Part,  Chapter

501 2 |               hétre való pénzt.~– Csak én magam csaltam ki! Hát ez
502 2 |           Szegény nyomorultak!” mondám én testvéremnek. „Segítsünk
503 2 |               rozsnak.~– Pompás leány! Én még sohasem tudtam annyira
504 2 |              közlenivalója van velünk. Én azt mondtam Arnoldnak: Eh,
505 2 |                csinált.~– Hát tudom is én, hogy miről lehet szó? Én
506 2 |              én, hogy miről lehet szó? Én csak azt láttam, hogy Rokomozer
507 2 |                hát azt az Arnold érti, én nem vagyok beavatva a politikába.~
508 2 |           erdőben. – Sohasem hallottam én, hogy komédiástruppot kiraboltak
509 2 |            hazudás közben a igazat?~– „Én azt hiszem – mondá Rokomozer –,
510 2 |     hazaérkezni.” Tudod mit? – mondtam én erre Arnoldnak – nekem van
511 2 |             Hát rabatt nélkül hazudjam én nektek annyit!”~– „Adjon
512 2 |          legpompásabban sikerült. Amíg én a foyerben a művésztársulat
513 2 |               atyánk életét fenyegeti. Én Arnoldra tekintettem. Elborult
514 2 |            mondánk csaknem egyszerre. „Én ezt az embert lefőzöm és
515 2 |         lefőzöm és leitatom” – mondtam én. „Én pedig leütöm, ha az
516 2 |               leitatom” – mondtam én. „Én pedig leütöm, ha az neked
517 2 |            azután az lett belőle, hogy én előbb megkísérlettem a vad
518 3 |              hogy meg ne ártson.~– No, én meg vagyok tőle csömörülve,
519 3 |               úgy kell azt adni, ahogy én tudom; – tudod, ahogy tinálatok,
520 3 |               az egyikben vagy kitűnő, én meg a másikban. Látod, a
521 3 |             mindig rajta kapják.~– Eh! Én nem szeretem, hogy ha előttem
522 3 |        ilyennek mint ez a legelső, még én nem ismertem. Ezzel az ulánus
523 3 |               No, erre az alakjára már én is emlékszem ezzel a felkunkorított
524 3 |         lábadnál fogva húzott magához, én eleinte sírtam, azután meg
525 3 |          mindenkiről rosszat beszél.~– Én szeretem, mert mulatságosan
526 3 |        igazítás kellett hozzá.~– Ezzel én most elkészülnék, mire a
527 3 |         megyünk már aludni? – Megállj! Én gondoltam ki valamit. Tudok
528 3 |       szavajárása.~– Siessünk elébe!~– Én jobb szeretném, ha más sietne
529 3 |         felfordult talán?~– Talán? Nem én! A kocsi fordult föl. Én
530 3 |               én! A kocsi fordult föl. Én meg kifordultam belőle.
531 3 |                kell az utat tartani az én birtokomon keresztül? Gyalog
532 3 |               a mi nemesség? Hát mikor én egész atyai jósággal odanyújtom
533 3 |       vigyorgással, azt feleli nekem: „Én nem tudom, papa; hát mondd
534 3 |            mondd meg neki, ha tudod.~– Én nem tudom, mert az én epochámban
535 3 |                  Én nem tudom, mert az én epochámban nem tanítottak
536 3 |    mutatóujjával bökdösött felé.~– Hát én azt értettem alatta, hogy
537 3 |              hoz Diadém úr? Hisz arról én jobban vagyok értesülve.
538 3 |              jön haza.~– Micsoda? Hogy én írtam volna Rokomozernek?
539 3 |             Rokomozernél.~– Hogyan? Az én saját gyermekeim lépnek
540 3 |             leánya olvasta.~– Eszerint én hazudok! Az én szavam a
541 3 |                Eszerint én hazudok! Az én szavam a hazugság!~Most
542 3 |                 drága szülőim! Nem! Az én kedves atyámnak nem szabad
543 3 |            szabad hazugságban maradni. Én hazudtam! Én vétettem az
544 3 |      hazugságban maradni. Én hazudtam! Én vétettem az igazság ellen.
545 3 |                 Büntessetek meg engem. Én vagyok a vétkes.~A bárót
546 3 |            fogja hinni, hogy csakugyan én hazudtam. Hozzák ide rögtön
547 3 |            plebejusszal! Ítéljetek el: én nem szólok többet.~Opatovszky
548 3 |         Azonnal hozzáfogok, mihelyt az én kedves Diadém barátom szíves
549 3 |                amiket létrehozatott az én költségemre, amikre annyi
550 3 |              napfényre kerül, akkor az én számadásra váró kétezer
551 3 |               majd halasszuk nappalra. Én a sok részlet megvizsgálásához
552 3 |             más, aki érteni fog hozzá. Én csak azt kérdezem: nekem
553 3 |         szakadt, annak, úgy hiszem nem én vagyok az oka.~– (Hanem
554 3 |                vagyok az oka.~– (Hanem én! – veté közbe a bárónő.)~–
555 3 |               Persze, hogy ön! Mert ha én ön helyett Temetvényi Pálma
556 3 |           legszánandóbb teremtése, nem én.)~– De hát utoljára is,
557 3 |                    De hát utoljára is, én fumigálom Temetvényi grófnak
558 3 | helyreállítására. Meg volt már ígérve. Én meg is tettem az előintézkedéseket.
559 3 |          Opatovszky Kornél.~– Micsoda? Én?~– Senki se más, mint ön
560 3 |                csak visszaemlékezni az én igen tisztelt barátom, hol
561 3 |      olaszországi útja alatt.~– De hát én arról mind számot adjak –
562 3 |          elverték rajtunk a port. Amit én megcsináltam, azt mind visszacsinálták,
563 3 |              rossz útjairól.~– De hisz én nem csináltam Garibaldival
564 3 |         csináltam Garibaldival semmit. Én ott hagytam: rá sem gondoltam
565 3 |           hihetlenül Kornél.~– Anélkül én nem vagyok képes az ön ügyeit
566 3 |               markol bele mindenütt az én terveimbe, amiket a legfinomabbul
567 3 |             háta mögött marja önt meg. Én most határozottan fölteszem
568 3 |        jóbarátok voltak valaha.~– Ejh! Én jó barátságot nem ismerek.
569 3 |              osztozik velem.~– No, hát én tudom egy igen sikeres és
570 3 |           időre öntől elmarasztalni.~– Én nem bánom, mert engem is
571 3 |           mindent.~– Mit mindent? Hisz én nem tudok semmit.~– No,
572 3 |                marad az egész, mert az én zsebemben van ötezer forint.~
573 3 |                is szépen elvesztettük. Én akkor nem mulasztottam el
574 3 |         megírtam a tulajdonosnak, hogy én megindítom az igénypört
575 3 |            hetvenkedék Diadém úr.~– Az én gyermekeimről azt írni,
576 3 |            rongyban járnak!~– Meg hogy én az őrültek házába kerülök!~–
577 3 |                házába kerülök!~– De az én rossz sikereimet publikálni!~
578 3 |              Az összeg az enyém! Ez az én üzletem volt!~– Engedelmet
579 3 |               nekem kell elkönyvelnem. Én vagyok a birtok teljhatalmú
580 3 |           egészen, mert kegyadomány, s én osztom ezt fel tetszésem
581 3 |               hanem, hogy in praxi, az én hajamba kapjanak, az ellen
582 3 |          beszéd.~– Hallod, komám! hej! Én elhoztam a magam nyugtatványát
583 3 |             helyére.~– Hát mit papolok én neked, tökfilkó? – mondá
584 3 |                 Dehogy vetkőzöm! Tudom én, hogy mi az illendőség.
585 3 |              az illendőség. Itt van az én wertheimkasszám.~Azzal kihúzta
586 3 |                bona horánk”. Hallottam én ezt már elégszer.~– Ezúttal
587 3 |         utoljára és komolyan mondom.~– Én pedig most is csak azt felelem
588 3 |             kell elfelejteni, hogy itt én vagyok az úr, kend pedig
589 3 |              Au contraire! Ön áruló az én irányomban, aki az én tudtomon
590 3 |               az én irányomban, aki az én tudtomon kívül…~– Pénzt
591 3 |          mondom el, hogy honnan kaptam én azt a pénzt, s miért kellett
592 3 |       megosztanom? – Hát mindenekelőtt én nem kaptam azt a pénzt a
593 3 |             bécsi palotatulajdonostól, én nem zsaroltam senkitől.~–
594 3 |                oka, te gazember?~– Nem én voltam. Becsületemre mondom. –
595 3 |                 az ügyészével.~– Ez az én nagybátyám, Illavay.~– Bölcsen
596 3 |           fenekéről ötezer forintot az én kezemhez, azzal az utasítással,
597 3 |               szolgáltatva. De hát ezt én a báróné előtt csak nem
598 3 |          magasztos szellem.~– Hát hisz én is azt mondom. De még azonkívül
599 3 |              az összeget évről évre az én kezembe fogja megküldeni
600 3 |               szeret engem?~– Hm! Csak én kapnék egyszer olyan szerelmes
601 3 |           fejemhez, majd nem kérdezném én, hogy miképp tetszett ezt
602 3 |               hogy ő is megtudja, hogy én is még mindig tisztelem
603 3 |                 Hát „kis isten” vagyok én, hogy egy halottat feltámaszthatok?~–
604 3 |          Bolond vagy te, Koczur.~– Nem én. Láthatja a báró, hogy Pálma
605 3 |          bolond vagy. Hát török vagyok én, hogy két feleséget vehessek?~–
606 3 |                Az rágalom! Tudod, hogy én az oroszlánnak is nekimegyek.~–
607 3 |              nem lesz csak azért, hogy én mást vehessek feleségül,
608 3 |               meg elvethessem.~– Tudom én azt a mendikáns eszemmel
609 3 |                  Van.~– Micsoda?~– Azt én most nem mondom meg. Ez
610 3 |                vízben. Ezért nem eszem én a báróné asztalánál soha
611 3 |             engem a házától, hanem hát én nem megyek. Csak mondja
612 3 |             bízva a választás. – Ha az én tanácsomat követi, akkor
613 3 |                az elméjét a báró úr, – én elmegyek innen, mihelyt
614 4 |                házon kívül sem volt.~– Én Istenem! – rebegé Arnold. –
615 4 |               nagy bűnt követtem volna én el? Én nem tudom. Hiszen
616 4 |             bűnt követtem volna én el? Én nem tudom. Hiszen én nem
617 4 |               el? Én nem tudom. Hiszen én nem gondoltam semmire.~Ekkor
618 4 |            hogy milyen derék fiú vagy. Én mondom azt! Ne félj semmit,
619 4 |        elveszni. Légy készen mindenre! Én is ilyen fiatal koromban
620 4 |          leghamarább, kedves Koczur?~– Én éheztem meg leghamarább,
621 4 |                Tetszik már tudni, hogy én sohasem élek ezzel az indiai
622 4 |                ezzel az indiai babbal: én csak maradok a régi patriarkális
623 4 |             pálinkás butykost.~– Ez az én kávém!~Ezalatt belépett
624 4 |                mit beszélnek.~– Bizony én nem vagyok annak az oka,
625 4 |                 Akkor majd utánamegyek én, s fölkeresem.~S indult.~–
626 4 |           elmetélve.~– Koczur barátom, én meg vagyok felőle győződve,
627 4 |            báró?~– Patvart! Törődöm is én Arnold báró diákkalandjaival.
628 4 |              az írását utánozva; hanem én tudom legjobban, hogy ezelőtt
629 4 |                nem mondta, hanem azért én tudom. Először a meleg,
630 4 |              őméltóságát tisztelhetni. Én azonban most megyek a fiút
631 4 |               lépett egészen bátran.~– Én vagyok Opatovszky Arnold,
632 4 |               hoztam magammal.~– De az én házamnál az ám az első regula,
633 4 |           Honnan gondolod te azt, hogy én a te nagybátyád vagyok,
634 4 |                láttál életedben? Hátha én éppen a szolgabíró vagyok,
635 4 |             kínjában.~– De mikor az az én hibám! Az én igen nagy hibám.
636 4 |               mikor az az én hibám! Az én igen nagy hibám. Valóságos
637 4 |             semmit lehetetlenné.~– Óh, én úgy szégyellem azt elmondani!~–
638 4 |         Egyedül követted el mindazt?~– Én csak magamra vallok.~– Jól
639 4 |               Jól van.~– Azt gondoltam én, hogy ez is csak egy bohó
640 4 |               meg dolgozni.~– Óh, arra én kész volnék! Tanulni, dolgozni;
641 4 |           azért, hogy azt a bűnt, amit én elkövettem, titokban tartsa.
642 4 |             barátunktól. Hogy ezzel az én hamisított útlevelemmel
643 4 |           tőlem, az másnak a titka. Az én bánatom az, hogy mindennek
644 4 |             bánatom az, hogy mindennek én leszek az oka, az előmozdítója,
645 4 |            golyót röpíteni az agyamba. Én Istenem, milyen álom volt
646 4 |            Világot csalni?~– Nem. Majd én tudom, hogy mit teszek. –
647 5 |           kezdődött, hogy „szennyes az én ingem!” – Végződött pedig
648 5 |               nem elég a nóta. Arra az én bal fülem nem hall.~– Hát
649 5 |               pesti Szózat-éneklőkkel. Én nem támaszkodom az „arany
650 5 |            válogatják a legénységet?~– Én úgy tudom, hogy 49-ben a
651 5 |            hazafit feláldozni.~– Tudom én azt mind jól! De hát az
652 5 |                mögött jár mindenütt az én Koczurom.~– A kilátás egyre
653 5 |           szarkazmussal Gorom bolyi.~– Én annak ismerem őket, aminek
654 5 |           vissza se nézz.~– Nem féltem én az én nyakamat, hanem a
655 5 |               nézz.~– Nem féltem én az én nyakamat, hanem a te erszényedet.~–
656 5 |              te erszényedet.~– Azt meg én nem értem.~– Hát majd én
657 5 |               én nem értem.~– Hát majd én megmagyarázom. Hogy mi lesz
658 5 |          vállalatnak a kimenetele? Azt én neked előre megmondom. Hát
659 5 |                nyolc iskolát. Engem az én embereim nem vihetnek bele
660 5 |          vihetnek bele a hínárba, mert én ülök az ő nyakukon, nem
661 5 |         Elhiszem azt! Nem is szokás az én gondolatjaimat csak úgy
662 5 |          boldogulni?~– Mindenre. Tudom én azt jól, hogy ez a fickó
663 5 |                végzi a dolgát. No, hát én díszessé akarom neki tenni
664 5 |          mindjárt (ez pedig még nem az én munkám volt, ez a fátum
665 5 |              ifjú hős pályafutását. Az én futóbetyáromnak, a Kolokátnak
666 5 |            írását utánozni.~– Nem! Ezt én meg fogom akadályozni –
667 5 |             nemes pátoszt! Tudod, hogy én nem veszem be. Hát aztán
668 5 |            Semmi közöm nincs hozzájok, én a fiút fogom felkeresni.~–
669 5 |              nem Opatovszkyék ülnek az én nyakamon, hanem én ülök
670 5 |            ülnek az én nyakamon, hanem én ülök az övékén! Ha hínárba
671 5 |                van?~– Nálam biz az. Az én Kolokátom tapasztalt férfiú.
672 5 |               van, azt megszerzem neki én, s azzal biztosabban járhat-kelhet,
673 5 |               megjárja a maga útját az én cimborám útlevél nélkül
674 5 |            mert amilyen bizonyos, hogy én soha többet az úrnak a házába
675 5 |                kerülni ezt a házat. Az én házam nem bolondok háza!
676 6 |                Hagyd el, kérlek. Tudom én, hogy mi az a prókátor-lelkiismeret.
677 6 |                hazudni, majd megteszem én.”~– Ej, de meg vagy töltve
678 6 |        folytassam. Hát nem azt kívánom én nálad elérni, hogy a kliensedet
679 6 |          gondolod: hej, megszeppent az én Gorombolyi barátom a suskus
680 6 |               szájából.~– Hát hisz ezt én mondtam neked.~– A parasztot
681 6 |              most menjünk”.~– Hát hisz én is ezt mondtam.~– No, ha
682 6 |             lefolyni a dolgot, hogy az én Kolokátom hadd kerüljön
683 6 |        feleséged lábáról a cipőt?~– Az én védencem tanul!~– Tanul?
684 6 |       vigyázzon az úr rám, nem maradok én itt esztendeig”. Ezért a
685 6 |              afelől, hogy nem vagyok-e én is nagy bolond, amikor ilyen
686 6 |         meghalsz – rivallt rá.~– Az az én dolgom lesz, Kolokát – mondá
687 6 |                 dörmögé mély hangon –, én nem szeretnélek megölni.
688 6 |       fegyőröktől vettek el.~– Dejszen én nem leszek nektek kulcs,
689 6 |            csúf vagy már. Nézzed csak! Én ismertem egy grófot Németországban.
690 6 |              fiúk! Aztán jöttök, ahová én vezetlek.~– Megyünk! – hangzott
691 6 |              annyit vetett ellenébe:~– Én vagyok Illavay; – az meg
692 6 |              ön meg! Ne öljenek meg. – Én mindent tudok. – Rettentő
693 7 |    visszavonulási kijárókról is.~– Hát én még ennél is többet tudok,
694 7 |                 No hát, drága barátom: én tudom, hogy mi van benne.~–
695 7 |            árulónak lenni.~– Egyenesen én vagyok megnevezve ebben
696 7 |                  Ezt a levelet, ami az én becsületemre van bízva,
697 7 |          forradalmár.~– Hogy mi vagyok én? Azt majd mindjárt megtudod,
698 7 |             akkor vezess engem oda. Az én tervem meg van érve. Nem
699 7 |               a grófi vadászok mind az én híveim. – Vége a diskurálásnak. „
700 7 |                maga puskáját a vállán, én nem cepelem.~– No, hát cepelem
701 7 |             cepelem.~– No, hát cepelem én! – Aki fél a következményektől,
702 7 |                Ejh, hagyj nekem békét! Én nem szoktam arra gondolni,
703 7 |            elkezdek.~– Azt látod, hogy én lelkiismeretesen teljesítettem,
704 7 |            mikor minden elcsendesedik. Én mindent elteszek félre az
705 7 |             azt meg fogják kapni, amit én a kezembe veszek! – kiálta
706 7 |               halál nemével végezzelek én ki téged? Mondd meg! Mert
707 7 |            veled az ilyen árulásért, – én a csizmám sarkával végzem
708 7 |               Hát mármost mit vétettem én? – hebegé, hosszúra nyúlt
709 7 |                De hát már mit vétettem én megint? – szepegett Kornél
710 7 |           hanem sokkal nagyobb urak.~– Én nem tudok semmiről.~– Nem
711 7 |                puskák?~– Hát mit bánom én?~– De bánja Koczur. Mert
712 7 |            vállaltak Olaszországban.~– Én? Olaszországban? – mondá
713 7 |              ártatlansága érzetében.~– Én semmiről sem tudok semmit.~–
714 7 |       felhajtani, olyan melege volt.~– Én nem tettem semmit.~– Csalódik,
715 7 |               jobban tudja tán?~– Nem. Én nem tudok semmit.~– Ez a
716 7 |           valami céljának lenni.~– Azt én tudom, de nem mondhatom
717 7 |    haditörvényszék előtt.~– Hogy jövök én a haditörvényszék elé?~–
718 7 |                hogy tudja?~– Úgy, hogy én megírtam ezt a bécsi udvari
719 7 |             nejét és gyermekeit, ahogy én tudom.~Kornél báró e lesújtó
720 7 |              Koczur; majd visszaárulom én! Majd megmutatom én kendteknek,
721 7 |       visszaárulom én! Majd megmutatom én kendteknek, hogy ki itt
722 7 |             Még azt mondta nekem, hogy én leszek a „kend”! Ti lesztek
723 7 |              hogy nem fogod követni az én jó tanácsomat, hanem annak
724 7 |                a rókalyukba.~– De hát, én Istenem! Kihez forduljak
725 7 |             szerencsétlen ember vagyok én! Aki teljes életemben mindig
726 7 |       megszökött a háztól?~– Nem tudom én! Hová?~– Azt meg én nem
727 7 |              tudom én! Hová?~– Azt meg én nem tudom. Beállt zsiványnak.
728 7 |                 Földönfutókká leszünk! Én ugyan tudom, hogy mit cselekszem.
729 7 |             mert azt elhiheti ön, hogy én és leányom egy kivégzett
730 7 |       mosolygással rebegé:~– Hát akkor én – én – bolond voltam.~Ha
731 7 |               rebegé:~– Hát akkor én – én – bolond voltam.~Ha ezt
732 7 |        gondoskodás volt apámuramtól, s én örök hálára érzem magamat
733 7 |                lekötelezve érte; hanem én azért oda nem megyek, –
734 7 |             oda nem megyek, – mert ott én igazán megbolondulok.~–
735 7 |          eljönnöd.~– De, kérlek, addig én olyan tökéletes bolond leszek
736 7 |                papiroskoronát hordott. Én, ott, egyedül: csupa idegen
737 7 |            gondolattól megőrülök, hogy én, ha nyár, ha tél, soha egy
738 7 |               elmosolyodott.~– S hátha én is veled megyek oda? Ha
739 7 |           elhagyni az egész világot az én kedvemért, s bezárkózni
740 7 |               báró felfortyant.~– Mit? Én? Opatovszky báró, adjam
741 7 |          formulázta.~– Már hiszen – ha én egyszer az én igen kedves
742 7 |              hiszen – ha én egyszer az én igen kedves barátomra, Diadém
743 7 |                el magának feleségül az én Czenczi leányomat, – s ha
744 7 |             önnek írni!~– Sohase tudok én annyi betűt egymásba ragasztani.~–
745 7 |                  No, hisz aki ebben az én saját kézvonásaimra ráismer!
746 7 |              magam sem hiszem el, hogy én írtam. Hát most mi kell
747 7 |                Opatovszky de Apátvár”. Én így is szoktam.~– Hát írja
748 7 |                  Mi lehet az, Sámsi?~– Én bizony nem tudom. Valami
749 7 |            írást.~– Ezt Koczur írta!~– Én bizony nem tudom, hogy ki
750 7 |                jött ide a levél?~– Hát én tudom? Amint egy pillanatra
751 7 |            Csak tessék besétálni. Majd én vigyázok azalatt idekinn
752 7 |         azalatt idekinn a boltajtóban. Én a báró urat el nem árulom,
753 7 |          szorulsz. – Ezt az ő tervüket én igen egyszerűen egy elfogott
754 7 |       képzelték. A denunciáló levél az én csizmám szárában fülel;
755 7 |               az árulásra, akkorra már én rég biztos helyen vagyok,
756 7 |            efelől egészen nyugodt. Sem én magam, sem mi ketten együtt
757 7 |                fegyverszállítmányokról én nem tudok semmit. – A te ,
758 7 |              elfogott levelükben, hogy én pénzeket adtam át neked
759 7 |                is valaki azokat nálam, én ismételve szavamra és hitemre
760 7 |            mikor elmarnak tőled, akkor én is harapok rajtuk egyet
761 7 |                gyönge fejével is, hogy én azért a jó szolgálatért,
762 7 |          fizetést kérni. Ellenkezőleg, én fizetek most. Neked is,
763 7 |          művésznőnek. Mindezeket pedig én nem az ujjamból szoptam.
764 7 |           titkaikat bírja, a másik meg én vagyok. Annak a száját arannyal
765 7 |                Kornél, mint egy lúd! S én azt tudtam, – többet mondok:
766 7 |                kössünk a talpára. Mert én se dolgozni, se nagy uraknak
767 7 |          hivatalhoz. Ugyanugye? Mondám én; hát ti most már ki akartok
768 7 |              almából! – Tettem róla. – Én fedeztem fel Diadémot a
769 7 |                 ehhez az örömhöz is az én eszem révén jutottál. De
770 7 |            Teszed-e? Nem teszed-e? Azt én már nem tudom meg; mert
771 7 |                már nem tudom meg; mert én már akkor, mikor te ezt
772 7 |             egyéb válogatásod nincs. – Én mind a két esetben azt mondom,
773 7 |           látja a méltóságos úr ezt az én szakállamat ide elöl, a
774 7 |             másról beszélni.~– Apropó! Én egy igen komoly tárgyban
775 7 |               Koczur a levélben írt?~– Én bizony tudnék a méltóságos
776 7 |                Csak ma ne! Tudja, hogy én péntekes vagyok. Péntek
777 7 |            kiküldött csendőrhadnagyot. Én azután csak azt várom, hogy
778 7 |                annyi bolondot csinálok én azzal a csendőrtiszttel,
779 7 |           gondolsz, kedves barátom; ha én most ezt az egész csokoládés
780 7 |                és mondd meg neki, hogy én megbocsátottam neki minden
781 7 |         életben. Tedd meg a kedvemért. Én evezek, te kormányozol.~
782 7 |                Te énekeld a discantot, én meg a basszust. (Kappanhangja
783 7 |           nincsenek benne a hattyúk.~– Én szeretnék egészen közel
784 7 |                vízbe.~– Szent Isten.~– Én utána ugrom.~– Dehogy ugrol.
785 7 |            Aztán pedig te sem tudsz.~– Én sem tudok.~– De nekem azt
786 7 |            intése volt-e ez most, hogy én ezt a gyűrűt a tóba ejtettem?
787 7 |               Adriát egy gyűrűvel. Úgy én is tán eljegyeztem magamnak
788 7 |            nyolc láb magas volt.)~– Ha én most innen leugranám. (Bizonyosan
789 7 |               Nem! – mondá a bankár. – Én nem beszéltem Koczurról.~–
790 7 |            Koczurról.~– De igen, igen! Én jól hallottam. Mindennek
791 7 |          Legjobb lenne, ha lefeküdnék. Én odaviszem önnek a teáját
792 7 |                 rebegé Kornél.~– Arról én felelek – mondá Diadém úr –,
793 7 |      meggondolja magát, s azt mondja: „Én bizony nem pecsételem meg
794 7 |             azt az írást, egyiket sem, én nem megyek Döblingbe bolondnak,
795 7 |              víz fenekén élve maradni. Én önt megismertem”.~Amint
796 8 |                azt dörmögé a fülébe:~– Én vagyok Opatovszky Kornél!~
797 8 |         rettenetesebb tekintet volt.~– Én önt imádom! Ezt jöttem önnek
798 8 |             bocsát magához élő embert; én megvesztegettem a kéményseprőt,
799 8 |                a kérdés, hogy vajon az én apám egyetlen fia, báró
800 8 |               S mennyiben szolgálhatok én médiumul ennek a kényes
801 8 |             Temetvényi Pálma grófnő az én jegyesem volt.~– Ismertem
802 8 |               és el is temették.~– Óh, én tudom azt, hiszen én voltam
803 8 |               Óh, én tudom azt, hiszen én voltam a gyilkosa! Oh, mennyi
804 8 |              ezért kiállanom! Ha ön az én keblembe láthatna! Ez a
805 8 |       hangulatba.~– Eléggé meglakoltam én ezért az esztelen ballépésemért,
806 8 |         paradicsoma ahhoz képest, amit én kiálltam tizennégy esztendő
807 8 |               mind nagyon jól tudja.~– Én? – szólt közbe elbámulva
808 8 |                Libussa, vagy nem tudom én, hogy mi a keresztneve.
809 8 |                a publikum előtt. S ezt én mind csak most tudtam meg,
810 8 |             kerültem a hálójukba!). De én magam a saját szemeimmel
811 8 |             Majd mindjárt el is mondom én az egész történetet a grófnőnek.
812 8 |                értesülve efelől. Tudom én!~– Én vagyok jól értesülve? –
813 8 |          értesülve efelől. Tudom én!~– Én vagyok jól értesülve? –
814 8 |             oltárt az istenektől, mert én valóban nem tudok semmit
815 8 |             körül forog meg minden. Az én életemről van szó. Többről
816 8 |              letett arra az esetre, ha én egyszer a bolondokházába
817 8 |           Eresszenek be, kérem szépen, én bolond vagyok, be akarom
818 8 |                 El tudja ön olvasni az én írásomat, grófnő? Ugyan,
819 8 |           belülről!~– De édes Istenem! Én csak azért voltam kénytelen
820 8 |                azután rám fogják, hogy én hozattam be azokat a fegyvereket.
821 8 |                mondja meg, úgy nézek-e én ki, mint akiről azt lehet
822 8 |               legjobban fogja tudni.~– Én? – szólt a grófnő elbámulva,
823 8 |              már vége a titkolózásnak! Én ismerem az ön nemes motívumait;
824 8 |               gyöngéd kezecske volt az én őrangyalom mindig. Ez szabadít
825 8 |           mégis azt híresztelték, hogy én azt az összeget Garibalditól
826 8 |                 elhitették velem, hogy én is kompromittálva vagyok,
827 8 |                írást; anélkül pedig az én névaláírásom nem érvényes.
828 8 |             meg fogja hallgatni ezt az én esetemet – sőt, mondhatnám: „
829 8 |               csalás napfényre került. Én felderítettem azt, hahaha!
830 8 |         átkozott álom volt, semmi más. Én az vagyok, aki tizenöt év
831 8 |               az ön vőlegénye és ön az én menyasszonyom.~Pálma grófnő
832 8 |                az elmúltat, a gonoszt. Én voltam az, aki miatt az
833 8 |          kereste föl élve a sírboltot; én leszek az, ki a sírbolt
834 8 |        esküszöm a magam részéről, hogy én is képes vagyok egy nőt
835 8 |                  Mondtam, grófnő, hogy én ma itten vagy valami nagyon
836 8 |                a pamlagra.~– Azt, hogy én idejöttem, és még milyen
837 8 |              világtól elzárt házból az én sorsomat figyelemmel kísérte?
838 8 |                Koczur által részben az én becsületbeli adósságaim
839 8 |          magamat az elhagyott emberré. Én magammal játszani nem engedek!
840 8 |         magammal játszani nem engedek! Én ide betörtem úgy, ahogy
841 8 |           Minek a gyermekek nevei oda? Én azokat ki akarom tagadni.
842 8 |                után jutnának hozzá; az én családomban pedig a férjhez
843 8 |            nemes szívű, grófnő! Tudtam én azt! Én tudom, mit vesztettem
844 8 |                 grófnő! Tudtam én azt! Én tudom, mit vesztettem akkor,
845 8 |           rossz álom eltérítette. Hogy én megbocsátottam önnek, arról
846 8 |                már ön többet tud, mint én akartam. De hát az atyám?
847 8 |              másik látogatására jön. – Én csak magamról beszélek.
848 8 |            felelt Pálma nyugalommal. – Én a menyasszonyi hozományomat
849 8 |                 de azt hiszem, hogy az én tőkepénzeim bőven fogják
850 8 |             hogy ön vett el engem; nem én vettem el önt. Nos, uram,
851 8 |            feleljen ön. Elfogadja-e az én ajánlatomat?~– Micsoda ajánlatát?~–
852 8 |              cselédjei megtudják, hogy én itt voltam, mondja meg,
853 8 |                 s bezárhatja az ajtót; én elmegyek, amerre idejöttem,
854 8 |               semmi ígéretet; mert azt én elfelejtettem. Nem arról
855 8 |              áruló; börtönben a helye. Én soha nem küldtem önnek semmi
856 8 |             börtön és tébolyda között. Én annak adom önt át, amelyiknek
857 8 |              ön ígéretei értéktelenek. Én az okmányt akarom előbb
858 8 |         Illavaynak.~– Hát mit tesz, ha én nem pecsételem azt meg?~–
859 8 |              erőszakos kényszerítés.~– Én nem hozattam önt ide.~–
860 8 |                  No, jól van. De hátha én most azt az írást odaadom
861 8 |                mit eszem, és mit iszom én itt addig?~– Azt én nem
862 8 |              iszom én itt addig?~– Azt én nem tudom.~– Ön engem itt
863 8 |                meg olyan könnyen éhen. Én próbáltam egyszer tizenhat
864 8 |               s mégis itt vagyok.~– De én nem próbáltam még tizenhat
865 8 |                még tizenhat óráig sem. Én dühös leszek, mint a vadállat,
866 8 |        vadállat, ha megéhezem.~– Arról én nem tehetek. Ez nem az én
867 8 |              én nem tehetek. Ez nem az én dolgom.~– Grófnő! Azt mondom,
868 8 |                engemet dühbe hozni! Ha én méregbe jövök, török, zúzok,
869 8 |             ördöngösöket tartják.~– De én máris éhes vagyok!~– Akkor
870 8 |                hamarább útnak indul az én levelem. Öntől függ, hogy
871 8 |                sírnak, azok még élnek. Én attól a naptól fogva, hogy
872 9 |          egyenesen a tárgyra, uram, az én időm rövid. Hanem mielőtt
873 9 |                jól ismer engemet, mint én önt. Mindkettőnkre nézve
874 9 |       titulaturákat, mert az sem igaz. Én nem vagyok annak belső titkos
875 9 |          hozzám – kezdé a gróf –, amit én eleinte fel sem akartam
876 9 |               egymás előtt magunkat.~– Én kezdjem?~– Nem. Én lövök
877 9 |         magunkat.~– Én kezdjem?~– Nem. Én lövök előbb. – Én vagyok
878 9 |                 Nem. Én lövök előbb. – Én vagyok a kihívó. Nekünk,
879 9 |            embernek a tönkrejuttatása. Én bosszúból tettem ezt, ön
880 9 |            Köszönöm. Úgy van. Csakhogy én nem akartam a dolog genezisét
881 9 |              figyelmeztet, hogy hiszen én is azt akartam, amit ön,
882 9 |          birtoka volt, egyet csinálni, én a leányom áldozata árán,
883 9 |                  A kész tervet valóban én rontottam el.~– No, lám,
884 9 |              szépen megértjük egymást. Én azóta mindent elkövettem,
885 9 |             beszélgetésünk végén.~– Az én munkám sikerült. Az apátvári
886 9 |       Temetvényi nem sokáig viheti; de én is a feneket értem már,
887 9 |               eladását rendbe hozni az én gondom. Beszéljünk csak
888 9 |                hogy mennyire mennek az én adósságaim?~– Van-e önnek?~–
889 9 |              nehéz igazat mondani. Ezt én magam sem tudom.~– No, hát
890 9 |             magam sem tudom.~– No, hát én tudom. – Itt a lajstrom.~
891 9 |         halálesetre spekulálni nem jó. Én már sok fiatal egyéniséget
892 9 |          meghalnak, ez az ő dolguk. Az én konzorciumom azonban se
893 9 |                gondol ön?~– Nem féltem én az embereimet. Az erdők
894 9 |            Elismerem, hogy így van. Az én konzorciumom azonban nem
895 9 |                   S azt hiszi ön, hogy én erre ráállok? Hogy én ebbe
896 9 |             hogy én erre ráállok? Hogy én ebbe mind hidegvérrel beleegyezem?
897 9 |          hidegvérrel beleegyezem? Hogy én az ősi várlakomból fűrészmalmot
898 9 |              az esettdög-bőröket? Hogy én engedem az én hűséges tiszteimet,
899 9 |   esettdög-bőröket? Hogy én engedem az én hűséges tiszteimet, cselédeimet
900 9 |                utcára kiűzetni? s hogy én megbarátkozom valaha azzal
901 9 |                élő testemet nem! – míg én e megyében, ez országrészben
902 9 |             igazat mondjunk egymásnak, én még csak bocsánatot sem
903 9 |         mindent, amit elvesztettünk.~– Én legalább azt tenném.~– Ön!
904 9 |                szét tetszett tépni, az én tulajdonom volt – mondá
905 9 |              Jáfet minden ivadékaival! Én eltagadom, hogy voltam,
906 10|               birtokot átvenni.~– S az én gazdatisztjeim ennek örülnek
907 10|                börtönbe kerülnek, s az én életjáradékomat nem lesz