Part,  Chapter

  1 1 |              ködben, mely a tájat elüli.~De nemcsak a nagyurak hagytak
  2 1 |         szétvándorolni a széles világba. De nem koldulni jár, mint a
  3 2 |                 megijedt a maga képétől. De már a vásár megvolt, a tükröt
  4 2 |               volt legfelül a legkisebb.~De ennek láttára nagyot dobbant
  5 2 |                  viszi a gyűrűt magával. De hát miért ír ma? Mikor néhány
  6 2 |               szép finom gömbölyű betűk; de minő emberölő méreg a tartalmuk.~„
  7 2 |                megszólítás.)~„Későn bár, de mégis elég jókor, meg kell
  8 3 |                 volt még csak megijedve.~De háromszor is át kellett
  9 3 |                magával. Ez még nem elég; de egyúttal meghagyja és parancsolja
 10 3 |                  negyedik levél is volt; de erre már elfelejtették ráírni
 11 3 |          elmondhassa előtte, mi baj van. De még ma.~– No, ez mind jó
 12 4 |            fiatalember, valami húszéves; de olyan ábrázat, ami vén korában
 13 4 |                marad; rendesen halavány, de aztán megint a hajatövéig
 14 4 |                  helyett csomóra kötött; de már nagyon zsíros veres
 15 4 |               húsz-huszonkét éves lehet, de már ennek az ábrázatja úgy
 16 4 |                  Opatovszky annyit tesz. De mikor lett önből Samu?~–
 17 4 |            tartózkodjék!~– Jól van, jól. De hát volt-e már a lelkes
 18 4 |             valaki a katonai mértéket.~– De nekem ez az utasításom.
 19 4 |                  polgártársak vagyunk.~– De – izé. – Itt megakadt valami
 20 4 |                 nekilódult a benyílónak, de két lépésnyire megint meggondolta
 21 4 |              rendkívüliséget elkövetnie. De hát már arról ki tehet,
 22 4 |                  bezárják.~– Mind tudom. De hiszen én küldtem a Kornél
 23 4 |                  a fiút haza.~– Igen ám, de az instruktor azt mondta,
 24 4 |                az utolsó garasukat is.~– De még az útiköpenyegeinket
 25 4 |              mint amilyennek látszunk.~– De hisz ez képtelenség! Ön
 26 4 |                  karjai meg a lábszárai; de azzal felelt rá, hogy jól
 27 4 |             testi gyöngeség még hagyján, de az a hóbortos agy. Az apai
 28 4 |         tartottam egy egész öltözetet.~– De hogy mert az úr nekem ruhát
 29 4 |        visszajött, egészen dandy volt.~– De még csak egy tükör sincs
 30 4 |            akárhogyan feszítgeti kifelé, de csak azt nyerte vele, hogy
 31 4 |                után – dörmögé Illavay.~– De nem szökik el! – kiálta
 32 4 |            megtanítottak a kollégiumban: De hát ferblizni akar az úr
 33 4 |        gazdaságát majd jól rendbehozza – de önnek még nincs.~Az ifjú
 34 5 |                  az be van nőve gyeppel, de a fölvonóhíd még minden
 35 5 |               nagyon várják az uraságok, de mielőtt őexcellenciájához
 36 5 |           beszélni a tekintetes úrral.~– De barátom, ilyen sárgyúró
 37 5 |          világhírű mesterek kézvonásait; de hát mindezekhez Illavaynál
 38 5 |            üdvözlésére nyújt, oly hideg.~De lehetett volna az a kéz
 39 5 |             akárminő testi fáradalmakat. De nem akar! Nem lehet neki.
 40 5 |               ami atyámat kétségbe ejti, de amit kimondani nincs bizodalma
 41 5 |               többit elmondja élőszóval. De ő itt megint nem fog önnek
 42 5 |         megkapnunk okvetlenül szükséges. De már azt, hogy mi van abban
 43 5 |                őszintén fordultam önhöz. De hát azok, akiknek bajuk
 44 6 |               előjött, s azt mondá, hogy de bizony mégis jobb szeretné
 45 6 |             könyvtár, félig felmetszett, de végig nem olvasott könyvek
 46 6 |                  is meg kell neki tenni.~De szerencsére más vadnyomot
 47 6 |           rémlátásra voltak felnyílva.~– De még à peu près, ugyanaz
 48 6 |        girrondisták? Jó hazafiak voltak, de rrossz rrevolúcionarriusok.
 49 6 |               Rrroland! Nem az alakjára; de az egész szellemére nézve.
 50 6 |             igazam.~– Elviszem, gróf úr, de nem azért, hogy én olvassam,
 51 6 |                 főúr.~– Természetesen.~– De kitől van önnek viszont
 52 6 |          alispántól és megyegyűléstől.~– De hát a kormánybiztos? Hisz
 53 6 |                  Bocsásson meg, gróf úr; de az idővel gazdálkodnunk
 54 6 |              felfortyant erre a szóra.~– De kérem! Azok nagyobbrészt
 55 6 |             folytán.~– Már meg van írva. De most már a grófot kérem,
 56 6 |             sztrecnói erdőbe vándorol.~– De hát ön el akar bennünket
 57 6 |                 s háladatos leszek érte, de ma nem vehetem e szerencsét
 58 6 |            megírta a keserves levelet.~– De legalább vacsorára csak
 59 6 |                  Aztán nem is szoktam.~– De hiszen ki vannak fáradva
 60 6 |                add vissza annak, akié!”, de ha azt mondom neki, hogy
 61 6 |                  akkor azt mondja, hogy „De már azok velem jönnek, hátha
 62 6 |                   Ez ugyan kemény ember! De rá van szorulva, s kénytelen
 63 6 |                 magad hívattad őt ide.~– De nem azért, hogy mindent
 64 6 |                Valakiben kell bíznunk.~– De nem a legelső akárkiben,
 65 6 |                 nem kár. Érett gyümölcs. De ha ezt a te szép fejedet
 66 6 |                pedig elmosolyodott rá.~– De hát mi baja volna neki a
 67 6 |                nemcsak a gyémántjainkat, de még az álmomat is rá merném
 68 7 |              egy-egy gerendájuk korhadt; de abban nem az útbiztos a
 69 7 |               Felül minden rendben volt, de alulról is meg kellett győződni,
 70 7 |               Mindenki szívesen üdvözli. De hát a menyasszony hol van?
 71 7 |               jön más. Az meg még szebb. De az sem ő; az meg a másik
 72 7 |        megrántotta a könyökét.~– Sus ki, de ne lú (Süsd ki, de ne lőj!)
 73 7 |               Sus ki, de ne lú (Süsd ki, de ne lőj!) Ez a pan szolgabíró.
 74 7 |                  megtette a szolgálatot, de hogy Dorombolyi úr fegyverei
 75 7 |                  senki a szekerünkről.~– De hátha egyéb is van ezekben,
 76 7 |              felhatalmazásom így szól.~– De ezt a szállítmányt lefoglalta
 77 7 |         kormánybiztos.~– Csak a gyapjút; de nem ami a gyapjú között
 78 7 |               ami a gyapjú között van.~– De az van kimondva, hogy halál
 79 7 |                  ahhoz van osztozó elég; de ami hiba történik valahol
 80 8 |        rendkívüliség egy hadvezetőtől. – De hát mi sem mondtuk sehol,
 81 8 |            itthon alispán egy félig tót, de egészen magyar vármegyében,
 82 8 |               ígéred, hogy főbe lövetsz. De olyan jót nevettem rajta,
 83 8 |                 most már csendes hangon, de azért elég hallhatólag az
 84 8 |                 abból süttetni kenyeret! De a katona kenyerének meg
 85 8 |                 négyezerötszáz embert?~– De hiszen nincs neked négyezerötszáz
 86 8 |             hozzávaló tüzérekkel.~– Ejh, de akkurátusan tudja! Hát a
 87 8 |                  hangjára is szétszalad. De még nagyobb baj az, hogy
 88 8 |             innen szépen hazaereszted.~– De ne tartson ön nekem prelekciókat
 89 8 |               negyvenezer adag kenyér.~– De úgy beszél, mintha ő volna
 90 8 |               sem fogsz Gargóra menni.~– De igenis el fogok menni, szolgabíró
 91 8 |             vagyok a járás rendőrsége.~– De az maga, hogy te „ezt” tudod,
 92 8 |                  Bánom is én, mi a neve? De az én kémem!~– Először is,
 93 8 |              szabadon az én foglyomat?~– De igenis, hogy szabadon bocsátottam.~–
 94 8 |                  Megállj, te zsibenyica!~De biz a zsibenyica már nem
 95 8 |                  vasra és töress apróra; de olyan apróra, mint a mák.
 96 9 |               könyveket nézegette.~– No, de nézze ön ezt a solitaire-t.
 97 9 |                  szolgabíró kocsijába.~– De csak nem akar ön most megint
 98 9 |           örömest itt maradnék, gróf úr, de sürgetős dolgom van. Van
 99 9 |        veszedelmeibe bele ne romoljon.~– De hát hisz ön azt holnap reggel
100 9 |                Szólj neki Pálma te is!~– De csak menjen ön!~Ez volt
101 10|          beszélni akarok neked valamit”, de azalatt, míg az az ezerkétszáz
102 10|          krajcárt, meg van szabadítva; – de a nagy úr, akinek hiányzik
103 10|              hogy „Segíts, uram Isten!”, de a nagy úr, a maga óriási
104 11|                 is esik valami nehezére; de hej, nagy hivatal lesz abból,
105 11|             akart e káoszban eligazodni, de nem látott benne se előre,
106 11|                 fölött ébren őrködjék.~– De hát lehet-e azt csodálni?
107 11|              örömest, ha lehetett volna; de kémekkel volt körülfogva
108 11|                 ismerősünk elmenekült.~– De ugye, hogy azt a gőzöst
109 11|                  tegnap óta nem ivott.~– De a későbbi lázadás, arról
110 11|        jobbágyságot az úri hatalom alól; de azért ne fizessen váltságot
111 11|           jobbággyal akarták fizettetni, de nem az ő ellenindítványuk
112 11|               nagyfejű ezt kitalálhassa. De hiszen csak azért találta
113 11|                ezt?~– Látom. Vasgyűrű.~– De látja-e a pecsétnyomóján
114 11|                az egész gyűrűhistória.~– De tudja ön, hogy mit jelent
115 11|               erre sem akart elájulni.~– De hát tudja ön, mit tesz ez? „
116 11|         kenyérrebelliót, actiarebelliót, de a szvornoszt féktelenkedéséhez
117 11|                túlnyomó többség a német, de várd el csak, hogy mi lesz
118 11|                 lakják az egész vidéket.~De már ezt nem engedhette Ferenc,
119 11|             Nagyon szép, kedves barátom; de mit nyerünk mi azzal, ha
120 12|                  múlva? Három nap múlva? De egy hét alatt bizonyosan!~
121 12|            Mihelyt a gróf kívánni fogja.~De hiszen várhatta azt Illavay.
122 12|                   Itt vagyunk Szélaknán. De visznek bennünket odább –
123 12|                  Lehet is azt nem látni! De bár sohase láttam volna!
124 12|                flanellrekliken.~– Ejnye, de kitalálja a tekintetes úr.~–
125 12|             kitalálja a tekintetes úr.~– De hát minek adott neki kölcsön.
126 12|                  kóró (értsd: nagykorú); de megesküdött rá, hogy a generális
127 12|          mellette jobbrul is, balrul is; de csak bele ne egészen. Minek
128 12|                  Megtalálni! Megtalálni! De odatalálni! – sopánkodott
129 12|          reszketett a hosszú szakálla –, de csak a fuvaros is meg ne
130 12|              csalit halmai is füstöltek, de nem a kéményektől. Ott egy
131 12|                nem száll le a szánkóból; de egy tapodtat sem megy odább.
132 12|                én öcsém?~– Megszolgálta, de ő nem kapta meg, hanem én.
133 12|                 mind a ketten?~– Én meg, de az úrfi nem. Megharagudott,
134 12|    haditörvényszék elé fog állíttatni.~– De csak nem lövetik főbe?~–
135 12|             bátran a párticédulájával.~– De hisz az csak egy hóbort
136 12|                 ha csak az volna a hiba. De tovább is van a dolog, amit
137 12|               lövetnénk, felakasztjuk.~– De hiszen láthatjátok ebből
138 12|           barátam, meghal egy kicsit”.~– De uram, gondolja meg, hisz
139 12|                  Vigye el mind a kettőt.~De nem adták azt csak úgy ingyen.
140 12|                  elbírna egy mangalétát, de hát nem tehet róla, ha katonai
141 12|               aratott piaci publikumtól.~De Ferenc nem érezte ennek
142 12|                hátrált, rúgott, megállt.~De csakhogy megvan a rajkó!~
143 12|                köszönöm, kedves bátyám!” De biz annak úgy be volt fagyva
144 12|                mint szalonnát, kenyeret. De hiszen az is nagyon jó.~
145 12|                 ember békében megehetné. De alig ült le Ferenc az asztalhoz,
146 12|                  előkelő családból való, de már megengedjen, szent Dávid
147 12|                 bizony nagyon jó lesz.~– De nagyon jó fizetést adok
148 12|               nagy summa jön ki ebből.~– De hát akkor aztán Koczur barátunkból
149 12|             eldöngessék, aztán ordítson, de úgy, hogy nevetni lehessen
150 13|               minek tanuljam én ezeket?”~De hát igazi úr sem akart belőle
151 13|                 uraöccse volt a mestere. De hát ráért most. Tél volt
152 13|               maga körül soha. Próbálta, de eggyel sem tudott megférni.
153 13|          zenehang Pálma zongorajátéka; – de az is, mikor atyját közelítni
154 13|                  mulathatta volna magát, de ettől meg mr. Cousin vette
155 13|                 díszkötésű fóliánsaival, de valóban ritka, belbecsre
156 13|              Papot is hordanak magukkal, de amit az prédikál, azt nem
157 13|          elkövetni lovagi hőstetteinket. De hát én tartok tőle, hogy
158 13|              gonoszkodás volt Ferenctől, de az is feltehető róla, hogy
159 13|                  fejére, ha visszahőköl.~De a ló csak nem akart sehogy
160 13|                harcol. Agyúk ellen igen, de vasvillák ellen nem megyek!~
161 13|              népnek. Reverendás úr volt; de az a reverenda nem az ő
162 13|                részegséget és dobzódást, de különösen a káromkodást,
163 13|            Illavayt a leánya idézte ide. De hát mit tehet ez egymaga
164 13|               nevedre is rátaláltam már, de nem a katonai schematismusban.”)~
165 13|           mondott a vezér a hercegnőnek; de azok meg olyanok voltak,
166 13|                neki Illavay csendesen:~– De hát honnan tudja ön, hogy
167 13|                  s ezzel készen vagyunk.~De nem pulykákról és ludakról
168 13|      parasztküldöttség, három öregember; de mind szálas, óriás alakok,
169 13|                 kiálta az fel hevesen.~– De a tisztelendő úr csak tud?~
170 13|               interpellációért.~– Tudok! De nem ilyen stylus culinarison,
171 13|              senkinek; nem az értékeért, de mert az anyám talizmánja.~–
172 13|                  Ki van hát még idebenn?~De már akkor senki sem volt
173 14|               máskor csak lopva működik; de akkor harcol. Hajdan Baklovagoknak
174 14|          Rhénus-vidék volt a főtanyájuk; de beszáguldozták onnan egész
175 14|              ronda tárgyba markolt bele.~De ez a csúnya, nevetséges
176 14|               Lemegyek közéjük.~És ment. De Illavay látta, hogy minden
177 14|                 és fekete.~Hallgatott.~– De nem! – szólt Pálma. – Ez
178 14|              embertől, sem sorstól soha. De hát hisz azért vagyok én
179 14|                 s kezét nyújtá Pálmának; de e kézszorításban egyúttal
180 14|              ölelésével halálra szédíti.~De ez igaz volt.~A szó hazugság,
181 14|                 hazugság, a beszéd álom, de a csók élő lény.~Vissza
182 14|        jegygyűrűt, a fogadást, az esküt; de a csókot nem lehet visszakérni.~
183 14|           körökben, amik nagy műbarátok, de nem szeretnek pénzen szerezni.
184 14|              vagy zsivány, vagy orgazda. De ide azok nem merik tenni
185 14|                  gróf. Ez a nép szegény, de nem alacsony. Nagylelkű
186 14|              most melyiknek van igaza?~– De ha örömet akar a híveinek
187 14|              nyelvet.~– Nemcsak beszéli, de írja is. A gróf a század
188 14|                   Pedig már három óra.~– De előbbre való feladat vár
189 14|                 az asztalnak mr. Cousin. De mr. Cousin megtartotta annyira
190 14|              Ferenc is megvallotta, hogy de most már igazán és komolyan
191 14|       pentameterekben.~Rendkívüli dolog; de egészen megérthető.~– Halljuk
192 14|                  is akarják vele itatni; de meg is akarják benne füröszteni;
193 14|                akarják benne füröszteni; de úszni is kell neki benne,
194 14|                  a szvornosztok vezérét!~De már ez olyan szó, amiért
195 14|        Zsiborákot; többféle tekintetből.~De milyen nagy volt azután
196 14|                volt biz az a hadifogoly; de minő felvonulási pompában!
197 14|                 rajta egy piros dolmány. De hol vette ezt a piros dolmányt?
198 14|               Temetvényi család előtt.~– De hát minek kötöztétek meg,
199 14|                hadd regalírozza magát.~– De ilyen jelmezben csak nem
200 14|            praelegálták a jus naturae-t. De még Pozsonyban lehetett
201 15|                 az megmondta volna neki, de hát nem kérdezte.~Ennek
202 15|            egymás után meg ne bocsásson, de az iránt, akit szeret, engesztelhetetlen.
203 15|               ami kedélyét megkeserítse; de attól, akit szeret, egy
204 15|        külsőségek bagatellnek látszanak; de összességükben mégis olyanok
205 15|                 annak minden árnyalatát; de leginkább az olyan ibolyakéket,
206 15|                  népet, a szegény népet; de nem a hatalmat, aki parancsol
207 15|                   egy makacs gyermeknek, de nem azoknak, akik koronát
208 15|                  gyermek a mostohájától; de egész valójával csügg az
209 15|           gyermekén.~Nehéz őt megnyerni; de nehéz elveszíteni.~A társalgásban
210 15|                  hölgy selyemfonalára. – De csak azt ne kérdezze valaha
211 15|                 meleg, kölcsönzött láng; de hát az már a láng természete,
212 15|                nemcsak bátor férfilélek, de költői szellem is lakik.
213 15|          fennhangon beszélni, bolondság. De ez őnála nem az. Én is kihallgattam
214 15|                jó szellem marad győztes. De ezt nem szabad észrevenni.
215 16|               most itt jár, meg ott jár; de Pálma mind jobb szerette
216 16|            kihajló vártündér alig ismer, de mégis csak ráismer a várt
217 16|              megadja a hiányzó reliefet.~De nem ez volt az, amiért Pálma
218 16|                  neki: ez belülről jött.~De hát még Ferenc hogy volt
219 16|                 a bizalomnyilvánításnak, de a legkétségtelenebb. A gróf
220 16|                 szokták ismerni egymást, de ma úgy, ahogy a clairvoyantok
221 16|               birtok urát megkárosítják; de attól a gondolattól, hogy
222 16|                 nagy nehezen kicsikarni! De azért még mindig nem mondta
223 16|                azután? Azt én nem tudom. De egyet tudok. Azt, hogy én
224 16|                hozott vissza ön nekem? – De most már azt is tudja ön,
225 16|                 én arcom pirul el előbb. De a nő alakja mellett, akihez
226 16|               rongy úgy, mint a gyémánt. De minek beszélünk ebből a
227 16|          biztosítéka alá van helyezve.~– De hol lesz az a magyar nemzet?
228 16|                harcában megsemmisülni.~– De nem fog megsemmisülni! –
229 16|                   Kockáztatott vállalat. De én voltam odafenn.~– Akkor
230 16|                  a botja szeges végével; de aki érti a kövek beszédét,
231 16|                Talán nem is temették be; de fél ön, hogy rám talál szakadni
232 16|                  álom folytatása volt.~– De hát az a tömérdek ember
233 16|                 Valóban iszonyú ár volt: de nem arany, hanem iszonyú
234 16|                hölgy, kincs és szerelem. De Omár csak e nevet hangoztatja
235 16|               Ferencnek. – Ne is legyen. De én azt mégis bírni fogom.
236 16|               azt az időt, amikor semmi, de semmi nem lesz belőle az
237 16|               múlt, hogy le nem szédült, de nem a mélységbe, hanem Ferenc
238 16|                még csak könnyű tudomány, de lejönni nagy mesterség.~
239 16|                 volna már menni a leány, de még csak mindig úgy vitte
240 16|             kövek voltak az útban. Igen, de hegyesek, sértők. „Négy-öt-hat.”~
241 16|                 apró kövek is elfogytak. De még következett a tövisbozót.
242 16|               tövis. „Hét-nyolc-kilenc.”~De már a tövisből is kifogyott:
243 16|               következett, szép puha fű. De a fű között kígyó lappanghat.
244 17|                 lettek, vagy nihilisták.~De annál kevésbé volt megnyugtató
245 17|           szállásra ott nem maradhat is; de egy rövid ebédre, ahol egyről-másról
246 17|             szenvedett a térdkalácsában, de ezt nem kell tovább adni,
247 17|                   hogy semmi sem vagyok. De ön egy tábornok. Azt megilleti
248 17|          kézcsókban lerójam?~Megengedte, de nagyot bámult.~– Hogy jutok
249 17|            szabadítani azt a semmiházit; de ezúttal mondhatom, hogy
250 17|                   Hogy ezt főbe lőjék.~– De tábornok úr, csak nem lehet
251 17|                  a haza és minden ember, de különösen Illavay.~– Talán
252 17|               Illavay barátomat azonnal; de még csak lélegzetet venni
253 17|                 se látott, se hallott.~– De talán az igen nehéz feladat
254 17|              szólt Gorombolyi hidegen.~– De ő még él – erősködék Pálma.~–
255 17|                 Pálma is gondolta ugyan, de neki nehéz lett volna azt
256 17|         borbélyból játszott egy áriát.~– De hol van az az egy millió?~–
257 17|                 maga bízik a jövendőben, de másoknak is bíznia kell
258 17|                  igen. Mutogatás végett; de azt sem osztrák bankjegyekért:
259 17|                 el semmi egyenértéket.~– De hátha e pár hónap alatt
260 17|                megváltozott a helyzet.~– De hátha megint rosszra fordulhatna
261 17|              rosszra fordulhatna minden.~De már e szóra kitört Gorombolyi
262 17|                 kell fejeznem élőszóval. De a legfőbb ok, amiért idejöttem,
263 17|                csak azért, hogy igyanak; de minden pohárhoz egy felköszöntésnek
264 17|           szerény lutheránus pap mondá). De már a plébános magasabbra
265 17|           Illavay Ferit „tót királynak”. De már ily nagy mondásokkal
266 17|                  pihenést enged magának. De Temetvényi nem akarta magának
267 17|            kérdést magától Gorombolyi. – De valóban nem engedjük meg
268 17|                  várkastélyban fogadják, de egyenesen kötelez rá megbízóim
269 17|                   Ez csak természetes!~– De ez államtitok.~– Hát annyival
270 17|           Különös jog! Én nem ismerem.~– De én bírom.~Azzal szétnyitotta
271 17|                 hogy mit mondjon ő rá.~– De hát mi van abban az írásban? –
272 17|       köztársaságban az arisztokratákat, de mindenesetre első birtokos
273 17|               buksi fejet kockáztatni.~– De ha énnekem többet ér ez
274 17|          jogfilozófiád ezt is megengedi; de két hét múlva megint itt
275 17|            megöletni, se mást megölni.~– De mikor ezek olyan bolondok,
276 17|                 alá, s attól idvezülnek. De hát hagyjuk azt! – Hiszed,
277 17|             osztani fogja?~– Nem hiszem. De majd találok ki valamit.
278 17|               ott mít teszek, nem tudom, de azt tudom, hogy engemet
279 17|                  lelkét lopni át belé. – De nem adom őt oda ezeknek
280 17|          meghalok, abban is megnyugszom, de, hogy még egyszer újjászülessek,
281 17|                Óh, nem, édesatyám! Soha, de soha nem mehetek el olyan
282 17|                 el!~– Én nem kívántam.~– De én kívánom. Óh, annyira
283 17|               váltókat fizessen ki vele; de nem egy nemesember, nem
284 17|                  kiálta fel; nem emberi, de vadállati hangon: arca zöld
285 18|                 végignyilallt a rémület; de ő azért percig sem veszté
286 18|              hiszed-e a leányodat?~– Hm! De hát hova lettek? Ott kell
287 18|                     Csak gondoltam erre; de nem tettem meg. Miért nem
288 18|                  Ah! Az Orol Krivánszky? De hogy juthatott a rejtekajtó
289 18|                nem más, mint Zsiborák.~– De hogy tudhatta meg, hol állnak;
290 18|             pénztárt.~(– Igen – gondolá, de nem mondta ki Ferenc –,
291 18|                  volt valami gondolatja, de azt sem mondta el.~– Nem
292 18|            minden percét felhasználni.~– De most innen kijutni is nehéz.~–
293 18|                  hogy adnának útlevelet, de elébb kikérdeznék utazásom
294 18|               megölelni a búcsúvételkor, de sokan néztek rájok, s azok
295 18|            suttogá alig hallható szóval. De egy pár ragyogó könny Pálma
296 18|            elhiggyék neki, hogy ő angol; de még inkább, hogy a külföldi „
297 18|               elkezdett hozzá beszélni.~„De nagy bolond vagy, édes barátom.
298 18|                pár szép ragyogó szemért. De hát olyan bizonyos vagy
299 18|                Frázisnak elég szép volt, de te magad nagyon jól tudod,
300 18|              Okos ember volt az a tükör; de ezúttal hiába beszélt annak
301 18|            minden civilizált népe irtja; de mi, ázsiaiak annyira szeretjük
302 18|                mert bizony megijed tőle, de a spekulatív ész azt mondta,
303 19|                helyébe, pihent fogattal.~De már ez az első fuvaros is
304 19|            szeműek jól agyba-főbe nézik, de azért senki sem jő ki eléje,
305 19|           megállapodik a válla között.~– De megtalált ön ijedni a szavamra,
306 19|                meglátom a két szememmel? De bizony nagyon megijedek.
307 19|               Maraveczet inkább ismerem, de azokat is csak név szerint;
308 19|              azokat is csak név szerint; de a Baraneczet sohasem hallottam.~–
309 19|                bánt az senkit magától.~– De hát minek az embernek ilyen
310 19|             Parancsolja a tekintetes úr? De hát a tekintetes úr még
311 19|            diadémot! Itt van, nálam van. De nem csak azt adom ki. Kiadom
312 19|           diadémot.~– Jó. Menjünk oda.~– De, kérem, ne mutogassa a pisztolyt
313 19|         Rokomozer?~– Különös kívánság!~– De csak meg van már most velem
314 19|                  vagy angol, vagy olasz, de még azt is, hogy kálvinista
315 20|           Ferdinánd, aki az előbbi volt. De hiszen Illavay sem a régi
316 20|                becsületére válnék. – No, de csakhogy ön maga megérkezett,
317 20|            Hányszor kívántam önt vissza! De most már nem is eresztjük
318 20|            magyarázta.~– No, ez ugyanaz (de nagyobb hatáskörrel és fizetéssel),
319 20|                 megtisztelő kitüntetést; de ez órában azt sem tudom,
320 20|                ez a teher lemúlik rólam, de azt kétségtelennek tartom,
321 20|                 aki őt újjá alakítandja. De erre már egészen felháborodott
322 20|                rútnak találja magát. No, de hiszen „ő” azt mondta neki: „
323 20|            eszébe jutott a költő szava: „De a csók édességét még most
324 20|            Öltöny és hajzat még hagyján, de ez a kifejezés az arcon,
325 20|                Nehéz dolgokat mondok el; de tegyünk úgy, mintha csak
326 20|                 nem ért, aki velünk van, de a hanghordozásból megtudhatná,
327 20|               ilyen alakot kihasználhat. De hát nekem már ez a szerencsés
328 20|                nem volt az, mondák erre; de az ő barátai ott Debrecenben
329 20| Felső-Magyarország kormánybiztosává!” – „De hiszen te tudod, hogy ő
330 20|                     Ő nem kapta azt meg, de ellenben az okmány olyan
331 20|             ellene fölhasználhatják.” – „De hiszen te tudod, hogy ő
332 20|            válságos idő alatt.” – „Igen, de erre meg azt mondják, hogy
333 20|          forradalmi misszióval járt.” – „De te legjobban tudod, hogy
334 20|         eszelősöknek a közös bolondsága. De aki ezt észreveszi rajtuk,
335 20|                 feláldoznia, ha szereti.~De vajon szereti-e?~Megint
336 20|             szerettetni – ez férfisors – de kigúnyoltatni a szerelemért!~
337 20|                tennék, ha nekik jólesik? De neki tűrhetetlen volt az
338 20|                 öless meg, temettess el, de én nem mondok le!”, s ha
339 20|                   hogy ne viseld örökké. De hát miért teszi ezt? Hiszi
340 20|                ha róla le nem mondasz? – De hátha nem mese az? Lássuk
341 20|                rólad. Temetvényi gróf. – De hátha a felmentő maga a
342 20|        Temetvényi nemcsak hallgatni fog, de ellenkezőt beszélni? S ezt
343 20|             Senki sem vádolhat miatta: – de hát ez itt belül? Most ők
344 20|               keservét Többé nem érezem; De a csók édességét, Még most
345 20|            minden tragikus hangulatot.~– De hát tulajdonképpen miért
346 20|               aztán jogot tartasz hozzá. De miért? Mert nagy érdemeid
347 20|               aranyláncot meg vasláncot; de nem rózsaláncot: nem feleséget. –
348 20|                nincs egyebe egy kardnál; de nálad még ez is megfordítva
349 20|              csillagon. Cousin volt ott.~De Cousinon túl volt még valaki,
350 20|                  ideje, hogy felváltsák; de nem jönnek érte. Azok is
351 20|                  a jelszót: „válts fel”; de a megkezdett kiáltás átcsuklik
352 20|          lőhetnélek – gondolá Illavay –, de az neked jobb volna, mint
353 20|                  a békeföltételeket! Óh, de sokszor elhistorizálta ezt
354 20|              közül az ifjabbat szerette; de ahhoz nem adták, mert az
355 20|               még nagy zavart csinálhat; de, amint az osztrák nagykövet
356 20|          szempilláit, s nem egy alvónak, de egy halottnak a képe volna.~
357 20|            magamagával az egész világot.~De ezúttal ez a neutralizáló
358 20|                 maradt a csengettyűhúzó; de azért senki se jött be.~
359 20|                  volt szórva kártyákkal; de igen rossz helyzetet választott
360 20|                oda alant?~Megszólalt az: de nem az oda alant, hanem
361 20|               jött fel maga az ebédre! – De hol van Cousin?~Cousin szobája
362 20|                  csak egy van a világon.~De hát álom ez!~A gróf hevesen
363 20|          tartalmát; azokban mákony volt. De ami még jobban megrémíté
364 20|               kastély minden drágaságát, de azt az egy kincset nem adja
365 20|              álma se lett nehezebb soha; de, hogy ezt a leányt meggyalázzák,
366 20|              adós, aki fizetni nem akar, de váltót adni, arra kész:
367 21|                  gyémántokat ellopták?”. De még milyen ördögi módon
368 21|                egymást összekaszabolták. De az egyik sem Ferdinánd gróf
369 21|               ragaszkodom az új rendhez; de ha nekem azt parancsolnák,
370 21|                 is ott volt a fiókjában; de azt nem adhatta oda Illavaynak,
371 22|                  gazdasszony otthagyott, de azt Matykó egészen egy ember
372 22|                szemeit lehúnyta álmosan. De azért ne higgyen a macskának,
373 22|                   Jól fog esni az alvás.~De milyen hideg az az ágy.~
374 22|               mind friss cihákat húzott.~De nagyon hideg volt az az
375 22|           lényhez, akit nem ismer senki, de érez mindenki. – Most nem
376 23|               gazfickó”. Hahaha! Hahaha! De el ne nevesd magadat! Én
377 23|               Kornél azt is megpróbálta, de tönkrement kísérlete, amint
378 23|                 s az nagyon furcsa volt.~De még furcsább volt a beszéd,
379 23|                ti az én szegény házamat! De nem, hogy leüljön még egyszer
380 23|           vőlegénynek. Ez csak tüntetés, de annak sem jó. Mert azt nem
381 23|                 Először csak egymagában, de azután szemébe ötlött, hogy
382 24|               kezdő úszó a kötél nélkül. De hát nélkülöznie kellett
383 24|                 szenvedélyek követelnek; de a háztartását alapítsa e
384 24|                 választ, hogy nincsenek.~De Kornél úrfinak ez nem volt
385 24|            szokták), amíg átöltözködött.~De végre mégiscsak megérkezett,
386 24|               vadkecske, amit most lőtt, de már nem volt kedve meghátrálni.
387 24|                  s a gróf felé lépett.~– De ugyan, édes Opatovszky –
388 24|            bemutatva a tarka bonzsurt.~– De hiszen most nem megyünk
389 24|                kezdve és takarékoskodva. De most már új éra kezdődik
390 24|            pofádat, hadd adom vissza!” – De csak mégsem tette azt, hogy
391 24|           mindenki tapsolt a szavalónak, de ő nem.~– Ki írta ezt a verset? –
392 24|                  nem lesz többé szükség. De még egy szót kell önnek
393 24|                elhinni azt, amit mondok. De már nem tudom magamban leküzdeni
394 24|                  sokat értett az belőle; de azért megajándékozá az auktort
395 24|             elállva előtte a kijárást.~– De megteszem! – Akkor aztán
396 24|                 Önnek is vannak nótái?~– De még milyenek! Szebbek, mint
397 24|                   hogy a versek rosszak: de mégiscsak versek, mégis
398 24|                     Az arca büszke volt; de nagyon halavány.~– Ön nagyon
399 25|               embert, ha dühbe jönnek; – de „ez” kihúzza a földet, a
400 25|                az ősnémet magvas, durva, de őszintén tréfás kedély,
401 25|                 eljutott volna a végére.~De nem erre volt ő kiszemelve.~
402 25|          forintot. Lehet, hogy nem igaz, de beszélik. Végre Koczur fölvilágosítja
403 25|                 háromszázezer forintért; de csak százezeret fizetnek,
404 25|            cimboráiknak az egész palota.~De hát minek az ilyen dolgokért
405 25|              Atalanta, leánya don Manuel de Pelargoniónak: a valódi
406 25|                 szaracénokkal harcoltak.~De hát nem elég az hozzá, hogy
407 25|                természeti különösségnek, de hidegen hágy, mint a hottentotta
408 25|                  volt hagyva, mint pièce de résistance. Türelmetlenül
409 25|                kap, hogy magához ölelje, de már az akkor kisiklott alóla,
410 25|                nőalak új rohamot próbál, de most már a Herkules jobban
411 25|                keresztülhajítja a fején. De Atalanta azzal a légbukfenccel
412 25|          csontjának össze kellett törni. De az most is csak talpra esett,
413 25|                  venni az egyik lábának; de azzal lelte meg a végveszedelmét,
414 25|              vagy legalább hozzáérhetni; de azt mind meghiusítá a hidalgó,
415 25|                 hazáig, a mozgás végett; de oly sebes léptekkel, hogy
416 25|        ismeretségben kell vele lenned.~– De milyen éles eszű fiú vagy
417 25|                hát azé maradt a lófej; – de a pályadíjat senki se hozta
418 25|                   Hiszen nagyon jó lesz. De hogy kezdesz hozzá? Az isteni
419 25|                  se angol, se spanyol.~– De nekem se – kontrázott Koczur.~–
420 25|           atyjának, hadd öljön meg érte. De ha azt akarja ön, hogy még
421 25|            hiszen abban is spanyol van), de a grand olyan szemeket szúrt
422 25|            kapált, a nyakát csavargatta. De nem nézte senki a lovat,
423 25|            Atalanta megbólintja a fejét. De ugyanazon percben a hidalgó
424 25|          mantillájába burkolva jött elő, de a reboso, mely magas fésűre
425 25|               szokottnál ugyan rövidebb, de tökéletes. Minő produkcióhoz
426 25|                  Lehetett rajta kacagni. De a közönség nem ahhoz volt
427 25|           karjaik erejével a megállásra.~De ez csak egy pillanatig tart.
428 25|            rekedt bömböléssel tör előre; de mielőtt ellenét a deszkához
429 25|                 többieké van elfordítva.~De senkié annyira, mint Opatovszkyé.~
430 25|                  minden ember Bécsben.~– De tulajdonképpen minek is
431 25|            senort valami diskurzussal.~– De hogyan beszélsz vele? Nem
432 25|                 meg sem nézte a számlát.~De különben is összhangzó volt
433 25|                látható a falon egyszerű, de antik és füstös rámában
434 25|                   tekintete egy elegáns, de házias kisasszonyé; e rendes
435 25|               kitéve, nem kerülhetem ki. De ilyennel, mint az öné, még
436 25|              fejében az a gondolat, hogy de ugyan mi módon tudott megtanulni
437 25|           esténkint a bohócok egymásnak! De meg ne próbálja velük egy
438 25|               átölelje a faun a táncban; de ugyanaz fakéregbe burkolja
439 25|                tőlem minden szívességet; de nekem nem kínál soha semmit.
440 25|             nyomorúság az önéhez képest. De mégis van valamim, amit
441 25|               biz az. Azaz hogy értette, de azt gondolta, hogy hátha
442 25|               próbáimra. Szívesen látom. De egyet ismétlek. Arról, hogy
443 25|                     Ahogy önnek tetszik.~De: elfogad ez olyan „lelket”
444 25|              Koczur. – Ez hát „foglaló”. De hát mit kaptunk érte?~–
445 25|               ajándékokat, csupán őtőle. De azokkal lehetett is dicsekedni.~
446 25|                volna egyenlítve a dolga; de nyilván tíz más gentleman
447 25|                 fél adja a pisztolyokat, de a kihívott párbajsegéde
448 25|            felrepedt bőr nem tréfadolog.~De megvan ennek is a kellemes
449 25|                  a sebláz bekövetkeztét.~De előbb még a gyönyör víziója
450 26|                nekünk is van tudomásunk, de mi azok miatt különös aggodalmakat
451 26|            érzékeny csorbát fognak ütni, de ez a mi indulatunkon őiránta
452 26|           válaszoltam igenis Illavaynak. De előtted nem titkolom a veszélyt.
453 26|              vétettem nagyot; jól tudom. De hogy ily hamar utolérjen
454 26|               szomjúságot csak fölkelti, de el nem oltja.~Kornél ezrede
455 26|           várják-e.~Persze, hogy várták.~De nem az, akit ő óhajtott;
456 26|                  s a kezeit dörzsölte.~– De hát, édes Kornél, ön még
457 26|                   Most már nem az öné.~– De hisz én százezer forintot
458 26|            Dámája már van: Pálma grófnő. De a jelmez végett előbb azzal
459 26|                ónémet jelmezhez hajlott, de Kornélnek meg az volt a
460 26|                 a chef d’oeuvre: a pièce de résistance: a megjelenés
461 26|                elismerni foglalkozásnak, de próbálná csak meg egyszer,
462 26|                  zenét is lehet hallani: de azt már kevesen élvezik,
463 26|                fel a társalgás alapjául; de az sincs kizárva a lehetőségből,
464 26|             szalonképes, sőt udvarképes.~De minő művészet! – mondá a
465 26|                  szilajsága, ami megkap, de nem csábít.~Ezért aztán
466 26|                nem lehetett előkeríteni; de közelben volt az attasé.
467 26|             tisztességes visszavonulást. De most már ki volt híva! Észrevette
468 26|            beszélni a virágkiállításról; de magában mindenik azt mondá: „
469 26|               rohant a szép pegadorának; de ez ezúttal ahelyett, hogy
470 26|                 s nem tudom visszavenni. De ettől a házasságtól függ
471 26|                   Ura nem lehetek önnek, de leszek oly hűséges rabszolgája,
472 26|               volna velem, azt megölném, de mert ön tette, hát magamat
473 27|                regényes tabló a végén. – De ezt ugyan nincs olyan újságíró,
474 27|                  akarok még sokáig élni. De most meg kell előznünk azt
475 27|                nem te. Magam írnék neki, de nekem nem hisz. Megesküdném
476 27|                  őt a saját gondnokommá. De ő nekem mindezt nem fogja
477 27|                 érezzenek.~– Megtehetem. De tudod-e, hogy mi lesz ennek
478 27|                  Hisz ő nem tudja még.~– De én tudom. – Köszönöm. –
479 27|                  volt, amit önnel űztem. De csak játék volt. Nekem jobban
480 27|               mint önnek. Ön csak tűrte, de én tettem. Van-e önben oly
481 27|          hitelesítette a leánya levelét, de nemcsak azt írta utána,
482 27|         Gargóvárra: ott várom be azt.”~– De énnekem még itt kell maradnom
483 27|               haditörvényszék szigora? – De te mégis igazságos ember
484 27|                 fogadtak valakivel erre.~De még egy másik levél is volt
485 27|               hivatal. Lóval kell bánni. De hát gyere be. Látom, ide
486 27|            akartam felőle kérdezősködni. De most szeretném tudni, hogy
487 27|        könnyeitől látta volna a betűket, de az ajkai érezték, hogy mi
488 27|                 Ne mondd el, ha rossz.~– De megverte őket saját kezök!
489 27|             nekem elolvasni semmi jogom; de amit te írtál őhozzá, ha
490 27|                 Igazad van. Ez nem szép. De akkor olyan indulatban voltam,
491 28|          eszményképeül tartogat abban; – de hízelegni fog e bálványomlás
492 28|              oltárának kell összeomlani, de megmarad nála a sírig a
493 28|              titkait megmutogassák neki; de Temetvényi Pálmának a neve
494 28|                 s igen jól viseli magát. De oda már nem vezették.~Mindent
495 28|                     Imádkozom is érte! – de nem hiszek benne: – tudom,
496 28|            kétsége sem lehetett eziránt.~De az a másik levél, amit Illavay
497 28|            lakik-e benne, vagy halott?~– De az ég szerelmére, Pálma!
498 1 |                fogad. Van egy ügyvivője, de azzal csak levél útján érintkezik;
499 1 |                kérdésére választ kapjon. De ő nem szokott felelni senkinek.
500 1 |        leveleznek. Megtudnak ők mindent, de nem adnak választ semmire.