Part,  Chapter

 1 8 |        jó pajtások voltak.~– Nem bánom! Ha az édesapám legkedvesebb
 2 8 | megkötöztetni?~– A Zsiborákot?~– Bánom is én, mi a neve? De az
 3 12|          a fejébe belelőnek. Nem bánom, lőjenek el mellette jobbrul
 4 17|   polgártársnak nevezni, hát nem bánom, excellenciázzuk egymást
 5 19|       keservesen jajgatni.~– Nem bánom hát, lőjjön ide az úr! Úgyis
 6 19|          vannak a „fogáson”. Nem bánom, lőjjenek agyon. Inkább
 7 20|      Nagy volt a büszkesége, mit bánom azt? Tovább ment az ablaktól.
 8 23|             Csak azért is! – Nem bánom én ezt! – Még szilajabb
 9 26|     tőlem többet elmaradnod. Nem bánom, akármit mond valaki.~–
10 26|         Si non, non!” Hát én nem bánom, vegye el a fehér arcú szentet.
11 27|    minden fájdalmat. Vádolj, nem bánom, csak hozd őt vissza. Legyetek
12 2 |          Rokomozer?~– Hát én nem bánom. Ha már úgy bele van bolondulva
13 2 |        nótámat: „Én a vajdát nem bánom!”?~De, sőt inkább az volt
14 2 |          Ragyás:~Én a vajdát nem bánom,~De a lyányát sajnálom,~
15 2 |        dalolni: „Én a vajdát nem bánom!”.~S aztán végigdalolta
16 2 |       termeken: „Én a vajdát nem bánom”.~– Beviheti már a leveleket
17 3 |         megértjük egymást.~– Nem bánom. Hanem az a gazember üljön
18 3 |          elmarasztalni.~– Én nem bánom, mert engem is sokat bosszant;
19 3 |    illetményét fölvenni… Mit sem bánom. Hadd duzzogjanak… Csak
20 7 |         azok a puskák?~– Hát mit bánom én?~– De bánja Koczur. Mert
21 7 |       Atalantának, hogy „No, nem bánom!”.~Atalanta tudta ezt előre,
22 7 |          te kedveseidnek is. Nem bánom azután, süssétek, főzzétek
23 9 |         fölött egyezkedik.~– Nem bánom, uram.~– Tehát tessék helyet
24 9 |       Nem akarok többet hallani! Bánom, hogy eddig hallgattam,