Part,  Chapter

 1 5 |         delejjel.~Hosszúkás vont arca oly fehér, mint a porcelán,
 2 7 |          a szeméig lógott, egész arca borotválva volt, mint fajtájáé
 3 13|         Berlichingeni Götznek az arca, termete tökéletes hasonmása –
 4 13|          gróf sápadt volt, és az arca, mint egy epileptikusé,
 5 13|    tenyerei kérgesek a munkától, arca barna, mint a kordován és
 6 13|       hanyatt esett a székébe, s arca elkezdett vonaglani, az
 7 13|          fehérebb lett. Az egész arca átlátszóvá lett a haragtól.~–
 8 14|       öklét elő sem vette. Pálma arca visszaadta a mosolygást.
 9 14|       gúnyolhatta őt többé saját arca előtt: – mint álom-csalkép,
10 14|      lebegett a csókadó tünemény arca, mely azt mondta: nem igaz!
11 15|        nem panaszkodik, hanem az arca beszél róla, hogy szenved.
12 15|        magát eláruló költőnek az arca (vagy tán csak az érzette,
13 16|    denevérszárnyakban végződnek, arca az ellenséggúnyoló dacot
14 17|     halfarkú szirénnek. Ennek az arca ne piruljon szégyen miatt
15 17|     emberi, de vadállati hangon: arca zöld lett és sárga az elrémüléstől,
16 19|      titkolózása, elváltoztatott arca, még az aranypénz is, amivel
17 19|        Én parancsolom.~Rokomozer arca most furcsa vicsorgásra
18 20| Illavaynak egészen elsötétült az arca. Nem akaródzott neki felelni.~–
19 20|       száját, hogy azáltal a fél arca mosolygóvá, a másik fél
20 20|       azt.~E szóra Illavaynak az arca olyan kifejezést vett föl
21 21|        nem akarta tenni.~Illavay arca különös gúnymosolyra derült
22 24|     váltani: a becsülete.~Kornél arca lángvörös lett e szóra.
23 24|          már akkor az ifjúnak az arca ki volt gyulladva, s a szemei
24 24|  megtettem, amit kimondtam? – Az arca büszke volt; de nagyon halavány.~–
25 25|          szikráztak a szemei, az arca csupa tűz volt. A légbe
26 25|      gáncsot vetett; még csak az arca sem hagyta félbe a mosolyt.
27 25|        Atalanta lefelé fordított arca úgy nevet a – felfordult
28 25|          a pisztolyt. Opatovszky arca elsápadt, halálfiának érezte
29 26|       látvány lesz.~Kornélnak az arca egyszerre lángba borult.~–
30 26|        Most az egyik orvosnak az arca mosolyogni kezdett, a tükör
31 27|    előhetében meghimlőzött, s az arca elrútult szegénynek.~Illavay
32 27|   ernyőül odatartá a leánynak az arca elé, hogy el ne süsse a
33 28|   márványarcú kísértet, most két arca úgy ég, mint az alkonyég
34 2 |      hiányosságára is rávall. Az arca nem volt rút; szabályos
35 2 |      fésületlen szénfekete haja. Arca erősen kreolszín, nagy gazellaszemekkel,
36 2 |         Egészen kipirult bele az arca.~– No, nesze, te gyáva,
37 3 |         horzsolva a bőr, s a fél arca úgy fel volt dagadva, mint
38 3 |       ajtóban? Kitelik tőle!)~Az arca gömbölyű volt, mint mindig.
39 4 |   reszketve állt föl a helyéről, arca elsápadt, ajkai szótlanul
40 4 |  tartotta volna; ruhái megtépve, arca, kezei összekarcolva a tövistől,
41 4 |         aztán fölemelte a fejét. Arca kiderült.~– Hát jól van.
42 4 |     idősebb nő s egy gyermeklány arca. Egy anya és egy testvér.
43 6 |          ártatlansággal elpiruló arca, szelíd, elmélázó szemeivel.
44 7 |        szétosztani.~Koczurnak az arca egészen elsápadt, csak a
45 7 |          azzal a két tenyerét az arca elé tartva, hogy még ne
46 7 |     feleségétől.~Most aztán a nő arca elkomorult, bánatos borulatot
47 7 |        Valami levélforma.~Kornél arca örömre derült, amint a szatócs
48 7 |     levelet, olyan sárga volt az arca, mint a viasz.~Hátha a hétfejű
49 7 |     kezében egy zöld fényű alak. Arca, öltönye, minden tagja zöld,
50 8 |       talpra ugrott Kornél, s az arca sajátszerű vigyorgásra torzult.~–
51 8 |     összeszorított fogsor, egész arca torzkép volt; de gyönyörű,
52 9 |         is megkétszerezi.~A főúr arca lángolt a dühtől. Felugrott