Part,  Chapter

   1 1 |                 befolyását nem szünteti meg, s mint egy örökké tartó
   2 1 |                  hogy vadászaton lepjék meg és fogják el a császárt,
   3 1 |                 Felföldön. Itt vetették meg lábaikat a nemzeti fejedelmek,
   4 1 |                hadszereiket, itt vívták meg döntő csatáikat. Ágyúik
   5 1 |             helyébe.~Azok sem öröködtek meg. Egyiknek a címerét felváltotta
   6 1 |                barlangja alattuk maradt meg épen. Ott van a penészes
   7 1 |                elzárja a láthatárt, ott meg már mintha a titánok építkeztek
   8 1 |          obeliszkek egymás mellé rakva, meg ledöntögetve, egy gigászi
   9 1 |                lesz belőle, akkor marad meg a ti vallástok is ebben
  10 1 |            Londonig, a másik Teheránig, meg Asztrakánig. Ami pénzt összeszereznek
  11 1 |                s az ő fiaik ostromolták meg 1848-ban a legelső sáncot
  12 1 |                történt „Tegnap”, azután meg azt, hogy mi történik „Ma”?~
  13 2 |       borotválkozik. Ez nem történhetik meg tükör nélkül. Aki ehhez
  14 2 |                 sok veszedelemtől óvott meg. Akármi indulat vett erőt
  15 2 |              hasznát veszed az életben.~Meg is tartotta az ereklyét
  16 2 |                 hatalmas előrész volna. Meg ez a két vastag szemöldök,
  17 2 |              ezt a gömbölyű képedet így meg lehetne nyújtogatni, mint
  18 2 |            szerelmes vagy? Ugyan, valld meg igazán, ha te volnál az
  19 2 |                  a postaszekér ott állt meg a ház előtt, bizonyosan
  20 2 |              fésű.) Tudott biz az. Most meg az orrát nyújtotta meg hosszúra.~„
  21 2 |             Most meg az orrát nyújtotta meg hosszúra.~„Ma van persze
  22 2 |               bár, de mégis elég jókor, meg kell tennem ön előtt azon
  23 2 |        találkozhatunk soha. Isten áldja meg önt. – Júlia.”~Ferenc csak
  24 2 |              kézszorítás, az elpirulás, meg a lopva adott búcsúcsók
  25 2 |               fakó viselet is megteszi, meg a fekete nyakkendő. Hanem
  26 2 |              lenni, mint most vagy? Még meg kellene inkább köszönnöd
  27 3 |                 A jó Kapronczay annyira meg volt ijedve, hogy megszólítás
  28 3 |             kormánybiztos úr ijesztette meg ilyen nagyon, bejelentve
  29 3 |                a főszolgabírónak. Abból meg azt lehetett kivenni, hogy „
  30 3 |              amiknek már több nap előtt meg kellett volna érkezniök.
  31 3 |           gyapjús szekereket okvetlenül meg kell kapnia, akármi áldozat
  32 3 |                jegyváltásra, mert ilyen meg olyan baj van itthon, nem
  33 4 |            pedig a járásorvos vizsgálta meg a testi állapotjaikat. Jobbadán
  34 4 |                 Ismerünk benneteket! Én meg fogom írni a „Nép Szavá”-
  35 4 |                én?~– Petrőcfalvi! Tudja meg ön. Ezentúl nem Prusznóc,
  36 4 |          hátrafordult s ráförmedt:~– Ön meg ne röhögjön, mert levágom
  37 4 |            cinikus vigyorgással szólalt meg felvilágosítólag.~– Az a
  38 4 |              ráadni; nyakravaló helyett meg a kalapomról a veres szalagot
  39 4 |                Milyen vékonyak a karjai meg a lábszárai; de azzal felelt
  40 4 |               nincs olyan ember, akit ő meg ne verjen.~– A testi gyöngeség
  41 4 |              nem tehetek róla. Próbálja meg a tekintetes úr lebeszélni.
  42 4 |                    Csak nem bolondultam meg, hogy az úr termetére való
  43 4 |                Hanem elébb vizsgáltassa meg ön magát. Most már nem húzódott
  44 4 |                 nehogy orra, füle bánja meg a dolgot, ráhagyta, hogy
  45 4 |        becsületrend keresztjével.~– Azt meg a franciák osztogatják.~–
  46 4 |                közé.~– Nesztek! Igyátok meg! – Aztán felemelte szemeit
  47 4 |               amit elöl-utol talál, míg meg nem kötözik. Illavay ismerte
  48 4 |         magamban gondoltam? – Bocsásson meg – – Isten önnel. Ha valaha
  49 5 |            egyszer vagy kétszer nyílnak meg külföldről összehívott vendégsereg
  50 5 |               lesz. S ezt ki tagadhatná meg?~– Az igaz, hogy ezt nem
  51 5 |          zugában. Azt hittük, itt békén meg fogunk húzódni, míg a zivatar
  52 5 |         ágyútűzbe, mint az, hogy a neve meg legyen említve a legegyszerűbb
  53 5 |                 kérem önt, ne nyugodjék meg az ő levelében, tegyen többet
  54 5 |                azt kívánom, hogy tegyen meg értünk mindent, amire képes,
  55 5 |              önnek s kérem, hogy mondja meg az atyámnak, hogy tőlem
  56 5 |        határozottan az atyámmal. Mondja meg neki, hogy mindent tud már.
  57 6 |                azt mondta volna: „Tegye meg ön ezt, meg amazt, fordítsa
  58 6 |               volna: „Tegye meg ön ezt, meg amazt, fordítsa jóra, amit
  59 6 |                 a föld kerekén, ezeknek meg kell tenni mindent, amit
  60 6 |              tőlük”; hogy hogyan teszik meg, az az ő gondjuk. Ha megteszik,
  61 6 |                 is érdem; ha nem teszik meg, az már gorombaság. Más
  62 6 |             fekete frakkot, akkor látta meg a tükörből, hogy az sehogy
  63 6 |                  aki a bagnóból szökött meg: az a flanellotthonka is
  64 6 |               hát az urat ki borotválja meg olyan szép simára?” – „Saját
  65 6 |               magam.” – „Nem borotválna meg engem is?” – S még majd
  66 6 |                is?” – S még majd azt is meg kell neki tenni.~De szerencsére
  67 6 |                csak a múlt évben jelent meg (1847). Akkor aztán felvette
  68 6 |             Ferencnek, hogy ez az eset, meg az az alak mennyire hasonlít
  69 6 |                ehhez a most történthez, meg ehhez a mostani alakhoz,
  70 6 |                olvassa el, aztán mondja meg, hogy nincsen-e igazam.~–
  71 6 |               volt az. Nálunk nem terem meg sem a sansculotte, sem a
  72 6 |                 tegye a szolgálatát; ez meg igyekszik megkicsinyíteni
  73 6 |              prroklamációt.~– Bocsásson meg, gróf úr; de az idővel gazdálkodnunk
  74 6 |             gazdálkodnunk kell. Engedje meg, hogy itt az íróasztalhoz
  75 6 |                 tudok bot nélkül járni. Meg ez az asztma! Hiszen hallhatja
  76 6 |                elkészült a rendelettel. Meg is pecsételte.~– Ezt tehát
  77 6 |               Jól van, jól. Csak mondja meg neki – terjessze eléje: –
  78 6 |                rendelete folytán.~– Már meg van írva. De most már a
  79 6 |               Sietek vele. Ennek még ma meg kell lenni.~S olyan elhatározottsággal
  80 6 |                nem lát jól.~– Csak írja meg a gróf akárhogyan – sürgeté
  81 6 |              hagyni. Azt nem engedhetem meg. Este érkezett vendéget
  82 6 |               én kapumon kiereszteni.~– Meg vagyok győződve a vendégszeretetéről,
  83 6 |                  Ha a kulcsot nem kapom meg, kénytelen leszek azt feltörni.~
  84 6 |                acélkulcsot, s aztán még meg is magyarázta Illavaynak,
  85 6 |             Valóságos Danton-pofa. Nézd meg csak az új Plutarchban az
  86 7 |                a szú, hogy minek őrölte meg. Ahelyett aztán másikat
  87 7 |       Opatovszkyak uradalmai határozzák meg. Itt nincs több földesúr
  88 7 |               befont palánkozata jelöli meg: ez a Temetvényieké, az
  89 7 |         gondnoksága alatt változtak már meg ekképp.~Az országút a mély
  90 7 |             feldarabolni nem érte volna meg a napszámot. Egy hosszú
  91 7 |                 az utolsó híd, amit még meg kellett vizsgálni. Itt már
  92 7 |             rendben volt, de alulról is meg kellett győződni, hogy alól
  93 7 |               magát a fáklyavivő.~– Add meg magad! – rivallt a hajdú.~–
  94 7 |                gondolat.~– Vizsgáljátok meg ennek az embernek a szeredását,
  95 7 |               az embernek a szeredását, meg a többi motyóit.~Legelőször
  96 7 |               az öreg késsel. Hát abból meg előkerült egy kétcsövű pisztoly.~–
  97 7 |                 hord ez magával! Hát ez meg tán kenyérenni való? Hozzátok
  98 7 |           kiáltott fel a szolgabíró is, meg a hajdú is:~– Ohó! Hisz
  99 7 |                 ne búsulj. – Motozzátok meg csak a cókmókjait.~A hajdúnak
 100 7 |                 amonnan egy acélráspoly meg egy-egy bevarrt aranypénz
 101 7 |               kettéválasztható talpbőre meg egy egész archívum.~A szolgabíró
 102 7 |                a fogolynak a két térde, meg a két könyökhajlása között
 103 7 |      nyoszolyólyány. Megint jön más. Az meg még szebb. De az sem ő;
 104 7 |              még szebb. De az sem ő; az meg a másik nyoszolyólyány.
 105 7 |          burkolt, borotvált képű férfi, meg egy honvédfrájter, a szuronyos
 106 7 |              Ilyen fegyverekkel kezdték meg a hadjáratot a mi „kortársaink” („
 107 7 |            agyában egy gondolat villant meg.~Odaszólt csendesen a fejszés
 108 7 |                fejéről azt a szeredást; meg ne fulladjon alatta.~– Dejszen
 109 7 |           hitték, hogy az alaktól ijedt meg, s a hasonlóvá tétel fenyegetésétől;
 110 7 |             fogolynak az arcától rémült meg olyan nagyon.~S attól a
 111 7 |               Az álla fázott, a homloka meg izzadt. Iparkodott kitüntetni
 112 7 |         leemelgetésénél; ő maga mutatta meg, hogy melyik rejti magában
 113 7 |                mellé, s vigyáz rá, hogy meg ne szökjék, visszaviszi
 114 7 |         szolgabíró fogta el; aki rögtön meg fog érkezni. Addig őriztesse
 115 8 |                 odarendelte. Ő érkezett meg hamarább: ami azt bizonyítja,
 116 8 |        hihetetlen hadműveletekkel lepte meg a világot, s különösen a
 117 8 |             vitte, senkitől se kérdezte meg: hogyan?~Hanem amihez még
 118 8 |         elmondta, hogy mi történt vele, meg a gyapjús szekérrel, aztán
 119 8 |                gyapjús szekérrel, aztán meg valami szekrénnyel, ami
 120 8 |        kardmarkolatára csapva. – Álljon meg ott! Ön a haditörvényszék
 121 8 |              valaki ilyen infámiát! Már meg egy ilyen szolgabírót dobnak
 122 8 |                  De a katona kenyerének meg kell lenni.~– A másik okom
 123 8 |          kétszázhatvan puskás honvéded, meg két ágyúd, három- és hatfontosak,
 124 8 |               megbízottad. Ebből tudtam meg én is, hány igazi katonád,
 125 8 |           szepegjen miattuk. Vigasztald meg, nem viszem el magammal
 126 8 |                Bánja ördög! – No, ölelj meg hát szépen. – Mégiscsak
 127 8 |            mikor én tábornok leszek, te meg miniszter. Ilyen emberekből
 128 8 |               egy kis rozsólis, igyátok meg, aztán menjetek dolgotokra.~
 129 9 |             volna le a gróf, ha Illavay meg nem érkezik. Az azonban
 130 9 |               valaki azt higgye, hogy ő meg akar köszönni valamit.~–
 131 9 |              leányom?~– Atyám! – állítá meg a szót Pálma.~Illavay odatekintett
 132 9 |            Nyissa fel gróf úr, és nézze meg, hogy minden rendben van-e.~
 133 9 |              húzva. Illavay nem bámulta meg sem a gyémántot, sem a kezet.~–
 134 9 |              múlt éjjelt az úton tölté. Meg kell pihennie. Mi nem eresztjük
 135 10|                az édesanyát nem találta meg többé.~Most is csak a mostoha
 136 10|                lefelé. Csak akkor tudja meg mindenki, hogy lement, mikor
 137 10|           Podhrágy várában már ez nincs meg; – az ő holdjuk jobban sietett
 138 10|                 Már a század elején úgy meg volt a válla terhelve mind
 139 10|                 lábra állíthatá. Ezt is meg kell veled értetnem, mert
 140 10|              ház gondja, s atyádtól ezt meg nem tudod soha. Tehát ez
 141 10|                pedig pontosan, napjára, meg kell felelnünk. Amint ezt
 142 10|              menő ád neki egy krajcárt, meg van szabadítva; – de a nagy
 143 10|               az övé többé. Ez az, amit meg kell tudnod. Hogy amihez
 144 10|              hisz egész a szíve mélyéig meg volt fagyasztva.~A tízezer
 145 10|             fényes társaságokból; akkor meg bekövetkezett a csodatevő
 146 11|                tartozol azt folytatni.” Meg is teszi azt, aki erre született,
 147 11|                 levelet, hogy látogassa meg, s ha este érkezett meg,
 148 11|                 meg, s ha este érkezett meg, ott tartották, meghívták
 149 11|                ebbe bepillantanod, tudd meg te is, hogy áll a szalmánk,
 150 11|           csakis Pálma grófnő tudta azt meg; mert a grófnak az a sok
 151 11|             százezer emberrel.~S azután meg nem lehet akadályozni, hogy
 152 11|             ablakaiba lehetett belépni! Meg a nagy „császártorlasz”
 153 11|                egyszer fehéret, másszor meg pirosat.~– Az volt a forradalom
 154 11|              átöltözött ligurianusokat, meg Nestroyt és Scholzot mint
 155 11|                a cigány húzta nekik, mi meg kinyitott ablaknál zongoráztuk
 156 11|            felelte egyhangúlag: „Legyen meg!”. Egy kérdőjelre, egy felkiáltójel.
 157 11|               abban erősködtek, hogy ha meg akarja magát váltani a paraszt,
 158 11|                paraszt-képviselők, akik meg abban a hitben lélegzettek,
 159 11|               legegyügyűbb módon bukott meg. – A paraszt-képviselőket
 160 11|            hanem a szabadelvűeké. Akkor meg a structollas párt látta
 161 11|               konzervatívekhez, s akkor meg ők buknak meg. Mikor meg
 162 11| konzervatívekhez, s akkor meg ők buknak meg. Mikor meg aztán a feudálisok
 163 11|                meg ők buknak meg. Mikor meg aztán a feudálisok ellenindítványa
 164 11|                a leányomnak sem mondtam meg. Nem akartam elijeszteni.~
 165 11|                gyűrű a tanújele.~Ferenc meg volt felőle győződve, hogy
 166 11|             útját egyengeti most.~Pálma meg az ő arcáról olvasta le
 167 11|            között van, akik vérükkel is meg fogják védeni. Máshová bármerre
 168 11|             olyan könnyen nem bukunk ám meg.~A főúrnak a termete kezdett
 169 11|               kidolgozott munkálatát, s meg hagyta azt tekinteni Ferdinánd
 170 11|               ki a felköszöntő.~Egészen meg volt gyógyítva a gróf e
 171 12|                 s ez a mamlasz nem írja meg egy szóval sem, hogy mi
 172 12|                van! Siessen, szabadítsa meg a tekintetes úr, amíg nem
 173 12|              olyan szépen tudott sírni. Meg is ölelt, meg is csókolt,
 174 12|             tudott sírni. Meg is ölelt, meg is csókolt, amikor meglátott.
 175 12|           Siessen a tekintetes úr, amíg meg nem teszik.~– Jól van, Rokomozer,
 176 12|                ármádiák: iszonyú lovas, meg ágyú! Aztán minden embert
 177 12|             jégből. Csak akkor pihennek meg, mikor a nap lemegy, s a
 178 12|               eltévedtek utoljára, hogy meg kellett állni, tájékozniok
 179 12|                    de csak a fuvaros is meg ne hallja! Jó, hogy le van
 180 12|            egyiknek hallani, a másiknak meg nem hallani, az egy kis
 181 12|                 élek; ezt még nem tette meg soha senki az édes testvéréért,
 182 12|                nem gondolt.~Így találta meg, amit keresett, a magyar
 183 12|            Megszolgálta, de ő nem kapta meg, hanem én. Együtt kaptak
 184 12|      megnyugodtatok mind a ketten?~– Én meg, de az úrfi nem. Megharagudott,
 185 12|                kálvinistának nevelve. Ő meg akar gyónni. Hát aztán odaküldtük
 186 12|             szóval az otthon maradásra. Meg volna átkozva az egész élete,
 187 12|            kicsit”.~– De uram, gondolja meg, hisz ez egy őrült! Lehet-e
 188 12|                pupillája.~– Jól van; én meg fogom önöket győzni arról,
 189 12|              azt csak úgy ingyen. Ezért meg is kellett szenvedni. Azok
 190 12|             hólabdákkal.~A cigánybandát meg felbiztatta valaki, hogy
 191 12|           fölpakolta a saroglyába, maga meg beállt kocsisnak, úgy hajtott
 192 12|                a vagyonát örököld!”~Úgy meg volt elégedve magával!~A
 193 12|     felszerszámozni segített, Soma úrfi meg Koczur az utolsó falatig
 194 12|             ezen szennyfoltot. Ezért ön meg fog velem verekedni életrehalálra.
 195 12|                 bicskájával (még azt is meg akarta enni halála előtt) –,
 196 12|            észrevette, hogy Ákis király meg akarja öletni, bolondnak
 197 12|            tudott kacagni Ákis királyon meg szent Dávid királyon, mint
 198 12|                 élcből mondta. Komolyan meg volt felőle győződve, hogy
 199 12|             Hanem hát mármost erősítsük meg magunkat mind a hárman,
 200 12|                sok kiállott ijedtségtől meg a hevenyében bevágott bortól
 201 13|               akart belőle lenni. Ahhoz meg lusta volt. Vadászni csak
 202 13|               volna kötni a négy lábát, meg ha a kályhát is utánavitték
 203 13|                nekivethesse a hátát; ha meg lóháton indult el valaha,
 204 13|                ez a talány félig-meddig meg lett oldva. Az alszolgabírája
 205 13|              születésnapját, s olyankor meg karácsonykor, újévkor se
 206 13|        mulathatta volna magát, de ettől meg mr. Cousin vette el a kedvét,
 207 13|                parasztlázadásról, aztán meg Pistoriusnak Berlichingeni
 208 13|                szabadcsapat vezérén is, meg a generálison is, aki legjobban
 209 13|            végveszély torkából, azalatt meg is érkezett a mentőcsapat,
 210 13|              emberi füleknek. Legjobban meg lehet velük akadva maga
 211 13|                  Jöjjön! És szabadítson meg bennünket – a barátainktól.”~
 212 13|              úrfi tömérdek szvornosztot meg akar lőni. Aztán a kardot
 213 13|                 segítenie kiköszörülni. Meg a vívóleckét is végig kellett
 214 13|                az ágyban.~Azután nagyon meg volt akadva a harci toalettel.
 215 13|                Aztán mi hárman támadjuk meg az egész tábort? Tréfál
 216 13|           süveget odaadta Somának, maga meg feltette a kalapot.~Egyszer
 217 13|                 hőslovagnak; alig fogta meg a ló zabláját, az mindjárt
 218 13|            karimátlan, felgyűrt szélűt, meg mindenfélét az etnográfiai
 219 13|                 azt „önnek”, hogy engem meg akarnak ölni, ha ebbe a
 220 13|       megismerni azt az urat, aki engem meg akar ölni, kérem, vezessen
 221 13|              mosollyal mr. Cousin. – Ha meg akarja ön ismerni, szíveskedjék
 222 13|               úgy tett, mintha Illavayt meg sem látná.~– Odabenn a gróf?~–
 223 13|    lakosztályába vezető ajtón.~Nem ette meg Illavayt, ahogy Cousin úr
 224 13|            vezér a hercegnőnek; de azok meg olyanok voltak, aminőkkel
 225 13|              sajátszerű vigyorgás lepte meg az ajkait, ami éppen visszataszító
 226 13|           fölött egy szót sem szólt, az meg azt jelezte, hogy bosszankodik
 227 13|            egyszer a gróf felé, másszor meg a hüvelykujja mozdulatával
 228 13|              írta neki, hogy szabadítsa meg tőle?~Orol Krivánszky magas
 229 13|              ablakába. Nem is erőltette meg a hangját.~– A bírák jöjjenek
 230 13|                 bizalmaskodással ragadá meg szomszédnője kezét.~– Én
 231 13|               ebben a küzdelemben; amit meg mer indítani egy ember tíz
 232 13|       egyebekben – emelt kárt ki téríti meg, természetesen szó sem volt
 233 13|              semmit. Nem volt csoda, ha meg hagyta fogni a kezét, azt
 234 13|              lefegyverző rémület bénítá meg, ami meglepi a gonosztevőt
 235 14|              segélyt kiáltson: „Mentsen meg a barátainktól”.~Megtörtént:
 236 14|           védelmére, azok szabadították meg önt és családját. Ezt a
 237 14|              Nem! Szeretni kell! Mondja meg ezt nekik.~– Valóban, nagy
 238 14|              tartozom – mondá a gróf. – Meg fogom nekik köszönni. Cousin
 239 14|                 kezét nem szorította ön meg.~– Megteszem, megteszem –
 240 14|               Én kérem önt, hogy tartsa meg ön ezt a gyűrűt.~Most aztán
 241 14|                 Tudom azt.~– Miért sért meg engem?~– A grófné most álmodik.~–
 242 14|             Ferenc komolyan. – Gondolja meg, hogy mi vagyok én! és mi
 243 14|         neveinket nem tudom.~– Gondolja meg, hogy minő távolság van
 244 14|                nagy úr, aki maga keresi meg a kenyerét, s nem könyörög
 245 14|                éhen vesznek; hogy ossza meg velem azt az édes kenyeret,
 246 14|                kenyéren elélek.~Illavay meg volt rendítve. A leány szavaiból
 247 14|        szomorúan. – Jól van! Hát tartsa meg addig, amíg érdemes leszek
 248 14|              amíg érdemes leszek rá! Én meg fogom azt szolgálni.~Ferenc
 249 14|               az udvarra. A gróf nagyon meg volt hatva e gyöngéd figyelmesség
 250 14|               itt történtek, én felelek meg. Nem volt ennek a mai csetepaténak
 251 14|              börtönből. A grófnak régen meg akartam már mondani, hogy
 252 14|              nép között lakik, amelynél meg nem élhetnek a rablók. Ezek
 253 14|                 tábor.~– Derék emberek. Meg is köszöntem nekik. Mindenkivel
 254 14|              Szemelje ki, kérem, akiket meg kell hívnom, s invitálja
 255 14|             lovakat, hátul ült a kocsis meg a hajdú, akinél már fel
 256 14|       körülcsavart, az ő lelkét kötözte meg jobban, s az ő szívének
 257 14|        etikettet, hogy amíg az uraságok meg nem érkeznek, az ételhez
 258 14|                kedvű emberek; azok száz meg százféle tréfás adomával
 259 14|         rendkívüli időket élünk!~Azt is meg kell érnünk, hogy az alsó
 260 14|               jókedve már vígsággá nőtt meg, egy soktagú küldöttség
 261 14|                 akarják vele itatni; de meg is akarják benne füröszteni;
 262 14|                már ez olyan szó, amiért meg kell szakadni a pentaméternek
 263 14|                 De hát minek kötöztétek meg, ti ostobák?~– Hát minek
 264 14|         duzzogva a kísérő legény.~Akkor meg Soma úrfira förmedt Ferenc.~–
 265 14|                 meghasogatva a cihertől meg a goromba paraszttenyerektől;
 266 14|                 melyik tanácsot fogadja meg. A szép piros felszelt sonka
 267 14|            váltak be katonának, odahaza meg terhére voltak a háznak,
 268 14|            megkentük hájjal, hogy egyék meg a kutyák, magunk pedig felcsaptunk
 269 14|               kolbászbűzt. Nem gondolta meg, hogy bolondoknak áll a
 270 15|                S attól legrövidebb időn meg is kapta a választ.~Gyönge
 271 15|              akinek hétszer egymás után meg ne bocsásson, de az iránt,
 272 15|            egymással – élő szóval; majd meg a hiúság és az önbírálat:
 273 16|              hogy Illavay nem látogatta meg Gargóvárát.~Lehettek sürgős
 274 16|                vele, hogy most itt jár, meg ott jár; de Pálma mind jobb
 275 16|               növelt szakáll azt mondta meg neki, hogy Ferenc az ő utolsó
 276 16|               úr nem csináltatta azokat meg, s most az én jegyesem nem
 277 16|                Ferenc mosolyogva simítá meg új szakállát.~– Ha van neki
 278 16|                 járt le egy váltó, most meg amott. Mindenféle váltó.
 279 16|                 facsarni? mennyi maradt meg az igás marhából a tavaszi
 280 16|                 esetben az a hibás, aki meg hagyta magát lopni. S igen
 281 16|           tolvajsági eset, azt büntetik meg, akit megloptak.~Tehát volt
 282 16|                is a szolgabíró érkezett meg, hanem a szerelmes. Miatta
 283 16|           vártnak.~– Ön percre érkezett meg. Lássa, milyen szép időnk
 284 16|                 még visszahívják. Pedig meg lehetett felőle nyugodva.
 285 16|             grófnője a tekintetes úrral meg a lovásszal végiglovagol
 286 16|            bűneink. Hát azt nem vallaná meg, hogy elragadta az ifjúi
 287 16|                 valamit, ami önt nagyon meg fogja nyugtatni.~S a csendes
 288 16|          mondtam el az anyámnak. Hallja meg ön tőlem. Csak a vad erdő
 289 16|              azt mondja, hogy ez a szív meg tud egy nőt érdemelni. –
 290 16|                 Így csak az beszél, aki meg is teszi azt, amit mond.~
 291 16|           apotheizált arcra! Neki nyílt meg csak ez a lélek, neki lobbant
 292 16|               egy kehelynek, egy sasfej meg egy oroszlánfej, és két
 293 16|                 egész kertből nincs már meg egyéb, mint egy levendulabokor.~
 294 16|                öles átmérőjűvé nőtt már meg. S embermagasságnyira örökzöld
 295 16|            főzték.~Pálma elmélázva állt meg az óriás virágbokor előtt,
 296 16|               fészkeikre le-leszállnak, meg fölrebbennek; utolsó urai
 297 16|             azoknak, akik együtt halnak meg a hűséggel, a szép Laila.
 298 16|         könyörög a sziklának, hogy adja meg, amit keres. A szikla szíve
 299 16|            fényűzés! Ezt nem szerezheti meg magának sem Napóleon, sem
 300 16|       kívánságtól. Hogy ne ígérte volna meg? Szájról szájra fogja átadni
 301 16|              hívek maradjanak. Azok azt meg is értették.~– Akarja ön,
 302 16|           tartva. A veszélyes lépcsőzet meg lett hódítva diadalmasan;
 303 16|                reátűz, hogy az ablakait meg lehetne számlálni a távolból.
 304 16|                 birtokom, s aztán, hogy meg kell érnem azt az időt,
 305 16|                 vagy!” A magadét loptad meg!~S azzal a térdeplőnek önkényt
 306 16|               véletlen összehozta. Azok meg vissza őrá.~Az ebek előrohantak
 307 17|                 te magad pedig – tanuld meg, hogy mi az a márciális
 308 17|                az pedig még nem alakult meg – bizonyos elháríthatatlan
 309 17|                vitte magával a vármegye meg a doktor dekrétumait és
 310 17|                hogy melyik város nyerje meg vendégének egész dandárával
 311 17|                 Az utóbbiban állapodtak meg. S volt kínja egy tenyérnyi
 312 17|              elhelyezve az óvár parkján meg a piacon; már a gróf is
 313 17|           találta; a sebész zsindelyről meg gipszről beszélt, a sérült
 314 17|             ugyanazon idiomákban felelt meg ex tripode, s azok mind
 315 17|         pléhgallérban az ócskaság teszi meg a pompát. Mellén ott volt
 316 17|               Ah, az engem nem is illet meg. Én csak egyszerű polgártárs
 317 17|          ágyúpark, lovassági dandár: ez meg itt puszta kézzel, kaszás,
 318 17|                a legnagyobb bolond, aki meg akar szabadítani egy embert,
 319 17|            Talán éppen azért szabadítja meg.~– Dejsz abban ugyan hiába
 320 17|                fárad. Mehet Pestre, ott meg sem hallgatják, s ha Debrecenbe
 321 17|               ha Debrecenbe szalad, ott meg galléron fogják Illavay
 322 17|               hangtovábbadó főnek súgni meg elébb ellenvetését.~– Az
 323 17|               annak a rendezését, aztán meg Magyarország belügyeinek
 324 17|                óriási nagy tehetség is, meg nem bírja.~– Én bizony nem
 325 17|          elképzelni, hogy mért ne bírná meg? Hogy sok adósság fekszik
 326 17|                 Gargóvár ura és úrnője, meg az a csendes lelkű tisztviselő
 327 17|             sehol a világon nem találom meg, hacsak Gargóváron nem.
 328 17|                 De valóban nem engedjük meg a grófnak, hogy tovább velünk
 329 17|              ütegek elől sem futamodunk meg. Kényszerítse Pálma grófnő
 330 17|             excellenciádat, hogy őrizze meg ezt, amíg Illavay idejön,
 331 17|                  szorongatott barna?” – meg aztán az „elszalasztott
 332 17|           tudnom, hogy mi az, amivel őt meg akarják bízni? – Ehhez nekünk
 333 17|              márványkeménysége merevíté meg a vonásokat; az ajk megnyílt,
 334 17|                 abban az írásban? – Azt meg fogod nekem engedni, hogy
 335 17|         tartalma. Csak annyit mondhatok meg, hogy aki e megbízást elvállalja,
 336 17|              hatalom és valamennyi erdő meg szántóföld van a világon
 337 17|              színfaltömeget. Nem értesz meg engem? Nem látsz oda, ahova
 338 17|      áramlatának sodra alatt történt az meg, hogy a büszke ősökkel dicsekedő
 339 17|             éltessen téged soká, tartsa meg ezt a szegény jó Magyarországot,
 340 17|               leánya volna is! Ön engem meg akar ajándékozni anyjának
 341 17|              lábával: éppen azzal, mely meg volt sérülve; emiatt visszahanyatlott
 342 17|           felsiető cselédei ne lássanak meg többet semmit, amit nem
 343 17|      szemrehányással mondá:~– Győződjék meg ön róla, hogy gyémántjai
 344 17|                 torkához kapott, mintha meg akarná valami fojtani, a
 345 18|               szóra határozatlanul állt meg helyében a gróf.~– Ülj vissza
 346 18|      felterítésére a vészharanggal adni meg a jelt.~A gróf még mindig
 347 18|           gondoltam erre; de nem tettem meg. Miért nem tettem, ha gondoltam?
 348 18|        juthatott a rejtekajtó titkához, meg az én kulcsomhoz?~– Meg
 349 18|                 meg az én kulcsomhoz?~– Meg fogjuk azt tudni. Légy most
 350 18|               apa testamentumban hagyta meg a fiának, hogy soha plébánussal
 351 18|                le ne üljön tarokkozni), meg a lutheránus tiszteletes,
 352 18|           félveszély.~– No, hát idehaza meg egész veszély van – vágott
 353 18|            Zsiborák.~– De hogy tudhatta meg, hol állnak; mikor kettőnkön
 354 18|                 kiállt jellem. Gondolja meg ön: Bécsben, a proletárlázadás
 355 18|            nehéz feladatot?~– Ha a gróf meg akar vele bízni!~– Önnek
 356 18|                ez országból kijutni? Én meg nem engedem. – Sem a gyémántokért,
 357 18|              gróf azt mondá neki:~– Hát meg vagy-e elégedve velem? Most
 358 18|                  a legdrágább gyémántom meg lesz mentve: ő maga.~És
 359 18|              baldower”-ek száz lépésről meg ne ismerjék benne az idegent.~
 360 18|              már félért is odaadod. Na, meg aztán ráadásul egy pár szép
 361 18|            keresztet vetnél Zsiborákra, meg a gyémántjaira, s azt mondanád:
 362 18|               bajuszodat pedig tartanád meg magadnak?”~Ferenc védte
 363 18|            vagyonból semmit sem tartott meg magának. Hát mi lesz, ha
 364 18|             aztán eredj vissza, s mondd meg a grófnak, hogy ha ellopatta
 365 18|        elutazása előtt nem látogathatta meg még egyszer menyasszonyát.~            ~
 366 18|                tudatta, hogyan érkezett meg Hamburgba, hogy talált rá
 367 18|             Yorkban. Hanem azért, hogy „meg” volt fogva a gonosztevő,
 368 18|              utolsó darab hol található meg: a százgyémántos diadém.
 369 18|        összetaláló részlettel ismerteté meg, hogy meg kellett róla győződnie,
 370 18|          részlettel ismerteté meg, hogy meg kellett róla győződnie,
 371 18|                világ figyelmét.~Ezekről meg Illavay nem tudott semmit.~
 372 18|             Yorkban olvasott, azt tudta meg Ferenc, hogy Constantin
 373 18|             leveleiből egyet sem kapott meg, amikből megtudta volna
 374 18|        narancsot árultak a piacon, most meg szőlőt.~Még mindig olyan
 375 19|                 gyorsparasztot fogadott meg, jó négylovas ekhós szekérrel.
 376 19|            tudták ők azt. Jön az anglus meg a francia, a török már itt
 377 19|                 is, amivel fizetett. Az meg francia pénz volt. Frankhon
 378 19|              eszében, hogy hogyan lepje meg a maga emberét gyanítatlanul
 379 19|            Rokomozernek a háza.~Valljuk meg az igazat: Illavay ezúttal
 380 19|             Illavayra, elkezdett a feje meg az álla olyanformán mozogni,
 381 19|   gyermekmulattató bókolást folytatnak. Meg volt némulva.~Illavay végigvárta,
 382 19|             furfangot.~– Hogyne ijednék meg, tekintetes uram, mikor
 383 19|                 tekintetes úrért ijedek meg.~– Énértem ijed meg, polgártárs?
 384 19|              ijedek meg.~– Énértem ijed meg, polgártárs? Hát mi félelmes
 385 19|       ribilliónak? – Hát hogyne ijednék meg, mikor itt látom, zsidónak
 386 19|       Ba-ra-necz.~– No, mert a Beranket meg a Maraveczet inkább ismerem,
 387 19|           vadász volt. A pandúr helyett meg itt vannak a „zsandárok”.
 388 19|               Ha ők elárultak engem, én meg elárulom valamennyit. Akkor
 389 19|                 úgy éljek, úgy maradjon meg a lelkem a másvilágon, amint
 390 19|                ha akkor a tekintetes úr meg a parasztok közbe nem vágnak.
 391 19|          megrohanják az egész famíliát, meg a cselédséget, zsandárságot,
 392 19|          grófkisasszonynak kegyelmeznek meg, akibe a Cousin úr szerelmes:
 393 19|          megmenteni a grófékat, kendtek meg azalatt szépen mindent eltakarítsanak
 394 19|                 csak? – sohasem tanulom meg a nevét – diadémot.~– Jó.
 395 19|             Különös kívánság!~– De csak meg van már most velem elégedve?~
 396 19|               az írások felismerésében. Meg tudta mondani, hogy francia
 397 19|           megtörténni, ha én véletlenül meg nem érkezem?~S minden szónál
 398 19|              igazságom van?~– Veszekedj meg az igazságoddal együtt,
 399 19|          második dührohammal még jobban meg volt elégedve.~– Isten a
 400 19|             elejbe, azt mondanám, egyél meg előbb engem. Micsoda úr!
 401 20|             Minden faluvégen azt hagyta meg az atyafiaknak, hogy holnap
 402 20|                 másnap délután érkezett meg Gargóra. Útközben a kocsisaitól
 403 20|               jeladásra, hol jelenjenek meg egyszerre. Bátorságot nem
 404 20|           elhaladót.~Gargóvár kapujában meg kellett állani a szekérrel:
 405 20|                mert éppen apropó jöttem meg a gyémántokkal, hogy azokat
 406 20|                ez az egy bolond találta meg az egyenes utat. Ez biz
 407 20|               biz úgy van.~Nem állhatta meg, hogy mégis azt az észrevételt
 408 20|                 Illavay.~– Micsoda? Még meg is akarják őt házasítani?
 409 20|               nyakára.~Most értette már meg, hogy mit tesz az? „Bolond
 410 20|                 a gróftól sohasem kérte meg a leánya kezét. Fölöslegesnek
 411 20|                hogy ő ettől a vigasztól meg van fosztva. Még most is
 412 20|         háromszor.~Az angol üdvözlés is meg lett magyarázva: Pálma odafordult
 413 20|                 Annyira, hogy a missnek meg kellett újítani az egész
 414 20|           nyomozni valaki, hogy találta meg, hogy küldte egy részét
 415 20|         grófnőhöz: magyarul szólítva őt meg.~– Rossz időben jöttem ide,
 416 20|                 olyan nyelven szólalnak meg, amit az nem ért! Pálmára
 417 20|          történni, az úgy fog történni. Meg van ön nyugodva?~– Meg.~–
 418 20|                  Meg van ön nyugodva?~– Meg.~– No, hát nevessen egy
 419 20|                lett, új rend állapodott meg, új intézők jöttek, s ebben
 420 20|              mindezekhez? Egyszer aztán meg kellett tudnom, hogy a világváltozásnak
 421 20|              szerint az az úr nem kérte meg a leánynak a kezét az atyjától,
 422 20|               baj van ez idő szerint. Ő meg van jegyezve a forradalomban
 423 20|                éppen minket szabadított meg a rablócsapattól, s az nem
 424 20|                kinevezést sohasem kapta meg” – mondám én. – „Ő nem kapta
 425 20|           mondám én. – „Ő nem kapta azt meg, de ellenben az okmány olyan
 426 20|                alatt.” – „Igen, de erre meg azt mondják, hogy a külföldön
 427 20|                haja szálát se görbítsék meg, s azt meg is teszem, ha
 428 20|                 se görbítsék meg, s azt meg is teszem, ha te nem akarsz
 429 20|         nevetett, hogy még a szemeit is meg kellett törülni utána.~–
 430 20|              szavadat; fogadásod tartsd meg, ahogy én megtartom”; hát
 431 20|         tanácsot szokott adni. Kérdezze meg azt.~E szóra Illavaynak
 432 20|            követelte elő.~Mit fontoljon meg? Miről tanakodjék magában?
 433 20|              azt mondja: szabadítson ön meg a barátainktól? Nem rabolták-e
 434 20|            barátainktól? Nem rabolták-e meg ugyanezek az emberek? Nem
 435 20|               emberek: ezt három szóval meg lehet nekik magyarázni;
 436 20|             hogy ez kétszer történhetik meg az életben az emberen! Hogy
 437 20|                 redőnyökön kitekintett.~Meg is lett büntetve érte.~Amit
 438 20|              vétettem, vádolj be, öless meg, temettess el, de én nem
 439 20|              kinek a kastélyát rohanják meg ez éjszaka. Elmégy, hátat
 440 20|                 útjokból, hadd találják meg! Ettől majd lehűlök én;
 441 20|           visszafelelt rá.~– És azután? Meg léssz elégedve magaddal? –
 442 20|            Érdemekért adnak aranyláncot meg vasláncot; de nem rózsaláncot:
 443 20|               benne spiritusz, glicerin meg szerecsendió. – Talán egyéb
 444 20|           ösztönszerű vonaglás látszott meg az ajkszegletén; más észre
 445 20|                  Mára sok vendéget hítt meg, s mindegyik kimentette
 446 20|                Nem! Egész keserűségében meg volt érve nála a terv, amit,
 447 20|           sebesebb járásnak indul neki. Meg csak azon veszi észre magát,
 448 20|            egyidejűleg a várudvarban is meg lesz akadályozva, hogy a
 449 20|                végén egy árnyék mozdult meg, mely régóta ott lappanghatott
 450 20|                  Te jól járnál vele; én meg rosszul. Csak eredj le,
 451 20|              királyszobor mellett húzta meg magát.~Cousin odament az
 452 20|           legboldogabb ember a világon. Meg volt elégedve mindennel,
 453 20|                 válogatásuk, azt fogták meg, ami ott maradt és kínálkozott.
 454 20|                hitte már, hogy ő nyerte meg a hadjáratot. A maga részére
 455 20|                 sem lehetne, egy szirén meg egy medve. Hogy Pálma boldog
 456 20|            mikor a szép nő a rút férjet meg akarta mérgezni, az öleb
 457 20|               atyák titka. Vagy álljunk meg a legutolsó pár előtt: ez
 458 20|               cselédekkel fonat, s maga meg spékeli a nyulat, amit az
 459 20|                 megöntözi a sárgaviolát meg a rozmaringot az ablakban; –
 460 20|               dolga. – Pálma grófnő azt meg is mondta már neki, s annyira
 461 20|        uralkodhatok. Az asszonyok aztán meg tudják maguknak szépíteni
 462 20|            villanyütés rándította volna meg Temetvényi idegeit. Összerezzent
 463 20|               halálóra-bogár ketyegését meg lehetett hallani a táblázat
 464 20|            ablakon át hűs szellő csapta meg arcát. Észrevette, hogy
 465 20|              van. Odament, s még jobban meg volt lepve, amint az udvart
 466 20|            vajon nem Illavay mérgezte-e meg bosszúból az egész házat?
 467 20|           benyitott a szobájába.~Az ágy meg sem volt vetve, s Cousin
 468 20|               vinni. Ha azt látja, hogy meg nem védheti, akkor meg fogja
 469 20|             hogy meg nem védheti, akkor meg fogja őt ölni.~Sietett.
 470 20|            éjszaka a keresztapja. Szánd meg a vőlegényét!”~Temetvényi
 471 21|                 ez sikerült volna!~Majd meg a hőség ütötte ki a homlokát,
 472 21|              gályarab által örökíttetik meg az „új Pitaval” krónikáiban.
 473 21|               minő veszélyből szabadítá meg Illavay, mint egy angyal,
 474 21|               akit már az első hónapban meg kell vetnie. Mi lesz ebből?~
 475 21|            tartozik neki: – igen nagyon meg kell őt csalnia.~Mikor Illavay
 476 21|                neki:~– Mivel hálálhatok meg önnek ennyi nagy jótéteményt?~
 477 21|              csendes hidegvérrel felelt meg erre a dühbe hozó kérdésre.~–
 478 21|                 s azért igen nagy, mert meg volt érdemelve.~Egy ilyen
 479 21|                 volt? Ön soha nem kapta meg e kinevezést. Távollétében
 480 21|                 Joga volt hozzá”, akkor meg vége a semmitnemtudás szerepének,
 481 21|     gúnymosolyra derült föl.~Azt hányta meg magában, hogy vajon hát
 482 21|                 tűnt el, a karját fogta meg – és szólt – érzelemtől
 483 21|              Pálma grófnő sohase tudjon meg semmit.~– Hogyan? Uram!~–
 484 21|              verik. Ön a csendőrfőnököt meg fogja kérni, hogy az egész
 485 21|              Most aztán Illavay ragadta meg az ő kezét.~– Azt kívánom,
 486 21|               arc elmondta a többit.~Ez meg akarja nektek mutatni, hogy
 487 22|           csendes völgyben megpillantá, meg azt az oszloptornácos házat,
 488 22|                   Beállt zsaddárdak.~Ez meg a legtermészetesebb.~– Hát
 489 22|     legtermészetesebb.~– Hát a kocsisok meg a béresek hol vannak?~Már
 490 22|                Hát ki vitte el az ökröt meg a lovat?~– Hát a pléhgalléros
 491 22|                 büszke önérzettel vallá meg:~– Bert deb kelletteb sedkidek.~
 492 22|              Hát már a kutya sem tartja meg a hűséget!~– S hol vannak
 493 22|              szobáit másodmagával, hogy meg lehetett bennük maradni.~
 494 22|              Wothly-féle konzervbádogot meg a spirituszkatlant, s főzött
 495 22|            megpofozgatta, futni hagyta, meg elfogta; egyszóval úgy bánt
 496 23|             Koczur nagyon okosan jegyzé meg, hogy ő nem szent Dávid,
 497 23|               jószágigazgatója is lesz) meg a plébános urral. Ezektől
 498 23|                 viszonzá rá~– Mindenütt meg fog ön találni, ahol szüksége
 499 23|            tettek, mintha nem is látnák meg egymást. Egy hideg üdvözlet,
 500 23|              fáj”. – Az kell neki, hogy meg is forgassák a szívében