Part,  Chapter

 1 4 | asztalra.~– No, hát azért is! – kiálta a nyúlánk ifjú, s nekilódult
 2 4 |  Illavay.~– De nem szökik el! – kiálta pulykamérgesen az ifjú. –
 3 7 |         Mi zörög ott? Felelj! – kiálta a drótosra a szolgabíró.
 4 7 |    zabláját.~– No hát, mi az? – kiálta akkor a borotvált képű mérgesen. –
 5 7 |       kend ide azt a fáklyát! – kiálta Illavay, a hátul jövő szekér
 6 8 |    tornácra.~– Szolgabíró úr! – kiálta rá Gorombolyi, kezével kardmarkolatára
 7 8 |           Félnapi késedelmet? – kiálta Illavay, s most már felugrott
 8 12|            Tyhü! Lánchordtát! – kiálta föl Ferenc. – Megmondtam,
 9 13|          én nem tudok diákul! – kiálta az fel hevesen.~– De a tisztelendő
10 14|        férfit?~– Az nem igaz! – kiálta Pálma indulatosan s egész
11 16|        nem fog megsemmisülni! – kiálta föl indulatos hangon Ferenc. –
12 17|        Pálma! Mit cselekszel? – kiálta rá elhüledezve a gróf. –
13 17|      mély ijedelmes hördüléssel kiálta fel; nem emberi, de vadállati
14 20|       lámpát.~– Héj! Csendőr! – kiálta alá.~Szavára csak egy következetesen
15 24|        odalenn a bokrok közt! – kiálta le az eszeveszetten futkozók
16 25|        Valami jutott eszembe! – kiálta fel Kornél, földhöz csapva
17 25|         A közönség elszörnyedve kiálta fel: „Most mindjárt leesik!”
18 25|       szarvairól.~– Princess! – kiálta, összegyűrt kalapját feléje
19 28|    történt halálát.”~– Mi ez? – kiálta felriadva kábult szórakozottságából
20 2 |           Nem veszi kend meg? – kiálta a leány dühösen, azzal egyenkint
21 2 |       meg, hogy el ne dűljek! – kiálta a szatócs. – Magamnak két
22 2 |      párját annak a függőnek? – kiálta utána a Rokomozer.~– Micsoda
23 2 |         Ne szakadj rám világ! – kiálta fel Rokomozer. – Miből lesz
24 2 |        szeme volt.~– Te diák! – kiálta Arnold báróra. – Gyere közelebb.~(–
25 2 |     közönség.~– Jézuska moje! – kiálta fel a tót honoráciornő elszörnyedve. –
26 3 |      magát, nagy elkeseredéssel kiálta föl:~– Óh, az borzasztó,
27 3 |      sietett követni.~– Hohó! – kiálta utána Kornél papa, megragadva
28 3 |       űzni magától a Koczurt! – kiálta közbe indulatosan a báróné.~–
29 3 |           Semmi trancsírozás! – kiálta fel Kornél báró. – Az összeg
30 4 |         zokogását fullasztá el, kiálta valami érthetetlen szót,
31 5 |        is!~– Mikor tudta meg? – kiálta fel Illavay, s felugrott
32 5 |         egyet.~– Mennykőt is! – kiálta fel Illavay. – Ez több,
33 7 |     amit én a kezembe veszek! – kiálta Gorombolyi, félrelökve Koczurt
34 7 |       No, pan bratye generál! – kiálta föl Gorombolyihoz. – Nem
35 7 |    Három lépésre a testemtől! – kiálta felugorva karszékéből Atalanta
36 7 |      hogy nem merem megtenni? – kiálta elvörösödve Kornél báró,
37 7 |       szakadt.~– Jézus Mária! – kiálta fel Kornél ijedten.~– No,
38 7 |      Koczurt elfogták Pesten? – kiálta, s oly jól tudta adni az
39 8 |         helyéről, s indulatosan kiálta föl:~– Kérem, ezt a nevet