Part,  Chapter

 1 5 |        érdekelten kezdett nézni e hölgy arcára. Nem volt azon semmi
 2 15|           fűződik a rokonszenvező hölgy selyemfonalára. – De csak
 3 16|        átadó vallomásaihoz. Ott a hölgy megismerteti magát örök
 4 16|        talapja. Arra leülhetett a hölgy lábaihoz.~Aztán hölgye kezét
 5 16|      hozzáadni. Övé lesz a vár és hölgy, kincs és szerelem. De Omár
 6 20|                      A pirosruhás hölgy~Illavay vágtatott lóhalálában
 7 20|   kézmozdulattal.~Egy szép fiatal hölgy arcképe volt ott, bordópiros
 8 20|           másik Pálma. Egy délceg hölgy, gránátvirágszín bársonyruhában,
 9 20|        kihajolva, úgy, ahogy az a hölgy teszi ott, abban a nyusztprémes
10 20|       nézésétől. Talán tudja is a hölgy, hogy nézik. Majd talál
11 20|           közt.~A szép fehér arcú hölgy még akkor is ott volt az
12 20|          égő szivart a szájából a hölgy, s prémes palástját összerántva
13 20|    ragyogó, piros arcú, kék szemű hölgy itt, a szép Florisdorf őrgrófnő,
14 24|            szólt szemrehányólag a hölgy.~– Mármost ismer ön! Pedig
15 25|        Atalantára került a sor. A hölgy ezúttal is mantillájába
16 25|      módon tudott megtanulni ez a hölgy oly rövid idő alatt ennyire
17 25|      szóknál fölállt a helyéről a hölgy, s olyan volt tekintetében,
18 25|           ön címerét festessem?~A hölgy különös mosollyal nézett
19 25| megcsókolja. Olyan volt az a szép hölgy, mint egy világtárlat: „
20 25|    mennyországba képzeli magát. A hölgy int neki; hogy ne beszéljen.
21 26|         látott ragyogni a bűbájos hölgy szemeiben, amik csak azon
22 26|         asztalra kinyújtóztatva a hölgy, ázott ruhái mind letépve
23 26|      egyik orvos tükröt tartott a hölgy ajka elé.~A másik a fejét
24 28|   szándékot? – suttogá a fátyolos hölgy.~– Egyetlen ember! Mikor
25 2 |            szörnyűködék a hangadó hölgy. – Ránézni is iszonyat!
26 3 |    levelet, amiben nekem egy szép hölgy száz darab ötvenest vág
27 8 |            Mit akar ön? – kérdi a hölgy, hidegvért színlelve. –
28 8 |    illedelemtudó látogató.~Az író hölgy föl sem tekintett.~– Szeretnék