfürtökről,
40 26|  bukfenceket hányok, s eltakarja fehér arcát, nehogy meglepje azt
41 26|         én nem bánom, vegye el a fehér arcú szentet. Viseljék egymás
42 27|    belehalok…~Hogy lobogott az a fehér láng az arcán.~– Írjad,
43 1 |      milyen ezüstszín most! Az a fehér lánggal égő arc most már
44 2 |          udvarából; az egyik egy fehér szamáron ült, a másik egy
45 2 |           Az sokkal jobb, mint a fehér. Hozatunk két palackkal.
46 2 |         Kelet-indiai vadállatok, fehér hajú kisasszony, majomember; –
47 2 |    végeztével csak úgy hámlott a fehér és piros vakolat ábrázatjáról
48 2 |          a többit. Hol van itt a fehér hajú kisasszony, akinek
49 2 |       egy kétfelé vágott garasos fehér cipónak a közepébe nyomva,
50 3 |       döbön liptai túrót meg egy fehér cipót, végül egy halmaz
51 3 | emlékszik még a báró arra a szép fehér arcú tündérre, azzal a búzakalászszínű
52 7 |     lehet csak ilyen ádáz, mikor fehér paripáját a holtak mezején
53 8 |           fekete foltot hagyva a fehér bársonyon a kormos orra
54 8 |          keblembe láthatna! Ez a fehér arc üldözött éjjeli álmaimban,
55 10|      egész díszben volt öltözve, fehér nyakravalóval, fekete frakkban.
56 10|       egy csipetet abból a finom fehér kvarchomokból, amit messze