Part,  Chapter

 1 7 |        évenkint negyven-ötvenezer forintot kellett fizetni. Drága vadpecsenye
 2 9 |         rózsával: megér nyolcszáz forintot. Hisz a szolgabírák szoktak
 3 24|         Létrát! Kötelet!” – „Ezer forintot annak, aki egy orvost hoz!” –
 4 25|      fölvenni a pofont és az ezer forintot. Lehet, hogy nem igaz, de
 5 26|        öné.~– De hisz én százezer forintot fizettem rá.~– Az ott veszett;
 6 26|         Siessetek utána! Százezer forintot annak, aki kifogja!” Azután
 7 2 | énekesmadarat megvesz, fizet húsz forintot pengőben. Én a fejemmel
 8 2 |         fejemmel játszom! Én húsz forintot egy madár miatt. Szentséges
 9 2 |            Szentséges Isten, húsz forintot egy madárért. Ez nehezebb
10 2 |        nekünk holnapig kölcsön öt forintot, Rokomozer.” Az öreg csak
11 3 |          a felpénzünket, százezer forintot is szépen elvesztettük.
12 3 |          bárónő ez összegből ezer forintot, Diadém úr szintén ezeret,
13 3 |          elismeri, hogy háromezer forintot vett át tőlem, a legnyomasztóbb
14 3 |        tudtad azt az egész ötezer forintot mind nekem magamnak ideadni?~
15 3 |         kriptája fenekéről ötezer forintot az én kezemhez, azzal az
16 4 |       elment az apámhoz, s ötezer forintot kért tőle azért, hogy azt
17 4 |         adott a csárdásnak ötezer forintot a titoktartásért, hanem
18 5 |    Köszönettel” felvették az ezer forintot Koczurtól.~– Ezt a pénzt
19 6 |           aki a miniszternek ezer forintot lefizet, az megszabadul
20 7 |           meg egy jó pajtástól öt forintot? Egy rongyos ötforintost?
21 7 |           rögtön, azonnal hatszáz forintot nem küldünk a raktártulajdonosnak,
22 7 |        rögtön nem küldünk hatszáz forintot, az feljelenti az egészet
23 7 |          Nekem ezt az ezerkétszáz forintot még ma estig, a föld alól
24 8 |      Koczur azt a bizonyos ötezer forintot, aminek a provenienciáját