Part,  Chapter

 1 23|    vendéget: Illavay Ferenc.~Mikor Kornélnak a sok idegen pofán elkáprázott
 2 23|      magyar nóta megütötte a fülét Kornélnak, egyszerre kiment a szeméből
 3 23|        friss magyart kezdte verni.~Kornélnak erre eszébe jutott, hogy
 4 23|   karszékbe. A zene tovább dühöng. Kornélnak minden esze keringel már.
 5 24|         elolvasta, átnyújtotta azt Kornélnak. Nem sokat értett az belőle;
 6 24|         verset látni – mondá Pálma Kornélnak.~– Hiszen nem tud a grófnő
 7 24|         nekem azt a verset – mondá Kornélnak.~– Ha megmondja ön, ki írta
 8 25| Természetesen: a gróf nem osztotta Kornélnak azt a hajlamát, hogy ha
 9 25|            ez volt a legfőbb vágya Kornélnak.~– És aztán igen jó barátok
10 25|           pedig egyedül Opatovszky Kornélnak, Bécs városában. S aki az
11 25|         cirkusz próbáin nem csupán Kornélnak volt szabadalma megjelenhetni.
12 26|             Atalanta mindennap írt Kornélnak. S a levél nagyobb csábító,
13 26|          pátosz nem veszett kárba, Kornélnak lágy szíve volt, mint a
14 26|        rendezett díszelőadáson. És Kornélnak, ha minden ember nem mondta
15 26|         hegyét szakítja a szívébe.~Kornélnak melege volt. Pálma odaadta
16 26|          hogy hüsselje vele magát. Kornélnak megtetszett a remek akvarellfestmény
17 26|             Pálma engedhette volna Kornélnak azt a tisztességes visszavonulást.
18 26|            az utolsó látvány lesz.~Kornélnak az arca egyszerre lángba
19 26|     suttogni sem szabad.~Pálma int Kornélnak, hogy hallgasson el: most
20 26|            kardok! Melyik tetszik?~Kornélnak pedig egyik se tetszett.~–
21 3 |    fölugrott helyéről, s azt mondá Kornélnak:~– Ettől az embertől meg
22 3 |     eltávoztában valamit odasúgott Kornélnak, amire az hátramaradt, amíg
23 7 |     rosszakarat nem háborgathatja.~Kornélnak kezdett a szeme felnyílni.~–
24 7 |            lenne akkor? (Ez jutott Kornélnak hirtelen eszébe.) Hová tennéd
25 7 |          ez egy kész ötletet adott Kornélnak. Ha Rokomozernek sábeszestéje
26 7 |          házikóba látni, azt mondá Kornélnak~– No, látod, nincsenek benne
27 7 |           megütötte ez már a fülét Kornélnak.~– Mit? Mit mondasz? Koczurt
28 7 |       rendkívülisége csiklandozta. Kornélnak volt gondja magával hozni
29 7 |        látványnál az jutott eszébe Kornélnak, hogy – nem szemrehányást
30 8 | ismerkednie. Azután visszaadta azt Kornélnak.~– Ugye, hogy nagyon különös?
31 8 |       kulcsait, s odanyújtá azokat Kornélnak.~Ezért aztán megszabadult
32 8 |           a felhőt, ilyen volt.~De Kornélnak nem ezek a magas alakok
33 8 |          venni a rácson keresztül.~Kornélnak első dolga volt a viaszgyertyácskát