Part,  Chapter

   1 1 |                néz le ránk, mintha csak azt kérdené: „Hát mit tettem
   2 1 |                 s a délceg Thököly, aki azt végsőig védte.~A túlparti
   3 1 |                 bimbóval: együtt örökli azt a hanttal, a kővel, a kalásszal,
   4 1 |              egy odúba kuporodva. A nép azt hiszi, hogy ő maga az, a
   5 1 |          kezdetén, összefont gúzsnak, s azt mondá az új vallás fölvevőinek: „
   6 1 |        összeszereznek idegen országban, azt hazahozzák az ősi zsúptető
   7 1 |                érezni a haza szerelmét, azt nagyon jól tudják, s vérzeni
   8 1 |      végigtekintünk, a láttani csalódás azt a káprázatot játssza velünk,
   9 1 |            történt „Tegnap”, azután meg azt, hogy mi történik „Ma”?~
  10 2 |           kapjuk, hogy a tükörbe néz, s azt huzamos időn keresztül folytatja.~
  11 2 |        formájából, úgy, hogy penitencia azt az embernek végig kiállni,
  12 2 |                annak az édesatyja vette azt Vágújhelyen, a vásárban:
  13 2 |            valami piszok az ábrázatján? azt ez a tükör is megmutatja.
  14 2 |           Ellenben nem fogja neked soha azt hazudozni, hogy valami szép
  15 2 |               igen boldog életet élt, s azt jó részben ennek a tükörnek
  16 2 |            tanácsot kaptam tőle. Mindig azt mondta: hátha magadban van
  17 2 |            fintortükre, amely naponkint azt mondaná a szemébe: hátha
  18 2 |          processusok.~„No, már most hát azt hiszed, hogy ugyancsak szép
  19 2 |               most mégy jegyet váltani? Azt hiszed, hogy szeretnek –
  20 2 |               mert szépen csokorra kell azt kötni, azt a szép újdonatúj
  21 2 |                csokorra kell azt kötni, azt a szép újdonatúj tarka selyem
  22 2 |             asszonyon túl férfi is van! Azt írják: „Szívem már nem szabad”;
  23 2 |                 szabad”; no, hát lássuk azt, aki elrabolta! Ha nem megyünk
  24 2 |                 szép fiú. Hát aztán, ha azt a szép fiút összekaszabolod,
  25 2 |             világot járja. No nézd! Még azt is elfelejtetted nagy dühödben,
  26 2 |                 hogy főszolgabíró vagy. Azt a nagy halom hivatalos levelet
  27 3 |        piszlicár táblabírák! – Ha nekem azt az újoncilletményt, ami
  28 3 |             volt. „Beteg is vagyok.”~(– Azt elhiszem – dörmögé magában
  29 3 |                   Hát a harmadik levél?~Azt a kuszált bagolyrugdalást
  30 3 |              főszolgabírónak. Abból meg azt lehetett kivenni, hogy „
  31 3 |              van itthon, nem hinnék el, azt mondanák: hűtelen, csalfa,
  32 3 |                 III. Napóleon.)~A tükör azt mondta neki ezúttal:~„No;
  33 4 |                mikor ráüt az öklével, s azt mondja: „Ja szom magyar!”
  34 4 |             ellenséget találnak, akitől azt elvehetik.~Egy árva cigánybanda
  35 4 |                adnak az arcának, amiről azt hiszi az ember, hogy mikor
  36 4 |             magát, s fölfelé pödörgetve azt, amit bajusznak képzelt:
  37 4 |        zsarnokom többé.~– Hiszen nem is azt kérdeztem, hanem hogy hová
  38 4 |               francia konvent nem nézte azt, hogy megüti-e valaki a
  39 4 |                hogy nincs az úrfin ing, azt valahol elvesztettük; csak
  40 4 |             mint a vármegye. A vármegye azt határozta, hogy Kornél úrfit,
  41 4 |               Igen ám, de az instruktor azt mondta, hogy neki előbbvaló
  42 4 |            azért táplálnak, hát most ez azt hiszi, hogy nincs olyan
  43 4 |                ugráló szeszély. Hisz ez azt foga tenni, hogy vakmerő
  44 4 |             mind a kettőt.~– Híja be ön azt a fiút!~Az ifjú úr visszajött,
  45 4 |         varratni az én mértékem nélkül? Azt gondolja, hogy én fölveszem
  46 4 |             gondolja, hogy én fölveszem azt a ruhát, amit a prusznóci
  47 4 |              szokta tartani.~– Az ember azt sem tudja, hogy áll rajta
  48 4 |              feszítgeti kifelé, de csak azt nyerte vele, hogy összehazaárulózták,
  49 4 |       hazaárulóval odabenn; mikor pedig azt találta neki mondani az
  50 4 |             mellén a Terézia-renddel.~– Azt ugyan a császár osztogatja.~–
  51 4 |            becsületrend keresztjével.~– Azt meg a franciák osztogatják.~–
  52 4 |         humorral. A kitörést megelőzve, azt mondá neki egész szelíden:~–
  53 4 |                 az ön édesatyja tehette azt, hogy negyven paripát tartson,
  54 4 |                 kedves öcsém. Hanem, ha azt akarja, hogy komolyan beszéljünk,
  55 4 |              Akkor annak a valakinek én azt mondom, hogy…~Illavay attól
  56 4 |     szolgabírónak a végső véleményét.~– Azt mondom az úrnak, hogy az
  57 4 |             arról is gondoskodott.Amint azt felnyitá az ifjú vitéz,
  58 4 |               megitta az újonctársaival azt az örvendetes véletlen pénzt,
  59 5 |              azért Illavay elfelejtette azt megcsókolni. Még tegnap
  60 5 |            előtt kimond, és feljegyezni azt a szót, amit mástól kimondani
  61 5 |                 levelet?~– Kettőt is.~– Azt írta ugyebár, hogy ő nem
  62 5 |            nagyobb részén nem segített. Azt ő eltitkolta. Ha ön aszerint
  63 5 |              teljes sikert aratna nála) azt mondaná, hogy no, hát jól
  64 5 |            egyik legcsendesebb zugában. Azt hittük, itt békén meg fogunk
  65 5 |                  Pálma grófnő nem vette azt észre.~– Ha ön ezt nem viheti
  66 5 |            Badenbe. Én pedig nem akarom azt, hogy ő ahhoz a táborhoz
  67 5 |                 az önzés, s öntől mégis azt kívánom, hogy tegyen meg
  68 5 |             Ennek ön maga az oka. Önről azt mondja mindenki, hogy nagyon
  69 5 |                 útközben lefoglaltak.~– Azt írta benne, hogy majd a
  70 5 |       háznagyunk felügyelete alatt, aki azt az egész úton kíséri. Ez
  71 5 |       lefoglaltatott útközben. Már most azt tudatni fogja önnel az atyám,
  72 5 |            okvetlenül szükséges. De már azt, hogy mi van abban a ládában,
  73 5 |         veszedelmes világban okvetlenül azt fogja rá mondani a kormánybiztos,
  74 5 |        kormánybiztos előtt felnyithassa azt, és megmutathassa annak
  75 5 |              szemközt, mikor nem hallja azt az álomországból jövő hangját.~
  76 6 |                az őszinteség. Más leány azt mondta volna: „Tegye meg
  77 6 |           látszott képezni, a komornyik azt mondá a vendégnek, hogy
  78 6 |                 múlva megint előjött, s azt mondá, hogy de bizony mégis
  79 6 |                 engem is?” – S még majd azt is meg kell neki tenni.~
  80 6 |                kezével a háta mögé téve azt, hogy az asztalpárkányon
  81 6 |              tulajdonképpen nagyon sok. Azt, hogy amit én öntől hivatalos
  82 6 |          hatáskörömnél fogva követelek, azt haladéktalanul teljesítse.~–
  83 6 |                 volt ez az Illavay: más azt mondta volna, hogy bizony
  84 6 |             Akár kicsiny, akár nagy, én azt lefoglalom.~A gróf felfortyant
  85 6 |                Jöjjön kevesedmagával.~– Azt fogom neki mondani, hogy
  86 6 |                 küldeni eléje a táborba azt a kenyér- és zabilletményt,
  87 6 |               el akar bennünket hagyni. Azt nem engedhetem meg. Este
  88 6 |      találkoznom a kormánybiztossal, ha azt nem akarom, hogy holnapután
  89 6 |           kisajátítottam, felnyithassam azt és megmutathassam neki.~–
  90 6 |           jobban összegörnyedt. – Ha az azt meglátja? A szekrény tartalmát.~–
  91 6 |                 hogy ha a kormánybiztos azt látja, hogy gyémántok vannak
  92 6 |                 gyémántok vannak benne, azt fogja mondani: „Vidd innen,
  93 6 |             vissza annak, akié!”, de ha azt mondom neki, hogy iratok
  94 6 |              iratok vannak benne, akkor azt mondja, hogy „De már azok
  95 6 |             kapom meg, kénytelen leszek azt feltörni.~A grófnak izzadni
  96 6 |                 neki a mi fejeinkkel?~– Azt te nem érted. Ahhoz te nagyon
  97 6 |            suttogva fogta két keze közé azt a fejet:~– Lamballe hercegnőnek
  98 7 |            szolgabíróra a keresztútnál; azt izente, hogy ő se nem bagoly,
  99 7 |                volna; csak magára vette azt a munkát is: a szolgabíró
 100 7 |                dalolni.~Hiszen megteszi azt a tót, hogy dalol, mikor
 101 7 |           felmetszetlen kenyér. A hajdú azt súlyosabbnak találta, mint
 102 7 |                 való? Hozzátok csak ide azt a fáklyát, hadd nézek a
 103 7 |         undorító tályog látszott lenni, azt hirtelen lekapta onnan: –
 104 7 |            passzusa – szólt, odanyújtva azt a szolgabírónak; s azzal
 105 7 |               menlevele Zsiboráknak, ki azt mint általa megfogadott
 106 7 |            husángot vágtak az útfélről, azt a fogolynak a két térde,
 107 7 |          elszunnyadt a kocsiban ülve, s azt álmodta, hogy megérkezett
 108 7 |              hát a menyasszony hol van? Azt mondják, mindjárt eljön,
 109 7 |                feketék? nem tudni, csak azt, hogy ragyognak, s őreá
 110 7 |                szégyenled felém tartani azt a puskát, mikor tudod, hogy
 111 7 |                rajta gyutacs?~– Hát már azt hogy tudja az úr? – Azzal
 112 7 |               szorítva a robbanó anyag, azt dugták bele a puska lyukába,
 113 7 |            voltak azok nagyon; csakhogy azt a bolondságot, amivel el
 114 7 |              egyáltalában szűkölködtek, azt Illavay magából Zsiborák
 115 7 |           számára. Az ő parancsára kell azt a székvárosba vitetnem,
 116 7 |            kíséret.~Az utolsó kérdésről azt hitte, hogy azt eleresztheti
 117 7 |               kérdésről azt hitte, hogy azt eleresztheti a füle mellett.~–
 118 7 |           lepattant a keréktalp, s amíg azt a kovács felvasalta, éjszaka
 119 7 |         vallatás már kezdte bosszantani azt az urat.~– Ejh! Hisz ezeket
 120 7 |          szolgabíróra.~– Hozza kend ide azt a fáklyát! – kiálta Illavay,
 121 7 |               úrhoz.~Az az úr elolvasta azt. Nem tetszett neki.~– Hát
 122 7 |                le kend a jámbor fejéről azt a szeredást; meg ne fulladjon
 123 7 |              embert meglátta. A többiek azt hitték, hogy az alaktól
 124 7 |              fekszik az útfélen, s hogy azt a levágott nyakat holnap
 125 7 |                szekrénykére rátaláltak: azt Illavay átvette, s bezárta
 126 7 |                  hogy sértetlenül vette azt át. A ládikó le volt pecsételve
 127 8 |              érkezett meg hamarább: ami azt bizonyítja, hogy a dandárjának
 128 8 |            helyett négyezeret! Megeszem azt a szolgabírót magát! Harminchatezer
 129 8 |          Haditörvényszék elé állíttatom azt a szolgabírót! – Elküldöm
 130 8 |             emberemet?~– Elő kell hozni azt a derest.~A „deres” szóra
 131 8 |            hirtelen? Hadd akasztatom rá azt a szolgabírót, valamennyi
 132 8 |          Nepomuk mellé kell felállítani azt az akasztófát! A vérével
 133 8 |                 a köteles leánya?~Amire azt mondta neki Illavay nagy
 134 8 |                jön a te leveled, amiben azt ígéred, hogy főbe lövetsz.
 135 8 |           faképnél a mátkája, s ez most azt a nemét az öngyilkosságnak
 136 8 |               nem ok! Az ön kötelessége azt előteremteni akárhonnan:
 137 8 |            vinni való tömeg. Mit hordod azt magaddal? Ismerem a fajtáját.
 138 8 |            kiéheztet a magad táborában; azt jobb lesz, ha innen szépen
 139 8 |              fegyvertárát elvitettem, s azt az újonc honvédcsapatnak
 140 8 |         megtalálsz majd a székvárosban. Azt hiszem, hogy a honvédnek
 141 8 |                 írtam evégett.~– Hát te azt hogy tudod, hogy nincsenek
 142 8 |           országos zsivány.~– Hát talán azt hiszi az úr, hogy a tábori
 143 8 |                  Micsoda bolondságot?~– Azt, hogy már most nemcsak én
 144 8 |          ablakhoz rohant. – Fogjátok el azt a gézengúzt! Hozzátok vissza!
 145 8 |               okoztam az elfogatásával. Azt hiszem azonban, hogy ennek
 146 8 |              lesújthatja. – Hogy merted azt a szentségtörést elkövetni?
 147 8 |                    Hát nem vettem én el azt, amit az állam lefoglalt:
 148 8 |                 gyapjút, hanem elvettem azt, amit a tulajdonosa reklamált,
 149 8 |               van. A hajdúm ül rajta.~– Azt nekem látnom kell. Abban
 150 8 |              szekrénye kulcsát?~– Igen. Azt mondta, hogy a magyar kormánybiztos,
 151 8 |             gyémántok vannak a ládában, azt fogja mondani: „Vidd innen,
 152 8 |                öreg! – Hát aztán igazán azt írta a menyasszonyod, hogy
 153 8 |             eredeti dolog. – Hej, ha te azt tudnád, amit én tudok. No,
 154 9 |             szobából, nehogy még valaki azt higgye, hogy ő meg akar
 155 9 |               szobrának ajánlottam fel; azt is elküldöm.~– Hát ráérünk
 156 9 |               valami kihágást követ el (azt pedig megteszi az első két
 157 9 |              romoljon.~– De hát hisz ön azt holnap reggel is elvégezheti.
 158 9 |           Illavay eltávozott –; hogy ha azt a hóbortos Opatovszky fiút
 159 10|                  hogy egyéb is van még, azt nem is tudta. Alig is várták,
 160 10|            sarja, mint egy leány. Akkor azt megint felkeresték cellájában,
 161 10|          üvegszekrényben, étagére-eken, azt siratta az anya, azért térdelt
 162 10|             azért térdelt imazsámolyán: azt nem feledheté; a leányára
 163 10|                  amit a másik beszél.~– Azt mondtam, hogy ez a te szegénységed.
 164 10|                 hogy enyészhetik ez el? Azt is elmondom neked. A két
 165 10|           bebizonyíthassa. Ezzel elérte azt, hogy egy nagy hitelművelettel
 166 10|            ember ínségéhez képest! Hisz azt, akinek nincs mit enni,
 167 10|            semmit. Ha látod magad előtt azt, amit én, azt a lemenő holdat,
 168 10|               magad előtt azt, amit én, azt a lemenő holdat, akkor a
 169 10|            hagyja minden ajtaját; tudva azt, hogy abban a házban semmi
 170 10|                s igyekeztek szaporítani azt az elidegeníthetetlen, devalválhatlan
 171 10|  fényhegyecskéje. …Ez a leány mondhatta azt Illavay Ferencről, hogy „
 172 10|                édes, egyetlen leányának azt az egész szép világot, amit
 173 11|                nap van: ma már tartozol azt folytatni.” Meg is teszi
 174 11|                folytatni.” Meg is teszi azt, aki erre született, s ha
 175 11|             követtek el, s Pálma grófné azt mondta, hogy ő nagyon szereti
 176 11|               csakis Pálma grófnő tudta azt meg; mert a grófnak az a
 177 11|            behunyom, akik velem vannak, azt mondják, öt percig szunnyadtam,
 178 11|            valaki rettenetest álmodott, azt el ne mondja, ha hallgatókra
 179 11|               alvó voltam.~Mit tudhatta azt Pálma? Ő éppen csak az irtózatos
 180 11|              őrködjék.~– De hát lehet-e azt csodálni? Mikor maga az
 181 11|             lelke elé, s ő azokból csak azt ragadta ki, ami lélekkínzó,
 182 11|          Hihette volna ezt valaki, hogy azt a Bécset, azt az egyetlen
 183 11|              valaki, hogy azt a Bécset, azt az egyetlen császárvárost,
 184 11|        önlealacsonyítás. – Ferenc vette azt észre, s fel akarta emelni
 185 11|             elmenekült.~– De ugye, hogy azt a gőzöst is meghajigálta
 186 11|                a barikádokrul, az óriás azt mondta neked: „Itt van a
 187 11|              eresztett fegyverrel nézte azt, és egyet lépett hátra.~–
 188 11|               utána! Én az utolsó napig azt hittem, hogy ez az egész
 189 11|            eszembe, hogy féljek.~Ferenc azt gondolta magában, hogy hiszen
 190 11|              Temetvényiek nem tartoznak azt kitárni a járásuk szolgabírája
 191 11|                eltávozott onnan.~Az apa azt mondta, hogy „Azért nem
 192 11|                 mert féltünk”, a leánya azt, hogy „azért maradtunk ott,
 193 11|                álló országgyűlés rögtön azt felelte egyhangúlag: „Legyen
 194 11|             szabadelvű képviselők, akik azt vitatták, hogy fel kell
 195 11|                rutének, illírek voltak; azt mondták, hogy ők együgyű
 196 11|              posztó! Nem így akarták ők azt.~S ezzel az osztrák nemességnek
 197 11|          Ferdinánd gróf nem is képzelte azt, hogy ez a nagyfejű ezt
 198 11|            hiszen csak azért találta az azt is ki, hogy őrajta segítsen.~
 199 11|       kevesebbet várna Illavaytól, mint azt a rémületes felkiáltást: „
 200 11|                munkálatát, s meg hagyta azt tekinteni Ferdinánd grófnak
 201 11|             gyermeket a karjára vett, s azt mondá: „Ezeké a jövendő
 202 12|               fogja.~De hiszen várhatta azt Illavay. Ki volt már gyógyítva
 203 12|              dehogynem láttam! Lehet is azt nem látni! De bár sohase
 204 12|                kifogja a három lovát, s azt a szolgabíró úr szánkója
 205 12|                az Isten. Ugyan ne tegye azt a bolondot, hogy érte menjen
 206 12|           honvédruhában állt elő; pedig azt is lóháton eresztette el
 207 12|             Pesten elfogyott. Soma úrfi azt mondta, hogy neki lőcslába
 208 12|               bennünket, s mert az úrfi azt mondta, hogy ő beteg: hát
 209 12|         megexequálják.~Illavay még csak azt a különös kérdést intézte
 210 12|                  Hát a drágalátos öcséd azt tette, hogy mikor főbelövéssel
 211 12|                 odaküldtük hozzá. Akkor azt mondta, hogy őneki nem kell
 212 12|              Annak aztán gyónás helyett azt az ajánlatot tette, hogy
 213 12|              kár érte. Hadd vesszen el. Azt mondják, óriási birtok vár
 214 12|            egész előadásán. Hanem végül azt mondta neki: „Hát biz az,
 215 12|                Habartas! Habartas! Hisz azt minden ganasztevő mandhatná,
 216 12|                ő habartas. Hát ki fagja azt mast megvizsgálni? Mi csak
 217 12|             haditörvényszék egyhangúlag azt kiáltá, hogy hisz ez az
 218 12|                elment mellette.~– Aztán azt a másik balandat is vigye
 219 12|                 az őrnagy Illavaynak –, azt, amelyik ennek a párja.
 220 12|             mind a kettőt.~De nem adták azt csak úgy ingyen. Ezért meg
 221 12|             lieber Augustin” nótájával. Azt is tűrni kellett.~Pedig
 222 12|             megvenni a gazdájától, abba azt a lovat befogni, amin idejött.
 223 12|               íme, megszabadíthatta hát azt a fickót, aki az ő kedves
 224 12|                tükör elé lépni, amelyik azt mondaná a szemébe: „Veszni
 225 12|               mögé a két pisztollyal, s azt súgá a fülébe:~– Ne féljen
 226 12|           szabályai szerint méltóztatik azt tudni, hogy a kihívás mindig
 227 12|                szegedi bicskájával (még azt is meg akarta enni halála
 228 12|          hazugságba belesegítette, mire azt két-három embernek elmondta,
 229 12|              barátunkból mi lesz?~– Óh, azt is megtartom udvari bolondnak.
 230 13|               határozott is a vármegye.~Azt hitte, hogy majd megszoktathatja
 231 13|                 Amit azok meggyújtanak, azt az ő dolga eloltani.~Hamar
 232 13|               eloltani.~Hamar kitalálta azt is, hogy ez a gróf saját
 233 13|               hozzá: „mon cher Cousin”, azt hitte az ember, hogy valami „
 234 13|                 nyíltan is tudatni vele azt az ellenszenvet, amit titokban
 235 13|     társalkodónő irányában, hogy a gróf azt mondta neki: „Jaj kedvesem,
 236 13|            némbert találok a földtekén, azt én rögtön elveszem feleségül”. –
 237 13|         Illavayra, mint a prófétájukra.~Azt a vasgyűrűt is Cousin úr
 238 13|               gróf tehát komolyan félt.~Azt gondolta, hogy már a nyakán
 239 13|                városban, akivel közölte azt a bizalmas titkot, hogy
 240 13|         detachírozott csapatot, ellátva azt minden szükségessel.~A dandárparancsnoknak
 241 13|                 kellett nyomulni, hanem azt mondta, hogy ha olyan nagyon
 242 13|      meghallotta. Azért írta Illavaynak azt a levelet, hogy ne jöjjön
 243 13|         bizonyos. Amit a szemük meglát, azt a kezük ott nem hagyja.
 244 13|          magukkal, de amit az prédikál, azt nem jó meghallani emberi
 245 13|               leskártolni”. Így mondják azt a tarokkjátékban. S ilyenkor
 246 13|              Megbocsáthatjuk Illavaynak azt a kis gonoszkodó nevetést
 247 13|            hanem ami tudományában állt, azt alkalmazásba illeszté: felhívatta
 248 13|              szóra: „a szvornoszt sok”, azt felelni: „Én több leszek!”,
 249 13|          bátorsága a hazáért. Ön mindig azt veti a szememre, hogy elhurcoltam
 250 13|           gondolhatott.~Soma úrfi pedig azt egészen komolyan fogadta.
 251 13|          megrakni a betolakodókat, csak azt várják, hogy a szolgabíró
 252 13|                 Jaj, mikor már a katona azt kezdi mondani, hogy „bácsi!”)~–
 253 13|                aztán elkezdett dalolni. Azt is megbánta nagy hamar;
 254 13|               fölött kiemelkedni.)~– Én azt gondolom, hogy mégsem jó
 255 13|           eggyel többet tudott Illavay. Azt, hogy Cousin úr keze is
 256 13|                észrevette, hogy ez most azt akarja kipróbálni, hogy
 257 13|            idegenek is vannak közöttük, azt csak a különböző fövegek
 258 13|        Szolgálatjára állok.~– Ki mondta azt „önnek”, hogy engem meg
 259 13|                S szétnézegetett, mintha azt keresné, hogy kihez beszélnek
 260 13|                hát szeretném megismerni azt az urat, aki engem meg akar
 261 13|               én szeretném őrnagy úrnak azt a nevét is tudni, amely
 262 13|         rendelje déli tizenkét órára, s azt tudassa a gróffal is. Mert
 263 13|              téve a szokottnál. Illavay azt is tudta már, hogy az ő
 264 13|           társaságba, aki nem türelmes? Azt is hírül hozták már neki,
 265 13|            vonásra tanulmányozni akarná azt. Valami csodálatos nyugalom
 266 13|              egy szót sem szólt, az meg azt jelezte, hogy bosszankodik
 267 13|             attól az embertől, akiről ő azt írta neki, hogy szabadítsa
 268 13|                 székre a feketekávéhoz, azt mondá neki Illavay csendesen:~–
 269 13|            amelyik lecsendesíti?~A gróf azt súgta Pálmának, hogy jó
 270 13|             féltékenyek a becsületükre. Azt pedig a szabadcsapatárok
 271 13|            vannak fegyverrel. S ő hitte azt, hogy annak sikerülni kell.~
 272 13|               futár. A vezér felszakítá azt, s a csinált meglepetés
 273 13|              bort a keze ügyében talál, azt szégyenszemre megivatlan
 274 13|                volt többé. – Kérdezi is azt valaki, mikor a katonák
 275 13|               meg hagyta fogni a kezét, azt a szép fehér kezet, aminek
 276 13|          lábával.~– Nincs kedvem hozzá. Azt nem adom senkinek; nem az
 277 14|                az ellen, s szétriasztja azt, mint héja a csirkét. Nincs
 278 14|                alakját, eldobja kezéből azt a kardot, s ruhája oldalához
 279 14|             Pálma kijött a donjonból, s azt mondá atyjának:~– A nyomorultak
 280 14|            ezeket a sehonnaiakat innen, azt ő maga is megtehette volna:
 281 14|                taposták-e össze? Szemei azt keresték a földön, midőn
 282 14|         jegygyűrűje. Illavay ott hordta azt a mellén, mint ahogy viseli
 283 14|             tenyerén a két M betűt, ami azt jelenti, hogy: „Memento
 284 14|             hogy: „Memento Mori”. És jó azt mindennap látni. Ezt a kevélység-lerontó
 285 14|                 Szerencsétlen volt, aki azt tette!~– Szeretett, amíg
 286 14|                visszavásárolni?~– Tudom azt.~– Miért sért meg engem?~–
 287 14|                betaszítottak a világba, azt mondták: itt van egy sereg „
 288 14|                 álmodik? – Nem láttam-e azt a gyönyörteljes tüneményt,
 289 14|            bearanyozza annak alakját, s azt hiszi, hogy ez a káprázat:
 290 14|              mindent” kérdezett: s most azt akarja, hogy ne válaszoljanak
 291 14|            elátkozott sarjadéka; akinek azt mondják, mikor a gyémántjait
 292 14|           vesznek; hogy ossza meg velem azt az édes kenyeret, amiről
 293 14|                 Ön tehát nem adja nekem azt a gyűrűt – még cserében
 294 14|                 leszek rá! Én meg fogom azt szolgálni.~Ferenc most egyszerre
 295 14|            ittasult; átölelte egyszerre azt a bozontos fejet, s egy
 296 14|             csókadó tünemény arca, mely azt mondta: nem igaz! nem vagy
 297 14|         embereknek? – kérdé Illavaytól. Azt hitte, hogy ez azóta mindig
 298 14|             hitte, hogy ez azóta mindig azt hallgatja, hogy ő micsoda
 299 14|               szét közöttük?~– Ne tegye azt a gróf. Ez a nép szegény,
 300 14|                invitálja be a nevemben. Azt a veszpillót ki ne hagyja.
 301 14|                Tudományos Gyűjteménynek azt a kötetét, amiben e rendkívüli
 302 14|        hármacskán megebédelünk odafenn. Azt a bizonyos lakomát a tisztelt –
 303 14|                 rám hagyta a patikáját, azt most én hordom magammal,
 304 14|              való vászonneműeket.~– Óh, azt majd ad a leányom. Ő tudja,
 305 14|           leányom. Ő tudja, honnan kell azt venni. Menjünk őhozzá.~Temetvényi
 306 14|                 érintkezés után.)~Pálma azt tehette, amit akart. – Illavaytól
 307 14|                rendkívüli időket élünk!~Azt is meg kell érnünk, hogy
 308 14|             mint a sült hal; még mindig azt hitte, hogy megeszik. Egyszer
 309 14|        nyomorúságos, siralmas hangon:~– Azt hittem, hogy ezek is szvornosztok!
 310 14|          nevette el magát. Nem lehetett azt megállani: ezt a beszélő
 311 14|          elárulja kilétét, kifordítottá azt, s a bélésével kifelé öltötte
 312 14|              őrző parasztokkal. Azokról azt hitte, hogy a panszláv szabadcsapat
 313 14|               kellett választania, hogy azt szerencsétlenné tegye. Nem
 314 14|              Akivel csak összejön, mind azt kérdezi tőle, hogy hol a
 315 15|                 a gondolatnak megtiltsa azt, hogy szóvá változzék. Ha
 316 15|                poharat el talált törni, azt eltagadja a gazdasszonya
 317 15|           szónak képes szívéig sérteni. Azt azután elhordozza és nem
 318 15|              féltékenységet nem ismeri. Azt mondá egyszer: ,Aki félt,
 319 15|             amiknek összességéből mégis azt az izenetet olvassa ki,
 320 15|                amin valami cukrot érez, azt bűnbánat neki megenni. Hallal,
 321 15|                 arra levén szánva, hogy azt a levélolvasó úgysem fogja
 322 15|             minden iránt, ami fényűzés; azt mondá: jobb volna nekünk,
 323 15|           harmóniája? Szereti szolgálni azt, aki nálánál gyöngébb: a
 324 15|           valaki tőle, miről beszélnek, azt mondja: ,Nem tudom’. Sok
 325 15|         költemény minden sorából. S aki azt hallja, aki azt az arcot
 326 15|          sorából. S aki azt hallja, aki azt az arcot látja, emberen
 327 15|               selyemfonalára. – De csak azt ne kérdezze valaha tőle:
 328 15|            fonál, s a gyöngy szétgurul. Azt feleli rá, nem tudom: egy
 329 15|                 borotválkozik olyankor. Azt más sem szereti, ha olyankor
 330 15|         cselédje azonban megsúgta nekem azt a titkát, hogy olyankor,
 331 15|                vitatkoznak egymással. Ő azt is elmondja, amit a tükörtől
 332 15|             szabad észrevenni. Mert aki azt az önmagával tusakodó szellemet
 333 15|         küzdelme hevében megzavarja, az azt összetépi. Aki csak egy
 334 16|                mind jobb szerette volna azt, ha ő maga jött volna már
 335 16|               ez az újon növelt szakáll azt mondta meg neki, hogy Ferenc
 336 16|      boszorkányos tükörrel, mely mindig azt mondja neki: „Te rút vagy,
 337 16|               ipamuramtól, mint hogy ha azt az egész váltó-boszorkánytáncot
 338 16|                a kezébe a számadásokat!~Azt tapasztalhatták eddigelé
 339 16|              kisül egy tolvajsági eset, azt büntetik meg, akit megloptak.~
 340 16|                 Aztán ki tudja, fogom-e azt még valaha meglátogathatni.~
 341 16|                  mintha el akarná verni azt a borút a lelkéről, egyet
 342 16|          Pálmáéra, mintha annak mondaná azt.~– Elvégzi azt a gróf nálam
 343 16|            annak mondaná azt.~– Elvégzi azt a gróf nálam nélkül is a
 344 16|                észrevenni, hogy lopják. Azt mondja, hadd vigyék: az
 345 16|           ráragadtak nemes bűneink. Hát azt nem vallaná meg, hogy elragadta
 346 16|        elragadta az ifjúi könnyelműség. Azt mondta magában: szép arany
 347 16|            magában: szép arany idő van, azt ígértem jegyesemnek, hogy
 348 16|               rigók feleltek vissza rá, azt hitték, társuk dala az.~–
 349 16|               grófnak sincsen tudomása, azt most mind átadta, mintha
 350 16|              tiltakozzék. Majd megtudja azt, hogy igazat mondok. Látta,
 351 16|            fölött. Hogy mi lesz azután? Azt én nem tudom. De egyet tudok.
 352 16|              nem tudom. De egyet tudok. Azt, hogy én nem tartozom azon
 353 16|              kell. Én nem fogom engedni azt, hogy apám nevét megátkozzák,
 354 16|      meggyalázzák, hanem odadobom nekik azt, ami az enyim, ami utolsó
 355 16|                 úgy kétségbeesve, mikor azt mondták, hogy gyémántjaink
 356 16|                 ön nekem? – De most már azt is tudja ön, hogy nem fogad
 357 16|                 ön el semmit mást, mint azt, aminek a párját cserébe
 358 16|               nyújtott kezet.~– Valóban azt – mondta. – Nem aggódom
 359 16|            kételyeim efelől. – A lelkem azt mondja, hogy ez a szív meg
 360 16|      nagyszívűségről beszélt: jól tudva azt, hogy arra semmi oka. Ön
 361 16|                 a gargói uradalomnak.~– Azt hiszi ön? Gondolja tán,
 362 16|                beszél, aki meg is teszi azt, amit mond.~Pálma milyen
 363 16|                rajta járni, úgy benőtte azt már a cserje, olyan keveset
 364 16|                olyan keveset járták már azt az ösvényt, hadak útját
 365 16|                 rom beszél!~Ha van, aki azt megérti és tolmácsolni tudja.~
 366 16|             amit itt beszívunk. Érezték azt mindketten.~Pálma sohasem
 367 16|        felmegyek.~– Megkísértsük, hanem azt hagyjuk utoljára, majd ha
 368 16|                 virágát, s főzte belőle azt a királynévizet, amitől
 369 16|          örökkétartó lett.~Egyszer csak azt kérdé – mintha egy gondolatakadály
 370 16|              félpárkánya le volt törve: azt most, mint a dagadó párna,
 371 16|               kezébe véve, elmondá neki azt a költeményt, ami nincs
 372 16|              egy repkényágat a kőről, s azt Ferenc kalapja körül fonta.~
 373 16|              égen, csak egyedül az, aki azt magáénak választotta.~–
 374 16|        Ferencnek. – Ne is legyen. De én azt mégis bírni fogom. Tudja
 375 16|                 szakról szakra el fogja azt annyiszor mondani előttem,
 376 16|         annyiszor mondani előttem, amíg azt könyv nélkül megtanulom,
 377 16|       megtanulom, s akkor ketten fogjuk azt bírni, és senki más.~Ferenc
 378 16|              kedveséhez!~– Megláthatjuk azt a bástyát, ahonnan Omár
 379 16|               le a levendulabokorból, s azt a süvegje mellé tűzte. Aztán
 380 16|     kedveseikhez hívek maradjanak. Azok azt meg is értették.~– Akarja
 381 16|              aztán, hogy meg kell érnem azt az időt, amikor semmi, de
 382 16|                a nagy panorámából, mint azt a kis talitarka völgyet.
 383 16|              lappanghat. Még egy lépés, azt elriasztani, aztán még egy,
 384 16|              ajka a köntöséhez. A leány azt mondá: „tizenkettő”.~– Tizenkét
 385 16|                 a kapuból.~Ők is látták azt, az is látta őket, s egyik
 386 16|               szégyenlik szarvaikat. Ők azt nem a feleségeiktől kapják.
 387 16|               mind nem sajnállak; hanem azt az egy levendulabokrot –
 388 16|                az egy levendulabokrot – azt sajnálom.~Mire visszakerültek
 389 17|                fel maga előtt. Némelyek azt mondják, hogy van harmincezer
 390 17|         megszállva tartott az ellenfél: azt kiverte, szétszórta, ágyúit
 391 17|                 nem követték ez esetben azt a jelszót, hogy „mitgefangen,
 392 17|                a traktába került a sor, azt mondták, hogy a többi csak
 393 17|               hírét sem hallotta senki. Azt sem tudja a mai kor, hogy
 394 17|            szélsőbali szónokoknak, akik azt az eszmét vitték diadalra,
 395 17|             fölött? Ami hatalmában áll, azt különben is megteszi, nem
 396 17|               őt Gargóvárra.~Gorombolyi azt válaszolta, hogy különben
 397 17|               mégis jobb szerette volna azt mondani, hogy „megboldogít”.~
 398 17|        történetesen elmarad a menetele, azt mondhassa: „Ej, milyen nagyon
 399 17|              rohant az atyja szobájába. Azt már a nyugágyon fekve találta;
 400 17|               nagy baja volt a grófnak, azt el tudta titkolni, mikor
 401 17|                a komornájának a hajával azt csinálni, amit legjobbnak
 402 17|                 hozott magával, ha csak azt az atillája könyökére varrott
 403 17|                  A gonosz nyelvek ugyan azt beszélik, hogy nem volt
 404 17|             vagyok. De ön egy tábornok. Azt megilleti az excellencia.~–
 405 17|               az egész világ így hívja. Azt hiszi ön, hogy nem zengi
 406 17|                   A tábornok úr tréfál. Azt a mi kis csetepaténkat érti? –
 407 17|                s elveszi a fejünk fölül azt a nagy veszedelmet, mely
 408 17|               van ez a dicső férfiú? Én azt hittem, hogy itt találom.~
 409 17|                is ki akarja szabadítani azt a semmiházit; de ezúttal
 410 17|       amelyikünk a másikat megkaphatja, azt teszi vele, hogy okos embert
 411 17|              rendőrintézményt. Még csak azt sem árulja el, hogy angolul
 412 17|               vagyunk Illavaynak. Azért azt hisszük, hogy az ilyen magas
 413 17|              Amit erre mondani kellett, azt Pálma is gondolta ugyan,
 414 17|                de neki nehéz lett volna azt kifejezni.~– Ne felejtsük
 415 17|                egyebet sem csinál, mint azt préseli, ott áll készen,
 416 17|                 odanyújtá Temetvényinek azt az ezüstszürkével nyomatott,
 417 17|              igen. Mutogatás végett; de azt sem osztrák bankjegyekért:
 418 17|    visszafojtott Vezuvius!~– No, ha még azt is megengedné az öreg Isten,
 419 17|                 tartozol; gyere velünk. Azt mondtam, maradj itthon.
 420 17|               azoknak, akiket szeretek, azt mondani: légy fegyvertársam!
 421 17|           evés-ivásnak mehetett végére, azt elképzelheti minden ember,
 422 17|                akarta magának elengedni azt a gyönyörűséget, hogy a
 423 17|                 s lepecsételt csomagot, azt letette az asztalra.~– Kénytelen
 424 17|              amint Illavay visszakerül, azt neki rögtön kézbesítse.
 425 17|              kedvük szerint mulassanak.~Azt tehették is. A várkastély
 426 17|       süketített alkóvjáig. Dalolhatták azt a nótát, amivel végigharcolták
 427 17|               nóta volt az: mai nap már azt hiszik, hogy népdal:~„Ég
 428 17|           recseg a nád,~Szorítsd hozzád azt a barnát~Míg a barnát szorongatom,~
 429 17|               Míg a barnát szorongatom,~Azt a szőkét elszalasztom!”~
 430 17|          teleírt ívpapírost, s elkezdte azt olvasni magában. A papír
 431 17|                 van abban az írásban? – Azt meg fogod nekem engedni,
 432 17|            nincs. Azért tőlem nem fogod azt meghallani, hogy mi ennek
 433 17|             rámutat, hogy ez az államé, azt szó nélkül oda kell adni.
 434 17|            nélkül oda kell adni. Akinek azt parancsolja, hogy keljen
 435 17|           valami terved?~– Régóta fűzöm azt. Mindig féltem ettől, ami
 436 17|              idvezülnek. De hát hagyjuk azt! – Hiszed, hogy ezeket a
 437 17|           találok ki valamit. Hogy mit? Azt még magam sem tudom. Csak
 438 17|               még magam sem tudom. Csak azt érzem, hogy erősen akarom,
 439 17|              van valami erő bennem, ami azt véghezviszi. Majd megtalálom
 440 17|            véghezviszi. Majd megtalálom azt az erőt. Csak egyszer egy
 441 17|               mít teszek, nem tudom, de azt tudom, hogy engemet nem
 442 17|       elhatározással úgy döntenéd össze azt az egész alkotványt, aminek
 443 17|                itt van egy. Talán hitte azt valaki, hogy minden ok nélkül,
 444 17|            Érthetők. Vagy helybenhagyod azt a szándékomat, hogy ahhoz
 445 17|              foglak mindenütt. Pedig te azt nem viszonozod. Nem szeretsz
 446 17|                  és nem ismersz. Amidőn azt hiszed, hogy én csak önző,
 447 17|              reám. Szegénnyé teszem még azt a férfit is, akit magamnak
 448 17|          beszéltek! Nagyon téved ön, ha azt hiszi, hogy Temetvényi Ferdinánd
 449 17|                egy bankrott-üzér teheti azt, hogy az asszonyai nyakából
 450 17|            szerkezete volt, hogy amikor azt felnyitották, egy titkos
 451 18|                az üres ládát, s belökve azt a helyére, rácsapta a rejtekajtót. –
 452 18|                 Pálma visszajött hozzá, azt mondá neki száraz fahangon:~–
 453 18|              száraz fahangon:~– Te most azt hiszed, hogy én az anyád
 454 18|            lehettek? Mit hiszesz hát?~– Azt, hogy ellopták őket.~– Kik?~–
 455 18|                kulcsomhoz?~– Meg fogjuk azt tudni. Légy most nyugodt.
 456 18|                   kérdé Illavay.~– Nem. Azt itt hagyták üresen.~– Ezt
 457 18|              volt valami gondolatja, de azt sem mondta el.~– Nem tudja
 458 18|                 grófot, hogy ne tudassa azt vele.~– Ön tán vadászni
 459 18|               üldözi őket: azért kérem, azt az egész megindítandó nyomozást
 460 18|                magánál. Ő majd ki fogja azt tölteni belátása szerint.~
 461 18|             visszatért atyjához, a gróf azt mondá neki:~– Hát meg vagy-e
 462 18|             szép felkunkorodott bajusz? Azt mondtad mindig, hogy nem
 463 18|           folytassuk a szerelmeskedést. Azt mondanád rá, hogy bolond!
 464 18|       Zsiborákra, meg a gyémántjaira, s azt mondanád: bírja békével,
 465 18|                 goromba tükör ellen.~„Ő azt mondta, hogy ezek a gyémántok
 466 18|                 kérdésre. – No, dobd el azt a borotvát! S aztán eredj
 467 18|              ázsiaiak annyira szeretjük azt a férfi arcon, hogy abban
 468 18|                 készen volt vele, akkor azt mondta neki a csúf tükör.~–
 469 18|             angol detektív kíséretében, azt nagy hirtelen kézre is kerítették
 470 18|           collier-t adta elő, hanem még azt is megmondta, hogy a még
 471 18|              amit New Yorkban olvasott, azt tudta meg Ferenc, hogy Constantin
 472 18|               tőle, de a spekulatív ész azt mondta, hogy csak hagyni
 473 18|           mondta, hogy csak hagyni kell azt még egy kissé. Az útlevelek
 474 18|              tartja a kezét.~Első dolga azt is fölvenni a rejtekéből.~
 475 19|                 Ez elszigeteltség által azt érte el, hogy tökéletesen
 476 19|             motyogott szavakból semmit. Azt gondolta, a pálinka beszél
 477 19|           beszélünk, pán; – értjük mink azt.~– Én most olyan dologban
 478 19|               minden embernek.~– Tudjuk azt jól. Mi nem adjuk tovább.~–
 479 19|                   Ezek a jámbor emberek azt hitték, hogy Illavay most
 480 19|             mindennek, jobban tudták ők azt. Jön az anglus meg a francia,
 481 19|     szolgabírónak a bajusza levágva. Ez azt jelenti: hogy Anglia biztos!~
 482 19|        egyhangúan. Az ember önkénytelen azt kérdi, mit őröl ez a sok
 483 19|                látható a faluban sehol. Azt sem tudni, hogy vezet-e
 484 19|            adnak semmit. Csak pálinkát. Azt most főzik odahátul, érzik
 485 19|               jobb ujjába odacsúsztatva azt a csinos kis eszközt, aminek „
 486 19|                 külföldön. Minden ember azt beszéli.~– Az úgy van.~–
 487 19|            Felakasztották?~– Nem tették azt vele. Hogy magát megmentse,
 488 19|                a táblát az ablakomba.~– Azt is megmondom, hogy hol van –
 489 19|          városba, nyugtát se kért róla, azt mondta a Rokomozerre az
 490 19|            bízni. Hát valóságnak hiheti azt, amit az a gazember ellenem
 491 19|  schlachmónesszel, ami az ünnepre kell; azt most nem lehet kibontani.~–
 492 19|                 hát a tekintetes úr még azt sem tudja, hogy itt nem
 493 19|        expedícióját? Hogy miért siettem azt megelőzni? Annak is megmondom
 494 19|                  nálam van. De nem csak azt adom ki. Kiadom az egész
 495 19|                kincs van: arany, ezüst, azt is mind kitakarították volna,
 496 19|            akibe a Cousin úr szerelmes: azt el akarja magával vinni
 497 19|                   Mese? A tekintetes úr azt hiszi, hogy ez mese?~– Azt
 498 19|              azt hiszi, hogy ez mese?~– Azt biz én. Arra való mese,
 499 19|         helyemről, aztán előkereshessem azt a minek is hívják csak? –
 500 19|                odanyújtva Illavaynak. – Azt se tudom, minek hívják?