Part,  Chapter

 1 1 |        váraikkal; a sík lapály pedig csendesen bontakoznék azalatt boglyarakta
 2 7 |       gondolat villant meg.~Odaszólt csendesen a fejszés emberhez, aki
 3 8 |           neki.~Ezalatt Illavay szép csendesen felballagott az öt lépcsőfokon
 4 8 |    szolgabíró úr, majd ott beszélünk csendesen.~Még mindig nem akart vele
 5 13|            az a kocsma.~Illavay szép csendesen összeszedte a bejelentett
 6 13|           dolga, s aztán éppen olyan csendesen megtette az intézkedéseket,
 7 13|               azt mondá neki Illavay csendesen:~– De hát honnan tudja ön,
 8 13|             a többiek pedig legyenek csendesen.~A külső lárma egyszerre
 9 14|             egy város, ahol a múzsák csendesen meghúzhatták magukat. Mint
10 16|         könyvből olvasni! Léptessünk csendesen. Elmondok önnek valamit,
11 18|         föltétele a sikernek.~A gróf csendesen dobolgatott az ujjaival
12 19|              hogy hol van – folytatá csendesen Illavay. – A sütőkemencének
13 20|            vásárosok szekereikkel, s csendesen köszöntötték a közöttük
14 20|         Ferenc ajtaja felé, s valaki csendesen kopogtatott rajta. Ferenc
15 20|               maga is utána rogyogat csendesen, s aztán szépen odahajtva
16 20|            ébredése?~      ~(Aludjál csendesen!… Itt vagyok én… Megvédelek.)~      ~
17 20|           lába előtt. Onnan nézte el csendesen az emberét.~Az meglelte
18 22|            nem szorul senkire. Aztán csendesen lakomázgatott egymagában,
19 25|           Hippokratész feltalálta.~– Csendesen, kedves barátom! Légy most
20 26|             Szelíd, átadó kedélyével csendesen visszahódítá hóbortos vőlegényét.
21 26|              azt mondá, hogy hajtson csendesen a part mentében. S onnan
22 28|        vállaikra akasztott puskát, s csendesen felhúzva rajta a sárkányt,
23 1 |            tudott maradni a sírjában csendesen.~Reggelenkint ott szokott
24 2 | szerteszéjjel.~Arra a betyár egészen csendesen visszamegy az asztalhoz,
25 2 |             rákönyököl a fokosára, s csendesen szól Arnold báróhoz:~– Hát
26 2 |              alá. A betyár erre nagy csendesen mormogá Arnoldnak:~– Hát
27 2 |            hát csak csináld meg szép csendesen. Nem háborgat senki.~S hogy
28 3 |             tartotta, a két pogácsát csendesen elfogyasztá. Valószínűleg
29 3 |            egy kis félóra, hogy nagy csendesen felnyílt a szobájának az
30 4 |        odahajolt a fiú válla fölé, s csendesen suttogva mondá neki~– Fiacskám!
31 4 |            után óra kettő”-t, Arnold csendesen kilopózott a szobájából,
32 4 |                 Igenis.~A szürke fej csendesen nevetett rá.~– S aztán te
33 6 |      kulccsal tenni. Felvette azt, s csendesen beledugta a zárba, és felnyitá
34 6 |              Kolokat és Cousin pedig csendesen fordították őt, mint a kormánykereket,
35 7 |      elárulva Kornél báró.~Diadém úr csendesen, csak úgy becsukott szájjal
36 7 |   imádságuknak?~– Most már nyugodjál csendesen, angyalom – szólt Atalanta,
37 8 |           elő. A báró csak hallgatta csendesen, hogy milyen jó nevelést
38 8 |          kiált az, a halottak nagyon csendesen szoktak beszélni.~– Mit
39 8 |         szólt az előtte térdepelőhöz csendesen. – S magyarázza meg különös
40 8 |          tehát mindent tud – suttogá csendesen –, nem kellett volna ezt
41 8 |      tündérnő bevégezte a levélírást csendesen; le is pecsételte a levelet,
42 8 |                Tanácslom önnek, hogy csendesen tartsa magát. Ebből az odúból
43 10|        szívében.~De még ezt is olyan csendesen, oly változatlan arccal