Part,  Chapter

  1 1 |               kérdené: „Hát mit tettem én, rózsákat téptem le, rózsavízben
  2 2 |                nyújtogatni, mint ahogy én teszem. – Vagy ha ezt a
  3 2 |                 Szolgabíró polgártárs!~Én a dandárommal holnapután
  4 3 |              elolvastam volna elébb, s én volnék kénytelen megírni
  5 4 |         kiontsák. Ismerünk benneteket! Én meg fogom írni a „Nép Szavá”-
  6 4 |              megfogta.~– Hát mi vagyok én?~Amíg a szemeibe nézett,
  7 4 |            hová való szolgabíró vagyok én?~– Petrőcfalvi! Tudja meg
  8 4 |             Tetszik? Nem tetszik? Mert én nem érek rá itten alkudozni.~
  9 4 |         mosolyogni kell.~– Hát tehetek én róla? Én sem vagyok okosabb,
 10 4 |                   Hát tehetek én róla? Én sem vagyok okosabb, mint
 11 4 |                  Mind tudom. De hiszen én küldtem a Kornél instruktorának
 12 4 |             gyáva az ellenség előtt.~– Én nem tehetek róla. Próbálja
 13 4 |              tekintetes úr lebeszélni. Én nem tehetek egyebet, mint
 14 4 |             hogy ha ő beáll katonának, én is beállok, s ha majd masírozás
 15 4 |             közben eldobja a puskáját, én magam cipelem mind a kettőt.~–
 16 4 |                nekem ruhát varratni az én mértékem nélkül? Azt gondolja,
 17 4 |             nélkül? Azt gondolja, hogy én fölveszem azt a ruhát, amit
 18 4 |             honvédatilla, nix bakancs. Én huszár leszek.~– Megengedem.
 19 4 |                 Micsoda? Hát nem tudok én száz moulinét vágni egyhuzamban,
 20 4 |          idétlenül kacagni.~– Hát most én ebből a három húszasból
 21 4 |              vezették a háborúba, most én mint sereghajtó kullogok
 22 4 |               Micsoda? Hát nem meri az én kezembe adni? Hát nem tart
 23 4 |                becsületes embernek? Az én becsületszavamban mer valaki
 24 4 |                Akkor annak a valakinek én azt mondom, hogy…~Illavay
 25 4 |       fenyegeti önt – csak egy szót! – Én repülök, és kiszabadítom
 26 5 |            országot, s elmegy Badenbe. Én pedig nem akarom azt, hogy
 27 5 |                keressen ön szavaimban. Én nem rajongok magasabb eszmékért.
 28 5 |                csak az önérdek beszél. Én nem akarom, hogy az atyám
 29 5 |   bizonyosabban elviszi magával. Azért én megmondom önnek s kérem,
 30 6 |            lehetővé a lehetetlent – az én szép szemeimért!”. Ez fölöslegesnek
 31 6 |            gróf úr, de nem azért, hogy én olvassam, hanem hogy a gróf
 32 6 |           bizottság” törvényszéke elé. Én hivatalos állásommal összeegyeztethetőnek
 33 6 |            nézve. Minden intézkedés az én terhemre fog esni. Csupán
 34 6 |             nagyon sok. Azt, hogy amit én öntől hivatalos hatáskörömnél
 35 6 |               nagy szavakat használni. Én értek a nyelvén. Régi jó
 36 6 |             disputálni. Majd elintézek én vele mindent.~Ebből a szavából
 37 6 |          emberrt a szokott jelleméből. Én láttam a borrbélyomat mint
 38 6 |               Akár kicsiny, akár nagy, én azt lefoglalom.~A gróf felfortyant
 39 6 |               a kormánybiztosnak? Hogy én vezessek egy paraszt nemzetőrökből
 40 6 |               tessék foganatosíttatni. Én azalatt eléje sietek a kormánybiztosnak.~–
 41 6 |        érkezett vendéget nem szokás az én kapumon kiereszteni.~– Meg
 42 6 |            abban a szekrénykében, amit én az általa lefoglalt gyapjúzsákok
 43 6 |             adtad a fejeinket. Hisz az én szürke fejemért már nem
 44 6 |            tovább! Hála Istennek, hogy én nem olvastam se Lavateredet,
 45 7 |                szálkásan a kérdésre.~– Én magam Temetvényi Ferdinánd
 46 7 |                közepén?~– Ibi, ubi. Az én felhatalmazásom így szól.~–
 47 7 |            hozzá mer nyúlni.~– No, hát én éppen annak a fia vagyok,
 48 7 |               végével talán?~– No, hát én protestálok! Ez itt mind
 49 7 |                mind államvagyon. Ezért én felelős vagyok a kormánybiztosnak
 50 7 |              az életemmel, a fejemmel. Én nem engedek a zsákokhoz
 51 8 |       rapportot a fogai között, s most én várok őrá. Vasra veretem!
 52 8 |                hogy a szolgabíró.~– Az én tábori kémemet elfogatni
 53 8 |       Komáromba!~– Ki kísérte idáig az én emberemet?~– Elő kell hozni
 54 8 |             fel, hogy a kút helyett az én torkomba ugrik bele.~– Bele
 55 8 |            ugrik bele.~– Bele is ugrom én, ha nagyon lármázol.~Gorombolyi
 56 8 |              Hát Jézus Krisztus vagyok én, hogy hat árpakenyérrel
 57 8 |                 Micsoda beszéd ez? Ezt én tudom jobban! Nekem a gargói
 58 8 |              azonban nem létezik. Mert én tegnap a gróf egész fegyvertárát
 59 8 |          gyutacsaim?~– Többet is tudok én. Hisz én vagyok a járás
 60 8 |               Többet is tudok én. Hisz én vagyok a járás rendőrsége.~–
 61 8 |               főbe lövesselek.~– Az az én dolgom. Arról ráérünk beszélni.
 62 8 |               A Zsiborákot?~– Bánom is én, mi a neve? De az én kémem!~–
 63 8 |                is én, mi a neve? De az én kémem!~– Először is, mert
 64 8 |          bocsáttatta az úr szabadon az én foglyomat?~– De igenis,
 65 8 |             Azt, hogy már most nemcsak én tudom, hogy micsoda harcképessége
 66 8 |          megbízottad. Ebből tudtam meg én is, hány igazi katonád,
 67 8 |              sincsen.~– Hát nem vettem én el azt, amit az állam lefoglalt:
 68 8 |                 ha te azt tudnád, amit én tudok. No, eredj. Most olyan
 69 8 |        találkozunk még egyszer – mikor én tábornok leszek, te meg
 70 9 |              Nem értek hozzá, gróf úr; én csak egy drágakövet ismerek:
 71 9 |           töprengésből.~– Már most hát én is kérek a gróftól tett
 72 9 |       szerencsétlen unokaöcsém, akinek én vagyok a gyámja.~– Tudom.
 73 9 |                beállt honvédhuszárnak. Én tudom, hogy ott százféle
 74 10|            értetnem, mert maholnap, ha én meghalok, rád szakad a ház
 75 10|            látod magad előtt azt, amit én, azt a lemenő holdat, akkor
 76 11|                 öt percig szunnyadtam, én pedig azalatt megjártam
 77 11|                Ugyebár, Pálma? Azelőtt én igen jó alvó voltam.~Mit
 78 11|               és egyet lépett hátra.~– Én nem tudtam félni egész az
 79 11|            ablaknál zongoráztuk utána! Én az utolsó napig azt hittem,
 80 11|                itt is vannak?”~– S ezt én itt, a saját kertemnek a
 81 11|               ezzel a három betűvel. – Én egy év óta mindenféle genre-ét
 82 11|              gyűrűt elvesztette róla – én majd a körmére koppintok!~–
 83 11|            uram, a szvornoszt „sok”!~– Én „több” leszek. Hanem hát,
 84 11|              Ez a vaskarika? No, ennél én hát sokkal komolyabb dolgot
 85 11|          országos adóssággá tételét, s én vagyok megbízva e megyében
 86 12|           levél”. Ez állt benne:~„Amíg én nem hívom, addig, kérem,
 87 12|              mért örül olyan nagyon az én láthatásomnak?~– Mert éppen
 88 12|                a flanellingnek. Hát az én öcsémet nem látta-e?~– Jaj,
 89 12|                 Mondtam, hogy nem adok én magának pénzt, úrfi; mert
 90 12|        lövöldözni. Isten a világon! Az én flanellreklijeimnek az ára!
 91 12|               Hallja ezt, Rokomozer?~– Én hallom – mondá az, és reszketett
 92 12|          ordíta fel Rokomozer. – Akkor én leszállok a szánkóból.~A
 93 12|              lesz. Hadd vesszen oda az én pénzem is; hiszen kevés
 94 12|            megszolgálta és megkapta az én öcsém?~– Megszolgálta, de
 95 12|              de ő nem kapta meg, hanem én. Együtt kaptak ott bennünket,
 96 12|        megnyugodtatok mind a ketten?~– Én meg, de az úrfi nem. Megharagudott,
 97 12|                a pupillája.~– Jól van; én meg fogom önöket győzni
 98 12|               egy gyerek.~– Hallja, ha én megkapom a nagykorúságot…~(
 99 12|            hitte, hogy igaz:)~– Hát ha én megkapom a nagykorúságot,
100 12|        megkapom a nagykorúságot, akkor én magát megfogadom – udvari
101 12|        tútorságért?~– Semmi.~– No, hát én tízszer annyit adok!~S ezt
102 12|        bolondot fogok tartani. Ezt már én kigondoltam szépen. Az egyik
103 13|               leckét, hogy „úgyse lesz én belőlem se pap, se doktor,
104 13|           prókátor, hát minek tanuljam én ezeket?”~De hát igazi úr
105 13|              állotta: „Ne jöjjön, amíg én nem hívom”.~Nemsokára hazaérkezte
106 13|                neki: „Jaj kedvesem, ha én egy ilyen, ennyi erénnyel
107 13|               találok a földtekén, azt én rögtön elveszem feleségül”. –
108 13|         szvornoszt sok”, azt felelni: „Én több leszek!”, hát mármost
109 13|                mármost gyerünk vissza, én is megyek. Itt az ellenség,
110 13|           lovagi hőstetteinket. De hát én tartok tőle, hogy majd én
111 13|              én tartok tőle, hogy majd én magam, mint afféle civilista,
112 13|          nagybátyjával:~– Hallja maga, én nem ülök maga mellé a szánkóba.
113 13|            ülök maga mellé a szánkóba. Én lóháton akarok fölvonulni.
114 13|         hegyhát fölött kiemelkedni.)~– Én azt gondolom, hogy mégsem
115 13|              megálljon, majd átvezetem én – monda végre Ferenc, s
116 13|               a levélben írt hozzám.~– Én írtam? Levelet?~– Igen.
117 13|         csinálni a tréfához.~– No, hát én írtam.~– Köszönöm. Én hát
118 13|              hát én írtam.~– Köszönöm. Én hát szeretném megismerni
119 13|               hadd jöjjenek be. Láttam én már ilyen színdarabot.~A
120 13|               lépett a kardos úrnak.~– Én Illavay Ferenc főszolgabíró
121 13|               vagyok.~– Nagyon örülök. Én pedig cs. kir. őrnagy vagyok
122 13|       melléknév. „Kriváni Sas!”, hanem én szeretném őrnagy úrnak azt
123 13|               menni, ami megint nem az én gondom.~Cousin úrnak voltak
124 13|                azért mégis rád ismerek én. A nevedre is rátaláltam
125 13|              hát honnan tudja ön, hogy én miért jöttem ide, s meddig
126 13|           volna ez az igaz?~– Az, hogy én vizsgálatot tenni jöttem
127 13|             fölött, hahaha!~– Nem úgy. Én vizsgálatot teszek. Annak
128 13|              azután megjelenünk ön is, én is, s elmondjuk, amit egymás
129 13|              meg szomszédnője kezét.~– Én kérem a grófnőt, hogy maradjon
130 13|                jobblétre szállítottak. Én kifizetem a bevallott kárt
131 13|            Illavay átellenesét.~– Ejh, én nem tudok diákul! – kiálta
132 14|          csaljanak megnyílásra vele.~– Én kérem önt, hogy tartsa meg
133 14|                jelvényt.~– Ez pedig az én talizmánom – szólt mély,
134 14|    szerencsétlenné tedd élte világáig! Én is mondtam magamban, hisz
135 14|          egyszer elém hoz a sors, nem! Én hiszek Istent! imáim hozták
136 14|           Gondolja meg, hogy mi vagyok én! és mi ön?~– Ön egy férfi,
137 14|              mi ön?~– Ön egy férfi, és én egy leány. „Jobb” neveinket
138 14|               De hát hisz azért vagyok én a kérő; önhöz, aki olyan
139 14|         magasan áll fölöttem, azért az én dolgom a kérés, hogy felejtse
140 14|               haza a gyermekeinek. Oh, én az ilyen kenyéren elélek.~
141 14|                amíg érdemes leszek rá! Én meg fogom azt szolgálni.~
142 14|                nem igaz! nem vagy rút! Én látlak! Szeretlek. Olyan
143 14|                 amik ma itt történtek, én felelek meg. Nem volt ennek
144 14|           ültesse őket az asztalhoz.~– Én is erre gondoltam. Igaza
145 14|           hagyta a patikáját, azt most én hordom magammal, mint Dulcamara,
146 14|                 s holmi goromba bajnál én is kötözök, kuruzsolok:
147 14|              Kikotródott a szobából:~– Én addig ájtatoskodni fogok
148 14|         Megbolondultatok-e? Hisz ez az én öcsém! A földesuratok fia.
149 15|               jobban és igazabban mint én, hogy ,ő’ boldog legyen.
150 15|                a hétköznapi életben. S én ezt egy időben sokat tanultam.~
151 15|         bolondság. De ez őnála nem az. Én is kihallgattam e magányos
152 16|      csináltatta azokat meg, s most az én jegyesem nem tud hozzám
153 16|         tiszta-e az ég? Tudja ön, hogy én még sohasem voltam a mi
154 16|                hozzá.~– Tudja ön, hogy én önt ma megismertem.~– Csak
155 16|         találkozásunkra? Hogyne? Akkor én öntől mindent kértem, s
156 16|               nem tudta ön, hogy ez az én szegénységem. Ezt a titkot
157 16|            következik az a titok, amit én nem mondtam el az anyámnak.
158 16|               Hogy mi lesz azután? Azt én nem tudom. De egyet tudok.
159 16|              De egyet tudok. Azt, hogy én nem tartozom azon nyomorult
160 16|             mert az senkinek sem kell. Én nem fogom engedni azt, hogy
161 16|             több!” Azok a gyémántok az én becsületem.~Az a fehér láng
162 16|            érdemelni. – Ön tudja, hogy én nem értek a hízelkedéshez;
163 16|            szemébe mondani, amiktől az én arcom pirul el előbb. De
164 16|                akihez imádkozni járok, én nem látok mást, csak a dicsfényt,
165 16|                 S ha arra kerül a sor, én is odaállok az én tót kaszásaimnak
166 16|               a sor, én is odaállok az én tót kaszásaimnak az élére,
167 16|              Kockáztatott vállalat. De én voltam odafenn.~– Akkor
168 16|                voltam odafenn.~– Akkor én is felmegyek.~– Megkísértsük,
169 16|                turkálnak a kövek közt. Én sokszor összejártam ezeket
170 16|           utána dűljön a többinek, még én láttam gyermekkoromban a
171 16|                a fal, ha meghallja az „én” lépteimet?~– Találunk annál
172 16|            költeményt is írtak róla?~– Én is ismerek egyet.~– Tudja
173 16|          Ferencnek. – Ne is legyen. De én azt mégis bírni fogom. Tudja
174 16|               körülvesz, mind, mind az én birtokom, s aztán, hogy
175 16|           Ferenc karjai közé.~– Ah, ha én most repülni tudnék!~És
176 17|             kérdé Pálma.~– Tudod, hogy én szisszenés nélkül szoktam
177 17|                 Ne is beszéljünk róla. Én azért részt fogok venni
178 17|        elfogadni.~– Bocsánat, gróf úr, én önt nem „excellenciáztam”.~–
179 17|                engem nem is illet meg. Én csak egyszerű polgártárs
180 17|            egyszerű polgártárs vagyok. Én tudom, hogy semmi sem vagyok.
181 17|            nagyot bámult.~– Hogy jutok én a gargói hősnő címhez?~–
182 17|               az egész hadviselése? az én portyázásomat nem is emlegetve; –
183 17|       honmentők sorába lesz felírva, s én nagyon örülök rajta, hogy
184 17|             Hol van ez a dicső férfiú? Én azt hittem, hogy itt találom.~
185 17|       mindnyájan bolondok vagyunk. Hát én nem vagyok bolond, aki odaállok
186 17|          Mindnyájunk között azonban az én Illavay barátom a legnagyobb
187 17|          tehetség is, meg nem bírja.~– Én bizony nem tudnám elképzelni,
188 17|        csinálnék velük? Hisz ahová már én leteszem a lábamat, ott
189 17|           százasát, megküldi belőle az én öt példányomat.~S nem fogadott
190 17|             Nec portae inferi!” többé. Én nem szoktam senkit ok nélkül
191 17|             tudom megvédelmezni. Arról én aztán ugyan nem tehetek,
192 17|              kimozdítani a helyeikből. Én is tartozom még a gróffal
193 17|                neki rögtön kézbesítse. Én tovább e vidéken nem időzhetek.
194 17|             Hogy merre fordulok, az az én rejtélyem. Magammal sem
195 17|           törni minden levelét, ami az én kezembe kerül. Ez csak természetes!~–
196 17|             jogunk van.~– Különös jog! Én nem ismerem.~– De én bírom.~
197 17|              jog! Én nem ismerem.~– De én bírom.~Azzal szétnyitotta
198 17|             hogy nem? Hát miért nem?~– Én nem akarom, hogy átadd.~–
199 17|             kell neki mondani.~– Az az én gondom lesz, hogy mit mondjon
200 17|              fogod nekem engedni, hogy én, aki a jogot másképpen ismertem,
201 17|       miniszter, herceg vagy nem tudom én, minek híjják a köztársaságban
202 17|                hogy ezt megakadályozd. Én most eldughatom ezt a levelet,
203 17|               Egészen így gondoltam.~– Én pedig egészen másképp. Én
204 17|              Én pedig egészen másképp. Én nem értem a napok jelszavait.
205 17|            engem? Nem látsz oda, ahova én?~– Egészen értelek. Látom,
206 17|                   Jól.~– No, hát ehhez én nem leszek elég jó! Hogy
207 17|          nyomorultabb életre, ahhoz az én akaratom is kell, s az nem
208 17|             nőül menjek, akkor, amikor én eljöttnek látom az időt,
209 17|       eljöttnek látom az időt, s aztán én intézzem annak a sorsát,
210 17|                Amidőn azt hiszed, hogy én csak önző, kényelmes örömökre
211 17|                munka nem szégyen. Mert én a te gyémántjaidat nem kérem; –
212 17|             megy. Itt van. Vigye el!~– Én nem kívántam.~– De én kívánom.
213 17|                  Én nem kívántam.~– De én kívánom. Óh, annyira még
214 17|               Ne jöjjön ily indulatba. Én nem akartam önt sérteni.~–
215 17|           Megtette! – nem teheti jóvá. Én önnek a vagyonát nem őrzöm
216 18|               Te most azt hiszed, hogy én az anyád gyémántjait eladtam.~
217 18|               Megállj! Megállj! Hiszen én magam dugtam azokat máshová.
218 18|            rejtekajtó titkához, meg az én kulcsomhoz?~– Meg fogjuk
219 18|              Az a nagy buksi fej, akit én nem akarok odaadni a kegyetlen
220 18|               van rémalakokkal.~– Majd én ott leszek mögötted, és
221 18|            Ferenc –, mert történetesen én álltam el az útját.)~– Aztán,
222 18|             módját.~– Nem jó lenne, ha én adnék önnek ajánlólevelet
223 18|         akárhová mennék, ahelyett hogy én nyomoznám a magam embereit,
224 18|             akar ez országból kijutni? Én meg nem engedem. – Sem a
225 18|           kijutás most veszéllyel jár: én tudom.~– Legyen ön nyugodt.
226 18|               hogy ezek a gyémántok az én becsületem.”~A tükör gúnyolódott.~„
227 19|              pán; – értjük mink azt.~– Én most olyan dologban járok,
228 19|            legjobban, polgártárs; mert én nem jártam politikai szövetségeket
229 19|              azonban mégsem volt, hogy én el ne csíptem volna.~– No,
230 19|             rakja a gyémántokat ide az én asztalomra. El talál egy
231 19|                is a gyémántokat akarom én megmutatni, hanem ezt a
232 19|              belekeverni a csávába. Az én kemencém fenekén gyémántbánya.~–
233 19|              ha nincs ott semmi, akkor én vagyok lúddá téve. No, menjünk
234 19|            kérem – hogy nyissam fel.~– Én parancsolom.~Rokomozer arca
235 19|               Hogy miért nem vártam be én is a bécsi rendőrség expedícióját?
236 19|              akartam megakadályozni. – Én már most itt ülök és nem
237 19|            Idecsődíted a szomszédokat; én megölöm mind, aki bejön.~–
238 19|                 Ha ők elárultak engem, én meg elárulom valamennyit.
239 19|            elárulom valamennyit. Akkor én gráciát kapok. Akasszák
240 19|                hogy ez mese?~– Azt biz én. Arra való mese, hogy én
241 19|               én. Arra való mese, hogy én most egyszerre ugorjam fel
242 19|           hívják? Hát ez mind gyémánt? Én azt gondoltam, üveggyöngy,
243 19|             üveggyöngy, olyan, mint az én csilláromon lóg.~Egy sem
244 19|         engedted volna megtörténni, ha én véletlenül meg nem érkezem?~
245 19|              gazember, hogy az a nő az én jegyesem? – Nem tudtad,
246 19|                Nem arról van szó, hogy én milyen ember vagyok! Hanem,
247 19|           valamit. Olyan igazán éljek. Én nagyon szeretem a tekintetes
248 19|            Szeresd az ördögöket!~– No. Én csak nagyon szeretem a tekintetes
249 19|            Hanem csak azt mondom, hogy én Isten a világ fölött – annyi
250 19|              mondani, hogy „Rokomozer, én terád haragszom!”, hát leveszem
251 20|             teremtve volna annak, amit én keresek. Önnek el kell vállalnia
252 20|               megállj, majd visszaadom én neked mindjárt, a pikántoskodást,
253 20|             arcképet egymás mellett.~– Én csak egyet láttam. A nőt.~–
254 20|           Tehát kérem, hogy majd mikor én nevetek, nevessen ön is.~–
255 20|             hogy a világváltozásnak az én sorsomra is alakító befolyása
256 20|               elkésve kínálkozik; mert én már el vagyok jegyezve,
257 20|                ez nevetni való volt.~– Én erre azt mondtam, hogy „
258 20|            sohasem kapta meg” – mondám én. – „Ő nem kapta azt meg,
259 20|                     Való, hogy mindezt én tudom legjobban, s énnekem
260 20|              mondok le róla?” – „Akkor én is hallgatni fogok.” – „
261 20|      boldogtalanabb, mint százezren az én fajtámból. Nevetek már rajta. –
262 20|             pedig azt mondja ön, hogy „Én nem adom vissza a szavadat;
263 20|            fogadásod tartsd meg, ahogy én megtartom”; hát én arra
264 20|               ahogy én megtartom”; hát én arra is ráállok. Ön beül
265 20|                 viseli a maga láncait, én pedig itt maradok, viselem
266 20|                itt maradok, viselem az én láncaimat; kiadok minden
267 20|                Döntse el ön a kérdést. Én mehetek – én maradhatok.~
268 20|                a kérdést. Én mehetek – én maradhatok.~Itt pedig mind
269 20|               Eredj a másik bolondhoz! Én is az vagyok”. Az egy gyáva
270 20|          vagyok”. Az egy gyáva bolond: én egy brutális bolond! Hisz
271 20|            Kacagsz, amikor tudod, hogy én a szívemet akarom megölni!
272 20|                akarom megölni! Hej, ha én elkezdek kacagni, az lesz
273 20|               az lesz ám a nevetés! Ha én most, nem várva holnapot,
274 20|            öless meg, temettess el, de én nem mondok le!”, s ha akkor
275 20|              zsiványok szeretőinek. Az én nevetésem lesz akkor a nevetés…
276 20|                meg! Ettől majd lehűlök én; örökké égő vércsepp! Az
277 20|         Aludjál csendesen!… Itt vagyok én… Megvédelek.)~      ~Most
278 20|              keresztül nézésben.~„Most én téged szépen fejbe lőhetnélek –
279 20|             nekem. Te jól járnál vele; én meg rosszul. Csak eredj
280 20|                lefesteni: azt mondta: „Én bizony nem fogok századokon
281 20|                 Te pajtás! Legalább ha én nem vehetem hasznát annak
282 20|               te az Istenről beszélsz, én mindjárt megtagadom őt,
283 21|                ütve, mondá:~– Uram! Az én családomban sohasem volt
284 21|     családomban sohasem volt áruló. Az én házamnál a vendég elébbvaló,
285 21|             uram. Ön engem félreismer. Én híve vagyok a trónnak, a
286 21|                Vettess fogságra engem! Én azt az embert megszöktettem!”.
287 21|     Távollétében hozzám küldték azt, s én ez iratot, amint a forradalom
288 21|                 Ha a gróf azt mondja: „Én tettem! Kerületi főnök,
289 21|         megteszi azt a szívességet. Az én nevem ne forduljon az egész
290 21|             hogy a birtokai átadásánál én mindenütt ott legyek, hogy
291 21|                engemet is meghívjanak. Én akarok a vőlegény násznagya
292 23|              Ennél a malomnál ugrottam én le a lóról, ott szaladtam
293 23|               De el ne nevesd magadat! Én egészen komoly képpel fogok
294 23|              hogy keressétek fel ti az én szegény házamat! De nem,
295 23|             Csak azért is! – Nem bánom én ezt! – Még szilajabb nótákat
296 24|           remorquirozva.~– Ah, grófnő. Én a legboldogabb ember vagyok
297 24|            vagyok. S ezt mind ennek az én kedves, dicső nagybátyámnak
298 24|            tudja, hogy Ferenc bácsi az én nagybátyám? Drága nagybátyám!
299 24|              Ferenc bácsi, a kezét! Az én menyasszonyomét. Híja őtet
300 24|    nyájassággal. – Ha tetszik önöknek, én leszek önöknek ciceronéjuk.~–
301 24|                bácsi az esküvőnknél az én násznagyom. Már megígérte.~
302 24|            Ugye, kedves Feri bácsi: az én apámnak is volt ilyen, ni!
303 24|       csakugyan násznagy akar lenni az én esküvőmnél?~– Igen.~– Mához
304 24|            paripáim közül.~– Köszönöm. Én a gyalogjárókhoz csatlakozom.
305 24|              azt gondolta magában, „Ha én most csak egyszerre megbolondulnék,
306 24|               édes öcsém, Kornél báró, én ezen a helyen egyszer loptam
307 24|            kísértetek fordulnak elő.~– Én tudok olyant. Arról a török
308 24|          mondja ön – unszoló Kornél –, én is úgy teszek, mint az a
309 24|                Gróf úr – mondá neki. – Én a mai nappal bevégeztem
310 24|               Ezt te űzted el innen.~– Én.~– Gondoltam.~Kornél pedig
311 24|                  Ejh, ezt a szökellést én is meg merném tenni.~Pálma
312 24|             szemei keresztbe álltak.~– Én nem szoktam ám tréfálni.
313 24|            kimondtam, azt megteszem.~– Én is.~– Én azt ígértem, hogy
314 24|              azt megteszem.~– Én is.~– Én azt ígértem, hogy leugratok
315 24|           lóháton arról a bástyáról.~– Én meg azt ígértem, hogy azt
316 24|             Ferdinánd gróf.~– Hát majd én megmutatom, hogy nemcsak
317 24|                   Eresszék őt. Ismerem én jól a természetét. Ha ellenkeznek
318 24|            meggondolja a dolgot; akkor én hirtelenében mondok neki
319 24|              kérdé Pálma.~– Hahaha! Az én nótáim – nevetett Kornél.~–
320 24|               vannak benne.~– Igen, az én nótáim, amik többet érnek
321 24|             közé; hűs kezdett lenni.~– Én fázom – mondá Pálma. – Kilelt
322 25|          kellett kapni tőle, jó voltam én, amíg a hátamra kellett
323 25|         kellett venni, jó voltam lónak én: most aztán urakká lettünk,
324 25|               Nem úgy verik a cigányt! Én nem vagyok Illavay Ferenc
325 25|             komédia! Jól ismerjük ezt! Én az egy forint harminc krajcáromért
326 25|            jött: „No, ha te rúgsz, hát én is rúgok!” s azzal ő is
327 25|     Birkózással bajosan.~– Ne tréfálj. Én nem tréfálok.~– Annál rosszabb
328 25|           Micsoda? Hát koldus vagyok-e én?~– Nem azt mondtam. Nem
329 25|            adják ezt az egész boltot?” Én nagyon jól ismerem donna
330 25|               az örök rabja.~– Eh, ezt én nem hiszem.~– Az a te dolgod.~–
331 25|               senki se hozta még el.~– Én elhozom. No, ne nevess.
332 25|                levelet írni.~„Istennő!~Én egy hét óta kínzom magamat
333 25|                mondják meg önnek, hogy én önt imádom. Ha megsértettem
334 25|         tanuljon meg ön németül, ahogy én is tudok.~Báró Opatovszky.”~–
335 25|           jössz te ide is velem, mikor én légyottra jövök egy szép
336 25|        leányhoz? – kérdi a báró.~– Hát én azalatt, amíg a nemes báró
337 25|             rendkívüli volt rám nézve. Én sokféle nyilatkozatoknak
338 25|         követel. – Tőlem kívánja, hogy én hozzak önnek áldozatot;
339 25|            többi. – Ennek lelke van. – Én még nem láttam eddig igazi
340 25|      egyszerűbbek a nomádokénál.~– Óh, én tudom, tudom! – szelelt
341 25|         szelelt bele Kornél. – S azóta én is egy darab félsült marhaszelettel
342 25|             tetszett meg nekem nagyon. Én is ilyen őszinte akarok
343 25|              megismerni, ismerjen meg. Én azt mind betanultam. És
344 25|             tanulmányom, szenvedélyem. Én azokat az állatjaimat, amikkel
345 25|              felelnek nekem, úgy, hogy én megértem. Én szeretem őket,
346 25|                 úgy, hogy én megértem. Én szeretem őket, s ők szeretnek
347 25|                szeretnek engem. Ah, az én „Kalifámat” még nem találtam
348 25|         tiszteletemet tehessem nála, s én is megvakarhassam a homlokát?~–
349 25|             büszke, mert művész.~– Óh, én nem leszek neki idegen.
350 25|           nekem nem kínál soha semmit. Én gyakorlom a nagylelkűséget,
351 25|                az alkura rá nem állok. Én nem akarok az ön házikoldusa
352 25|         végtelen gazdag: azt tudom. Az én egész gazdagságom nyomorúság
353 25|              maga, vagy azzá lesz, ami én vagyok.~E szóknál fölállt
354 25|               apátvári kastélyba, vagy én osztom meg veled az én csörgősipkámat,
355 25|            vagy én osztom meg veled az én csörgősipkámat, s jársz
356 25|                önnek, madonna, ezek az én lovaim?~– Igen szépek. Az
357 25|              haza.~– Ostoba vagy! Ő az én fogatomon fog járni, s mindenki
358 25|             azt fogja hinni, hogy ő az én szeretőm.~Kornél ezt is
359 25|            rögtön a kocsigyárost, s az én címerem „mellé” festesse
360 25|                semmit, majd elcsinálom én ezt. A kihívó fél adja a
361 25|      párbajsegéde tölti azokat meg. Az én leszek.~– Jaj, barátom,
362 25|        vaktöltés. Csak rám kell bízni. Én adom hozzá a golyókat. Azokat
363 25|           megsebesített ellenfélnél. – Én is találkoztam vele! Lásd,
364 26|         pórhada törülte a bocskorát! – Én vívjak meg: egy Atalantával!
365 26|          Opatovszky Kornél! – Istenem! Én Istenem!~– Ennek meg kell
366 26|             Egy hétig.~– No, az dicső! Én is éppen addig maradok.
367 26|              már nem az öné.~– De hisz én százezer forintot fizettem
368 26|              megengedi a báró úr, majd én fölbontom a leveleket, és
369 26|                magában –, majd találok én ki valamit, hogy tőletek
370 26|               a haláltól. A másodiknak én magam tanúja voltam: az
371 26|               van, kedves Pálma. Ön az én jó angyalom. Lássa, nem
372 26|            angyalom. Lássa, nem vagyok én rossz ember. Ön engem egészen
373 26|               Megengedi ön nekem, hogy én önt nagyon, nagyon szeressem?~–
374 26|                szégyen vörhenye, mikor én „királyágast” állok! Látta
375 26|            hogy mit tettem?~– Madonna! Én jóvá teszek, kárpótolok
376 26|    visszafordulhat. „Si non, non!” Hát én nem bánom, vegye el a fehér
377 26|                koronáját. Hanem, ha az én pártámat akarja ön megkapni,
378 26|           Amely nap ön a cirkuszban az én kedvemért eljátssza a John
379 26|                 Ne álljunk itt tovább, én sietek; nem várhatok. Jöhet.
380 26|             Itt a kardok! Ön is lovag, én is az vagyok. E gyalázatot
381 27|                   Ne légy most keserű. Én az vagyok helyetted is.
382 27|            helyetted is. Bosszút állok én ezért még az ivadékain is,
383 27|             ezért még az ivadékain is, én nyomorulttá teszem őket,
384 27|            kell előzni az övékét.~– Az én esküvőmnek? Hát tán rendeljek
385 27|               Írj rögtön Illavaynak.~– Én írjak Illavaynak? „Itt jártak
386 27|               gondolni.~– S ezért most én becsüljem meg azzal a szóval: „
387 27|         foglald el!”.~– Ne érts félre. Én komolyan kívánom őt vissza.
388 27|            komolyan kívánom őt vissza. Én kérem meg őt, nem te. Magam
389 27|              te nem vagy oka semminek. Én okoztam neki minden fájdalmat.
390 27|               igaz lesz az áldás, amit én tirátok adok.~– Tehát te
391 27|                mi lesz ennek a vége?~– Én csak azt tudom, hogy neked
392 27|               e hó 16-a előtt.~– Tehát én neked megmondom előre, hogy
393 27|               hogy mi vége lesz ennek. Én írok Illavaynak. – És ha
394 27|             megkérni ezt a kezet – hát én akkor ezt az embert megvetem,
395 27|                erre a levelemre, hogy „Én nem vagyok az a férfi, akit
396 27|                fel lehet venni”, akkor én ezt az embert imádni fogom
397 27|                alá.~A gróf diktált.~– „Én eltaszítottam magamtól azt
398 27|             Hisz ő nem tudja még.~– De én tudom. – Köszönöm. – Már
399 27|           Isten érdemem szerint. Ahogy én elcseréltem önt egy bajazzóért,
400 27|               önnek. Ön csak tűrte, de én tettem. Van-e önben oly
401 27|        kikerekített mondatok! – Ah, ha én önnek olyan rútat tudnék
402 27|           választ is rá.~– No, szívem! Én édes szívem. Jóllaktál-e
403 27|                 ha te azt tudnád, amit én tudok”?~– Hogyne emlékezném
404 27|                mennyiszer megtiltottam én magamnak, hogy rád gondoljak!
405 27|           mindig? Mindennap kivetettem én azt a kártyán, s te kicsúfoltál
406 27|            Hanem az volt az álom, amit én álmodtam. Jegyben jártam
407 27|               aki elárultad neki, hogy én mit szeretek egy nőnél,
408 27|               el, hogy mit válaszoltam én neki?~Juliska elhárítá magától
409 27|          levelem keltéből láthatja ön, én már megtaláltam boldogságomat
410 27|      Dolnavárról kapott, mert azok az „én” drágaságaim. – Isten önnel!~
411 28|            válogatása.~– Ha visszatér, én ölöm meg, ha visszautasít,
412 28|                  Egyetlen ember! Mikor én már mindenkit elaltattam
413 28|         Ugyanazon az éjszakán, amelyen én őt eltaszítottam, kicsúfoltam,
414 28|          halálra sértettem! Hogy mikor én beszegődtem az ő üldöző
415 28|              meg, mert féltél, hogy ha én ezt megtudom, utánafutok,
416 28|                kívánta, hogy ne tudjam én ezt meg soha! – És ezt a
417 28|                 És ezt a szívet dobtam én el magamtól. És ezt a szívet
418 28|                ezt a szívet gyötröttem én meg oly keservesen. – Óh,
419 28|               többet. Az enyém volt. S én dobtam el őt.~Még az atyja
420 28|                 atyám – óh, uram! – az én szívem nagyon beteg. Egy
421 28|                 Csak ott nincsen, ahol én vagyok.~– Bízzál szavamban.
422 28|                 megengeded, ugye, hogy én magam vegyem kezembe a sorsomat?~
423 28|             Ezt a házat te átíratod az én nevemre, hogy abból engem
424 28|          takarékpénztárba leteszesz az én számomra egy oly összeget,
425 28|         szerényen megélhet, s ez is az én kizárólagos rendelkezésemre
426 28|               nélkül: „Béke hamvaira”. Én csak a világnak halok meg:
427 28|        kilencven esztendősek voltak: – én még el akarom őket hagyni.
428 28|             Ily szörnyű elhatározáshoz én nem adhatom beleegyezésemet.~–
429 28|                holnapig a te dolgodat. Én már elkészültém a magaméval.
430 1 |                 akit úgy híttak, hogy „én angyalom, én istennőm, én
431 1 |             híttak, hogy „én angyalom, én istennőm, én életem világa,
432 1 |              én angyalom, én istennőm, én életem világa, mennyországom!”.~
433 2 |                kérdi a kis baronesz.~– Én előbb epret akarok szedni,
434 2 |               De hogyan?~– Tudnék csak én olyan szépen írni meg rajzolni,
435 2 |              járkált. Nem hiszed, hogy én is tudok bukfencet hányni,
436 2 |           alatt.~– De már minek menjek én fel arra a fára?~– Azért,
437 2 |       fészekből.~– Aztán mit csináljak én azokkal a szajkófiókokkal,
438 2 |           lacikonyhába, s jóllakunk.~– Én bizony nem szaggatom azért
439 2 |                 No, hát majd szaggatom én az enyémet; felmászok én
440 2 |               én az enyémet; felmászok én a fára.~– Könnyű neked,
441 2 |                hogy el ne szalaszd. Ha én nem volnék, meg nem élnél.~–
442 2 |          paprikafüzér-kirakat előtt.~– Én szégyenlem magamat! – monda
443 2 |             hát add ide, majd beviszem én – monda a leány, s ölébe
444 2 |               azt. „Mátyást.”~– Uram s én Istenem! Hát miféle Mátyást?
445 2 |        szűcsmester Teplán. Hogy vegyem én azt meg?~– Ne bolonduljon
446 2 |                Hát aztán mit csináljak én a szajkómadárral?~– Tudja
447 2 |         beszélni mindenfélét.~– Uram s én Istenem! Az emberek is annyit
448 2 |         Huszonkétezer hold erdő! Ha az én apámnak huszonkétezer hold
449 2 |                erdeje lett volna, most én nem mátyásokat szednék le
450 2 |              hogy mit ád értük!~– Hogy én mit adok értük? Ne tréfáljon
451 2 |             tegye kend bolonddá! Tudom én jól, hogy kend madarakkal
452 2 |         frissen, mit ad értük?~– Tudom én jól? Tudja ő jól? De azt
453 2 |                húsz forintot pengőben. Én a fejemmel játszom! Én húsz
454 2 |                 Én a fejemmel játszom! Én húsz forintot egy madár
455 2 |              nehezebb a halálnál. Nem! Én meg nem veszek egy madarat
456 2 |              adunk magunkról váltót. – Én leszek a kiállító; báró
457 2 |        komiszság. Hát ’sz azért vagyok én komisz ember. Mert ha nobel
458 2 |               húszasa kölcsön. Nem biz én! Nem azért vetődtem be ide,
459 2 |          Rokomozer! Azt gondolja, hogy én sohase láttam ékszert. A
460 2 |           becserélés, Rokomozer?~– Hát én nem bánom. Ha már úgy bele
461 2 |          pozsonyi zálogházban sem. Hát én becserélem.~– Igen, igen;
462 2 |           Rokomozer.~– Micsoda párját? Én csak az egyik függőmet adtam
463 2 |                adtam el. Hát beszéltem én két függőről?~– Hiszen azt
464 2 |                Komédia van a vásárban. Én úgy szeretnék egyszer komédiát
465 2 |             van festve a ponyvára. Óh, én majd meghalok a táncért!
466 2 |                elég lesz egy húszas.~– Én inkább mennék a lacikonyhába,
467 2 |                Hozatunk két palackkal. Én fizetem. Hanem előbb az
468 2 |                fizetem. Hanem előbb az én kedvemért gyere el a komédiába.
469 2 |                Czenczi!~– No. Mi az?~– Én utánaszámítottam, s úgy
470 2 |              majd találunk ki valamit. Én rendelek; én traktállak,
471 2 |               ki valamit. Én rendelek; én traktállak, te csak vendég
472 2 |               többihez? Majd kitalálom én a módját.~Csakugyan ki is
473 2 |          naplopókat a biribi bankig.~– Én teszek!~A bátyja vissza
474 2 |         öklével a másikra ütve. – Amit én egyszer a fejembe vettem,
475 2 |          emberevők nagyfejedelme.~– Az én két krajcárom – a kukkinzlokért.~
476 2 |                még tapsolni neki. Csak én volnék az anyjuk! – patvarkodék
477 2 |           megmondja, mikor lőnek, hogy én akkor bedughassam a fülemet.~
478 2 |               Arnold báró. – De hát az én traktám?~– Majd ennek is
479 2 |               Valami részeg paraszt.~– Én nagyon szeretem a részeg
480 2 |          telepedjetek le az asztalhoz: én vagyok az az úr, aki fizet.
481 2 |            féljetek semmit. Nem bántok én ilyen apró-cseprő csivatag
482 2 |              nem tanulnád-e meg azt az én nótámat: „Én a vajdát nem
483 2 |                meg azt az én nótámat: „Én a vajdát nem bánom!”?~De,
484 2 |        aranyalma! Ide vigyázz, Ragyás:~Én a vajdát nem bánom,~De a
485 2 |              több bor.~– No, de már az én kedvemért. (Nyilván nagyon
486 2 |          akarta itatni a gyermeket.)~– Én a Poncius Pilátus kedveért
487 2 |               Hogy el tudnám dalolni: „Én a vajdát nem bánom!”.~S
488 2 |                Ne félj semmit. Kivágom én magunkat. Eredj, mosdjál
489 2 |            félj te semmitől. Kihazudom én még a szenteknek a fogait
490 2 |              szájukból. Magamra veszek én mindent.~– Annál rosszabb
491 2 |               te vagy a nemes lelkű, s én vagyok az, aki minden rosszra
492 2 |               csak eredj, igyál vizet. Én addig kifőzök valamit. Csak
493 2 |               várj csak! Majd rendelek én nektek mindjárt tormát,
494 2 |              végigdalolva a termeken: „Én a vajdát nem bánom”.~– Beviheti
495 2 |             biztosan. Aztán majd mikor én beszélek, alkalmazd az arcodat
496 2 |       alkalmazd az arcodat ahhoz, amit én mondok: mutasd, hogy meg
497 2 |                valamit elhitetni.~– De én ki nem állhatom azt az embert.~–
498 2 |              illik ez egy férfinak! Ha én nagyleány volnék, bele tudnék
499 2 |                 és rágyújtott.~– Kérek én is egyet! – szólt Czenczi
500 2 |                szakácsnak, lelkecském. Én átadtam neki a két hétre