Part,  Chapter

 1 25|   valódi zárdai életet él; s a hidalgó, aki ókasztíliai becsületére
 2 25|       szünetelt. Most jön ő.~A hidalgó vezeti.~Ez nem olyan spanyol,
 3 25|        aréna közepére érnek, a hidalgó lekapja a leány fejéről
 4 25|    keresztbe téve a vállain.~A hidalgó odasiet hozzá, s zsebkendőjét
 5 25|      proszcéniumpáholyokban.~A hidalgó fel akarja adni a mantillát
 6 25|         mindig mellette volt a hidalgó, s beburkolva az egész termete.~
 7 25|       de azt mind meghiusítá a hidalgó, aki kézzel dobálta félre
 8 25|        vártak az eredményre. A hidalgó csak nem jött el, két meztelen
 9 25|         De ugyanazon percben a hidalgó vaskarja félretolja az útból
10 25| Atalanta úgy sétált folyvást a hidalgó karján a zsivajgó tömeg
11 25|       csak donna Atalanta és a hidalgó meg a bika. – A bájos „la
12 25|     válláról a veres köpenyt a hidalgó, kibontja redői közül az
13 25|       a visszatérő donnának. A hidalgó keresztbe tette előtte a
14 25| beszélhetett – németül; amit a hidalgó úgysem ért meg.~– Uram! –
15 25|        s visszaszaladt érte.~A hidalgó még ott volt az előszobában; –
16 25|      beszéltek hozzá semmit.~A hidalgó látta, hogy Koczur a pálcáját
17 25|         s visszasózott egyet a hidalgó hátára. S ismét összenevettek.~
18 26|    előjött a porond hősnője, a hidalgó karján falrengető tapstól
19 26|           Felmegyek hozzá.~– A hidalgó megeszi önt.~– Beszélj vele.
20 26|     előrement, Kornél utána.~A hidalgó csakugyan dühös volt. Ordított
21 26| lábaihoz, s azokat csókolta. A hidalgó elrángatta onnan. Még meg
22 26|      gonosztevő! – szidta őt a hidalgó. – Oda családom büszkesége.~
23 26|    akar hozzá rohanni.~Hanem a hidalgó vasmarka megragadja a karját,
24 26|        Senor! – súgá lihegve a hidalgó fülébe. – Bocsásson ön vissza
25 7 |     Pelargonio nevet. A büszke hidalgó pedig, akit te apjának ismersz,
26 7 |  jobban értett a mamzell meg a hidalgó németül, mint te magad.