Part,  Chapter

 1 3 | másodalispántól jött.~A jó Kapronczay annyira meg volt ijedve, hogy megszólítás
 2 12|         készen venni. (Ő nyilván csak annyira becsülte az úrfi effektív
 3 13|           szürke köpönyeg nem imponál annyira a népnek. Ellenben a piros
 4 14|             De mr. Cousin megtartotta annyira az etikettet, hogy amíg
 5 17|          nevezetes cselekedet volt?~– Annyira nevezetes, hogy nem tudunk
 6 17|               benne volt a beszédben, annyira el volt foglalva saját magával,
 7 17|               egészen nekivörösödött, annyira át volt hatva annak az igazságától,
 8 17|         leendő főkormánybiztost, akit annyira szeret ez a nép, hogy ha
 9 17|             csontzúzódása már akkorra annyira megjavult, hogy egy fogantyús
10 17|        kívántam.~– De én kívánom. Óh, annyira még nem hanyatlottam alá.
11 18|           népe irtja; de mi, ázsiaiak annyira szeretjük azt a férfi arcon,
12 19|    Raffinírozott gazember lehetett!~– Annyira raffinírozott azonban mégsem
13 19|           tudtad ezt följelenteni?~És annyira megszorongatta neki a nyakát,
14 20|          szerencsétlen apa, aki tudná annyira gyűlölni valamelyik leányát,
15 20|         félszemmel vett észre Ferenc: annyira leköté a figyelmét az a
16 20|               ő hallgatását hallotta.~Annyira, hogy a missnek meg kellett
17 20|         beszél, mikor magában van. Ez annyira rögeszméje volt, hogy az
18 20|             meg is mondta már neki, s annyira magába szállóvá tette ez
19 20|               leánynak! A festő előtt annyira lesütött szempillákkal ült,
20 21|           sikerül neki az igazmondás. Annyira diplomatának volt nevelve,
21 22|            venni.~Estig tartott, amíg annyira ki tudta tisztogatni a szobáit
22 23|              a dolgot, s érzékenysége annyira felfokozódott, hogy mikor
23 23|        találni, ahol szükség lesz rá.~Annyira felbátorodott aztán, hogy
24 24|              szétzilált vagyonmérlege annyira súlyegyenbe lett hozva,
25 25|        barátja, Diadém úr vezette be. Annyira szerette a műlovarokat,
26 25|             van elfordítva.~De senkié annyira, mint Opatovszkyé.~Már azt
27 27|               megírni énhozzám? – Hát annyira véghetetlenül nyomorultnak
28 2 |          leány! Én még sohasem tudtam annyira vinni, hogy meg tudjam különböztetni,
29 3 |            illeti, annak a pénzínsége annyira köztudomású volt, hogy sehová
30 4 |               De Czenczi baronesz még annyira vitte az illem elleni kihágást,
31 5 |            igazat nem mondott, akinek annyira második természetévé lett
32 6 |        alázatos. A fogházi lelkésznek annyira megnyerte a pártfogását,
33 7 |             is nekem kötelességem nem annyira a magam érdekében, mint
34 7 |              volt.~– Lehetetlen az.~– Annyira bizonyos az, hogy a felfedezés
35 7 |                hogy a Czenczi leányom annyira megbosszant, hogy megátkozzam –
36 7 |      egymagában odabenn. – Erre pedig annyira ráért a nevetésvágy, hogy
37 8 |             mondok. Két főúr, aki már annyira meg van alázva, hogy a hitelezőjének
38 8 |        tétovázást látva, Pálma grófnő annyira tudta vinni az önuralmat,
39 9 |           levelet fölbontatlanul.~Hát annyira jutott már, hogy az az ember
40 9 |               meg volt érdemelve. Önt annyira elvakítá a bosszúállas szenvedélye, –