Part,  Chapter

 1 4 |     tehetek róla. Próbálja meg a tekintetes úr lebeszélni. Én nem tehetek
 2 5 | okvetlenül elébb akar beszélni a tekintetes úrral.~– De barátom, ilyen
 3 12|        küldi elém a Mindenható a tekintetes urat, mint Illés prófétának
 4 12|       most jövök a táborból, s a tekintetes úrért imádkozom az egész
 5 12|        Siessen, szabadítsa meg a tekintetes úr, amíg nem egészen oda
 6 12|            Ejnye, de kitalálja a tekintetes úr.~– De hát minek adott
 7 12|        az a bolondság. Siessen a tekintetes úr, amíg meg nem teszik.~–
 8 12|           annyi pénzt elherdál a tekintetes úr ezen az úton, amennyiért
 9 12|     Nagyon szívesen látják ott a tekintetes urat. (Ott lakott az elpártolt
10 12|        szánkó elől.~– Mit akar a tekintetes úr! – jajgatott Rokomozer. –
11 12|         magát a ló hátára.~– No, tekintetes úr – mondá Rokomozer –,
12 12|         édes testvéréért, amit a tekintetes úr megtesz azért a rossz
13 12|      bombardírozásba. Ha tudná a tekintetes úr, hogy szidja, mocskolja
14 12|         hogy szidja, mocskolja a tekintetes urat a gézengúz! – Bizony
15 16|           Őexcellenciája izeni a tekintetes úrnak, hogy éppen most fog
16 16|       vagyok megjegyezni, hogy a tekintetes úr közreműködése talán éppen
17 16|        megvárja, amíg grófnője a tekintetes úrral meg a lovásszal végiglovagol
18 19| furfangot.~– Hogyne ijednék meg, tekintetes uram, mikor meglátom a két
19 19| megijedek. Nem magamért, hanem a tekintetes úrért ijedek meg.~– Énértem
20 19|         félelmes van rajtam?~– A tekintetes úr odakinn járt a külföldön.
21 19|       letett útitáskáját.~– Jaj, tekintetes úr, ki ne rakja a gyémántokat
22 19|       igyekezett csinálni.~– S a tekintetes úr elhiszi ezt énrólam?
23 19|     Rokomozer? Hát nem küldött a tekintetes úr éntőlem akárhányszor
24 19|  padkáját.~– Az most lehetetlen, tekintetes úr; tele van a kemence schlachmónesszel,
25 19|         torzult.~– Parancsolja a tekintetes úr? De hát a tekintetes
26 19|          tekintetes úr? De hát a tekintetes úr még azt sem tudja, hogy
27 19|         nem szolgabíró már itt a tekintetes úr. Látszik, hogy most jön
28 19|      vannak a „zsandárok”. Nem a tekintetes úr parancsol már itt ezen
29 19|          engemet ne bántsanak. – Tekintetes úr, kegyelmes úr, úgy éljek,
30 19| kitakarították volna, ha akkor a tekintetes úr meg a parasztok közbe
31 19|         novellaírónak.~– Mese? A tekintetes úr azt hiszi, hogy ez mese?~–
32 19|          hazugnak hisz engemet a tekintetes úr? Ez nekem fáj. Jól van.
33 19|       szobába Illavay.~– No hát, tekintetes úr – mondja csak, ugye,
34 19|        azzal sincs megelégedve a tekintetes úr, amit elmondtam a zsiványokról,
35 19|          hogy jó lesz, ha siet a tekintetes úr megakadályozni ezt az
36 19|           Milyen hűséges ember a tekintetes úr.~– Nem arról van szó,
37 19|     jelentetted fel ezt magad?~– Tekintetes úr, mondok valamit. Olyan
38 19|      éljek. Én nagyon szeretem a tekintetes urat.~– Szeresd az ördögöket!~–
39 19|        Én csak nagyon szeretem a tekintetes urat. Ha egy oroszlán akarná
40 19|        oroszlán akarná megenni a tekintetes urat, odaállnék elejbe,
41 19|   mindent, még a kamatokat is; a tekintetes úrtól pedig nem kaptam még
42 19|         mégis azt mondom, hogy a tekintetes úr egy hatalmas derék ember,
43 19|      mondok, hogy nem vétettem a tekintetes úr ellen. Majd megérti ezt
44 19|        ellen. Majd megérti ezt a tekintetes úr, csak most siessen Gargóvárra.
45 19|         ha aztán visszajön ide a tekintetes úr, s akkor is azt fogja
46 19|         mondom, hogy ide üssön a tekintetes úr azzal az ólombunkóval.~
47 19|       fülébe:~– Csak azt mondom, tekintetes úr, hogy „Bolond a világ,
48 19|     emberek!” Majd megérti ezt a tekintetes úr!~Illavay nem ügyelt a
49 20|             Nem akar átöltözni a tekintetes úr? – szólt a komornyik
50 27|        Uram!” „Nagy jó uram!” – „Tekintetes úr!” – „Kedves barátom!” „