Part,  Chapter

 1 2 |             hosszas távollét után, az édes tervek a jövendőre, a mosoly,
 2 4 |             annak az arcát.~– Kedves, édes, jó Feri bácsi! Ugye, nem
 3 10|              a mostoha; itt hagyta az édes, egyetlen leányának azt
 4 12|            egy levelet. Nemigen volt „édes levél”. Ez állt benne:~„
 5 12|               tette meg soha senki az édes testvéréért, amit a tekintetes
 6 13|             kiáltott eléjük:~– Nohát, édes atyámfiai, mondjátok el,
 7 14|           hogy ossza meg velem azt az édes kenyeret, amiről dajkám
 8 14|               az ajakára, egy valódi, édes lángú, szívig lövő csókot –
 9 15|        alakokkal; boldog ábrándoknak, édes örömeknek méla holdvilágával
10 16|         romokhoz.~Pálma e válaszra az édes csiklandás ideges nevetésével
11 16|           diadalmasan kacagott, olyan édes csengő volt ez a kacagás,
12 18|       beszélni.~„De nagy bolond vagy, édes barátom. Hogy a bajuszod
13 20|             fel hozzá.~Jól ismerte ez édes hangot, Pálma nevetését.
14 20|           volt az a gondolat, hogy az édes női ajkból, a paradicsom
15 20|                  Hát te kacagsz most, édes bálványom? – dühöngött magában,
16 20|          mellére ütve. – Ne hagyj el, édes eszem. Ne hagyj el! Bíró
17 20|            azt kitette az ablakba. Az édes nedvre rögtön rászálltak
18 20|           mondogassa, hogy bizony te, édes barátom, csak azért vagy
19 24|              felé lépett.~– De ugyan, édes Opatovszky – tiltakozék
20 24|            aztán e hallgató tanúit az édes önfeledség álmainak felriasztani
21 24|                s elkiáltanám magamat: édes öcsém, Kornél báró, én ezen
22 25|              sok ember elvesztette az édes eszét. Ne nézd meg többet.
23 26|           kezeit dörzsölte.~– De hát, édes Kornél, ön még nem tudná –
24 27|               is rá.~– No, szívem! Én édes szívem. Jóllaktál-e már
25 27|             nőül?~– Nőül? – Senkihez, édes barátom. – És nem is fog
26 27|                mi keserű volt, óh, mi édes lett a levélke egyszerre!~–
27 27|           homlok még a világon? Ilyen édes teremtés? Te szép vagy,
28 2 |             véleményt osztá.~– Ugyan, édes direktor úr – mondá franciául
29 2 |      betyárlegény, az új nóta, meg az édes pecsenyeillat. Lehetett
30 2 |           innen te gyezsepogyes! Hej, édes szülém (a betyár ezzel a
31 2 |             is értek.~– No, hát nézd, édes tubám – szólt a betyár,
32 2 |             tetszik.~– No, hát akkor, édes szógám, kotródj innen a
33 2 |           talentumodat?~– Mindkettőt, édes mama! – szólt Czenczi, odavetve
34 3 |              Azt kérdem tőle: no, hát édes fiacskám, mondd meg nekem
35 3 |               ni. Azt sem tudja.~– De édes barátom – csitítá Diadém
36 3 |          pénzt három nap alatt?~– Óh, édes papa! – szólt közbe Czenczi
37 3 | torzsalkodásait ellenem!~– Tegye azt, édes báró! – folytatá Diadém
38 3 |               azt mondták neki, hogy „édes Koczur”. Mikor aztán a zsebükben
39 3 |              kell hogy kötöztesselek, édes Koczur! Kényszerzubbonyt
40 4 |             vagyok Opatovszky Arnold, édes urambátyám.~S csakugyan
41 4 |              fejű.~– No, hát mondsza, édes kis öcsém, miért szöktél
42 4 |              kiderült.~– Hát jól van. Édes urambátyám. Ha ön nem hiszi,
43 6 |              lehet vele beszélni. No, édes Piczi komám, legyen eszed!
44 7 |        kacagni.~– Ugyan, hagyja abba, édes báró! Úgy néz ön ki most,
45 7 |          akkor tegezett mindenkit.)~– Édes Kornél. Nagyon szeretem,
46 7 |            nyelvével.~– Jól van, jól, édes Kornél. Hagyjuk el a jeleneteket.
47 7 |               eszeden, kedves gazdám, édes barátom! – Ha nem lehetek
48 7 |               neked el fogok mondani, édes Kornél, azokból megítélheted
49 7 |             mármost azt mondom neked, édes Kornél, hogy vedd elő valahára
50 8 |         koporsófödelet belülről!~– De édes Istenem! Én csak azért voltam
51 9 |             Meghalni és eltemetkezni, édes, nyugodalmas gondolat! De
52 10|        nagylelkűség öntől. Hanem hát, édes barátom, ezek a képek sokkal
53 10|               egymással.~– Még egyet, édes barátom – szólt a gróf Illavayhoz. –
54 10|            száműzött visz magával egy édes fájdalmat, amitől kínzatni