Part,  Chapter

 501 19|                 Hát ez mind gyémánt? Én azt gondoltam, üveggyöngy, olyan,
 502 19|            pedig nagy szüksége lehetett azt az időt a maga számára megnyerni.
 503 19|               kötött kapcsos könyvet, s azt felnyitotta. A jobbról balra
 504 19|               angol, vagy olasz, de még azt is, hogy kálvinista írta-e,
 505 19|               ezt a ráadást. A levélíró azt az ajánlatot tette, hogy
 506 19|         Engedted volna, te istentagadó, azt, akiről tudtad, hogy több
 507 19|                 urat, odaállnék elejbe, azt mondanám, egyél meg előbb
 508 19|             torkomon, hanem azért mégis azt mondom, hogy a tekintetes
 509 19|            Hiszen hallgatok. Hanem csak azt mondom, hogy én Isten a
 510 19|               tekintetes úr, s akkor is azt fogja még mondani, hogy „
 511 19|                a sipkámat a fejemről, s azt mondom, hogy ide üssön a
 512 19|            odadörmögte a fülébe:~– Csak azt mondom, tekintetes úr, hogy „
 513 20|               el tőle. Minden faluvégen azt hagyta meg az atyafiaknak,
 514 20|        Agyonverünk a nyáron!”~Hogy kit? Azt nem tudta senki. Valakit –
 515 20|                 rámutasson az ujjával: „azt ni”! Illavay éppen ilyen
 516 20|             olyan nehéz megszokni, mint azt, hogy ha az ismerősből lett
 517 20|                 esett a szívének, mikor azt megtudta, hogy Temetvényi
 518 20|              keveset beszélnek angolul. Azt mondta, hogy ő ezt az írást
 519 20|           gallérján). – Hozta Isten! Mi azt hittük már, hogy ön elveszett.~–
 520 20|             elnevette magát, megmutatva azt a két hatalmas fogsort,
 521 20|              kívül a revolvere is, s ha azt a bekövetkezett motozás
 522 20|            valamit az itt maradásról, s azt igen is természetes következménynek
 523 20|               kitüntetést; de ez órában azt sem tudom, hogy mi feladat
 524 20|              jár vele, s képes vagyok-e azt betölteni. Szándékom egy
 525 20|          visszavonulni a magánéletbe.~– Azt pedig nagyon rosszul teszi
 526 20|               fel van ön már mentve. Ön azt persze még nem is tudja.
 527 20|                állhatta meg, hogy mégis azt az észrevételt ne tegye
 528 20|                 teher lemúlik rólam, de azt kétségtelennek tartom, hogy
 529 20|               felelt rá.~– Csak hagyjuk azt a maga sorára. Majd egészen
 530 20|                valamelyik leányát, hogy azt egy őrülthöz kösse házastársul?
 531 20|           orgazdának kezet csókoljon, s azt az öt ujjának a kék foltját
 532 20|           emberek!”~Hát ugyan mit bánta azt a Rokomozer, ha Opatovszky
 533 20|                 le a szerencséről, hogy azt önnek meghálálhassam.~Ferenc
 534 20|                magát. No, de hiszen „ő” azt mondta neki: „Te szép vagy!”,
 535 20|              bocsát közre.~Ferenc pedig azt a tapasztalást tette eközben,
 536 20|                is, hallgatni is. Ő csak azt látta, hogy Pálma visszaült
 537 20|                valami más néven: amiből azt is kikalkulálhatta Illavay,
 538 20|                 könyvet, tovább olvasva azt az érdekes regényt, amiben
 539 20|                már az atyámnál, s látta azt a két arcképet egymás mellett.~–
 540 20|                 ön is.~– Megpróbálom.~– Azt is előre megmondom önnek,
 541 20|                 van. Egy napon az atyám azt a hírt közölte velem, hogy
 542 20|              könnyen rendezhetők lévén. Azt mondtam rá, hogy gratulálok
 543 20|             Tessék.~– Hát arra az atyám azt mondta, hogy nincs rajta
 544 20|                 nap várom. – Erre nekem azt felelték, hogy még ugyan
 545 20|            nevetni való volt.~– Én erre azt mondtam, hogy „Te magad
 546 20|               mondám én. – „Ő nem kapta azt meg, de ellenben az okmány
 547 20|            olyan kezekbe került, melyek azt ellene fölhasználhatják.” – „
 548 20|            alatt.” – „Igen, de erre meg azt mondják, hogy a külföldön
 549 20|              szálát se görbítsék meg, s azt meg is teszem, ha te nem
 550 20|           Nevetek már rajta. – Ha pedig azt mondja ön, hogy „Én nem
 551 20|              szokott adni. Kérdezze meg azt.~E szóra Illavaynak az arca
 552 20|              kiszámított játék ez. Amíg azt hitték, hogy ők a bukott
 553 20|                 tízévi fogsággal? Hiszi azt a leány maga? Nem tudná
 554 20|                 talán, hogy ő maga írta azt a levelében, melyben azt
 555 20|                azt a levelében, melyben azt mondja: szabadítson ön meg
 556 20|                és ő, ugyanazon személy, azt legjobban tudhatják a Temetvényiek,
 557 20|               viseli szüntelen a mellén azt a kis aranykarikát, amit
 558 20|                hogy az ajtóhoz sietett, azt felnyitni, ha nem leskelődik-e
 559 20|                 a büszkesége, mit bánom azt? Tovább ment az ablaktól.
 560 20|         odamegyek Temetvényi grófhoz, s azt mondom neki: „Uram, az a
 561 20|              hogy magát megutáltassa; – azt akarja, hogy kiszeress belőle,
 562 20|        végképpen. Ha rossz-szívű volna, azt akarná, hogy örökre fájjon
 563 20|              hát miért teszi ezt? Hiszi azt a mesét, hogy te veszve
 564 20|              léssz elégedve magaddal? – Azt tudva, hogy megakadályozhattál
 565 20|               lefizethetetlen. Tehetnéd azt, hogy Zsiborák bandájának
 566 20|                 fényes címe kiegyenlíti azt a hiányt, hogy nincs egyebe
 567 20|                 jámbor embereknél ugyan azt az időt délutáni hat órának
 568 20|             mulatni rajta, hogy töri ki azt a nyavalya, mikor meglátja
 569 20|             spenótmocsárban! Nevette ez azt már! Régen volt az! Aki
 570 20|               más észre sem vette volna azt, mint az olyan inkvizítori
 571 20|              levő egyes csillagra, hogy azt a vendég úrral észrevétesse.~–
 572 20|                belőle néhány cseppet, s azt kitette az ablakba. Az édes
 573 20|           tudatni a szenvedővel? – Vagy azt akarta meghallani, hogy
 574 20|                 gyertyát, Pálma kivette azt a kezéből, s intett neki,
 575 20|               férfi utánanézett sokáig. Azt hitte, hogy egyedül van.~
 576 20|                hogy gyűlöli az az ember azt a parázst a női szájban!
 577 20|               el. A második lélekharang azt fogja jelenteni, hogy a
 578 20|             egész éjjel szokott égni, s azt eloltotta.~Azután felnyitotta
 579 20|              ütött sebből visszarántva, azt szigonyával halálosan szakítja.~
 580 20|  körülvilágított. Nem látott mást, csak azt a kőből faragott királyi
 581 20|                 járó zárszerkezete, ami azt magától becsukta.~Cousin
 582 20|               kezében, akkor megragadta azt egy vasmarok, s a fülébe
 583 20|       hatalmaknak nem volt válogatásuk, azt fogták meg, ami ott maradt
 584 20| kormánybiztosává nem kézbesítette; sőt, azt az embert, aki a földnépe
 585 20|        Akárhogyan hízelgett is a festő, azt nem bírta eltussolni, hogy
 586 20|               gróf kissé húzódott tőle. Azt hitte, ez a nyers, durva
 587 20|         jegygyűrű, neki magának kellene azt visszaajánlani. Vannak nagy
 588 20|             ilyen dolga. – Pálma grófnő azt meg is mondta már neki,
 589 20|            nyitott szemekkel lefesteni: azt mondta: „Én bizony nem fogok
 590 20|               neki, mintha annak húznák azt a csengettyűt! Mégsem hagyják
 591 20|                elhagyták is, még mindig azt hitte, hogy egyre hallja.~
 592 20|               fecskendett. Nem bánta az azt se, csak aludt.~A komornyik
 593 20|              félbeszakított.~Temetvényi azt hitte, hogy érzékei hallucinálnak.
 594 20|               folyosón Cousin ajtajáig.~Azt egészen nyitva találta,
 595 20|              kérte föl, hogy keresse ki azt, s küldjön belőle Pálmának.~
 596 20|          feltekintett, maga előtt látta azt a rámába festett halavány
 597 20|                Egy villámgyors gondolat azt is megfejté előtte, hogy
 598 20|           kastély minden drágaságát, de azt az egy kincset nem adja
 599 20|             kész a sorompókba vinni. Ha azt látja, hogy meg nem védheti,
 600 20|             Ferenc megmutatta a grófnak azt a veszedelmes orgyilkos
 601 20|          Odamegyek felkölteni.~– Hagyja azt, gróf úr. Nagyon jól alszik.
 602 20|                 Bizonyosan tudom. Mikor azt az ön hűséges emberét egészen
 603 20|            elkezdett a fickó röhögni, s azt mondta nekem: „Te pajtás!
 604 21|                Messze az elején kellett azt kezdenie, hogy megismertesse
 605 21|             tudta ez az Illavay megölni azt az embert tusa közben! –
 606 21|               hogyan lehetne megcsalni, azt hányja-veti a fejében. Nagyon
 607 21|                 új rendhez; de ha nekem azt parancsolnák, hogy fogass
 608 21|                lábaihoz a diplomámat, s azt mondanám: „Vettess fogságra
 609 21|              Vettess fogságra engem! Én azt az embert megszöktettem!”.
 610 21|             Távollétében hozzám küldték azt, s én ez iratot, amint a
 611 21|                ott volt a fiókjában; de azt nem adhatta oda Illavaynak,
 612 21|            annak az első néma tekintete azt kérdezi, hogy „Ki bontotta
 613 21|          kérdezi, hogy „Ki bontotta fel azt a nekem szóló levelet?”
 614 21|               szóló levelet?” Ha a gróf azt mondja: „Én tettem! Kerületi
 615 21|           hűtlenség, árulás. – Ha pedig azt mondja: „A leányom tette,
 616 21|             leányom vőlegényeül, amikor azt hittem, hogy te lész a nagy
 617 21|               te lehettél volna”. Tehát azt a veszedelmes okmányt nem
 618 21|                gúnymosolyra derült föl.~Azt hányta meg magában, hogy
 619 21|               ha volna még egy leányom: azt önhöz adnám.~Ferenc nagyot
 620 21|            magára. Úgy hiszem, megteszi azt a szívességet. Az én nevem
 621 21|         forduljon az egész esetnél elő. Azt az embert, aki nekem a betörést
 622 21|                és gyámoltam, annálfogva azt kívánom, hogy a birtokai
 623 21|           megvédelmezzem. Ugyanez okból azt is kívánom, hogy minden,
 624 21|               ragadta meg az ő kezét.~– Azt kívánom, gróf úr, hogy egészen
 625 21|             Szólt veled? Mit mondott?~– Azt, hogy ott akar lenni az
 626 22|               völgyben megpillantá, meg azt az oszloptornácos házat,
 627 22|            oszloptornácos házat, amiről azt mondá, hogy ez a „miénk”.~
 628 22|               kóstolót erre a kérdésre. Azt látta, hogy a szántóföldei
 629 22|               keresztül az udvarára.~És azt bizony nagyon okosan tette;
 630 22|               győzte hazavárni az urát. Azt hitte, hogy elnyelte a cethal.
 631 22|                 ami a fején belül volt. Azt hitte, hogy megtalálta.~–
 632 22|              gazdasszony otthagyott, de azt Matykó egészen egy ember
 633 22|           gazdához, és a macska, akiről azt mondják, hogy tele van hamissággal;
 634 22|                  áldott légy, aki nekem azt adtad, hogy ne érezzek semmit.”~
 635 23|                 vőlegény~Mi, magyarok – azt már el kell rólunk ismerni
 636 23|                a bozótba! Hahaha! Látod azt a hórihorgas fickót, aki
 637 23|                 ki nekem a diadalkapura azt, hogy „Halunk”? Mikor ez
 638 23|               Halunk”? Mikor ez németül azt teszi, hogy „gazfickó”.
 639 23|                 szokás csinálni.~Kornél azt is megpróbálta, de tönkrement
 640 23|                 gyémánt collier.~Ferenc azt mondta magában: „Ez a leány
 641 23|      fegyvertársakról reá ragadt; hanem azt azután produkálta állhatatosan
 642 23|              rosszul beszéli a németet, azt az angolnak muszáj megérteni.~
 643 23|                megkínzás után akárki is azt tette volna, hogy ennek
 644 23|             vele együtt tanácskozzanak, azt izenje nekik, hogy keressétek
 645 23|               leánynézői lakomát, s még azt is elvállalja, hogy ő legyen
 646 23|         tüntetés, de annak sem jó. Mert azt nem hiszi el neki a leány,
 647 23|                Más is el tudja titkolni azt, amitől a szíve beteg. Meglássuk,
 648 23|                mind a kettő úgy játssza azt, hogy az elvesztésre dolgozik.~
 649 23|       félreismerte ezt a szívet, amiről azt mondá egykor: ha a gyémántjaim
 650 23|          gondolat, mint az, hogy ha már azt a nőt, akit szeretett, másnak
 651 23|        szerencsétlenné.~Hanem hát nehéz azt elhinni, hogy ilyen jó emberek
 652 23|                  talált tárgyakat, amik azt érdekelték, semmiségeket,
 653 23|            keresztbe állnak a szemei, s azt indítványozta, hogy a feketekávét
 654 23|         jelentett annak, aki meg szokta azt érteni, hogy hagyja ezt
 655 23|               vőlegény végtére megteszi azt a remek produkciót, amit
 656 24|               hidegsültet? Amire Koczur azt felelé, hogy „olez!” (írva: „
 657 24|               nem volt semmi szükségük; azt felbiztatták, hogy menjen
 658 24|          benyomása alatt élt. Elfeledte azt a dühöt, amit annyiszor
 659 24|                 felfogadta, hogy megöli azt a zsarnokot, mihelyt emberré
 660 24|      földbirtokán lesz önnek jövedelme, azt tekintse a véletlennek,
 661 24|               tekintse a véletlennek, s azt fordítsa olyan kiadásokra,
 662 24|           computus be lévén fejezve, az azt vezető megyefőnök megérinté
 663 24|               nem találhatták ki.~Pálma azt hitte, hogy amit ez a hóbortos
 664 24|                 termeket, amiknek fénye azt a harmadikat a mennyországba
 665 24|          műkincsek tudománya. Nem lehet azt megtanulni; azzal együtt
 666 24|                 már a következő ajtónál azt az indítványt tenni, hogy
 667 24|                találta volna ki számára azt a kínzást, hogy feljárjon
 668 24|               kísértetnek, s inzultálja azt a nőt, aki őt szerette,
 669 24|             nagyobb aranytálak voltak”, azt a kérdést ejté el egész
 670 24|                 ez nem volt elég: ő még azt is akarta tudni, hogy:~–
 671 24|                 Ez szemrehányás volt, s azt Illavay nem tűrte.~– Azért –
 672 24|              azzal duzmadtan előrement; azt sem bánta, hogy az a másik
 673 24|                kinyitotta volna Ferenc, azt kérdé tőle halkan Pálma:~–
 674 24|                 hozzá. Mit gondol ön?~– Azt hiszem, hogy jó idő lesz.~
 675 24|           ünnepélyről beszélt, amiből ő azt következtette, hogy valami
 676 24|          legalkalmasabbnak, kiválasztva azt Koczurral együtt, egyesült
 677 24|                köti.~A lovag úr engedte azt magával történni, olyan
 678 24|                 háládatosságnak, amikor azt képzelte, hogy az még egy
 679 24|                 ismerhetni. Megdicsérte azt a patriarkális modort, amivel
 680 24|               gyámoltja példálózásaiból azt is kivehette, hogy Bécsben
 681 24|               úr. Illavaynak megmutatta azt előre, hogy gyönyörködjék
 682 24|             szökőkút volt alkalmazva. – Azt a nagy parasztvirágot, a
 683 24|            pázsitos folton, ahol egykor azt mondá: „Bolond vagy! A magadét
 684 24|                ott volt a közelükben, s azt gondolta magában, „Ha én
 685 24|                    De csak mégsem tette azt, hogy megőrüljön.~Végig
 686 24|              szép ballada.~– S ön tudja azt? Ugyan, kérem, szavalja
 687 24|                ehhez is?~Megteszi-e még azt is, hogy profanálja azt,
 688 24|                 azt is, hogy profanálja azt, ami nem volt a világ számára
 689 24|          lakomázott, víg társaság előtt azt a költeményt, ami nincs
 690 24|                elég hidegvére elmondani azt, ezen a helyen? Elég kegyetlensége
 691 24|              Elég kegyetlensége elvenni azt, amihez semmi joga többé?~
 692 24|            sokan kérték, hogy mondja el azt a verset, hozzáfogott és
 693 24|           nézett. Vajon megmondja-e még azt is?~Pálma dévaj nevetéssel
 694 24|               nevetéssel védte magát.~– Azt nem mondom meg.~– Ha meg
 695 24|                 a mai nappal bevégeztem azt, ami feladatom volt. Igen
 696 24|           köszönöm önnek, hogy megtartá azt, amire kértem; nem szólt
 697 24|                megint nem fogja elhinni azt, amit mondok. De már nem
 698 24|                tudom magamban leküzdeni azt a rossz hajlamot, hogy mikor
 699 24|            vigyázzatok magatokra! Tehát azt mondom önnek, gróf úr, s
 700 24|                tudni annak a nevét, aki azt a balladát írta.~– Mondja
 701 24|               meg grófnő, kitől tanulta azt a verset?~Most már megmondhatta
 702 24|          gyümölcsökből volt készítve, s azt letették a mátkapár elé.
 703 24|            Mikor elolvasta, átnyújtotta azt Kornélnak. Nem sokat értett
 704 24|            Ilyen a paraszt.~– Szeretném azt a verset látni – mondá Pálma
 705 24|                  hogy nem tudott, hanem azt egy futó tekintettel ki
 706 24|      felfedezést senkivel.~– Adja nekem azt a verset – mondá Kornélnak.~–
 707 24|                Ha megmondja ön, ki írta azt a másikat?~– No, hát tartsa
 708 24|            nézzék meg a toronyerkélyről azt a szép kilátást, a naplementekor.
 709 24|       ablaknyíláshoz, s megmutatta neki azt a bástyát. Több ölnyi magas
 710 24|             mindenféle bozót.~– A monda azt tartja, hogy ez volt.~–
 711 24|         bástyáról, ha ön meg nem mondja azt a nevet.~Pálma elnevette
 712 24|               tréfálni. Amit kimondtam, azt megteszem.~– Én is.~– Én
 713 24|                megteszem.~– Én is.~– Én azt ígértem, hogy leugratok
 714 24|             arról a bástyáról.~– Én meg azt ígértem, hogy azt megnézem.~
 715 24|                Én meg azt ígértem, hogy azt megnézem.~Kornél dacos járással
 716 24|             kedvéért; hanem nekem is.~– Azt csak nem fogja ön tenni? –
 717 24|               marokin tokot vett elő, s azt Pálmának nyújtá.~Diadém
 718 24|           nyújtá.~Diadém úr jónak látta azt a kommentárt ragasztani
 719 24|                 őrizze meg jól a grófnő azt az albumot, mert abban igen
 720 24|           értékessé tette Pálmára nézve azt az albumot. Miért ne lehetne
 721 24|            Odafordult az erkély felé.~– Azt a nevet, Pálma grófnő? Várt
 722 24|           tovább.~Pálma nem tette.~– Ön azt mondta, hogy a nótái vannak
 723 25|           Atalanta~Temetvényi Ferdinánd azt hitte már, hogy befejezte
 724 25|                lábával megrúgni, amiről azt hitte, hogy az nem érez.~
 725 25|             gróf nem osztotta Kornélnak azt a hajlamát, hogy ha egyszer
 726 25|              Nem szeretett senkit, csak azt a pajtást, a bohó cimborát.
 727 25|                emlegetik Bécs városában azt a fiatal magyar földesurat,
 728 25|                kijárjon a havi pénze, s azt forintonkint zsarolja ki
 729 25|                 millió jutott a kezébe. Azt sem tudja, mit vegyen meg
 730 25|             tréfás kedély, s inficiálta azt a rosszul travesztált érzékinger,
 731 25|        megvehető. Kornél tapasztalhatta azt.~S ha csak az lett volna
 732 25|       harmadiknak tennének hasznot. Nem azt akarták, hogy valaha még
 733 25|                hogy a rendőr elvállalja azt ezer forintért. S aztán
 734 25|               kell neki tombolni magát. Azt tartják az okos emberek.
 735 25|           emberek. Mások is végigjárták azt az iskolát csikóéveikben.
 736 25|                 művészvilágot. A költők azt hitték, hogy most már örökre
 737 25|                 titokszerű kezdet volt. Azt mondták, hogy minden városban,
 738 25|                 ha a nevét mondta neki, azt kiáltá vissza: Qualesquiéra
 739 25|            ellenfelét, s mikor meglátja azt, egy rózsa van dugva a feltűzött
 740 25|               dugva a feltűzött hajába, azt kihúzza onnan, s a fogai
 741 25|       fordulatnál aztán, midőn mindenki azt hiszi, hogy mindkét alaknak
 742 25|                 Ez azonban visszatartja azt. Valamit észrevett: nagyon
 743 25|             veszedelem van.~„A közönség azt hiszi, hogy ez csak betanult
 744 25|                  tessék a kisasszonynak azt földhöz ütni, ha tudja.”~
 745 25|            szájából a rózsát, széttépte azt, és elszórta maga körül
 746 25|                a térdén keresztül dönté azt, úgy, hogy a nagy herkulesi
 747 25|                a markát, s főleg miután azt megértette, hogy ellenfele
 748 25|               legalább hozzáérhetni; de azt mind meghiusítá a hidalgó,
 749 25|               koldus vagyok-e én?~– Nem azt mondtam. Nem az van itt.
 750 25|              istennőd elő nem jön, mert azt most rögtön hidegvizes pokrócba
 751 25|               érteted meg vele magadat? Azt már mondtam, hogy az univerzál
 752 25|              óra hosszat. Két nap múlva azt is megunták mind a ketten.~–
 753 25|                rózsákat?~Koczur kitudta azt rögtön. Akkor Kornél leült
 754 25|              hadd öljön meg érte. De ha azt akarja ön, hogy még többet
 755 25|              csak egy Opatovszky írhat!~Azt a levelet aztán lefordíttatták
 756 25|                 Hogy ez az egész bolt?”~Azt kifizették alku nélkül,
 757 25|                folytonosan fenntartotta azt a káprázatot, hogy ez mind
 758 25|              nézte senki a lovat, hanem azt a másik alakot, aki azt
 759 25|                 azt a másik alakot, aki azt fogva tartá. Minő játéka
 760 25|                 ló hátára, s megragadta azt a kötőféknél és a sörényénél
 761 25|               dörmögé a spanyol.~Kornél azt is megköszönte. Azonban
 762 25|                  ezt senki sem értette. Azt jelenti, hogy bikaviadal,
 763 25|                szarvait, s kényszerítik azt csupán karjaik erejével
 764 25|          annyira, mint Opatovszkyé.~Már azt mégsem engedte el magának,
 765 25|         mosolyogva fordult oda hozzá, s azt mondá neki – németül:~–
 766 25|         keresztbe tette előtte a lábát. Azt mellbe ütötte vakmerően.~–
 767 25|            Hiába keresné valaki mai nap azt a kis emeletes házat az
 768 25|              maga narancssárga. Ismerte azt már minden ember Bécsben.~–
 769 25|          göngyölt kétkrajcárost, amiről azt lehetett hinni, hogy húszas,
 770 25|       virágedényekbe vannak elhelyezve. Azt már elfeledte, hogy ezeknek
 771 25|                 A szemei sem árulják el azt a szilaj tüzet, mely gyújtogatni
 772 25|                alig marad időm. A világ azt hiszi, hogy mi valami mulatságos
 773 25|           legelőször is meg kell tudnia azt, hogy mi kevély, büszke
 774 25|            merész, szilaj jeleneteknek, azt hiszik, az csak úgy magától
 775 25|            megismerni, ismerjen meg. Én azt mind betanultam. És folyvást,
 776 25|      nagylelkűséget, ön pedig elfogadja azt.~– Nem, madonna, erre az
 777 25|          szerephez. Ön végtelen gazdag: azt tudom. Az én egész gazdagságom
 778 25|              hogy nekem lelkem van.~– S azt ajánlja fel nekem? Vigyázzon
 779 25|        szavamnak. Nem ok nélkül mondtam azt, hogy mi, művészek, arisztokraták
 780 25|             válthatja meg tőlünk valaki azt a kincset? A nő, aki művész,
 781 25|               az. Azaz hogy értette, de azt gondolta, hogy hátha másként
 782 25|               is, mikor üres napom van. Azt megtudhatja a színlapról.
 783 25|           Valamikor egy nagy államférfi azt mondta egy nagy királynénak,
 784 25|              Kornél pedig annyiba vette azt, mint egy boldogító „igen”
 785 25|                 rá, hogy össze ne törje azt a virágot ott a gomblyukában.~
 786 25|              megtalálta, s odanyújtotta azt neki, aztán mikor az át
 787 25|          elfelejtette, hogy miképp kell azt fölnyitni.~– Te! – mondá
 788 25|         fogatomon fog járni, s mindenki azt fogja hinni, hogy ő az én
 789 25|                 ősük, Montezuma ültette azt, és hozta át Spanyolországba.
 790 25|                  illendő változatokkal. Azt a históriai adatot, hogy
 791 25|              Pelargoniának hívják, hogy azt Montezuma maga ültette,
 792 25|          tizennyolcadik ismétlésnél még azt a marginális észrevételt
 793 25|          városában. S aki az ellen vét, azt Spanyolországban lenyakazzák,
 794 25|            egyszer a próbán ellovagolja azt a tréfás jelenetet, aminek
 795 25|        mindennapi pelargonium virágnál. Azt naponkint maga tűzte oda
 796 25|             virága. Egyenesen rámegy, s azt kérdi tőle brusque megszólítással:~–
 797 25|                 Fatális helyzet! Hiszen azt mindenki tudja, hogy Opatovszky
 798 25|               Négyszemközt nem is venné azt az ember számba, visszaadná
 799 25|           agyonlőtte volna Opatovszkyt? Azt hirtelen felkapták a segédei,
 800 25|            seben már flastrom is van?~– Azt mondta, hogy ez unikum a
 801 25|                 vonni. És íme, sikerül. Azt az acél kezet, melyet egy
 802 25|                férfinak az ajkáig, mely azt az élő bársonyt nem érinthette
 803 26|          választ elolvasta. – Most ezek azt hiszik, hogy te vissza akartad
 804 26|           Illavay” írt.~– Kitaláltad.~– Azt írta, hogy a vőlegényem
 805 26|                keserűen bűnhődjek érte; azt nem hivém. Hogy énnekem
 806 26|               egész súlyát. Híven fogom azt teljesíteni. Megjelenek
 807 26|            lehet disputálni. Opatovszky azt hitte, hogy rettenetes nagy
 808 26|             fognak egymással levelezni. Azt bizonyosan meg is tartották.
 809 26|               csábító, mint a szó, mert azt újra meg újra el lehet olvasni:
 810 26|             volt tulajdonos visszavette azt. Most már nem az öné.~–
 811 26|         minálunk. Verje ön ki a fejéből azt a kis kellemetlenséget.
 812 26|               körünkbe, majd iparkodunk azt önnel elfelejtetni. Pálma
 813 26|                 legyenek.~– Ugyan tegye azt.~Volt ott hivatalos rendelet
 814 26|               hagyta őket.~Kornél pedig azt gondolta, hogy most itt
 815 26|               Tudja, miért választottam azt a török jelmezt – kérdé
 816 26|                mondja meg, hogy ki írta azt a verset.~Pálma vette észre
 817 26|            fogom őt majd bosszantani.~– Azt nagyon rosszul tenné ön.
 818 26|                mint az édesatyja. Önnek azt az embert szeretnie kell.~
 819 26|                Opatovszkyt. Mert ha még azt is megteszi Kornél, hogy
 820 26|      tartózkodnia; aki az ellen vétett, azt az őrjárat bekísérte a kaszárnyába,
 821 26|              zenét is lehet hallani: de azt már kevesen élvezik, az
 822 26|               is a büszke szépségeknek, azt mondá neki minden suttogó
 823 26|              felejti bámuló tekintetét, azt súgja a fülébe:~– Őexcellenciája,
 824 26|               dolgot itt is megtesznek: azt, hogy pletykáznak.~Az istennők
 825 26|              szándékos malícia tervezte azt, hogy egy mindenkinél szebbnek
 826 26|              támadtak rá. A megtámadott azt a vigyázatlanságot követte
 827 26|            csinált.~Volt egy hang, mely azt állította, hogy Szentpétervárról
 828 26|             kell az orosz nagykövetnek!~Azt nem lehetett előkeríteni;
 829 26|                 azonban nem akarta neki azt az árkádiai boldogságot
 830 26|               comtesse Pálma, látta már azt a fenomenális alakot.~–
 831 26|               nem jutottam hozzá.~– Ah, azt meg kell önnek nézni. Az
 832 26|        visszavéve legyezőjét Kornéltól, azt mondá neki: – Ön is eljön
 833 26|              engedhette volna Kornélnak azt a tisztességes visszavonulást.
 834 26|  virágkiállításról; de magában mindenik azt mondá: „Holnap nagy bevétele
 835 26|             fejbólintással sem köszönte azt meg. Szokás szerint körülsétált
 836 26|             nézte.~Hanem nézte mindenki azt, hogy Pálma grófnő páholyában
 837 26|            páholy előtt, s Pálma grófnő azt fogja rá mondani: „Milyen
 838 26|           topánkáin!”, a nagynéne pedig azt, hogy „az alsószoknyái merő
 839 26|         nemügyeléssel: „Könnyen szerzik azt az ilyenfajta némberek”.~
 840 26|                 ért: egyszerre leszúrta azt a karddal, oly tökéletesen
 841 26|                 nyakcsigolyáján találva azt, mint akármely matador,
 842 26|                 a világ kacajának? Vagy azt, hogy a szívemet összetörte,
 843 26|          megkínozta, agyonsebezte? Vagy azt, hogy idehozta a menyasszonyát,
 844 26|            fehér arcát, nehogy meglepje azt a szégyen vörhenye, mikor
 845 26|                mind hozzá van kötve. Ha azt a láncot elszakítom, el
 846 26|          kellett a haladást.~– Tehát ön azt hiszi, hogy azt az egyik
 847 26|                Tehát ön azt hiszi, hogy azt az egyik nőt jó lesz elvenni
 848 26|            pártámat akarja ön megkapni, azt nem adom, csak a csörgősipkáért
 849 26|              ezt más tette volna velem, azt megölném, de mert ön tette,
 850 26|                a szemei, s akárki volt: azt kiáltá neki: „Siessetek
 851 26|                   Azután a bérkocsisnak azt mondá, hogy hajtson csendesen
 852 26|                 haló után, hogy keresik azt csáklyákkal a hullámok közt;
 853 26|                 S megsúgta a hidalgónak azt az egy szót.~– Az már más –
 854 26|        Fegyverre!~Dejszen veretheti már azt a dobot valamennyi tambourmajor
 855 27|               De most meg kell előznünk azt a gyalázatot. Azt kell tudatnunk,
 856 27|              előznünk azt a gyalázatot. Azt kell tudatnunk, hogy mi
 857 27|                 ennek a vége?~– Én csak azt tudom, hogy neked az ő karján
 858 27|           visszatér, és elfogadja ismét azt a kezet, amely őt oly bántóan,
 859 27|                halálra kínzom. Ha pedig azt feleli erre a levelemre,
 860 27|             Ferdinánd gróf. Mit bánta ő azt, hogy agyonkínozza-e Pálma
 861 27|               Én eltaszítottam magamtól azt a bolondot”…~Pálma írt:~– „
 862 27|             hogy a kegyetlen játék után azt ne kérdezze, hogy amit most
 863 27|               mert ez adta vissza nekem azt a jogot, hogy szabadon mondhassam
 864 27|                 Még most sem ismered te azt az embert? – Írd oda, kérlek,
 865 27|              leánya levelét, de nemcsak azt írta utána, hogy „olvastam”,
 866 27|                  hogy „olvastam”, hanem azt is, amit Pálma nem akart
 867 27|                Gargóvárra: ott várom be azt.”~– De énnekem még itt kell
 868 27|           Illavaynak már arról meg kell azt tudni, hogy ki küldi a levelet.~      ~
 869 27|             abban a pillanatban, amikor azt a levelet megismerte, feltörte,
 870 27|                rázta a fölemelt öklében azt a levelet! Hogy kiáltott
 871 27|                gróf, szavatartó férfiú. Azt mondtad, „ha még egy leányom
 872 27|         végigolvasta, végiggyönyörködte azt a levelet. Aztán elkomorodott.
 873 27|             kalligráfiáját ismerte fel. Azt is felnyitá, a famózus esküvői
 874 27|                 Negyedszer is elolvasta azt. Minden mondatnál odapillantott
 875 27|                hangú válasszal cserélje azt ki. – Maga akarta azt felvinni
 876 27|          cserélje azt ki. – Maga akarta azt felvinni a postára. Befogatott,
 877 27|             megkínoztak!… Most még csak azt tudnám, hogy hát az a másik,
 878 27|            akiért elcserélt… Óh, ha még azt is megtudnám, hogy ő is
 879 27|                azután az ereklyéi közül azt a levelet is, amit akkor
 880 27|       postamestert.~Visszahőkölt, amint azt meglátta. Régi ismerős volt.
 881 27|                   Pálma grófnőnek írsz? Azt gondoltam, magad mégy oda.
 882 27|                menjünk be, hadd írom be azt a levelet a könyvbe.~Amíg
 883 27|              fordult a szó: „Hej, ha te azt tudnád, amit én tudok”?~–
 884 27|                szólsz? – Hát azért írta azt nekem, hogy nem szeret,
 885 27|                 csak kiragadta kebléből azt a kis levélkét, s majd a
 886 27|           egyszerre!~– Fogasd be rögtön azt a négy lovat!~– Aztán merre?
 887 27|            levélnek. Mennyiszer átkozta azt magában!~Hozták már a lovakat.
 888 27|            kisafára hurkolni.~– No, hát azt a Temetvényi grófnő levelét
 889 27|                éve múlt már annak, hogy azt a szomorú levelet megírta. –
 890 27|             leánynéző.~Ki nézne még rá?~Azt a gyönyörű szép arcot feldúlta
 891 27|                 hajdan.~És ő maga tudja azt jól.~Mégsem saját magáért
 892 27|        kedvesének szívét úgy megnyerik. Azt akarta, hogy legyen boldog.
 893 27|                mikor jól kisírta magát, azt zokogja mély oroszlánmormogással:~–
 894 27|                 lenni, aztán nem tud.~– Azt hittem, hogy nem fogsz szeretni,
 895 27|               rútnak látsz.~– Ki mondja azt! – dörmögi az erőszakos
 896 27|             vagy!~S amit szája mondott, azt a szája meg is erősítette.~–
 897 27|               meghalt.~– S te nekem még azt sem írtad meg!~– Féltem,
 898 27|                 Mindennap kivetettem én azt a kártyán, s te kicsúfoltál
 899 27|                veszélyben voltam! Ha ti azt megtudnátok valaha. Tudod,
 900 27|        leszámolok veled, kegyetlen! Óh, azt, amit két év alatt elvesztettél
 901 27|             magától az egyik levelet.~– Azt, amit ő írt tehozzád, nekem
 902 27|                mintha mámor lett volna! Azt akartam, hogy piruljon,
 903 27|                 akartam, hogy piruljon, azt akartam, hogy könnyezzen,
 904 27|                 írt.~Mikor készen volt: azt is megmutatta szerelmesének.
 905 27|            érezzen miatta, visszaküldöm azt önnek. Mint levelem keltéből
 906 27|                enyim. Viszonzásul, csak azt kérem öntől: küldje el nekem
 907 28|                 nem volt nyugta, amióta azt a levelet elküldé. Egyedül
 908 28|              leány megvetni a gyávát, s azt éreztetni vele egész életén
 909 28|                a gyávaságot nem. Nevezd azt angyali jóságnak, mégis
 910 28|               le kell rontania lelkében azt a látványt, amit egy férfi
 911 28|             kitépett gyökeréhez tapadt. Azt megint visszaültetteti a
 912 28|           ablakában; és nézi a völgyet. Azt a kis távol völgyet, azzal
 913 28|               vissza nem tért.~A lovász azt a hírt hozta, hogy Illavay
 914 28|           tovább: nem tudják, hová. Sem azt, hogy mikor tér vissza.~
 915 28|                a rendes háztömeg közül. Azt mondják neki, hogy ez „Illava”.~
 916 28|                 Meglepi a név.~Ki lakja azt a kastélyt?~Furcsa kastély
 917 28|                  Pálma sohasem hallotta azt a nevet.~– Nem lehet azt
 918 28|                azt a nevet.~– Nem lehet azt is meglátni?~– Igen.~Az
 919 28|               kivéve a grófkisasszonyt, azt meg akartam tartani szeretőmnek.~
 920 28|              Átkozott legyen a neve is! Azt is úgy híják, mint ezt a
 921 28|           elítélteted!~– Ő maga kívánta azt tőlem, nemes tettei jutalmául,
 922 28|                a lábaihoz omolhassak, s azt mondhassam neki: Bocsáss
 923 28|                 jó menedékem volt, amíg azt hittem, hogy gyűlölni, megvetni
 924 28|             elvette tőle „ő”.~„Még csak azt sem engedi meg, hogy gyűlöljem:
 925 28|       Illavaynak Pozsonyból küldték meg azt a csomagot, amiben az ő
 926 1 |              fűszál, egy csírázó paréj, azt siet rögtön kihúzni. A földre
 927 1 |                ideje, minek kellene már azt helyettesíteni, a mellé
 928 1 |         visszamegy a szobájába. Azalatt azt a cselédek rendbe hozták,
 929 1 |               ebbe belefárad, felnyitja azt a könyvtárát, amiben ezrekre
 930 1 |                  Kinek a számára gyűjti azt össze? Kinek zsugorgat?
 931 1 |                az ő lelke.~S ha leszáll azt est, besötétül a terem:
 932 1 |                készül, s újra felszítja azt.~Ez az élete Beátának, akit
 933 2 |              ostorozva a szamarat, hogy azt vágtatásra bírja, s kárörvendő
 934 2 |             legelészéshez.~– Hol láttad azt a szajkófészket? – kérdi
 935 2 |               Talán gombát is találunk, azt megsütjük.~S aztán kerestek
 936 2 |              felpofozott s elkergetett, azt kiabálta az udvaron, hogy
 937 2 |         Kutyanyelvnek hívták egy időben azt a hosszú papiros hatost.)~–
 938 2 |          madarat? Csirke madarat?~– Nem azt. „Mátyást.”~– Uram s én
 939 2 |      szűcsmester Teplán. Hogy vegyem én azt meg?~– Ne bolonduljon kend!
 940 2 |                 szajkómadárral?~– Tudja azt kend jól. Azt kend elszállítja
 941 2 |   szajkómadárral?~– Tudja azt kend jól. Azt kend elszállítja Bécsbe
 942 2 |                Ne tréfáljon a baronesz! Azt gondoltam, azért hozza ide
 943 2 |              ide akarja adni kosztba, s azt kérdezi, hogy mit fizetnek
 944 2 |                 én jól? Tudja ő jól? De azt nem tudja ugye, a baronesz,
 945 2 |                 Menjen maga, Rokomozer! Azt gondolja, hogy én sohase
 946 2 |                mama, ha észreveszi?)~(– Azt mondom neki, hogy elvesztettem.)~(–
 947 2 |             brosst meglátja rajtad?)~(– Azt mondom neki, hogy úgy találtam.)~(–
 948 2 |             Megver a mama, meglásd.)~(– Azt úgyis megteszi; legalább
 949 2 |                 pudlira a három húszat. Azt pedig a kis baronesz hirtelen
 950 2 |               én két függőről?~– Hiszen azt mondta, hogy nem tetszik
 951 2 |                 egyszer komédiát látni. Azt mondják, hogy van ott egy
 952 2 |              egy kicsit.) Ejh, no! Csak azt, hogy meggyőződjünk a maestro
 953 2 |             kintorna húzta a tánc mellé azt a szép dallamos nótát, hogy „
 954 2 |           visszavonult, s sikerült neki azt, nemes ambíciója fölcsiklandozása
 955 2 |           ostromló pudlikutyák? Hallja, azt előre megmondja, mikor lőnek,
 956 2 |               direktor, nem tudva, hogy azt mondja-e erre, hogy „merci
 957 2 |                hogy „merci bien!”, vagy azt, hogy „sapristi!”~– De hátha,
 958 2 |               cserebogárral (rézből), s azt odanyújtá a művészfőnöknek.~–
 959 2 |                  hol jobbra, hol balra, azt a tenyerébe tett klenódiumot
 960 2 |           műbecsmérelve: vajon megéri-e azt a tíz garast, amit alacsonyabb
 961 2 |         cimbalmán igyekezik utána verni azt a nótát, amit a betyárlegény
 962 2 |                 termetű asszonyság süti azt azon frissen egy nagy rézüst
 963 2 |              Gyere közelebb.~(– Hallod? Azt mondja nekem, hogy „diák!” –
 964 2 |       apró-cseprő csivatag népet, eszem azt a tátott szájú szenteteket!~
 965 2 |             ennek a két selyemvendégnek azt a cigánypecsenyét; aztán
 966 2 |                rakta egyedül egymagában azt a táncot, amit senki sem
 967 2 |                 a palackkal, maga vitte azt a kocsmároshoz, s tartotta
 968 2 |               útlevelet, s kiterjesztve azt Arnold elé. – Innen kellene
 969 2 |         kivakarni, aztán a helyébe írni azt, hogy „Kolokát Péter”. No,
 970 2 |                  Amióta eszmélt, mindig azt tanulta, hogy csalni, hazudni,
 971 2 |           babácskám, nem tanulnád-e meg azt az én nótámat: „Én a vajdát
 972 2 |               Czenczi baronesznek, hogy azt a nótát eltanulja.~– No,
 973 2 |                 s aztán együtt énekelte azt a parasztlegény férfias
 974 2 |              aztán maga a nóta diktálja azt a láb alá, a nyoszolyónóta,
 975 2 |          kellett hozzá, hogy észrevegye azt a kis hamisítást.~A betyár
 976 2 |              Táncoljon az akasztófán!~– Azt mondta nekem, hogy beválnék
 977 2 |             nézve, mert a mama olyankor azt mondja, hogy te vagy a nemes
 978 2 |              vakmerően odaállt eléje, s azt kérdezé tőle:~– No! Elég
 979 2 |                   De én ki nem állhatom azt az embert.~– Nekem pedig
 980 2 |            Nagyon kíváncsi vagyok rá.~– Azt előre is megmondom, hogy
 981 2 |                tárcájából, s meggyújtva azt a réginél; aztán megkínálta
 982 2 |            szivarból, s aztán odanyújtá azt Arnold bárónak.~(– Hagyj
 983 2 |              nevezesz te délelőttnek?~– Azt az időt, amikor még az ember
 984 2 |           ezeknek. Inkább koplaljuk meg azt magunk! Hiszen mi csak megélünk
 985 2 |              megtekinteni. A tiszttartó azt mondta, hogy az utóbbi fagy
 986 2 |            közlenivalója van velünk. Én azt mondtam Arnoldnak: Eh, mit?
 987 2 |                miről lehet szó? Én csak azt láttam, hogy Rokomozer nagyon
 988 2 |               gondjuk; hát azóta bizony azt sem csodálnám, ha egy éjjel
 989 2 |                 fejem fölül!” – No, hát azt az Arnold érti, én nem vagyok
 990 2 |         kisasszony? Mivel szolgálhatok? Azt mondja: adjak neki egy font
 991 2 |                Kit akar meglőni vele? – Azt felelte hogy holnap útra
 992 2 |          hazudás közben a igazat?~– „Én azt hiszem – mondá Rokomozer –,
 993 2 |       tekintettel elnémította, a szemei azt mondták: „Hát rabatt nélkül
 994 2 |               Mit tegyünk? Fogassuk el, azt a gyanús embert! Keressük
 995 2 |                 Táncoltál is vele?~– Ha azt láttad volna! Ejh, de pompásan
 996 2 |                 Csupa tűz, csupa erély! Azt hiszem, hogy egészen meghódítottam
 997 3 |              szobájába.~– Minek?~– Hisz azt mondtad, hogy toalettet
 998 3 |               nem akartak valamit adni, azt elvitte a macska! ha el
 999 3 |                a zsidók történetéből, s azt akarta, hogy higgyük el
1000 3 |                hazudott, hanem úgy kell azt adni, ahogy én tudom; –