Part,  Chapter

 1 1 |             döntötte volna romba egy isten, egy mennyei császár: az
 2 2 |             nem találkozhatunk soha. Isten áldja meg önt. – Júlia.”~
 3 3 |             helyett azon kezdte: „Az Isten szerelmeért!” A vége az
 4 4 |       gondoltam? – Bocsásson meg – – Isten önnel. Ha valaha veszély
 5 6 |         kénytelen rábízni magát. Hát Isten neki.~Lekapcsolta óraláncáról
 6 9 |         nálam volt.~– No, nem azért, Isten őrizz! Nem mintha arra gondolnék.
 7 10|   elimádkozhatja, hogy „Segíts, uram Isten!”, de a nagy úr, a maga
 8 10|          telekiáltson e szóval: „Óh, Isten, tégy a kedvemért csodát!” –
 9 12|        akarják fejbefelé lövöldözni. Isten a világon! Az én flanellreklijeimnek
10 12|         lehető lett minden.~– Bizony Isten, annyi pénzt elherdál a
11 12|              volt; majd megfizeti az Isten. Ugyan ne tegye azt a bolondot,
12 16|           felhúzták őt a mélyből, az Isten világát látni, a szabad
13 17|             a homlokzatán e szókat: „Isten hozott!” A piacon emelvényt
14 17|            azt is megengedné az öreg Isten, hát akkor felrontunk egyenesen
15 17|              éljenek tovább – meddig Isten akarja!~Pálma szomorúan
16 18|              lehet.~– No, hát eredj, Isten vezéreljen! – suttogá alig
17 19|            kétfelől a halántékain.~– Isten a világon! Gyémánt ékszer?
18 19|          jobban meg volt elégedve.~– Isten a világ fölött! Milyen hűséges
19 19|             csak azt mondom, hogy én Isten a világ fölött – annyi ideig
20 20|        csillag a gallérján). – Hozta Isten! Mi azt hittük már, hogy
21 20|       olyanformát dadogott, hogy „az isten hozta önt most ide”.~Erre
22 23|        annyit tesz angolul, hogy „az Isten áldja meg!”~Hű satellese,
23 24|              ismerni, grófnő, bizony isten, beleszeret. Nyújtsa neki,
24 24|               lovag úr” lesz a címe, Isten és ember előtt.~Ugyan váratott
25 24|           sem lesz az önöké többé. – Isten világossága legyen önökkel!~
26 27|             nem fogja elhinni, pedig Isten látja a lelkemet, hogy ez
27 27|                Megbüntetett engem az Isten érdemem szerint. Ahogy én
28 27|             adósom voltál, mennybéli Isten! Aki oda hagytál dobatni
29 27|          azok az „én” drágaságaim. – Isten önnel!~Illavay.”~A leány
30 2 |              madár miatt. Szentséges Isten, húsz forintot egy madárért.
31 2 |        szerinti összeget.~– Óh, uram Isten! Mi legyen a világból? Még
32 3 |           Koczur! Krisztigott! Hozta Isten! – hangzott eléje minden
33 3 |             feltámadásra.~– Hát „kis isten” vagyok én, hogy egy halottat
34 3 |         feltámaszthatok?~– Mint „kis isten” ugyan nem sokra menne vele,
35 4 |        betyárnak.~– Micsoda?~– A biz Isten, a Bogár Jancsi volt, akit
36 4 |             innen, megyek a világba. Isten hozzád.”~A rajzolótábláról
37 4 | turbolyagyökeret, ami igen jóízű; az Isten őrizte, hogy ugyanannyi
38 4 |           vet magára, s azt mondja: „Isten őrizz meg tőle!”. Álmodtam-e,
39 4 |            szakállával, mint az öreg Isten (a képeken ahogy festve
40 5 |          amit Mózes az áldott Jehova Isten szájába ad, hogy „megbüntetem
41 7 |           kígyóvéred a kezemet. – Az Isten világának minden népe késsel
42 7 |           igénye van, megsokallta az Isten adományát, amit józan észnek
43 7 |           beleesett a vízbe.~– Szent Isten.~– Én utána ugrom.~– Dehogy
44 7 |             újra lélegzetet venni az Isten levegőjéből; még a harmadik
45 8 |         nagyon szép most is, grófnő, Isten úgyse, egészen elbájoló.
46 10|          érkező új gazdáknak „Hozott Isten”, éppen úgy mondjak az eltávozónak: „
47 10|        mondjak az eltávozónak: „Menj Isten hírével!”.~– Hol parancsolja
48 10|             tizenötödik járja! Hozta Isten.~Illavay még csak a vállát