Part,  Chapter

 1 1 |             szabadságért, s melyet mi furcsa tájkiejtéseért annyiszor
 2 6 |           összes groteszk bútorzata a furcsa pipaállvány összhangzó környezetét
 3 7 |              egy kétcsövű pisztoly.~– Furcsa bestecket hord ez magával!
 4 12|            kérem, ne jöjjön hozzánk.”~Furcsa levél! – Visszafelé invitálás!~
 5 13|               A pap se tudott deákul. Furcsa pap lehetett.~– No, majd
 6 13|             sem kelt föl. (Hanem azok furcsa forspontok voltak.)~Arról,
 7 14|               a tenyerét, arcát olyan furcsa torzképpé fintorítva; mint
 8 14|              nagybátya.~Az igaz, hogy furcsa jelmez volt; a kifordított
 9 15|     csatolványát végigolvasta. Milyen furcsa a férfi!~„Nagyon lehűti
10 17|              szánakozott rajta. Olyan furcsa volt szegény fiú, mikor
11 17|     végigharcolták a nagy hadjáratot. Furcsa nóta volt az: mai nap már
12 18|         nagyon sokat nevettek a játék furcsa változatain. Reggel aztán
13 18|          százgyémántos diadém. Nagyon furcsa felfedezés volt! Ez ki sem
14 19|     olyanformán mozogni, mint azoké a furcsa gipszfiguráké, amik egy
15 19|               megmutatni, hanem ezt a furcsa kis eszközt, ni.~– Mi az?
16 19|      parancsolom.~Rokomozer arca most furcsa vicsorgásra torzult.~– Parancsolja
17 22|             mint a korallkígyó: olyan furcsa kis állat.~Egyszer valamikor,
18 22|            karikába kuporodva.~Milyen furcsa a világ! Hogy a kutya, a
19 23|             aztán nem győzött a saját furcsa ötletén nevetni.~Pedig már
20 23| színárnyalatra fakult át, s az nagyon furcsa volt.~De még furcsább volt
21 25|              erkélyajtóhoz, s ezzel a furcsa kérdéssel fordított egyet
22 28|              Ki lakja azt a kastélyt?~Furcsa kastély az! Nagyon híres
23 3 |             lesz pénz elég.~A báró úr furcsa képpel tekintett Diadém
24 3 |   méltóztatott járni tavaly?~– No, ez furcsa!~– Nem értem az egész esztendőt,
25 5 |            ezt helyesled?~– Ejnye, de furcsa kérdés! Hát ahol a saját
26 6 |             azt danolta, hogy „Jaj de furcsa a német”, s mikor vége volt,
27 8 |         vagyok benne!~Ez megint olyan furcsa mondás volt, hogy Pálma
28 8 |     megfeledkezett róla, hogy micsoda furcsa vitéznek van ezúttal álcázva.~–
29 8 |          jutott eszébe, hogy ez ugyan furcsa kis menyasszonyi kelengye,