Part,  Chapter

 1 11|          látszottak élni, hogy ez mármost nekik minden ügyökben, bajaikban
 2 12|          s feljelenté az árulást. Mármost aztán ahelyett, hogy főbe
 3 12|           hivatal lesz. Hanem hát mármost erősítsük meg magunkat mind
 4 13|        megfogta őket magának, hát mármost mulassa magát velük. – Megbocsáthatjuk
 5 13|             Én több leszek!”, hát mármost váltsa be a szavát.~– No,
 6 13|           dicsőség mezejéről; hát mármost gyerünk vissza, én is megyek.
 7 13|          ahogy Cousin úr várta.~– Mármost arra kérem, Cousin úr, hogy
 8 20|         hozzáfogva a hímzéshez –, mármost határozzon ön, hogy mit
 9 23|        zsena) arra értettek, hogy mármost ők is visítsanak.~Ilyen
10 24|         szemrehányólag a hölgy.~– Mármost ismer ön! Pedig ha ott vesztem
11 25|         készen annál a bolondnál. Mármost mit csináljak vele? Meg
12 28|           nem volt semmi szava.~– Mármost, kedves atyám, megengeded,
13 2 |           monda a kis baronesz.~– Mármost hát mit csináljunk? – kérdé
14 2 |          hogy a te mai traktádnak mármost prószit!~– No, meg a te
15 2 |           nyújtsd a karodat. Így! Mármost menjünk végig a vásáron,
16 2 |          zsebébe, ahogy szokás.~– Mármost nem mondom tovább. Ha koplaltunk,
17 3 |   mulatságosan anekdotázik.~– No, mármost, kérlek szépen, ne háborgass.
18 3 |       legboldogabb napja. – Hanem mármost beszéljünk valami okos dologról.~
19 3 |     mindig sírás lesz belőle. Hát mármost hallgasson ide rám, hadd
20 4 |  ellensége, az nekem jó barátom”. Mármost hát mondd meg, hogy miért
21 4 |           hamisított útlevelemmel mármost az a veszedelmes cimbora
22 5 |     Koczur?~– Hát természetesen.~(Mármost hát mégiscsak megtudtuk
23 5 |     osztályos atyafitól?)~– Tehát mármost még hozzájárul a kompániához:
24 5 |    hivatás tört ki belőle. Fog ez mármost majd mindent hamisítani,
25 5 |     Illavay vállat vont rá.~– No, mármost kezded-e érteni, amit mondtam,
26 5 | pecsétjére is szüksége van. Ebből mármost kiokoskodhatod azt szépen,
27 5 |           delicti a tied. – Hanem mármost aztán egy mondok, fiskális
28 7 |      kenyérszeletkére.~– Hát? Hát mármost mit vétettem én? – hebegé,
29 7 |      vannak szorulva.~Kornél báró mármost jónak látta egy pohár vizet
30 7 |       kedves életepárjának:~– Hát mármost miért kellett nekem ezzel
31 7 |       szépen eltemetted élve.~Hát mármost azt mondom neked, édes Kornél,
32 7 |           a tenyeremet.~– No, hát mármost húzza fel a kisujjára a
33 7 |       összezúz, szerteszéttép!~És mármost fuss innen, ahogy a lábaid
34 9 |        életfogytiglan biztosítja. Mármost mondja meg ön az igazat: